Találatok száma: 53
DAÁN MIKLÓSNÉ, HORVÁTH HEDVIG írónő
(Tapolca, 1901. május 5. – ?, ?)
Szülei Horváth István gazdálkodó és Wlassics Mária. Az elemi iskola osztályait Tapolcán végezte. Tanulmányait a budapesti Ranolder intézetben folytatta, ahol elvégezte a felsőkereskedelmi iskolát. Férjhez menetele után a Somogy megyei Kéthelyen élt, ahol férje községi fő- majd körjegyzőként dolgozott. Irodalmi érdeklődése már korán megnyilvánult. Sokat olvasott, majd maga is leírta az átélt, a látott ill. az általa érdekesnek vélt történeteket. Írásai 1935-tól folyamatosan jelentek meg a Keszthelyi Hírlapban, és az Új Somogy c. lapban. Az 1940-es évek elején megjelent, jórészt gyermekkori élményekből építkező regényeit mind az olvasóközönség, mind a kritika kedvezően fogadta. Munkáiból válogattak a különböző antológiák is. Pl. a Balatoni Hangok. c. gyűjtemény, Bp. 1942. 172 p. A Balatoni Társaság könyvtára 5.
Műveiből: – A somogyi puszták tündére. Regény. Kaposvár, 1941. 250 p. – Kígyókorona. Regény. Kaposvár 1942. –
Irodalom: – Gulyás –
DADAY DEZSŐ (deési), dr. iskolaigazgató
(Dés, 1884. július 12. – Szombathely, 1956. május 17.)
Szülei deési Daday István és Szabó Karolina. A régi erdélyi nemesi família sarját is Trianon szele hozta városunkba. Előtte a verbói polgári iskola igazgatója volt, majd Pöstyénben tanított. A középiskolai oktatásra képesített tanár, feleségével együtt 1919 év végén menekült Tapolcára és a polgári fiúiskolában kezdett tanítani. Természetrajzot, mezőgazdasági és közgazdasági ismereteket, vegytant és egészségtant. Az általános tekintélynek örvendő tanárt kinevezték az Országos Menekültügyi Hivatal tapolcai és keszthelyi járási megbízottjának is. Fogl János Sopronba helyezésekor 1924. július 15-én őt bízták meg a polgári fiúiskola igazgatásával. Egykori tanítványai visszaemlékezése szerint „… kivételesen nagytudású, nagyon jó előadó, …igazságos és bölcs, … a legjobb pedagógus!” volt. Kezelte a tanári könyvtárt, intézte az Ifjúsági Segélyegylet ügyeit és az iskolai természettudományi szertár őre volt. A Tapolcai Újság 1924. június 8-i száma szerint „ Szabad idejében eleinte a többi menekült ügyét karolta fel, majd tanulmányait folytatta. A múlt évben már a felsőkereskedelmi iskola tanári oklevelét szerezte meg, most pedig a többszörös tanári diplomához kitüntetéses vizsga után a bölcsészdoktori címet. Polgári fiúiskolánk kiváló tanárának, aki a jelenleg Szegeden működő kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudomány Egyetem bölcsészeti karán a leíró és általános földrajz s a földtan és őslénytan tárgyköréből a szóbeli szigorú vizsgálat letétele után a legfelsőbb kitüntetéssel – summa cum laude – a napokban avattatott bölcsészdoktorrá, szívből gratulálunk és pályáján további szép sikereket kívánunk. Tevékenyen részvett a szakmai és városi közéletben. Válaszmányi tagja, majd elnöke volt az OPITE zalamegyei körének., a járási tüdővész elleni bizottságnak, és a KANSZ helyi csoportjának, tanácsosa a tapolcai református fiókegyháznak. A zalamegyei iskolánkívüli népművelési bizottság és a Magyar Földrajzi Társaság rendes tagja volt. Dolgozott a Balatoni Szövetségben is. 1926 októberében áthelyezték Szekszárdra, ahol az áll. felsőkereskedelmi iskola igazgatásával bízták meg. 1936-ban Szombathelyen az áll. leánykereskedelmi középiskola igazgatója lett. 1940-től a miskolci Állami Deák Ferenc Kereskedelmi Középiskola igazgatására kapott megbízatást. A háború után nyugdíjazták majd visszatért és élete végéig Szombathelyen élt. Sírja is ott található.
Műveiből: – Menekültek karácsonyán. = TU., 1920. december 25. – Segélyosztás a menekültek részére. = TU., 1921. január 30. – A menekültek figyelmébe. = TU., 1921. április 10. – Az a hant, mely ide köt. = TU., 1922. június 11. – Az iskola rövid története. = PFI. Ért. 1925-26. – Keressük március idusának lelkét… = TU., 1925.március 29. –
Irodalom: – A deési Daday család genealogiája. Dés, 1901. 137 p. – Deák – Gulyás – Tolnamegyei fejek. Bp., 1930. 511 p. – PFI. Ért. 1919/20-1926/27. – Dr. Deésy D.D. = TU. 1924. június 8. – Áthelyezés és kinevezés. = TU., 1926. november 5. – Előléptetések = TL. 1933. július 8. – Iskolai találkozó. = TU., 1936. július 5. –
DADAY DEZSŐNÉ deési, NAGY MARGIT tanárnő
(Háromfa, 1888. október 9. – Szombathely, 1955. január 11.)
Somogy megyében született. Apja Nagy János, anyja Boár Ilona. 1911. december 26-án Pápán kötött házasságot. Férjével együtt 1919 év végén menekült az elcsatolt Felvidékről, ahol a pőstyéni polgári iskolában tanított. Pedagógiai képesítése a mennyiségtan és a természettudományi szakcsoport tárgyainak tanítására szólt. Tapolcára érkezésekor már 11. év tanítási gyakorlat állt mögötte. Szaktárgyain kívül egészségtant és kézimunkát is tanított. Tanítványaival együtt készített kézimunkáival sikerrel vett részt a különféle bemutatókon, mint pl. 1925-ben Zalaegerszegen a Falu Szövetség által szervezett kiállításon. 1927. február 1.-től férjével együtt Szekszárdra helyezték és az ottani polgári leányiskolában kapott beosztást. „A családi okok miatt történt áthelyezést a testület fájó szívvel vette tudomásul, mert benne a testület ügybuzgó, lelkiismeretes tanerőt veszített.” - írta róla igazgatója. Öt évvel később, 1937-ben Szombathelyre helyezték át és az ottani polgári leányiskolában tanított nyugdíjazásáig. Ekkor már 28 év pedagógiai szolgálata volt. 67 évesen hunyt el. Sírja a szombathelyi temetőben van.
Irodalom: – Deák – Gulyás – Tapolcaiak a zalaegerszegi kiállításon. = TU. 1925. szeptember 11. – Áthelyezés. = TU., 1927. február 4. – LPI. Ért., 1919/20 - 1926/27. – Gyászjelentés –
DANCS JÓZSEF vasutas
(Nyőgér, 1906. szeptember 14. – Tapolca, 1971. szeptember 3.)
Szüleivel kisgyermekkorában került Tapolcára. Az elemi iskolát és a polgári iskola négy osztályát Tapolcán végezte. 1922-1925 között kereskedőtanuló volt Budapesten, majd hazatérve Tapolcán dolgozott több kereskedőnél. 1928-1931 között katonai szolgálatát töltötte Nagykanizsán. 1934-ben megnősült és kilenc gyermekük született. 1940-ig a Fűzfői Hazai Papírgyár alkalmazottja volt. 1940-ben a MÁV szolgálatába lépett. Előbb Székesfehérváron, majd rövidesen Tapolcán teljesített szolgálatot. 1940. novemberétől 1966. novemberéig a Tapolcai Vontatási Főnökségen dolgozott. Mint aktív közéleti ember különféle tisztségeket töltött be a vasutas szakszervezetben, és a Hazafias Népfront tapolcai bizottságánál. Sokat dolgozott a TIAC Sportkör érdekében is. Helyi tudósítóként szívesen irogatott a Napló c. újságba és elődeibe. Több kisebb írása megjelent a Magyar Vasutas újságban, valamint a Népszabadságban. 65 éves korában hunyt el. Sírja Tapolcán van.
DARÁNYI IGNÁC miniszter, politikus
(Pest, 1849. január 11. – Budapest, 1927. április 27.)
Budai családi házukban nőtt fel. A királyi egyetemi katolikus főgimnáziumban érettségizett, majd jogot tanult. 1872-ben jogi doktorrá avatták. A következő évben tett ügyvédi vizsgát. Pesten ügyvédi irodát nyitott. 1876-ban a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja lett. 1881-ben szabadelvű programmal országgyűlési képviselővé választották.1893-ban a szabadelvű párt, 1895-ben a képviselőház alelnöke lett. Még ez évben a király földművelésügyi miniszterré nevezte ki. Tevékenysége itt kiteljesedett. Intézkedései nyomán jelentősen megnőtt a szántóföldi termelés hatékonysága. A zöldség- és gyümölcskertészet ügyeinek gondozására külön ügyosztályt szervezett. Újra rendezte a faiskola ügyet is. Újjászervezte az állatorvosi szolgálatot, országosan kiépítette a húsvizsgálatot, állami ellenőrzés alá vonta az állati oltóanyagok termelését és forgalmazását. Minisztersége idején élénk vízépítési, ármentesítő munka folyt országszerte. Ekkor épült a balatoni kikötők nagy része is. Fejlesztette a mezőgazdasági szakoktatást, 17 új földműves iskolát létesített. Tudományos intézeteket alapított, köztük a világhíressé lett Mezőgazdasági Múzeumot, az Ampelológiai Intézetet, a Földtani Intézetet és az Országos Kémiai Intézetet. A szőlészet és borászat terén az ültetvények filoxérajárvány utáni rekonstrukciója mellett elsősorban a pincegazdasági ismeretek terjesztésére és a külföldi borértékesítés előmozdítására történtek minisztersége idején fontos intézkedések. Szigorú intézkedéseket hozott a borhamisítás megakadályozására. A hazai érdekek érvényesítésére mezőgazdasági vámokat vezetett be. Létrehozta a mezőgazdasági hitelrendszer intézményeit. Fontos szerepet játszott a Balaton-parti vasút megépítésében is. Nyilvánvalóan ő volt az ország eddig legsikeresebb földművelésügyi minisztere. Nagy tekintélyt vívott ki Tapolcán is. A parlamentben 1905-től 1918-ig képviselte a tapolcai választókörzetet. Sokszor járt Tapolcán, és lelkiismeretesen képviselte a térség ügyeit. Személyes közreműködésének is tulajdonították a Tapolca és Vidéke Gazdakör felvirágoztatását, a tapolcai népkönyvtár létrehozását. 1907-ben Wekerle Sándor és Kossuth Ferenc mellett öt is díszpolgárrá fogadták Tapolcán és a Balaton-parti községekben. 1928-óta a tapolcai kertváros egyik szép utcája viseli Darányi Ignác nevét.
Művei: – Okos hazafiság. Bp. 1908. – A vámpolitikai kérdésekről. Bp. 1911. – Szózat a gazdákhoz. = TL., 1914. szeptember 13. – A balatoni szőlők felújításáról. = Balatoni évkönyv. 1921. Bp. 1921. –
Irodalom: – Gulyás – MÉL – MNL – Sziklay – Mattyasovszki Miklós: D.I. arcképe. = MGSZ. 1938. június. – D.I. = TL., 1905.január 15. – Dr. D.I. a tapolczai választó-kerület országgyűlési képviselője. = TL., 1905.január 29. – Dr. D. I. kerületünk képviselőjelöltje. = TL., 1906. április 22. - Dr. D. I. = TL., 1906. május 6. – A mandátum átadása Darányinak. = TL., 1906. május 13. – Tapolca ünnepe. = TL., 1907.március 17. – Dr. D.I. a tapolczai tűzkárosultak között. = TL., 1908. augusztus 2. – D. a kisgazdákért. = TL., 1908. szeptember 27. – Dr. D. I. választókerületében. = TL., 1911. május 21. – D. = TU., 1927. április 29. – D.I. emlékezete. = TU., 1927. december 23. – A magyar országgyűlés története. Szerk.: Balla Antal. Bp. 1927. –
DARÁNYI KÁLMÁN politikus, miniszterelnök
(Budapest, 1886. március 2. – Budapest, 1939. november 1.)
1909-ben a Budapesten államtudományi doktorátust szerzett. Rövid belügyminisztériumi gyakornokoskodás után 1910-től Fogaras vm.-ben főszolgabíró, 1917-től főjegyző. 1917-18-ban Zólyom vm. főispánja volt. A monarchia összeomlása után Veszprém megyei birtokaira vonult vissza. 1920-23-ban Győr és Komárom vm. kormánybiztosa majd főispánja. 1924-27-ig Győr, Moson, Pozsony egyesített vármegyék főispánja volt. 1927-ben kormánypárti országgyűlési képviselő lett és maradt haláláig. 1928-36 között miniszterelnökségi államtitkár, 1935-38-ig földművelésügyi miniszter volt. Gömbös Gyula betegsége alatt ellátta a kormányfői feladatokat. 1936. október 10-től 1938.május 14 között Magyarország miniszterelnöke, egyúttal a Nemzeti Egység Pártja vezére. Hivatalba lépésekor elhatárolta magát elődje diktatórikus törekvéseitől és pártja konzervatív politikusait juttatta kulcspozíciókba. Betiltotta Szálasi fasiszta pártját. Egy sor reformot valósított meg az államélet területén. 1937-ig sikerrel ellenezte az egyoldalú német orientációt, de ezután újra közeledett a hitleri birodalomhoz. Nevéhez fűződik az un. ”győri program”, a hadsereg fejlesztésének felgyorsítása. 1938-ban a képviselőházban beterjesztette az első zsidótörvényt. Közeledett a hungarista mozgalomhoz és miután kitudódott, hogy tárgyalásokat folytatott Szálasival, a konzervatív tábor bizalmát elvesztette, és ezért a kormányzó felmentette hivatalából. 1938. decemberétől haláláig a képviselőház elnöke volt. 1939. pünkösdjén a Tapolca-balatonfüredi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Többször járt választói között. Tárgyalásokat kezdett a borkivitel növeléséről és a borértékesítés megkönnyítéséről ezért a környékbeli gazdák nagy reményeket fűztek működéséhez. Rövidesen betegeskedni kezdett és már nem nyerte vissza munkaképességét. Agytrombózisban halt meg. Az Országház kupolacsarnokából kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe.
Irodalom: – Gulyás – OA 1939/1944. – Révai XXI. – Sziklay – MNL – D. K. látogatása kerületében. = TL., 1936. április 18. – D.K. meghalt. = TL., 1939. november 4. – D.K. temetése. = TL., 1939 november 11. – Epizódok D. K. életéből. = TL., 1939. november 11. –
DARNAY KÁLMÁN, szentmártoni, író, régész, muzeológus
(Sümeg, 1864. május 11. – Sümeg, 1945. július 3.)
Eredeti családi neve Dorner, édesapja jónevű vaskereskedő Sümegen, aki fiát is e pályára szánta. Iskoláit Sümegen, Grácban és Berlinben végezte. Később tanítványa lett Rómer Flórisnak, Pulszky Ferencnek és Hampel Józsefnek. A régészet már kora ifjúságában érdekelte és e szenvedélye egész életét végigkísérte. Kiterjedt munkássága során több mint ötezer sírt tárt fel a Dunántúlon, elsősorban Sümeg és Csabrendek környékén és a Somló vidékén. Tapolcán és környékén, Kisapátiban és a Lesence-völgyben is sokat kutatott. Ezek eredményéről rendre beszámolt a tapolcai újságokban. Mint a Tapolcza és Vidéke, majd a Tapolcai Lapok újságírói igazolvánnyal ellátott kiküldött tudósítója színes írásokkal látta el a lap olvasóit. Írásait néha Hiksos, Hyksos álnéven jegyezte. Kutatásai közben jelentős gyűjteményt halmozott fel, amelyekkel 1877-ben megalapította a Darnay Múzeumot. E gyűjteményt 1910-ben az államnak adományozta és ezzel az ő igazgatása alatt létrejött az Állami Darnay Múzeum. A múzeumi ismeretterjesztés első nagy mestere lett. Szülővárosában jegyzője és könyvtárosa volt az ország egyik legnagyobb múltú kaszinójának. Életében egyre nagyobb szerepet kapott az irodalom, témáit többnyire a környék történelméből merítette. Írásai sokszor a valóság és a fikció határán mozognak. Sokat foglalkoztatta Kisfaludy Sándor élete, melynek fordulatait többször feldolgozta. 1897-ben a Nemzeti Múzeumnak adományozta a költő 3600 kötetes könyvtárát. Múzeumában külön gyűjteményt hozott létre a Kisfaludy dokumentumokból. Ma is ez képezi az 1951-ben újra megalapított sümegi múzeum törzsanyagát. Az Állami Darnay Múzeum jelentős részét 1938-ban a keszthelyi Balaton Múzeumba szállították. Ennek anyaga, köztűk sok jelentős tapolcavidéki lelet és más történelmi emlék, sajnos a bombázások során jórészt megsemmisült. Sokat írt, cikkei megtalálhatók a dunántúli sajtó nagyobbik részében. Évkönyvekben, naptárakban is találkozunk nevével. Gördülékeny stílusú könyvei is méltán hoztak népszerűséget neki. Sümegen kultuszát híven ápolják.
Műveiből: – Sümeg és vidékének őskora. Bp. 1899. – Magyarország őskora. Pozsony-Bp. 1900. – Gisimár. Kaposvár, 1913. – Tagisír. Bp. 1921. – Testőrszerelmek. Bp., 1926. – Elkésett csók. Bp. 1932. – A bújdosó gyöngysor. Bp. 1928. – Kaszinózó táblabírák. 1-2. köt. Bp. 1929. – 50 éves a kaszinó. Z TV., 1891. június 7. A csecse-baba. = TV., 1895. október 13. – Tapolcza-avardombi sírleletek. = TV., 1897. január 17. – Kisapáti bronzlelet. = TV., 1897. február 7. – Népvándorláskori arany ékszerek és egyéb sírleletek. = TV., 1901. május 5. – A lesenceistvándi népvándorláskori temető. = TL., 1911. április 9. – A kamaráskulcs. = TU., 1928. április 20. –
Irodalom: – Békássy – Gulyás – MAÉL – MÉL – MTáL – Szinnyei – VÉL – ZÉL – ZÉM – Őskori temető. = TV., 1895. március 24. – Régészeti ásatások. = TL., 1911. december 10. – Gisimár. = TL., 1913. november 16. – A Darnay-múzeum 40 éves jubileuma. = TL., 1917. július 8. – Németh Péter: Emlékezés D.K.-ra. = VMMK. 2. 1964. – Miklósi Sikes Csaba: D. K. Sümeg, 1995. – Új múzeum a Balatonvidéken. = TU., 1926. augusztus 13. – D. K. Szerk. Egerszegi Ferenc. Sümeg, 1989. –
DARNAY-DORNYAY BÉLA Dr. tanár, történész-muzeologus
(Keszthely, 1887. március 25. – Budapest, 1965. április 5.)
A keszthelyi halászcsalád tehetséges sarja középiskolába Tatán járt, majd a budapesti bölcsészkaron filozófiai doktorátust szerzett. 1910-ben pappá szentelték. 1912-ben Veszprémben kezdte gimnáziumi tanári pályafutását. Négy év multán a piaristák rózsahegyi gimnáziumában tanított. 1918-ba a mosonmagyaróvári főgimnázium tanára lett. 1921-ben megvált a piarista rendtől. 1921-23-között a budapesti szőlészeti intézetben dolgozott, majd 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban tanított. Innen hazatért szülőföldjére és a keszthelyi Balatoni Múzeumba került, ahol 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig az intézmény igazgatója volt. Szenvedélyesen kutatta a régi korok emlékeit. Gyűjtései nyomán állomáshelyein több múzeumot is alapított. Geológusnak indult, de polihisztor alkata és parttalan érdeklődése miatt szinte mindent gyűjtött. A tárgyak mellett rengeteg adatot gyűjtött, hangyaszorgalommal szinte mindenről jegyzeteket készített. Kutatásairól sokat és rendszeresen publikált, többek között a Balatoni Kurírban és a Tapolcán megjelenő hetilapokban is. Tapolcán adta ki Beudant balatonvidéki útleírásait is. Részletes útikalauzait máig a műfaj legjobbjai között tartjuk számon. Értékes könyvtárának több darabja is a tapolcai könyvtárba került. Zircen a Bakonyi Panteonban emléktáblája van. Sírja Keszthelyen található.
Műveiből: – Bakony. Bp.,1927. – A Balaton és környéke részletes kalauza. Bp., 1934. – Beudant balatonvidéki útleírása 1818-ból. Tapolca, 1934. – Balaton-felvidék útikalauza. (Társszerző) Bp. 1955. – Nagyvázsony és környékének útikalauza. Veszprém, 1963. – Miféle épület állhatott egykor a Szentgyörgyhegy északnyugati peremén. 1-3 közl. = TL., 1932.augusztus 27., szeptember 3., szeptember 10. – A Balatonvidék románkori emlékei. = TL., 1939. január 21., január 28. –
Irodalom: – Gulyás – VÉL – Dr. D. B. = TL., 1932. augusztus 27. – Kinevezés. = TL., 1940. január 27. – D. B. dr. a Balaton Múzeum igazgatója. = TL., 1940. június 22. – Fenyő István: Egy magyar mindentudó. = Kortárs, 1964. 8. sz. – Vajkai Aurél: In memoriam D-D.B. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 3. Veszprém, 1965. –
DARVALICS GÁSPÁR gazdálkodó
(Tapolca, 1907. március 14. – Tapolca, 1988. )
Ősei az 1700-as évek végétől gazdálkodtak Tapolcán. Apja Darvalics György és a halápi Albrecht Mária. Az ő kis birtokukat örökölve folytatta a család földművelő hagyományát. 1939. november 26-án alapított önálló családot. Szentjakabfán vezette oltár elé Albert Máriát. A háború után újjáalakuló Kisgazda Párt tagjaként lett községi képviselőtestület tagja. Polgár Ferenc főszolgabíró kérésére a tapolcai földosztó bizottság vezetője lett. Ennek tagjai Varga Ferenc főjegyző mellett Kovács Lajos jegyző, Dér Péter Pál, Kovács Antal és Nagy Pál (később az első Mgtsz elnöke) voltak. A földosztást Halastó-puszta területén kezdték el, ahol a család nagyságától függően 28 család kapott földet. Ezután a Viszló-menti majd a Pap-telep földjei kerültek sorra. Később a politikai viszonyok durvulása miatt visszavonultan élt. 81 évet élt. Sírja a régi tapolcai temetőben van.
DARVALICS JÓZSEF gazdálkodó, helyettes bíró
(Tapolca, 1899. február 26. - Tapolca, 1980. augusztus 21.)
Hétgyermekes családban nevelkedett Tapolcán, iskolába is itt járt. Családi birtokán gazdálkodó édesapja halálakor, legidősebb fiúként családfenntartó lett. Felelősségérzete családja és környezete iránt már korán kialakult. Már fiatalon beválasztották a Hangya Szövetkezet vezetőségébe és néhány év múlva tagja lett a tapolcai elöljáróságnak is. A harmincas évek közepétől 1945-ig helyettes bíró Tapolcán. Ebben a tisztségében többször újraválasztották. Megbízhatóságának, emberségének, szervező és irányítókészségének és a közösségért vállalt önzetlen magatartásának köszönhetően rendszerint kényes feladatok megoldását bízták rá. Feladatai közé tartozott többek között a közterületek szépítése (fásítás, útépítés, karbantartás, stb.), a közhasznú munkák megszervezése, a szegényház működőképességének fenntartása és más ezekhez hasonló tennivalók. Egyik szervezője volt a nagycsaládosokat segítő házépítési akciónak, az ONCSA-házak megvalósításának. A II. világháború nehéz évei alatt a közellátás megszervezésében, az élelmezés biztosításában, majd a háború utáni romeltakarításban is jelentős szerepet vállalt. Éveken keresztül tisztségviselő volt a katolikus egyházközségben is. Közben autodidakta módon és különféle tanfolyamokon képezte magát. A Mezőgazdasági Kamara tagjaként saját birtokán kísérleteket végzett. 1945-ig a tapolcai járásban betöltötte az un. gazdasági elöljárói tisztséget. Az 1940-es évek elején kilenc gazdatársával együtt, a Kamara segítségével létrehozta Tapolcán a Mezőgazdasági gépszövetkezetet. A tulajdonukban levő és a gazdálkodáshoz szükséges gépekkel és eszközökkel igény szerint másokat is segítettek. 1945.júliusában a községben új önkormányzat alakult ezért funkciójából leváltották. Rövid ideig még az új testület termelési, gazdasági bizottságában tevékenykedett. 1948-ban a kisgazda pártot képviselte az elöljáróságban. 1960-ban „rábeszélésre” belépett a termelőszövetkezetbe és ott elvállalta az elnökhelyettesi tisztet. Ekkor – 61 évesen – beült az iskolapadba és megszerezte a növényvédő szakképesítést. Idős koráig dolgozott a Tsz-ben. Darvalics József helyettes bíró, aki nehéz, emberpróbáló körülmények között is helyt állt, és aki sokat fáradozott Tapolcáért, 81 éves korában hunyt el. Sírja a régi tapolcai temetőben van.
Irodalom: – Újjá alakult a Tapolca és Vidéke Gazdakör. = TU., 1938. március 6. – Tapolcza közönsége képviselőtestületet választott. = TL., 1939. december – Megalakult a községi önkormányzat. = SzÉ., 1945. július 28. –
DÁVID JÁNOS, birtokos, városbíró
(Tapolca, 1847. szeptember 7. – Tapolca, 1899. február 22.)
Szülei helybeli kisbirtokosok voltak. Gyermek- és ifjúkoráról, iskoláiról nem maradt feljegyzés. Valószínűleg valamilyen középiskolát, ill. szakiskolát is végzett, hiszen megalakulásától a Balatonmelléki Takarékpénztár pénztárnokaként dolgozott. Rendkívül megbízható, a közügyek iránt fogékony, aktív embernek ismerték. Több ízben volt városi képviselő és állami iskolai gondnoksági tag. Mojzer Ferenc után egy cikluson át 1893–1895 között betöltötte a városbírói tisztséget is. Új alapokra fektette a város költségvetési rendszerét. Megfegyelmezte a korábban laza adminisztrációt. Az ő nevéhez fűződik a vasút melletti park létesítése és több kulturális kezdeményezés. A bírói székben Glázer Sándor követte. Rédl Gusztáv Hedvig nevű leánytestvérét vette feleségül. Házuk a Pesti (ma Kossuth L.) utca 1. sz. alatt volt. Vagyonos embernek számított. Sarokháza volt Tapolcán, lakó és gazdasági épülete Badacsonyban. Szőlői voltak Badacsonyban, Hegymagason és Raposkán. 51 évesen, szívszélhűdésben halt meg. Sírja a régi köztemetőben van.
Irodalom: – Tömeges lemondás. = TV., 1894. november 10. – Barát Álmos: Választás előtt. = TV., 1895. január 5. – Meghalt Dávid János földbirtokos. = TV., 1899. február 26. – Dávid János hagyatéka eladása. = TV., 1899. március 26. –
DÁVID ZOLTÁN jegyző
(Tapolca, 1879. április 12. – Keszthely, 1938. április 22.)
Apja Dávid János gazdálkodó, 1893-1895 között Tapolca bírája volt. Fiát közigazgatási pályára szánta. Ezért a tapolcai elemi iskola elvégzése után fiát a Keszthelyi premontrei gimnáziumba íratta. Itt érettségizett, majd egy szaktanfolyam elvégzése után közigazgatási gyakornok, később segédjegyző lett Diszelben, majd Tapolcán. 1909-ben adóügyi jegyzővé léptették elő. Nagy szerepe volt abban, hogy a város pénzügyi gazdálkodása szabályos, kiegyensúlyozott volt. 1938-évi nyugdíjazásáig mindig a főjegyző közvetlen helyetteseként dolgozott. Nyugdíjba helyezésekor már súlyos betegség gyötörte. „Dávid Zoltán adóügyi jegyzőt a belügyminiszter június 1-i hatállyal nyugalomba helyezte. Dávid Zoltán régi tapolcai családból származik, itt élte le élete nagy részét, szakadatlanul dolgozott becsületes kitartással. Hosszú éveket töltött az adóügyosztály élén és szorgalmas munkásságával általános tiszteletet és közmegbecsülést szerzett magának.” A nyugdíjazására kijelölt időt már nem érhette meg. Keszthelyi gyógykezelése idején halt meg. Sírja is ott van.
Irodalom: – Anyakönyvi kinevezés. = TL., 1906. december 16. – Községi gyűlés. = TL., 1917. október 28. – Nyugdíjazás. = TL., 1938. március 19. – Nyugdíjazás. = TU., 1938. március 27. – D. Z.+ = TU., 1938. május 1. –
DEÁK JENŐ dr. igazgató-főorvos
(Magyarkanizsa, 1867. február 19. – Tapolca, 1931. december 23.)
Szülei Schiller József és Rosenberg Jetti. A Bács-Bodrog vármegyében született Deák Jenő középiskoláit Szabadkán járta ki. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1893-ban avatták doktorrá. Egy ideig Budapesten a Szent István kórházban működik, majd három éven át Budapesten magánpraxist folytat. 1896-ban itt kötötte első, rövid életű házasságát Stiaszny Matilddal. 1897-től 1900 végéig Badacsonyban körorvos. 1900. december 10-én nevezték ki a tapolcai járás tisztiorvosává. 1910-ben vármegyei tb. főorvos lett. 1914-ben ő lett az új tapolcai Erzsébet-kórház első igazgatója. 1928-ban nyugalomba vonult és érdemei elismeréséül egészségi tanácsossá nevezte ki az ország kormányzója. Alelnöke volt a tapolcai Kaszinónak, igazgatótanácsi tagja a Tapolczai Takarékpénztár Rt-nek. Tagja volt Zala megye törvényhatósági bizottságának és Tapolca képviselőtestületének is. E rövid pályakép mögött sok-sok áldozatos munka és a tapolcai kórházért folytatott hosszú és eredményes küzdelem áll. Kortársai is elismerték emberi nagyságát és szakmai kiválóságát Orvosi működésének évfordulóit Tapolca társadalma rendszeresen megünnepelte. „A háború után, felismerve a lehetőségeket, fáradtságot nem ismerő utánajárással egymás után hozta létre a tüdőbeteg-gondozót, szülőotthont, egészségházat, anya- és csecsemővédő intézetet, amelyeknek áldásos működését szemeink előtt látjuk. A kórház pedig vezetése alatt felszerelésben és működésben olyan színvonalra emelkedett, ami hasonló mértékkel egyenesen ritkaság számba megy.” – írta róla egyik méltatója. Mindmáig ő az egyetlen tapolcai, akinek még életében emlékművet emeltek. 1927-ben egészségügyi tanácsosi címet kapott. 1930 szeptemberében Dr. Deák Jenőt három évtizedes tapolcai orvosi működésének tiszteletére nagyszabású ünneplésben részesítették. A kórházi főépület előtti parkrészben bazalt alapú, Zsolnai-majolika díszítésű díszpadot készíttettek, amelyen márványlapon helyezték el Csiszár Imre veszprémi szobrászművész, Deák Jenőt ábrázoló bronzplakettjét. Egy évvel később, 65 éves korában szívbetegségében hunyt el. A tapolcai régi temetőben felesége, Sebestyén Rozália mellett nyugszik.
Irodalom: – Békássy – Sziklay – VÉL – A Kórházi Bizottság gyűlése. = TU., 1925. december 25. – Kitüntetés. = TU., 1927. március 25. – Egy orvosi pálya harminc esztendeje. = TL., 1930. július 12. – Emlékműleleplezés. = TU., 1930. szeptember 14. – Dr. D. J. ünneplése egyúttal lelkes tüntetés volt kórházuk mellett. =TL., 1930. szeptember 27. – Dr. D.J. meghalt. = TU., 1931.december 27. – A Deák-emlékpad ünnepélyes átadása. = TL., 1930.szeptember 6. – Dr. D. J. ünneplése. = TU., 1930.szeptember 28. – D. J. meghalt. = TU., 1931. december 27. – Dr. D. J. temetése. = TL., 1932.január 1. – D. J. temetése. = TU., 1932. január 3. –
DEÁK JENŐNÉ, SEBESTYÉN RÓZA nőegyleti elnök
(Köveskálla, 1874. december 13. – Balatonszepezd, 1946. január 14.)
Kisnemesi eredetű református vallású gazdálkodók utóda. Szülei Sebestyén Gábor református lelkész és Asztalos Eszter. Még badacsonyi körorvos korában ismerkedett meg dr. Deák Jenő orvossal, akivel néhány évi ismeretség után 1902. április 5-én Köveskállán egybekeltek. Esküvői tanúik Dr. Sebestyén Gyula Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárosa és a tapolcai Marton Rezső földbirtokos voltak. Férje kórház-igazgatói kinevezésekor Tapolcára költöztek. 1902 decemberében egy fiúgyermekük született, Jenő. Az 1928-ban a reformátusok Tapolcán megalakították a Lórántffy Zsuzsannna Nőegyletet, melynek egyik alapítója és első elnöke volt. E minőségében gyakori résztvevője volt a helyi jótékonysági mozgalmaknak. Férje halála azonban gátolta, hogy e tevékenysége kiteljesedjen. Az 1930-as évek elején szepezdi házába költözött és élete végéig ott élt. Gyakran járt Tapolcán ügyeit intézve, ismerőseit látogatva. Közéleti szerepet azonban többé nem vállalt. Férje mellett a régi tapolcai temetőben nyugszik.
Irodalom: – Esküvő = TV. 1902. március 30. – Ünnep a protestáns templom alapfalainál = TL. 1935. szeptember 21. –
DEÁK TAMÁS vincellériskolai igazgató
(Kovászna, 1858. január 22. – Bp. 1934. )
Tapolca 19. század végi történetének és a filoxéra elleni küzdelemnek a kortársak által is igen jelentősnek tekintett állomása volt a vincellériskola létesítése. A jeles eseményre 1890-ben került sor. A vincellériskola igazgatójául a székesfehérvári amerikai szőlőtelep felügyelőjét, Deák Tamás szőlészeti vándortanítót nevezték ki. Az első tanév 1891 tavaszán kezdődött. Az új igazgató nagy lendülettel és önállósággal kezdet munkához. Egyúttal a 3. sz. Tapolca-vidéki kerületben szükséges szőlészeti vándortanítói teendőket is el kellett látnia. A végzős tanulók elhelyezkedése körül vita támadt Skublics Gyulával az iskolaszék elnökével és az ellentét Deák Tamás alapító igazgató gyors távozásával oldódott meg. Utódjául 1892. február 14-én Tus Antalt nevezték ki. 1892. március 2-án a főváros szolgálatába lépett és 1927-ben történt nyugdíjazásáig Budapesten dolgozott. Előbb a kőbányai szőlőtelep igazgatója volt majd erdészeti felügyelő lett. 1914-től már, mint gazdasági főfelügyelő dolgozott. A Borászati Lapokban több cikke megjelent.
Műveiből: – Szőlő birtokosok figyelmébe. = TV., 1891. március 1. – Bortermelőkhöz! = TV., 1891. szeptember 20. –
Irodalom: – Kinevezés. = TV. 1890. december 21. – A tapolczai vinczellériskola ünnepélyes megnyitása. = TV., 1891. január 25. – Drucker J.: Szőlészetünk haladása. Bp., 1909. –
DELHÁNYI ERNŐ ZSIGMOND főhadnagy
(Szombathely, 1898. augusztus 16. – Beszegyino-Kurszk, 1942. július 2.)
A Vas megyéből származó Delhányi Ernőt az 1919. augusztusi vészterhes napokban ismerték meg Tapolcán. A tanácshatalom Tapolcai rezidensei augusztus 4-én, ama nevezetes túszejtő akciójukkal és fegyveres fenyegetésükkel bőszítették maguk ellen a település polgárságát. Másnap, augusztus 5-én a reggeli órákban, székely katonákkal Tapolcára érkezett két páncélvonat Delhányi Ernő hadnagy parancsnoksága alatt. A tapolcai vasutasok azonnal csatlakoztak a székely katonákhoz. A túszok kiszabadítása és a rend helyreállítása végett Delhányi hadnagy egy ágyúval és három géppuskával vonult a Fő utcára, hogy a vörös őrséget lefegyverezze és a községházán fogva tartott túszokat kiszabadítsa. A csapat másik része, Pető István főhadnagy parancsnokságával a mai Arany János utcán vonulva akarta bekeríteni a vörös őrséget. Az utcát azonban eltévesztették és a mai Batsányi utcán haladva jó célpontot nyújtottak a községháza emeletén (a mai Fő tér 1. sz. épület helyén) elhelyezett gépfegyvernek, ami az utcán harcoló vöröskatonákat támogatta tüzével. Ekkor kapott halálos lövést Petheő főhadnagy és társa Rosenberg Géza. Rövid harc után bevették a községházát, lefegyverezték a vörös őrséget és sértetlenül kiszabadították a túszokat. Néhány ellenálló vöröskatona és a tanácshatalom két vezetője Kerékjártó Kálmán és Sándor Lajos is holtan maradt a helyszínen. Delhányi katonái elfogták a Sümegről vöröskatonákkal érkező Székely Armand kormányzótanácsi biztost is. Az átmeneti konszolidáció éveiben a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. Kereskedelmi vezetőjeként dolgozott. Ezután is többször járt Tapolcán, legutóbb 1941-ben az országzászló felállításakor és a túszok neveit megörökítő emléktábla felavatásakor. A visszaemlékezők szerint Delhányi Ernő igazi katona volt. „Mikor az első világháború után már alig egy-két marok szorította a fegyvert, akkor ő még harcot keresve, mint a villám cikázott az oláhok megszállta földeken. Tapolcára a polgári és katonai kötelesség teljesítésének átérzése hozta el. Ott volt Nyugatmagyarországon, Északon, verekedett a rongyos gárdával, küzdött Délen, Keleten és aki ismerte, tudta, hogy most sem lehetett máshol elképzeli, mint az orosz harctér első vonalában.” Aknarobbanás miatt életének 44 évében ott halt hősi halált. Sírja a kurszki katonatemetőben van. A szombathelyi evangélikus templom előterében márványtábla őrzi nevét.
Irodalom: – Delhányi főhadnagy. = TL., 1930. november 8. – Vasárnap Tapolca emlékezik. = TL. 1941. október 25. – Tapolcaiak találkozása a múlttal. = TL. 1941. november 1. – D E. = TL. 1942. július 11. – Bús János: Béke poraikra… Bp. 1999. –
DEME ANTAL katona-karmester
(?, 1919. – Nagykanizsa, 1984.)
Szakmai pályáját a mezőtúri katonai helyőrségben kezdte. Innen vezényelték át Pápára az ottani honvédzenekar élére. Néhány év után a fejlesztés alatt álló tapolcai katonai helyőrség zenekarához helyezték, ahol komoly szervezőmunka várta. Rövid idő alatt szép eredményeket ért el és ennek bizonyságául számos sikeres nyilvános bemutatkozáson szerepeltek Tapolca városában, de a környéken is. 1961. november 12-én zenekarával közreműködött a gimnázium újonnan létesített termeinek avató ünnepélyén. Sajnos itt sem tölthetett el hosszabb időt, mert 1962-ben már a lenti katonazenekar megszervezésével bízták meg. 1963-ban Nagykanizsára helyezték a helyőrség honvéd zenekarának élére. Itt már lehetősége nyílott zenekarvezetői munkájának kiteljesítésére. Katonakarmesteri tevékenysége mellett 1965 és 1973 között a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar karnagya lett. Példaértékű együttműködést valósított meg a város zenei éltében. A honvédzenekar számos zenésze is közreműködött a városi zenekar munkájában. Sok vendégszereplésen vettek részt más helyőrségekben, a megyeszékhelyeken, Budapesten, de a környező településeken is. 1977-ben nyugdíjba vonult Ez év április 18-án búcsúzott a zenekar szeretett karnagyától. 1976-tól 1983-ig a helybeli Bányász Fúvószenekart irányította. 65 évek korában hunyt el. Feleségével közös sírja a nagykanizsai temetőben található.
DÉR FERENC dr. főjegyző (? , 1920 körül – ? , ?)
Zala megyei közigazgatási szolgálatát a zalaegerszegi járásban kezdte, mint fogalmazó majd, mint szolgabíró. Itt 1943. augusztus 9. – 1945. április 21-ig szolgált. Ezután két hónapig a pacsai járás jegyzője volt. 1945. május 31-én helyezték Tapolcára járási főjegyzőnek. E feladatkörben dr. Fehér Jánost váltotta. Óriási munka várt rá, a háború sújtotta településeken az életfeltételek biztosítása és a szétzilált, demoralizálódott közigazgatás rendbetétele. Július 18-án, pl. a tapolcai községi önkormányzat megalakulását segítette az alakuló ülés elnökeként. A járási főjegyzői megbízatása 1946. június 27-ig tartott. Utódja dr. Pintér István lett. Nem tudjuk, hogy ezt követően hova távozott és mit csinált. Bizonyos, hogy Zala megyében ezután nem viselt közhivatalt.
Irodalom: – ZM. Arch. – Veress D. Csaba: Adalékok Tapolca történetéhez (1944–1956.) Tapolca, 1989. – Szolgabírói kinevezés. = TV., 1943. augusztus 14. – Megalakult a községi önkormányzat. = Szabad Élet, 1945. július 28. –
DÉR PÁL földműves
(Tapolca, 1858. március 24. – Tapolca, 1931. december 25.)
A Dér család tagjai már a 18. század elejétől Tapolcán éltek és gazdálkodtak. Apja Dér Péter Pál földműves volt, anyja Töreky Magdolna. Feleségének a káptalantóti illetőségű Horváth Annát választotta. Portájuk az 576. sz. ház volt a Zöldfa utcában. Szorgos, hozzáértő munkájával tekintélyre tett szert a gazdatársai körében. A közélet is érdekelte. 1910-ben a képviselőtestület tagjává választották. Fáradtságos élete 74 éves korában ért véget. Gyomorrákban halt meg.
Irodalom: – Kedvezően kezeli a tapolcaiak kérvényét a földmívelési minisztérium telepítési osztálya. = TL., 1940. január 27.
DEUTSCH GÉZA bérkocsis
(Nagyvázsony, 1882. február 21. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Szülei a Nagyvázsonyból származó Deutsch Salamon és Kohn Katalin. Nyolc testvérével nehéz körülmények között nevelkedtek.
Kölcsönök segítségével bérfuvarozásra épülő családi vállalkozást indítottak. Személyszállításaikat a főtéri benzinkút melletti állomásukról indították.
Felesége 1909. január 31-én Korein Stefi lett. A korlátozott fizetőképes kereslet okán épp, hogy csak megéltek. Egész családjával Auschwitz pokla nyelte el. 1944. augusztus 15-re datált halálát csak „bíróilag állapították meg” és 1951-ben jegyezték be a tapolcai halotti anyakönyvbe.
Irodalom: – Györe –
DEVICH JÓZSEF plébános
(Buda, 1819. október 18. – Veszprém, 1898. november 1.)
A középiskolát Pesten járta ki, a teológiát Veszprémben végezte el 1834-1841
között. Fiatal kora miatt szerpapként ill. karkáplánként alkalmazták Veszprémben, majd un. „száraz” káplánként Csabrendeken. 1842. október 28-án szentelték pappá. 1843. június 24-től 1848. február 25-ig Tapolcán teljesít szolgálatot. A szabadságharc idején Látrányban és Keszthelyen szolgál. 1952-től plébános Marcaltőn, 1858-től Taranyban. 1875-től Pápán a gimnázium püspöki biztosa, 1878-tól veszprémi kanonok, 1884-ben segesdi majd pápai főesperes. Somogyi főesperes lett 1886-ban, zalai főesperes 1888-ban, székesegyházi főesperes és hántai prépost 1896-ban. Fiatal éveiben rengeteget olvasott és szépirodalmi ambíciókat is ápolt. Nagyon szép könyvtárat gyűjtött. Mestere volt a szónak, jeles egyházi szónok hírében állott. Sírja Veszprémben, az alsóvárosi temetőben van.
Műveiből: – Az év utolsó napjára. – Hamvazó szerdára. – Böjt vasárnapokra. - Szent István király ünnepére. – Nepomuki szt. János napjára. – Szt. Norbert napjára. = Pázmány-füzetek IV. Pest, 1858. –
Irodalom: – MKL – Pfeiffer – Szinnyei – Egyházi előléptetések. = Balaton, 1885. február – D.J. = TV., 1898.november 6. –
DEYM FERENC gróf, altábornagy
(?, 1804. október 5. – Lesencetomaj, 1872. február 16.)
Osztrák császári vezérőrnagyként részt vett a magyar szabadságharc elleni hadműveletekben. Az általa vezetett hadtest 1849. február 5-én a Branyiszkói hágón vereséget szenvedett Guyon Richárd ezredes csapataitól. A szabadságharc leverése után 1852-ben altábornagyi rangot kapott és az osztrák kancelláriától hadiszolgálataiért kapta meg a cs. és kir. kamarási címet és a lesenceistvándi birtokot. Ott szakszerűen gazdálkodva, együttműködve a helyi lakósokkal valódi tekintélyre tett szert. Ő hívta meg Viriusz Vincét jószágkormányzójának. Szőlőbirtokai mellett jelentős szántóföldi növénytermeléssel és állattenyésztéssel is foglalkozott. Számottevő erdészeti és fafeldolgozó tevékenységet is folytatott. Pl. százezer számra értékesített szőlőkarókat a Balaton-felvidéki szőlőgazdaságokba. Megtanult magyarul és a kiegyezés idején már kifejezetten magyar-érzelműként tartották számon. Számos jó barátra, ismerősre tett szert, az itt töltött évtizedek alatt. Náluk többször járt Tapolcán és Diszelben, gyakran együtt vadásztak a környék erdeiben. 68 évesen hunyt el. A község temetőjében szürke márvány síremlék őrzi emlékét. Birtokát egy ideig Ferenc fia vitte tovább.
Irodalom: – VÉL – Új magyar nagybirtokos = TV. 1900. április 29. – Akáczfa-karó eladás. = TL., 1903. március 1. – Gróf Deym Ferencz halála = TL. 1903. szeptember 6. – Zákonyi Ferenc: Egy osztrák sír és a történelem. = M. N. 1987. június 30. – Gyászjelentés –
DEYM JÁNOS gróf
(?, 1881. február 1. – ?)
Környékünk utolsó Deym grófja, Deym Ferenc és Schlabrendorf Anna fia, uradalmának igazgatóságát és több ágazatát Lesencetomajon működtette. Ezek közül jelentős forgalmat bonyolított le a Viriusz Vince által létesített uradalmi oltványtelep. Ő már keveset fejlesztett gazdaságán. Kevéssé tartotta magát magyarnak, inkább világpolgárnak, cseh állampolgársággal rendelkezett, kevesebbet is volt birtokain. Jelentős hasznot húzott viszont kiterjedt erdőségei kitermeléséből. Rendszeresen licitált Tapolca község vadászterületének bérbeadásánál, rendszerint sikerrel. Jelentős adományokkal segítette a tapolcai kórház indulását. Az I. világháború idején tisztként teljesített szolgálatot. Alapító tagja volt a Balatoni Társaságnak. Feleségével, a zágrábi Putrih Mária Apollóniával 1922. január 29.-én Budapesten kelt egybe. Az 1930-as években lesencei birtokait eladta, melyeket ezután Károlyi-birtokként emlegették. A háború után már nem látták itthon.
Irodalom: – Tapolca község vadászterületének bérbeadása. = TL., 1908. január 5. – Jótékonyság. = TL., 1916. február 27. – [Oltványeladás.] = TL., 1929. január 20. –
DEYM NÁNDOR gróf, földbirtokos
(?, 1835. – Bécs, 1900. február 10.)
Apja Deym Ferenc osztrák gróf. Lesencevidék földesura volt három évtizeden át. Birtokainak zömét az 1850-es években vette meg a Nedeczky családtól. Azokon szakszerűen gazdálkodott. Gazdaságának területét, a gazdálkodási formákat ésszerűen bővítette Az ő nevéhez fűződik a környék első konyakgyárának létrehozása Lesencetomajon, a tapolcai határon fekvő Billegében. Cselédeiről, alkalmazottairól mintaszerűen gondoskodott. „Mert Deym Nándor gróf a szó szoros értelmében kegyes szívű atyja volt e községek lakosságának és ezt mindannyiszor be is bizonyította, valahányszor valaki akár távollétében kérvénnyel, akár pedig személyesen fordult hozzá, ha hosszabb-rövidebb tartózkodásra el-ellátogatott lesencetomaji birtokára. Nem volt rá eset, hogy a nemes-szívű főúr, a kérvényező kérelmét megtagadta volna. De nemcsak a lakosság, hanem az egyház is kegyes pártfogót vesztett a boldogult elhunytban. Ezreket áldozott a lesencetomaji r.k. templom restaurálására és fölszerelésére a vallásosság ihletétől áthatott nemes gróf; a község kisdedeinek óvodát is épített és ezen közhasznú intézet fönntartásáról oly alap létesítésével gondoskodott, amely annak fönnmaradását biztosítja.” Már életében legendák születtek róla. „A nép amely nagyon szerette a legendáshírű grófot, még mindig sokat beszél a magyar földesúrrá lett osztrák generálisról.” 65 évet élt.
Irodalom: – Gr. Deym cognacgyára = TV, 1893. március 4. – D. N. gróf. = TV., 1900. február 18. – Margójegyzetek Lesencetomaj múltjából. = TU. 1925. augusztus 9. –
DIENES KÁLMÁN, id., szállodás és vendéglős
(Magyarszecsőd, 1870. – Budapest, 1928. január 28.)
Már gyermekkorában a vendéglátós szakmát tanulta ki, ifjúkorában ennek több területén dolgozott. Az 1890-es évek elején fiatal feleségével Vehoffer Terézzel együtt költözött a fejlődés jeleit mutató Tapolcára. A város tehetős polgáraként 1898-ban alapította szállodáját és vendéglőjét a mai városháza épületében. A tizenöt szobás, a kor követelményei szerint berendezett szálloda mellett híresen jó konyhával két étterem működött. Borforgalmazással is foglalkozott Borügynöki és borbizományosi vállalkozását 1921. június 12-én jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság. Virilis tagja volt a képviselőtestületnek és az ipartestületnek. 57 évet élt. A „Dienes-szálló” vezetését halála után hasonló nevű fia vette át. Budapesti gyógykezelése idején halt meg. A tapolcai temetőben, családi sírboltba temették.
Irodalom: – Békássy – ZML Cégjegyzék – Halálozás. = TU., 1928. január 20. –
DIENES KÁLMÁN ifj., szállodás, vendéglős
(Tapolca, 1904. december 22. – Tapolca, 1947.)
Apja id. Dienes Kálmán jóhírű vendéglős és szállodás, anyja Vehoffer Teréz. Az elemi és polgári iskolát Tapolcán végezte. Apja tanulni küldte Kőszegre, a gimnáziumba, majd Budapestre, ahol szakképzettséget szerzett. Itt a Bellevue szállóban volt alkalmazásban. Édesapja, idősebb Dienes Kálmán halála után, 1929. szeptemberében hazajött Tapolcára és itt átvette, a ma városházaként működő épületben, 1898-ban alapított vendéglő és szálloda vezetését. A tizenöt szobás szállodát és a két éttermes jó forgalmú vendéglőt a kor színvonalán működtette. A Tapolczai Jéggyár Rt. részvényese és felügyelő-bizottsági tagja volt. A régi köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – Békássy – DCL – Meghívó. = TL., 1917. április 15. –
DIENES SÁNDOR dr. ügyvéd, szolgabíró
(? , 1860 körül. – Nagykanizsa, 1912. január 28.)
Az 1880-as évektől ügyvédi gyakorlatot folytatott Tapolcán. A fiatal jogász aktív és népszerű alakja volt Tapolca társadalmi életének. 1895. június 15-től a Sopron megyei Kapuvárra nevezték ki szolgabírónak. A tapolcai kaszinóban bensőséges társas vacsorán búcsúztatták. Még ez évben visszatért, 1895. december 17-én nevezték ki a tapolcai járás szolgabírójának. E tisztségében két évig maradt. Tapolcán kitűnt nagy közéleti aktivitásával. A Kaszinó egyik alapítójaként tartjuk számon. 1897-től nagykanizsai szolgabírónak nevezték ki. 1912-ben szívszélhűdésben halt meg.
Irodalom: – Z.vm. Arch. – A Dienes-Mányoki sajtóügy. = TV., 1893. október 28. – Búcsú-estély. = TV., 1895. június 16. – D.S. = TL., 1912. január 28. – 50 éves a Tapolczai Kaszinó. = TL., 1936. április 4. –
DISKAI (KLEIN) IMRE dr. orvos
(Tapolca, 1893. augusztus 24. – Auschwitz, 1944.)
Klein Mór tapolcai kereskedő és mértékhitelesítő és Kohn Karolina legkisebb gyermeke. Az izr. népiskola osztályait Tapolcán végezte. A középiskolát, kitűnő eredménnyel Nagykanizsán. Egyetemi tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Itt kapta orvosi oklevelét. Az I. világháborút a 20. honvéd gyalogezredben, az olasz és orosz frontokon becsülettel végigharcolta. Hősi magatartásáért öt harctéri kitüntetést kapott. Hazatérve Nagykanizsára újra orvosi hivatását gyakorolta. Sokszor visszalátogatott Tapolcára, családjához, ismerőseihez. Emberi, szakmai teljesítményeiért köztisztelet övezte. „Dr. Diskai Imre itthon, a polgári életben is kiváló hazafias magatartást tanúsított. Részt vesz minden nemzeti és társadalmi mozgalomban. Mint orvost meleg szíve és nagy emberbaráti érzése jellemzik. Városi képviselőtestületi tag, több társadalmi és jótékonysági egyesületnek tagja. Mint városatya mindenkor a város és a polgárság érdekében hasznos munkásságot fejt ki. Mindenütt ott van, ahol Nagykanizsáért dolgozni, fejlesztéséért önzetlenül munkálkodni kell.” – írták róla városában kortársai. Mindez nem számított. Előbb a zsidótörvényekkel aktivitását, életlehetőségeit korlátozták, majd gettóba zárták és gázkamrába küldték.
DISKAY (KLEIN) JÓZSEF operaénekes
(Tapolca, 1886. december 27. – Los Angeles, 1960. június 6.)
Apja Klein Mór hordóhitelesítő, anyja Kohn Karolin. Eredeti neve Klein József. Az elemi iskolát Tapolcán a gimnáziumot Veszprémben végezte. Itt kereskedelmi érettségit tett, és mint bankhivatalnok működött. Már fiatal korában énekesként többször fellépett jótékonysági, egyesületi és kulturális összejöveteleken. Többre vágyott és a fővárosba tartott. 1907 szeptemberében a Tapolcai Lapok hasábjain búcsúzott el itteni barátaitól és ismerőseitől. Énekhangját Máder Dezső fedezte fel és ösztöndíjas tagként szerződtette a Népszinház-Vígoperához. Énekelni Graeff mester, a színjátszásra Hevesi Sándor tanította. Később tagja volt Zilahy Gyula debreceni színtársulatának majd a Magyar Királyi Operaház ösztöndíjas tagja lett. Innen bevonult katonának és az első világháborút a veszprémi 31. honvéd gyalogezred tartalékos főhadnagyaként vitézül végigküzdötte. Több kitüntetésben részesült és mint huszárfőhadnagy szerelt le. A háború után meghívást kapott New Yorkba, ahol nagy sikerei voltak. Az amerikai hangversenytermekben aratott művészi elismerései után 1929-ben Hollywoodban telepedik le és itt is ismertté tette a Diskay nevet. Az akkor felfutóban levő beszélő filmek egyik kedvelt énekes sztárja lett. Előnyös szerződéseket kötött. Sokat énekelt az amerikai rádiókban is. Magyarságáról és “tapolcaiságáról” soha sem feledkezett meg. Sok száz magyar dalt énekelt és terjesztett hanglemezeken. Segítette az újvilágban szerencsét próbáló magyarokat, különös figyelemmel kísérte a Tapolcáról indultakat. Büszkeségtől sugárzó levélben a Tapolcai Lapok hasábjain számolt be, pl. a tapolcai születésű Káplán József fizikus amerikai tudományos sikereiről. Gyakran látogatott haza, sikereiről rendre hírt adott a helyi sajtó. 73 évesen hunyt el. Kívánságára halála után a hamvait tartalmazó urnát szülővárosában, Tapolcán a zsidó temetőben, édesanyja sírjában helyezték el. Síremléke még megvan.
Irodalom: – Györe – SZL – VÉL – ZL – Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Bp. 1998. – Köszönetnyilvánítás. = TL., 1906. november 18. – Búcsúszó. = TL., 1907.szeptember 1. – A Tapolczai Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete. = TL., 1908. december 210. – Földink sikere. = TL.,1912. július 21. – D.J. beszélőfilmen. = TL., 1929. március 31. – Tapolcai fiú karrierje Amerikában. = TL., 1929.április 14. – Diskai József sikere Hollywoodban = TL. 1930. március 16. –
DLABIK KÁLMÁN MÁV vonalfőnök
(?, ? – ?, ?)
Középiskolájának befejezése után 1912-13-ban vasúti tisztképző tanfolyamot végzett. Veszprémben szolgált 1926-1928. között. 1928 áprilisában helyezték Tapolcára vonalfőnöknek. A következő években ezt a tisztséget tölti be, előbb intézőként, majd főintézőként. Munkájáról főnökei és munkatársai mindig a legnagyobb elismeréssel szóltak. Mindenki sajnálta távozását, amikor 1932 nyarán Székesfehérvárra helyezték hasonló beosztásba.
Irodalom: – Százéves … – A vonalfőnökség Fehérvárra költözik – Áthelyezés = TL. 1932. július 16. – Augusztus 4-én költözik a vonalfőnökség = TL. 1932. július 30. – A távozó vonalfőnök búcsúztatása. = TU. 1932. augusztus 7. –
DOBROVICS LÁSZLÓ gazdálkodó
(Diszel, 1900. november 26. – Diszel, 1986.)
Vas megyei kisnemesi családból származik. Apja Dobrovics Miklós módos diszeli gazdálkodó volt, édesanyja Rédey Amália. Alapiskoláinak elvégzése után gazdasági tanulmányokat folytatott. Ezután kipróbálta magát a különböző birtoktípusok kezelésében. Előbb a Heves megyei Poroszló településen főkáptalani intézőként dolgozott. Később a Ráboly-pusztai uradalmában volt gazdatiszt, amelyet a Graefl család birtokolt. Az I. világháború idején 18 éves korában önkéntesként bevonult a zalaegerszegi 6. honvéd huszárezredhez, de a harctérre már nem került ki, mert közben véget ért a háború. 1931 júniusában feleségül vette Egerből Otta Icát. Hazatérve a kis családi birtokon gazdálkodott. Volt érzéke a múlt értékeihez, érdeklődött a történelem iránt, ennek is köszönhető, hogy a környéken talált leleteket, tárgyi emlékeket összegyűjtötte. A helyi jelentőségén túlmutató nagyértékű gyűjtemény halála után sajnos szétszóródott. Sírja a diszeli temetőben van.
Irodalom: – Esküvő. = TU., 1931. július 5. –
DOBROVICS MIKLÓS, ostffyasszonyfai, gazdálkodó
(Szombathely, 1868. szeptember 19. – Diszel, 1935. június 26.)
Régi vasmegyei birtokos, nemes családból származott. Szülei Dobrovics Ferenc és Náray Szabó Julianna. Szülei birtokán ismerkedett meg a gazdálkodás elemeivel, majd különféle tanfolyamokat végzett. Az 1890-es évek elején vásárolta diszeli birtokát ahol, mint okleveles gazda maga gazdálkodott. Híres tehenészetet létesített. A századforduló utáni másfél évtizedben Zala megye tapolcai járásának virilistái között tartották számon.1894-ben nősült, felesége Rédey Ilona volt. Három lánya és egy fia született. Zala-vármegye törvényhatóságának harminc éven át volt tagja, mely minőségben tevékeny szerepet vitt az állandó bizottságban. 1900-tól alapító tagja, titkára, majd pénztárosa volt a Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezetnek. A szókimondó, joviális, Kossuth-szakállú gazdaember a régi 48-as függetlenségi pártnak volt meggyőződéses tagja, majd a háború utáni években Forster Elek ellenzéki programjának volt híve. A háború alatt szinte teljes vagyonát hadikötvényekbe fektette, így azt teljesen elvesztette. Ennek ellenére igazgatósági tagságot kapott a Tapolcavidéki Gazdasági Takarékpénztár Rt.-ben. Tagja volt a Balatoni Társaságnak. Szívügye volt Diszelben egy szegényház felállítása, ennek érdekében jelentős áldozatokat hozott. Már idősen a diszeli MÁV bazaltbánya gondnoka lett, ahol a bánya bezárásáig vezette a munkálatokat. 67 évesen agyvérzésben hunyt el. A diszeli temetőben nyugszik. Maradék birtokán fia László gazdálkodott tovább.
Irodalom: – A tejszövetkezet = TV., 1904. július 29., augusztus 5. – A vármegye virilistái. = TL., 1908. december 18. – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – BÉ.1921. – Diszel község népünnepélye. = TU., 1925. június 28. – Halálozás. = TL., 1935. június 29. –
DÓCZY ANTAL főszolgabíró
(? , 1710 körül – ? , 1770 körül)
A nemes, birtokos Dóczy nemzetség a 17. sz. óta ismert vidékünkön. A család felvirágzása a 18. századra esik. A gazdálkodás mellett a család több tagja járási vagy megyei hivatalt is vállalt. Legismertebb közülük Dóczy Antal, aki 1747. augusztus 21-től 18 éven át volt a tapolcai járás szolgabírója. 1765. október 7-én a tapolcai járás főszolgabírójává nevezték ki. E poszton unokatestvérét Dóczy Ferencet váltotta, aki 1747-től 1765-ig volt a tapolcai járás első embere. Dóczy Antal 18 éven át, 1773. április 14-ig látta el a főszolgabírói teendőket. A família ismertebb tagjai voltak még Dóczy Péter, Csobánc vára 1707. február 25-i sikeres kuruc várvédelménél az őrség egyik vezetője volt, aki 1709-től 1715-ig volt tapolcai főszolgabíró, Dóczy Gábor 1717 – 1730 között esküdt volt Tapolcán, őt Dóczy János követte, aki 1730 – 1736 között esküdt, majd 1736 – 1768 között tapolcai alszolgabíró volt. Dóczy László 1738 – 1771 között volt tapolcai esküdt. Dóczy Gábor 1818 – 1825 között alszolgabíró, 1825 – 1828 között főszolgabíró volt Tapolcán. A 19. században a család csillaga lehanyatlott, tagjai közül sokan elszegényedtek, lesüllyedtek a jobbágytársadalom szintjére.
Irodalom: – ZM. Arch. –
DÓCZY JÓZSEF testőrezredes
(Káptalantóti, 1741. – Bécs, 1825. július 27.)
A Tapolca környéki nemes Dóczyak káptalantóti ágából származott. Családja nemességét 1754/55-ben igazolták. Szülei kis családi birtokán gazdálkodott, amikor 1762. november 22-én, 21 évesen Zala vármegye ajánlására felvették a testőrség állományába. 1764-ben a pozsonyi országgyűlés idején kezdte szolgálatát. Az országgyűlés berekesztése után még egy ideig Pozsonyban állomásozott, majd Hágába vezényelték, 1969-ben pedig az Amália főhercegnő kíséretére kirendelt pármai és ez évi pozsonyi, végül 1771-ben a milánói testőrkülönítménybe vezényelték. 1778-ban egyike a József császárt a porosz háborúba kisérő testőröknek, valamint az első négy futárnak és mint ilyen többízben teljesített ezirányú megbízatást. 1783. április 9-től II. kapitányi rangban II. testőrőrmester lett. 1785.március 15-től 400 forint személyi pótlékot kapott. 1790. június11-től létszámfeletti testőrőrmester. 1790. szeptember 8-án őrnagy és ez évben a magyar szent koronát Budára kiséri. 1791-ben beosztva a prágai koronázásra kirendelt testőrkülönítménybe. 1794. november 4-től valóságos I. testőrőrmester és 1795-ben ő vezette Csemez és Ordódy testőrök kivégzését. 1802. január 22-től alezredes. 1819. október 17-től ezredesi ranggal és a rendszeresített 1000 forint ellátáson kívül 500 forint pótlékkal nyugállományba vonult. Utolsó éveit a császárvárosban élte le.
Irodalom: – Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve. 1760 – 1918. Bp. 1939. Stádium Rt. kiadása 613 p. –
DÓCZY JÓZSEF káplán
(Káptalantóti, 1741. – Alsópáhok, 1783. április 3.)
A Balaton-felvidéken régóta honos nemesi család sarja. A veszprémi szemináriumba 1760-ban, 20 évesen vették fel. Filozófiai tanulmányait Győrben végezte, a teológiát Veszprémben tanulta. 1764-ben szentelték pappá. Első állomáshelye Tapolca, volt, ahol Felkis János plébános mellett három évet szolgált. 1767. májusában elnyerte a felsőpáhoki plébániát, aminek székhelyét 1778-ban Alsópáhokra helyezte át. Feljegyezték jótékonykodásait és megemlítették, hogy gazdag könyvtárat gyűjtött. 43 évesen érte a halál. Alsópáhokon temették el.
Irodalom: – Pfeiffer –
DÓCZY MIKLÓS dr. állatorvos, idegenvezető
(Tapolca, 1948. szeptember 1. – 2007.)
Ősei Zala megyei kisnemesek. A család tagjai évszázadok óta gazdálkodtak e vidéken és sokan fellelhetők a vármegyei hivatalviselők között. Édesapja Dóczy Ádám Tapolcán ügyész, édesanyja tanár, az 1. sz. iskola igazgatóhelyettese volt. Általános és középiskolai tanulmányait Tapolcán folytatta, majd Budapesten az Állatorvostudományi Egyetemre iratkozott be. Itt 1976.-ben szerzett állatorvos-doktori diplomát, de súlyos gépkocsi-balesete miatt tanult szakmáját nem tudta gyakorolni. Az akkori Járási Hivatalba került, ahol öt éven keresztül a járási főállatorvos helyettese volt. Ezután elvégezte a higiéniai szakot és kilenc évig a Tapolcai Közegészségügyi szolgálatnál dolgozott élelmiszer-higiénikusként. Ezt követően angol és német nyelvismeretét hasznosítva idegenvezetéssel és tolmácsolással foglalkozott. Sokat tevékenykedett Tapolca testvérvárosi kapcsolatainak kialakításánál és rendszeressé tételénél. A Tapolcai Körkép szerkesztőségének tagjaként több írása is megjelent. Kedvenc időtöltése volt a keresztrejtvény készítés.
Sírja a régi temetőben van.
Írásaiból: – Bővülő kapcsolatok Stadthagennel. = TK. 1990. június 19. – Húszéves a Skála-Tapolca Áruház = TK. 1990. május 8. – Mit tudunk a barlangunkról. = TK. 1990. július 3. – Idegenforgalmi mérleg – július közepén. = TK. 1990. július 31. – Mit írnak Tapolcáról – Stadthagenban? = TK. 1990. október 30. – Nyugat-európai tanfelügyelők látogatása = TK. 1990. december 4. –
DOLGOS IDA MARGIT színésznő
(Tapolca, 1900. május 15. – Budapest, 1974. január 18.)
Szülei Dolgos József Sárvárról bevándorolt és a tapolcai Fő utcán működő órásmester és Gróf Alojzia. A katolikus népiskola elvégzése után szülei háztartásában segédkezik. Nagy hatással vannak rá a Tapolcára látogató vándortársulatok előadásai és elhatározza, hogy színésznek áll. Az egyik társulathoz csatlakozik, majd a fővárosba megy. Magán színi-tanodákban képezi magát és kisebb színházakban kap epizódszerepeket. 1923-tól rendszeresen találkozunk nevével a színlapokon. 1931. július 23-án férjhez megy Neth (ismertebb nevén Nádasi) József budapesti színészhez. Több társulatban is játszott. Szerződött a Budapesti Színházhoz, majd hosszú ideig játszott a debreceni Csokonay Színház társulatában.
Irodalom: – MSZL – Enyedi Sándor: Színészek, színházak, városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona. Bp.– Kolozsvár, 2005. 223 p. ill. –
DOMANICZKY FRIGYES fényképész, fotóriporter
(Tapolca, 1913. augusztus 7. – Tapolca, 1972. augusztus 30.)
A tapolcai polgári fiúiskolába járt, majd édesapja Viola (ma Mónus Illés) utcai műtermében kitanulta a fényképész mesterséget. Ezt az utcát a tapolcai köznyelv a népszerű műterem okán Domaniczky-utcának is hívta. Mesterlevelet 1940 május 8-án szerzett Sopronban. 1939-ben illatszer és fényképészeti cikkekkel való kereskedésre iparigazolványt váltott ki. Az 1930-as évek közepétől fokozatosan átvette apja műtermének vezetését, amely nyitott, demokratikus, gavalléros-bohém személyisége miatt egy kicsit a művészi, a baráti találkozások, beszélgetések színtere és műhelye is lett. Kiváló kommunikáció-készséggel rendelkezett. Otthon volt a paraszti lakodalmak, valamint a rangos társadalmi események fotózásában, riporteri munkájában. Iskoláknak, újságoknak is dolgozott. Fotós utánpótlást is nevelt. Fotóival kiállításokon is szerepelt. Természetfotói, portréfotói közönség- és szakmai sikereket is arattak. Népszerű, megbecsült, mindenkivel barátkozó, humanista ember volt. 1940-ben a nagykanizsai Ipartestületnél Sándor fiával együtt mestervizsgát tett. 1945-1950 között részt vett a község képviselőtestületének munkájában. Felesége Szalontai Éva a helyi gimnázium tanára volt. Fia Ákos ugyancsak Tapolcán született, ma újságíró, a Domypressz kiadó tulajdonos igazgatója. Domaniczky Frigyes az apjától örökölt Badacsony-lábdihegyi szőlőbirtokán is gazdálkodott szabadidejében. Fotói méltók a tapolcaiak emlékezetére.
Irodalom: – PFI. Ért. 1924/1925. – Legszebb ajándék.. = TL., 1936. december 19. –
DOMANICZKY SÁNDOR, id. fényképész
(Budapest, 1874. február 10. – Tapolca, 1957. június 28.)
Apja Domaniczky István honvédezredes, Habsburg Miksa mexikói császár testőre, később a pesti egyetem hadtudományi tanára, jeles katonai szakíró. Anyja Winkler Mária. Sándor fiuk a Kalocsai Érseki Főgimnáziumban tanult, majd édesanyja halála után önállósulva, elhagyta a szülői házat. Könyvkötészetet és fényképészetet tanult. Háromévi tanulás után Keszthelyen Treffler Ferenc könyvkötő mesternél szabadult fel 1890-ben. Még egy ideig e városban dolgozott, de érdeklődésében a fotózás került előtérbe. Alkalmi felvételek készítésére többször járt Tapolcán. 1902. október 10-én megnősült, felesége Kozáry László szabómester Róza leánya lett. Először itt is könyvkötősegédként dolgozott. Tapolca első állandó fényképész műtermének létesítése 1903-ban az ő nevéhez fűződik. Ezt a ma Mónus Illés nevét viselő utcában rendezte be a kor színvonalán. Előtte csak állandó műtermet tartósan nem működtető vándorfényképészek dolgoztak a városban. Fényképeit nagy szakmai igényességgel komponálta és készítette el. Mindenfajta szakmájába vágó munkát elvégzett az alkalmi családi fényképezéstől a társadalmi és kulturális események fotózásáig. Közülük jó néhányat már csak az ő fényképeiről tudunk felidézni. Ezek ma már értékes hely- és kortörténeti dokumentumok. Társadalomfelfogását a szociáldemokrata eszmék inspirálták. Az 1910-es évektől a párt tapolcai szervezetének pénztárnoka volt. A kommün alatti radikalizálódás azonban eltávolította a mozgalomtól. Egy baleset következtében 54 éves korában jobb lábát amputálni kellett. Fényképész műtermét fokozatosan Sándor és Frigyes fia, valamint Rózsa lánya vette át. Sírja a régi köztemetőben van.
Műveiből: – Az almádi Kneipp asztal egy távozó tagjának Búcsúzása = TL. 1904. július 24. –
Irodalom: – MIA. 1929. – Révai – Fénykép felvételeket… = TL., 1913. április 20. – Nagyított fényképeink...= TL., 1929. január 6. – Esküvői fényképek... = TL., 1929. január 13. –
DOMANICZKY SÁNDOR, ifj. fényképész
(Tapolca, 1905. december 24. – Budapest, 1945. február 3.)
Domaniczky Sándor fényképész elsőszülött fia. A polgári fiúiskola elvégzése után apja Viola- (ma Mónus Illés) utcai fényképész műtermében segédkezett. Mellette tanulta ki a mesterség fogásait. Édesapjának balesete és lábának amputálása után ő irányította a műtermi munkát és járt külső felvételeket készíteni. Fiatalabb éveiben rendszeresen részt vett a Tapolcai Iparos Ifjak Önképző Körének munkájában, színjátszó csoportjában. Versmondásával gyakran szerepelt az ünnepélyeken. Családot alapított, Takács Teréz Anna tanítónőt vette feleségül. 1942-től kisebb szünetekkel katonai szolgálatot teljesített. Légvédelmi tüzér-tizedesi rangot ért el. Budapest ostromakor, a Krisztina körút 115. sz. ház előtt, a tapolcai Hosof Jenő bajtársával együtt, aknatalálat következtében, 39 évesen halt hősi halált. Exhumálás után 1947. novemberében hamvait a tapolcai régi köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Irodalom: – A Tapolcai Iparos Ifjak Önképző Köre = TV., 1899. március 19. – Mestervizsga. = TL., 1940. április 20. –
DOMJÁN ISTVÁN (GÉZA) dr. karnagy
(Rákospalota, 1904. augusztus 8. – ?)
Dr. Domján Lajos Ferenc és Forster Jozefa Gizella gyermeke. Iskoláit Nagykanizsán és Budapesten végezte. Jogot végzett, de érdeklődése inkább a művészetek, főleg a zene felé irányította. Zenei tanulmányait magánúton végezte. Újságírással is próbálkozott, 1923 júniusától a Zalai Közlöny szerkesztője. 1924. július 1-től a Nagykanizsán megjelenő Heti Színlap társszerkesztője lett. Mint műkedvelő, operettekben bonviván szerepkört töltötte be. Testvérbátyjával Domján Gyulával közösen filmszcenáriumokat is írt. Prózai darabokhoz kísérőzenéket írt, operetteket hangszerelt. Motettákat és magyar dalokat is szerzett. Az 1930-as évek elején ditrói Puskás József állomásfőnök invitálására jött Tapolcára, ahol a zenei élet élére állt. Vezetője lett a Tapolcai Vasutasok Csobánc Dalkörének, majd a Tapolcai Filharmonikusokkal egyesült Tapolcai Ének és Zeneegyesületnek. Több zenés színdarabot állított színpadra és vezényelt nagy sikerrel. 1935. májusában pl. Vázsonyi Izidor Ramazetter Vincéről írt „A sümegi kékfestő „c. népszínművének zenéjét szerezte, rendezte és vezényelte. Újjászervezte és dirigálta a tapolcai leventezenekart, akikkel rendszeresen hangversenyeket rendezett. Itt nősült meg 1936. szeptemberében, felesége a tapolcai Trnovszky Anna Erzsébet zongoratanárnő lett. 1939. február 15.-től a zalaegerszegi gimnázium énektanára lett. Feleségével és három gyermekével a háború végén vagy után az Egyesült Államokba emigrált. 1951 nyarán érkeztek New Yorkba hajón. Domján István Clevelandben hunyt el 1978. 01. 21-én. Ohio államban, Highland Hills-ben van eltemetve. Felesége (született Trnovszky Erzsébet Anna) 1999. 05. 06-án hunyt el Cleveland közelében. Leszármazottaik ma is élnek Amerikában.
Műveiből: – A Palestrina Kórus kapcsolata az Egyházzal. = TU., 1936. június 21. –
Irodalom: – Somogyi Helikon. Kaposvár, 1928. – MMK – Magyar művészeti lexikon. Bp., 1938. – Kultúrest Tapolcán kanizsai szereplőkkel. = Zalai Közlöny, 1933. december 10. – Egyházi zene- és énekegyesület alakult Tapolcán. = TU., 1934. június 17. – A Palestrina Kórusnak ismét van karmestere. = TU., 1934. július 29. – Palestrina Kórus díszhangversenye. = TU., 1934. november 11. – ditrói Puskás József: Válasz. = T L. 1935. március 2. – A sümegi kékfestő. = TL. 1935. május 25. – Eljegyzés. = TU., 1935. november 17. – A tapolcai leventezenekar hangversenye. = TL., 1936. január 4. – A Palestrina Kórus jövő célkitűzései. = TU., 1936. augusztus 16. – Leventéink műsoros estje. = TU., 1937. május 16. –Palestrina Kórus hangversenye. = TU., 1937. május 23. – Az áll. gimn. évkönyve, Zalaegerszeg, 1939. –
DOMJÁN ISTVÁNNÉ, TRNOVSZKY ERZSÉBET zongoratanár
(Tapolca, 1908. július 20. – ?, ?)
Szülei Trnovszky Rezső a tapolcai villanytelep üzemvezetője és Góger Mária. Eredetileg Mária Anna névre keresztelték, de már iskolás korától Anna, Erzsébet néven tartották nyilván, és rendszerint csak Trnovszky Bözsiként emlegették. Kora gyermekkorától kezdve folyamatosan magánúton végezte zenei tanulmányait. Több zenepedagógus is foglalkozott vele, zongoratudása legtöbbet talán Mosonyi Mimi keszthelyi zeneiskolájában fejlődött. A katolikus elemi népiskola, majd a tapolcai leánypolgári iskola elvégzése után gimnáziumi érettségit is tett, majd a budapesti Fodor-féle zeneiskolában tökéletesítette tudását. Hazaköltözött Tapolcára, ahol állandó szereplője volt a kulturális rendezvényeknek. A muzsika hozta össze későbbi férjével is. 1936. szeptember 26-án kötött házasságot dr. Domján István karnaggyal a tapolcai róm. kath. templomban. Tagja és szólistája volt a Tapolczai Ének és Zeneegyesületnek, majd a Tapolcai Filharmonikus Zenekarnak. Koncerteken önálló zongoraszámokkal szerepelt. 1931-től zongoratanítást vállalt. 1939-ben férjével együtt Zalaegerszegre költözött.
Irodalom: – MMK – PLI Ért. 1917/1918 – 1921/1922. – A Goldmark est. = TL. 1930. április 12. – Filharmonikusok estje. = TL. 1933. január 23. – Zongoratanítás. = TL. 1933. szeptember 9. – A Kaszinó Liszt-estje nagy közönséget vonzott. = TL. 1936. február 29. – Házasság. = TL. 1936. szeptember 19. – A Kaszinó hangversenye. = TL. 1936. november 14. – Zene és költészet a Kaszinóban. = TL. 1936. december 5. –
DOMNÁNICH SÁNDOR káplán
(Felsőpulya, 1878. február 23. – Marcaltő, 1914. november 4.)
Alsóbb iskoláit szülőhelyén, a gimnáziumi osztályokat Kőszegen és Sopronban és Győrben végezte el. 1900-ban érettségizett. Az 1897-98-as tanévet, mint bencés növendék Pannonhalmán töltötte. A rendből gyenge egészségi állapota miatt távozott. 1900-ban felvették a veszprémi szemináriumba és pappá szentelték 1904 június 27-én. Papi szolgálatát Murakeresztúron káplánként kezdte 1904 július 20-tól. Ádándon 1905-től ideiglenes adminisztrátor volt majd átmenetileg Gelsén káplán. 1906 májusában Tapolcára helyezték segédlelkésznek. Itt nagy hasznára volt az oktatásnak. A hittan oktatása mellett hat éven át latin nyelvtant tanított a polgári iskolában. Közben – 1907. október 1-én – középiskolai hittanári oklevelet szerzett. Zsinati vizsgát 1911. május 17-én tett. 1912. márciusától Marcaltőre helyezték plébánosnak. Tapolcai plébánosa Ley József szerint „…kápláni működésével maradandó emléket állított magának Tapolcán a hívek szívében; buzgó, mondhatni szent életével példaképül szolgálhat minden papnak.”
Irodalom: – Pfeiffer – Új káplán Tapolczán. = TL., 1906. április 29. – Halálozás. = TL., 1914. november 8. –
DOMONKOS IGNÁCZ kávéházi bérlő
(Celldömölk, 1862. – Celldömölk, 1939. február 19.)
A 19. században nem ritka vándor-vendéglősök tipikus alakja volt. Mindig oda ment, ahol a gazdasági fellendülés jeleit érzékelve üzletének növekvő forgalmát remélte. Évekig a zalaegerszegi Korona szállodát bérelte és működtette. Onnan jött városiasodás kezdetén álló Tapolcára. Itt az elfáradt Grünwald Sámuel-féle városháza melletti, ezért városi kávéház és szálloda néven is ismert vendéglátóhelyet, 1907 augusztusában nyilvános árverésen Domonkos Ignác 2010 koronáért bérbe vette. Az üzlet működtetésében felesége a szintén celldömölki Hirsbach Katalin segítette, akinek 1913-ban történt halála után rövidesen újra nősült, Szilágyi Margitot vette el. Később, a háború után Celldömölkön működtetett jó-forgalmú vendéglőt. 77 évesen hunyt el. A celldömölki temetőben nyugszik.
Irodalom: – Községi gyűlés Tapolczán. = TL., 1902. december 8. – Bérbeadott kávéház. = TL., 1907. augusztus 11. – Van szerencsém. = BH. 1907. augusztus – D. I. kávéházi bérlő. = TL., 1908. január 12. – Községi gyűlés Tapolczán. = TL., 1912. október 6.– Halálozás. = BH., 1913. június 29. – Gyászjelentés, 1939. február 19. –
DÓRA AMBRUS pilóta
(Újpest, 1919. június 27. – Tapolca, 1993. május 14.)
Újpesti munkáscsaládban született. Alsóbb iskoláinak elvégzése után a nagytétényi Hungária Gumigyár segédmunkása lett. Katonai sorozáson 1938-ban a Légügyi Hivatal orvosi vizsgálatán alkalmasnak találták pilótának. Szeptemberben katonai behívót kapott és rövid, de intenzív újonckiképzés után olaszországi pilótaképzésre vitték. Két évet töltött a Dél-olaszországi Repülő táborban, ahol teljes harcipilóta-kiképzést kapott. 1941-ben hazakerülve a nyíregyházi 2/2 Puma vadászszázadhoz került. 1941 őszétől, 1943 nyaráig hivatásos repülő-őrmesteri rendfokozattal vadásziskolai oktató volt. 1943 nyarán Börgöndre helyezték, az akkor szervezett Messerschmitt 109-E átképző tanfolyamra. 1944 tavaszán a híres 101/2 vadászszázadhoz került és részt vett a nyári nagy légiharcokban. 1944 október 12-én egy sikeres bevetésről hazatérve Tótvázsony felett amerikai Musztángok tüzébe kerülve, maga és gépe súlyosan megsebesülve kényszerleszállást hajtott végre. Tapolcán lábadozott, majd a Bakonyban és a zalai erdőkben bujkálva élte túl a háborút. Tapolcán telepedett le, megnősült, majd 1946-ban ismét behívták az újra szerveződő magyar hadseregbe. A jugoszláv határon szolgált Bélavár-vízvár szakaszon. Innen a Szovjetunióba küldték a moszkvai repülő akadémiára, ahonnan rövidesen hazakérte magát. Egy ideig még repült, pl. 1945. május 1-én repülte a díszszemle csillag alakzatát. Repülősikereit jelzik kitűntetései: a Felvidéki Emlékérem (1939), az Erdélyi Emlékérem (1940), és a Délvidéki Emlékérem (1941). Alhadnagyi rendfokozattal történt nyugállományba helyezése után az uzsai kőbányánál kapott munkát, majd 1952-ben az újonnan szerveződő TEFU vállalathoz ment dolgozni. 1977-ben nyugdíjba vonult, de – amíg egészsége engedte – a BEFAG zalahalápi gyárában dolgozott. Sírja Tapolcán van.
Irodalom: – A magyar repülés története. Bp., 1977. – Kanadai Magyar Szárnyak, 1984. 13. sz. – Új Magyar Szárnyak, 1990. 2-3 sz. – Tobak Tibor: Pumák és boszorkányok. Bp., 1995. – Top Gun, 1991. 10. sz. – Top Gun, 1993. 9. sz. – Veress D Csaba: Veszprém megye és a szövetséges hatalmak légitámadásai a második világháborúban. = VMMK. 15. 1980. Veszprém, 1981. –
DUCHON JÁNOS kéményseprőmester
(Lajosgyarmat, 1833. – Tapolca, 1902. május 16.)
Kisnemesi eredetű családja hosszú idő óta honos volt Somogy és Zala megyékben és Tapolca környékén főképpen a Káli medencében. Apja Duchon János elemi iskolai tanító volt Lajosgyarmaton. Az 1840-es évek elején, még a céhrendszer idején került inasnak a tapolcai kéményseprőcéhbe. Segédként az ország több városában tanult és dolgozott. Az 1860-as évek végén került vissza Tapolcára. A képviselőtestület 1870. május 8-án engedélyezte Tapolcára történő állandó letelepedését. Mestervizsgát tett és haláláig dolgozott a szakmájában. Szép vagyont gyűjtött, nagy háza volt Tapolcán és Badacsonytomajon is. Szakaszparancsnoki tisztet töltött be a tapolcai önkéntes tűzoltó egyesületben. Idős korában alapított családot, Hochstock Amáliát vette nőül és János fiát, bár iskoláztatta és hivatalnoknak adta, megismertette a kéményseprő szakmával. 72 éves korában bekövetkezett, agyhűdésnek tulajdonított halála után felesége és fia vitte tovább a szakmát. Sírja a tapolcai temetőben van.
Irodalom: – Halálozás. = TV., 1902. május 18. –
DUCHON JÁNOS ifj. adóhivatalnok
(Tapolca, 1895. november 25. – Tapolca, 1961. január 18.)
Szülei Duchon János kéményseprő és Hostock Amália egyedüli gyermeke. A kéményseprő műhely és tágas lakásuk a Hősök tere egykori 5. sz. házában volt. Bár nem iparos jövőt szántak fiuknak, de kitaníttatták vele a tisztes kéményseprő mesterséget. Még kéményseprő-segédként megnősült, Mikola Vilmát vette el, akitől 1921-ben Imre nevű fia született. Felesége halála után újra nősült, ekkor Kuczogi Irén lett a felesége, aki Elemér, Károly nevű fiúval ajándékozta meg. Gimnáziumot végzett majd adóhivatali tisztviselő lett. Az első világháború utolsó évében tartalékos tisztként katonáskodott, majd szerencsésen leszerelt. 1936. nyarán a tapolcai adóhivataltól, mint állampénztári főtisztet Gyöngyösre helyezték át. Megözvegyülése után harmadik esküvőjét Raposkán tartotta 1953-ban, ahol Budy Ilust vezette oltárhoz. 66 évet élt. Halálát szívizom-elfajulás okozta. Sírja a tapolcai köztemetőben van.
Irodalom: – Áthelyezés = TL. 1936. május 9. –
DUCHON JÁNOSNÉ, Hochstock Amália kéményseprőmester
(Halimba, 1868. augusztus 5. – Tapolca, 1943. szeptember 8.)
Hochstock Mihály és Farkas Erzsébet gyermeke. A Veszprém megyei Halimbáról került Tapolcára. 1895-ben 25 éves korában férjhez ment az akkor 65 éves Duchon János tapolcai kéményseprőmesterhez. A nagy korkülönbség ellenére férjének igazi társa lett. Maga is kitanulta a szakmát. Férje 1902-ben bekövetkezett halála után átvette az ipart, az üzlet vezetését, amelyet rendszerint 2-3 segéddel látott el. Feladatát komolyan vette, aminek következtében viszonylag ritkán fordult elő kéménytűz Tapolcán és környékén. 1913-ban az ő építkezésével létesült a Batthyány utca. Fiát hivatalnoknak taníttatta, de bevonta a cég munkájába is. Haláláig tagja volt az ipartestületnek. A harmincas évektől haláláig üzletvezetője Tóth Sándor volt. Idős korában Máli néni nagy háza valóságos menedéke volt a helyi társadalom elesettjeinek. Elhagyott, szegény emberek, árvák, tönkrement iparosok, messziről jött vándorok laktak nála ingyen vagy fillérekért. 73 évet élt. Sírja Tapolcán van.
Irodalom: – DCL – Z.vm.ism. – A vármegye házából. = TL., 1903. február 8. – Községi gyűlés. = TL., 1908. március 29. – Községi gyűlés Tapolczán. = TL., 1913. május 18. – Halálozás. = TV., 1943. szeptember 11. –
DUDÁS LÁSZLÓ kántortanító, tanácselnök
(Fiume, 1913. április 18. – Keszthely, 1988. június 13.)
Szülei Dudás Lajos és Humper Katalin. A kalocsai Érseki Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1932.-ben és itt tette le a kántori vizsgát is. A Somogy megyei Surd községből 1941. nyarán hívták és választották meg a tapolcai római katolikus elemi iskolához tanítónak és egyben megbízták a kántori feladatok ellátásával. A választást rövidesen a veszprémi püspök is megerősítette. Feleségül vette Keszey Klárát és 1942.-ben Tapolcán született Ágnes leánya is. A fiatal tettrekész, sokoldalúan képzett tanító mindjárt bekapcsolódott Tapolca közéletébe. Egyházi rendezvények mellett szívesen közreműködött különböző társas összejöveteleken, műsoros esteken. Egyúttal beleártotta magát a politikai életbe is. 1942. április 1.-től a átvette a Magyar Élet Pártja tapolcai szervezeténél a párttitkári teendők elvégzését. 1944.-ben őt bízták meg a tapolcai gettó parancsnoki teendőinek ellátásával. A tapolcai igazolóbizottság mentesítette politikai szerepvállalásainak káros következményei alól, így ismét taníthatott és kántorizált. A község szabadművelődési ügyvezetőjeként 1947.-ben javasolta községi zongora közcélú használatra engedélyezését és e célból a katolikus körbe való elszállítását. 1947. május végén Keszthelyre költözött. Ott 1954-1956 között a város tanácselnöke volt. Ezután az ottani Csány László Általános Iskolában tanított, igazgatóhelyettes, majd igazgató volt. Később a város művelődésügyi osztályára került. Egy időben a keszthelyi pedagógusok párttitkára volt. Agilis, jó pedagógusnak tartották.
Műveiből: – Makarenkó tanításai gyakorlatunkban. = Köznevelés, 1954. 8. sz. –
Irodalom: – Tanítóválasztás Tapolcán. = TV., 1941. június 14. – Tanügyi hírek. = TL. 1941. június 21. – Megerősítés. = TV., 1941. augusztus 2. – MÉP hír. = TV., 1942. április 18. – Jól sikerült a Kat. Nőegylet műsoros estje. = TL., 1942. április 23. – Tanítói jubileumok. = TV. 1942. június 27. –
DUKESZ EMMÁNUEL (MANÓ) postamester
(Tapolca, 1802. december 21. – Tapolca, 1879. április 29.)
Az egyik legrégebben Tapolcára települt zsidó családból származott. A Sopron melletti Beledről jöttek ide. Az 1848-évi összeírásban kereskedőnek jelölték. Az 1852. február 1-i képviselőtestületi jegyzőkönyvben, mint helyettes jegyző szerepel. Még ez év december 31-én a testület vásárbírónak választotta meg a „pontosságáért és lelkiismeretességéről elismert Dukesz Manó tanácsos urat, mely ebbéli eljárásáért a jegyzőkönyv 157 sz. alatt hozott határozat nyomán a vásári jövedelem 10 %-a a veendő.” 1854. február 21-én Dukesz Manó tanácsos azzal bízatik meg, hogy az elrendelt telekkönyvet másolja le és foganatosításra alkalmassá tegye, 25 Ft. jutalom ellenében. 1863-ban már a tapolcai posta kezelője. Hivatala akkor a főtér sarkán, a Pannónia helyén valaha állt régi, saját tulajdonú házában volt. Később a régi Posta-utcában (ma Csány László u.) volt az un Postaház. Innen indították a gyorskocsikat Győr, Veszprém, Keszthely, Sümeg és Szombathely felé. Egy kissé fura ember lehetett, mert a korabeli keszthelyi újság szerint Tapolcán „valami Dukesz nevű vadszemélyű izraelita postakezelő” működött 1863-ban. A zsidó hitélet kereteinek megszervezésében is szerepet vállalt. Perceptorként jegyezte az 1837. január 9-én kelt statutumot, melyben a tapolcai és kővágóörsi egyesült hitközség szabályait tartalmazta. Felesége, előbb Lessner Rozália, majd Szántó Jozefa volt. 77 évet élt. Az izraelita temetőben helyezték nyugalomra.
Irodalom: – Györe – Mayer Dénes: Adatok Tapolca zsidóságának történetéhez. /Kézirat./ – Németh László: Tapolcai és kővágóörsi egyesült zsidó hitközség statutumai. = Zalai millennium. Zalaegerszeg, 2000. –
DUKESZ MANÓNÉ Szántó Jozefa
(Kanizsa, 1823. – Tapolca, 1891. január 16.)
Férje Dukesz Emmánuel, emblematikus figurája volt Tapolca kiegyezés-kori közéletének. Első felesége, Lessner Rozália halála után Nagykanizsáról hozott új feleséget. Szántó Jozefát 1848 nyarán már Tapolcán írták össze. A gyermekeit gondosan felnevelő asszony, olvasás, önművelés útján ritka műveltségre tett szert. „Mint tekintélyes, páratlan műveltségű szülők gyermeke, a leggondosabb nevelésben részesült. Bő olvasottság, mély érzelem és értelem birtokában oly szépen, oly szív- és észrehatóan tudott a legkülönfélébb és társadalmi dolgokról elbeszélgetni, hogy öröm volt hallgatni. Elemében volt, ha paedagógiai dolgokról beszélgetett velünk. Rousseau, Reuchlin, Raumer, Pestalozzi és egyéb híres paedagógusok műveiről órákig elbeszélgetett velünk. Nem fitogtatta tudományát és csak akkor és ott beszélt bensőséggel, ezen őt annyira érdekelte dolgokról, mikor tudta, hogy nem tűnik fel, és úgy szólván bizalmas körben érezte magát.” Az egyik legelső igazi felvilágosult polgár-asszony volt Tapolcán. Ősanyja a Dukesz, Marton, és Koblenczer családoknak. Tehetségét Teréz lányába örökítette át. Az egykori halotti anyakönyv szerint tüdőbajban halt meg. Pusztuló sírja a zsidó temetőben még fellelhető.
Irodalom: – Györe – Halálozás. = TV., 1891. február 1. –
DUKESZ TERÉZIA
(Tapolca, 1847. július 13. – Budapest, 1907. augusztus 12.)
Az egyik legrégebbi tapolcai zsidó család sarja. Apja Dukesz Emmánuel (Manó) kereskedő, akit 1848-ban 44 évesnek írtak össze. Anyja Szántó Jozefa ritka műveltségű asszony. A tapolcai izraelita elemi, majd a középiskola elvégzése után rövidesen férjhez ment Koblenzer Ignác jómódú tapolcai kereskedőhöz. Az un. Koblenzer-ház, amelyet 1858-ban vásároltak meg, a mai Fő tér 3. sz. épülete volt. (Később un. Kaszás-ház néven ismerték.) Édesanyja példáján, háziasszonyi, családanyai teendői ellátása mellett rendszeresen művelte magát, sokat olvasott és mindig erős önkifejezési vágy élt benne. Írogatni kezdett, rövidebb életképeket, elbeszéléseket, tárcákat. Ezek először a Tapolcza és Vidéke c. lapban kaptak nyilvánosságot. A hetilapnak 12 éven át volt állandó munkatársa. Írásait rendszerint „Donna” név alatt vagy D. T. monogrammal jegyezte. Hosszú, egyre súlyosbodó betegségét Budapesten gyógykezeltette. Itt hunyt el 59 éves korában. A tapolcai izraelita sírkertben helyezték örök nyugalomra. Síremléke még fellelhető.
Műveiből: – Ürgelik. = TV., 1902. június 8. – Az ifjúság határai. = TL., 1907. augusztus 18. –
Irodalom: – Györe – Halálozás. = TL., 1907. augusztus 18. –
DÚZS LAJOS dr. járásbíró
(Dunaszentgyörgy, 1848. – Budapest, 1899. január 22.)
Családja felvidéki eredetű, de ő már a Duna mellett született. Dúzs Sámuel és Mányoki Mária gyermeke. Gyönkön volt aljárásbíró. 1895-ben helyezték a tapolcai járásbírósághoz. Itt négy évet töltött. Szakmai feladatait átlagon felüli szorgalommal, példaszerűen látta el, emellett bekapcsolódott a helyi társadalom életébe, pl. a kaszinó tevékenységébe. Felesége Hagymássy Emma. 1896. augusztus 26.-án Tapolcán született Emma nevű leánya. Valószínűleg a túlfeszített munka megviselte érzékeny idegrendszerét. 1898-ban betegeskedni kezdett és a budapesti gyógykezeltetése alatt 51 éves korában érte a halál. Protestáns szertatás szerint Budapesten temették el.
Irodalom: – Még egy járásbíró Tapolcán, = TV.,1895. augusztus 4. – Halálozás. = TV., 1899. január 29. –