Találatok száma: 14
ZACSIK ISTVÁN kereskedő, kocsmáros
(?, 1865. – Lenti, 1929. június 5.)
Alapiskoláinak elvégzése után gyolcs-anyagokkal vásározó, piacozó kereskedőként kezdett vállalkozni, majd a kényelmesebb élet reményében megtakarított pénzéből megvette a tapolcai alsóvárosi kocsmát, „vidám tanyát nyújtva az alsó utcák legényseregének.” A tapolcai Zrínyi utcai, Zrínyi vendéglő tulajdonosaként, amelyet mindenki csak Zacsik-kocsmaként emlegetett, nem nyugalmat, hanem mozgalmas, zajos, botrányoktól hangos éveket kapott. Intézménye nem tartozott az előkelő vendéglők közé, viszont a pénztelen emberek itt mindig kaptak hitelbe enni- és innivalót. Az „egyszerű” emberek tartozásaikat előbb-utóbb ugyan rendre megadták, viszont a vendégkör egy részének duhaj magatartása, a rendszeres kocsmai verekedések, esetenként lövöldözések behatárolták a látogatók körét. Az 1920-as évek közepén megunta a mozgalmas kocsmai életet és vállalkozását eladta az első világháborús hadirokkant Nagy Marcinak. Körmedre költözött és elővette régi mesterségét, országos vásárokra járt gyolcsot árulni, hogy öt gyermekét felnevelhesse. Felesége, született Weimann Irén Tapolcán maradt a gyermekek miatt, akik itt iskolába jártak. Lentiből hazafelé a vasúti síneken óvatlanul hajtott át kocsijával, ahol halálos baleset áldozata lett.
Irodalom: – Zacsik István tragédiája. = TL., 1929. június 9. –
ZÁKÁNY GYULA dr. országgyűlési képviselő
(Zákány, 1889. – Buffalo, 1963. március 24.)
A tehetséges és ambiciózus Somogy megyei fiú Nagykanizsán, majd Pécsen járt közép- és főiskolára. Itt elvégezte a püspöki szemináriumot és teológiát, ezután 1912-ben pappá szentelték. Már papként államtudományi stúdiumokat végzett Budapesten. Doktori szigorlatát 1913-ban tette le. Az első világháborúban tábori lelkészként vett részt. A Tanácsköztársaság idején „ellenforradalmi szervezkedésben való részvétel” miatt az élete is veszélybe került. Visegrádon bujkálva szervezte az Ébredő Magyarok mozgalmát. 1919. december 6-án volt először Tapolcán, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja alakuló értekezletén, ahol elhatározták, hogy a Tapolca-balatonfüredi körzet képviselőjelöltje lesz. Másnap nagygyűlésen mutatkozott be a tapolcai főtéren. Érvényesülni akarását leplezetlen demagógiával támogatta meg. Éles antiszemita programmal lépett fel, majd győzött az 1922. január végi választásokon. Később finomít stílusán, amiért a helyi radikális fajvédők 1921 év vége felé elfordultak tőle. Legitimizmusa ekkor már nem volt időszerű. A nemzetgyűlésben interpellált a fehérterror túlkapásai és az internálások körüli visszásságok miatt. Zsidóbarátsággal, a „keresztény nemzeti politika” elárulásával vádolták meg. A Tapolcai Keresztény Nemzeti Párt 1922. január 22-én nyílt levélben deklarálta a szakítást. A kitagadott képviselő közeledési kísérletei kudarcba fulladtak. Zákány Gyula 1923 év elején az Egyesült Államokba távozott. Itt 1924-1946-ig Lackawanna település Nagyboldogasszony templomának plébánosa, majd 1946-1962 között Buffaloban a Szent Erzsébet templomban plébános. Írásai jelentek meg a Buffaloi Hírlapban és a Katolikus Magyarok Vasárnapjában. 1929-ben megválasztották az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége elnökének. Rövid betegeskedés után 74 évesen halt meg. Buffaloban temették el.
Műveiből: – Mi az igazság? = TU., 1920. december 19. – Z. Gy. levele az É. M. E. tapolcai csoportjához. – Politikai húsvét. = TU., 1920. április.4. – Mi az igazság? = TU., 1920. december 19. – Mit hozzon a Jézuska? = TU., 1920. december 25. – Új évre. = TU., 1921. január 1. – A politikai helyzet és a királykérdés. = TU., 1921. április 17. – Bizonytalanságunk. = TU., 1921. július 3. – Felelek! = TU., 1921. március 20. – Húsvétkor = TU., 1921. március 20. – A politikai helyzet és királykérdés. = TU., 1921. április 17. –
Irodalom: – OA 1920-1922. – Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp. 2000. – Török István: Katolikus magyarok Észak-Amerikában. Youngstown, 1978. – Éljen Dr. Zákány Gyula a mi képviselőjelöltünk. = TU., 1919. december 14. – Bárdossy Gyula: Dr. Zákány Gyula. = TU., 1920. február 1. – Választás után. = TU., 1920. február 1. – Képviselőnk Dr. Zákány Gyula. = TU., 1920. február 29. – Ébredő magyar népgyűlés Tapolcán. = TU., 1920. szeptember 26. – Itt járt a vezér. = TU., 1921. január 9. – Képviselőnk Tapolcán. = TU., 1921. március 27. – Az ellenzék vezérei Tapolcán. = TU., 1921. augusztus 21. – Zákány vasárnap Tapolcára érkezik. = TU., 1922. január 22. – Nyílt levél Dr. Zákány Gyula képviselőhöz. = TU., 1922. január 22. – Dr. Zákány Gyula ügye és az igazság. = TU., 1928. március 2. – Nem mi kezdtük! = TU., 1928. március 16. – Z. Gy. volt nemzetgyűlési képviselőt…= TU., 1929. október 20. – Dr. Zákány volt képviselő előadása Amerikában. = TU., 1930. május 25. –
ZAKARIÁS ÁRPÁD dr. ügyvéd, nyilas pártvezető
(Brassó, 1896. december 9. – ?, ? )
Apja dr. Zakariás János pestszenterzsébeti közjegyző, országgyűlési képviselő, anyja Tutsek Irma. A közélet terepén gátlástalan diákvezérként indult, majd 1925-től a Milánói Magyar Újság szerkesztője volt. Itt Mussolini lelkes híve lett. Hazatérve az 1930-as években Balatonfüreden volt ügyvéd. Újpesten nősült 1932. 04.27.-én. Felesége Szkupeny Ilona lett. Meskó Zoltán nyilasvezér elv-társaként Füredről irányította a hatalommal jobbról elégedetlen radikálisok politikai szervezkedését. Mint a balatoni nyilas főkerület vezetője részese volt, pl. az 1934. január 7-én Tapolcára szervezett majd betiltott nemzetiszocialista nagygyűlés előkészületeinek. Ennek ellenére úgy vélte, hogy a nyilas mozgalom szervezését Tapolcáról eredményesebben intézheti, ezért itteni letelepedését kérte. Tapolca nagyközség képviselőtestülete a telepedési engedélyt 1936 májusában adta meg Zakariás Árpád részére. Ügyvédi munkája mellet mindjárt a helyi szélsőjobboldali erők politikai hangadójaként lépett fel. E téren rendkívüli aktivitást tanúsított és ezzel állandó fejtörést okozott a mérsékeltebben jobbra tolódó helyi hatalomnak. Támadásuk fő célpontja a zsidóság volt. Szociális demagógiával, a válság következtében még ekkor is kilátástalan helyzetben lévő szegényparaszti, agrárproletár rétegeket és főleg a munkanélküli bányászokat célozta meg. Nem is eredménytelenül. Az 1935-évi országgyűlési választásokon a tapolcai járás nyilaspárti képviselőjelöltként lépett fel, ahol gróf Eszterházy Móriccal, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt jelöltjével szemben a szavazatok 40.1 %-át szerezte meg. Ezt a sikert – minden erőfeszítése dacára – később már nem tudta felülmúlni, ezért tevékenységéhez új terepet keresett. Munkálkodásának színhelyét 1941 májusában Devecserbe tette át, ahol a Devecseri Újság felelős szerkesztője és a helyi nyilasok szócsöve lett. Néhány hónaptól eltekintve – amikor rövid ideig a fronton volt – egészen a Devecseri Újság megszűnéséig, 1944 novemberéig megmaradt e tisztségben. Későbbi sorsáról nincs tudomásunk. Egyes vélemények szerint a felelősségre-vonástól joggal tartva nyugatra szökött.
Műveiből: – Kormánymegbízott a Tapolcai Takarékpénztár élén. = TV., 1940. november 23. – Helyreigazító nyilatkozat. = TV., 1940. november 30. – Újból előtérben a Tapolca-devecseri vasútvonal megépítése. = TV., 1931. április 12. – Rövidesen üzembe helyezik a Magyar Bauxitbánya drótkötél pályáját. = Devecseri Újság, 1943. január 23. – Erős jobboldali kormánypárt kialakítását várja az ország. = Devecseri Újság, 1944. június 24. – Csak az a fontos, hogy megmentsük az országot. = Devecseri Újság, 1944. október 28. –
Irodalom: – Vonyó József: Meskó pártja Zalában. Adatok a nyilasok zalai szerepéről és társadalmi bázisáról. (1933-1935) = ZGy 35.köt. – Nyilasok és kis-zsidók… = TU., 1935. március 31. – Telepedési engedély. = TL., 1936. május 23. – Nemzeti szocialista nagygyűlés Tapolcán. = TU., 1934. július 8. – A törvényhatósági választások eredménye. = TU., 1934. december 2. – Képviselőválasztások a bíróság előtt. Izgatott-e dr. Zakariás Árpád? = TL., 1935. október 26. – Nyilasok kedden – nyilasok szerdán. = TU., 1938. február 13. – Két törvényszéki ítélet Z. Á. nyilasvezér sertésvásárlási ügyében. = TU., 1938. február 13. – Furcsa nyilas vitézkedés. = TU., 1938. április 24. – A tapolcai nyilas-gyűlés. = TU., 1939. november 19. – Megjegyzés. = TL., 1940. január 6. – Kinevezték a MÉP tapolcai új vezetőségét. = TV., 1940. március 3. – Turul vezértábor Tapolcán. = TV., 1940. április 6. – Új felelős szerkesztő a Devecseri Újság élén. = TV., 1941. május 31. –
ZÁKONYI FERENC dr. író, helytörténeti kutató
(Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.)
Pécsen járt középiskolába és ott kapott jogi diplomát 1936-ban. 1937-ben államtudományból doktorált. Siófokon nevelkedett és ott vált a Balaton vidékének kiváló ismerőjévé, majd később múltjának művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává. 1937-1950 között segédjegyző, majd főjegyző Balatonszabadiban, Mezőkomáromban, Berhidán és Siófokon. Itt indította el a Siófoki Füzetek c. kiadványsorozatot. Nagy szerepe volt az 1946-1949-ig működő Balatoni Népfőiskola létesítésében és működtetésében. 1951-ben Balatonfüredre költözött és megalapította a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalt, amelynek nyugdíjazásáig 1970. január 1-ig vezetője volt. E tisztségében pusztuló műemlékek helyreállítását, emlékhelyek százainak létesítését kezdeményezte és valósította meg. Rendkívül értékes tudományos és ismeretterjesztő publikációs tevékenységet folytatott. Még 1936-ben jelent meg első írása a Tapolczai Lapokban, amelyet több követett. Nevéhez fűződik az Idegenforgalmi Hivatal tapolcai kirendeltségének megnyitása 1952-ben és a Batsányi Emlékszoba létesítése 1953-ban. Egyik alapítója volt az 1958-ban újjáalakult Batsányi Emlékbizottságnak, apostola a Batsányi kultusznak. Keresztúry Dezsővel együtt a Kassán, Kufsteinben, Linzben és Párizsban létesített Batsányi emléktábláknak egyik értelmi szerzője volt. A Balatonról, Balaton-felvidékről, Tapolcáról és környékéről írt tudományos igényű, népszerűsítő hangvételű, ismeretterjesztő, idegenforgalmi érdekű írásai máig megkerülhetetlenek a tájjal foglalkozók számára. Élete végéig tanult és alkotott. A Balaton polihisztoraként 82 évesen hunyt el. A balatonarácsi temetőben nyugszik. Emléktáblája van a balatonfüredi pantheonban és Siófokon. 100 születésnapjára rendezett ünnepségsorozat rendezvényeivel méltón tisztelegtek emléke előtt.
Műveiből: – Kiállítást a természetjáróknak. = TL., 1936. december 19. – Felvidéki levél az ismeretlen Balatonról. = TL., 1939. január 7. – A Gyöngyösi csárda. Veszprém, 1956. – A Balaton a magyar irodalomban. (Társszerző) Veszprém, 1956. – Tihany és környéke. Veszprém, 1958. – Veszprém megye a szabadságküzdelmekben. (Társszerző.) Veszprém, 1959. – Előadások a Balatonról és a Bakonyról. Veszprém, 1961. – Balaton. (Társszerző) Bp. 1957. – Balatonfüred. Veszprém, 1988. – A savanyúvizek városában. (Írások Balatonfüredről) Balatonfüred, 2009. –
Irodalom: – VÉL – Matyikó Sebestyén József: Varázslója a tájnak. = Somogyi Néplap, 1989. augusztus 26. – Matyikó Sebestyén József: Z.F. a füredi Panteonban. = Új Horizont, 1994. 6.sz. – Karika Erzsébet: Z.F. Bibliográfia. Veszprém, 1995. – Reindl Erzsébet: Z. F. = Matyikó Sebestyén József: Dr. Z. F. a Balaton szolgálatában. Balatonfüred, 2001. –
ZALAI SIMON dr. ügyvéd
(Tapolca, 1857.01.21. – Auschwitz, 1944 július 8.)
Apja Schlesinger Ábrahám kereskedő, anyja Rechnitzer Netti volt. Késői gyermekként főként a nővére nevelte. A tapolcai elemi iskola után a soproni gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten végzett jogot. Vizsgáinak letétele után hazatért és 1891 novemberében nyitotta meg ügyvédi irodáját a főutcai Lessner Sándor-féle házban. A következő évben felvették az ügyvédi kamara tagjai közé. Az 1910-es évekig ügyészi megbízottként is tevékenykedett. 1893-ban Ajkáról hozott magának feleséget, Lőbl Berta személyében. Csendes, szorgalmas, munkájának élő embernek ismerték, aki szívesen működött közre a kisebb perpatvarokban is. Fiatalabb éveiben munkatársa volt a Tapolcza és Vidéke c. lapnak. Idős feleségével együtt nyelte el az auschwitzi gázkamra és krematórium.
Műveiből: – Szerkesztői üzenet. = TV., 1891. április 11. – Agyagipar-kiállítás Budapesten. = TV., 1891. június 14. - A gönczöl szekér. = TV., 1892. május 15. –
Irodalom: – DCL – Új ügyvédi iroda. = TV., 1891. november 15. – A zala-egerszegi ügyvédi kamara. = TV., 1892. január 3. – Esküvők. = TV., 1893. november 4. – Kirendelés = TV., 1901. január 6. – Nyílt-tér. = TL., 1906. május 27. –
ZALATNAY STÜRMER JÓZSEF ezredes
(Komárom, 1876. november 21. – ? )
A nürnbergi eredetű család a 19. sz. elején kapott magyar nemességet. A Tapolca környéki bauxittelepek megtalálójának ifjúkorát homály borítja. Katonai alreáliskolát Kismartonban, a hadapródiskolát Budapesten végezte, ahonnan zászlósként került ki a cs. és kir. 69. gyalogezredhez. 1897-ben lett hadnagy. 1908-ban már főhadnagy és a székesfehérvári laktanyában szolgál. Ekkor nősült meg Budapesten. Felesége Szaffka Mária lett. 1914-ben a 62. gyalogezredhez helyezték századosi rangban. 1915. május 5-én a gorlicei csatában súlyosan megsebesült, tüdő ás gerinclövést kapott, ami harci szolgálatra alkalmatlanná tette. 1916-1918 között Belgrádban a katonai vonatparancsnokságon szolgált, 1918. augusztus 1-től a bécsi hadimúzeumba osztották be. Később a kormány fölszámoló megbízottjaként működött 1921-ben történt nyugdíjba helyezéséig. Jelentős numizmatikusként is számontartották. Tapolcai lakos volt 1908-ban, amikor nevére íratták azt a Taliándörögd határában található 41 kat. hold, erdőparcellát, ahol először tűnt fel neki a talaj vörös színe. A Halimba irányába tartó Malomárok egyik pontján érckibúvást talált vasércgumókkal. A vasérc jelenlétét tartotta fontosnak és még ez évben zártkutatmányi jogot kért érc és ásványokra. Zalatnay Stürmer katonai teendői, valamint az első világháború kitörése elvonták a figyelmét az érclelőhelyről. A frontos súlyosan megsebesült és rokkantként Bécsbe került. Itteni múzeumi szolgálata idején kezdett ismét érdeklődni malomvölgyi birtokai iránt. Az 1919. március 20-án tartott helyszíni szemle geológus szakértője szerint Stürmer birtokán kitermelésre érdemes jelenős bauxittelep van. A további kutatások finanszírozásához tőkéstársakat keresett és 1921. április 27-én Bp.-en tartott közgyűlésen elhatározták a Tapolcai Bánya Rt. megalakítását. A további kutatások igazolták a várakozásokat és nyilvánvalóvá lett, hogy az esetleges bányanyitáshoz külföldi tőkét kell bevonni. A Junkers-IFA céggel, majd a Zürichi székhelyű Bauxit Trust AG.-vel kialakított együttműködés során azonban kijátszották Zalatnai Stürmert és alapító társait. A Rt.-be vitt vagyonuk elolvadt. Tíz év alatt a tőkeszegény tapolcai alapítóknak nyoma sem maradt a bányatársaságnál. A tanulságos történetről Die Gründung der Tapolczaer Bergbau A.G. und deren Tätigkeit bis 1. Juli 1925. című 35 oldalas visszaemlékezésében számolt be. 1935-ben még élt. Zalatnay Stürmer József későbbi sorsáról nincsenek adataink. Egyes források sejtetése szerint halálát a német titkosszolgálat siettette.
Irodalom: – A Magyar Legújabb Kor Lexikona. Bp. 1932. – Andrássy Antal: Ahol a vörös út vezet. [Tapolca, 1973.] – Bauxitbányászat a Bakonyban. Tapolca, 1987. – A szőci bauxit-vidék feltárása. = TL, 1926. július 18. – Feltárul a Bakony kincsesháza. = TL., 1926. augusztus 1. –
ZARUBAY LÓRÁNT dr. ügyvéd, szolgabíró
(Zalaegerszeg, 1907. január 31. – Balatonfüred, 1957. december 14.)
Szülei Zarubay Andor pénzügyi főtanácsos, a Zala vármegyei számvevőség főnöke és Gergye Vilma. Szülővárosában érettségizett, ezután jogot végzett, majd állami szolgálatba lépve 1933. szeptember 12-én aljegyző lett a nagykanizsai járásban. Előtte Zalaegerszegen még közigazgatási gyakornok is volt. 1935. július 1-től 1940. február 1-ig ugyanitt szolgabíró. 1940. február 1-én helyezték Tapolcára járási szolgabírónak. Sokrétű szolgálatát közmegelégedésre látta el. Ezt a tisztet 1943. szeptember 30-ig töltötte be. Ekkor Zala vármegye közgyűlésétől nyugdíjazását kérve lemondott erről és előzetes megegyezés alapján átvette a zsidótörvények alapján „köztulajdonba vett” Lessner-féle borkereskedő cég jogutódjának, a Tapolcai Borkereskedelmi Rt-nek ügyvezetői igazgatói tisztét. E tisztségéből 1946. áprilisában mentették fel. A háború után 1948-tól még néhány évig ügyvédi gyakorlatot folytatott Tapolcán, majd Budapestre távozott. A háború végét a fővárosban vészelte át. Később Balatonfüredre költözött, ahol haláláig ügyvédként dolgozott. Háza, irodája a tihanyi fürdőtelepen volt. Súlyos szívizom-elfajulással többször kezelték a szívkórházban. Ott hunyt el 50 éves korában. Zalaegerszegen a művészeti értéke miatt védetté nyilvánított közös családi sírban nyugszik.
Irodalom: – Zm. Arch. – Kinevezés. = TL., 1932. április 23. – Kinevezés = TL. 1933. július 1. – Áthelyezések a vármegyénél. = TL. 1935. június 22. – Áthelyezés. = TL., 1940. január 6. – Tűzoltó szemle. = TV., 1941. október 4. – Nyugdíjazás. = TV., 1943 szeptember 18. – Miklós Tamás P.: Bydeskuthy Sándor és Révfülöp. = Villa Filip, 2004. 1-2. szám. –
ZENTAI PÁL festőművész
(Tapolca, 1938. március 28. – Szombathely, 1987. november 14.)
Azonos nevű édesapja mozdonyvezető volt, édesanyja Vidám Gizella. Szülővárosában járt iskolába, a Batsányi János Általános Gimnáziumban érettségizett 1956-ban. Hajlamaitól indíttatva, felvételi vizsgát tesz a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, de “helyhiány” miatt elutasítják. Hányatott évek következnek. Helyét keresi és sűrűn váltogatja munkahelyeit. Bányász volt Halimbán, majd a vasúton fékező, kocsifelíró, távírdász. Bárzongorista és alkalmi munkás. Fordulatot hoz életébe, hogy 23 éves korában felveszik az Egri Pedagógiai Főiskola rajztanári szakára. Itt Jakuba László Munkácsy-díjas festő és Platthy György tanítványaként földrajz – rajztanári diplomát szerez. Rövid ideig általános iskolai tanár Tapolcán. Képzőművészeti szakkört vezet sikeresen. Sokat rajzol, de színjátszással is próbálkozik, Rengeteget olvas, verseket ír. Rendkívüli tehetségére felfigyel Szamos Rudolf író, főszerkesztő és 1964-ben meghívja a Vas Népe című nyugat-dunántúli napilap szerkesztőségébe lapgrafikusnak. A feladat érdekli, tehetsége itt bontakozott ki igazán. Mint újságíró, igényes művészeti kritikáival, mint festő és grafikus, ízlésével, valóságábrázolásával tekintélyt vív ki magának Nem hat rá a kor un. “szocialista realizmusa”. A sematizmust elutasítja. Sajátos és lenyűgöző színvilága párosult kitűnő grafikai tudásával. 1970-ben a zsűri egyhangú döntésével felvették a Művészeti Alap tagjainak sorába. Sokat dolgozik, de művészi termékenysége nem megy a minőség rovására. Bár voltak festő ideáljai (Modigliani, Benczúr, Paál László stb.), merített az impresszionisták színvilágából, az expresszionisták erejéből, de nem lett senki epigonja. Hamar kifejlődött határozott realizmusa, saját, mással össze nem téveszthető kifejezésmódja. Főleg a magyar táj, a Balaton környéke, az Őrség világa és emberei érdeklik. Sok tárlaton szerepelt. Az első két önálló kiállítása éppen Tapolcán volt, 1962-ben és 1963-ban. Képeit Marton László szobrászművész melegen ajánlotta a szülőváros közönségének. Képeit bemutatta Keszthelyen, Veszprémben, Csornán, Lentiben, Kaposváron, Balatonfüreden, Zánkán, Sümegen, Szombathelyen, Nagykanizsán, és persze Budapesten a Csók Galériában és az Újságíró Szövetség Galériájában, továbbá Jugoszláviában Mariborban és Alsólendván. Fiatalon, 49-ik évében szólította el a halál.
Műveiből: – „Ki ért meg engem?” Versek. [Kézirat] Tapolca, 1957. –
Irodalom: – PSZT – Seregélyi – VÉL – Rumpler Mária: „A helytállást tanultam meg a bányászoktól…” = Bauxit, 1981. október – V.L.: Elhunyt Z.P. újságíró, festőművész. = Napló, 1987. november 25. –
ZOLTAI LAJOS gépészmérnök, berepülő pilóta, ezredparancsnok
( ?, 1920. – Esztergom, 1978. november 3.)
Gyermek és ifjúkora részleteit nem ismerjük, de megírták, hogy már kisgyerekként is repülőnek készült. A budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1944.-ben nősült, felesége Süle Sarolta Piroska lett. Házasságukból két fiú és egy leánygyermek született. Kora ifjúságától fogva nagy szenvedélye volt a repülés, amelynek gyakorlását csak a honvédség keretein belül tudta megoldani. Berepülő pilóta lett az újjászerveződő magyar hadseregben. Emellett később különböző parancsnoki beosztásokat is ellátott. Pl. Börgöndön a csatarepülő alakulat hadosztályparancsnoka volt. 1950-1951-ben, századosi rendfokozatban a 23. Önálló Csatarepülő ezred parancsnoka, ill. a tapolcai helyőrség parancsnoka volt.
Már nyugdíjasként Esztergomban családja körében élt, amikor 58 évesen váratlanul elhunyt. Hamvait az Esztergom-szentgyörgymezői temetőbe helyezték.
Irodalom: – A szabadság rabja. =Dolgozók Lapja, 1966. március 27. – Bende Lajos: Esztergomi repülőipar története. 1933-1989. – Gyászjelentés –
ZÖLD JÓZSEF kötélgyártó mester
(Tapolca, 1902. május 11. – Tapolca, 1977. )
Szülei, Zöld József törpebirtokán gazdálkodó földműves és Kövesi Eszter. Az elemi népiskola után gyermeküket inasnak adták. A kötélgyártó mesterséget kitanulva az 1920-as évek közepén önállósította magát. 1927. februárjában nősült. Felesége Illés Terézia lett. Lakása és műhelye a Halápi u. 3 sz. alatt volt. Termékpalettáját mindig vásárlói érdeklődéséhez igazította. A különböző kötelek iránti igény előbb kedvezően alakult, később egyre kisebb kereslet mutatkozott termékeire. Idősebb korában már csak alkalmilag művelte szakmáját. Az ő szakmáját is a gyáripari fejlődés tette feleslegessé.
ZRÍNYI MIKLÓS dr. járásbíró
(Szombathely, 1888. július 25. – Budapest, 1973. december 19.)
Zrinyi József és Szabó Teréz fia. Gyermek és ifjúkoráról nincsenek ismereteink. Budapesten szerzett jogi képesítést, majd a következő években több szakvizsgát is letett. 1912-ben Szombathelyen törvényszéki jegyzőként működik. 1919-ben Kőszegen nősült. Szombathelyen törvényszéki bíróként dolgozott, amikor a kormányzó, az igazságügyi miniszter előterjesztésére 1927. április 1.-el kinevezte a tapolcai járásbíróság elnökévé. Az eskü letétele után családjával Tapolcára költözött és hivatalát átvette dr. Janzsó Ferenctől, aki visszatért a zalaegerszegi bíróságra. Szakmai felkészültségének, feltétlen törvénytiszteletének, emberi korrektségének híre megelőzte és ezt háromévi tapolcai működése teljes mértékben igazolta. 1930 áprilisában általános sajnálkozás kísérte távozását, amikor a zalaegerszegi törvényszék tanácselnökévé nevezték ki. A település vezetői és a tapolcai ügyvédi kar búcsúvacsorán mondott köszönetet tapolcai munkásságáért. A zalaegerszegi működése nyomán a győri kir. Ítélőtábla bírójának helyezték át. Innen, 1939 novemberében a királyi Kúria bírójának nevezték ki. A háborús évek viszontagságait, a főváros ostromát szerencsésen túlélte és fontos beosztásokat kapott az újjászervezett jogszolgáltatás rendszerében. Szakmai tekintélyét, karrierjét jellemzi, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírójaként vonult nyugalomba. 86 évet élt. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Irodalom: – DCL –Horváth Zsolt: Jogszolgáltatás Zala megyében a polgári korban. (1872 – 1945) Zalaegerszeg, 1999. – Bírósági kinevezés. = TU. 1927. március 18. – Az új járásbírósági elnök eskütétele. = TU. 1927. április 22. – Járásbíróságunk elnökének előléptetése. = TU. 1930. február 9. – Dr. Z. M. kinevezése. = TL., 1930. február 9. – Dr. Z. M. = TU., 1930. március 2. – Igazságügyi kinevezések. = TL. 1930. november 14. – Halálozás. = TV. 1943. április 3. – Gyászjelentés, 1974. január 3. –
ZSIRAY FERENC dr. szülész, nőgyógyász főorvos
(Szombathely, 1935. április 13. – Tapolca, 2018. augusztus 30.)
Szülei Zsiray Gyula MÁV-fő-kocsivizsgáló és Asbóth Irma. Alap és középiskoláit ifjúsága fő színhelyén Celldömölkön végezte. Orvosi tanulmányokat a Pécsi Tudományegyetemen folytatott. Itt 1959-ben kapott diplomát. 1959-1960-ban központi orvos-gyakornok, 1960-1963-ban segédorvos. 1964-1968-ban alorvos, majd 1969-1976 között adjunktus a tapolcai kórházban. 1977-1986-ig ugyanitt főorvos, 1987-1995 között osztályvezető főorvos. Tapolcán és környékén sok gyermek köszönheti neki világra jövetelét. Szakmai munkáját segítette, hogy 1959-től az Orvosi Kamara, 1960-tól a Magyar Nőorvos Társaság, 1972-től az Európai Nőgyógyász Társaság tagjaként továbbképzéseken, konferenciákon vett részt. Kiegyensúlyozott családi életet élt Kuthy Etelkával a tapolcai bölcsőde egykori vezetőjével. Két gyermekük van, Adrienn tanár és Ferenc borász. Aktív, sokoldalú érdeklődő emberként, tapolcai letelepedésének kezdeteitől fogva részt vett a város és a régió közéletében. 1980-tól tagja volt a Berzsenyi Dániel Irodalmi Művészeti Társaságnak. Ifjúságának emlékeire támaszkodva részt vett a Kemenesaljai Baráti Kör munkájában. 1984-től az Egry József Baráti Kör tagja. 1994-től a tapolcai evangélikus közösség presbitere, a Protestáns Templomért Alapítvány kurátora. 1994-től a Veterán Repülők Egyesületének tagja. 1994-től 2002-ig Tapolcán önkormányzati képviselő. 1995-től a Néptánc Alapítvány kuratóriumának elnöke. Kiváló szervező volt. 2004-ben Tóth József után őt választották meg a Tapolcai Városszépítő Egyesület elnökének. Ezt a feladatot is nagy aktivitással látta el egészen egészségügyi állapotának megromlásáig. Sok fontos esemény fűződik nevéhez. pl. a védendő helyi értékek felkutatása és listába foglalása, a „Virágos Városért” igazi mozgalommá tétele, fontos konferenciák megszervezése, de mindenekelőtt az egyesület életének stabilizálása. Életének utolsó éveit súlyosbodó betegsége és feleségének halála nehezítette meg. Széleskörű munkásságáért több kitüntetést kapott. Pl. Haza Szolgálatáért, Vöröskeresztes Munkáért, Veszprém Megyéért arany fokozat, Munka Érdemrend bronz fokozat, Kiváló Munkáért, TIT aranykoszorús jelvény, NEB Emlékplakett, stb. 2009-ven Tapolca Városért kitüntetésben részesült, 2012-en Podmaniczky díjat kapott városszépítő tevékenységéért. Hamvai felesége mellé kerültek.
Irodalom: – VMKÉL –
ZSOLNAI (ZEISLER) ANNA tanítónő
( ? 1850 körül – Budapest, 1920 körül)
Életútját 1875-től ismerjük, ekkor került a tapolcai izraelita népiskola létszámába képesített tanítónőként. Ekkor magyarosította nevét. Közvetett forrásokból tudjuk, hogy hivatását nagy igyekezettel, kifejezett gyermekszeretettel és szakmai igénnyel végezte. Egyszerre jellemezte a jó célok iránti alázat és nagyfokú polgári öntudat.1881. november 22-én tartotta a Zalamegyei Általános Tanítótestület nagygyűlését, ahol az „Elnök megnyitván a gyűlést, bejelenti, hogy Zsolnai Anna k. a. tanítónő és Singer Anna óvónő a járási körbe, mint rendes tagok kívánnak belépni. – Éljenzéssel tudomásul vétetik.” – szólt a határozat. E szervezetben is nagy aktivitást fejtett ki. Tenni-akarása változatos formákban jelentkezett. Sikeres előadásokat, bemutatókat, mintatanításokat tartott. Legfőbb pedagógiai alapelve a ma is modernnek számító gyermekközpontúság volt. Mindig gyűjtött, ill. saját pénzéből adományozott valamely jótékony célra, pl. a Magyar Tanítók Országos Árvaháza létesítésére. stb. 1883 nyarán „tanügyi tanulmányozás czéljából” New Yorkba utazott, majd néhány nyugat-európai város iskoláit is felkereste. 1885-ben a járási tanítói kör másodjegyzőjévé választották. Sokáig nem dolgozhatott itt, mert még 1885-ben a Budapesti Leány-árvaház rendes tanítónőjévé nevezték ki. Ekkor költözött el Tapolcáról. Szakmai kvalitásai, kiváló szervezőkészsége miatt 1888-ban igazgatói címet kapott. A fővárosban a Vilma keresztnevet is használta. Tanítói munkája mellett legmaradandóbbat talán azzal alkotott, hogy kezdeményezte és fáradhatatlan munkával 1883-ban Tapolcán megszervezte a Krajczár Egyletet, amelynek célja a szegénysorsú gyermekek segélyezése volt. A Krajczár Egylet egészen a második világháborúig eredményesen működött. Zsolnai Anna későbbi sorsáról nincs tudomásunk. Amikor 1933-ban a Krajczár Egylet 50 évfordulója alkalmából rendezett ünnepség idején keresték, már nem élt.
Irodalom: – TIEI. Ért. 1899/1900. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. – Tóth József: A tapolcai zsidóság vázlatos története és szerepe a város életében. Tapolca, 1994. – A Magyar Tanítók Országos Árvaháza = Néptanítók Lapja, 1883. január 6. 1. sz. – Hírek. = Zalai Tanügy, 1881. december 16. és 1885. január 8. – Egy magyar tanítónő Amerikában. = VU. 1883. 36. sz. 590 p.– 50 évi jóttevés. = TL., 1933. január 1. –
ZYZDA ZSIGMOND adóhivatal vezető
(Lengyelország, 1863. – Keszthely, 1938. március 11.)
Az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban született. Édesapja a lengyel függetlenség nagy harcosa volt, vele menekült Oroszországból, itt nevelkedett és nőtt fel. Érettségi letétele után a szatmári és munkácsi adóhivatalnál volt gyakornok. 1907-ben Siklóson adóellenőr. 1910-ben a szolyvai adóhivatal pénztárosa. Aktív főhadnagyként harcolt az első világháborúban. 1916-ban az egyenruhát cserélte el az adóhivatali állással. „Több városban teljesített szolgálatot, mindenütt szimpátiát keltett katonás modorával, egyenes jellemével, úri magatartásával.” Az elhunyt Czunf István utódjaként 1916. június 1-én Szeghalomról helyezték Tapolcára, ahol hosszú ideig az adóhivatal pénztárnoki állását töltötte be. Állampénztári főtanácsosként 1927. április 1-én ment nyugdíjba. Hosszú ideig ő volt a tapolcai adóhivatali apparátus főnöke. Nagyon kedvelte városunkat, amelyet csak nyugdíjas éveiben cserélt el Keszthelyre, ahol veje Németh Károly református lelkész családja körében élt. Lelkészi szolgálattevés közben vele többször látogatott vissza városunkba. 75 évesen hunyt el. Sírja Keszthelyen van.
Irodalom: – Új adóhivatali pénztáros Tapolcán. = TL., 1916. június 4. – Nyugalomba vonulás. 1927. április 1. – Halálozás. = TL., 1938. március 19. – Halálhír. = TU., 1938. március 20. –