Tapolcai Életrajzi Lexikon

Apja Erhardt Károly a tapolcai csizmadia céh utolsó mestere volt. Édesanyja Nagy Zsófia. Irodasegédtisztként, majd tisztként hosszú ideig dolgozott a tapolcai vasútállomáson. Felesége 1901-ben a hegymagasi születésű Zsák Teréz lett. A mai Béke u. déli végén álló házban lakott. Hosszú ideig, mint a VOGE barátságos, tájékozott könyvtárosa szerzett megbecsülést. 1940. januárjában a képviselőtestület tagjává választották. A politikához azonban sem kedve, de emberi habitusa se fűzte. Szelíd természetű, jó modorú, segítőkész ember volt. „Az örök emberi értékek vonzzanak. A politika önérdek-vezérelt, rövid-életű szólamai hidegen hagytak és hagynak” – mondogatta. Élete utolsó éveiben ismét a VOGE utódkönyvtárát, a Batsányi János Művelődési Központ szép gyűjteményét kezelte. 91 évesen távozott el. Feleségével közös sírja a régi köztemetőben van. 

Fiatalabb éveiben pénzügyi tiszt, majd főtiszt volt különböző erdélyi városokban. A századforduló utáni években feleségével, Hoffner Antóniával és leányával együtt költözött Temesvárról Tapolcára. Itt átvette Wolféktól, az addig mellékesen kezelt első tapolcai nagytrafik üzemeltetési jogát. Üzlete az egykori Cséby féle bolt helyén, a Cséby-ház nyugati végében volt. Ügyes üzletpolitikával annak jövedelmezőségét lényegesen meg tudta emelni. 1907-ben Anna leányát Keszler Aladár építőmester vette nőül. Kereskedelmi vállalkozását, felesége nevén 1912. május 29-én jegyezték be a megyei cégbíróságon – Dohánytőzsde tulajdonos – fő tevékenységi kör megjelöléssel. Sokak által kedvelt, kedélyes természetű ember volt, szívesen időzött a Tapolcai kaszinóban, oszlopos tagja, gyakori szóvivője volt az un. snórer társaságnak majd utódszervezetének a Rákóczi asztaltársaságnak. Halála után a tapolcai dohány-nagyárudát özvegye örökölte és 1933-évi haláláig kezelte. Sírja a régi temető I./1. sz. parcellájában található. 

Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Halálozás. = TL., 1933. december 30. – Az évforduló… = TU., 1935. augusztus 25. –

Erhardt Károly csizmadiamester és Nagy Zsófia gyermeke. Elemi és polgári iskolába Tapolcán járt, a gimnáziumot Zalaegerszegen végezte. Első munkahelye a földművelésügyi minisztérium számvevősége volt. Ezután Máramarosban az erdészetnél dolgozott m. kir. erdőszámtanácsosként. Az első világháborúban háromévi gyalogos, majd repülőtiszti frontszolgálat után egészségi okokból tartalékos főhadnagyként leszerelték. Az őszirózsás forradalom idején Tapolcán ő szervezte meg a nemzetőrséget és parancsnoka is ő lett. 1920-ban visszament korábbi munkahelyére a földművelésügyi minisztériumba, majd innen Szekszárdra helyezték az FM faértékesítő kirendeltségéhez. 1922. júliusától erdőszámvevőségi tanácsosként állami szolgálatban dolgozott. 1923-ban, a háborúban szerzett betegsége miatt nyugalomba vonult. Hazaköltözött Tapolcára, ahol előbb malomellenőr, majd 1925-től a forgalmi adóhivatal főnöke lett. E beosztásban sikeresen dolgozott 1935-ig, amikor a hivatal központosításával Zalaegerszegre került. Életének későbbi szakasza ismeretlen előttünk. Szenvedélyes természetjáró volt. Felkutatta a vidék elhanyagolt természeti szépségeit és kijelöltette az oda vezető turistautakat. 1932 májusában a Magyar Turista Egyesület Balatoni Osztálya első ügyvezető elnökének választotta. 

Irodalom: – Z.vm.ism. – Kinevezés. = TU., 1922. július 16. – Megalakult a Magyar Turista Egyesület Balatoni osztálya. = TU., 1932. május 8. – Áthelyezés a pénzügynél. = TU., 1932. július 31. – Áthelyezés – kinevezés. = TU., 1932. december 18. – A Turista Egyesület közgyűlése. = TU., 1933. április 9. – Forgalmi adóhivatalok összevonása = TL. 1933. december 9. – Névmagyarosítás. = TU., 1934. április 22. – Turistaság. = TU., 1934. május 6. – Eltávozás. = TU., 1935. március 10. – E. L. távozása. = TU., 1935. március 17. –

Szülei a Felvidékről települtek át Tapolcára. Apja rendőr volt, édesanyja Tapolca újbóli várossá avatása előtt 1964-1966 között tanácselnök. Itt járt általános iskolába, majd gimnáziumba is. 1961-ban érettségizett. Pécsre került az Orvostudományi Egyetemre, ahol 1967-ben avatták orvossá. Mindjárt hazajött és haláláig a tapolcai kórházban dolgozott. Családot alapított, munkáját mindvégig csendes elhivatottsággal végezte. Az 1970-es évek elején sebész szakorvosi képesítést szerzett. A közel harmincöt évi szolgálat alatt, amelynek nagy részét a műtőasztal mellett töltötte, sok ezer betegén segített, adott reményt, egészséget, életkedvet. Utolsó éveiben már gyógyíthatatlan betegségével küszködött, de orvosi esküjéhez híven mindvégig gyógyító munkájára koncentrált. 59 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van. 

1964. április 1. – 1966. március 31. között tanácselnök volt Tapolcán. Tapolca várossá alakulásakor e tisztében dr. Varga Kálmánné váltotta fel. Ekkor a városi pártbizottság munkatársának nevezték ki, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. A tapolcai régi köztemetőben férje és fia mellett nyugszik. 

Irodalom: – Fejes –

Tapolcán a polgári fiúiskola jeles tanulója volt. A gimnáziumot Veszprémben végezte el. 1926-ban érettségizett, a teológiát 1926-27-ben Veszprémben, 1927-31-ig Budapesten hallgatta. Pappá szentelték 1931. június 21-én. Káplán lett Zalamerenyén, majd Dégen. Adminisztrátor Lajoskomáromban, káplán Devecserben, 1933-tól karkáplán Veszprémben. Itt újjászervezte az Építőmunkások Egyletét. Ezután szemináriumi tanulmányi felügyelő, a filozófia helyettes tanára. Szentszéki ügyvéd, a Tanítók Fegyelmi Tanácsának ügyésze, majd bírája 1935-től. Még ez évben a szentírástudomány tanára, szemináriumi aligazgató. A Szívgárda vezetője és az egyházmegyei Oltáregylet igazgatója. 1942-től szentszéki bíró. 1945. április 12-től plébános Karádon, majd kerületi esperes. 1963. május 18-tól zsinati vizsgáztató. 1969. november 13-tól Veszprémi kanonok és plébános a Szent Mihály plébánián. 1970. október 23-tól kötelékvédő. Doktori disszertációját az „Akaratnevelés és hitoktatás.” címmel írta meg. 

Családi legendáriumuk szerint őseik Szászországból települtek Magyarországra, és Kővágóörsön telepedtek le. Szülei az 1860-as évek végén kértek és kaptak letelepedési engedélyt Tapolcán. Mint a legtöbb zsidó család, ők is szatócsként kezdték itteni életüket. Mindenfélével kereskedtek, ügyesen gazdálkodtak, és szívós munkával évről-évre többet tudtak felmutatni. Az 1884. nyarán kelt cégbejegyzés szerint fűszer, só és lisztkereskedőként működtette vállalkozását. 1898-ban pl. vasgálicot kínál a szőlők és gyümölcsfák levélklorózisa ellen, az „Első Magyar szabadalmazott peronospora és Oidiumszer-gyár” néven emlegetett kis üzeméből pedig permetezőszert. Boltját 1901. év végén eladta Popper Gyulának, házát pedig Pirity József festő és mázoló mesternek. Szép szőlőt telepített a Szent György-hegy immunis homoktalajú északi részén. Szülei halála után az 1890-es évek elején megvásárolta a mai Batsányi utcai rendelőintézet helyén állt épületet, benne „a 28 év óta rendkívüli látogatottságnak örvendő” un. Wolf-féle kávéházzal és abban, 1895-ben vendéglőt nyitott. Tágas étterme, jó konyhája révén népszerűvé vált és különféle rendezvények színhelye lett. Egy időben un. „heringlakomáiról” lett nevezetes, de pl. vándor fogászok rendeléseinek is helyet adott. Pl. 1907-ben itt alakult meg újra a Kaszinó Egyesület, itt tartotta összejöveteleit a Rákóczi Asztaltársaság. Az utazó színtársulatok is a nagyteremben felállított színpadon adták elő darabjaikat, de vándorfogászok és fényképészek is működtek itt. Sokat adott a vendéglő korszerűsítésére. 1903-ban itt vezették be először az acetylén-világítást. 1910-ben a vendéglő átépítésével és emeletesre való bővítésével karácsonyra elkészült a tizenegy szobás szálloda és kávéház, amely a szomszéd Pannóniával és a Dienes szállóval együtt biztosította azt a vendéglátó kapacitást és legendás színvonalat, amelyről Tapolcát messze földről is emlegették. Francia és magyar menükkel szolgáló vendéglője színvonalához hozzájárultak kitűnő borai, melyek révfülöpi szőlészetében termettek. A megyei cégbíróság nyilvántartása szerint 1921-től bizományosi tevékenységgel is kísérletezett. Munkájának és családjának élt, és a közéletre kevés ideje maradt. 1895-ben a tanonciskola ellenőrzése céljából létrehozott hattagú iparhatósági bizottság elnökévé választották. Az 1910-es években részt vett a zalaegerszegi esküdtbíróság munkájában. Élete utolsó éveiben már sokat betegeskedett. 1928-ban már kereskedését is megszűntette. 68 éves korában májzsugor miatt bekövetkezett halála után felesége, Lázár Debora vezette az üzletet tovább. 

A Szerém vármegyei sokgyermekes szegény zsidó család alsó iskoláit szülőhelyén járta ki. Érettségi után 1909-től a budapesti rabbiképzőben tanult és ott 1919-ben végzett. A papi pályát Budapesten kezdte, mint óraadó vallástanár. 1920-ban vallástanárként Szegeden teljesített szolgálatot. 192l-ben Tapolcán rabbinak választották. Itt jól hasznosította hittanári gyakorlatát. „… lelkiismeretes, odaadó és buzgó munkájával nagyban hozzájárult a sikeres iskolai oktatás nívójának emeléséhez s konciliáns magatartásával kivívta a kartársak és a társadalom becsülését s tanítványainak szeretetét.” – írták róla a polgári iskola értesítőjében. A tapolcai hitközség ötévi szolgálata után 1926 márciusában, az ország egyik legnagyobb kerületi hitközségéhez Gödöllőre hívták, ahol főrabbiként szolgált. Itt közéleti tevékenysége is kiteljesedett. Számos egyházi vonatkozású szakcikket publikált. Hívei, ismerősei többször visszahívták Tapolcára, rendszerint valamilyen előadás megtartására. A holokauszt végzete őt is elérte. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták és Mauthausenből már nem tért haza. 

Azonos nevű apja Tapolcán földműves volt, édesanyja Dér Mária. Tapolcán gyerekeskedett, a polgári fiúiskola – melynek egyik legkiválóbb tanulója volt – elvégzése után a villanyszerelő szakmát tanulta ki. Katonaidejét a tapolcai repülőtéren szolgálta le, ahol rádiótávírász kiképzést kapott. Leszerelése után postai szolgálatba lépett. Tanfolyamok elvégzése után posta segédtiszti fokozatba sorolták. A Magyar Királyi Posta Központi Rádiófelügyelősége állományába került és több állomáshelyen is dolgozott. A háború alatt, 1941 év végén, a kolozsvári repülőtéren kapott iránymérő rádiótávírászi beosztást. A háború alatt főleg az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után baloldali kapcsolatokat keresett. A front mozgása elől Tapolcára majd Pápára ment. Itt megakadályozta, hogy a nyilas híradótisztek leszereljék, és Németországba vigyék a légi-forgalomban nélkülözhetetlen iránymérő rádióállomást. A nyilasok katonai behívó parancsának nem tett eleget, Tapolcán és környékén bujkált. Kapcsolatokat keresett a Magyar Kommunista Párt és a szovjet hadsereg felé. 1945. április 6-án lépett be a pártba, Gémes Károllyal együtt rögtön hozzálátott a tapolcai és környékbeli pártszervezetek létrehozásának. Ez időre fizetés-nélküli szabadságot kért munkáltatójától a Magyar Posta Központi Rádiófelügyelőségtől. Tagja lett a Nemzeti Bizottságnak és a községi önkormányzatnak, a kórház bizottságban dolgozott, részt vett a sportélet újjászervezésében. Korrekt, részrehajlásra nem hajlamos embernek ismerték ezért az SZDP és a parasztpárt tapolcai szervezetei is őt javasolták a tapolcai járás rendőrparancsnoki posztjára. „Éliás Ferenc szerény ember, aki sohasem vágyódott rangok és megtiszteltetések után, de a mai állapotok megkövetelik, hogy őt olyan pozícióba emeljék, amelyben a legteljesebb mértékben tudja érvényesíteni tudását, erélyességét.” Erre rövidesen alkalma nyílott, amikor 1945. júniusában a Kommunista Párt révfülöpi szervezetében tapasztalt törvénytelenségeket leleplezte. 1945. októberében a novai járás rendőrkapitányává nevezték ki főhadnagyi rendfokozattal, majd különböző járási kapitányságoknál volt vezető. 1948. júniusában történt pártegyesítés után egy ideig ő lett a MDP tapolcai községi szervezetének függetlenített titkára. 1950-ben Győrbe helyezték. Először Megyei Rendőrkapitányság tulajdonvédelmi osztályvezetője lett, majd 1954 júliusában a rendőrkapitány helyettese lett őrnagyi rangban. Az 1956-os forradalom kezdetétől részt vett a Győri Nemzeti Tanács munkájában és szerepe volt a Nemzetőrség majd a Nemzeti Forradalmi Tanács felállításában a forradalom tisztaságának megóvásában. Ő lett a kapitányság vezetője és e minőségben több fontos intézkedést kezdeményezett. November 4-e után is vállalta tetteit és nézeteit, 1957. január 2-án állásából felfüggesztették, majd elbocsátották a rendőrségtől. Ezután a Vagongyár villanyszerelőjeként dolgozott. 1957 májusában letartóztatták, majd a Katonai Bíróság 8 évi börtönnel sújtotta. Szabadulása után Győrben élt, az ÉDÁSZ-nál elektrikusként dolgozott nyugdíjazásáig. 69 évesen hunyt el. Sírja Győrben található. Halála után rehabilitálták és poszthumusz rendőr-alezredessé léptették elő. 

Irodalom: – Győri tanulmányok. 18. Dokumentumgyűjtemény. Győr 1956 II. Győr, – A tapolczai polgári fiúiskola legkiválóbb tanulói az 1929–30. tanévben. = TL., 1930. június 28. – Megalakult a községi önkormányzat. = Szabad Élet, 1945. július 28. – Vádbeszéd a mosonmagyaróvári bűnperben. = Kisalföld, 1957. június 5. – Veress D. Csaba: Adalékok Tapolca történetéhez. (1944-1956). Tapolca, 1989. – É. F. = TL., 2001., október 26. –

Szorgalmas zalai földműves családból származott. Szülei Elmont Gergely és Kurucz Mária. Az elemi, majd az általános iskolát szülőhelyén végezte. Ezután a budapesti Eötvös Gimnázium tanulója lett. Itt 1952-ben érettségizett. Tanulmányait a pécsi Pedagógiai Főiskolán folytatta. 1956-ban magyar nyelv- és irodalom szakon kapott tanári képesítést. Később történelem szakon is képesítést szerzett. Első munkahelye Lentiben a járási DISZ bizottság volt. Ezután a Zalatárnokon, Padáron, Baktüttösön, volt az általános iskola tanára. 1974-től a Zalaegerszeg külterületén működő bentlakásos 3. számú Fiúnevelő Intézetbe helyezték igazgatóhelyettesnek, ahol az ott nevelt problémás gyerekek tették próbára nevelői kvalitásait. Később a Zala megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet hivatásos pártfogójaként működött Nagykanizsán. A jókötésű, mokány fiatalember kora ifjúságától kedvelte a sportot, és azt az önfejlesztés eszközének tartotta. Különösen a távolugrásban tűnt ki, az 1955-ös spartakiádon pl. országos első lett. A sport iránti szeretetét átadta tanítványainak is. Baktüttösön a női kézilabdacsapatot vitte sikerre. 1956. január 2-án nősült Zalatárnokon. Felesége Lévai Rozália Regina tanítónő lett. Egy leánygyermekük született. 1956 októberét Zalatárnokon élte meg. Nem törekedett vezető szerepre de tekintélye okán beválasztották a község forradalmi tanácsába. „A testület ülésén több pontból álló követelést olvasott fel, amit a lakosság számára hangosbemondón többször megismételtek.” Bár a településen semmiféle atrocitás nem történt, e szerepléséért kérdőre vonták. A vizsgálati fogság letelte után rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. A ref. hatálya alatt és feloldása után hátrányos megkülönböztetések sorát kellett elviselnie, pl. tanári javadalmazás helyett tanítói fizetést kapott. 1999-től lett a POFOSZ tagja. Hivatástudattal végzett munkáját, majd 1956-os szerepvállalását is több kitüntetéssel ismerték el. Hosszú időn át megbízható, rendszeres önkéntes véradó volt, amelyet oklevéllel jutalmaztak. Nyugdíjazása után 1997-ben Tapolcán telepedtek le. Simon István utcai lakásukat, és annak környékét példaadóan gondozták, amit a TVSZE is több ízben oklevéllel jutalmazott. 86 évesen hunyt el. Hamvai Balatongyörök urnatemetőjében pihennek. 1956-os tevékenységére utaló emléktábláját 2019. március 15-én avatták szülőhelyén. 

Elemi és középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte el. Érettségit a szombathelyi Faludi Ferenc Reáliskolában tett 1931-ben. Egyéves tényleges katonai szolgálata után 1932. szeptemberében beiratkozott a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karára. Tanári alapvizsgát 1934 májusában, szakvizsgát pedig 1936. májusában tett földrajz és történelem szaktárgyakból. Ugyanitt teljesítette a doktori szigorlatot. Ez időben sokat foglalkozott a Tapolca környéki táj kialakulás-történetével, földrajzi vonatkozásaival. Sokat járt vidékünkön, számos tapolcaihoz baráti szálak fűzték. Terepbejárásai nyomán elkészítette a Tapolcai-medence tájföldrajzi kismonográfiáját, amely mindmáig keveset vesztett érvényességéből. Tanári pályája kezdetén 1938-40-ig Fülöpszállás, Nyírbátor, Szobránc, Técső voltak állomásai, melyeket időnként tényleges katonai szolgálat váltott fel. Részt vett Felvidék és Erdély visszacsatolásában. 1941-1944-ig a Soproni Hadapródiskola tényleges állományú földrajz és történelem szakos tanára századosi rangban. 1944-ben a Nagyváradi Hadapródiskolához helyezték és oroszországi harctéri szolgálatra küldték. Ezt németországi csapattesti kitelepítés követte, majd amerikai fogság 1946 májusáig. Haza érve Sopronban kap tanári állást. 1950-től a Berzsenyi Gimnázium tanára haláláig, mert nyugdíjas éveiben is tanított a dolgozók gimnáziumában. A humán tudományok minden ágában járatos, sokrétű érdeklődésű, lexikális tudású ember volt. Tudományos, pedagógiai és társadalmi tevékenysége áthatotta egész életét. Sokat foglalkozott Sopron helytörténetével, és a gimnázium történetével. 1965-ben elindította a Berzsenyi Híradót, mint diáklapot. Pedagógiai tanulmányai a Földrajz Tanítása, a Földrajzi Értesítő, és a Történelem tanítása c. lapokban találhatók. Fordított a Soproni Egyetemnek és a Sopronhorpácsi Kutató Intézetnek. A soproni evangélikus temetőben kopjafa jelzi sírját. 

Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészi és gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. 1895-től 1900-ig a budapestii tudományegyetem II. kémiai intézetének tanára. 1900-tól a Földtani Intézetben vegyész. Itt töltött 35 évi szolgálata alatt előbb fővegyész, laboratóriumvezető, majd főgeológus végül az intézet kísérletügyi főigazgatója lett. Nyugdíjba megy, de tudományos munkásságát továbbra is az intézet kötelékében végzi. 1942-ig tagja volt a Mérnöki Tanácsnak. Kiváló elemző vegyész volt. Munkásságának legjelentősebb részét is e területen végezte. Bekapcsolódott a Balaton tudományos tanulmányozásának programjába és itt több mint száz részletes elemzéssel járult hozzá Balaton fenékiszapja kémiai viszonyainak tisztázásához. Kiemelkedőt alkotott a hazai – benne a Tapolca környéki – tőzegtelepek részletes analízisével, a gyógyvizek sokoldalú vegyelemzésével és kőzetelemzéseivel. 

Műveiből: – A Balaton fenékiszapjának és altalajának chemiai alkata. = A BTTE. I. köt. 1. rész. Függelék. 1905. – Magyarország tőzegtelepei. = Magy. Mérnök és Építészegylet Közlönye. 1911. 10-11. sz. – A kékkúti Theodóra forrás kémiai elemzésének eredményei. = Hidr. Közl. 1924-1926. 11. – Irodalom: – Csajághy Gábor: Emszt Kálmán emlékezete. = Földtani Közlöny, 1958. l. sz. l-4 p. - Gulyás 6. köt. – VMÉL. 1998. 143 p. –

Fiatalon elhunyt állatorvos apja az arab lovak legkiválóbb szakértője volt. Az árván maradt fiú a nagykanizsai és a keszthelyi főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a keszthelyi Gazdasági Tanintézetet. A Festetics uradalomban gyakornokoskodott, főleg a szőlőkben dolgozott. 1880-ban az érdiószegi középfokú vincellérképezde segédtanára lett. 1883-ban a pozsonyi szőlészeti és kertészeti szakiskola igazgatójává nevezték ki. 1884-ben itt alapította és szerkesztette a Winzer Zeitung c. szaklapot, majd rövidesen annak magyar nyelvű változatát Szőlőmívesek Lapja címmel. Később egy ideig a Borászati Lapokat is szerkesztette. 1889-ben a szakminisztérium borászati és filoxéraügyi osztályára került az országos méretű küzdelem irányítására. Ellátta az Országos Központi Mintapince felügyeletét és itt megvalósította a pincemesterek gyakorlati képzését. 1893-tól központi szőlészeti-borászati felügyelővé nevezték ki. Ekkor került vidékünkre. Révfülöpi mintaszőlőjét sok érdeklődő kereste fel tanácsért, oltványszőlő gyűjteménye páratlanvolt az egész országban. 1901-ben királyi tanácsossá nevezték ki. A Felsőbb Szőlő és Borgazdasági Tanfolyam hallgatói tavaszonként az ő révfülöpi szőlőjében sajátították el a metszés mesteri fogásait. Sokat volt Tapolcán. Bábáskodott a tapolcai vincellériskola megalapításánál és későbbi működését is segítette tanácsaival. A megfeszített munka megrontotta egészségét. Fiatalon, 43 évesen halt meg. A tapolcai sajtó őszinte fájdalommal búcsúztatta. 

Műveiből: – A szőlőoltványok metszéséről a Dezeimeris-féle metszési elmélettel. Bp. 1895. – Szőlő és borgazdaság. Bp. 1897. – Útmutatás a szőlőmívelésre különös tekintettel a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896.V.t.cz. végrehajtására. Bp.1898. – A szőlő metszéséről. In. Gazdatanácsadó. Tapolca, 1938. – A „fülöpi” szőlőhegy. [1887.] = Villa Filip, 2002. 1. sz. – 

Irodalom: – Gulyás – Szinnyei – Pallas – Révai – MAÉL – MNL – UMÉL – ZÉL – Előléptetés = TV. 1901. április 14. – Drucker Jenő: E K. = BL. 1903. – Halálozás. = TL., 1903. január 18. – E K. + = TL. 1903. január 25. –

A gimnáziumot szülőhelyén végezte el, a cisztercieknél érettségizett. A veszprémi papi szemináriumba 1894-ben vették fel. A teológiát Veszprémben 1895-98-ig, majd Bécsben a Pazmaneum növendékeként 1898-1900-ig tanulta. Szigorlatát szentírástudományból teljesítette. Pappá szentelték 1900. július 14-én. Szolgálatát káplánként kezdte Ugodon 1900 szeptemberétől, majd Murakereszturon 1901. február 1-től. Szemináriumi tanulmányi felügyelő és a szentírástudomány helyettes tanára Veszprémben 1904. július 1-től. Ezután tanító-képezdei igazgató és hitoktató az Angolkisasszonyok Intézeténél 1907. január 1-től. Zsinati vizsgát tett 1909. december 30-án. Helyettes szentszéki biró 1908-tól, középiskolai hittanár 1910-től. 1918-ban zsinati vizsgálóvá nevezték ki. Tapolcára helyezik plébánosnak 1919. július 28-tól, ahol 1935-ig teljesít szolgálatot. Tapolcán consultor- (tanácsos) plébános 1919-ben és 1923-ban, kerületi esperes és tanfelügyelő 1930-tól. 57 éves korában veszprémi kanonok 1935-től, egyházmegyei főtanfelügyelő és zalai főesperes 1935-től. 1936-tól újra szentszéki bíró, 1937-től pedig a polgári iskolák és tanítóképzők egyházmegyei főtanfelügyelője. 1937-től székesegyházi főesperes és hántai prépost. Őrkanonok 1943-tól, éneklő kanonok, szentszéki elnök és pápai prelátus 1946. március 25-től. Olvasókanonok 1949-től. Tizenhat évi tapolcai működését a sokoldalú, szelíden következetes munkálkodás jellemezte. Egyházában buzgó hitéletet teremtett. Tudományos felkészültséggel és jó pedagógiai érzékkel segítette az egyház irányítása alatt működő egyesületeket. Dr. Deák Jenő igazgatása idején 13 évig elnökként irányította a kórházi bizottság munkáját. Politikai szerepvállalásaiban mérsékelt, konzervatív volt. 1935-ben elnöke lett Esterházy Móric Keresztény Gazdasági és Szociális Pártja tapolcai szervezetének. Tagja volt a Balatoni Társaságnak. Szociális érzéke legendás volt. A tapolcai közvéleményt fejezte ki a korabeli sajtó, amikor róla írta: „Megszokta a szegénységet a maga otthonában, de nem tudta nézni a sorsuktól sújtottaknál.” 

A nagy múltú Eőry család ősei 1673-ban I. Lipóttól kapták nemességüket. A család alapítói a Győr-Sopron-Moson megyei Szany, ill. az egykor Vas megyei Felsőőr (ma Oberwart) településekről származtak. Innen van az Eőryek felsőeőri és szanyiőri előneve. A leszármazottak jelentős része Tapolca környékén telepedett meg. Szülei Eőry Gábor és Kozári Alojzia. Eőry Ernő iskoláit Gyulakesziben, a szakképzettséget Budapesten szerezte meg az un. Technológián. Ezután lépett bognáripari pályára. Végigjárva a szakma gyakorlati elsajátításának lépcsőfokait, Budapesten, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Győrben és Bécsben dolgozott. 1900-ban önállósította magát Gyulakesziben. 1913-ban Tapolcán alapította meg bognárműhelyét, amely felölelte iparának minden ágát. Családot alapított, elvette a húsz évvel fiatalabb alsóiszkázi Varga Annát, és bekapcsolódott a város közéletébe. Egy időben az Ipartestület alelnökévé választották, majd pénztárosa lett. Elöljárója volt a Katolikus Olvasókörnek. Volt képviselőtestületi tag és községi bíró is. Szavatartó, kiváló iparosember hírében állt. A tapolcai temetőben nyugszik. 

Irodalom: – Békássy – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – A járási ipartestület közgyűlése. = TL., 1930. április 12. – A polgárság bizalma. = TL., 1939. december 30. –

Győrben érettségizett, majd 1903-tól Szombathelyen volt gyógyszerész-segéd. A gyógyszerészi oklevelet 1909-ben szerezte meg. Budapesten. 1910-ben Sárváron telepedett le és a következő évben megnyitotta a „Megváltóhoz” címzett gyógyszertárát. Az első világháború idején szervezte a város szociális feladatait. 1918-ban Sárváron megszervezte a keresztényszocialista pártot, amelynek elnöke lett. A nemzetgyűlési választások idején a Huszár Károly-párt elnökévé választották. 1921-ben cserkészcsapatot alapított és vezetett. 1924-ben kormánytanácsossá nevezték ki. 1927-ben megalapította a Sárvári Hírlapot, melynek kiadója és felelős szerkesztője is volt. Tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, a város képviselő testületének, szerkesztőbizottsági tagja a Vidéki Orvosok és Gyógyszerészek Lapjának. 1930-1939 között Sárvár városbírója volt. Érdemei elismeréséül kormánytanácsosi címet kapott. A háborúban leégett a városháza földszintjén lévő gyógyszertára és lakása. Újjáépített gyógyszertárát 1947-ben nyitotta meg, amit 1950-ben államosítottak. Lakását is el kellet hagynia. Csopakra költözött és haláláig beosztott gyógyszerészként dolgozott Veszprémben, Balatonfüreden és gyakran Tapolcán. Az öreg gyógyszerész kedves arcvonásaira, szakszerűségére és szolgálatkészségére még ma is emlékeznek az idősebb tapolcaiak. A régi csopaki temetőben nyugszik. 

Irodalom: – KMKA – MTáL – Vasmegyei fejek. Szombathely, 1930. – Lakatné Mester Éva: Eőry Vilmos gyógyszerész, városbíró. = Honismereti Híradó, 1990. 2. sz. – Urbán László: Hatvanéves a vár melletti park. = Sárvári Hírlap, 1991. 17. sz. – Gyászjelentés, 1957. november 6. –

Szülei Erdélyi Ágoston és Tímár Karolin. Még gyermekkorában költöztek Tapolcára. A tapolcai polgári fiúiskola elvégzése után tanulta ki a hentes és mészáros mesterséget. Közben a világháború utolsó éveiben még katonáskodott is. Tizedesként szerelt le. 1920-ban önállósította magát. Iparát fokozatosan fejlesztette és rövidesen már két segéddel dolgozott. 1907. október 30-án megnősült, felesége Szabó Karolin lett, majd három gyermeket nevelt fel. Margit leánya később Szanyi Antal kereskedő felesége lett. A két háború között megbecsült tagja volt a tapolcai iparostársadalomnak. Választmányi tagja volt az Ipartestületnek. Tagja a tapolcai Kaszinónak. 77 éves korában érelmeszesedés miatt hunyt el. Sírja a régi köztemetőben van. 

Feleségével, a külsővati születésű Kálmán Etellel együtt költözött Tapolcára. 1903 januárjában átvette Lessner Ferenc Fő utcai vaskereskedését, azt átalakítva, kibővítve tovább működtette. 1903. március 21-én vas- és gépkereskedelmi vállalkozását bejegyeztette a Zala megyei Cégbíróságon. Gazdasági gépkínálata, épületvasalási árucikkei jelentősnek számítottak. Beszerzéseinél főleg osztrák gyártmányú termékeket vásárolt és közvetített az igényesebb vásárlók felé. Az 1920-as évek közepén eltávozott Tapolcáról. A kereskedés cégbírósági bejegyzését 1927. december 18-án szüntették meg. Későbbi sorsa ismeretlen. 

Irodalom: – ZML cégjegyzék – E. P. = TL. 1903. január 11. – E. P. = TL. 1903. március 15. – E. P gép- és vaskereskedése. = TL. 1904. május 15. – Non plus ultra. = TL. 1908. július 15. –

Az elemi iskola elvégzése után a karcagi Nagykun Református Gimnáziumban tanult és érettségizett 1938-ban. A karcagi Hangya Szövetkezetnél lett kereskedelmi gyakornok, amely során kereskedői képesítést szerzett. A következő években a budapesti Hangya központban dolgozott. Közben, 1939-1942 között teljesítette kötelező katonai szolgálatát. 1944 őszén tartalékos katonai szolgálatra hívták be, amely során részt vett a dunántúli védelmi harcokban. 1945. januárjában Győrnél orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. augusztusában került haza. Ekkor a karcagi Földműves Szövetkezetnél helyezkedett el előbb, mint boltvezető később, mint áruház igazgató. Rövidesen a jászberényi Szövetkezeti Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója lett. Munkája mellett mérlegképes könyvelői képesítést szerzett. 1958-ban a jászfényszarui „Lehel kürt” tsz-be hívták főkönyvelőnek. Itt 1979-évi nyugdíjazásáig dolgozott. Megözvegyülése után Tapolcára költözött. Itt azonnal bekapcsolódott a város sportéletébe. Erre ösztönözte, hogy fiatal korától rendszeresen és versenyszerűen sportolt. A budapesti Hangya NB II.-es csapatában futballozott, pingpongozott és röplabdázott, az FTC-ben atletizált Tapolcán megalakította az asztalitenisz szakosztályt, majd a röplabda szakosztályt. Különösen a röplabda csapat volt eredményes, hiszen a kezdeti évek után, egészen 1995-ig, a sportág támogatásának megszűntéig az NB II. élcsoportjában játszottak. Szakosztályvezetői és edzői munkája egyaránt eredményes volt. 1988-tól a tapolcai BSE vívószakosztályában tevékenykedett. Munkáját sok elismerés övezte. 2000 márciusában Tapolcai Testnevelési és Sport-kitüntetést kapott. A sport mellet minden területen lehetett önzetlenül segítő munkájára számítani. Csaknem három évtizedet dolgozott népi ellenőrként. 83 évesen hunyt el. Karcagon temették.

Apja Grünbaum Károly kovácsmester volt Lesencefaluban, majd Tapolcán. Anyja Gróf Mária. A szülők 1872-ben már Tapolcán kötöttek házasságot és itt született két fiuk, Ferenc és Sándor. A gyermekeik vezetéknevét 1903-banbelügyminiszteri engedéllyel Erdősre magyarosították. Kereskedelmi képesítést szerzett, de többféle foglalkozással próbálkozott. Az I. világháború előtti években hatóságilag engedélyezett jelzálog pénzkölcsön közvetítő ügynökséget működtetett. Az 1920-as években eltűnt Tapolcáról. 

Irodalom: – Györe – Névmagyarosítás = TL. 1903. június 14. – E. F. = TL. 1908. június 21. –

Apja Erhardt Károly céhes iparos-mester, édesanyja Nagy Zsófia. Elemi iskoláinak elvégzése után cipésztanonc lett. Az inaséveket apja csizmadia-műhelyében töltötte, majd Hoffmann Mórnál lett cipészsegéd. A megfelelő gyakorlat megszerzése után 1901 májusában innen kilépve önállósította magát és övz. Tenke Józsefné házában műhelyt és „czipész-üzletet” nyitott. Üzlete bejáratása után 1903. február 21-én megnősült. Kovács Anna szakácsnő lett a felesége. Itt születtek gyerekei, pl. 1904-ben József, 1911-ben Lajos, aki középiskolai tanár és intézményvezető lett Sümegen.

Műveiből: – „Iparos ifjak” – Irodalom: – Van szerencsém = TV. 1901. május 26. – Újonnan berendezett = TV., 1901. június 23. –

Szülei Erhardt Ferenc és Menyhárt Terézia. A mesterséget még a kiegyezés előtt, a céhes időkben szerezte, sőt hosszabb ideig, egészen a céhek felszámolásáig ő volt a tapolcai csizmadia céh utolsó mestere. Míves munkái révén jó hírnevet vívott ki magának. Felesége Nagy Zsófia volt. Fiait taníttatta, egyik vasúti tiszt, a másik tanár lett a sümegi gimnáziumban. A cipész szakmában József fia követte. Köztiszteletben álló iparosként életének 82 évében halt meg. Sírja a régi köztemetőben van. 

Irodalom: – Halálozás. = TU., 1928. március 2. –

Szülei Erhardt József cipész és Kovács Anna. A tapolcai alapiskola elvégzése után a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett 1929.-ben. Budapesten 1935.-ben szerzett matematika–fizika szakon középiskolai tanári oklevelet. 1935-1941. között a hatvani gimnáziumban kisegítő tanárként szolgált. 1941-től, 1971.-ig – nyugalomba vonulásáig – a sümegi gimnázium tanáraként működött. 1949-1950-ben a fiúdiákotthon igazgatója. 1951.-től 1956.-ig a gimnázium épületében működő 2. sz. Magasépítőipari Technikum igazgatója volt. 1956.-tól, 1967.-ig matematika-fizika szakos tanárként, 1967.-től a gimnázium igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. „Nyugodt természetű, derűs egyéniségű pedagógus volt, aki tanítványaival meg tudta kedveltetni tantárgyait, nemes egyszerűséggel érzékeltette és értette meg a legbonyolultabb összefüggéseket is. Igaz emberségével, példamutató munkaszeretetével kivívta kartársai szeretetét, megbecsülését.” Szakmai-pedagógiai kérdések mellett érdekelték a társadalmi politikai kérdések is. Néhány évig járási tanácstagként is tevékenykedett. Munkájának eredményeit széles körben elismerték. 1954.-ben lett az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 65 évesen hunyt el. A sümegi városi köztemetőben nyugszik. 

Irodalom: – 125 éves a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium és Kollégium. Szerk. Hamar Imre. Veszprém, 1982. –

Apja Ernst Lázár kereskedő, anyja Mautner Julianna. Az izraelita elemi iskola után a tapolcai polgári fiúiskolát végezte el. Kereskedőnek tanult, majd fűszerkereskedést nyitott a Csány László utcában. Fiatal korától fogva erős közéleti érdeklődés jellemezte, ezért bekapcsolódott minden olyan mozgalomba, ahol közlési és szereplési vágyát kielégíthette. Kezdetben a Tapolczai Iparos Ifjak Önképző Körében aktivizálta magát. A kör kultúrestjeinek rendszeres résztvevőjeként sikeresen énekelt, szavalt és monológokat adott elő, jelenetekben szerepelt. A századelő gazdagodásával együtt járó, majd a világháború alatt mind szélesebb rétegeket sújtó nyomor szociális érdeklődését, tenni akarását erősítette. Aktív szerepet, majd tisztségeket vállalt a szociáldemokrata pártban és a befolyása alatt működő szakszervezeti mozgalomban. Úgy emlegették mint „ …aki Tapolczán a szociális szervezkedés magját elültette.” 1918-ban már a párt jegyzője volt és élesen szemben állt a bolsevista szárnnyal. 1919. március 3-án a Községi Nemzeti Tanács és az un. „szétosztó-bizottság” tagjává választották. Április elején a Munkástanács gazdasági bizottságának élére került. A Tanácskormány hatalomra jutását követően a Tapolcán 1919. április 29-én megtartott községi munkástanács-választáson is bizalmat kapott és az öttagú intézőbizottságba is bekerült, majd a direktóriumba is kooptálták. Az itt rá váró szerep azonban már túlment az általa vállalható formán és előbb beteget jelentett, majd 1919. június 20-án végleg lemondott. Ennek ellenére a fehér-terror idején lefogták és internálták, majd hazaengedése után is rendőri felügyelet alatt állt. Nem került többé a politika közelébe. Hiába élt visszahúzódva. Életét gázkamrában fejezte be. 

Műveiből: – Halljuk az igaz szót! = TL., 1919. január 19. – 

Irodalom: – Györe – PFI. Ért. 1896/1897. – A Tapolczai Iparos Ifjak…= TL., 1911. január 8. – Nincs többé teadrágaság. = TL., 1918. március 17. – A Szociáldemokrata Párt hírei. = TL., 1919. január 26. – A Községi Nemzeti Tanács hétfői ülése. = TL., 1919. március 9. – Szocialistapárt népgyűlése. = TL., 1919. március 29. – Munkástanács. = TL., 1919. április 6. – Választások. = TL., 1919. április 13. – Pártügyek. = TL., 1919. június 7. –

Esterházy Miklós Móric gróf és Cziráky Margit fia. Tanulmányait a komárommegyei szülői házban kezdte majd a budapesti és oxfordi egyetemen folytatta. Itt szoros barátságot kötött lord Halifax-szal a későbbi brit külügyminiszterrel. Beutazta egész Európát és hosszabb utazást tett Észak-Amerikában is. Az első világháborúban huszár főhadnagyként a szerb és orosz frontokon szolgált. Többször kitüntették. Császári és királyi kamarás, a főrendiháznak örökös jogon tagja volt. Amikor 1906-ban Andrássy Gyula gróf a terebesi kerület mandátumáról lemondott alkotmánypárti programmal e kerület képviselőjévé választotta. 1910-ben ugyanitt pártonkívüli 67-es programmal lett képviselő. Gróf Tisza István miniszterelnök lemondása után 1917. június 15-én.a király őt bízta meg kormányalakítással. E posztot csak két hónapig látta el mert a választójog megalkotására alakított kormányával programját nem tudta megvalósítani és augusztus 20-án már átadta helyét Wekerle Sándornak, maga pedig a magánéletbe vonult vissza. Az 1931. évi általános választásokon újra fellépett, mint pártonkívüli keresztény gazdasági párti képviselőjelölt és a tapolcai kerület mandátumát meggyőző fölénnyel nyerte el Gaál Gasztonnal és dr. Kaszás Károllyal szemben. A képviselőház külügyi bizottságának elnöke és a 33-a gazdasági bizottság tagja volt. Az l935-ös választásokon Zakariás Árpád nyilaspárti jelölttel szemben is megtartotta tapolcai mandátumát. 1939-ben a Magyar Élet Pártja zalavármegyei lajstromán kormánypárti programmal lett képviselő. A II. világháború idején, mint a képviselőház honvédelmi bizottságának tagja Kállay Miklós híve volt. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, majd a mauthauseni táborba vitték. Onnan hazatért, de 1951-ben kitelepítették Budapestről. Az ötvenes években sok atrocitás érte, 1956-ban emigrált és haláláig Bécsben élt. Sokszor járt Tapolcán és törvényalkotó munkája során figyelembe vette itteni tapasztalatait, pl. az un. Gazdarendelet megalkotásakor és az adózás reformjánál. Tevékeny tagja volt a pártokon felüli borblokknak és szószólója a borértékesítés ügyének. 

Műveiből: – Interviews et interpellations sur les problémes internationaux actuels. Bp.1935. –

Irodalom: – Gulyás – MÉL – MNL – MTáL – UMÉL – VÉL – OA 1939/1944. – Háromezer ember lelkesedése fogadta Esterházy Móric grófot vasárnap este. = TU. 1931. július 5. – E. M. gróf beszéde. = TU., 1932. június 12. – Gróf E. M. országgyűlési képviselő a kerületében. = TU., 1933. április 16. – Gróf E. M. tapolcai választói között. = TU., 1934. május 13. – Gróf E. M. körútja kerületében. = T. U., 1934. szeptember 16. – Mit tett E. M. =TU., 1935. március 17. – Gróf Esterházy Móric újból Tapolcza képviselője lesz. = TL.,1935. március 9. – A KGSZP szervezete.= TU., 1935. március 17. – Gróf Esterházy Móric látogatása Tapolcán. = TL., 1933.november 1. – Gróf Esterházy Móric újból a tapolczai kerület képviselője. = TL.,1935. április 6. – Gróf Esterházy Móric országgyűlési képviselő. = TU., 1935. április 7. – Gyászjelentés –

Franciaországban született. Fiatal éveiben diplomáciai pályára készült. Hosszú ideig volt a magyar nagykövetség tanácsosa Párizsban, 1907-1912 között pedig osztályfőnök a külügyminisztériumban. Évekig az osztrák-magyar monarchia szentpétervári nagykövete volt, majd a közös külügyminiszter helyettese lett. Kiváló szónokként tartották számon. A költségvetési beszédeket a delegációban rendre ő tartotta a külügyminiszter helyett. Sokszor közvetített a király és a nemzet között. Cs. és kir. titkos tanácsos, kamarás, a főrendiház tagja. Felesége Deym Izabella grófnő volt, aki 1945-ig élt Szigligeten. Nyugdíjba vonulásakor a Balaton mellett keresett magának hajlékot. 1911-ben megvásárolta a szigligeti várat, a Putheány földbirtokot és a kastélyt, átépítette azt és majd két évtizedre ide költözött, mert szerette ezt a vidéket mely Kisörstől Sümegig régebben birtokai voltak. A politikai közélettől visszavonult, de birtokainak jövedelmét, tisztes vagyonát jelentős részben jótékonysági célokra fordította. A pápai városi kórház falán olvasható emléktábla szerint alapítványt hozott létre az intézmény átalakítására és bővítésére. Erre 1925-1935 között került sor. Jelentős adományokkal járult hozzá a tapolcai kórház felépítéséhez és fejlesztéséhez is. Bőkezű támogatója volt a Vöröskereszt tapolcai fiókszervezetének, ahol díszelnökké választották. A korabeli sajtó híradása szerint „Községünk szegénykérdésének megoldása, téli ellátása az ő segítsége nélkül majdnem lehetetlen lett volna.” Bécsben halt meg, onnan Szigligetre hozták, majd innen indult utolsó útjára az Esterházy nemzetség gannai templomába. A temetésen Tapolcát és a környező falvakat népes küldöttség képviselte. A tapolcaiak egyik koszorúját „Nagy jótevőjének Tapolcza nagyközség” felirattal helyezték el. 

Irodalom: – MÉL – MTáL – Birtokeladás. = TL., 1911. november 26. – Jótékonyság. = TL., 1917. július 8. – Dr. E. P. herceg a kórházért. = TU., 1926. március 12. – Szigliget ünnepe. = TL., 1930. augusztus 9. – Gróf E. P. = TL., 1932.november 5. – Gróf E. P. meghalt. = TU.,1932. november 6. –

Apja Esterházy Miklós herceg. Apja halála után fiatalon lett a tapolcai járás legnagyobb földesura. Az ország sok megyéjére kiterjedő óriási hitbizomány legnagyobb része vidékünkön főleg erdőbirtok és kisebb részben szőlőterület volt. Amikor óriási birtokait megörökölte, éppen külföldi és magyar egyetemeken folytatta tanulmányait. 1924. év végén a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Államtudományi doktorává avatták. Feleségül Cziráky Margitot, majd megözvegyülése után Ottrubay Melinda balett-táncosnőt választotta. Jeles műbarát és tudománypártoló volt, de nagyon puritán életet éltek fővárosi, körúti lakásukban. 1938-ban jelentős alapítványt tett az orvosi kutatás előmozdítására. Vásárlásokkal, díjak alapításával, adományozásával támogatta a hazai képzőművészetet. Telkeket parcelláztatott és juttatott alkalmazottai számára. A gyakran válságos helyzetű tapolcai kórház egyik legbőkezűbb támogatója volt. Vagyonkezelő feladatait komolyan vette, pl. korszerűsítette badacsonyi szőlészetét. 1946-ban a Tapolcai Igazoló Bizottság elé idézték. 1948. december 28-án a Mindszenty-per negyedrangú vádlottjaként letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1956-ban kiszabadult és elhagyta az országot. Ausztriában majd Svájcban élt. 88 évesen halt meg. 

Irodalom: – Gulyás – MÉL – MNL – UMÉL – Dr. E. P. herceg. = TU., 1924. december 21. – E. P. herceg születésnapja. = TU., 1925. április 5. – Lázár István Péter: E. P. emlékezete. = Magyar Nemzet, 1989. július 18. –

Szülei Ézsely János földműves és Varga Viktória. Az általános iskolát 1945-1954.-ig szülőfalujában végezte, majd 1954-1958. között a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult. 1960-ban vették fel a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1966-ban diplomázott. 1966.-tól 1982.-ig itt tanársegéd, majd egyetemi adjunktus. Közben, 1970. október 19-én sebész szakorvosi vizsgát tett. Továbbképzésen vett részt érsebészeti területen Budapesten és Wroclawban. Rostockban a vastagbél sebészeti eljárásokat tanulmányozza. Ez időben jelentős tudományos munkásságot folytatott. 25 tudományos közleménye jelent meg, 46 előadást tartott, ebből négyet külföldön. Megszerzett elméleti és a perifériás érbetegségek sebészi kezelésében szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján az I. sz. Sebészeti Klinika érsebészeti profiljának megszervezésében fontos szerepet töltött be. 1982. június 1.-től Tapolcán a városi kórházban osztályvezető sebész főorvos. 1992.-től a városi kórház igazgatói teendői ellátásával is megbízzák. Ezt a munkát 2004.-ig látta el. Sebész-főorvosi és igazgatói feladatellátása idején több új, korszerű műtéti eljárást honosítottak meg Tapolcán. A nehezedő gazdálkodási körülmények ellenére az intézmény sokat profitált magas-fokú szervező-vezető készségei és tevékenysége folytán. Ezen időszak alatt, segítségével települt meg Tapolcán a Pannon Reprodukciós Intézet, mellyel példás együttműködést alakított ki. 1987-ben Veszprém Megyéért kitüntetés arany fokozatát kapta, 2000.-ben Tapolca Városért kitüntetést kapott. Megállíthatatlanul súlyosbodó betegségében 67.-évesen hunyt el. 

Irodalom: – VKÉL – WWM2004 – Talpon maradtunk. = TU., 1995. március 10. – Gombás Imre: É. F. kórházigazgató, sebész főorvos = Nyugati Tükör, 2003. december 1. 14-15. p.– Sáry Gyula: Meghalt É.F. = Új TU. 2007. május. – Gyászhírek = Napló, 2007. május 19. –