Tapolcai Életrajzi Lexikon

HAGEN GOTTFRID plébános (Nyitrafő, 1784. február 6. – Tapolca, 1860. augusztus 31.) Kurbély György veszprémi püspök rokonaként került a papi pályára. A filozófiát Szegeden és Pozsonyban, a teológiát Nagyszombatban és Pesten az egyetemen végezte. Pappá szentelték 1807. augusztus 27-én. Levéltárosként dolgozott Budán az érseki helytartóságon, amikor Kurbély György veszprémi püspökké történt kinevezésekor, 1810-ben magával hozta Veszprémbe. Itt 1811-től öt évig a püspök szertartója. 1815-től esperes-plébános Tapolcán. Elsősorban az ő nevéhez köthető a tapolcai tanítói lakás és iskola épületének kibővítése és teljes felújítása. Hegymagason, 1824-ben megáldotta a régi Szent Lőrinc-templomot, a badacsonyi hegytetőn pedig a Ranolder János püspök által állíttatott kőkeresztet 1857-ben. Tiszteletbeli kanonok 1858-tól. Nagyszombat és Zala vármegye táblabíróvá választotta. Egészségi állapotának megromlása miatt az esperesség alól felmentését kérte 1860-ban. Még ez évben elhunyt. Sírja a tapolcai temetőben van. Irodalom: – Pfeiffer –

HAJÓS ISTVÁN asztaliteniszező ( ?, ?, – ? , ? ) Családjának eredeti vezetékneve Hoffmann, de a századforduló magyarosítási divatját követve ezt szülei Hajósra magyarosították. A szombathelyi sportegyesület színeiben játszó, dunántúli bajnok Hajós akkor figyelt fel a TIAC-ra, amikor 1930.-évi szilveszteri tapolcai versenyen a tapolcai Schwartz István (később Somos István) legyőzte őt. A sportbarátság kiteljesedését jelentette, amikor Hajós 1931 augusztusában csatlakozott a TIAC kék-fehér csapatához, ahol a Hajós-Schwartz páros évekre biztosította a tapolcai fölényt a dunántúli bajnokságokon. 1931.-ben egyéniben Hajós már tapolcai versenyzőként nyerte el a Dunántúl bajnoka címet. Eredményei alapján 1932 januárjában kiküldték a prágai világbajnokságra, ahol azonban nemzetközi rutintalansága miatt nem ért el értékelhető eredményt. 1933-ban az alföldi és kelet-magyarországi túra során Somossal együtt végigverték a nagyobb városok (Debrecen, Nyíregyháza, Kecskemét, stb.) játékosait. A Dunántúl 1933/34-évi egyéni asztalitenisz bajnoka ismét Hajós lett. Többször szerepelt a magyar vidéki válogatottban. Irodalom: – Ping-pong = TL. 1931. január 10. – Asztali tenisz = TL. 1931. augusztus 1. – A TIAC asztalitenisz csapata Szombathelyen „Vasvármegye” bajnokságáért = TL. 1931. december 19. – Hajós, Dunántúl asztali tenisz bajnoka = TL., 1932. január 23. – A siófoki „Balaton” bajnokságok összes vidéki versenyszámát a TIAC nyerte. = TL. 1932. augusztus 27. – A TIAC asztali teniszezői megnyerték a „Dunántúli” bajnokságot = TL. 1933. január 1. – Hajós (TIAC) indul a bádeni asztalitenisz világbajnokságokon. = TL. 1933. január 28. –

HAJÓS MIHÁLY kakasdi, dr. tanácsos, főjegyző, ügyvéd (Kolozsvár, 1836. szeptember 15. – Alsólendva, 1912. augusztus 10.) Ősei a Maros-Torda vármegyei Székelykakasdon éltek. Gyermek és ifjúkoráról, tanulmányairól szinte semmit sem tudunk. Jogi végzettséget szerzett és 1863-novemberétől Tapolca mezőváros jegyzőjeként találkozunk nevével. Itt kitűnt közéleti aktivitásával. A Dunántúlon másodikként 1869-ben Tapolcán az ő kezdeményezésére alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A mindmáig folyamatosan működő egyesület első parancsnokává is őt választották. E tisztét 1872-ig látta el, akkor Rédl József egykori 1848-49-es honvédszázados váltotta fel. Jegyzői aláírásával is 1872-ig találkozhatunk a tapolcai képviselőtestület jegyzőkönyveiben. Jegyzői beosztásától megválva ügyvédként dolgozott. 1872 márciusában Tapolcáról Alsólendvára költözött, ahol sikeres ügyvéd lett és a fejlődő városka polgárosodásának élharcosa. Megalapította a Tűzoltó Egyletet, éharcosa és igazgatótanácsi tagja volt az 1873-ban alapított Takarékpénztárnak. Kimagasló érdemei voltak a várost érintő vasút létrehozásában és az 1891-ben eredményre vezetett rendezett tanácsú városi címet megcélzó mozgalomnak. Hosszú időn keresztül elnöke volt a polgári iskola iskolaszékének, a Lendvavölgyi Vízlecsapoló Társaságnak. Kezdeményezője és vezetője volt a Polgári Olvasóegyletnek és a Kaszinónak, a Közművelődési Egyesületnek, a labdarúgó egyletnek stb. Városfejlesztő érdemeiért óriási népszerűségre tett szert és királyi tanácsosi címet kapott. Fia, dr. Hajós Kálmán is folytatta apja foglalkozását és az alsólendvai választókerület országgyűlési képviselője lett. Hajós Mihály kultuszát a lendvai lokálpatrióták ápolják. Emléktábláját 2003. augusztus 19-én leplezték le a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet lendvai székházán. Irodalom: – ZÉL – Alsó-Lendva nagyközség millenniumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1898. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. – Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867 –1945. Lendva, 2003. – Tapolcza ünnepe. = TL., 1909. augusztus 1. – Gyászjelentés, 1912. augusztus 10. –

HAJÓS (HIRSCHFELD) SÁMUEL kir. főmérnök (Tapolca, 1856. – Budapest, 1927. február 8.) Elemi iskoláit Tapolcán végezte, de rövidesen elkerült és már csak rövidebb látogatásokra jött vissza szülőhelyére. A gimnáziumot Pécsen végezte el majd a fővárosba ment és beiratkozott a budapesti műegyetemre. Itt 1882-ben szerzett mérnöki oklevelet. Állami szolgálatba lépet és előbb a tokaji, később a vásárosnaményi folyammérnöki hivatalnál dolgozott. Itt részt vett az Ecsedi-láp kiszárításának és a Szamos szabályozásának tervezésében. 1886-tól 1918-ig a Közmunka és Közlekedési Minisztérium, Országos Vízépítési Igazgatóságának Vízrajzi Osztályán szolgált utóbb, mint annak vezetője. A Tisza-szabályozás befejezése érdekében alapvető és úttörő méréseket végzett. 1889-ben a magyar kormány kiküldte Párizsba tanulmányútra. Hazatérve eredményesen hasznosította a francia tapasztalatokat. Újító kedvű és tehetségű mérnök volt. Tudományos tevékenysége széles területet ölelt fel. Hosszú időn át referálta a külföldi szaklapok vízépítési cikkeit. A folyóvizek sebességének mérésére új készüléket szerkesztett és módszert fejlesztett ki. Sok írása jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban, főként a Magyar Mérnök, az Építész Egylet Közleményei, a Heti Értesítő c lapokban és a Vízrajzi Évkönyvekben. Munkásságáért miniszteri tanácsosi címet kapott, 1907-ben elnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmét. 1914-ben az európai vízügyi szolgálatok vezetőinek első Bernben megtartott konferenciáján őt választották elnökké. 1919-ben ment nyugdíjba. Szakmájában máig az egyik legeredményesebb magyar vízépítő mérnökként tartják számon. Műveiből: – Hidrometria. Bp. 1906. – Vízépítés különös tekintettel hazai viszonyainkra. Bp. 1906. 320 p. – Irodalom: – Gulyás – MÉL – Révai – Zuber Ferenc: Hajós Sámuel. = Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei. 1927.

HAJÓS (HOFFMANN) LIPÓT PÁL dr. posta főigazgató (Tapolca, 1877. február 5. – Tapolca, 1951. május 17.) Szülei Hoffmann Mór és Schwarcz Anna. 1900-ig eredeti családnevét a Hofmann-t, 1914-ig a Lipót keresztnevet használta. Elemi népiskolát Tapolcán, a gimnáziumot a veszprémi piaristáknál jártra ki. A Magyar Királyi Posta szolgálatába, mint gyakornok-jelölt állott majd később postatiszti rangot szerzett. A jogot Budapesten végezte el, ahol 1900-ban doktorált. A postai pályafutását, mint gyakornokjelölt 1895-ben Budapesten kezdte. Itt postatiszti tanfolyamot végzett. 1896-ban Mezőtúron volt gyakornok. 1897-ben postatisztként a budapesti főpostára került. Több fővárosi postahivatalt megjárt, majd a postaigazgatóságra került. 1907-ben fogalmazó, majd segédtitkár lett. 1909-ben a posta vezérigazgatósághoz osztották be, ahol 1935-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. 1911-ben titkárrá, 1917-ben tanácsossá nevezték ki, 1919-ben postaigazgatói rangot kapott, 1931-ban főigazgatóvá nevezték ki. 40 évi szolgálat után 1935-ben vonult nyugdíjba. Rendszeresen részt vett a Tapolca és Hegyvidéke Barátainak Egyesülete rendezvényein. Előléptetéseiről a tapolcai sajtó is beszámolt. Szenvedélyesen szerette választott szakmáját. Különös érdeklődéssel fordult a postaszolgálat technikai fejlesztése felé. A korabeli szaklapokban több írása jelent meg a távíró és távbeszélő postai felhasználásáról. A háborút, az azt megelőző és követő zavaros időszakot Budapesten szerencsésen túlélte. Hazaköltözött Tapolcára, utolsó éveit már itt a Deák F. utcai lakásában élte le. Sokat tett a holokauszt tapolcai áldozatai emlékének megörökítése érdekében. 74 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai izraelita sírkertben van. Irodalom: – Gulyás – Györe – A magyar posta monográfiája. Szerk.: Pap Lajos. Bp. 1939. – Előléptetés. = TL.,1917. augusztus 26. – Előléptetés. = TL.,1931. augusztus 8. – Előléptetések = TL. 1933. július 8. – Megalakult Tapolca és Hegyvidéke Barátainak Egyesülete. = TU., 1938. március 6. –

HAJÓSSY FERENC káplán (Csabrendek, 1807. május 11. – Tapolca, 1833. március 10.) Szülei kisnemesek. A filozófiát Győrben tanulta. Teológiai stúdiumait Veszprémben járta. Pappá szentelték 1932. augusztus 16-án. Első állomáshelye Káptalanfán volt. 1833. március 10-től Tapolcára helyezték káplánnak Hagen Gottfrid plébános segítségére. A sors csak ötévi lelkipásztorkodást engedélyezett neki. A szép reményekre jogosító ifjú pap huszonhét évesen Tapolcán elhunyt. Itt temették, de sírja a tapolcai temetőben már nem található. Irodalom: – Pfeiffer –

HALÁK BÉLA úri-szabó (Tapolca, 1903. április 23. – Tapolca, 1968. november 10.) Halák József és Kiss Mária gyermeke. Műhelye a Batsányi u. 5. sz. alatti un. Handlery házban volt. Időről időre jónak látta reménybeli megrendelői figyelmét hatásos reklámszövegekkel felkelteni 1929-ben pl. „Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, hogy angol úriszabó műhelyemet amerikai szabókkal fennálló nexusom révén a legmodernebb amerikai módszerre rendeztem be. Kérem a t. közönséget, győződjön meg ennek rendkívüli előnyeiről s lásson el rendeléseivel, mert az a célom, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítsem.” Műhelyét 1933-ban áthelyezte a Vásártéren található Kozáry-féle házba. A gazdasági válság időszakában azonban csak kevés megrendelője akadt. A válságos időszak életmódjának sem kedvezett. 1934-ben pl. Nagy Mór (Marci) kocsmájában, a Labriolának becézett lebujban szóváltás közben revolverével rálőtt egy vele kötekedő fiatalemberre, akinek súlyos sebét csak a kórházban tudták kikezelni. Családot alapított, felesége Kupics Erzsébet 1935-ben fiút szült neki. 1939-ben újra nősült. Ekkor Adorján Ilonát vette el. A háborús időszakot szerencsésen túlélte, és folytatta iparát, de 1951-ben csak úgy kerülhette el műhelye szövetkezetesítését, hogy betegségére hivatkozva visszaadta iparengedélyét. 1957 tavaszán ismét iparigazolványért folyamodott, amit meg is kapott. 65 évet élt. Sírja a régi köztemetőben található. Irodalom: – Új angol úriszabó Tapolcán. = TU., 1928. február 10. – Amerikai rendszerű szabóság. = TL., 1929. december 8. – Ismét szerepelt a tapolcai „Labriola”. = TU., 1934. november 4. –

HALÁSZ IGNÁC MÁV fűtőházfőnök Az első fűtőházfőnök volt Tapolcán. 1909. április 30-án Körmendről érkezett Tapolcára. Hat év múlva, 1915 májusában Kaposvárra helyezték. Irodalom: – Százéves … –

HALÁSZ ISTVÁN dr. VB. titkár, jogfőtanácsos (Szolnok, 1930. július 14. – Tapolca, 2005. november 19.) Nagyon mélyről indulva élt teljes emberi életet. Ifjúkorában az alföldi gazdasági cselédek sorsa jutott neki, majd Budapesten lett építőipari segédmunkás. Az 1950-es évek elején, sorkatonai szolgálata idején, Veszprémben, Zalaegerszegen, Keszthelyen nyílt ki előtte a világ. Ekkor fejezte be kényszerűen félbehagyott iskoláit, és egészítette ki ismereteit. A mindenre figyelő, jó eszű, önfejlesztő habitusú fiatalember válaszút elé került. Úgy vélte, hogy a közigazgatásban tud legtöbbet tenni az emberekért. Az élet őt igazolta. 1953-tól Gyepükaján község, tanács- és vb. elnökeként, 1957-től Csabrendek első embereként került az élet sűrűjébe. A hatalom nem bódította el, inkább a szolgálat lényegére érzett rá. A reábízott közösségektől, emberektől sokat tanult, miközben segítette őket mindennapi problémáik megoldásában. 1960-62-ben kitűnő eredménnyel elvégezte a tanácsakadémiát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1965-ben „cum laude”, azaz dicsérettel szerzett jogi doktorátust. Ezt 1968-ban jogtanácsosi végzettséggel is kiegészítette. 1963-1966-között a sümegi járási tanács igazgatási osztályvezetőjeként próbálta ki és mélyítette el közszolgálati ismereteit. Pályafutására 1966 – 1990 között Tapolca város vb. titkáraként tette fel a koronát. A várossá alakulás utáni mozgalmas években, évtizedekben mindenhol ott volt, ahol a gondok megoldásában bölcsességre, igaz emberségre, szakszerű segítségre volt szükség. Nálánál pontosabb, fegyelmezettebb tisztségviselőt elképzelni sem lehetett. Törvénytisztelete kifogástalan volt. Mégis értett hozzá, hogy az asztalára került hivatali problémák, okosan, gyorsan megoldandó és megoldható ügyekké váljanak. A hivatali ügyintézés folyamatában, az akták mögött meglátta a gyakran esendő, de mindig segítségre szoruló embereket. Ez az emelkedett emberség, segíteni akarás, volt az a motívum, amely munkáját, de egész életét is jellemezte. Ezért az egész város tisztelte, szerette. A rendszerváltozás idején, noha erre senki és semmi sem késztette, visszavonult. „Jöjjenek a fiatalok” mondta. De mivel életeleme a közszolgálat volt, 1990 –1999 között szakértelmét a Megyei Közigazgatási Hivatalban szakfőtanácsosként hasznosította. Itt is fontos történések részese volt. A Veszprém Megyei Vagyonátadó Bizottság vezetőjeként, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság tagjaként és más területeken dolgozott eredményesen. Munkásságát több megyei, és országos kitüntetéssel ismerték el. Töretlen életművéért 1997-ben vette át a „Magyar Köztársasági Érdemkereszt” kitüntetést, és ez évben kapta meg a „Tapolca Városért” kitüntetést is. Irodalom: – VKÉL – Gyászhírek. = Napló, 2005. november 23. – Kertész Károly: Dr. H. I. = UTU, 2005. november –

HALÁSZ VILMOS postatiszt (Tapolca, 1889. május 31. – Tapolca, 1951. június 5.) Szülei Fischer Miksa szentpéteri, majd tördemici kereskedő és Rechnitzer Regina. Az 1880-as évek második felében költöztek Tapolcára. Nevüket magyarosítva igyekeztek beolvadni a városka társadalmába. Vilmos az izr. elemi iskola elvégzése után a polgári fiúiskolában végzett. A postához ment gyakornoknak és különféle szaktanfolyamok elvégzése után postatiszti rangot kapott. Végigjárta a hivatali ranglista lépcsőfokait, szorgalma, szakértelme, megbízhatósága minden területen megkérdőjelezhetetlen volt. Évekig volt a tapolcai postahivatal vezetőjének helyettese. 1914. február 22-én kötött házasságot Freller Adolf leányával Terézzel. A következő évben itt született Miklós fia. Szerencsésen túlélte az első világháborút, megfélemlítve élt a növekvő antiszemitizmus közepette és csodával határos módon élve került ki a holokauszt megpróbáltatásaiból. Kereszt utcai lakásában 62 évesen hunyt el szívkoszorúér rögösödésben. Irodalom: – Györe –

HALPERT SALAMON dr. főrabbi (Nagyszőlős, 1903. augusztus 31. – Leitmeritz, 1945. április ) Az Ugocsa vármegyéből jött fiatalember a budapesti rabbiképző növendéke volt 1922-1927 között. Bölcsészdoktorrá 1926-ban avatták Budapesten, 1928-ban pedig rabbivá. 1927-től ő töltötte be a tapolcai főrabbi stallumot. Tapolcán nemcsak híveinek, de a város másvallású polgárainak is közkedvelt egyénisége lett. Tisztelték széleskörű műveltségéért, segítőkészségéért. Tapolca társadalmi életének, 18 éves működése alatt mindvégig nagyon színes és aktív egyénisége volt. Kezdeményezőként lépett fel minden olyan közügyben, amelyben a város polgárainak érdekeit látta. Karitatív munkát végzett a Stefánia Szövetség helyi tisztikarában és a Krajcár Egylet titkáraként de közreműködött az 1935-ös nagy tűzvész károsultjainak megsegítésében is. Cikkeket írt és jelentős szervezőmunkát végzett a polgári leányiskola fejlesztéséért és megnyittatta a korábban bezárt izraelita óvodát. Sokoldalú egyéniségét jellemzi amilyen természetes módon bekapcsolódott a város sportéletébe. 1932-ben Tapolcán a TIAC szervezésében bonyolították le a dunántúli ökölvívó bajnokságot. A győztes csapat számára megalapította a Batsányi-vándordíj ezüst serleget, amelynek első tulajdonosa éppen a TIAC csapata lett. Vezető egyénisége volt a város sakkéletének., széles körben ismert, aktív versenyzője a Tapolcai Sakkörnek. Bravúros teljesítménye volt 1940 májusában a Budapesten tartott sakkversenyen, amikor Gereben nagymester elleni szimultán játékban díjat nyert. Nagy műveltségét jól érvényesíthette a város kulturális életében. Több nyelven beszélt, nyelvtanfolyamot szervezett a fiataloknak. Az 1938-as gödöllői cserkész világtalálkozón angol tolmácsként vett részt. Kultúresteket, előadássorozatokat szervezett neves vendégelőadók részvételével. Őt is sokfelé hívták előadást tartani. Művészetpártolására jellemző, ahogy Szánthó Géza tapolcai festő pályafutását segítette. Rendszeresen írt a Tapolcai Lapokba. Beválasztották a Levente Egyesület vezetőségébe. Tevékenységével példát mutatott arra, hogy egyszerre lehet valaki ősi vallását teljes hittel gyakorló zsidó és átélt hazafiságú magyar. A harmincas évek végén tevékenységét egyre jobban akadályozta az erősödő antiszemitizmus. Mentesülhetett volna ugyan a zsidótörvényekből következő atrocitások nagy része alól, elkerülhette volna a deportálást, mégis 1944-ben elkísértre híveit a zalaegerszegi bevagonírozásra s továbbra is velük maradt a halálúton. Helytállását, önzetlen emberi magatartását egybehangzóan tanúsította a kevés túlélő. A teljesen legyengült embert a csehországi Terezin mellett, Leitmeritz településnél lőtték agyon. Emlékét a zsidótemető ravatalozójában kis márványtábla őrzi. Műveiből: – Ünnepi órák. Beszéd és ima. Tapolca, 1930. – Nem bántam meg. = Zsidó évkönyv. 1930-31. – Budai Braun Andor: A fény felé. [Előszót írt.] Keszthely 1941. – Irodalom: – DCL – Gulyás – Z.vm.ism. – VÉL – ZÉL – MZsL – PFI.Ért. 1927/1928 – 1939/1940. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. – Tóth József: A tapolcai zsidóság vázlatos története. Bp.1994. – Reindl Erzsébet: Dr. H.S. Tapolca, 1995. – Hetven év. Szerk. Lőwinger Sámuel, Bp. 1948. –

HALVAX SÁNDOR cipész mester (Zalapetend, 1886. június 27. – Tapolca, 1968. augusztus 5.) Heten voltak testvérek. Édesapja Halvax István kapolcsi műhelyében tanult, ott is szabadult fel 1905-ben. Ezután vándorsuszter-segédként dolgozott. Bejárta az egész országot, több mesternél tökéletesítette tudását. Gyalog eljutott pl. Székelyudvarhelyre. Későbbi feleségét is, pl. Csornán ismerte meg. Már fiatalon szép tartós cipők, csizmák kerültek ki a keze alól. A cs. és kir. 48. gyalogezred katonájaként az orosz és olasz fronton több kitüntetéssel végigharcolta az első világháborút. Az összeomlás előtt megsebesült. Felépülése után 1919-ben Varga Etellel családot alapított és önálló műhelyt nyitott. Házasságából 2 fiú és három leány született. Általában egy segéddel és egy tanonccal dolgozott, műhelye mindvégig a szakmai utánpótlás bázisa volt. 1932-ben Kapolcsról Tapolcára költözött. A mai Hősök terén, Schramm Géza mészáros házában nyitotta meg „divat-cipész” műhelyét. Neve fogalom lett, azt mondták, „a Halvax cipész cipői örökké tartanak.” Mindig volt munkája „vevőköre a legjobb osztályból való”. Szakmai tekintélye okán tagja lett az Ipartestület választmányának és vizsga-bizottságának is. Gyakran szerepelt kiállításokon, több országos elismerést, kitüntetést kapott. 1957-ben a KIOSZ létrehozása idején még aktívan dolgozott, sőt még a hatvanas évek közepén is foglalkozott cipőkészítéssel és javítással. 82 éves korában hunyt el. A tapolcai régi temetőben nyugszik. Irodalom: – Z. vm. ism. – Cipőjét = TL., 1932. november 12. –

HAMMER ENDRE cipészmester, cipőkereskedő (?, 1876. – Tapolca, 1951. június 14.) Szülei Hammer Károly kőműves-mester és Tál Rozália. Az elemi iskola után fiúkat cipészinasnak adták. A tanulékony fiúból kitűnő és keresett cipész lett, aki a segédévek letöltése után 1900-ban előbb lakásán a Batsányi u. 37 sz. alatt, majd később a Cséby házban megnyitotta önálló műhelyét. Iparűzése sikeres volt, megrendelői kedvelték, elégedettek voltak működésével. Családot alapított. Feleségül Kóczián Marcellát választotta. 1910-ben elérkezettnek látta az időt, hogy vállalkozását kibővítse és műhelyét cipőáru üzlettel tegye még jövedelmezőbbé. Ekkor költözött át Dr. Fischer Gyula házába a Balatonmelléki Takarékpénztár mellé. 75 évesen a tapolcai kórházban hunyt el végelgyengülésben. Sírja a régi köztemetőben van. Irodalom: – Üzletnagyobbítás = TL., 1910. december 18. –

HÁMORI (HOFFMANN) FRIGYES LÁSZLÓ válogatott labdarugó (Tapolca, 1914. április 29. – Budapest, 1970. november 20.) Apja szabómester volt Tapolcán. Az elemi iskola elvégzése után a polgári fiúiskolába íratták. Jó tanuló volt és már ekkor kitűnt atlétikus ügyességével. Rendszeresen részt vett az iskolai tornaversenyeken, és a Csobánc Ifjúsági Sportkör munkájában. Akármilyen sportágban indult, dobogós helyezéseket ért el. Alacsony termete ellenére sorra nyerte az iskolai magasugróversenyeket. Testi adottságait, ruganyosságát, jó reflexeit és kitartását a labdarúgásban is jól tudta kamatoztatni. A „kis Hofi”, esetenként pedig „Goba” becenevet viselő labdarugó pályafutását természetesen a TIAC-ban kezdte. A nyugat-dunántúli bajnokságban sikerrel szereplő csapat állandó tagja volt. A kistermetű labdarúgó megbízható, fegyelmezett, nagyon hasznos játékával kitűnt környezetéből. A Ferencvárosi Torna Club felfigyelt a tehetséges fiatal vidéki játékosra és csakhamar el is vitték Tapolcáról. 1933-tól az FTC BLSZ osztályú csapatának standard jobbfedezeteként ívelt mind magasabbra a tapolcai fiú sportkarrierje. 1933-tól 1941-ig az FTC-ben 132 mérkőzésen szerepelt. A védelemben és a támadásban egyaránt jól megállta a helyét. Fejjátékával is kitűnt mert nagyon ruganyos volt. Közreműködésével a Fradi négyszer nyert magyar bajnokságot, 76 NB. I-es és 53 különböző nemzetközi mérkőzésen szerepelt. Csapatával háromszor volt kupagyőztes. 1937-ben egy alkalommal magára ölthette a magyar nemzeti válogatott címeres mezét. Aktív játékos-pályafutása után a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkáraként is dolgozott. Egészen fiatalon, 56 évesen, súlyos betegség után távozott az élők sorából. Ma már Tapolcán kevesen emlékeznek a legnépszerűbb magyar sportegyesület leghosszabb nevű játékosára: Hámori (Hoffmann) Frigyes László Alfrédra. Irodalom: – Hoffmann a magyar amatőr válogatott csapatban. = TL., 1932. április 16. – Egy tapolcai fiú karrierje a footballban. = TL., 1933.március 4. – Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig. Bp. 1969. – Fradi futballkrónika. Bp.1974. – Antal Zoltán – Sass Tibor: A magyar sport kézikönyve. Bp.1984. –Nagy Béla: Kik játszottak a Fradiban ? 666-an zöld-fehérben. Bp. 1997. –

HÁMOS IGNÁC JÓZSEF plébános (Tapolca, 1793. október 4. – Zalabér, 1835. április 23.) Családja régóta honos a Balaton-felvidéken. Apja Hámos József, Tapolca jegyzője volt. A filozófiát Szombathelyen tanulta 1827-1930 között. A teológiai szeminárium elvégzése után pappá szentelték 1834. november 5.-én. Káplán lett Pacsán, majd Lesencetomajon 1836. augusztus 8-tól, Zalabérben 1837. szeptember 17-től, Somlóvásárhelyen 1838. január 29-től. 1840. március 24-től adminisztrátor lett Zalabérben. 1851. április 13-án itt lett plébános. 42 éves korában hunyt el. Irodalom: – Pfeiffer –

HANDLERY GUSZTÁV földbirtokos (Tapolca, 1856. október 4. – Tapolca, 1933. július 9.) Régi tapolcai birtokos családból származott és családi örökségét tovább gyarapítva Tapolcának egyik legnagyobb földbirtokosává vált. Apja Handlery Mihály, anyja Pirity Rozália. Közép majd felsőfokú tanulmányait Sopronban és Graz-ban végezte. A filoxéravész idején, mint a védekezés aktív szereplője tűnik ki. Az Agrár bank bizalmi embereként ellenőrizte a szőlősgazdákat, hogy a felújítás munkáit szakszerűen végezzék. Vezető szerepet vitt a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Egyesületében, majd a borértékesítésre alakult szövetkezetben, amely a monarchia vendéglőseit hozta ide a rendezett kiállításokkal. A társadalmi élet sok területén tevékenykedett. Munkálkodott az iskola gondnokságában Negyven éven át volt Zala vármegye törvényhatósági bizottságának tevékeny tagja. Gazdasági ismereteit a tapolcai járásbíróság állandó birtokszakértőjeként is hasznosította. Aktívan részt vett a Gazdakör munkájában. Mint annak alelnöke, feltárta és memorandumokba foglalta a gazdák bajait, javaslatokat készített azok orvoslására. Gazdasági nézeteit a Köztelek c. folyóiratban is publikálta. Tapolca nagyközség képviselőtestületének több mint négy évtizeden át volt tagja, melynek során előrelátásával, jó tanácsaival sokszor előbbre vitte Tapolca sorsát. Dávid János mellett helyettes bírói tisztet is vitt. Az 1918-as összeomláskor Rónai Pállal és Szigethy Ödönnel megalakította a rövid életű Földműves Pártot. 1919 válságos nyári hónapjaiban újra az események középpontjába került. A korabeli sajtó szerint „Különösen a kommün alatt volt felejthetetlen az Ő bölcs eljárása, amikor a hónapokon át tartott terror idején , mint a nép bizalmát élvező vezető, minden erejét és tudását érvényesítette, hogy a rendet fenntartsa, az események élére került, kezében volt a város sorsa, s az emberismerő rátermett vezető egyénisége jó kormányosnak bizonyult a végveszélyben. A kommün leverésekor pedig nagy érdeme volt abban, hogy a 24 elfogott túsz életét nem vesztette.” E közszereplése során is vele volt feleségétől, Tánczos Máriától született fia Handlery Gyula a tapolcai járás későbbi tisztiorvosa. Igazgatósági tagságot viselt a Tapolcai Takarékpénztár Rt.-vel Egyesített Kölcsönös Segélyző Szövetkezetben és a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt-ben, valamint a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetében. Alapító tagja és elnöki tanácstagja volt a Balatoni Társaság Irodalmi, Művészeti és Tudományos Egyesületének. 77 évet élt. A tapolcai temetőben nyugszik. Műveiből: – A munkáshiány. = TL., 1912. december 1. – Amíg új kenyér lesz. = TL., 1915. március 14. – Meddig? Hová? = TL., 1930. augusztus 2. – Visszaemlékezés 1919. = TL., 1940. június 1. – Irodalom: – Gulyás – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – Megyebizottsági tagok választása. = TL., 1917. december 16. – BÉ.1921. – Közbirtokosság ülése. = TU., 1927. szeptember – Halálozás. – H.G.+ = TL. 1933.július 15. – H.G. = TU., 1933. július 16. –

HANDLERY GYULA dr. tisztiorvos (Tapolca, 1892. március 4. – Tapolca, 1947. március 22.) Szülei Hadlery Gusztáv és Tánczos Mária. Tapolcán gyerekeskedett, itt járt elemi iskolába. A keszthelyi gimnázium elvégzése után Budapesten orvosnak tanult. Az első világháború kitörésekor megszakítja tanulmányait és önként bevonul katonának. A kecskeméti cs. és kir. 38 gyalogezred egyévi önkéntes hadapródjelölt őrmestere volt. 1915-1916-ban az orosz frontról rendszeresen küldözgeti haza irodalmi igénnyel megírt beszámolóit, amelyek rendre megjelentek a Tapolczai Lapok hasábjain. 1917-ben megsebesült és leszerelték a katonaságtól. Felépülése után folytatta félbehagyott orvosi tanulmányait. A Tanácsköztársaság időszakában többnyire itthon tartózkodott. Így történhetett meg, hogy 1919.augusztus 4-én a nevezetes túszejtő akció során őt is lefogták és kiszabadulásukig a városházán őrizetben tartották. Kortársi beszámolók méltatták itt tanúsított bátor helytállását és szerepét a túszok életének megóvásában. Végzett orvosként Tapolcán és környékén tevékenykedett. Rövidesen kinevezték a tapolcai járás tisztiorvosának és ezt a feladatot példamutató aktivitással látta el. 1924-től két évtizeden át saját kezdeményezésből teljesen önzetlenül látta el a tapolcai iskolák iskolaorvosi teendőit. Ezért az országos példaként is emlegetett munkásságáért 1931-ben magas miniszteri elismerésben részesült. A két világháború közötti időszakban folyamatosan résztvett a tapolcai kórház működési körülményeinek javításában. Különösen a tüdőosztály 1926-1927 évi létesítésében betöltött szerepét emelték ki. A tüdőosztály vezetésére vendégorvosi meghívást is kapott, amelyet 1928-ig töltött be. A tüdőgondozói feladatokat is ő látta el. Mindene a munkája volt. 1930-ban községi képviselővé is választották. Itt az egészségügyi és kórházbizottságban dolgozott. Elnöke volt a Stefánia Szövetség tapolcai fiókszervezetének. A megfeszített munka lassan felőrölte egészségét. 1936-ban megnősült, elvette az osztrák származású Marich Mária Johannát. A háború után Balatonedericsen élt. 1947. március 22-én májzsugorodásban, utódok nélkül, 55 évesen hunyt el. Két évvel később a hagyatékát képező 15 kat. hold szántó és 2 kat. hold szőlőbirtokon alakult meg a tapolcai Vörösmező Termelőszövetkezet. Műveiből: – Levél a háborúból. = TL.,1915.november 14. , 1916.január 9. – A szivar. = TL.,1916.január 16. – A megtépett egyenruha. = TL.,1916.január 30. – Irodalom: – DCL – Képviselőtestületi tagok választása. = TU., 1930. december 21. – Újjáalakultak a községi bizottságok. = TU., 1931. január 11. – Kinevezés = TL.,1933.augusztus 26. – Dolgozni a közért. =TL:, 1933.szeptember 2. – Házasság. = TU., 1936. március 8. – A Tapolczai Takarékpénztár közgyűlése. = TV., 1943. február 27. –

HANDLERY MIHÁLY földbirtokos, városbíró ( Tapolca, 1814. – Tapolca, 1899. október 6.) Kisnemesi eredetű, régi tapolcai gazdálkodó családból emelkedett fel vagyonos földbirtokosok közé. Ősei az 1700-as évek közepe óta éltek Tapolcán. Fiatalabb éveiben malmot bérelt és üzemeltetett. Egyes iratokban molnárként is emlegették. Felesége Pirity Erzsébet volt. Szorgalmasan és ügyesen gazdálkodott, de a bohém természetű emberek közé tartozott. Sajátos, jó humoráról legendákat meséltek. Saját érckoporsóját, halotti ruháit már jó előre elkészíttette, és ezeket évente népes társasággal nagy dínom-dánommal köszöntötte. Bő alkalma volt erre, hiszen jó egészségben élt több mint 80 évet. Felesége a tapolcai Pirity Erzsébet volt. Több cikluson keresztül felelősen vett részt a tapolcai képviselőtestület munkájában és Mayer Antal után, 1872 májusától 1875-ig egyszer városbíró is volt. Tisztségét Vastagh Pálnak adta át. Alapító tagja volt Tapolca első pénzintézetének a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. Fia Gusztáv és unokája Gyula fontos szerepet játszottak Tapolca 20-ik századi történetében. 85 évet élt. Végelgyengülésben hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van. Irodalom: – Halálozás. = TV., 1895. január 12. – Vígan készül a halálra. = TV., 1897. október 3. – Halálozás. = TV., 1899. október 8. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23. –

HANNIG ALAJOS törvényszéki bíró (Pápa, 1865 – Győr, 1921. november 3.) A nagyhírű pápai református főgimnáziumban végzett, majd a budapesti egyetem jogi karán tanult. 1889-ban előbb törvényszéki jegyző lett Veszprémben, majd 1993 áprilisában Tapolcára helyezték aljárásbírónak. 1894-ben nősült Veszprémben, ahol Hets Ilmát vette feleségül, aki 1895. augusztus 8-án egy leánygyermekkel, Saroltával ajándékozta meg. 1895. november 1-én elhelyezték előbb Veszprémbe majd rövidesen, Győri Ítélőtábla jegyzője majd 1907-től elnöki titkára lett. 1919 év végén kúriai bíró volt Győrben. 1920-ban a győri ítélőtábla tanácselnökévé nevezték ki. A következő év végén váratlanul elhalálozott. Irodalom: – Búcsúestély = TV. 1895. október 6. – Búcsúestély = TV. 1895. október 20. – Kinevezés = Esztergom és Vidéke, 1907. április 25. –

HANTOS GYULA MÁV tiszt, állomásfőnök (Nemestördemic, 1937. június 13. – Tapolca, 1990. szeptember 5.) Szülei Hantos Gyula és Nyírő Anna. Iskoláit szülőhelyén majd a Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumban végezte. 1954. őszétől a Bakonypölöskei Állami Gazdaságban agronómus. Édesapja betegsége miatt 1957. május 1-től, haláláig a MÁV dolgozója Tapolcán. 1962. június 11-én házasságot kötött a Kisapáti községben élő Imre Annával. Házasságukból négy gyermeke született. A MÁV tisztképző Intézet nappali tagozatát 1963/1964-ben végezte el. Később oktatótiszti képesítést szerzett. A ranglétrát végigjárva volt vonatkísérő, naplózó, távírász, forgalmista, személyszállítás vezető majd helyettes állomásfőnök. Munkáját minden poszton lelkiismeretesen végezte. 1966. októberében családjával Tapolcára a Sümegi úti lakásba költözött. Aktívan bekapcsolódott a várossá alakult település életébe, (önkéntes tűzoltó klub, városszépítés, elkerülő út építése, a liget védelme, az állomás korszerűsítése, magas peron, stb.). Hársvölgyi István Nyugdíjba vonulása után került a tapolcai állomás élére. 1980. augusztus 1-én nevezték ki Tapolca állomásfőnökének. Itt rászakadt a rendszerváltozás előtti MÁV csomópont minden válságjelensége, a közel 400 fő, hozzátartozó dolgozó minden gondja-baja. Aktívan részt vett a szovjet katonai csapatok rendszerváltozás utáni kivonásának szervezésében és kezdeti lebonyolításában. 1990. nyarán Budapesten a MÁV szanatóriumban gyógykezelésen vett részt érszűkületi gondjai miatt. Ezt augusztusban saját felelősségére megszakította, hogy jelen legyen a MÁV-nál elkezdődött leépítések, elbocsátások miatt, munkatársait érintő hatások csökkentése érdekében. Egy elinduló vérrög miatt újra korházba került, majd szeptember 5-én elhunyt. 53 évet élt. A tapolcai temetőben nyugszik. Irodalom: – Lovas – Százéves –

HANZMANN KÁROLY vasúti mérnök, (Sopron, 1924. október 4. – Sümeg, 1993. szeptember 29.) Alap és középiskoláit Sopronban végezte, erdőmérnöki oklevelét is ott szerezte. Az egyetem elvégzése után 1949.-ben a MÁV szolgálatába lépett. Első munkahelye a MÁV anyagvizsgáló Intézete volt. A szakaszmérnöki tanfolyam elvégzése után a Celldömölki Építési Főnökségen előbb építésvezetői, majd főépítésvezetői munkakörben dolgozott. Tapolcára 1957.-ben helyezték, amikor itt újra szervezték a Pályafenntartási Főnökséget. 1979.-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig – 22 éven át – végig ez volt a munkahelye, ahol előbb vezető-mérnöki, feladatot látott el, majd Falvai László nyugdíjba vonulásakor átvette a tapolcai Pályafenntartási Főnökség vezetésének feladatait. Felügyelete alá tartozott csaknem 200 km. vasúti pálya, s a hozzá tartozó állomásépületek, műtárgyak fenntartása. Szolgálati ideje alatt történt a balatonparti vasútvonal teljes korszerűsítése és felújítása is. Munkája elismeréséül számos kitüntetésben részesült. 69 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van. . Irodalom: – Lovas –

HARAGOS ISTVÁN kertészeti főfelügyelő ( ,1881. – ?, ? ) Szakmai ismereteit a budapesti kertészeti tanintézetben szerezte. Kitűnő tanuló volt. 1902-03-ban havidíjas kertész volt Budapesten a M. Kir. Kertészeti Tanintézetben a Ménesi úton. A földmívelési miniszter1903-ban „ideiglenes minőségű földművesiskolai kertésztanítónak” nevezte ki. 1906-ban állásában véglegesítik. Ekkor a gellérthegyin kertészeti tanintézetben oktatott. Később a lugosi földművesiskolában működött. 1910-ben nősült, felesége Woog Katalin lett. A következő évben megszületett István fia, aki apja hivatását követte. 1917-ben állami főkertészi titulust kapott. 1925-ben Tarcalon kertészeti felügyelő. Rengeteg szakmai írást tett közzé, főképpen a Kertészeti Lapokban. 1936 januárjában a kormányzó kertészeti felügyelőnek nevezi ki, a következő évben kertészeti főfelügyelő címmel és jelleggel ruházta fel. 1930-ban jászberényi mezőgazdasági szakiskola kertészeti felügyelője. Növénynemesítéssel is foglalkozott. Pl. a Marsovszky jászberényi tipusú görögdinnye egyik létrehozója. Az 1920-as, 1930-as években nagyon sok szakközleménye, cikke jelent meg a Kertészeti Lapokban. Sokat járt Tapolcán is, előadásokkal, gyakorlati bemutatókkal segítette a tapolcai gazdákat, több szakmai cikkét közölték a tapolcai újságok. Műveiből: – A borlepárlásról. = TU., 1922. december 17. – Lesz-e gyümölcstermésünk? = TU., 1924. március 16., április 6. – Irodalom: – Gulyás – Halálozások. = TU., 1924. –

HARANGOZÓ LAJOS kékfestő mester, bíró ( Tapolca, 1852. – Tapolca, 1933. november 21.) Szülei Harangozó István és Mayer Katalin. Elemi iskolába Tapolcán járt, utána inasévek következtek. A kékfestő szakmát tanulta ki és a segédi évek után mestervizsgát tett. Hazajőve a család tóparti házában önálló kékfestő műhelyt nyitott. Ekkor megnősült, Géber Annát vette feleségül. Tóparti házát fejlődő kézműves iparának igényei szerint átalakította és megnagyobbította. A kékfestő iparát közel hét évtizeden át egészen haláláig működtette. Tóparti műhelye messze földön híres volt, termékei mindenütt vevőre találtak, elismerést arattak. A családi legendárium szerint még a királyi palota egyik termét is vele díszítették. Jól menő ipara gazdag emberré tette. Ő építtette Tapolca valaha volt leghíresebb épületét, az un. Harangozó-házat a Kossuth L. u. sarkán. 1907-1908 között, Tibola János utódaként másfél éven át Tapolca bírói székét is betöltötte. Egy számára sérelmes kártérítési ügy miatt fegyelmi eljárást indítottak ellene, amiért 1908, novemberében lemondott bírói tisztéről. Utóda Moyzer Endre lett. A reá emlékezők szerint „…kedves, szeretetre méltó, áldott kedélyű alakja …” volt Tapolcának. 81 évesen gyomorrákban halt meg. A tapolcai temetőben nyugszik. Műveiből: – Levél a szerkesztőhöz. = TL., 1908. június 21. – Irodalom: – DCL - Községi tisztújítás. = TL., 1907.május 12. – Községi ügyek. = TL., 1908. november 1. – Aranylakodalom. = TU., 1931. április 12. – Halálozás. = TL. 1933. október 28. – Halálozás. = TU. 1933. október 29. –

HARANGOZÓ (ZSÓFICS) MIHÁLY MÁV fűtő (Tapolca, 1878. szeptember 27. – Tapolca, 1939. október 7.) Szülei Zsófics Antal csizmadia és Gáber Mária. Alapiskoláinak elvégzése után a vasútra került tanoncnak. Itt a megkövetelt tanfolyam elvégzése és gyakorlati idő letelte után a MÁV tapolcai fűtőházba került. 1919. augusztus 5-én bátor társaival együtt részt vett a tapolcai kommün fegyveres leverésében. Belügyminiszteri engedéllyel vezetéknevét Harangozóra magyarosította. Felesége Tóth Erzsébet volt. 62 évesen, nyugdíjas évei elején váratlanul elhunyt. Irodalom: – Halálozás = TL. 1939. október 14. –

HARGITAI (HOMPASZ) KÁROLY, MÁV-főtiszt (Szombathely, 1887. december 18. – ? , ? ) Családja Vas megyében, Szombathelyen volt honos. Szülei Hompasz József és Bozzay Veronika. Alap és középiskoláit szülővárosában végezte el. Érettségi után a vasút szolgálatába állt. Veszprémben volt államvasúti hivatalnok. Ott nősült 1924 március 1-én. A tapolcai Jósa Emmát vette feleségül. Innen került Keszthelyre, majd Tapolcára. MÁV főtiszti rangban a vasúti raktár ügyeit irányította. Tapolcán hosszabb időt, közel két évtizedet töltött és így alkalma volt bekapcsolódni a városka társadalmi életébe. 1941 októberétől 1942 augusztusáig Nemestördemic állomáson teljesített szolgálatot állomásfőnökként. Innen Dunaföldvárra helyezték, majd 1942 szeptemberében Pusztaszabolcsra került. Irodalom: – Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. A legelső vasúttól – napjainkig. Vác, 1937. 808 p. – Százéves – Lovas – Áthelyezés. = TU., 1934. június 3. – Megbízatás = TL. 1941. október 25. – Főnöki megbízás. = TL., 1942. február 28. –

HARMATH JÓZSEF plébános (Tapolca, 1920. november 15. – Székesfehérvár, ? ) Szülei Riba József MÁV főraktárnok és Csizmadia Mária. Névváltoztatását 1934-ben engedélyezte a Belügyminisztérium. Az elemi iskolát Tapolcán, a gimnázium nyolc osztályát Sümegen végezte el. 1939-ben érettségizett. Teológiát 1939-1944 között Veszprémben hallgatott. Pappá szentelték 1944. április 2-án. 1944. júliustól káplán lett Kutason, majd Marcaliban 1945. május 26.-tól. Zsinati vizsgát tett 1947. október 23-án, 1948. május 12-én és június 16-án. Káplán lett Barcson 1948. augusztus 26-tól, plébános-helyettes Nemesgulácson 1949. június 25-től, adminisztrátor Dióskálon 1951-ben, ezután káplán Keszthelyen a Magyarok Nagyasszonya plébánián, majd adminisztrátor Niklán 1952. március 24-től. 1952.április 30-tól kisegítő Mernyén. 1952. augusztustól káplán volt Zircen, Kardosréten, 1954.-től. Plébános-helyettes Babócsán 1955. szeptember 5-től, Hegymagason 1963. szeptember 5-től. 1971. szeptembertől betegszabadságon volt. Haláláig Székesfehérváron a Papi Otthonban élt. Irodalom: – Pfeiffer –

HÁROMI JÁNOSNÉ HARDY KATALIN községi szülésznő (Káptalantóti, 1846. február 14. – Nemestördemic, 1931. február 9.) Szülei Hardy Antal és Csala Anna. Alapiskolái után bábák mellett segédkezett, de nem elégedett meg az e korban szokásos „cédulás bábák” tudásszintjével. Szülésznői tanfolyamot végzett, kórházi orvosok mellett tanult. Az 1870-es évektől már önállóan vezetett komplikált szüléseket is. Az 1880 körüli évektől Tapolca hivatalos szülésznője volt. Több évtizeden keresztül általános megelégedettség kísérte szakszerű, segítő tevékenységét. Tapolcai és környékbeli babák ezreit segítette világra. 86 évesen végelgyengülésben hunyt el. Irodalom: – Halálozás = TL. 1931. február 21. –

HARSÁNYI KÁROLY festőművész (Tapolca, 1905. november 21. – Pittsfield, 1973. január 16.) Édesapja Harsányi Vendel szabómester. Elemi és polgári iskolába is Tapolcán járt. Már gyermekkorában a jól rajzolók között tartották számon. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Szülei a nyomor elől menekülve Amerikába vándoroltak ki. Szándékuk nem lehetett végleges hiszen 1931-ben összegyűjtögetett pénzükből házat építettek Tapolcán az Iskola utcában. Harsányi Károly 1929-ben követte szüleit az újvilágba. New York külvárosában Stephentownban telepedett le. Pályafutása elején tájképeivel mindjárt jelentős sikereket ért el, amelyekről a tapolcai hetilapok rendre beszámoltak. Még fiatal művészként meghívták a new yorki National Academy – a Nemzeti Szalon – kiállításaira. Sikerrel szerepelt a new yorki Chesire Art Gallery nyári kiállításain, de képei eljutottak az ország minden részébe. A magyar származású művészek egyik legtehetségesebbjeként tartották számon. Sok kitüntetésben részesült és 1946-ban Washingtonban nemzeti aranyérmet kapott. Művészi fejlődése során is hosszú utat járt be. „Naturalizmussal kezdte és az impresszionizmusban bontakozott ki.” – írták róla a harmincas években. Később erős expresszionizmusát dicsérték. Műveit számos vezető amerikai múzeum őrzi. Képei vannak többek között a new yorki Metropolitan Múzeumban, a Rutgers Egyetem Múzeumában, a Washington County Múzeumában és a Rensselaer Historical Múzeumban. Művészi alkotómunkája mellett sokat utazott az USA minden államába. Élete utolsó szakaszában legtöbbet Floridában élt. A műkereskedelemben felbukkanó képei ma is magas áron kelnek el. 69 évesen Massachusetts-ben a Berkshire megyei Pittsfield városban hunyt el. Irodalom: – Gyimesy Kásás Ernő – Könnyű László: Külföldi magyar hivatásos művészek. USA, 1977. – Pogány Ödön Gábor – Szij Rezső – Tasnádi Attila: Művész életrajzok. Bp. 1985. – Egy tapolczai fiú sikere Amerikában. = TL. 1933. január 28. – Szántó Géza: Amerikában feltűnt tapolcai festőművész. = TU., 1933. február 12. – H. K. újabb sikere. = TL.1933.május 20. –

HARSÁNYI SÁNDOR tanár (Rábakecöl, 1915. – Tapolca, 1977. augusztus 19.) Tanulmányait a rábakecöli r. k. népiskolában kezdte, a honvéd hadapród iskolában folytatta, majd tisztiiskolát végzett. 1937–1947 között katonai szolgálatot teljesített. 1947-ben tanítói, 1958-ban matematika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett az ELTE TTK-n. 1947-től Pápán a róm. kath. elemi, majd az I. sz. iskolában, 1950-1957 között a Türr Gimnáziumban , Káptalanfán 1957-1959-bentanított. 1959-1962 között Sümegen, majd 1962-1975-ig, nyugdíjazásáig Pápán a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanított. Kedvenc városát Pápát büntetésből, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt kellett öt évre elhagynia. Igazgatója volt a pápai Pedagógus Otthonnak., évtizedeken át részt vett Pápa kulturális életében, főként színjátszóként, rendezőként és énekkari tagként. Rendezői képesítést is szerzett. 1949-ben pl. nagy sikerrel rendezte meg Gogol: A revizor c. darabját. Az énekes darabokban is kitűnő alakítást nyújtott. Tapolcán átutazva lett rosszul. A kórházba szállítva sem tudtak rajta segíteni. 62 évet élt. A pápai kálváriai temetőben nyugszik. Irodalom: – PPL – Pápai színjátszás. Pápa, 1988. – Gyászjelentés –

HÁRSVÖLGYI ISTVÁN állomásfőnök (Tapolca, 1926. július 4. – Tapolca, 2002. augusztus 30.) Édesapja mellett a szabómesterséget tanulta ki. Ezután tanult és tett érettségit a sümegi Kisfaludy S. Gimnáziumban.1944. november 15-én kérte majd kapta felvételét a MÁV-hoz. Egy évig forgalmi tanuló volt, majd 1945-1954 között forgalmi szolgálattevőként dolgozott Tapolca, Badacsonytomaj, Nemestördemic-Szigliget és Polgárdi állomásokon. Miután Budapesten elvégezte a vasúti tisztképzőt, 1954-1964 között menetirányítóként, 1965-1970 között vezénylő tisztként dolgozott. 1971. január 1-től állomásfőnöki beosztást kapott, amelyet 12 éven át látott el. Közben 1978-1979-ben Tapolcán a Körzeti Üzemfőnökség üzemviteli vezető helyettese, majd újra állomásfőnök. 1982-től 1987-évi nyugdíjazásáig a tapolcai üzemfőnökség helyettes főnöke volt. MÁV-főfelügyelőként fejezte be szakmai pályafutását. Vasúti feladatainak ellátásán túl – melyekért különféle elismeréseket kapott - ismert résztvevője volt a város közéletének. Több cikluson át volt tanácstag és feladatokat vállalt a Hazafias Népfront tapolcai szervezeténél is. 77. évében hunyt el. A régi köztemetőben nyugszik. Irodalom: – Százéves … – VMKL – Gyászhírek. = Napló, 2002. szeptember 6. – Búcsúztak a vasúti vezetőtől. = Napló, 202. szeptember 13. –

HARTL BÉLA dr. adóhivatali főnök (Zalaegerszeg, 1899. május 09. – ? , ? ) Szülei Hartl János ny. községi jegyző és Péczi Karolin. Szülővárosában érettségizett. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust. Felesége Cziráni Zephír, kiváló zongoristaként a helyi műsoros estek állandó szereplője volt. 1936-tól a gyulai adóhivatal adótisztje. 1940-től a zalaegerszegi adóhivatalban teljesített szolgálatot. Még ez évben Tapolcára helyezték. 1940-ben, mint a tapolcai adóhivatal megbízott vezetője, állampénztári tanácsosi címet kapott. 1941 júniusában pénzügyi titkári címmel ruházták fel. Nagy kedvvel kapcsolódott be Tapolca kulturális életébe. Sok műsorban szerepet vállalt. A sportot is szerette. Az 1940-es években a Tapolcai Vasutas S. E. vívó szakosztályának vezetője volt. 1942. május 18-tól véglegesítik a vezetői beosztásában. Karpaszományos őrmesteri rangban rövid ideig honvédségi szolgálatban volt. Irodalom: – Kinevezések az adóhivatalnál. = TV., 1941. január 4. – Kinevezés = TL. 1941. január 4. – A Kat. Nőegylet műsoros estje. = TV., 1942. április 25. – Vívás. = TV., 1944. június 24. –

HATVANI (HEIGL) JÁNOS (Zalaegerszeg 1880. május 13. – Tapolca, 1958. június 29.) Iskoláit szülővárosában végezte. Zalaegerszegi vincellériskolai bizonyítványa 1898-ban kelt. Tapolcára költözött, és vincellérként kezdett dolgozni. Rövidesen megnősült és gazdálkodni kezdett, Nyárondi Annával 1905. január 23-án keltek egybe. 1914-ben a nagykanizsai 20. népfelkelő gyalogezred katonájaként hadiszolgálatra vonult be és csak 1918-ban szerelt le szakaszvezetőként. A fronton megsebesült és több kitüntetést kapott. 1919-ben a postafőnökség felkérésére elvállalta a postaszállítást. 1919 tavaszán a Községi Nemzeti Tanács mellett kisebb megbízatásokat vállalt (pl. az un. „szétosztó” bizottság tagja lett), de a szélsőbalra tolódó politikától gyorsan elfordult. A kommün bukása után megalakult nemzetőrséghez csatlakozott. Később a MOVE tagjaként ismét kacérkodott a politikával, de jelentősebb szerepet nem vállalt. Postaszállítói munkája mellett legszívesebben szőlőjében foglalatoskodott. Hegybírói tisztet is ellátott. 1929-ben vendéglőt nyitott a Vörösmarty utcában, az egykori bordélyház közelében. Rendszeresen e vendéglőben tartották a Tapolcán valaha híres cigányzenész bált, az un. kakas-bált. Ezen alkalmakkor avatták prímássá a legtehetségesebb fiatal hegedűsöket. 1934 nyarán vitézzé avatták és ez alkalomból németes hangzású vezetéknevét megmagyarosította. 1935-ben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt egyik községi tisztségviselője volt. 1938-ban beválasztották az újjászerveződő Gazdakör tisztikarába és megbízták a gyümölcstermelő osztály vezetésével. 1940-ben, majd 1943-ban a képviselőtestület tagjává választották. 1945 után többnyire a Szent György-hegyen álló házában élt. 78 évesen hunyt el, sírja a tapolcai régi köztemetőben van. Irodalom: – Békássy – A Községi Nemzeti Tanács ülése. = TL., 1919. március 9. – Háborús emlékéremmel kitüntetettek. = TU., 1930. szeptember 14. – Névmagyarosítás. = TU., 1934. május 20. – Újjászervezéssel folytatólagosan bővül a Gazdakör tisztikara. = TU., 1938. március 13. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. –

HAVASI PÁL kereskedő (Tapolca, 1891. december 14. – Auschwitz, 1944. július 8.) Szülei Hühnwald Tóbiás és Kohn Júlia voltak. Kereskedősegédként még 1919. november 25-én nőül vette Weisz Erzsébetet. Saját tulajdonú üveg, porcelán és konyhafelszerelési üzletét Tapolca, Deák F. u. 13. sz. alatt a megüresedett Stiglicz-féle óráshelyiségben nyitotta meg 1920. tavaszán. A háború utáni nagy szegénységben, majd a gazdasági válság éveiben, a konkurencia állandó szorításában nagyon nehezen boldogult. Később az erősödő rasszista indulatok és zsidótörvények hatása miatt vált helyzete labilissá. Munkaszolgálatos Ferenc fia, a várható fejlemények ismeretében a tapolcai erdőben felakasztotta magát. Ő és felesége, 1944. júniusában a tapolcai gettóból elhurcolva életüket a gázkamrában fejezték be. Irodalom: – DCL – Tóth József – H. P. Tapolcza. Értesítés. = TU., 1920.szeptember 26. – Figyelem! = TL., 1926. február 14. – Mélyen leszállított árak. = TL. 1931. január 17. – Figyelem!!! = TU., 1931. május 31. –

HEDRY SÁNDOR dr. , hedrii (de genere Aba), földbirtokos (Radács, 1883. július 1. – Tapolca, 1957. július 15.) Ősrégi, familiájukat az Aba nemzetségből levezető nemesi család sarja. Apja Hedry Ernő földbirtokos, országgyűlési képviselő, anyja daruvári Kacskovics Ida. Sáros megyében született, iskoláit Nagyszombaton és Eperjesen végezte, az egyetemet Kolozsváron és Budapesten, ahol 1905-ben avatták doktorrá. 1906-ban Zalahalápon kelt egybe Liptay Leonával. Sáros megyében szolgabíróként kezdte pályafutását. 1909-ben megvásárolta az ősi halápi donációs Bogyay-birtokot, amelyen eredményesen gazdálkodott. Évről-évre a tapolcai járás virilistái között találhatjuk. Testi hibája ellenére önként katonai szolgálattételre jelentkezett. Parancsőrtiszti beosztásba helyezték, de ő az orosz frontra vezényeltette magát. Przemysl-nél súlyosan megsebesült. Felépülése után a román harctéren küzdött, több kitüntetést kapott és súlyos sebesüléssel került haza. 1918-ban, mint hadirokkant századost leszerelték. 1920-tól alapító tagja volt a Balatoni Társaságnak. A politikai életben a mérsékelt jobboldali Esterházy Móric mellé állt, és pártjának társelnöke lett. Az ő tulajdonában álló pusztadörögdi birtokrészen jelentős bauxitvagyont tártak fel, amit Korányi István kezdett el kitermelni. Üzleti érdekei és ügyeinek intézése végett gyakran járt Tapolcán, ahova rendszerint lóháton jött. A háború után földbirtokait már nem kapta vissza. A tapolcai klórházban hunyt el. Irodalom: – Békássy – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – BÉ. 1921. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – Élénkség a bauxitbányák körül. = TL. 1935. szeptember 19. – Gyászjelentés –

HEGEDŰS LAJOS MÁV osztályvezető h. (Szombathely, 1901. július 18. – Szombathely, 1976. november 3.) Apja mozdonyvezető volt. Vasúti szolgálatát a kereskedelmi érettségi megszerzése után, 1918. augusztus 9.-én kezdte Körmenden. 1924 és 1930 között Tapolcán teljesített szolgálatot. 1930.-tól Szombathelyen az Üzletvezetőség III. Forgalmi Osztályán dolgozott. 1950. február 11.-től mint forgalmi osztályvezető-helyettes. 1961. október 6.-án nyugdíjba vonult. Súlyosbodó betegsége élete végéig kísérte. 75 évesen hunyt el. Szombathelyen a Jáki úti temetőben nyugszik. Irodalom: – Százéves …–

HEIMLER MIKSA bádogos, rézműves, és lakatos ( ?, 1845. – Tapolca, 1909. június 3.) A rézműves Heimler család 18. sz. második felében települt be Tapolcára, utódaik jó része is ezt az ipart űzte a környéken, néhányuk „kolompáros” vándoriparosként. Heimler Miksáról az 1860-as években hallunk először. Ekkor Tapolcán bádogos, kolompáros és lakatos-segédként dolgozott. A képviselőtestület 1870. április 2-án véglegesítette tapolcai letelepedését. Ekkor nőül vette Schlesinger Rozáliát, aki három gyermeket szült neki. Rövidesen műhelye mellett, Kossuth L. u. 13. sz. alatt üzletet nyitott, ahol elsősorban a környék gazdáinak szükséges vas- és rézárut, kisgépeket, permetezőgépet, szénkéneg-fecskendőt, stb. árult. A Heimler család életéhez a vállalkozás biztos alapot nyújtott. Cégét a Zala megyei cégbíróság 1909. szeptember 27-én jegyezték be bádogos, lakatos és rézműves áru, kereskedő profillal. Fia, Heimler József fiatalom meghalt. Iparának 40 évi fennállása után vőjével, Barna Emillel egy ideig közösen működtette műhelyét és üzletét, majd azt átadta neki. 64 évesen hunyt el. Az izraelita temetőben nyugszik. Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – Van szerencsém = BML., 1895. március 21. – H. M. = TL., 1909. január 10. – Szőlőgazdák figyelmébe! = TL., 1918. február 17. – Gyászjelentés –

HENCZ FERENC dr. kúriai bíró (Zalaegerszeg, 1869. augusztus 8. – Budapest, 1935. december 1.) Szülei Hencz Károly kalapos-mester és Gollácz Terézia. Egerszegen érettségizett, majd jogvégzettséget szerzett. Először Zircen volt járásbírósági aljegyző. Harminc éves volt, amikor a király 1899. július 1.-től a tapolcai járásbírósághoz albíróvá nevezte ki. Feleségével a varasdi születésű Strobel Máriával együtt költöztek Tapolcára. Itt viszonylag rövid időt, csak néhány évet töltött. 1900. augusztus 1-én itt született Andor nevű fiuk. Jelentős szakmai karriert futott be. A megcsonkítatlan győri királyi törvényszék utolsó elnöke volt. Kúriai bíróként, 66 éves korában halt meg. A Farkasréti temetőbe temették el. Irodalom: – Ki – kicsoda? Béta K. 1937. – Kinevezések = TV. 1899. július 16. – A tapolczai kir. járásbíróság ügybeosztása = TV. 1900. január 1. – Gyászjelentés –

HERING SÁNDOR MÁV-intéző (Csákvár, 1894. szeptember 15. – ? , ? ) Apja Hering Lajos szendi evangélikus lelkész, fehérkomáromi esperes. Alapiskoláit szülőhelyén végezte, majd a pozsonyi evangélikus líceumban tett sikeres érettségi után 1911-től a vasúti tisztképző iskola tanulója. Ennek elvégzése után több állomáshelyen is dolgozott. 1917-ben Körmenden az állomás hivatalnoka. 1918-ban már Pinkafőn teljesít szolgálatot. 1926-tól Keszthelyen vasúti intéző és a vasutaskör egyik vezetője. A következő évben már a tapolcai vasútállomásra helyezték. Barátkozó természetével, sokoldalú ismereteivel közéleti aktivitásával népszerű alakja volt a tapolcai társas életnek. A legszenvedélyesebb sakkozók közé tartozott. Az 1933 augusztusában megalakult Tapolcai Sakkör első elnökévé választotta. A Vasutasok „Csobánc Dalköre” 1934. február 4-én megtartott közgyűlésén Vasutas körré alakult át, amelynek Hering Sándort választották elnökévé. Jól érezte magát városunkban, de a vasutassors elszólította. Még ez év nyarán a szántódi vasútállomás főnökévé nevezték ki. 1936-ban már Fonyódon teljesít szolgálatot állomásfőnökként. Itt is megszerették. Sokat jótékonykodott, rendszeresen segítette az evangélikus egyház céljait. A háború utáni sorsa nem ismert. Irodalom: – A magyar államvasutak oknyomozó történelme. Bp. 1937. Megalakult a Tapolczai Sakkör. = TL. 1933. április 29. – Sakk = TL. 1933. december 23. – „Vasutas kör.” = TU., 1934. február 11. – Kinevezés = TU. 1934. május 27. – A fonyódi plébános ezüstmiséje. = Balatoni Kurir, 1942. június 4. –

HÉRINTS LAJOS gazdász-tanár (Farád, 1902. április 21. – Tapolca, 1973. ) Sopron megyében a csornai kistérséghez tartozó Farádon született. Szülei Hérints Lajos ágostai evangélikus lelkész és Szilvásy Irma. Iskoláit szülőhelyén és Csornán végezte. Szakképesítést a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián kapott. Az ország több pontján, a mezőgazdaság több ágazatában, különféle posztokon szerzett üzemi gyakorlatot. 1941– 1962-ig tanított Pápán a Mezőgazdasági Technikumban és a szakmunkásképzésben. Széleskörű szakismeretét, tanítási rutinját jól kamatoztatta a felnőtt-oktatásban is. Nyugdíjba vonulását követően az 1960-as évek közepén Tapolcára költözött. Csendben, visszavonultan élt itt feleségével Horváth Jolánnal. Kedvelt időtöltése a horgászat és szigligeti szőlőjének gondozása volt. 71 évesen halt meg. Sírja a tapolcai régi temetőben, feleségével közös sírban van. Egykori diákjai a sírra 2012-ben emlékező márványtáblát helyeztek el. Irodalom: – PPL –

HERR JOZEFA ASZTÉRIA nővér (Pécs, 1860. február 17. – Tapolca, 1934. december 25.) Szülei Herr József és Valendovics Erzsébet. A hithű katolikus családba született leány, miután elemi és középiskoláin túljutott, szülei és lelkigondozói tanácsára, részben saját döntése alapján az apácák nehéz életét választotta. A „szürke nénék” rendjének közösségében találta meg élethivatását. Az egyházi kötelmek és feladatot teljesítése mellett elsajátította a betegápolás és gondozás tudnivalóit. Az első világháború éveiben sokszor a frontvonal közelében, különböző hadikórházakban teljesített szolgálatot, amiért megkapta a hadiékítményes Vöröskereszt bronz díszérmet. Az 1920-as évek elején helyezték Tapolcára, ahol a kórházi betegágyak mellett munkálkodott végtelen szorgalommal, türelemmel és hivatástudattal. 42 év önzetlen egyházi és egészségügyi szolgálat után a tapolcai Erzsébet közkórház legidősebb irgalmas nővéreként 74 évesen, szívizom-elfajulásban hunyt el. Sírja a régi tapolcai temető zárda-parcellájában található. Irodalom: – Vöröskereszt kitüntetések = Budapesti Közlöny, 1915. szeptember 19. – Asztéria irgalmas nővér halála = TU., 1934. december 30. –

HERTELENDY FERENC SZERAFIN MIHÁLY főispán, országgyűlési képviselő (Lesencetomaj,1859. szeptember 13. – Lesencetomaj, 1919. május 19.) Történelmi zalai família sarja. Szülei: Hertelendy Kálmán és Bogyay Leontin. Deák Ferenc tartotta keresztvíz alá. Középiskoláit Budapesten a piaristáknál ill. a pozsonyi állami főgimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányokat a budapesti jogi karon végzett. Államtudományból tett sikeres vizsgája után katona lett és mint huszár főhadnagy szolgált. 1884-ben, 24 éves korában mérsékelt ellenzéki programmal a marcali-i kerület képviselőjévé választotta. Kezdettől mintaszerűen kezelte lesencetomaji gazdaságát. Közben Zala vármegye gazdasági egyesületének elnöke lett. Mint a megyei közigazgatási bizottság tagja, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség igazgatóválasztmányi tagja, az Országos Szőlészeti Egyesület alelnöke, a Magyar Bortermelők és Borkereskedők Szövetségének igazgatóválasztmányi tagja nagy szolgálatokat tett a környék mezőgazdaságának. A Dunántúli Közművelődési Egyesület alapító tagja. Érdemei és tekintélye alapján szabadelvű párti programmal a tapolcai választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. Igazi közéleti ember volt, aki vagyonát és képességeit egyaránt vállalt feladata érdekében kamatoztatta. Legfőbb szószólója volt a Balaton-parti vasútnak, a filoxéra elleni küzdelemnek, az olasz bor behozatala elleni tiltakozó mozgalomnak, a minőségi szőlőtermelésnek, a szőlőfajták szelekciójának. Képviselői posztjától csak akkor válik meg amikor 1904. január l-től a király kinevezi Zala vármegye főispánjának. Új tisztében is folytatja eddigi munkáját és elsősorban a közgazdaság területén alkot maradandót. E tárgyban számos írása jelenik meg pl. a Magyar Gazdák Szemléjében és a Borászati Lapok c. szakfolyóiratban. Számos beszéde, írása megjelent a Tapolcza és Vidékében és a Tapolczai Lapokban is. Közben gazdasági tanulmányutakat tett Spanyolországba, Franciaországba majd Olasz- és Németországba is. 1906-tól főrendiházi tag. Az Osztrák–Magyar Bank főtanácsosa és a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének alelnöke lett. A századfordulón a Tapolczai Takarékpénztár Rt. harmadik elnöke. 1908-1910 között temesi főispán, élethosszig főrendiházi tag. Az első világháború idején betegsége fokozatosan elhatalmasodott rajta, lesencetomaji kúriájában még megérte a monarchia összeomlását és a kommün hatalomra kerülését. Lelki egyensúlyát elveszítve öngyilkos lett. Halálát a környék népe őszintén gyászolta. A proletárdiktatúra helyi korifeusai által szorongatott Tapolczai Lapok szép cikkben búcsúzott tőle. Műveiből: – Gazdasági könyvviteli zsebnaptár 1891. évre. Tapolcza, 1890. – A keszthely-tapolczai vasútügy. = TV., 1895. december 15. – Vasútügy. =TV.,1896. január 26. és október 4. – A tejszövetkezetek hatása. Klny. a MGL-ből. Bp.1907. – Irodalom: – Gulyás – Szinnyei – Sziklay J. – Révai – VÉL – UIL – Barát Álmos: Vidékünk érdekében. = TV., 1891. február 3. – H.F. Zalavármegye főispánja. = TL., 1904. január 3. – H.F. Zalavármegye főispánjának beiktatási ünnepélye. = TL., 1904.január 31. – H. F. az új temesi főispán beiktatása. = TL., 1908. március 22. – A vármegye virilistái. = TL., 1908. december 18. – + H.F. = TL., 1919.május 24. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23. –

HERTELENDY KÁLMÁN főispán, honvédszázados (Lesencetomaj, 1820. március 28. – Lesencetomaj, 1875. november 18.) Régi, tekintélyes zalai család sarja. Apja hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly földbirtokos, Zala megye alispánja, anyja Nedeczky Teréz. Jogot végzett, majd 1844-1847 között az egerszegi járás egyik alszolgabírája volt. Szoros barátság fűzte Deák Ferenchez. 1848 őszén a Zala megyei önkéntes mozgó nemzetőrzászlóalj, majd az abból alakuló (zalai, önkéntes) 47. honvédzászlóalj tisztje lett, a szabadságharcot novembertől századosként végigharcolta. Különösen kitüntette magát Buda visszafoglalásakor. A világosi fegyverletétel után közlegénynek sorozták be, innen 1850, októberében váltságfizetés lefizetése ellenében szabadult. Lesencetomaji birtokán gazdálkodott, majd 1869-ben a szentgróti választókerület képviselőjévé választották, végül 1872-ben Zala megye főispánjává nevezték ki. Első felesége, rokona Hertelendy Paula volt. Megözvegyülése után 1851-ben Halápon Bogyay Leontint vette el. Gyakran járt ismerőseinél Tapolcán. Az 1870-ben megalakított Tapolczai Takarékpénztár első elnökévé nevezték ki. E tisztséget haláláig ellátta. Síremléke a lecencetomaji temetőben található. Irodalom: Bona – VÉL – ZÉL – H. Szabó Lajos: Negyvennyolcas emlékművek, honvédsírok Veszprém megyében. Pápa, 2000. –

HERTELENDY ZSIGMOND főszolgabíró (? , 1700 körül – Karmacs, 1760. január 10.) Az ősrégi zala megyei hertelendi és vindornyalaki előnevet viselő család tagja. Apja Hertelendy Gábor, anyja Francsics Éva. Kisebb-nagyobb vármegyei szolgálatokat vállalt. 1730. november 14-től, 1735. április 19-ig alszolgabíró volt Tapolcán. 1735. április 19. – 1747. augusztus 21. között a tapolcai járás főszolgabírói tisztét töltötte be. Már nős emberként érkezett Tapolcára, felesége Fejér Mária volt. 1747. augusztus 21-től, 1759. július 21-ig Zala megye főadószedője volt. Irodalom: – ZM. Arch. –

HETS (HETSEY) KÁROLY GYULA csendőrszázados (Veszprém, 1887. március 23. – Veszprém, 1938. február 5.) Szülei Hets Ferenc és Kosztka Georgina. Alapískoláit szülővárosában végezte. A Pécsi cs. és kir. honvéd alreáliskola és a csendőrtiszti iskola elvégzése után 1909-ben a m. kir. csendőrség szolgálatába lépett. 1913-ban hadnagyi rangban Pápára került, az ottani csendőrszakasz parancsnokának. Az I. világháború alatt az orosz fronton a Hoffmann hadseregcsoport parancsnokságán, a VII. hadseregben, majd Russ Viktor hadseregcsoportjánál szolgált. Több súlyos sebesülése volt. Helytállásáért több kitüntetést kapott. Az összeomlás után Győrött, mint csapatparancsnok, majd Veszprémben, mint századparancsnok működött. 1921-ben családot alapított. A tehetős diszeli gazdálkodó, Dobrovics Miklós, Margit, Lujza Amália leányát vette feleségül 1921. október 1-én. 1926-ban nyugalomba vonult és Tapolcára költözött. Gyermekei is már Tapolcán születtek. Itt bekapcsolódott a helyi közéletbe, különösen a tapolcai sportélet fellendítésében voltak évülhetetlen érdemei. Ennek kereteit a TIAC-ban találta meg, amelynek egyik alapítójaként és első elnökeként tartjuk számon. Működése idején a TIAC közgyűlések lelkesítő, valódi összvárosi jelentőségű eseményekké váltak. Fáradtságot nem ismerő szervező munkájának eredményei elsősorban a futball, asztalitenisz és az ökölvívó csapat eredményein látszottak meg. Bár nagyon megszerette Tapolcát, fiai taníttatását innen már nem tudta biztosítani, így 1932 nyarán szülővárosába költözött. Nevét Hetseyre magyarosította. Élhette volna a nyugdíjasok nyugodt életét, de rövidesen betegeskedni kezdett. Hosszas szenvedés után 51 évesen elhunyt. A veszprémi alsóvárosi temetőben a családi sírboltban nyugszik. Irodalom: – Vívóverseny. = TU., 1928. március 9. – Háborús emlékéremmel kitüntetettek. = TU., 1930. szeptember 14. - Három évtized története életrajzokban. Bp., [1932] – Bemutató boksz- és ping-pong mérkőzés. = TL., 1930. június 21. – A TIAC közgyűlése. = TL., 1931. január 10. - A TIAC közgyűlése. = TU., 1931. január 11. – A TIAC új tisztikara az 1932. évben = TL., 1932. január 9. – A Magyarországi Kárpát Egyesület Balatoni Osztálya. = TL., 1932. május 28. – Távozók. = TL., 1932. július 9. – H.K.-nak, a TIAC elnökének búcsúja egyesületétől. = TL., 1932. július 9. – H.K. a TIAC jövőjéről. = TL., 1932. július 16. – Gyászjelentés –

HETSEY PÁL katonatiszt (Tapolca, 1922. – Tapolca, 1980. ) Szülei Hets (Hetsey) Károly csendőrszázados és Dobrovics Margit. A katonás apa példája meghatározó volt. Az alapiskola elvégzése után Kőszegen a m. kir. Hunyadi Mátyás reáliskolai nevelőintézetben tanult, amely un. rejtett katonai tanulóintézetként működött. Itt kitűnt igyekezetével és fizikális készségeivel, amiért 1937-ben elnyerte az un. sportdíjat. 1938-ban érettségizett és mindjárt a Ludovikára került. A háború miatt felgyorsított képzéssel 1941-ben már a fronton harcolt. A források a visszavonulás harceseményeiben való szerepét emelik ki. Hadnagyként a „József Nádor” 1. honvéd harckocsiezred fogatolt vonatparancsnoka volt 1944. augusztus 28. – 1944. november 14. között, majd szakaszparancsnokként részt vett az Ecser környéki harcokban (1944. november 15 – december 1.) 1945. január 14-én bombaszilánktól sérült, egyhéttel később pedig egy benzinrobbanásnál szenvedett súlyos égési sérüléseket. 1945. február 12-ig a budai várhegy Sziklakórházban ápolták súlyos sebesültként. Valószínűleg ezért nem került fogságba. Felgyógyulása után jelentkezett az új hadseregbe. Tényleges szolgálatáról nem beszélhetünk, mert saját kérelmére 1946. december hó 1-én szolgálaton-kívüli viszonyba helyezték. Valószínűleg ez időtájt kereshették meg beszervezési céllal a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége részéről. A magyar katonai kémelhárítás, majd az ÁVH szervei erős szovjet támogatással ezt nyomon követték és az első adandó alkalommal akcióba léptek. 1949-ben az egyik MHBK csoport vezetőjét, az Ausztriában élő Dózsa Attila hadnagyot Bécs szovjet szektorában elfogták, elrabolták majd szovjet titkosszolgálati támogatással (MGB) megszervezték és gyorsított eljárásban lefolytatták az első koncepciós hazaárulási perek egyikét. E perben idegen hatalmak érdekében végzett katonai kémkedéssel IX. rendű vádlottként akarták elítélni Hetsey Pált és néhány bajtársát is. Ügyüket azonban konspirációs okokból elkülönítették és törvénytelenül átadták a szovjet katonai vádhatóságnak. A szovjetek Hetseyt és társait csak 1954-ben adták vissza a magyar hatóságoknak.1957-ben nősült Tapolcán. Felesége Kovács Rózsa volt. Irodalom: – Csaszkóczy Emil: A Magyar Katonai Szemle jutalomveretei a honvéd nevelő- és képzőintézetek hallgatói részére. = Magyar Katonai Szemle, 1944.14. évf. 4. negyedév. 175-180 p. – Nyugállományba helyezés. = Honvédségi Közlöny, 1946. december 10. 40 sz. 403 p. – Gecsényi Lajos: Omega jelenti. ÁVÓ kontra osztrák elhárítás. = História, 1993. 1. sz. 11-12 p. – Zsitnyányi Ildikó: Egy „titkos háború” természete. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége tagjaival szemben lefolytatott internálási és büntetőeljárási gyakorlat 1948-1950. In. Hadtörténeti Közlemények, 115.évf. Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2002) 1086-1098 p. – Babucs Zoltán: A m. kir. „József nádor” 1 honvéd harckocsiezred a magyarországi harcokban. (1944. szeptember 12. – 1945. február 12.) In. Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 23. (Szolnok, 2008.) –

HILLER IGNÁC kereskedő, földbirtokos (Diszel, 1848. – Tapolca, 1916. augusztus 11.) Apja Hiller Éliás kereskedő. Monostorapátiban, Taliándörögdön és környékén házaló kereskedőként említik először. Később itt szántót és erdőbirtokot vásárolt, szakszerűen és sikeresen gazdálkodott. Családot alapított, felesége a taliándörögdi Feitel Sarolta volt, aki hét gyermekkel ajándékozta meg. Kisebb vagyont gyűjtött 1870.-ben házat vásárolt Tapolcán, a Kereszt utcában, szőlőt a kisőrsi hegyen. Kereskedését elsősorban a helyi és környékbeli szabók kelmével való ellátására alapozta. Vállalkozását 1876. július 10-én, rőfös-kereskedelem megjelöléssel jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság, majd ezt 1903. szeptember 1-én Hiller Ignác és Fia névvel, rőfös és női divatáru kereskedelem tevékenységi körrel közkereseti társasággá alakította. Tapolcán már előkelő kereskedőként 70 éves korában mellhártya-gyulladásban halt meg. A tapolcai izr. temetőben nyugszik. Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – Halálozás. = TL., 1911. szeptember 24. –

HILLER JÓZSEF dr. befektető (Lucski, 1885. március 14. – Mauthausen, 1945. ) A középiskoláit Rózsahegyen végezte, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta és itt avatták a jogtudományok doktorává. Rövidesen Tetétleni Ármin ügyvédbojtárja lett. Az igazi polihisztorként jellemezhető, felfedező és vállalkozó hajlamú neves ügyvéd mellett ekkor ismerkedett meg a bauxit jelentőségével. 1911-ben ügyvédi vizsgát tett. 1916-ban megalapította az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt.-ot, megszervezte és vezette a Zürichben alakult Bauxit Trust konszernt. A Bauxitipar Rt. És a Victoria Vegyészeti Művek Rt. Vezérigazgatója volt. 1926-ban megvette a Tapolcai Bánya Rt.-ot, ezzel az Aluérc szinte egyeduralkodó bauxittermelővé vált Magyarországon. A Tapolcai Bánya Rt. elnökeként ez időben többször tartózkodott Tapolcán. Rendkívüli érdeme volt, hogy a bauxittermelésben a világ élvonalába emelte a kis Magyarországot. Pénzügyi tehetségét széles körben elismerték. 1944. április 15-én a Gestapo elhurcolta és a mauthauseni koncentrációs táborban pusztult el. Műveiből: – Alumínium a magyar fém. = Pesti Napló, 1934. október 2. – A magyar bauxit regénye. = Pesti Napló, 1939. augusztus 13. – A magyar alumíniumgyártás megteremtésének, időszerűségének műszaki-gazdasági elemzése. Bp. 1940. [Kézirat] – Irodalom: – MÉL. – VÉL – Tóth István: H. J. (1885-1945) Székesfehérvár 1997. – Szita Szabolcs: Utak a pokolból. Magyar deportáltak az annektált Ausztriában 1944-1945. Bp.,1991. – Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei a z 1940-es években. Bp., 1996. –

HILLER MIKLÓS szerkesztő, bánya-tisztviselő (Tapolca, 1905. január 1. – Auschwitz, 1945. február 15.) Apja Hiller Pál jómódú kereskedő, anyja a Káptalantótiból jött Marton Gizella volt. A tapolcai izr. elemi és a keszthelyi premontrei gimnázium elvégzése után egy fővárosi export-import cégnél helyezkedett el. A cég ügyeinek képviseletére Rómába küldték. Itt az 1926-ban hazafias és kulturális célok érdekében alakult Római Magyar Egyesület titkára lett. Az 1930-as évek elején hazaköltözött Tapolcára. 1933-1939 között a Botár Árpád főszerkesztésében Keszthelyen megjelenő Balatoni Kurir c. hetilap tapolcai területi szerkesztőjeként működött. A zsidótörvények miatt e munkát megvonták tőle. Feleségével együtt 40 évesen lett a holokauszt áldozata. Irodalom: – Rómában magyar egylet alakult. = TL., 1926. május 16. –

HILLER PÁL kereskedő (Taliándörögd, 1874. – Auschwitz, 1945. július 8.) Apja, Hiller Ignác jómódú kereskedő és Jeitel Sarolta volt Ő is a kereskedő szakmát tanulta ki, majd apja halála után átvette annak üzletét. 1899-ben a korcsolyázó egyesület pénztárosává választották. 1904-ben feleségül vette a káptalantóti Marton Gizellát. 1906-ban élére állt a magyar iparcikkek pártolására alakult védő-egyesületnek. Iparhatósági megbízottként sok kereskedőtanulót vizsgáztatott. Választmányi tag volt az O.M.K.E. tapolcai körzetében. Gazdasági ismereteit a Tapolczavidéki Gazdasági Takarékpénztár Rt. helyettes igazgatójaként is hasznosította. 1917-ben egyik alapítója és igazgatótanácsi tagja volt a Tapolczai Téglagyár Rt.-nek. 1919 tavaszán kisebb tisztségeket vállalt a Községi Nemzeti Tanács mellett, de a bolsevik fordulat után lemondott megbízatásairól. Tagja volt a Balatoni Társaságnak. az 1920-1930-as években legtöbb időt szőlőbirtokán töltötte. Feleségével, fiával együtt lett a holokauszt áldozata. Irodalom: – A korcsolyázó-egyesületi közgyűlés. = TV., 1899. január 8. – Eljegyzés = TL. 1903. november 29. – Hazai iparcikket. = TL., 1906. március 18. – A tapolczai iparhatóság. = TL., 1911. február 19. – Az O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – A Községi Nemzet Tanács hétfői ülése. = TL., 1919. március 9. – A Községi Nemzeti Tanács ruhaakciója. = TL., 1919. március 1? – BÉ.1921. –

HILLINGER JÁNOS dr. orvos (Budapest, 1912. december 20. – Budapest, 1989. április 17.) Édesapja az első világháborúban eltűnt. Édesanyja postai távírászként egyedül nevelte fel két fiát. János kiváló tanuló volt és az egyetem orvosi fakultásán végzett. Emellett rendszeresen sportolt, eredményesen atletizált. Családi házuk eladásából rendezték be Első orvosi rendelőjét Kálozon. 1940-ben megnősült, majd két leánya született. 1942-ben csatlakozott a szociáldemokrata párthoz. 1943-tól munkaszolgálatra vitték. Előbb itthon dolgoztatták, majd Németországba hurcolták. Szerencséje volt, hazakerült és 1945. április 15-től a kapuvári közkórház fertőző osztályán teljesített szolgálatot. A front elvonulása után korábbi lakóhelyére, Kislángra tért vissza. Orvosi praktizálása mellett az SZDP helyi szervezetének elnöke lett. 1946-tól Székesfehérvár városi majd járási tisztiorvosa és az SZDP Fejér megyei elnöke. Később városi és járási Törvényhatósági Bizottság és s Megyei Nemzeti Bizottság, valamint a Megyei Tervbizottság tagja, a Megyei Földrendező Bizottság elnöke. E funkcióiból 1948-ban felmentették. A „kékcédulás” választások után visszavonult a politikától. 1951-ben családjával együtt Tapolcára költözött, ahol a kórház tüdőosztályának vezető főorvosaként dolgozott. 1956. október 26-án alakult meg Tapolcán a Nagyközségi Forradalmi Nemzeti Tanács melynek elnökévé választotta a közakarat. Fontos gazdasági intézkedésekkel biztosította a város és a kórház közellátását. Kitisztíttatta a kórházbarlangot, a pártszékházat kiutalta egy hétgyermekes családnak. Egyik aláírója volt a forradalom napjaiban elhatározott elbocsátásoknak. Később ezt rótták fel legnagyobb bűnéül. Az egyik helyi párttitkárt napokig az irodájában őrizte, nehogy lakásán bántódása essék. 1956 novemberében állásából elbocsátották, majd kitiltották Tapolcáról. Zalaszentgyörgy körzeti orvosa lett. 1957 őszén letartóztatták és a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntette miatt 4 év börtönre és vagyona ½ részének elkobzására ítélték. 1957. november 9-től 1959. november 8-ig volt börtönben, gyakran szigorló orvosával, Laczay Andrással együtt. Szabadulása után Biharugrán lett körzeti orvos. Onnan ment nyugdíjba 1973-ban. Budapesten családi házat vásárolt és oda költözött családjával együtt. Ott 1977-től 1983-ig újra orvosként dolgozott. 1989 márciusában belépett az újra alakuló MSzDP-be. A rendszerváltozás folyamatait már nem élhette meg. 1990. január 9-én a Győri Katonai Bíróság egykori ítéletét semmissé nyilvánította. 1991-ben megkapta az 1956-os emlékérmet és emléklapot. Irodalom: – Hangodi 1956. – 1956 kézikönyve III. – Laczay András: In memoriam H. J. = Orvosi Hetilap, 1995. 18. sz. április 30. – Reindl Erzsébet: Dr. H. J. Tapolca, 2006. – Reindl Erzsébet: Dr. H. J. = Új TU. 2006. december –

HIRSCH DÁVID mészáros (Noszlop, 1865. – Balaton, 1930. március) Apja a Kismartonból bevándorolt Hirsch Jakab, akit az 1848-évi zsidóösszeírás, akkor 16 éves, jó magaviseletű segédként regisztrált. Valószínűleg valamely kereskedő vagy mészáros mellett segédkezett. Hirsch Dávidot is inasnak adták Kohn József mészáros (ma a Hősök terén álló) házába. A mester halála után egyre nagyobb szerepet kapott az özvegy mellett, majd miután elvette Kohn Herminát, a műhely tulajdonosává lett. Ezt sietett hírül adni a helyi lapban. „ Van szerencsém a n. é. közönség szíves tudomására hozni, hogy helyben özv. Kohn Józsefné mészáros-üzletét átvettem. Főtörekvésem leend pontos és a legkényesebb igényeknek megfelelő kiszolgálás által mindenkor a n. é. közönség teljes megelégedését számomra megnyerni és biztosítani. Tapolczán 1893.márcz. 22.-én Hirsch Dávid mészáros.” A szegény-sorsú fiatalember látványos előrehaladásának oka egy év múlva lett ismert, amikor bejelentette házasságkötését Kohn Herminával, volt mestere leányával. Üzlete – úgy is mint kóser-mészárszék - a háborúig gyorsan fejlődött. Folyamatosan jelentős állatállománya volt. Marha exportőrként is sikereket ért el. 1917-ben nála volt a hadügyminisztérium vágómarha bevásárlási központjának tapolcai telepe. A háború, majd az utána következő lakossági elszegényedés miatt egyre több gondja lett. Szorult helyzetében előre akart menekülni, kölcsönöket vett fel, amelyeket az elmélyülő gazdasági válságban már nem tudott visszafizetni. Öngyilkosságba menekült. Holttestét a Balatonból fogták ki. Egyetlen fia, Andor maradt utána, akit viszont családostól Auschwitzban pusztítottak el. Irodalom: – Györe – Hirdetés. = TV., 1893. március 25. – Esküvő. = TV., 1894. augusztus 25. – Hirsch Dávid mészáros. = TL., 1915. november 19. – Megtalálták H. D. holttestét. = TL., 1930. április 5. –

HIRSCH JÓZSEF hentes- és mészáros (Tapolca, 1873. – Körmend, 1941. február 19.) Dávid nevű testvéréhez hasonlóan szülei őt is mészárosnak szánták. A tapolcai inas- és segédévek után 1896-ban Hoffmann Mórné főtéri (az 1970-es évekig hentesboltként működő, később pezsgő-bolttá átalakított) házában nyitotta meg üzletét. A kóser mészárszék és hentesárubolt, valamint a hozzájuk kapcsolódó füstölő, kivált Tapolca és környéke zsidó lakossága által volt látogatott. Egyik részvényese volt a Tapolczai Sertéshizlalda és Húsipari Rt.-nek. A tapolcai iparhatóság mellett többször vállalt különböző tisztségeket. Évekig volt a Tapolcai Járási Ipartestület alelnöke. Húskészítményeinek eltarthatóságát javítandó, egyik kezdeményezője volt a tapolcai Jéggyár létesítésének. Igazgatósági tagja lett a Tapolczai Jéggyár Rt.-nek. 1926-tól éveken át elnöke volt a Tapolczai Rétlecsapoló Társulatnak. 1934-től a pápai húsgyár termékeinek kizárólagos forgalmazójaként hirdette magát. Élete végén sokat tartózkodott körmendi rokonainál. Ott érte a halál és ott is temették el. 68 évet élt. Felesége és fiai Auschwitzban végezték. Irodalom: – Üzlet megnyitás. = TV., 1896. június 28. – Községi gyűlés. = TV., 1909. február 14. – H. J. = TL., 1910. január 1. – Hirdetmény. = TL., 1909. május 23. – A tapolcai iparhatóság. = TL., 1911. február 19. – Jéggyár Tapolcán. = TL., 1911. december 10. – A Lecsapoló Társulat közgyűlése. = TL., 1926. március 7. – A Lecsapoló Társulat. = 1929. szeptember 22. – Bacon Tapolcán = TU. 1934. május 27. – Halálozás. = TL., 1941. február 22. –

HIRSCH KÁROLY dr. ügyvéd (Tapolca, 1884. március 10. – Auschwitz, 1944. július 8.) Hirsch Lipót birtokos és kereskedő elsőszülött fia, anyja a Szigetvárról idekerült Weiss Szidónia. A tapolcai izraelita elemi iskola elvégzése után Keszthelyre került, ahol a premontreiek gimnáziumában érettségizett. Ezután elvégezte a budapesti egyetem jogi karát. Ügyvédi vizsgát 1912. áprilisában tett. Ekkor apja Park (ma Dózsa György) utcai házában nyitotta meg ügyvédi irodát. Később már a Deák F. utcába tette át székhelyét. Magánügyvédi gyakorlata mellett a Tapolczai Sertéshizlalda és Húsipari Vállalat Rt. ügyésze volt. Felkészült, korrekt ügyvédnek ismerték. 1920-tól tagja volt a Balatoni Társaságnak. Családot nem alapított. Édesanyjával együtt 50 évesen nyelte el az Auschwitzi krematórium. Irodalom: – Györe – Szeghalmy – DCL – Z.vm.ism. – Új ügyvéd. = TL., 1912. április 21. – Dr. H.K. = TL., 1912. május 5. – BÉ.1921. –

HIRSCH LIPÓT szőlőbirtokos, kereskedő (Tapolca, 185l. május 2. – Tapolca, 1943. január 1.) Apja Hirsch Lázár tagyoni kereskedő Kismartonból vándorolt be. Az 1848-as összeírás idején kereskedősegéd volt. Lipót is kereskedőnek készült. Emellett meglátta a lehetőséget a filoxéravész miatt kipusztult szőlők felújításban. Badacsonyi birtokán alany- és oltványtelepet létesített, amely Vastagh János, Takács Jenő, és Frisch Lászlóé mellett a legjelentősebb volt. Révfülöpön is voltak jelentős szőlői. Egyikben hatalmas római udvarház alapfalait találták meg. Telepén százezres nagyságrendben készültek az amerikai alanyra oltott nemes szőlőoltványok. Egy évtized alatt vagyonos ember lett. Egyik alapítója, részvényese és igazgatótanácsi tagja volt a Balatonmelléki Takarékpénztárral Egyesített Segélyszövetkezetnek. Igazgatósági tagja volt a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének is. Később Tapolcán is jelentős szőlőültetvényt létesített. Virilis képviselőként részt vett a tapolcai közigazgatás munkájában. Felesége az Izraelita Krajczáregylet elnökeként vett részt a közéletben. Károly fiát ügyvédnek tanítatta, Katinka lánya Fodor Henrik osztálymérnökhöz ment feleségül, Imre fia okleveles gazdatiszt lett. Magas kort, 92 évet élt meg. Omladozó síremléke a tapolcai izraelita sírkertben még megtalálható. Irodalom: – Györe – ZÉM – Szőlővessző eladás. = TV., 1896. december 25. – A mi tavaszunk. = TV., 1897. március 28. – H.L. + = TV., 1943. január 9. – Dornyay Béla: Római régiségek Révfülöpön. = Villa Filip, 2003. 1-2. sz. –

HIRSCH LIPÓTNÉ, Weiss Szidónia egyleti elnöknő (Szigetvár, 1860 körül – Auschwitz, 1944. július 8.) Szülei Szigetváron élő kereskedők voltak. 1880 körül ismerkedett meg Hirsch Lipót szőlőbirtokos, kereskedővel, akinek rövidesen a felesége lett. Tapolcára költözött, ahol az 1880-as években négy gyermeket szült majd nevelt fel. Gyermekeinek felcseperedése után egyre aktívabban bekapcsolódott a városka közéletébe, elsősorban az izraelita jótékony egyesületek tevékenységébe. Humanitárius feladatvállalása a tapolcai Krajczáregylet vezetőségi tagjaként, majd hosszú időn át annak elnökeként végzett tevékenységei során teljesedett ki. Jótékony tevékenységgel teli életéért nem várt jutalmat, de büntetést sem. Mégis egész családjával együtt Auschwitz gázkamráiban fejezte be életét. Irodalom: – Györe – 50 évi jóttevés = TL. 1933. január 1. –

HOBOK DÁVID gazdálkodó (Tapolca, 1874. december 19. – Tapolca, 1951. augusztus 1.) A Hobok család felmenői már a 18. században Tapolcán gazdálkodtak. A népiskolai osztályok elvégzése után édesapja, Hobok József mellett gazdálkodott. Anyja Kajtár Rozália volt. A családi hagyományokat követve 1911-től sok cikluson át választott községi képviselő volt, emellett a különböző bizottságok munkájában is részt vett. 1911-1914 között, pl. kórházbizottsági tagként. Az I. világháborúban a nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezred katonájaként harcolt. Többször volt elöljáró. 1919. augusztus 5-én ő is a túszok között volt. 1921-ben nagy szótöbbséggel községi gazdának választották. 1917-1918-ban frontszolgálatot teljesített. Hazatérve megnősült, felesége Tóth Karolin, akitől négy gyermeke született. 1930-tól önállóan gazdálkodott, birtokát szorgalmas munkával növelni tudta. Portája a Szent György u. 5. sz. alatt volt. Tekintélye alapján beválasztották a Gazdakör vezetőségébe. Gazdaságát 1916-ban született Dávid fia vitte tovább. Irodalom: – Z.vm.ism. – Községi választások. = TU., 1921. november 20. – Ezüst menyegző. = TU., 1928. február 24. – Testület mely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25. – Újjáalakultak a községi bizottságok. = TU., 1931. január 11. – A képviselőtestület tisztújító értekezlete. = TU., 1936. december 27. – Az újjászervezéssel folytatólagosan bővül a Gazdakör tisztikara. = TU., 1938. március 13. – Tapolca új Tanácsa. = TL., 1940. január 13. –

HOBOK ISTVÁN gazdálkodó (Tapolca, 1857. december 10. – Tapolca, 1914. december ) Miként testvére Hobok József, földművelésből élt. A gazdálkodói életvitel mellett a család hagyományainak megfelelően kivette részét a helyi közéletből. Tisztségeket vállalt a katolikus egyházközségben, a tapolcai közbirtokosságnál és a helyi képviselőtestületben. Bár a katolikus népiskolán kívül más iskolába nem járt, közszerepe mégis valóságos volt, mivel a századforduló idején Tapolca lakosságának közel 90 %-a földművelésből élt. Mindig a gazdálkodók érdekében emelte fel szavát. Halála idején, 60 éves korában is választott községi képviselő volt. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van. Irodalom: – Községi gyűlés. = TL., 1915. január 3. –

HOBOK JÓZSEF id. gazdálkodó (Tapolca, 1828. február 21. – Tapolca, 1910. január 19.) A Hobok család ősei a 18 sz. óta gazdálkodtak Tapolcán. Utódaik, bár nem voltak vagyonosak, folyamatosan jelen voltak, nem ritkán hangadóként, a település életében. Közöttük volt Hobok József, aki ötven évig mindig újraválasztott tagja volt Tapolca képviselőtestületének. Apja Hobok György, anyja Dér Anna volt. Képviselősége idején sokszor viselt ebből eredő közfunkciókat (elöljáró, közgyám, községgazda, bizottsági tag, stb.) Csak elemi népiskolába járt, és működése idején a „józan paraszti ész” érvrendszerét igyekezett érvényesíteni. Tevékenysége során mindig a település földműveseinek érdekeit képviselte és jelenítette meg. Halálát tüdőbetegség okozta. Sírja még fellelhető a régi köztemetőben. Irodalom: – 50 évig volt községi képviselő. = TL., 1910. július 31. –

HOBOK JÓZSEF ifj. gazdálkodó (Tapolca, 1885. február 16. – Tapolca, 1957. február 6.) Apja Hobok József, anyja Liger Rozália. A katolikus elemi iskola elvégzése után szülei bírtokán gazdálkodott. 1911-ben alapított családot Kálmán Mariannával. A politika nem foglalkoztatta, de vélt igazságait nem rejtette véka alá. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyik szenvedő alanya volt az 1919-es emlékezetes tapolcai túszdrámának. Sírja a tapolcai régi temetőben van. Irodalom: – Soha többé !... = TL., 1939. augusztus 12. –

HOCHSTÄDTER (BIRÓ) IGNÁC kereskedő (Zsid, 1853. április 10. – Tapolca, ) Szülei Hochstädter Salamon zsidi (ma Várvölgy) kereskedő és Berger Franciska. A tapolcai izr. népiskolába járatták, majd kereskedőtanonc lett apja üzletében. 1888. május 30.-án Tapolcán feleségül vette Marton Saroltát, Marton Sámuel. a Monoszlóról Tapolcára áttelepült kereskedő leányát. Három gyermek: Rózsa, Zoltán és Klára született tőle. 1890. november 30-tól alapító részvényese és igazgatósági póttagja volt a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt.-nek. 1893 márciusától rendes igazgatósági tag lett. 1908 januárjában Saját és családja vezetéknevét Biróra változtatta. Irodalom: – Györe – ZÉM – Központi Értesítő, 1893. április 9. – Központi Értesítő, 1896. 578 p. – Névmagyarosítás = Budapesti Közlöny, 1908. január 24. – Központi Értesítő, 1908. március 8. –

HOCZ GERGELY géplakatos mester (Keszthely, 1877. május 9. – Tapolca, 1958. április 10.) Hoch Mihály takácsmester és Szabó Anna gyermeke. Az inasévek után több mesternél is volt segéd. 1900 körül Tapolcán ragadt itt épített egzisztenciát. A tapolcai iparosok között talán elsőként ismerte fel a folyamatos reklám jelentőségét. A századforduló elejétől a helyi újság szinte minden számába hosszabb-rövidebb hirdetést helyezett el. Nyilván megérte, mert pl. 1902. januárjában már azt olvashatjuk, hogy műhelyébe „két jó házból való tanoncz felvétetik” Imre fiával is elsajátíttatta a szakma alapismereteit, majd külföldi tanulmányútra küldte. Négy év után hazatérve, apja üzletébe, mint üzletvezető lépett be. 1904-ben feleségül vette Uhlrich József tapolcai festőiparos Margit leányát. Tőle születtek gyermekei. Idős koráig dolgozott szakmájában. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van. Irodalom: – DCL – Két jó házból való = TV., 1902. január 19. – Eljegyzés. = TL., 1903. január 17. – Eljegyzés = TL. 1904. január 17. – H. G. gépjavító = TL., 1909. április 11. – H. G. gépjavító műhelye = TL., 1910. március 6. – Szőlőtulajdonosok figyelmébe! = TL., 1911. április 9. – Gépjavító műhelyemet… = TL., 1918. március 17. – H. G. első tapolczai villanyerőre berendezett = TU., 1922. március 5. – Értesítés. = TL., 1930. május 24. –

HODOSSY ILONA tanárnő ( ? , 1890 körül - ? , ? ) Helyettes tanárként, a természettudományi tantárgyak oktatására, 1925-ben helyezték a Tapolczai Polgári Fiúiskolába. Heti 20 órában természetrajz, fizika, vegytan, földrajz tárgyakat oktatta. Egy-egy évben számtant, egészségtant és németet is. Kezelte a tanári könyvtárt és a természetrajzi szertárt, ellátta a tantestületi jegyzői teendőket. Többször volt osztályfőnök. Rendes tagja volt az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek. 1932-ben áthelyezték a helybeli polgári leányiskolához, majd innen rövidesen a zalaegerszegi állami polgári fiúiskolához osztották be. Későbbi életútját nem ismerjük. Irodalom: PFI.Ért. 1925/1926-1932/1933. – PLI.Ért. 1932/1933. – Új tanerő a polgári fiúiskolában. = TU., 1926. november 12. – Személyi változások a polgári iskolákban. = TU., 1932. július 31. – Kinevezés. = TL., 1932. november 26. –

HOFFMANN IGNÁCZ cipész- és bőrkereskedő (Tapolca, 1862. április 20. – ? , ? ) Apja Hoffmann József Kővágóörsről bevándorolt cipész, anyja Klein Franciska. Cipészinasként kezdte, majd a tanoncévek után apjánál és más mesterek keze alatt volt segéd. Az 1880-as évek elején önállósította magát. Pauk Vilmos házában cipészműhelyt és üzletet nyitott. Az üzlet jól ment és egy évtizednyi működés után, 1891 májusában üzletét bőrkereskedéssel és cipészkellékek árusításával bővítette ki. Irodalom: – Györe – Új bőrkereskedés.= TV., 1889. június 14. –

HOFFMANN JENŐ dr. orvos (Tapolca, 1885. december 25. – Auschwitz, 1944. július 8.) Apja a zalatátnoki születésű Hoffmann László, jómódú ügyvéd volt Tapolcán. Édesanyja a nagykapornaki Hirschler Margit. A tapolcai polgári iskola elvégzése után érettségi vizsgát tett majd Budapesten, az Orvostudományi Egyetemen kapott oklevelet. Egy ideig a fővárosban dolgozott. Az Új Dologkórház segédorvosaként kezdte gyógyító praxisát, majd a Charite Poliklinika főorvosa lett. Onnan kilépve fizikoterápiás intézetet alapított és vezetett. Katonaorvosként résztvett az első világháborúban, ahonnan magas kitüntetésekkel szerelt le. 1930 év végén hazajött Tapolcára és apja házában (Deák F.u.5.) megnyitotta „röntgen és villamos gyógymódokra berendezett intézetét”. Praxisa jól mehetett, mert rendelője felszereltségét a kor színvonalán tartotta. 1938-ban pl. a megyében elsőként vezette be a nagyfrekvenciájú árammal történő hőkezelést, a diathermiás gyógyítást. 1939 szeptemberében, amikor a zsidótörvény értelmében a képviselőtestületből eltávolították a zsidó származásúakat, ő háborús kitüntetései alapján tagja lett a testületnek. Családja több tagjával együtt ő is a holokauszt áldozata lett. Irodalom: – Gulyás – Györe – Orvosi hír. = TL., 1930. november 22. – Orvosi hír. = TL., 1938. július 23. –

HOFFMANN LÁSZLÓ dr. ügyvéd (Zalatárnok, 1852. – Tapolca, 1932. december 17.) Apja Hoffmann Jakob Bernard Rohoncról bevándorolt zalatárnoki kereskedő. Anyja Wallendorfer Mari. Nagykanizsán érettségizett, majd Budapesten jogot tanult. Az első „doctor jurisként” 1882-ben jött vissza Tapolcára, ahol megnyitotta ügyvédi irodáját. 1885-ben megnősült, felesége Hirschler Matild lett. Ügyvédi praxisa jól ment, nagy tekintélyre tett szert és egy évtized alatt vagyonos emberré vált. Éppen 50 évig ügyvédeskedett Tapolcán. 1893-ban már a legtöbb adót fizető tapolcai polgárok listáján szerepelt és ott is maradt haláláig. Virilistaként részt vett a képviselőtestület munkájában. Az 1880-as évek végétől 1895-ig az izraelita hitközség és a Chevra Kadisa (Szent Egylet) elnöke volt. Választott tagja volt az iskolaszéknek, gondnoksági tagja a polgári iskoláknak, szerepe volt a polgári leányiskola „államosításában”. Pártolta a helyi kulturális mozgalmakat és maga is kezdeményezett ilyeneket. Szorgalmazta könyvtárak létesítését és fejlesztését. Az ő javaslatára vette meg a képviselőtestület Jókai Mór összes műveinek díszkiadását, amely a Kaszinó könyvtárába került. Utolsó éveiben már sokat betegeskedett. 80 évesen agyvérzésben halt meg. Irodalom: – Györe – Hymen = Balaton, 1884. november 20. - Tapolca város képviselőtestülete... = TV., 1893. november 18. - Elnök lemondása. = TV., 1895.április 14. – A vármegye virilistái = TL., 1908. december 18. - Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – Halálozás. = TL., 1932. december 24. – László Jenő: Fejfa. TL., 1932. december 24. –

HOFFMANN MÓR cipész és cipőkereskedő (Tapolca, 1865. augusztus 21. – Auschwitz, 1944. július 8.) Apja Hoffmann József cipészmester, anyja Klein Franciska. Kisiparos szülei az 1860-as években vándoroltak be Tapolcára. Fiukat cipészinasnak adták. Ennek lépcsőfokait sikeresen végigjárva eljutott az önállósodásig. Az út azonban nem lehetett teljesen egyenes, hiszen addig még sok mindennel foglalkozott, az 1870-es évekbeli források pl. szappanosként emlegették. 1893 tavaszán a helyi sajtó olvasói értesülhettek egy iparos és kereskedőpálya indulásáról. „Van szerencsém a n. é. közönség tudomására hozni, hogy czipészüzletemet mai naptól fogva önállóan fogom vezetni Szt.-György napig szülőim házában (új utcza) azután pedig a főutczán levő Id. Schwarcz Mór-féle házban. A n. é. közönség eddig irányomban tanúsított szíves pártfogását továbbra is kérve maradtam kiváló tisztelettel. Tapolcza, 1893. márcz. 3-án. Hoffmann Mór„ A ma Szent István nevét viselő utcában működő üzlet jól ment és rövidesen családot alapított. Frisch Ignác Regina lányát 1894. december 16-án vette nőül. 1922-ben Erzsébet lányát hozzáadta Liebermann Jenőhöz, akinek kereskedését is átadta. Ettől fogva ismét csak cipészmunkákkal foglalkozott. Agg korában feleségével, egész családjával együtt az auschwitzi gázkamrában fejezte be életét. Műveiből: – Jótékonyság. = TV., 1891. február 15. – A tánczosnő pszichológiájához. = TV., 1895. november 24. – Irodalom: – Györe – Hirdetés. = TV., 1893. március 18. – Esküvő. = TV., 1894. december 8. –

HOFFMANN SÁNDOR ifj. kereskedő (Tapolca, 1871. április 29. – Tapolca, 1899. március 28.) Apja Hoffmann Móric Keszthelyről bevándorolt, jónevű tapolcai kereskedő második házasságából fogant elsőszülött gyermeke. Hajós Lipót Pál testvére. Anyja Schwarz Anna. A tapolcai izr. népiskola jeles tanulója volt. A tehetséges ifjú apja üzletében inasként kezdte el a kereskedelmi ismeretek elsajátítását. Szükség is volt erre, hiszen apja elhalálozásával reá maradt az üzlet vezetése. Ennek mindaddig eleget tett, ameddig a súlyos kór meg nem támadta. A tapolcai ifjúság kedvelt alakja egyre csak sorvadt és 29 éves korában meghalt. A tapolcai izraelita temetőben még fellelhető síremlékén neve már alig olvasható. Irodalom: – Györe – Halálozás. = TV., 1899. április 2. – + H. S. = TV., 1899. április 2. –

HOLBA ANTAL pincemester, kádármester (Sümeg, 1870. július 8. – Tapolca, 1942. augusztus 8.) Szülei Holba Ferenc cserepes-mester és Leiner Katalin. Elemi iskolába szülőhelyén járt. Ezután kádárinasnak állt. A segédévek alatt jött Tapolcára és a mestervizsgát is itt tette le. Letelepedett, mert ebben az években futott fel az oltványszőlők telepítése, ekkortájt lett Tapolca a Balatonfelvidéki borkereskedelem igazi központja. Rengeteg munkája volt, szép jövedelemmel, erre már családot lehetett alapítani. 1896. október 18-án nősült. Felesége Cser Julianna lett. Lakásuk az Új utcában (ma Szent István u.) 651 sz. alatt volt. Több gyermeket neveltek fel. Megbízható jó szakembernek számított, a nagy borászatok is szívesen alkalmazták. Gyomorrákban halt meg 72 évesen. Sírja a régi tapolcai köztemetőben található.

HOLLÓSY PÁL gyógyszerész (Budapest, 1904. február 20. – Tapolca, 1959. december 12.) A családi hagyomány terelte az egészségügy felé. Édesapja dr. Hollósy Ede a hazai gyermekfogászat egyik megteremtője volt. Édesanyja Rogrün Gizella. Iskoláit szülővárosában végezte. Érettségi után gyógyszerészgyakornok lett, diplomáját 1927-ben szerezte meg. 1934-ig alkalmazottként dolgozott. 1934-ben Szabadkán nősült, ahol Váradi Margitot vette el. Ezután kapott lehetőséget Zalaszántón egy orvos nélküli falusi gyógyszertár felállítására. A község örömmel fogadta és hamar megbecsülést szerzett humánus magatartásával. 1950-ben államosították gyógyszertárát, s ekkor Keszthelyre került. A család lakásgondjainak megoldására 1951-ben Tapolcára helyezték. Itt a 7/34-es, Oroszlán-patika néven ismert gyógyszertár felelős vezetőjeként dolgozott és mellette kezelte a kórházi gyógyszertárat is. Lehetőségei szerint részt vett Tapolca közéletében. A Batsányi János zenekar elsőhegedűseként sok elismerést szerzett. A tapolcai temetőben nyugszik. Irodalom: – Z.vm.ism. –

HOMÉR JANKA (HANNA) dr. tanár, igazgató (Budapest, 1907. december 3. – ?, ? ) Jómódú földbirtokos nemesi családból származott. Szülei Homér Imre udvari tanácsos, Bosznia-Hercegovina egykori tartományi rendőrigazgatója, anyja Kamaráth Ilona. Középiskoláit a budapesti Baár-Madas református leánygimnáziumban és a gödöllői királyi katolikus fiúgimnáziumban végezte el. Pécsett és Budapesten járt egyetemre. 1932-ben Budapesten földrajz- természetrajz szakos középiskolai tanári, 1933-ban Magyarország halászati földrajzának feldolgozásával Pécsett doktori oklevelet szerzett. 1933-1940-ig a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Földrajzi Intézete, majd később a kolozsvári egyetem földrajzi intézetének tanársegédje volt. Az 1930-as években több cikke jelent meg a szaklapokban a halászat és vadászat nemzeti topográfiája köréből. Sok ismeretterjesztő előadást tartott a pécsieknek. 1940-ben a kolozsvári egyetem rendes tanárának nevezték ki, Princz Gyulával dolgozott az egyetem földrajzi intézetében. 1943. októberében állami tanítóképzőintézeti tanár lett. A háború után 1947.-ben alapító tagja volt a nagyhírű Békés Tarhosi Énekiskola és Zeneiskola tantestületének, majd gimnáziumi tanár lett Sümegen. 1951-ben itt elődje, Berend Iván távozása után őt bízták meg az igazgatói teendőkkel, egyúttal az alakulóban lévő tapolcai gimnázium szervezési-vezetési feladatainak ellátásával. Mindezekkel óriási munkát végzett. Bár itt e funkcióban csak egy évet töltött, ő tekinthető Tapolcán a gimnázium alapító igazgatójának. A sümegi középfokú oktatási intézményt 1958-ig vezette. Utána még 1964.-ig sümegi Leánykollégium igazgatója volt. Nyugalomba vonulása után Monorra költözött ott élő rokonaihoz és aktívan részt vett az ottani közéletben. 1966-ban pl. elnöke volt a monori Hazafias Népfrontnak. Elvállalta Monoron a járási művelődési ház gazdasági vezetői munkáját is. Műveiből: – Magyarország halászati földrajza. Pécs, 1933. – A sümegi állami Kisfaludy Sándor ált. gimnázium jubiláris emlékkönyve. Sümeg, 1957. 31 p. – Monor művelődésügye = Monor és Vidéke, 1966. november 9. – Irodalom: – Gulyás – BJG. Évk. – 125 éves a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium és Kollégium. Szerk. Hamar Imre. Veszprém, 1982. – 150 éves a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium. Jubileumi évkönyv. Főszerk.: Kovács Attiláné. Sümeg, 2007. 274 p. – Békenagygyűlés Monoron. = Monor ás Vidéke, 1966. május 27. – Tartalmas élet = Monor és Vidéke, 1968. november 22. –

HONT (HORÁK) BÉLA MÁV intéző, költő (Nagysenkóc, 1893. –?, ?) Eredeti neve: Horák Béla. A pozsonyi katolikus gimnáziumban érettségizett 1912-ben. Ezután MÁV szolgálatba állt. A háború alatt vasúti, katonai határszolgálatot teljesített. A háború után vasúti szolgálatban több állomáson viselt különböző tisztségeket. 1932-től Tapolcán már vasúti főtisztként szolgált. Emellett rendszeresen írt, főként verseket. Ezek az Alföldi Esték, Keszthelyi Hírlap, Rózsák a sínek között, (Szolnok), Százhúros hegedű, Vasúti Hírlap, Új Helikon c. lapokban jelentek meg. 1934-ben nevének magyarosítását kérte. Tapolcai működése idején, 1932-1937-ben a Tapolcai Újság közölte verseit. 1938-ban a II. Országos Tinódi-pályázaton aranyozott babérkoszorút nyert. 1936-ban jelentős könyvadománnyal gyarapította a tapolcai „VOGE” fejlődő könyvtárát.1938-ban Keszthelyre, majd onnan 1940 júliusában Budapestre helyezték. Műveiből: – Ünnepnapom. = TU., 1936. március 8. – Kifosztva. = TU., 1936. április 19. – Irodalom: – Gulyás – Fehér Sándor Új Helikon, Keszthely, 1939. – Névmagyarosítás. = TU., 1934. július 15 – Áthelyezés. = TL., 1940. augusztus 10. –

HORGOSY ILONA költő ( ?, 1902. – Tapolca, 1921. március 26.) Apja Horgosi János MÁV kalauz, édesanyja Orbán Borbála. Versei valódi érzékenységről, igazi tehetségről árulkodtak. A helyi sajtóban megjelent írásain kívül, civil egyesületek és társaságok összejövetelein sikerrel szerepelt. Költői tehetsége kibontakoztatására már nem jutott ideje. Már gyermekkorától a súlyosbodó tüdőbaj gyötörte. Szervezete 19 évesen mondta fel a szolgálatot. Tapolcán temették de sírja ma már nem ismert. Műveiből: – Petőfi. = TU., 1921. március 20. – Irodalom: – Iphigenia emlékének ! = TU., 1921. április 3. –

HORGOSY JÁNOS MÁV kalauz (?, 1874. – ? ) Felesége Orbán Mária. Itt születtek gyermekei, pl. 1910-ben Lajos, A háború végén, szebb jövőben reménykedve, az őszi rózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszakában ő képviselte a vasutasságot. Beválasztották a Nemzeti Tanácsba és ott különféle kisebb feladatokat is vállalt. Pl. egyik irányítója volt az un. „népruházati” bizottságnak, majd a „szétosztó” bizottságnak. Tényleges befolyása azonban sohasem volt, ás a források szerint nem is törekedett erre. Politikai szerepet soha nem vitt. A kommün veresége után a MÁV elbocsátotta állásából, majd Tapolcáról is elköltözött. Ezután már csak az érzékeny verseket író Ilona lányának sírjánál látták többször Tapolcán a temetőben. Irodalom: – A Községi Nemzeti Tanács hétfői ülése. = TL., 1919. március 9. – A Községi Nemzeti Tanács ruhaakciója. = TL., 1919. – Szocialistapárt népgyűlése. = TL., 1919. –

HORNYÁN IVÁN főtiszt, állomásfőnök (Pribócz, 1908. március 2. – ? , ? ) Turóc megyében született vasutas családból. A felsőkereskedelmi érettségi után 1937. november 9-én kezdte vasúti szolgálatát Püspökladányban. Ezután Balatonszentgyörgyön és Nagykanizsán szolgált. 1942. június 5.-vel helyezték Tapolcára. Sportszeretete alapján jelölték az 1945.-ben újjászervezendő tapolcai sportklub választmányába. A nyilas kollaborációval vádolt Nagy Iván János állomásfőnök elleni bűnügyi eljárás megindítása után 1945. december 31-én bízták meg az állomásfőnöki teendők ellátásával. Addig főtiszti rangú vasúti oktató- és vezénylő-tiszt volt. Részese volt a megrongált vasútvonalak rendbetételének, a forgalom újraindításának. 1948. október 22.-én Pápára helyezték. 1950-től Egyed-Rábacsanakon, majd Eplényben volt állomásfőnök. 1952. augusztus 28-tól Polgárdi-Ipartelepek állomásának főnöki tisztét látta el. 1960. március 17.-én a MÁV elbocsátotta. Későbbi sorsát nem ismerjük. Irodalom: – Százéves – Lovas – Június 10: a TSC alakuló közgyűlése. –

HORNYIK JÁNOS plébános (Dunaföldvár, 1756. november 26. – Veszprém, 1822. június 7.) A veszprémi papi szemináriumba1775-ben vették fel. A logikát Budán tanulta 1775-76-ban, a filozófiát Nagyszombatban. 1780. augusztus 2-án ötödéves teológusként dogmatikából szigorlatot tett. 1781. augusztus 21-én a teológia babérkoszorúsa. Pappá szentelték 1780-ban. Karkáplán Veszprémben 1781. szeptember 4.-től, püspöki szertartó 1783-tól. Plébános Nyirádon 1786. november 15-től. Tapolcai plébános lett 1796. szeptembertől, majd veszprémi kanonok 1801. október 12-től. Ő volt az utolsó, akit a püspök nevezett ki kanonokká. Szemináriumi rektor lett 1801. december 24.-től 1806-ig. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások c. folyóiratban munkálkodó Veszprémi Tudós Társaság egyik főpatrónusa volt. 1809. június 23-án káptalani helynökké választották. 65 éves korában hunyt el, végrendeletében javait jótékony célra osztotta el. A tapolcai plébániára is hagyott 300 ezüst forintot. Irodalom: – Pfeiffer – MKL –

HORTOLÁNYI GYULA barlangkutató ( ? , 1923. ? – Budapest, 1975. december ) „A legelső, barlangokat kutató búvárok közé tartozott, akik hosszabb távon is bemerészkedtek a föld vízzel telt vénáiba.” Így jellemezte őt tanítványa Plózer István, a később tragikus véget ért tapolcai barlangkutató. Az 1950-es évek végén az MHS Budapesti Elnökségének Központi Könnyűbúvár Szakosztályában szervezte a Baradla-Alsó-, Gombaszögi-, Kossuth-, és a Tapolcai Tavasbarlang vízalatti részeinek kutatását. 1960 novemberében az ő segítségével kezdték el sikeres tapolcai kutatómunkájukat. Az év végét tíznapos táborral a barlangban töltötték, s a csónakázó körjáratból nyíló három szifonba beúszva, összesen kb. 300 m. új járatot fedeztek fel, amelyből 214 m.-t fel is térképeztek. Munkájukról fekete-fehér vízalatti filmet készítettek, ezt 1961-ben a bécsi III. Szpeleológiai Kongresszuson, Kessler Hubert előadásával nagy sikerrel be is mutattak. Később ő segítet létrehozni a Tapolcai munkacsoportot, melynek feladata az ország leghosszabb vízalatti barlangjának komplex feltárása volt. Sajnos családi körülményei miatt vissza kellett vonulnia az aktív kutatástól, de továbbra is értékes tanácsokkal látta el a hozzá forduló kutatókat, akik az ő nyomdokain járva komoly eredményekkel gazdagították a vízalatti barlangkutatás hazai és külföldi hírnevét. Az 1970-es években már egyre jobban elhatalmasodott rajta súlyos betegsége. 52 évesen hunyt el. Műveiből: – A tapolcai Tavasbarlang vízalatti folytatásának felderítése. = Karszt és Barlang, 1962. l. sz. – Javaslat a Veszprém megyei Tapolca Tavas-barlangjának kutatómunkáira vonatkozóan. Karszt és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 7-8. sz. – Irodalom: – Plózer István: H. Gy. = Karszt és Barlang, 1976. 1. sz. –

HORVÁTH DÁNIEL altiszt, önkéntes tizedes (Tapolca, 1829. július 21. – Tapolca, 1902. október 28.) Apja Horváth Mihály csendbiztos volt Tapolcán. Szabónak tanult. 1848 tavaszán, 19 éves korában szabósegéd volt Sümegen amikor kitört a forradalom. Annak hírére, hogy a haza veszélybe került, testvérével együtt önkéntesnek jelentkezett a honvédseregbe. A tűzkeresztséget Jellasich elleni harcban állta ki a Dráva mentén. Innen Damjanich tábornok seregéhez, az Al-Dunához vezényelték. Itt több csatában bátran küzdött és Szenttamás bevétele után hősiességéért tizedesi rangot kapott. Részt vett a váci, isaszegi csatákban és ott volt Budavár bevételénél is. Ezután Klapka komáromi hadtestéhez került és a vár feladásáig ott is maradt. Hazatérve egy ideig Sümeg környékén bujkált, de a kényszersorozás veszélyének elmúltával visszajött szőlővárosába. Tapolcán önálló iparosként telepedett meg, szabóműhelyt nyitott és családot alapított. A Bach-korszak idején városi őrmesterként is szolgált és tevékenyen részt vett az akkor vidékünket rettegésben tartó zsiványok üldözésében. Később a megalakuló Tapolczai Takarékpénztár Rt. szolgálatába állt, ahonnan 25 évi szolgálat után ment nyugdíjba. Tisztelői ezután anyagilag is támogatták. A nyugodt időskort hat évig élvezhette. A Tapolcán élő 48-as honvédet és megbecsült polgárt, 73 éves korában érte a halál, amelyet veselob okozott. Tapolcán temették, a helyi újságban szép nekrológgal búcsúztatták. Irodalom: – Nyilvános nyugtázás = TV. 1900. március 18. – Halálozás. = TV., 1902. november 2. – Hangodi1848/49. –

HORVÁTH GÉZA agronómus, szakcsoport elnök (Tapolca, 1935. október 3. – Tapolca, 1988. október 20.) Földműves családból származott. Az elemi iskola osztályait majd 1950-1954 között a gimnázium négy osztályát Tapolcán végezte el. 1959-1961-ben Keszthelyen mezőgazdasági technikusi képesítést szerzett. 1960. augusztus 14-én házasságot kötött Kordélyos Katalinnal, akitől két gyermeke született. 1962. május 15-től 1976. március 11-ig szőlőtermelő agronómus a tapolcai Batsányi János Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben. Itt alapos szakmai gyakorlatot szerzett a nagyüzemi szőlészet-borászat kérdéseiben. 1976. március 12-től a Szentgyörgyhegy Szőlőtermelő és Borászati Mezőgazdasági Szakcsoport Intéző Bizottságának elnökévé választották. Ezt a tisztet 1988. október 20-ig, haláláig töltötte be közmegelégedésre. Összefogta, segítette a kisebb szőlőterületen gazdálkodók tevékenységét. Kedvezményes árú műtrágyát, permetezőszereket, szőlőoltványokat biztosított a tagságnak, népfőiskola jellegű téli tanfolyamokat, tanácskozásokat szervezett a korszerű módszerek megismertetésére, és felvásárolta termékeiket. Jelentős szerepe volt abban, hogy az 1950-es években lepusztult Szent György-hegy szőlőtermelése ismét fejlődésnek indult. Évtizedeken át a Kertbarát Kör oszlopos tagjaként, Csanda Elek segítőtársa volt. Munkásságát ma is elismeréssel emlegetik a szőlővel foglalkozók. Közéleti tevékenységei sorában 1962-től éveken át volt a járásbíróság ülnöke és 1967-től tanácstagként is munkálkodott. Érdemeit több szakmai kitüntetéssel ismerték el. Súlyos betegsége fiatalon, 53 évesen vitte a sírba. A régi köztemetőben nyugszik.

HORVÁTH GYÖRGY MÁV intéző (Sveti Kriz, 1907. október 19. – Tapolca, 1971. január 21.) Apja Visen volt vasútállomás-elöljáró. A Varasd megyei fiatalember alap- és középfokú tanulmányait követően, a felsőkereskedelmi érettségi megszerzése után 1927. szeptember 26-án kezdte vasúti szolgálatát Hajmáskéren. Innen a tapolcai állomásra helyezték. Ezután Devecserben dolgozott. 1940. január 11-tól Bobán lett állomásfőnök. E tisztséget 1945-ben Hajmáskéren is betöltötte, ahol a szovjetek bevonulásáig a német parancsnokság vezette az állomást. Ezután rövid ideig Ajkán, majd 1945- június 26-tól Devecserben, 1947. február 7-től Badacsonytomajon, 1947. július 29-től Sopron déli pu.-on, 1947. október 22-től újra Devecserben volt állomásfőnök. 1967. december 31-én vonult nyugdíjba. Élete utolsó szakaszáról már nincsenek adataink. A tapolcai régi köztemetőben nyugszik. Irodalom: – Százéves … –

HORVÁTH GYULA dr. aljárásbíró, miniszteri tanácsos (Eger, 1866. – ) Gimnáziumi tanulmányait Iglón, az egyetemet Kolozsvárott végezte el. Egyetemi tanulmányai végeztével bírói pályára lépett. Első munkahelye Szombathelyen volt. Az 1890-es évek elején helyezték Zala vármegye egyik legnagyobb ügyforgalmú bíróságára Tapolcára, ahol Bulla Antal mellett dolgozott aljárásbíróként. Az egykori sajtó közleményeiből tudjuk, hogy a századfordulót megelőző években a legtöbb bírói határozatot meghozó tisztviselője volt a tapolcai járásbíróságnak. Kevés szabadidejében igyekezett a fejlődésnek indult kisváros társadalmi életében részt venni. Így pl. ott volt a tapolcai kaszinó működésének kezdeteinél. Túlterheltsége is közrejátszhatott abban, hogy 1899. november 1.-től kérte áthelyezését a devecseri járásbírósághoz. Kollégái is nagyra becsülték szakmai munkáját, munkabírását és november 8-án a Trattner vendéglőben sikerült búcsúestélyt rendeztek számára. Devecserből Győrbe került tanácsjegyzőnek. Innen Kapuvárra helyezték át, ahol tíz éven át volt a járásbíróság elnöke. Itt hosszú ideig a helybeli kaszinó elnöke volt, de számos más társadalmi egyesület vezetőségében is dolgozott. Nyugalomba vonulása után ügyvédi irodát nyitott. Később Budapestre került, ahol a földmívelésügyi minisztériumban a munkásvédelmi ügyosztályon dolgozott. Itteni munkája alapján miniszteri tanácsosi címet ért el. Felesége az ősi zalai családból származó Győrffy Etelka lett, aki négy gyermeket szült neki. Gyula fia pl. Tapolcán 1897-ben. Rendszeresen visszajárt vidékünkre. Tapolcán sok barátjával, ismerősével tartott kapcsolatot. Nyaralója Révfülöpön volt. Irodalom: – Z.vm.ism. – Bírói áthelyezés = TV. 1899. október 29. – Búcsú-estély = TV. 1899. november 12. – Kinevezés = TV. 1901. december 15. –

HORVÁTH IMRE tanár, helytörténész (Nagykamond, 1910. november 29. – Tapolca, 1971. február 28.) Sokgyermekes gazdálkodó családba született. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, polgári iskolai tanulmányait Veszprémben. 1932-ben a pápai Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet. Gyakorló éveit Csékuton és Veszprémpinkócon segédtanítóként töltötte. 1937-től 1948-ig Orosziban volt kántortanító. Közben katonáskodott és a frontokat majd a hadifogságot megjárva 1948-ban szerencsésen hazatért. 1948-tól Ugodon tanított, és vezette az ottani Bem József Kultúrotthont. 1952-ben biológia-földrajz tanári képesítést szerzett a Bp.-i Pedagógiai Főiskolán. Sümegen lett tanfelügyelő, majd 1957-től Tapolcán a Járási Tanács művelődésügyi felügyelője. 1958-tól a fiúiskola tanára, igazgatóhelyettese. Pedagógiai, népművelői munkája mellett mindig érdeklődéssel kutatta az adott térség néprajzát, helyismeretét, történelmét. Ezt a munkát elhivatottsággal folytatta Tapolcán is. Tanítványaiból helytörténeti szakkört szervezett és vezetett. Gyűjtötte a környék néprajzával, szőlőműveléssel kapcsolatos tárgyakat, dokumentumokat és ismereteket. Ennek során több sikeres kiállítást szervezett. Bekapcsolódott a Batsányi kultusz ápolásába is. Az 1960-as években nagy terve volt egy minden fontos területre kiterjedő Tapolca monográfia összeállítása és megjelentetése. Ennek érdekében kísérletet tett a különböző területeken munkálkodó helytörténészek munkájának összefogására. Az ennek eredményeként 1970-ben megszerkesztett kétkötetes munka ugyan kéziratban maradt de így is a városi könyvtár helytörténeti gyűjteményének egyik legtöbbet használt darabja, és egyben kiindulópontja az újabb kutatásoknak. Korai halála meghiúsította kutatásai kiteljesítését. Sírja a tapolcai temetőben van.

HORVÁTH JÁNOS plébános (Jánosháza, 1869. december 9. – Gic, 1944. április 27.) Szülei Horváth János és Köves Anna földművesek. A gimnázium I-VI. osztályát Szombathelyen a premontreieknél, a VII–VIII. osztályát Veszprémben a piaristáknál járta ki. 1890-ben érettségizett. Pappá szentelték 1894. június 29-én. 1894-től káplán Zalabéren. Középiskolai hittanári oklevelet szerzett 1897-ben. 1900-tól Tapolcára helyezték, ahol Ley József plébános mellett volt káplán. Itt nagy aktivitást fejtett ki a hívek körében. Megszervezte a Katolikus Kört és rendszeresen gondoskodott programjairól. Nyolc évig a Kör alelnökeként és pénztárosaként működött. Megalakította a Hitelszövetkezetet. 1908. augusztustól adminisztrátor lett Monostorapátiban. 1918. július 1-től plébános lett Paloznakon. Itt felújíttatta a templomot, rendbe hozatta a plébániaház épületeit és kutat ásatott az iskola udvarán 1921, ill. 1824-ben. Balatonfüreden megalakuláshoz segítette az önálló plébániát. Alsóörsön alkalmas telket vett templom és iskola céljára. E telken később iskolát és tanítói lakást építtetett a saját költségén, kb. 12.000 pengőn. Buzgólkodása nyomán harangokat szereztek Csopak, Lovas és Paloznak hívei. Felfokozott aktivitása, nyugtalan természete sok kellemetlenséget szerzett neki. 1925-ben Pápasalamonba helyezték, majd 1929-től javadalmairól lemondott és nyugalomba vonult Gicre, ahol haláláig a gr. Jankovich családnál élt. Jánosházán temették. Irodalom: – Pfeiffer – Mozzanatok a paloznaki plébánia történetéből. Rákospalota, (É.n.) – A katholikus kör = TV., 1902. március 23. – A Tapolczai Katholikus Kör = T.L., 1903. március 15. – Népkönyvtár a tapolczai Kath. Körnek = TL., 1904. november 13. – Plébánia betöltése = TL.; 1908. auguszus 30. – Búcsúzás = T.L., 1908. szeptember 6. –

HORVÁTH JÁNOS ügyvéd (Sümeg, 1815. február 15. – Sümeg, 1882. április 21.) Tapolcán a 17. század vége óta honos, igen kiterjedt nemesi eredetű Horváth család leszármazottja. Apja Sümegen, Tapolcán és közvetlen környékén fekvő birtokain gazdálkodott. Alap és középiskoláinak elvégzése után a győri jogakadémián szerzett ügyvédi végzettséget. Tapolcán nyitott ügyvédi irodát. Egy ideig törvényszéki elnökként is működött. 1848-ban 35 évesen lett tagja és hadnagyi rangban álló tisztje a tapolcai nemzetőrszázadnak. Sümegen temették. Irodalom: – Hangodi 1848/49 –

HORVÁTH JÁNOS esperes plébános (Székesfehérvár, 1715. – Tapolca, 1760. ) A korabeli iratokban, 1746-ban 31 évesnek és 5 éve papnak mondták. Az elméleti teológiát 1738-1740-ig Nagyszombatban végezte, ahol a Collegium Rubrorum növendéke volt. Alszerpappá szentelte Berényi Zsigmond pécsi püspök Nagyszombatban 1740. június 11-én. Még ez évben plébános lett Milejben. 1743-tól már Zalaszentgrót plébánosa. 1752-ben Tapolcára helyezték esperes plébánosnak, ahol haláláig szolgált. 1755. május 3-án tiszteletbeli kanonoki címet kapott. Tapolcán az ő idejében nagyobbíttatta meg a templomot Padányi Bíró Márton püspök 1757-ben. Irodalom: Pfeiffer

HORVÁTH JÁNOS jéggyár-tulajdonos (Keszthely, 1893. március 23. – Keszthely, ? ) Szülei Horváth György és Penteli Anna. Az elemi iskola után gimnáziumba iratkozott, ahol négy osztályt be is fejezett, majd géplakatos szakmát tanult. A jó képességű, széleskörű műszaki érdeklődésű fiatalember, családi lehetőségeivel élve Németországba ment dolgozni és tanulni. Berlinben egy műszaki tanintézetben ismerkedett meg pl. a hűtéstechnikával és az artézi kútfúrás technológiájával. Tanulmányai befejeztével hazatérve önálló vállalkozásba kezdett. Különböző helyeken végzett sikeres kútfúrásokat, majd tanult ismeretei felhasználásával 1920-ban Tapolcán jéggyárat létesített. A település jégforgalmazói között dúló konkurenciaharc, valamint Tapolca akkori korlátozott igényei miatt csak a nyári évadban tudta működtetni üzemét, ami nem biztosított megfelelő jövedelmezőséget. Néhány évi próbálkozás után itt felszámolta vállalkozását és 1928-ban Keszthelyen telepedett le. Ott a módosabb lakosság igényei és a hévízi vendéglátók fejlődő forgalma már jóval kedvezőbb feltételeket jelentett számára. Saját tervei alapján már nagyobb kapacitású jéggyárat épített, melynek teljesítménye elérte a 120 q-t. Irodalom: – Zvm. ism –

HORVÁTH JENŐ főjegyző (Tapolca, 1870. november 16. – Tapolca, 1940. március 23.) Szülei Horváth Antal és Hetyei Anna. Tapolcán született és itt töltötte gyermekkorát. Iskolái elvégzése után 1895-ben került a tapolcai városházára gyakornoknak. A következő évben anyakönyvvezetői kinevezést kapott. A közigazgatásban szükséges gyakorlati ismereteket és erkölcsi tartást attól az Árvay Lajostól tanulta, akinek Jolán lányát 1897-ben nőül vette majd, akinek halála után a főjegyzői székben is utódja lett. A segédjegyzőként, másodjegyzőként megszerzett gyakorlatot 1899-től kinevezett főjegyzőként folytatta tovább és teljesítette ki. Legendás munkakedvét, városszeretetét, becsületességét, pontosságát elismerte mindenki. A 20. század első negyede minden fontos helyi történésének részese volt. Ez idő alatt kezdődött meg a tervszerűbb településrendezés és indultak meg a nagyobb építkezések. Kivette részét a közművek, utak, járdák, kórház, villanytelep, jéggyár, a polgári leányiskola építésének megszervezéséből de közreműködött a vasút fejlesztésében is. Minden bizonnyal ő volt a Tapolcán leghosszabb ideig hivatalban lévő tisztségviselő. Hosszú szolgálati idejében a közszolgálat igazi példáját mutatta meg. A hullámzó és sokszor elmérgesedő pártpolitikai harcok fölé emelkedve, a különböző gazdasági és politikai érdekcsoportoktól magát függetlenítve mindvégig szakszerűen, a törvényességet betartva és betartatva végezte munkáját. Elnöke majd díszelnöke volt a járási jegyzőtestületnek. Zala vármegyénél két évtizedig megyebizottsági tag, Tapolcza és Vidéke Hitelszövetkezetnél felügyelő-bizottsági tagként is dolgozott. Feladatokat vállalt a római katolikus egyházközség munkájából. Negyedszázados, majd 30 éves tapolcai működésének évfordulóját nagy ünnepséggel tették emlékezetessé. 40 éves főjegyzői szolgálat után 1929-ben vonult nyugdíjba. Tseppen Jenő elhunytával 1936-tól ő lett a TESz kerületi elnöke. 1940-ben, 70 éves korában májrák miatt bekövetkezett halála nagy részvétet keltett mindenkiben. Irodalom: – Új anyakönyvvezetők. = TV., 1896. augusztus 2. – Esküvő = TV. 1897. november 21. – Jubileum. = TU.,1920. november 21. – H. J. ünneplése. = TU., 1920.december 5. – H. J. = TU., 1925. április 5. – Harmincéves jubileum. = TU.,1926. június 25. – H. J. ünneplése. = TL.,1926. július 4. – Tapolcza ünnepelte nyugalomba vonult főjegyzőjét. = TL.,1929. szeptember 15. – H. J. ny. főjegyző ünneplése. = TU., 1929. szeptember 15. – Horváth Jenő a TWESZ elnöke H.J. = TV.,1940. március 30. – H. J. + = TL., 1940. március 30. –

HORVÁTH JÓSKA cigányprímás (Diszel, 1882. – ? , 1920 után) Feleségét Foszák Katalint Nagykanizsáról hozta. Később kitűnő zenésszé lett fia József, Péter, Pál már Tapolcán született 1906-ban. A 20. sz. első évtizedeiben gyakran végig-járták a Balaton környékének forgalmasabb vendéglőit. Rendre sikereket arattak. Néhányszor külföldön is vendégszerepeltek. Az első világháborúban katona volt és orosz hadifogságba esett. Irodalom: – Zenekarunk a külföldön. = TL., 1908. június 21. – H. J… = BH., 1912. november 30. – A tapolcai zenekar. = BH., 1913. július 6. –

HORVÁTH JÓZSEF dr. főjegyző ( ?, 1918. – Balatonfüred, 1984. október 28.) Közszolgálatát Zalaegerszegen kezdte, ahol 1941. augusztus 19. – 1946. augusztus 9. között aljegyző, ettől fogva 1946. augusztus 13.-ig ugyanitt járási főjegyző volt. 1946. augusztus 13.-tól Tapolcára helyezték. Itt a koalíciós időben járási főjegyzői tisztet 1948. szeptember 15.-ig látta el. 66 évet élt, sírja a balatonarácsi temetőben van. Irodalom: – ZM. Arch. –

HORVÁTH JÓZSEF tanár (Jánosháza, 1941. – Tapolca, 2009. ) Nehéz gyermekkora volt. 1964-ben érkezett frissen végzett magyar irodalom és nyelv tanáraként Tapolcára. „A Batsányi János Gimnázium magyar-történelem szakos pedagógusaként 39 éven át diákok ezreinek alakította gondolkodásmódját, tágította érdeklődési körét tanóráin és tanórán kívül is. Bennük az emberi teljességet, a test–lélek–szellem harmonikus egységét kívánta elérni. A „főnököt” – ahogy évtizedeken át nevezték – tanítványai egyszerre szerették és tisztelték. Sikereinek ez volt a záloga. Pedagógus pályája során több mint 1000 túranapot teljesített tanítványaival és kollégáival.” Természetszeretetének mintegy mellékleteként több mint 10 ezer fotót készített. A fő területe azonban mindvégig az irodalom tanítása és népszerűsítése maradt. Itt nősült, felesége Kovács Margit tanárnő lett. Jó kapcsolatokat ápolt a városi könyvtárral és íróvendégeivel. Hosszú időn át sikeresen szervezte, működtette az irodalmi szakkört és a filmklubot a tanulók aktív részvételével. Sokat olvasott, rendszeresen képezte magát, fogékony volt az új irodalmi törekvésekre. Szabadidejében haláláig nagy kedvvel művelte Szent György-hegyi szőlőjét. Halálával egy igazi „pannon szellemiségű” emberrel lettünk szegényebbek. Irodalom: – Varga Tiborné: H.J. = UTU. 2009. november –

HORVÁTH JÓZSEF plébános (Nagyatád, 1851. március 17. – Badacsonytomaj, 1944. május 2.) Iparos szülők gyermeke. Ferencrendi papnövendékvolt amikor felvették a veszprémi szemináriumba. A teológiát Budapesten végezte 1871-1875-ig. Pappá szentelték 1875. augusztus 2-án. Káplán lett Nágocson, majd 1878-tól Lengyeltótiban, Balatoncsicsón 1879-től, Nagykapornakon, majd Somogysámsonban 1880-tól. Adminisztrátor Kadarkúton 1881. december 5-től 1882. április 12-ig. Zsinati vizsgát tett 1882. május 24-én. Ismét Somogysámsonban káplán, majd Zalabérben 1882. szeptemberig. Innen adminisztrátor Zalaszegváron 1882. szeptembertől, Öreglakon 1888. május 11-től, Badacsonytomajon 1889. augusztus 3-tól. 1893-tól itt kinevezték plébánosnak. 1918-tól szentszéki ülnök. 1926-tól nyugalomba vonult. 94 évesen hunyt el. A badacsonytomaji Szent Donát-kápolnába temették. Irodalom: Pfeiffer – Halálozás. = TV. 1944. május 13.

HORVÁTH KÁROLY alszolgabíró ( ? , ? – ? , ? ) Valószínűleg az 1700-as évek közepétől Tapolcán és a környező településeken is honos, a gazdálkodás mellett hivatalviselést is vállaló, kisnemesi eredetű Horváth család tagja volt. 1840. szeptember 28. – 1844. június 10.-ig, majd 1847. június 14. – 1849. szeptember 7. között esküdt volt a tapolcai járásban. Ezután itt az aladószedő feladatait látta el. 1861. évben alszolgabíró volt Tapolcán. Irodalom: – ZM. Arch. –

HORVÁTH KÁROLY műszaki intéző, fűtőházfőnök (Celldömölk, 1918. október 1. – Celldömölk, 1978. ) Vasutas családból indult. Apja vonatfékező volt. A polgári iskola 4 osztályát 1933-ban, a géplakatos ipari tanonciskolát 1936-ban végezte el. Vasúti szolgálatba 1936. november 5.-én Celldömölkön lépett, ahol 1943-ban mozdonyvezető lett. 1951. március 15.-én Tapolcára helyezték fűtőházfőnöknek. Három évet töltött itt, hiányos iskolai és szakmai képzettségét igyekezettel és nagy gyakorlati rutinnal pótolta. 1954. február 15.-én szolgálati érdekből visszahelyezték Celldömölkre fűtőházfőnöknek. Nehéz, emberpróbáló időkben állt helyt a főnöki poszton becsülettel. 1956. októberében a fűtőház munkástanácsának tagjává választották. 1958-tól munkájában visszaesés mutatkozott, amiért 1960. november 1.-én a fűtőházfőnöki teendők alól felmentették. Még tíz évig, mint mozdonyvezető teljesített szolgálatot Celldömölkön. Megbízható munkáját kitüntetések sorával ismerték el. 1970. december 28.-tól rokkantsági nyugdíjba került. Hatvan évesen hunyt el. Irodalom: – Százéves – Lovas –

HORVÁTH LAJOSNÉ V.B.- elnökhelyettes, tanácselnök-helyettes ( ? , ? – ? , ? ) 1951. szeptember 28. és 1957. április 15. között volt az egymást váltó V.B.– és tanácselnökök helyettese. Irodalom: – Fejes –

HORVÁTH LÁSZLÓ tsz-elnök (Tapolca, 1929. – Tapolca, ) Élete a földhöz kötődött. Földműves családba született, zsigereiben volt a gazdálkodás. Az 1950-es években néhány évre a bauxitbányában is dolgozott. Életének három évtizede a termelőszövetkezeti mozgalomhoz kötődött. Több gazdaságban is kipróbálta magát, miközben folyamatosan képezte magát, amit az agáregyetemi végzettség megszerzésével koronázott meg. Húsz évig volt a tapolcai Szent György-hegy termelőszövetkezet elnöke. 1987.-ben nyugalomba vonult. Irodalom: – Turai Lajos: Ahol gyakornok volt, ott most elnök. = Napló, 1987. április 9. –

HORVÁTH LÁSZLÓ (Tapolca, 1916. december 4. – Tapolca, 1946. ) Édesapja Horváth Károly a polgári fiúiskola iskolaszolgája volt. Édesanyja Illés Teréz. Tapolcán járt elemi és polgári iskolába. Az 1930-as évek végének, az 1940-es évek elejének egyik legünnepeltebb helyi bonvivánja volt. „Horváth Laci, ez az Istenáldotta tehetség a tapolcai közönség szeretetébe még jobban beférkőzött vasárnapi szereplésével. Kitűnő komikus és amellett pompás énekhangja is van.” Eszköztára a komoly drámai karakterek megformálásától az énekes, táncos, komikus szerepekig terjedt. Mindig főszerepeket osztottak rá, mert a sikert minden esetben garantálta. Háború utáni információink már nincsenek róla. Irodalom: – Megismétlik az Iglói diákok-at. = TL., 1938. március 19. – Szabolcs László: Jól sikerült a Kat. Nőegylet műsoros estje. – „Fiatalság – bolondság” operettelőadás a Burján kertben. = TL., 1942. július 11. – Főszereplők az „Erzsébet” daljátékból. = TV., 1942. november 28. –

HORVÁTH MARCI, csicsai, cigányprímás (Diszel, 1872. november 11. – Tapolca, 1955. október 28.) Jeles zenészdinasztia sarja. Horváth József és Vadas Mária gyermekeként született. Egészen kis korában a családban tanulta meg a hegedűjáték alapjait. Már 14 évesen zenekarban játszott. Később több prímástól a legnehezebb mesterfogásokat is elsajátította. Még nem volt húsz éves, amikor első saját zenekarát megszervezte. 1898-ban Diszelben Benkő Annát vette feleségül. A klasszikus cigányzene mellett a klasszikus zeneirodalom darabjai, a kedvelt operettmuzsika és a divatos műdalok irányzataiban is otthonos volt. Állítólag a kottát sem ismerte, mégis Tapolca cigányzenészei között talán a legnépszerűbb volt. Az idősebb tapolcaiak eskü alatt vallották, hogy olyan zeneművet nem kérhettek tőle, amit elsőre, tökéletesen le ne játszotta volna. Emellett nagyon értékelték hűségét. Bár egyre szélesebb körben ismertté váló virtuóz játéka miatt sokfelé, még külföldre is csábították, mindig Tapolcát választotta. Keszthelyen, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Pápán, a fontosabb Balaton-parti nyaralóhelyeken és másutt, rövid és mindenütt sikeres vendégjátékok után rendre visszatért tapolcai törzsközönségéhez. A tapolcaiak kedvelt cigányprímása időről-időre itt is sikeres nótaesteket rendezett a legkedveltebb dalokból, nagy technikai felkészültséget igénylő bravúrszámokból. 1930 januárjában pl. a Dienes vendéglőben fergeteges sikert aratott a Horváth Marci 111 nótaestje c. rendezvényével. Hivatásával járó éjszakázó életmódja kikezdte egészségét, mégis idős koráig játszott. 83 évesen végelgyengülésben hunyt el. Irodalom: – Ez is jogfolytonosság. = TU., 1925. június 28. – Marci prímás = TL., 1926. december 5. – A magyar nóta diadala. = TU., 1928. augusztus 19. – A tapolczai Iparoskör = TL., 1929. december 29. – H. M. 111 nótaestje = TL., 1930. január 19. – Iparosbál. = TL., 1932. január 30. – Magyar táncest = Pápa és Vidéke, 1936. március 1. –

HORVÁTH MISKA, csicsai, cigányprímás (Tapolca, 1867. – Tapolca, 1932. március 3.) A híres tapolcai cigányzenész dinasztia jeles képviselője volt. Szülei Horváth József és Vadas Mária. Bátyja Horváth Marcinak a tapolcaiak kedvelt zenekarvezetőjének. Zenét otthon tanult. A vonót előbb kezelte, minthogy a nevét le tudta volna írni. Kamaszkorában már a jövő egyik nagy prímásaként emlegették. Több formációban is kipróbálta magát. Jól összeválogatott 14 tagú zenekarával sikert-sikerre halmozott Tapolcán és a közeli településeken. A Balaton parti vendéglőkben is sokan megcsodálták hangszeres tudását, lendületes muzsikáját. Szívesen szerződtették Keszthelyre, Hévízre és a nagyobb Zala- ill. Somogy megyei településekre. Gyakran lépett fel szülővárosa kulturális rendezvényein, jótékonysági báljain. Élménybe illő játékát még a filharmonikus zene értő ismerői is megtapsolták. Családot Tiba Máriával alakított. A cigányzenészek hagyományos életmódja mellet 65 évesen, májzsugorban halt meg. Irodalom: – Keszthelyre szerződtették H. M. helybeli első zenekarát a balatoni Hullám szállodához 3 hónapi nyári szezonra. = TV., 1901. május 12. – Táncestély. =b TU. 1923. december 16. – Ez is jogfolytonosság. = TU., 1925. június 28. – Filharmonikusok hangversenye. = TL., 1926. április 11. – Csicsai H. M. zenekara = TL., 1926. május 23. – H. M. =TL., 1932. március 5. –

Dr. HORVÁTH TIBOR orvos (Nagykálló, 1944. október 16. - Tapolca, 1993. október 15.) 1968-ban Debrecenben kapott orvosi diplomát, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1976-ban pályázat útján került Tapolcára a kórház barlangterápiás részlegének élére. Tevékenysége itt, e területen teljesedett ki. Tragikus haláláig terjedő bő másfél évtized alatt kidolgozta a barlangi klíma gyógyászati felhasználásának, elméleti és gyakorlati módszertanát és a tapolcai gyógybarlang hasznosításának lehetőségeit. Közel száz közlemény és előadás jelzi jelentős hazai és külföldi tudományos munkáját. Német és angol nyelvű publikációi nyomán figyelt fel a nemzetközi tudományos közvélemény a tapolcai gyógybarlangra. Úttörő jelentőségű tevékenységét elismerve számos hazai és nemzetközi tudományos társaság és szervezett választott vezetője ill. tagja volt. Személyes erőfeszítéseinek jelentős része volt a természetgyógyászat hazai elismertetésében, a hagyományos orvoslással való összekapcsolásában és abban, hogy a barlangterápia annak elismert ágazata lett. A modern orvoslást komplexen művelte a barlangi klíma keretei között. Az asztmás betegek, főleg a gyermekek gyógyszeres kezelésén kívül megszervezte a betegséggel kapcsolatos oktatást, testnevelést, úszást, pszichoterápiát és a legendás táborozásokat. Gyógyító és tudományos munkája mellett aktívan bekapcsolódott a város közéletébe. Megszervezte és vezette az orvosklubot. 1990-ben önkormányzati képviselőnek választották. Az egészségügyi bizottság elnökeként is azon fáradozott, hogy a megszerzett hírnév a gyógy-idegenforgalom terén hasznosuljon mert meggyőződése volt, hogy Tapolca jövőjének ez az egyik alappillére. Nevétől elválaszthatatlan a kórház rekonstrukciójának elindítása is. Elsők között kapta meg a Tapolca Városért kitüntetést. Vágya egy gyermekszanatórium volt amelynek felépítéséért rengeteget fáradozott, szervezett, gyűjtött, alapítványt hozott létre. Életcéljának megvalósulását fenyegető váratlanul felbukkanó akadályok, majd a kilátástalanság elhatalmasodó érzése fokozatosan felőrölték egészségét. Kivételes tehetségével a "tűzvivők" közé tartozott. A tapolcai temetőben nyugszik. Nevét a kórházbarlangban márványtábla őrzi. Műveiből: – Barlangterápia a gyermekkori obstruktív légzőszervi betegségek kezelésében. = Gyermekgyógyászat, 1980. – Barlangterápia helye az idült légzőszervi betegségek komplex kezelésében. = Balneológia, Rehabilitáció, Gyógyfürdőügy. 1981. – A barlangterápia helyzete Magyarországon. = Karszt és Barlang, 1989.1-2 füz. [U.o. angolul is] Irodalom: – MTKK – VÉL ¬– Somogyi György: Miért kapta ? Tapolca városért kitüntetését Dr.H.T. = T.Vil., 1992.április 3. – Puskás Ildikó: Barlangterápia asztmásoknak. = Kiamama, 1993. 8.sz. - A halál győzte le: = Kurir, 1993.október 20. – Legyőzettetett. Dr. H.T. csatái. = Napló,1993.október 21.- Tóth B. Zsuzsanna: Dr. H. T. emlékére. = TU., 1993. december 10.

HORVÁTH JÁNOS, K (KÓPIS) földműves, h. bíró (Tapolca, 1867. október 9. – Tapolca, 1953. március 22.) Szülei Kópis Horváth Mihály és Bencze Anna. A katolikus népiskola elvégzése után szülei birtokán gazdálkodott. 1883-ban házasodott Tapolcán, Tokai Terézt vette feleségül. Lakásuk a Szent György-utca 36. sz. házban volt. A helyi parasztifjúság egyik legaktívabbja volt. 1910-től 24 éven át volt a Kath. Kör háznagya. 1917-ben Mojzer Endre községbíró helyettesének választották. 1921 novemberében jelentős szótöbbséggel újra helyettes bírónak választották. Az 1930-as évektől a politika elfajulását látva csökkentette közéleti aktivitását. 86 évesen halt meg. Sírja a régi köztemetőben található. Irodalom: – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – Községi választások. = TU., 1921. november 20. – Meghívás. = TU., 1924. február – A Tapolcai Lapoknak! = TU., 1928. november 4. – Testület, mely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25. – Községi elöljárók választása. = TU., 1930. december 28. – A Kath. Kör lelkes közgyűlést tartott. = TU., 1934. május 27. – A képviselőtestület ülése. = TU., 1938. április 10. – A képviselőtestület ülése. = TU., 1938. április 10. –

HOSSZÚ MIHÁLY káplán (Nagykanizsa, 1927. szeptember 19. – Zalaszentlászló, 1983. július 31.) A polgári iskolát és a gimnázium V. osztályát szülővárosában, a többit Veszprémben végezte. Itt a kisszeminárium növendéke volt 1942-1945-ig. Középiskolai tanulmányait a háború miatt Nagykanizsán fejezte be, ahol 1945-ben érettségizett. Pappá szentelte Badalik Bertalan püspök Nagykanizsán a Jézus szíve templomban 1950. április 10-én. Káplán Kéthelyen 1950. júliustól, Vízváron 1952. júliustól, Látrányban 1953. szeptemberétől. Nagykanizsán a Szent Imre plébánián 1956. szeptember 5-től. Tapolcára helyezték 1959. augusztusában György Lajos plébános mellé. Két évig szolgált itt, majd 1961. augusztusától lelkész lett Berhidán és 1962. augusztus 21-től Somogysárdon. Plébániát Zalacsányban kapott 1972. április 12-től, Zalaszentlászlón 1975-től. 56 évesen halt meg. Zalaszentlászlón temették. Irodalom: – Pfeiffer – Gyászjelentés –

HUBER GYŐZŐ órás (Zalaegerszeg, 1850 körül – Dés, 1930 körül.) Zalaegerszegről, 1890-ben családot alapítani jött a polgári fejlődés kezdeteit és a gazdasági fellendülés jeleit mutató Tapolcára. Felesége Virágh Franciska lett. Műhelyét Mayer Antal pék házában, az egykori Deák (ma Batsányi) utcában nyitotta meg 1891. januárjában. Az egyre élesedő verseny (négy órásmester osztozott a városka piacán) ellenére kezdetben az üzlet jól ment. Nagybátyja a Tapolcán sokat tartózkodó Huber Gyula káptalantóti káplán is segítette, akinek éppen ez időben indult fényes nótaszerzői karrierje. Magdolna, Franciska nevű kislánya is Tapolcán született 1890. és itt lett tragikus véletlen baleset áldozata. Egy évvel később Tapolcán született Győző fia, aki később Erdélyben lett mérnök és jónevű író. Kislánya elvesztését nehezen viselte, feleségét is minden erre emlékeztette Tapolcán. Így felszámolta órásműhelyét és Erdélybe költöztek, átmenetileg Désen rokonoknál találtak otthonra. Később Nagyenyedre költöztek, ahol órás és ékszerész műhelyt nyitott. Itt született 1895-ben István fia, aki Dési Huber István néven vált a XX. századi magyar festészet és grafika óriásává. Idős korában az órásműhelyt a családiasabb Désre helyezte át. Aprólékos munkáiból haláláig nehéz körülmények között élt. Irodalom: – Dési Huber Istvánné: D. H. I. Bp., 1964. – H. Gy. órás. = TV., 1891. január 1. – Vigyázzunk kisdedeinkre. = TV., 1891. augusztus 16. –

HUBER GYULA apát-plébános, nótaszerző (Zalaegerszeg, 1861. szeptember 7. – Barcs, 1943. augusztus 17.) Huber Alajos egerszegi órás- és ékszerész és Rajkay Magdolna fia a gimnáziumot szülővárosában kezdte, Szombathelyen folytatta, és Nagykanizsán fejezte be. 1882-ben vették fel a veszprémi szemináriumba. Pappá szentelték 1886. július 1-én. Káptalantótiban lett káplán. Tíz évet töltött vidékünkön, a muzsika és a Balaton igézetében. Első dalát 1885-ben írta. Sok időt töltött Tapolcán, Csöndesékhez, Schőnwaldékhoz szinte hazajárt, és persze apjához, aki 1891-ben Tapolcán, a mai Batsányi utcában órás-üzletet nyitott. Törzsvendége volt a kaszinó összejöveteleinek, és a jó konyhájú, cigányzenés tapolcai vendéglőknek. Diákkora óta jól hegedült, gyakran vette ki a vonót a tapolcai és badacsonyi prímások kezéből. Több jótékony célú hangversenyt adott Tapolcán. Gyakran látogatta meg balatonfüredi villájában Blaha Lujzát, és a nemzet csalogányának szinte házi szerzőjévé vált. A tapolcai lapok minden új szerzeményéről megemlékeztek, és nagyon büszkék voltak a Huber-nóták sikereire. 1896-ban Somogyvárra helyezték, a zsinati vizsgát 1898-ban tette le. 1901. január 1-től plébános lett Barcson. Szentszéki ülnök, helyettes esperes, tanfelügyelő, veszprémvölgyi c. apát lett. 1936-ban kormányfőtanácsosi címet kapott és a jubileumi érdemkereszt tulajdonosa lett. Emberséges, magyar-érzelmű, jó papnak tartották. A nótaszerzésről soha nem mondott le. A vezető prímások, Rigó Jancsi, Radics Béla és mások, nótáit Európa-szerte sikerre vitték. 83 évet élt. Összesen több mint 500 csárdás, 500 palotás és közel 1000 dal született hegedűjéből. A jobb cigányzenekarok repertoárjában is kedvelt számokat, a Gyöngyvirágos selyemkendőm, Csendesen, csak csendesen, Janka-csárdás, Messze az út mitőlünk, Régi módi, sokan tudják, Tarka gulyám vígan legel, Zúg a szélvész, De szeretném a rózsámat, Badacsonyi nyárfás mellett, és más nótáit is mindmáig szívesen játsszák, hallgatják. Unokaöccse volt Dési Huber István festőművész, aki gyakran látogatta a barcsi plébánián. 42 évnyi barcsi szolgálat után hunyt el. Gondozott síremléke a barcsi Vasvári Pál utcai temetőben található. Műveiből: – Százszorszép. 1892.– A mi nótáink. 1892. – Badacsony-tövi nóták. 1893. – Csak szívesen! 1893. – Hulló levelek. 1894. – Klarinétos az én nótám fújja. 1894. – Jolán-csárdás. 1894. – Vilma csárdás. 1895. – Csobáncz aljából. 1896. – Mezei virágok. 1897. – Van-e még a hegedűben. 1898. – Sír a nóta. 1899. – Irodalom: – Gulyás – Pfeiffer – Sziklay – VÉL – ZÉL – Lessler József: Nótakedvelőknek. Bp. 1986. – Kikli Tivadar: Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szeged, 1999. – Puskás Béla: Temetők üzenete. Kaposvár, 2001. – H. Gy. = N. Szabó Gyula: Zalaország. 3. Zalaegerszeg, 1926. – Puskás Béla: Temetők üzenete. [Kaposvár], 2001. 543 p. – A mi nótáink. Zene-kritika. = TV., 1892. március 20. – Új zenemű. = TV., 1893. október 7. – Hulló levelek = TV. 1894. március 17. – Csobáncz aljából. Zene-kritika. = TV., 1896. március 29. – Zenekedvelők figyelmébe. = TV., 1897. december 19. – Kinevezés. = TV., 1901. január 1. H. Gy. – apát = TL., 1906.december 23. – H. Gy. ünneplése. = TU., 1927. szeptember 30. – Emlékezet H. Gy.-ról… = TV., 1943. szeptember 4. – Mayer Dénes: Emlékezés Huber Gyulára. = Dráva Völgye, 1990. november 15. –

HUDI ZSIGA cigányprímás (Kaposvár, – ? ) Gyermek és ifjúkoráról semmit sem tudunk. Valószínűleg szegény kaposvári cigánycsalád sarja. Az 1920-as évek elején szerződött Tapolcára. Felkészült muzsikusokból álló együttese a főtéri Pannónia állandó zenekarának számított és csak rövidebb időszakokra távozott Tapolcáról más városok szállodáiba, vendéglőibe ill. a Balaton parti mulatókba vendégszerepelni. Mindenki kedvelte, emberi értékeit becsülte, muzsikáját szerette. „Hudi Zsiga és zenekara elérte azt, amit tapolczai elődei közül alig egy is: szeretetben és megbecsülésben van része. Sikere titka nemcsak az, hogy jó muzsikus, hanem inkább az, hogy jó cigány. Ebben benne van mindaz a képességének dicsérete, amely oly kedveltté és híressé tette a magyar zene kultiválóit.” Az 1930-as évek végén gyorsan romló gazdasági helyzet miatt azonban nem maradhatott Tapolcán. Előbb zenészei szálingóztak, szerződtek el nagyobb városok zenekaraiba, majd Hudi Zsiga és két fia is távozott. „Elment a cigányprímás két fiával, másfél évtizedes sikeres szereplése színteréről Pestre – hátha ott több ember több lehetőséget jelent. A tükörablakos tapolcai nagykávéházból nem hallik muzsikaszó; ez 1939 tavasza. Hudi Zsiga, akinek messzeföldi híres zenekarára büszkék voltunk, mert ez azt jelentette, hogy munkánkból megélhettünk, tudtunk másoknak adni, – elment. Szégyelljük, hogy így történt, de nem tehetünk róla. Ő Pesten próbálkozik, más majd az ő helyében lát bíztató jövőt.” Sorsa későbbi alakulásának híre nem jutott el Tapolcára. Irodalom: – Szombat estétől = TL. 1933. október 7. – Hudi Zsiga = TL. 1936. február 22. – Cigánybál. = TL. 1936. február 29. – Muzsikus sors. = TL., 1939. február 18. –

HUDOP IMRE fésűsmester (Keszthely, 1870. április 17. – Tapolca, 1951. november 2.) Szülei Hudop Péter és Beserics Anna. Alapiskoláit szülővárosában végezte. A fésűs mesterséget is ott tanulta ki. Fiatal segédként érkezett Tapolcára. Felesége Gergely Anna lett. Esküvőjüket 1900. július 7-én tartották. Lakása és műhelye a Vörösmarty u. 22. sz. házban volt. Egy régi mesterség utolsó tapolcai képviselőjeként dolgozott, amíg piaca volt készítményeinek. Termékeivel rendszeresen jelen volt a környékbeli vásárokon. 81 évesen hunyt el szívelégtelenségben. A régi köztemetőben nyugszik.

HUGYECZ ANDRÁS szabómester (Zólyom, 1866. július 27. – Tapolca, 1929. október 27.) A Felvidékről került Tapolcára. Szülei Hugyecz András és Bohus Juli. Felesége Hostok Mária volt. Mindketten hithű evangélikusként éltek. Az 1920-ban Magyary Miklós kapolcsi evangélikus lelkész által szervezett tapolcai evangélikus fiókgyülekezet első gondnoka lett. Ezt a tisztét nagy elhivatottsággal és igyekezettel 1924-ig látta el. Sokat fáradozott a hívek összegyűjtésével, valódi gyülekezetté szervezésével. Lelkesen terjesztette a Harangszó c. evangélikus újságot, előfizetőket szervezett, adományokat gyűjtött. Különösen nagy munkát végzett a protestáns templom felépítéséhez vezető helyi mozgalmakban. Anyagilag is sok segítséget adott egyházi célokra. Gyermeke nem volt. Szakmáját lelkiismeretesen végezte. Túlterheltsége is hozzájárult egészsége fokozatos megromlásához. 62 évesen agyvérzés okozta halálát. Irodalom: – Új fiókegyház Tapolcán. = Harangszó, 1921. január 16. – Ünnep a protestáns templom alapfalainál = TL. 1935. szeptember 21. – Menyhár István: Tapolca. = Harangszó, 1935. október 6. –

HUHN (HONTVÁRI) GYULA tanító, hírlapíró (Szerbelemér, 1898. október 28. – Szombathely, 1970 körül. ) Szülei Torontál vármegyében éltek. Tanulmányai befejeztével tanítói pályára lépett. Az első világháborúban katonáskodott és részt vett az 1918 júniusi piavei offenzívában. Az összeomlás után beállt a nemzeti hadseregbe, ahonnan 1921-ben mint tartalékos hadnagy leszerelt. Ekkor lépett a hírlapírói pályára. 1922 augusztusában Nagykanizsán nősült, felesége Vrancsics Erzsike lett. Először egy ideig a Zalavármegyei Hírlap, majd a Zalavármegye c. lap segédszerkesztője volt. Később átvette a Göcsej c. szépirodalmi folyóirat szerkesztését, amelyet 1925-től visszhang címen adott ki. 1925-ben eszperantó tanfolyamot indított a tapolcai érdeklődők számára. Átmenetileg visszatért a Zalavármegyéhez de ott sem maradt sokáig. 1928 körül már Kisszigeten, 1942 körül Bazitán élt. Egy ideig Tapolcán is lakott. 1936-1943-ig kiadó-szerkesztője volt a Zalai Tűzrendészet-nek. Útmutatót írt A tűzoltóparancsnok tudnivalói címmel. Nyughatatlan természete miatt sehol sem eresztett gyökeret. Élete utolsó évtizedeiben Zalaszentmihályon élt tanítóként, majd nyugdíjasként a művelődési házat igazgatta. 1970-ben Szombathelyre költözött. Versei, novellái és egyéb írásai a dunántúli lapokban jelentek meg. Írt a Tapolcai Újságba is. Színműveket, operettlibrettókat is írt. Torontáli, Bodrogi Gyula, Hámori György és Hontvári Gyula álnéven is jelentek meg írásai. Műveiből: – Álom és valóság. Versek. Zalaegerszeg, 1922. – Tsuka Pál göcseji históriái. Zalaegerszeg, 1924. – Alkonyi álmodás. = TU., 1925. július 6. – Elkésett májusi köszöntő. = TU., 1925.július 12. – Miértek éjszakáin. = TU., 1925. július 19. – Bacsányi-kör. = TU. 1925. augusztus 16.; augusztus 23. – Nepomuk új élete. = TU., 1925. augusztus 23, augusztus 28, szeptember 4. – Irodalom: – Gulyás – ZÉL – Esperanto-nyelvtanfolyam. = TU., 1925. július 26. – Radványi Sándor: Huhn Gyulának. = TU., 1925. augusztus 23. – Megsemmisített választás. = TL., 1942. május 9. –

HULLAY GYULA, MÁV főtiszt (Nagyugróc, 1886. november 16. - Badacsonytomaj, 1963. szeptember 21.) Középiskolai tanulmányait a nyitrai gimnáziumban végezte. Érettségi után vasúti tisztképzőt végzett és a MÁV-nál helyezkedett el. Első szolgálati helye Székelykocsárd volt. Pontos, megbízható ember volt így szépen haladt előre a vasúti ranglétrán. 1917-ben Balatonkenesére, majd Tapolcára helyezték és itt teljesített szolgálatot 1936-ig. Ekkor Nagykanizsára helyezték. 1938-ban megnősült, felesége Koncz Matild, két gyermekük született Gyula és Mária. 1941-ben Budapestre a MÁV Igazgatóságra helyezték. 1946-ban, mint MÁV felügyelőt "B-listázták", majd nyugdíjazták. Ekkor Badacsonytomajra költöztek felesége szülőházába. Nyugdíjasként még dolgozott Tapolcán a diszeli kőbánya vasúti szállítási részlegénél. Közel húsz éves tapolcai tartózkodása alatt a vasúti szolgálat mellett nagy kedvvel vett részt az akkori kulturális életben. Közvetlen emberi magatartása, kulturális érdeklődése és szervező készsége révén a tapolcai kulturális élet egyik meghatározó egyéniségévé vált. Számos nagysikerű rendezvény szervezője, kulturális egyesület vezetője. Az 1930-as években nagy sikereket arató Tapolcai Vasutasok Csobánc Dalköre elnöke volt. Számos kerületi és országos dalosversenyen vettek részt szép eredménnyel. Szervezője és vezetője volt a Tapolcai Katolikus Legényegyletnek. Mindezek mellett megszervezte a színjátszókört melynek rendezője és aktív szereplője volt. Több ismert színművet és dalművet mutattak be nagy sikerrel Tapolcán és a környező településeken. (Többek között a János Vitéz, Gül Baba, Csárdás királynő, Mosoly országa, Marica grófnő, Megjöttek a huszárok, Fáj a fogam, Az ökör és a házasságszédelgő, Haragszik a pusztabíró, Ne játsz a csókkal, Árendás zsidó, Amit az erdő mesél, Sárga csikó, Gyergyói havasok, Az ördög mátkája, Gyimesi vadvirág, Lili bárónő, Kalotaszegi madonna, Leányvásár előadásait tapsolta meg a közönség. Ötletes rendezéseit még halála után is emlegették sikereinek színhelyén, Tapolcán. Itteni tartózkodása új színeket, fellendülést hozott a város kulturális életébe. Irodalom: – Z.vm.ism. – A VOGE közgyűlése. = TU., 1930. szeptember 28. – Gül Baba. = TU., 1931.december 6. – A vasutasok előadása. = TU., 1931. december 20. – Vasutasbál. = 1932.február 6. – Vasutasaink „Csobánc” dalkörének ünnepe. = TL., 1932.május 21. – Áthelyezés. = TU., 1933. július 23. –

HUN (HÖHN) ÁRPÁD MÁV főtiszt (Lenti, 1909. május 17. – Tapolca, 1986. ) Szülei Höhn Béla körjegyző és Winkler Beatrix. Alapiskoláit szülőhelyén végezte, majd felsőkereskedelmi érettségit tett 1930-ban. Ezután a vasútnál helyezkedett el. 1930. szeptember 25-től Sümegen volt forgalmi díjnok. Ezt követően Ajkára, Zalaszentgrótra, majd újra Ajkára került. 1940. augusztus 27-én kapott Vépre állomásfőnöki megbízást. 1942. július 31-én Budapestre a Leszámoló Hivatalba, majd 1944 márciusában Szombathelyre az üzletvezetőség kereskedelmi osztályára helyezték. Minden beosztásában pontos, megbízható munkát végzett. Innen 1958. augusztus 1-én Tapolcára került. Itt lett MÁV nyugdíjas 1969. július 10-én. Későbbi életútjának részletei nem ismertek. Itt halt meg. Sírja a tapolcai régi köztemetőben található. Irodalom: – Százéves … –

HUPPÁN GYULA kádár (Tapolca, 1852. október 7. – Tapolca, 1921. március 1.) Apja Huppán Ferenc kádár volt. Édesanyja Rauch Terézia. A mesterség alapelemeit és legfontosabb fogásait otthon sajátította el. Apja halála után átvette iparát és üzletkörét. Fogner Rozáliával alakított családot. Mindenfajta hordót készített műhelyében, az 1910-es évektől Gyula fiával együtt. Emellett Bőhm Kálmán budapesti hordógyárának Veszprém és Zala megyei képviseletét is ellátta. A szövetkezés lelkes hívének és munkásának ismerték. Oszlopos igazgatósági tagja volt a tapolcai Hangya-szövetkezetnek. A háború előtt sokat dolgozott az ipartestületben. Többször bízták meg a lajstromvizsgálói, ill. műhelyvizsgálói feladatokkal. 1917-ben, majd 1919-ben is a községi képviselőtestület tagjaként tevékenykedett. 1919. augusztus 4-én ő is a lefogott túszok között volt. Sokat dolgozott, hajtotta magát. 69 éves korában „kimerültség” okozta halálát. Irodalom: – Az elhalt özv. Huppán Ferencné = TL., 1913. január 5. – Iparhatósági megbízottak névjegyzéke. = TL., 1913. január 19. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – Községi gyűlés. = TL., 1919. március 23. – Boroshordók = TU., 1921. szeptember 11. – Vajda Lajos: H. Gy. + = TU., 1921. március 6. –

HUTÁS (HUTH) JÁNOS vasúti mérnök (Mohács, 1909. szeptember 23. – ?, 1990. május ) Szülei Huth István mohácsi fakereskedő és Schneider Magdolna. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte el, majd Budapestre került, ahol a József nádor Műegyetemet végezte el. MÁV mérnök, majd főmérnök, osztálymérnök lett. Több beosztásban is helyt állt. 1941-ben pl. a Kolozsvári üzemvezetőséghez tartozó Dés-Nagybánya vonal mérnöke. A következő évben Budapest-Krisztinaváros műszaki vonalfelelőse. 1944-ben Tapolcára helyezték az Osztálymérnökség vezető osztálymérnökének. MÁV műszaki főtanácsosként ment nyugdíjba. Irodalom: – Lovas – Magyarország tiszti cím- és névtára. 1941., 1942., 1944. – Halálozás = Magyar Nemzet, 1990. május 15.