Találatok száma: 92
PACSAY JÁNOS FIDÉL kapucinus, plébános
(Nagyvárad, 1926. – Budapest, 2003. október 20.)
Elemi osztályait a Nagyvárad-Olaszi katolikus plébániaiskolában járta, majd a Szent László Gimnáziumot végezte el. 1945-ben érettségizett, de ekkor már két éve kapucinus kispap volt. Még ez évben Budapestre jött novíciusnak. Már nem mehetett vissza Váradra, tehát a teológiát Budapesten végezte el. Itt Szentírás szakos volt, így hivatalból megtanulta az ókori kelet fontosabb nyelveit. 1950-ben fejezte be tanulmányait, ekkor feloszlatták a rendet. Rövid ideig kántorizált, majd behívták katonának. Leszerelése után tűzoltó lett, majd két évig a Földtani Intézet alkalmazottja volt. Ezt követte a Fővárosi Motor- és Gépipari Vállalat, ahol autószerelőként dolgozott 1956-ig. 1964-től újra papként tevékenykedhetett. Káplán lett a budai rendház templomában. Hitoktatással foglalkozott és létrehozott egy ifjúsági énekkart. 1966-tól a veszprémi egyházmegyében folytatta papi hivatását. Három év alatt hatszor diszponálták új egyházközségbe. Tapolcára 1982-ben, György Lajos apátplébános halála után helyezték. Itt három éven át, 1985-ig szolgált. Végül Zalaapátiban 11 évet töltött el plébánosként. A rendszerváltozáskor a rend máriabesnyői házába került, majd Budapesten látta el a Fő-utcai rendház vezetését. A sokat próbált, 11 nyelvet értő-beszélő, rendkívül művelt pap ott halt meg. Tetemét a kapucinus rend máriabesnyői kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Műveiből: – Máriabesnyő. 1990. –
Irodalom: – Pio atya a mosolygós szent. = Új Ember, 2002. szeptember. 22. – Méterekkel a harcolók fölé magasodott. = Új Ember, 2003. április 27. –
PACZULYÁK LAJOS körjegyző
(Alsókubin, 1892. július 31. – Keszthely, 1935. szeptember 2.)
Alap és középiskoláit szülőhelyén, a közigazgatási tanfolyamot Szombathelyen végezte 1914-ben. Közigazgatási pályáját Köveskálon, majd Tapolcán kezdte, mint jegyzőgyakornok. Oklevelének elnyerése után Lesencetomajon segédjegyző lett. 1916 januárjában a 15. honvéd gyalogezredhez vonult be hadiszolgálatra. Megjárta az orosz, román és francia harctereket. Egy ízben megsebesült. 1919. november 30-án hadnagyi rangban szerelt le. Háborús érdemeiért több kitüntetést kapott. Leszerelése után elfoglalta hivatalát, majd 1920-ban Lesencetomajon vezető körjegyzővé választották meg. Itt a testnevelési Bizottság elnöke, hitközségi világi elnök és a Rom Kath. Olvasókör világi elnöke. A Lesencevidék népe szerette, tisztelte, mert tapasztalták jegyzőjük segítőkészségét. Tapolcán is viselt tisztségeket, pl. a Tapolcai Stefánia Szövetség választmányi tagja és a Hangya igazgatósági tagja volt. Részt vett a vármegyei hegyközségi tanács munkájában is. Egy hivatalvizsgálat azonban több szabálytalanságot is feltárt hivatali munkájában. „Évtizeden keresztül – mintajegyző volt. A Tapolcza járási közigazgatás büszke volt rá. És most éppen a pályáján ért defekt miatt szakította meg életét, hagyta itt gondban özvegyét, szomorúságban két árváját. … Aktákat késéssel intézett el. Éjszakákon át dolgozott és mégsem készült el munkájával. … Nem sikkasztott, nem nyúlt máséhoz, anyagi kárt nem okozott – ilyesmit a vizsgálat nem igazolhat. Csak szabálytalanságot, terminusbeli hanyagságokat találhat.” Fegyelmi eljárás, elbocsátás fenyegette. Megszégyenült helyzetét nem tudta feldolgozni. Fiatalon, 43 évesen eldobta magától az életet.
Irodalom: – Békássy – Z.vm. ism. – P. L. körjegyző tragédiája. = TL. 1935. szeptember 7. –
PADOS JÁNOS dr. orvos, író, plébános
(Dunaföldvár, 1820. június 21. – Nemestördemic, 1892. június 22.)
Nemes család sarja. Gyermekkoráról nem sokat tudunk. Szülőhelyén kitűnően végezte iskoláit, majd a teológiát Székesfehérváron végezte el. Ugyanitt szentelték pappá. 1848-ban a honvédseregben tábori lelkészként szolgált, résztvett a pákozdi és scwechati ütközetekben, majd közhonvédként, később őrmesterként Kmety hadosztályában szolgált Világosig. Ezért hatévi vasban letöltendő várfogságra ítélték. 1853-ban szabadult. Előbb nevelő volt Csurgón a Károlyi családnál, majd 1861-1867-ig a pesti egyetemen orvostanhallgató. 1872-ig Zsámbékon volt plébános. Tisztéről lemondva európai útra indult, hogy megismerkedjék a legfejlettebb egészségügyi intézményekkel és orvosi gyakorlattal. Hazatérte után Nemestördemicen vásárolt birtokán telepedett le, itt folytatott orvosi, papi és irodalmi tevékenységet. „Itt, mint szelíd, közkedveltségű orvos és jó pap élte le hátralévő napjait.” Úti élményeinek publikálásán kívül versei, irodalmi, filozófiai, egyházi és gyógyászati írásai jelentek meg. Machiavelli és Montesquieu műveit fordította magyar nyelvre. Érdekelte a régészet is. Gyakran járt Tapolcán, jó barátságot ápolt főleg Ács Ferenccel, Beszedits doktorral és Neuhaus Ábrahám rabbival, valamint Konkoly Ambrus plébánossal, akikkel gyakran társalgott 1848-as élményeikről. Több cikket írt a Tapolcán először megjelent újság, a Balaton. c. hetilap számára. 72 évesen halt meg. Minden vagyonát végrendeletileg „Ns. Tördemicz községének, a szegények menhelyéül hagyományozta.” Kívánságára koporsójába mellé helyezték azt a béklyót és rabláncot, amelyet a munkácsi börtönben kellett viselnie. Síremléke a badacsonytördemici temetőben van. Egykori házában ma a tördemici óvoda működik. Kultuszát ott ápolják.
Műveiből: – Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása. (ford.) Pest, 1856. – Myrtuslombok. Pest, 1861. – Machiavelli: Értekezések Titus Lívius római történeteinek X. első könyve fölött. (ford.) Pest, 1862. – Útijegyzetek levelekben. Pest, 1863. Utazási napló. Bp. 1890. – Hogyan írjuk az idegen szókat? = Balaton, 1884. július 24. –
Irodalom: – Szinnyei – MÉL – MUL – VÉL – ZÉL – Harmath - Katsányi – Agárdi Ferenc: A nagyvilág magyar vándorai. Bp., 1955. – Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., 1993. – Fonay Tibor: Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – Halálozás. = TV., 1892. június 26. – Dr. P. J. + = TV., 1892. július 3. – Pados hagyatéka. = TV., 1892. szeptember 3. – P. J. = TV., 1892. szeptember 17. – Tamás István: Pados János szép élete. = Új Horizont, 1990. 2. sz. –
PAISS ANDRÁS plébános
(Erdély, 167? - Keszthely, 1738.)
Nem tudni mikor és miként került Erdély kézdi-kisdi székből a Dunántúlra. A filozófiát 1698-tól, a teológiát 1701-től Bécsben hallgatta, ahol a Pazmaneum esztergomi növendéke. Az intézeti esküt letette 1701. január 5-én. A négy kisebb rendet Trautson Ernő bécsi püspök kezéből vette fel a Mária Magdolna kápolnában 1700. december 18-án. 1702-től már plébános Vörösberényben de a kuruc érzelmű lakosság zaklatására elhagyta plébániáját. 1705-től 1714-ig Reziben plébános. 1714-1720 között Tapolcán plébános. 1720-tól 1736-ig a keszthelyi plébánián teljesít szolgálatot. Végrendeletében korábbi templomaira hagyta vagyona nagy részét.
Irodalom: – Pfeiffer –
PÁKAY ZSOLT dr. tanár, történész
(Marcziháza, 1909. augusztus 1. – Budapest, 1991. május)
A család tapolcai kötődésű. Nagyapja Árvay Lajos, Tapolca egykori főjegyzője, apja Pákay Károly marcziházi áll. elemi iskolai tanító, anyja Árvay Irma. A Bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajz-történelem szakon végzett 1923-ban. Doktori disszertációját a Zsidi-medence földrajzából írta. Ezt követően évekig Cholnoky Jenő asszisztenseként, tanársegédjeként segédkezett az egyetemen. Közben rendszeresen kutatott a fővárosi levéltárakban, könyvtárakban és múzeumokban. Az 1930-as évek elején érdeklődése a Dunántúl, elsősorban a Balaton-felvidék törökkori történelme felé fordult. E területen végzett alapkutatásai máig meghatározzák ismereteinket Veszprém megye 16-17. századi történetéről. 1935-től a Veszprém megyei tanfelügyelőségen kapott munkát. Jelentős munkásságot fejtett ki Veszprém megye gazdaságtörténetének, birtokviszonyainak kutatásával, feltárásával. A Veszprémi Népoktatás c. lap első felelős szerkesztője volt. 1939-ben a Kultuszminisztériumba helyezték, ahol miniszteri titkárként dolgozott. Itt – kisebb megszakításokkal – tevékenysége 1951-ig tartott. Elbocsátása után fizikai munkát végzett, éjjeliőrként, portásként élt. 1953-ban családjával Badacsonylábdiban telepedet le és a környező települések, Várvölgy, Szigliget, Badacsonytördemic, Taliándörögd általános iskoláiban tanított. Felesége Tapolcára járt dolgozni, fia az itteni gimnáziumban végzett. 1969-ben nyugdíjba vonult és Bp.-re költözött. Tapolca és környéke törökkori történelmének kutatásával és részbeni feltárásával múlhatatlan érdemeket szerzett.
Műveiből: – Ráthoti Gyulaffy László élete. = TU., 1936.szeptember 13. – Adózási viszonyok a török időszak alatt Veszprém megyében. Szombathely, 1939. – Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó összeírások alapján. (1531-1696) Veszprém, 1942. – A veszprémi káptalan a 18. században. = Regnum, 1940-1941. Bp., 1942. – Tapolca környéki helynevek. = Ethnográfia, 1942. – A szőlőművelés hatása a Balatonkörnyék népének életére, településére. (Sági Károllyal) = VMMK 10. Veszprém, 1974. – A veszprémi püspökség uradalmainak összeírása 1802-ből. =VMMK 13. Veszprém, 1978. – Adalékok a tapolcai és sümegi járás törökkori történetéhez a rovásadó-összeírások alapján. (1531-1696) =VMMK 17. Veszprém, 1984. –
Irodalom: – KAL – VKÉL –
PALÁDI FERENC bányamérnök
(Nagyszőllős, 1923. – Budapest, 2002. szeptember)
Kárpátalján született. Középiskolai tanulmányait Beregszászon járta. Tanulmányainak folytatását megszakította a háború. 1945-ben Nyirádra került. Az itteni bányaüzemnél kezdett dolgozni Boldizsár Tibor üzemvezető keze alatt. A Magyar Bauxitbánya Vállalat itthon maradt vezetői üzem-technikusként alkalmazták. 1947-ben beiratkozott a budapesti Műszaki Egyetem bányamérnöki szakára. Egy év múlva Budapestre a MASZOBAL központi bányaműszaki osztályára került. Itt dolgozott 1951-ig, amikor a diploma átvétele után a halimbai feltáráshoz helyezték. Üzemvezető helyettesként a cseresi bánya nyitásával kapcsolatos beruházási, bányafejlesztési programok irányítása volt a fő feladata. Egy időben Tapolcán is lakott. 1954-ben a MASZOBAL megszűnésekor kinevezték a Balatonalmádi Bauxitkutató Vállalat igazgatójává. 1958-ban visszakerült Budapestre a Nehézipari Minisztérium Színesfémipari Főosztályára. Az Alumíniumipari Tervező Vállalat megalakulásakor, 1962-ben irodavezető lett és egyben a halimbai beruházások létesítményfőnöke. 1969-ben bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet szerzett. Nyolcvanadik évében hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Irodalom: – Andrássy Antal: Ahol a vörös út vezet… [Veszprém, 1973.] – P. F. (1923-2002) = BKL 2002. 5-6 sz. –
PÁLFFY KÁLMÁN kereskedő
(Köveskál, 1890. október 19. – ? , ?)
Családja egyike Köveskál nemes famíliáinak. Szülei Pálffy János és Csekő Karolina. Alapiskoláit szülőhelyén végezte, kereskedelmi képzettséget és gyakorlatot Felsőlövőn szerzett. 1922-ben Tapolcán önállósította magát, majd 1927-ben bővítette tapolcai boltját. Üzletköre felölelte a fűszer- és gyarmatáruk, valamint a liszt- és terménycikkek teljes választékát. Választmányi tagja volt az OMKE tapolcai fiókjának, tagja az tapolcai Iparoskörnek, pártoló tagja a Katolikus Legényegyletnek. 1924-ben itt nősült, felesége Domján Anna lett. 1926 februárjában Edit, Ilona lánya is Tapolcán született.
Irodalom: – Békássy –
PÁLFFY KÁROLY dr. jegyző, tanácselnök
(Kővágóörs, 1924. január 1. – Balatonfüred, 2010. április 9.)
Apja Pálffy Károly földműves. A tapolcai polgári fiúiskola tanulója volt. 1940-1946 között Kővágóörs, Tápióbicske, Óverbász, Lesencetomaj községek jegyzőségeinél írnok. 1946-tól Kővágóörs, Taliándörögd, Nemesgulács községekben jegyző. 1950. augusztus 22. – 1954. december 31. között a tapolcai járási Tanács V.B.-titkára volt. 1954-1958-ig a Veszprém Megyei Húsipari Vállalatnál kirendeltség-vezető. 1958. december 2. – 1962. szeptember 15. között volt Tapolca nagyközség tanácselnöke. 1961-ben végzett a szombathelyi Tanácsakadémián. 1962. szeptember 16.-tól 1971. április 30.-ig ismét a tapolcai Járási tanácsnál dolgozott, mint V.B.-titkár. Közben a jogi karon 1965-ben államigazgatási doktorátust szerzett. 1971-1974 között Balatonfüreden tanácselnök. A település várossá alakulása is az ő nevéhez fűződik. 1974-1978-ig az Ajkai Járási Hivatal hivatalvezetője. Hamvai Balatonfüreden pihennek.
Műveiből: – Új Március ébred. = TL., 1939. március 11. –
Irodalom: – Fejes – VKÉL – Balatonfüredi életrajzi lexikon. (Szerk. Baán Beáta) Balatonfüred, 2011. –
PALKÓ LÁSZLÓ vitéz, m. kir. repülő százados
(? , 1910. április 19. – Sidney, 2008. július 24.)
Sportrepülőként kezdte, majd a honvédség kötelékébe került. 1938-ban részt vett a repülő csillagtúrán, amelynek állomásai között Szeged-Tapolca, Tapolca-Szombathely-Balatonkiliti útvonal is szerepelt. Akkor a HA-LAF jelű Bücker-Jungmann típusú 80 lóerős géppel. 1939-ben az I./1. „Ijász” vadász repülőezred tisztjeként, kötelékében repülve vett részt a háború első, szlovák gépekkel vívott légicsatájában, ahol győzelmet aratott. 1941-1945 között a Tapolcán állomásozó Magyar Királyi Vadászrepülő Kiképző-osztály parancsnoka egyben a tapolcai helyőrség parancsnoka volt. Felesége Szabó Erzsébet lett. 1943. júliusában Tapolcán született Zsuzsanna leányuk. A magyar katonai légierő egyik legkomolyabb légiharcászati és taktikai szakemberének számított. Az 1930-as évek végétől kiképzőtisztként, többféle poszton vett részt a gyorsan fejlődő katonai légierő háborús felkészítésében. A II. világháború után kivándorolt Ausztráliába.
Műveiből: – Repülőgépvezetők kiképzése = M. Katonai Szle. 1940. IV. évnegyed, 749-757 p. – A vadászrepülők harcrendje = M. Katonai Szle. 1943. 2. n.é. 109-122p. – A vadászrepülők alaktatváltoztatásai harcrendben = M. Katonai Szle. 1943. 3. n.é. 109-120 p. – A vadászrepülők harceljárása = M. Katonai Szle. 1943. IV. évnegyed, 133-1945 p. –
Irodalom: – Magjerek László: Repülő csillagtúra a Balatonra. = Magyar Szárnyak, 1938. október 1. – Szemerédy Ferenc: A magyar légierő első diadala = Magyar Katonai Szemle, 1939. 2. n.év. 108-118 p. –
PALLAGHY DEZSŐ bistei, vezérőrnagy, földbirtokos
(Abaúj-Enyicke, 1870. szeptember 8. – Balatonszepezd, 1953. június 5.)
Szülei Pallaghy Mihály és Szepessy Katalin. Apja uradalmi tiszttartó volt. A felvidéki kurta-nemes család sarja a tiszti pályán látta az érvényesülés útját. Katonai iskoláinak elvégzése után csapattiszti beosztásokban dolgozott. Nagykanizsán szolgáló fiatal főhadnagyként megismerkedett Viriusz Vince Karolin leányával, akit eljegyzett, majd 1902 október 30-án Lesencetomajon oltár elé vezetett. Ezzel jelentős szepezdi szántó, erdő és szőlőbirtokhoz is jutott. A mozgósítás idején már őrnagy volt a m. kir. 31. honvéd gyalogezredben. Zászlóaljának élén a lublini harcokban tanúsított vitézségéért, a Pilica melletti ütközetben majd az ojtozi szoros védelmében, később az olaszországi frontszakaszon szerzett érdemeiért több magas kitüntetést kapott. A háború utolsó szakaszában már a veszprémi 3. honvéd gyalogezred parancsnoka. Egy ideig a soproni 17. honvéd gyalogezred parancsnoka is volt. A háború után visszavonult birtokaira. 1921. július 19-én a kormányzó nyugdíjba helyezte. Nyugállományú ezredesként 1926. március 31-én tábornoki címet kapott. 1930-ban vitézzé avatták. Gyakori vendége volt a tapolcai kaszinónak. Tekintélyes és vagyonos, jó kapcsolatteremtő emberként a Tapolczai Takarékpénztár Rt. elnökévé választotta. Igazgatósági tagja volt a Tapolczai Sertéshizlalda és Húsipari Rt.-nek is. Elnöke volt a tapolcai adófelszólamlási bizottságnak, választmányi tagja a Balatoni Halászati Társulatnak, tagja a Balatoni Társaságnak. A háború után birtokait elvették, majd szétosztották, őt pedig rendőri megfigyelés alá helyezték. A Nemzeti Bizottság tagjai azonban egyhangúan igazolták, mire a rendőri intézkedést feloldották. Sírja Balatonszepezden van.
Irodalom: – P. D. őrnagy bravúrja. = TL., 1915. január 3. – P.D. ezredes hősei. = TL., 1917. augusztus 26. – BÉ.1921. – Kinevezés. = TU., 1926. április 16. – Politika mögül. = TL., 1926. október 17. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23. – 460 vitézt avatott a kormányzó. = TL., 1930. május 31. – Háborús emlékéremmel kitüntetettek. = TU., 1930. szeptember 14. – Közgyűlés. = TL., 1938. február 26. – A Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1939. december 23. – A Tapolczai Takarékpénztár Rt. közgyűlése. = TL.- 1942. április 4
PALOTAY FERENC postafőnök
(Pozsony, 1876. – Budapest, 1953. március 1.)
Apja Palotay Ignác a Pozsony vármegyei törvényhatóság tagja, a Pozsony megyei jegyzőtestület elnöke volt. Nyugdíjazása után családjával Csopakon telepedett le. Az 1910-es évek elején, Muzikár Ferenc postafőnöksége idején már Tapolcán dolgozott, posta és távírda-segédtisztként. Rövid ideig a keszthelyi postahivatalban is szolgált. 1915 májusában, mint a tapolcai postahivatal helyettes főnökét posta és távírda-főtiszté sorolták. Még ez év októberében Posmuk Vince utódjaként kinevezték a postahivatal főnökévé. 1919-ben posta és távírda-felügyelővé lépett elő, majd 1925-ben posta és távírda főfelügyelő címet kapott. Feleségével együtt, aki a katolikus nőegylet elnöke volt, közmegbecsülésnek örvendett. Korrekt, pontos hivatali munkája mellett társadalmi feladatokat is vállalt. Alapításától kezdve munkatársa volt a Tapolcai Újságnak. 1926 nyarán saját kérésére Veszprémbe helyezték, az ottani postahivatal élére. Ekkor vásárolta csopaki üdülőjét, amely élete végéig legkedvesebb tartózkodási helye lett. Korrekt szakmai teljesítménye, veszprémi helytállása jutalmául Budapestre, a Nyugati Pályaudvar postaszemélyzeti ügyosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1938 júliusában postahivatali igazgatói beosztást kapott. Két év múlva nyugdíjba ment. Idejét télen budapesti lakásában, nyáron csopaki üdülőjében töltötte. Budapesten hunyt el 77 évesen, de a csopaki temetőben helyezték végső nyugalomra.
Műveiből: – Ünnepi beszéd = TU. 1924. március 23. – A missió. = TV., 1925. május 3. –
Irodalom: – Kinevezés. = 1905. október 24. – Helyettes postafőnök. = TL., 1914. október 18. – Kinevezés. = TL., 1915. május 9.– Előléptetések és kinevezések. = TL., 1919. – Előléptetés. = TU., 1924.április 13. – Áthelyezés. = TL., 1926. február 7. – Áthelyezés. = TU., 1926. február 12. – Búcsúzó. = TU., 1926. június 18. – P. F. búcsúestélye. = TU., 1926. július 16. – P. F. postafőnök távozása. = TL., 1926. július 18. – Áthelyezés, 1931. október 25. – Ezüstlakodalom. = TU., 1933. április 23. – P. F. postahivatali igazgató. = TU., 1938. július 10. – Gyászjelentés –
PALOTAY FERENCNÉ, SEKERES ELZA nőegyleti elnök
(Nagyszombat, 1890. körül – Budapest, 1970. körül)
Szülei Dr. Sekeres Oszkár Pozsony-vármegyei járási orvos, Nagyszombat szabad királyi város képviselője, és Paulovics Mária. Iskoláit szülővárosában végezte. Hithű katolikusnak, egyúttal liberális szellemben nevelték. 1907-ben ismerkedett meg Palotay Ferenc fiatal postatiszttel és a következő évben egybekeltek. Tapolcára már férjével együtt érkezett és rövidesen bekapcsolódott a városka közéletébe. A Katolikus Nőegyletben dolgozott a legtöbbet. Egyik fő szervezője volt a szegény-sorsú gyermekek részére évről évre megszervezett szervezett adománygyűjtéseknek, az un. „karácsonyi bazár”-nak. Aktivitása okán 1919. december 17-i közgyűlésükön az egyesület elnökévé választották. Rövidesen újjászervezte az egyesület aktivista csapatát. A háború utáni nélkülözéseket hozó, nehéz években hatékonyan intézte az adománygyűjtés és elosztás nehéz feladatait. Tevékenységüket főként Husvét és Karácsony előtti időszakokra koncentrálták. „Az egyesület Palotay Ferencné elnöknő lelkes vezetése mellett lázas tevékenységet fejtett ki, hogy jótékonyságának áldásaiban minél több szegény gyermek részesülhessen.” Férjét 1926 nyarán elhelyezték Veszprémbe, az ottani postahivatal élére, így elköltöztek Tapolcáról. Élete végén már a fővárosban lakott.
Irodalom: – A tapolcai Kath Nőegylet = TU. 1919. december 21. – Jótékony Kath. Nőegyletünk. = TU. 1920. március 7. – A tapolcai róm. kath. nőegylet közgyűlése. = TU. 1920. március 14. – A tapolcai Kath. Nőegylet = TU. 1920. március 28. – A Kath. Nőegylet bazárja. = TU., 1923. december 23. – Köszönetnyilvánítás. = TU., 1925. január 4. – A tapolcai kath. Nőegylet = TU. 1926. július 9. – Karácsonyi bazár. = TU., 1926. január 1. – P. F. búcsúestje. = TU., 1926. július 16. – Ezüstlakodalom. = TU., 1933. április 23. –
PAPP LÁSZLÓ dr. járásbíró
(Nemespécsely, 1862. – Tapolca, 1914. október 25.)
A tanuló és gyakornoki évek után 1892-ben helyezték Tapolcára, ahol a járásbíróság albírájaként tevékenykedett. Hét év múlva, 1899-ben, Bulla Antal távozásával nevezték ki a tapolcai járásbíróság vezető bírájának. Munkáját felettesei megelégedésére, szakszerűen végezhette és ezért 1902-ben tapolcai tisztségének meghagyása mellett kirendelték az alsólendvai járásbíróság vezetésére is. Még ez évben megválasztották a tapolcai Kaszinó elnökéül. E tisztségében azonban nem tudott maradéktalanul megfelelni a vele szemben támasztott igényeknek. 22 évi tapolcai szolgálat után, 52 éves korában gyors lefolyású betegség végzett vele. Nekrológjában rögzítették, hogy „ … kötelességtudó, kitűnő tisztviselő volt ; mint bírót tiszta ítélőképesség, minden személyi tekintetből eredhető befolyás absolut kizárása, szabatos, pontos pervezetés és következetesség jellemezte. Mint hivatalvezető, példása és szigorú főnök volt, ki a reá bízott bíróság ügymenetét állandóan pedáns rendben tartotta fenn. Sajnálatos csak az, hogy zárkózott, kissé rideg egyénisége miatt városunk társas életében nem töltötte be azt a szerepet, amelyre képzettsége és jelleme egyébként képesítette volna.” Szülőhelyén temették el.
Irodalom: – Kinevezés. = TV., 1893. január 28. – Bírói kinevezés. = TV., 1899. április 9. – A tapolczai kir járásbíróság ügybeosztása = TV. 1900. január 1. – Kirendelés. = TV., 1902. április 13. – Kaszinó ügy. = TV., 1902. június 1. – Kinevezés = TL. 1904. június 26. – A tapolczai Kaszinó. = TL., 1906. december 2. – Bíróságunk gyásza. = TL., 1914. november 1. – Gyászjelentés –
PAPP PÁL dr. fogorvos, atlétaedző
(Nova, 1913. november 16. – Tapolca, 1972. március 16.)
Papp Pál és Farkas Margit gyermekeként látta meg a napvilágot. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, 1937-ben kapott diplomát. 1947-ben fogorvosi, majd 1952-ben sportszakorvosi képesítést is szerzett. Az egyetem elvégzése után bevonult katonának. Leszerelése után Tapolcára került, itt kötött házasságot 1941. január 12-én Farkas Irénkével, de rövidesen megkapta behívóját a frontra. Katonaorvosként gyógyított a háború végéig. Maga is többször forgott életveszélyben. A háborúban szerzett kiütéses tífusz következményeit élete végéig viselte. Háborús élményeiből szomorú hangvételű költemények születtek, melyeket egy kis versesfüzetben 1943-ban megjelentettek. 1946-ban jött vissza Tapolcára. Fogorvosként dolgozott, miközben ellátta az iskolafogászi teendőket is. A sporttal egyetemistaként került kapcsolatba. Eredményes atléta volt, különösen a dobószámokban ért el jó eredményeket. Egészen 47 éves koráig maga is aktív versenyző volt. Sportedzői sikerei innen vezethetők le, hiszen rendszeresen együtt versenyzett tanítványaival. Az atlétikát ő honosította meg Tapolcán. 1949. márciusában ő lett a TIAC atlétikai szakosztályának vezetője és egyben edzője. A futó, ugró és dobószámokban egyre jobb eredményeket értek el. 1950-ben 23 versenyen vettek részt és 47 első, 47 második és 46 harmadik helyezést értek el. 1951-ben már 52 versenyen indulva 51 első, 46 második és 27 harmadik helyezést. 1952-ben 51 versenyen 81 első, 81 második és 52 harmadik helyezést szereztek. Tanítványa Csermák József Helsinkiben a kalapácsvetés olimpiai bajnoka lett. Mesteréről így vallott: „Csodálatos ember volt! Edzőnek is kiváló, de mi akkor elsősorban azért rajongtunk érte, mert értünk és velünk volt. Olyan légkört és közösséget teremtett, amiért mindenki örömmel járt edzésekre, mely után mindig összejöttünk és mesélte történeteit a régi sportolókról, de arról is hogyan kell viselkedni, élni.” A tapolcai atlétika sikersorozata még néhány évig folytatódott, de a társadalmi változások miatt az ötvenes évek végén megindult a hanyatlás. 1967-ben még túlélte az első infarktust, de öt évvel később 59 éves korában a második infarktus végzett vele. Emlékére 1994-ben a Városszépítő Egyesület emléktáblát avatott a városi panteonban.
Műveiből: – Versek a Don partjáról. Tapolca, 1942. –
Irodalom: – Esküvő. = TV., 1941. január 11. – Versek a Don partjáról. = TV., 1943. január 16. – Pontyos István: A testnevelés és sport helyzete Tapolcán. [Kézirat] Tapolca, 1972. – P.P. dr. = Testnevelés és Sportegészségügyi Szemle, 1972.2.sz. – Tóth József: Dr. P. P. Tapolca, 1994. –
PÁRKÁNYI (PRUNNER) JÓZSEF dr. plébános
(Türje, 1920. július 8. – Székesfehérvár, 2012.)
Szülei iparosok voltak. A keszthelyi Premontrei Gimnáziumban érettségizett 1940-ben, majd Veszprémben a Püspöki Hittudományi Főiskolára, ezután a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt. 1948-ban az Állami Jogtudományi Karon a kánonjog doktora lett. 1944. november 20-án őrizetbe vette a veszprémi rendőrség, mert tiltakozott Mindszenti József püspök letartóztatása ellen. Néhány nap múlva éppen a veszprémi börtönben, rab püspöke kezéből vette fel a papi rend szentségét. Internálva volt Veszprémben majd Sopronban. Első szentmiséjét is itt, 1945. január 1-én mutatta be rendőri őrizet mellett. 1945-ben káplán Külsővaton. 1947-től templomigazgató, püspöki szertartó, titkár, majd átmeneti veszprémi és kistarcsai internálás után újra püspöki titkár. 1953-tól plébános Köveskálon, 1957 márciusától rövid időre „szolgálaton kívüli, majd még ez évben Pókaszepetken, 1958-tól Zalamerenye-Nagyradán szolgál. 1985-től Tapolca általánosan tisztelt, tudós és segítőkész plébánosa. Öt éves tapolcai szolgálatára még ma is sokan szeretettel emlékeznek. 1990 után Veszprémben plébános. 1973-tól szentszéki bíró, 1975-től zsinati vizsgáztató, 1975-től püspöki tanácsos, 1983-tól az egyházmegyei hivatásgondozó bizottság elnöke. 1988-tól babócsai címzetes apát. 1990–1991-ben püspöki irodaigazgató, általános püspöki helynök, 1990-től kanonok, majd székeskáptalani őrkanonok. Tudós kutatója a veszprémi egyházmegye közelmúltjának. 1997-ben nyugállományba vonult és főváros-közeli otthonában élt. Később a székesfehérvári papi otthonba költözött. 2011. november 4-én Mindszenty-emlékérmet kapott, melyet a Parlamentben vehetett át. 92 évesen hunyt el.
Műveiből: – A magyar magánkegyúri joggal kapcsolatos eljárások a trianoni Magyarország idején. = Bp., 1948. – Mindszenty József veszprémi püspök az ember. Veszprém, 1996. –
Irodalom: – KL – Pfeiffer – VMKÉL – Tapolca. (A plébános) Szerk. Zentai Gábor. Tapolca, 1989. – Mindszenty József veszprémi püspök közelében. = Rege, 1989. június. – Életút. Interjú Veszprémben. = Szabad Föld, 1989. – Hetényi Varga Károly: Akit üldöztek az igazságért. Bp. 1985. –
PATEK BÉLA tanár
(?, 1860 körül. - ?, 1930 körül)
Pedagógiai pályafutását 1881-ben, okleveles felső nép és polgári iskolai tanítói képesítéssel kezdte Tapolcán. Rövidesen a tanári kar megbecsült tagja és a tanáregyesület jegyzője lett. Egyik kezdeményezője, előharcosa volt a Batsányi kultusznak. Háromévi szolgálat után 1884-ben elhelyezték az újvidéki állami ipartanodához a magyar és német nyelvészet s a kereskedelmi iránytan tanárává. „A tapolcai felső népiskola jeles képzettségű tanerőt, városunk társadalma egy kedves művelt ifjút, lapunk pedig legszorgalmasabb belső dolgozótársát vesztette el benne. Midőn előléptetése fölött legőszintébb szerencsekívánatunkat fejezzük ki, távozása miatti sajnálkozásunk némileg enyhül azon ígérete folytán, hogy lapunkat ezentúl is támogatni fogja avatott tollával.” .- írta a Balaton főszerkesztője. 1908-ban Nagykárolyban az akkor alapított fiúiskola igazgatója lett. Erős ókori történelmi érdeklődése nyomán a helyi újságban és a fiúiskola értesítőjébe több cikket írt.
Irodalom: – Deák – Kinevezés. = Balaton, 1884. szeptember 18. –
PÁTKAI LÁSZLÓ dr. orvos
(Pécs, 1952. – Pécs, 2007. június 18.)
Jogász apja és édesanyja korán elváltak. Gyermek és ifjúkorát Budapesten és Szegeden töltötte. Gimnáziumot Budapesten végzett, majd katonai ösztöndíjjal a Szovjetunióban, a leningrádi egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. 1977-ben végzett, majd hazajött és katonaorvosként működött. Később megszerezte a közegészségtani, járványtani és üzemorvosi szakvizsgákat. Orvosi praxisát a Magyar Néphadsereg Központi Kórházában, sebészeten kezdte. 1981-ben leszerelt és Százhalombattára, majd Orosházára került a kőolajiparhoz üzemorvosnak. 1987-ben jött Tapolcára, ahol a Bakonyi Bauxitbánya vállalat üzemorvosaként dolgozott. Nagyon érdekelték a társadalom gazdasági, politikai folyamatai, ezért elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének politikai gazdaságtan szakosítóját, és beiratkozott a Janus Pannonius Tudományegyetemre a Közgazdaságtudományi Kar levelező hallgatójának. Igazságkereső hajlamai, tenni akarása, ellentmondásos helyzetekbe sodorták. A lelkesen végzett KISZ és pártfunkciók és a munkásőrségnél végzett orvosi szolgálat után a rendszerváltozással összefüggő szellemi folyamatok és önvizsgálat után eljutott a Kereszténydemokrata Pártig. 1992. november 22-én e párt színeiben lett Tapolcán megválasztott önkormányzati képviselő. A helyi újságban megjelent őszinte múltfeltárás nyomán sorozatos támadások érték. Az 1994- évi helyhatósági választásokon újra a képviselőtestület tagja lett. Ekkor már folyt a Bauxitbánya Vállalat leépítése, és mivel státusa veszélyben forgott, néhány év múlva Pécsre távozott.
Műveiből: – Csikóbőrös kulacs. = Pikoló, 1998. július 24. –
Irodalom: – Mi újság főorvos úr? = Bauxit, 1991. április – Somogyi György: Bemutatkozik Dr. P. L. = T. Világlap, 1992. december 4. – Bartalis Imre: Egy bemutatkozás margójára = T. Világlap, 1992. december 18. – Nyílt tér. = T. Világlap, 1993. január 29. – Önkormányzati választások 1994. = TU, 1994. 18. sz. – Bemutatkoznak a tapolcai képviselőtestület tagjai. = TU. 1995. 3. sz. – Győrffy Árpád: Visszajöttek. Deja vu Tapolcán. In. Ezüstvasárnap. Tanulmányok. Veszprém, 1995. – Gyászjelentés. = BKL. 2007. 5. sz. 45 p. –
PATKÓ PISTA betyár
(Vásárosbéc, 1835 körül – Nagybábony, 1862. szeptember 23.)
A somogyi betyárok tipikus képviselője. Ifjú éveiben apja mellett bojtároskodott, de nem tetszett neki a fegyelmezett, fárasztó és felelősségvállalást kívánó munka. Mozgalmasabb élet után vágyott. Bátyja, Jancsi példáját követve betyárnak állt az 1850-es évek vége-felé. Először bátyja egyre merészebb bandájának volt névről alig emlegetett tagja. 1861-ben különvált hatalmaskodó testvérétől és önálló csapatot verbuvált, melynek „jelesebb” tagjai Balassa Jóska, Körgyi Jancsi, Próféta, Csikal, Virrasztó Péter, Kánya Péter, Nád Jancsi, Ferus Ferkó és Szombat Ferkó. A banda fő működési területe Somogy megye északi részéi voltak és elsősorban juhokat, disznókat lopkodtak, amiket a szomszéd Tolna megyében igyekeztek értékesíteni. A Patkó Sándornak tulajdonított bűntetteket is valójában ő követte el. Alkalmanként átjöttek Zala megyébe, elsősorban Nagykanizsa környékére, de jártak a Balaton-felvidék déli területein, a Tapolca környéki erdőkben, csárdákban is. Vezéri működése alig másfél évig tartott. Súlyosbodó tetteik miatt 1862. szeptemberében Veszprém, Zala, Tolna és Somogy megyében körözést adtak ki a banda ellen. Négy csendőr megölése után Bábony mellett, a nyimi erdőben nagyobb pandúrcsapat akadt rájuk és a heves lövöldözésben Patkó Pistát vágott puskagolyóval halálosan megsebesítették. A bábonyi temető sarkában hantolták el.
Irodalom: – MNL – Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944. – Békés István: Magyar ponyva pitaval. Bp. 1966. – Zákonyi Ferenc: A dabrokai csárda. Kerta, 1978. – Küllős Imola: Betyárok könyve. Bp. 1988. –
PATONAI FERENC fazekasmester
(Tapolca, 1925. március 29. – Sümeg, 1997. június 2.)
Patonai (Pressing) Árpád és Komjáti Márta gyermeke. A kályhás és fazekas mesterséget apjától Tapolcán tanulta. 1942-ben szabadult, 1943-ban kapott iparigazolványt. Több helyen dolgozott. 1947. augusztus 9-én Tapolcán megnősült, felesége Horváth Margit lett. Még ebben az évben Sümegre költözött, ahol a kályhásmesterséget 1978-ig, a fazekasságot 1981-ig aktívan folytatta. Ekkor nyugdíjba vonult, de kedvtelésből haláláig készítette népi motívumokkal díszített kerámiatárgyait. 1979-ben a Népművészet mestere, 1980-ban feleségével közösen az Iparművészet mestere kitüntető címet nyerte el. 1979-ben megvásárolta a Vízvári-féle fazekasházat, ahol 1981-ben megnyitotta a sümegi Fazekas Múzeumot. 73 éves korában halt meg. Sírja a sümegi temetőben található.
Irodalom: – VÉL – Németh József: A sümegi népi fazekasság. = Népr. Közlem. 5.évf. 1.sz. Bp. 1960. – Mózner Gézáné: A sümegi népi fazekasság története. = MPK 1991. 2.sz. – Ács Anna: A sümegi fazekasság hagyományai. = Bakony-Balatoni Kalendárium 1995. Veszprém, 1994. –
PATONAI (PRESSING) ÁRPÁD JÓZSEF kályhás
(Tapolca, 1889. április 9. – Tapolca, 1969. május 1.)
Szülei Pressing József és Kovács Rozália. Gyermeküket kályhásinasnak adták, mert akkor ez a szakma biztos kenyeret jelentett. Inas és segédéveit Sümegen és Tapolcán töltötte. Ez időben terjedt el általánosan a cserépkályhák használata.
Jók képzett mesterré vált, de közbe-szólt a háború. Az I. világháborúban a cs. és kir. 48. gyalogezred altisztje volt. Vitézül végig-harcolta a veszélyes frontokat. Több kitüntetést kapott és őrmesterként szerelt le. Hadi érdemei elismeréseként 1938-ban vitézzé avatták. 1918. augusztus 3-án megnősült, felesége Komjáti Mária lett, aki maga is kályhás-fazekas szakmát tanult. Apósa Komjáti Lajos kiváló gazda, korábbi községbíró. Műhely és lakásuk a Kossuth L. u. 44. sz. alatt volt. Idős koráig dolgozott. 70 éves korában érelmeszesedésben hunyt el. Sírja a régi tapolcai temetőben van. Szakmáját Ferenc fia folytatta.
PÁTZAY GYÖRGY körjegyző, takarékpénztár igazgató
(Kishörcsög, 1866. – Balatonederics, 1931. április 11.)
A zokai és vörösvári előnevű kisnemesi családból származik. Középiskoláit Székesfehérváron végezte el. Érettségi után jegyzői vizsgát Zala vármegye jegyző-vizsgáztató bizottsága előtt tett. Pályáját Köveskálon kezdte, majd Nemesvitán jegyzősködött. 1910-ben választották meg Balatonederics körjegyzőjének. Itt nyolcévi szolgálat után nyugalomba vonult és gazdálkodással foglalkozott. Balatonederics község tekintélyes főjegyzője a Tapolcai Gazdasági Takarékpénztárnak alapítója és alapítása óta, 23 éven át elnökségi tagja, ill. elnök-igazgatója volt. Hosszú ideig volt tagja a tapolcai kaszinónak is. Lakóhelyén a Hangya szövetkezet megalapítója és elnöke, továbbá az iskolaszék világi elnökeként munkálkodott. Felesége lovag Hittler Gizella volt. Egy vadászaton agyvérzést kapott, melyből már nem épült fel. Hosszas betegeskedés után 65 éves korában halt meg.
Irodalom: – Békássy –Körjegyzőség áthelyezése = TL. 1903. augusztus 9. – Szabadságon. = TL., 1917. augusztus 19. – Halálozás. = TL., 1931. április 18. – P. Gy. = TL., 1931. április 19. – Halálozás. = TL., 1931. április 18. – P. Gy. = TU., 1931. április 19. –
PAUK JÓZSEF vaskereskedő
(Kapolcs, 1870. – Tapolca, 1938. március 13.)
Kereskedőcsaládba született Apja Pauk Vilmos, anyja Kohn Hiller Karolin. Alapiskolái elvégzése után kereskedőnek készülve Szegeden tett kereskedelmi érettségit. Hazajőve apja mellett tanulta tovább, gyakorolta kereskedő szakmáját. Tehetségesen sportolt. A helyi atlétikai klub versenyzője és választmányi tagja volt. Aktív bokszversenyzőként több jelentős díjat nyert. 1910-ben átvette apja vállalkozásának vezetését. Weisz Irmát vette el feleségül. Cégtulajdonosként felfejlesztette a mai Kossuth és Mónus Illés u. sarkán található épületben működő vas- és gazdasági gépkereskedést, ahol a mezőgazdálkodás minden ágában szükséges eszközök, alkatrészek nagy választékát tartotta raktáron. A szőlőművelésben használatos eszközöktől a Ford traktorokig mindent árult, amire a környéken szükség volt. Üzletköre a Balaton-felvidék egészére kiterjedt. Üzletét először egyéni vállalkozásként jegyeztette be a Zala megyei Cégbíróságon, majd 1938. február 8-án közkereseti társasággá alakult át, Pauk József fiai névvel, vas és gépkereskedelem tevékenységi körrel. Virilistaként több cikluson át részt vett a képviselő testület munkájában. 68 évesen szívizom-elfajulásban hunyt el. Sírja a tapolcai izraelita temetőben van.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék. – Z. vm. ism. - Pauk Vilmos utóda… = TL., 1926. december 5. – A testület, mely városunk sorsát intézi. = TL., 1930.december 25. – Halálozás. = TL., 1938. március 19. –
PAUK VILMOS vaskereskedő
(Gyömöre, 1853. – Tapolca, 1921. december 5.)
Szülei Pauk Joachim és Fürst Katalin. Az 1870-es évek elején Kapolcsról jött Tapolcára, ahol 1879-ben vaskereskedést alapított, amelyet 1880. október 4-én egyéni cégként jegyzett be a Zala megyei Cégbíróság. Harmincévi működés után, 1913. január 10-én vállalkozását társas céggé alakította át. Fő tevékenységi köre vaskereskedelem, gazdasági és varrógép gyártás, építőanyag kereskedelem volt. Háza és üzlete a Viola (ma Marton László u.) sarkán volt. Az épület egyik utcafronti részét Hoffmann Ignác bőr- és cipészkellék kereskedőnek adta ki. Vevőköre természetszerűen a környék gazdáiból, szőlőtermelőiből került ki. 1893-ban tevékenységét kibővítve megszervezte az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt. tapolcai gép főraktárát. Elsők közé tartozott, akik rendszeresen éltek a vevőcsalogató újsághirdetésekkel. A századforduló utáni években a Dreher sörgyár tapolcai raktárát és képviseletét is kezelte. Felesége Hiller Karolin, majd halála után Spiegel Matild volt. 1910-től fia Pauk József lett a cégtulajdonos és tőkéstársul maga mellé vette Spiegel Rezsőt, majd kereskedését fokozatosan fiának adta át. Igazgatósági tagja volt a Tapolczavidéki Takarékpénztár Rt-nek. Maga is jelentős szőlőbirtok tulajdonosa volt. 68 éves korában agyhártyagyulladás okozta halálát.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Zvm.ism. –Van szerencsém… = TV., 1893. november 18. – Szőlőbirtokosok figyelmébe. = TL., 1904. május 22. – P. V. vaskereskedése. = TL., 1912. március 10. –
PÉCS GYULA rajztanár
(Tapolca, 1879. január 28. – Kőszeg, 1953. április)
Szülei Pécs József és Sárdi Teréz. Szegény sorsú tapolcai családban gyerekeskedett és nőtt fel. özvegy édesanyja a felső népiskolában dolgozott. A tanítóképzőt ösztöndíjasként végezte el. Később a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte és rajztanári képesítést szerzett. Első munkahelye a nagyatádi fiú polgári iskolában volt. Itt 1904-1911 között dolgozott. 1911-ben feleségül vette Beszedits Margitot, a tapolcai járásorvos leányát. 1911-től 1920-ig Losoncon a tanítóképzőben tanított. Trianon után Sárospatakon a tanítóképző-intézet rajztanára volt1920-1927-ig. 1927-ben kérésére Kőszegre helyezték és a szervezés alatt álló tanítóképző-intézet tanára lett és nyugdíjba vonulásáig folyamatosan itt dolgozott. Munkássága értékelésekor kiemelték erőfeszítéseit az intézmény szertárainak eredményes fejlesztésénél. „Lelkes, fáradhatatlan és mindig szolgálatkész tanár volt. Munkakörét példaadó pontossággal és gondossággal látta el. Nagy hozzáértéssel és kiváló szaktudással nevelte, tanította tanítványait. Figyelme mindenre kiterjedt. Kötelességteljesítése példamutató volt. Értékes emberi és tanári egyéniségéért kartársai és tanítványai nemcsak nagyrabecsülték, hanem szerették is. Szerénysége, higgadt megfontolt egyénisége, kiegyensúlyozott lelki élete, segítőkészsége közismert volt. Hosszúműködése alatt csak barátokat szerzett magának. Családjának és tanári hivatásának élt dicsérendő eredménnyel.” Éveken keresztül tanulmányi felügyelő volt. Címzetes igazgatói minősítéssel 1941. július 1-én ment nyugdíjba. Tehetséges festőnek tartották, de tanári munkáját mindig a művészi karrier elé helyezte. A nyarakat családjával együtt rendszerint Tapolcán és környékén, főleg a Szent György-hegyen a család szőlőjében töltötte. 74 évet élt. Sírja Kőszegen található.
Irodalom: – Deák – Eljegyzés = TL., 1910. január 1. – Halálozás. = TL., 1936. február 1. – Kormányzói elismerés. = TL., 1939. július 29. – A Kőszegi M. Kir. Állami Liceum és Tanítóképző-Intézet évkönyve az 1941-42. tanévről. –
PÉCS GYULÁNÉ, Beszedits Margit írónő
(Tapolca, 1884. május 7. – Kőszeg, 1963. július 19.)
Apja dr. Beszedits Ede Tapolca híres járásorvosa volt, anyja Csik Amália. Az elemi iskola osztályainak elvégzése után a veszprémi angolkisasszonyok intézetében tanult, de tanulmányait egészségügyi okokból rövidesen meg kellett szakítania. A családi otthon ösztönző légköre és vele született intelligenciája azonban természetes terepe volt a rendszeres önképzésnek. Édesapja könyvtárából sokat olvasott és „velőkig látó” rendkívül jó megfigyelő volt. Autodidaxis révén széles műveltségre tett szert. Kitűnő kapcsolatteremtő képessége révén jó viszonyba került a vendégszerető szülői ház látogatóival. Gondolatait a kor divatja szerint írásban és igen mívesen jelenítette meg. A naplószerűen megírt kitűnő stílusú történetekre felfigyelt Botár Árpád a Tapolcai Lapok főszerkesztője, és azokat rendszeresen leközölte. 1933 év elején folytatásokban kezdte közölni a Régi emlékek, régi emberek sorozatcímű írásait, amivel nagy sikereket ért el. A sorozat darabjai kötetbe szerkesztve 1935-ben a Tapolcai Lapok kiadásában újból megjelentek. A novella műfaja mellett szentimentális hangvételű, de igen hatásos verseket is írt. Tudjuk, hogy egy regényével elő díjat nyert az Új Idők irodalmi pályázatán, de a kézirat sajnos elkallódott. Hangulatteremtő képessége a korabeli divatos írókéval vetekedett. Szerencsésebb történelmi periódusban irodalmi tehetségével sokra vihette volna. 26 évesen, még 1910-ben férjhez ment Pécs Gyula rajztanárhoz és a kor szokása szerint követte őt állomáshelyeire, Losoncra, Sárospatakra majd Kőszegre. Losonci élményeit Elmaradt életállomások címmel írta meg. Ennek darabjai 1936-ban szintén a Tapolcai Lapok hasábjain jelentek meg sorozatban. A lap 1939-ben és 1940-ben kezdte közölni visszaemlékezéseit Régi mese a régi Tapolcáról címmel, de a sorozat torzóban maradt. A háború alatt és után már nem írt. Hamvai a kőszegi temetőben nyugszanak.
Műveiből: – Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935., 2. reprint kiad. Tapolca, 2000 – Elmaradt életállomások. = TL., 1936. május 23. – Szilveszterre… = TL., 1939. december 27. – Régi mese a régi Tapolczáról… = TL., 1939. december 20. – Régi mese a régi Tapolcáról = TL., 1940. január 6. –
Irodalom: – Eljegyzés. = TL., 1910. január 1. – P.Gy-né. TL. 1933. május 6. – Emberek akik előttünk éltek. = TL., 1933. december 9. – Régi emlékek…= TL. 1935. december 21. – Megalakult Tapolca és Hegyvidéke Barátainak Egyesülete. = TU., 1938. március 6. –
PÉCSVÁRI (PRESSING) LÁSZLÓ kereskedő
(Tapolca, 1912. május 19. – Tapolca, 1975. január 10.)
Apja Pressing Gábor a vállalkozó kedvű tapolcai téglásmester, téglagyáros, anyja Fringli Hermina. Az elemi iskola elvégzése után szülei beíratták a polgári fiúiskolába. Ezután kereskedőtanonc lett. Segédévei alatt több helyen is dolgozott. Legtöbbet a Kemény Miklós féle textiláruházban foglalkoztatták, ahol az 1930-as évek második felében már ő irányította a tanoncok munkáját.
1940-ben vezetéknevét Pécsvárira változtatta. Kemény Miklós munkaszolgálata, ill. a zsidó vagyonok kisajátítása idején „Pécsvári” cégtáblával teljes jogkörrel ő vezette az üzletet. 1945 végétől, a háborús munkaszolgálatból szerencsésen visszatért Kemény Miklóssal együtt Kemény és Pécsvári cégér alatt vitték a boltot, amely 1950-től az államé lett.1950. október 28-án kelt egybe a tapolcai Halasi Borbála Ilonával. Lakásuk a Keszthelyi út 7. sz. házban volt.
63 évesen hunyt el. A tapolcai régi temetőben nyugszik.
Irodalom: – Névmagyarosítás. = TL., 1940. február 3. – Névváltoztatás. = TV. 1940. január 27. –
PÉCZELY BÉLA dr. kórházigazgató főorvos
(Kiskirályság, 1896. szeptember 21. – Pápa, 1958. február 24.)
Családja nemespécselyi eredetű és a középgulácsi nemesi előnevet használta. Szülei id. Péczely Béla és Majer Aranka. A Derekegyházához tartozó Kiskirályságon látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülőhelyén, középiskoláit Szarvason, orvosegyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Budapesten és Kolozsváron kereskedelmi akadémiát is végzett. 1915. május 15-én bevonult a szegedi 302 honvéd gyalogezredhez és az orosz és román frontokon harcolt. Ez utóbbi helyen súlyosan megsebesült, de felépülve még az orosz és olasz frontokon küzdött a háború végéig. Horthy nemzeti hadseregében is szolgált, mint tartalékos hadnagy. Több kitüntetést kapott és 1924-ben vitézzé avatták. Orvosi működését Budapesten a szövetkezetek Erzsébet kórházában kezdte. Dr. Deák Jenő halálát követően 1933 februárjában nevezték ki a tapolcai Erzsébet közkórház igazgató-főorvosának. Sikeresen növelte a kórházi ágyszámot, 128-ra. Különösen a belgyógyászat feltételeit sikerült javítani. Korszerűsítette a röntgen részleget és gépesítette a mosókonyhát. Első feleségétől, Péczely Piroskától elvált, 1939-ben Tapolcán újra nősült. Kisfalusi Margitot vette feleségül. Új lehetőségeket látott a kórház alatti barlangok felfedezésében és kutatásában, aktívan dolgozott a barlang-bizottságban. Része volt a Tavasbarlang csónakázhatóvá tételében is. Nagy álma, a tapolcai barlangok egy rendszerbe való összekapcsolása azonban mindmáig megoldatlan. Az 1940-es években szorgalmazta a barlangok óvóhellyé átalakítását. A Magyar Élet Pártja tapolcai szervezetének vezetőjeként és politikai megnyilvánulásaiban is a nyilas-mozgalom közelébe sodródott, amiért a háború után nem igazolták, majd később „B-listára” helyezték. Népbírósági ítélete nyomán egy évi internálást is el kellett szenvednie. Már nem jött vissza Tapolcára. Vas megyébe költözött, ahol először Szombathelyen az Emberbarát kórházban talált munkát. 1949-1952-ig Rábacsanakon praktizált és írisz-diagnosztikai kutatásokat, kísérleteket folytatott, majd 1952-től Vág községben volt körzeti orvos. 1956 nyarán Pápára költözött, ahol a kórház belgyógyász főorvosaként dolgozott. Vesebetegsége elhatalmasodott rajta és 62 éves korában elhunyt. Pápán temették, de két évtized múltán Tapolcára hozták, ahol édesanyja mellé helyezték.
Irodalom: – Z.vm.ism. – A Magyar Legújabb kor Lexikona. Bp. 1932. – Ungváry – Kinevezték a kórházigazgatót. = TU., 1933. február 19. – A kórházigazgató megérkezése. = TU., 1933. március 5. – Orvosi hír. = TU., 1933. április 16. – Tapolcza nagyközség képviselőtestületében… = TL., 1939. szeptember 9. – Esküvő. = TL., 1939. október 23. – Barlangkutatás és óvóhely. = TU., 1939. november 26. – A Magyar Élet Pártja értekezlete = TV. 1942. december 5 –
PÉCZELY PIROSKA középgulácsi, festőművész, muzeológus
(Kiskomárom, 1899. június 17. – Keszthely, 1978. február 27.)
A középgulácsi Péczely család művészhajlamú sarja, alap és középiskolái után
festészetet tanult budapesti római és bécsi művészeti akadémiákon. A többi művészetet autodidakta módon sajátította el. Elsősorban költészete érdemel figyelmet, de több hangszeren játszva jó muzsikussá is fejlesztette magát. Képeit több helyen is kiállította, de átütő sikert nem ért el. Húsz éves korában, 1919. decemberében Budapesten házasságot kötött unokatestvérével, dr. Péczely Béla orvossal, a tapolcai kórház későbbi igazgatójával. E frigy nem volt hosszúéletű. 1932-től az Állami Árverési Csarnok szakértőjeként dolgozott. 1952-től az Országos Iparművészeti Múzeum szakalkalmazottja. 1954-ben Keszthelyre kérte magét, ahol a Balatoni Múzeum tudományos kutatója, muzeológusa. Élete második szakaszában muzeológusként, kiállítás-rendezőként működött, legtöbbet a keszthelyi Balaton Múzeumban. Élete nagyobbik részét kedves városában Keszthelyen töltötte. Publikációinak nagy része is a településről, annak intézményeiről szól. Gyakran járt Tapolcán is, előadást tartott, kiállítást nyitott meg, ismerőseit látogatta. Hosszú szenvedés után 79. éves korában halt meg. Hamvait a keszthelyi temetőben helyezték el.
Műveiből: – A 200 éves keszthelyi kórház története. (Társszerző) Veszprém, 1959. – A keszthelyi Festetics-kastély. Bp. 1964. –
Irodalom: – N. Szabó Gyula: Péczely Piroska költeményeiből. = Zalaország, 250-253 p. –
PÉCZER SÁNDOR dr. főjegyző
(Lesenceistvánd, 1906. december 17. – Nemestördemic, 1945. március 27.)
Régi nemesi család sarja. Családnevűk anyakönyvi elírással Péczely-ből keletkezett a 19. században. Édesapja Péczer Sándor gazdálkodó, kovácsmester és községi bíró volt Lesenceistvándon. Édasanyja Vöröskői Gizella. Elemi iskolai tanulmányai után 1926-ban Keszthelyen a Premontrei Rendi Katolikus Reálgimnáziumban érettségizett. Közigazgatási pályája 1926. augusztus 1.-el kezdődött a lesencetomaji körjegyzőségen, ahol jegyzőgyakornokként dolgozott 1930. július 20-ig. 1930-1931-ben katonai szolgálatot teljesített Nagykanizsán, majd újból segédjegyző volt Lesencetomajon. Közben jogi tanulmányokat végzett és 1932-ben Budapesten jogi doktorrá avatták. A következő évben jegyzői oklevelet szerzett. 1933. május 23-án a gyenesdiási körjegyzőségbe segédjegyzőnek választották. Itt 1937. márciusig működött. 1937. március közepétől a nemestördemici körjegyzőségen jegyzőként, majd főjegyzőként dolgozott. Szolgálati ideje alatt valósult meg a Nemestördemic villamosítása. 1943. március 27-én megnősült, felesége Winkler Mária szociális titkárnő lett. E házasságból két leányuk született. Családját a közelgő front elől Szigligetre költöztette, onnan járt be dolgozni. 1945. március 27-én délelőtt hazatérőben a hadiesemények középpontjába kerülve szovjet katonák lelőtték és kifosztották. A közszolgálati kötelességteljesítés példaképe az árokparton vérzett el. Felesége nehéz körülmények között nevelte fel gyermekeit. Badacsonytördemic a világháborús hősi halottak emlékművén emlékezik rá. Halálának helyszínén 2010-ben emlékkeresztet állítottak. A Badacsonytördemici temetőben nyugszik.
Irodalom: – Ungváry – Házasság. = TV., 1943. április 3. – A szigligeti fürdőegyesület = TV., 1943. augusztus 28. – Tóthné Péczer Mária: Elmélkedés = UTU., 2005. április 6 p. –
PÉK JÁNOS gazdálkodó, politikus
(Mindszentkálla, 1853 – Mindszentkálla, 1929. október 9.)
Egyszerű kisparaszti családból származó, mindenből tanulni igyekvő, törekvő és sokat dolgozó ember volt. Örökölt kis családi földbirtokát sok munkával, okos gazdálkodással jelentősen növelni tudta, és növekvő gazdasági súlyát érvényesíteni akarta a közéletben is. Az 1904. januári választásokon jelöltette magát a Tapolcza-balatonfüredi választókerületben a 48-as szellemiségét hangsúlyozó Ugron-párt támogatásával. Az igen éles választási küzdelemben alulmaradt a kormánypárt színeiben induló Makkfalvay Gézával szemben. Később a kisgazda párt politikájával szimpatizált.
76 éves korában hunyt el. Mindszentkállán temették el.
Irodalom: – Újabb képviselő jelölés. = TL., 1904. január 17. – A kisgazda és földmíves párt szervezkedése. = TL., 1919. január - P. J. + = TL., 1929. október 13. – Halálozás. = TU., 1929. október 13. –
PÉK JÁNOS dr. ügyvéd
(Mindszentkálla, 1887. – Tapolca, 1950. január 6.)
Azonos nevű apja mindszentkállai gazdálkodó, kisgazda politikus volt. Anyja Gerencsér Emília. Jogi egyetemet végzett, majd ügyvédbojtári idejét is a fővárosban töltötte. Az ügyvédi vizsga letétele után egy budapesti irodában dolgozott, majd néhány év gyakorlat megszerzése után szülőföldjére kívánt visszajönni. A háború utolsó éveiben Mindszentkállára költözött és ott ügyvédi praxisa mellett erőteljes politikai tevékenységbe kezdett. 1918-19-ben a kisgazda és földmíves pártnak toborzott tagságot a Balaton-felvidéken. Tizenkét községben alakította meg a kisgazda pártszervezetet, de működésüket a kommün idején lehetetlenné tették. Tapolcai letelepedését 1924. február 27-én engedélyezte a képviselőtestület. Még egyetemi évei alatt került kapcsolatba a szélsőséges ideológiákkal. Egyre inkább ezek jellemezték itteni politikai szerepvállalását. A nyilaskeresztes párt tapolcai zászlóbontói között volt 1933-ban. Ő volt az első helyi nyilasvezér, a párt tapolcai kerületi elnöke. Kossuth Lajos utcai irodáját egy ideig megosztotta az 1936-ban Balatonfüredről Tapolcára költöző nyilas ügyvéddel, elvbarátjával dr. Zakariás Árpáddal. A háború utáni számonkérést ő is megúszta. 62 évesen szívgyengeséggel párosuló májzsugorban halt meg.
Műveiből: – Vincellérek a háborúban. = TL., 1942. augusztus 8. –
Irodalom: – DCL – Községi gyűlés. = TU., 1924. március 9. – Új ügyvéd Tapolcán. = TU., 1924. június 29. – Értesítés! = TU., 1930. november 16. – A nyilaskeresztesek tapolczai zászlóbontása. = TL., 1933. december 23. – A nemzeti szocialista mozgalom erősödik járásunkban. = TU., 1933. december 24. – Nemzeti szocialista nagygyűlés Tapolcán. = TU., 1934. július 8. – Nemzeti szocialista gyűlés. = TU., 1934. november 11 . – Ügyvédi hír. = TL., 1936. június 6. –
PELCZÉDER LAJOS főhadnagy
(Újpest, 1930. március 6. – Miskolc, 1963. február 21.)
Újpesti munkáscsaládból származott. Szülei Pelczéder Sándor és Hajduk Terézia. Az értelmes proletárgyerekre a honvédségnél hamar felfigyeltek, kiemelték és taníttatták. A Honvéd Akadémiáról repülő alhadnagyként került ki. Gyorsított tanfolyamok letétele után egy évre a Szovjetunióba küldték tanulni. 1950-ben hadnagyként került Tapolcára. A következő évben itt nősült. 1951. október 10-én feleségül vette Zsoldos Gabriella tapolcai tanítónőt. Sankó István távozása után, 1952-1954 között ő volt a 23. Önálló Csatarepülő Ezred parancsnoka, egyben a tapolcai helyőrség parancsnoka. Az 1960-as évek elején egy MÍG-21 vadászgép vezetésével sajátította el a hangsebesség kétszeresével repülő korszerű harcigépek irányítását. Szeretett repülni és ennek kockázatát ő is elszenvedte. Egy MIL MI-1M típusú, lengyel gyártmányú katonai helikopteren Pelczéder Lajos őrnagy harmadmagával 1963. február 21-én „Miskolcon bepördült és elégett”
Irodalom: – Kositzky Attila: Emlékeim a MÍG-21 vadászgépről. = Haditechnika, 2013./4.sz.
PELCZÉDER LAJOSNÉ, ZSOLDOS GABRIELLA tanítónő
(Tapolca, 1927. március 16. – ?, ?)
Szülei Zsoldos József és Zsák Gabriella voltak.
A tapolcai polgári leányiskolába járt, abba az intézménybe, ahol később maga is tanított. A tanítóképzőt elvégezve első munkahelyére, a tapolcai polgári leányiskolába 1947-ben került. Az ö nevéhez fűződik 1948. tavaszán az első tapolcai úttörőcsapat megalakítása. 1951-ben férjhez ment Pelczéder Lajos főhadnagyhoz, a későbbi tapolcai helyőrségparancsnokhoz. Férjét követte minden állomáshelyére. Hosszú ideig tanított Veszprémben az egyik általános iskolában.
PÉNTEK JOLÁN postamesternő
(Akali, 1895. – ?, ?)
Alap és középiskoláinak elvégzése után Budapesten postamesteri tanfolyamra járt. Itt 1917-ben végzett. A postai szolgálatot Sümegen kezdte el. Innen Gyulakeszibe került. A diszeli postamesteri feladatokat 1932-től végezte. Az idősebbek, úgy emlékeznek rá, mint valami pontos, szolgálatkész mindenesre.
Irodalom: – MPKC – Postai hír. = TU., 1932. augusztus 14. –
PÉNTEK KÁROLY dr. megyei főügyész
(Tapolca, 1921. március 9. – Budapest, 1980. szeptember 18.)
Szülei Péntek József mozdonyfűtő, és Schmidt Katalin. Atapolcai elemi iskola után tanítója tanácsára szülei gimnáziumba iratták. Érettségi után jogtudományi egyetemet végzett. A diploma megszerzése és a szükséges szakvizsgák letétele után Veszprémbe került. Néhány év beosztott ügyészi szolgálat után hosszú időn át töltötte be Veszprém megye főügyészi tisztét. Budapesten a legfőbb ügyészség osztályvezető helyetteseként vonult nyugdíjba. Súlyosbodó betegsége miatt azonban azt nem élvezhette ki. 59 éves korában váratlanul hunyt el. Hamvait az Óbudai temető fogadta be.
Irodalom: – Gyászjelentés – Gyászhír = Népszabadság, 1980. szeptember 28. ¬–
PENTZ ETELKA tanár (Csór, 1899. május 3. - Csór, 1971. július 19.)
Neves gyógyszerészcsaládból származik. Vonzódott a természettudományok iránt, ezért érettségi után a tanárképzőbe iratkozott be, ahol matematika -fizika-kémia tanítására kapott oklevelet. E tárgyakat először a diósgyőri polgári iskolában tanította. 1934 szeptemberében helyezték Tapolcára a polgári leányiskolába. Itt heti 23 órában szaktárgyai mellett háztartástant és szépírást is tanított és mindjárt osztályfőnöki feladattal is megbízták. Őre volt a fizikai, vegytani természetrajzi szertárnak és kezelte az iskola ifjúsági könyvtárát is. Nyolc évig tanította a polgárista leányokat, amikor 1942-ben áthelyezték a tapolcai fiúiskolához, majd néhány hónap múlva a székesfehérvári állami polgári fiúiskolához. „Kartársunk távozását fájlaljuk, mert hiányzik nekünk mindig szeretetreméltó és nyíltszívű egyénisége.” – írták távozása után kollégái. Későbbi sorsáról keveset tudunk. Élete utolsó évtizedeit szülőhelyén, Csóron és Székesfehérváron élte le. 72 évet élt. Sírja Székesfehérváron a Csutora temetőben van.
Műveiből: – A nemzeti zászló tisztelete. = PLI. Ért. 1938/1939. –
Irodalom: – Deák – PLI. Ért. 1934/35 – 1942/43. – PFI. Ért. 1942/1943. – Madách est a Kaszinóban. = TL., 1938. április 2. – Kinevezések. = TL., 1940. január 13. – Gyászjelentés. –
PERLAKY GÉZA kalaposmester, ecet-gyáros
(Tapolca, 1889. május 1. – Tapolca, ?)
Szülei Perlaky Gyula és Salla Katalin. Az elemi iskola elvégzése után szülei kalaposinasnak adták. Tapolcán kívül Keszthelyen és Nagykanizsán is töltött segéd-éveket, majd Tapolcán próbált önálló egzisztenciát létrehozni.
1914-ben eljegyezte, majd a következő évben elvette Valday Vilmát. A nagykanizsai cs. és kir. 48.gyalogezred, majd a szombathelyi cs. és kir 83. gyalogezred szakaszvezetője volt az I. világháborúban. 1914-1918. Több hadszíntéren is vitézül harcolt. Kétszer sebesült és kitüntetések sorát kapta. Orosz hadifogságba esett. Szerencsésen hazajőve Tapolcán ecetgyárat alapított. Első felesége halála után Széll Ilonával kötött házasságot. 1927-ben vitézi címet kapott. Feleségével együtt a tapolcai régi köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – KMKA – Eljegyzés. = TL, 1914. november 8. –
PERLAKY IMRE bádogosmester
(Tapolca, 1891. augusztus 12. – Tapolca, 1967. január 14.)
Perlaky Gyula és Sall Karolin házasságából született Alap és szakiskoláit Tapolcán végezte. Mint segéd Budapesten, Tapolcán és a Győri Vagongyárban dolgozott. 18 évesen szabadult fel szakmájában. Tapolcán 1923-ban létesítette vállalkozását, ahol mindennemű bádogos és lakatosmunkát, autó karosszéria-javítást és autogénhegesztést, vízvezeték-szerelést végzett Műhelye a Deák F. u. 12. sz. alatt volt. Mindig volt 2-3 segédje és ugyanannyi inasa, tanulója. 1929. április 27-én kötött házasságot a celldömölki Kumbor Erzsébettel. Később vállalkozását kibővítette a szakmájához szükséges anyagok, eszközök árusításával is. A politikától mindig tartózkodott, a munkájából és munkájának élt. Még idős korában is dolgozott. 76 évet élt meg. A régi köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – MIA. 1929. – DCL – Horváth Erzsébet, N.: Tapolcai mesterek és mesterségek. Tapolca, 2015. –
PESTI FERENC tetőfedő
(Tapolca, 1923. július 3. – Tapolca, 2009. március 4.)
Tetőfedő dinasztiába született. Nagyapja már a kiegyezés körüli években Tapolcán dolgozott. Szülei Pesti József és Németh Anna. A katolikus elemi népiskola után apja mellett figyelte meg és tanulta ki a mesterség fogásait. Az inasévek után négy évig volt segéd. 1940-ben szabadult fel Nagykanizsán, de a háború miatt mestervizsgát csak később tehetett. Katonáskodott majd hadifogságba esett, ahonnan szerencsére hamarosan hazajöhetett. 1946. augusztus 6-án nősült. Tapolcán vezette oltárhoz Orbán Juliannát. 1947.-ben tett mestervizsgát a soproni iparkamara előtt. Tapolcán és a környező településeken munkája mindig bőven volt, tisztes megélhetést biztosított családjának. Egy rövid, építőipari vállalatnál töltött időszak kivételével mindig magániparos volt. Gyakran foglalkoztatott egy-egy inast ill. segédet. Szerette a zenét, maga is több hangszeren játszott, főként trombitán és tangóharmonikán. Zenekarban is játszott. A tetőfedő munkát a leghidegebb téli hónapokban szüneteltetni kellett, ilyenkor lakodalmakba, mulatságokra járt zenélni Két cikluson át városi tanácstag volt. 60-as évei elején betegeskedni kezdett és leállt a rendszeres munkával. Csak alkalmilag dolgozgatott. Felesége halála nagyon megviselte és két hónappal később, 86 éves korában követte a sírba. A tapolcai régi temetőben nyugszanak.
PESZLEG GYULA molnár
(Bük, 1919. augusztus 12. – Sümeg, 1990. február 5.)
Többgenerációs vízimolnár-családból származik. Apja Peszleg János, anyja Rácz Berta. Alapiskolái után apja mellett tanulja a molnármesterség alapjait. Segédlevele 1937-ben kelt. A molnármesteri vizsgát 1943. július 15.-én tette le a nagykanizsai bizottság előtt. 1938. január 10.-től Tapolcán a Kubicsek féle malomban volt molnársegéd, majd még ez évben átszegődött a Cságoly Pál malmához. 1944. február 8.-tól Szigligeten özvegy Esterházy Pálné malmában dolgozott. Rövid katonáskodás, majd bujkálás után 1945. augusztus 12.-én Noszlopon megnősült. Feleségül vette Koronczai Erzsébetet, a noszlopi molnár leányát. Egy ideig itt dolgozott, majd előbb Kapolcsra, majd Tapolcára költöztek. 1949. szeptember 1.-től terményfelvásárló lett a Tapolca és Vidéke Földművesszövetkezetben. 1952. május 16-től már a Veszprém megyei terményforgalmi Vállalat dolgozója. Rövid ideig a BELSPED-nél is volt alkalmazásban, majd 1955. április 1.-től Monostorapátiban a Községi Tanács malmának és cseretelepének vezetője. 1957. március 16.-tól ismét felvásárló. Utolsó munkahelye a MÁV tapolcai telephelye volt, ahol raktárosi munkakört töltött be nyugdíjazásáig, 1979. augusztus 2.-ig. Minden munkakörében megszerezte a szükséges szakismereteket, ill. képesítéseket. Ezek mellett vizsgázott szakács és targoncavezető is volt. 70. éves korában hunyt el. Sírja a régi tapolcai köztemetőben található.
PESZLEG JÁNOS molnár
(Hernyék, 1878. szeptember 24. – Tapolca, 1963. május 16.)
Szülei Peszleg Ferenc és Kaszás Franciska. A molnáripar alapjait a szülői házban sajátította el. Az inasévek után segédlevelet szerzett. 1910.-ben Körmend mellett Szarvaskenden feleségül vette a molnárcsaládból származó Rácz Bertát. Fiai is mind molnárok lettek 1919.-ben büki malomban volt molnársegéd. 1922.-től a csepegi malomban dolgozott. 1928.-ban Kapolcsra jött molnárnak. Itt vettek házat. Közben Nemeshanyban és Szentimrefalván is volt molnár. 1938.-ban újra Kapolcson dolgozott a szakmájában. 1944-1945.-ben Szigligeten az uradalmi malmot vezette. A háború után Kapolcson élt és dolgozott, amíg egészségi állapota engedte. Idős korában Tapolcára jöttek, ahol gyermekei gondozták. 85 éves korában súlyosbodó szívbaja okozta halálát.
PÉTERFAY ENDRE fotóriporter
(Székesfehérvár, 1929. – Hajmáskér, 2008. március 16.)
Az elemi, majd a polgári fiúiskolát Tapolcán végezte. Dolgozott itt a vasútnál és a Szigethy-féle gyógyszertárban. A kötöttségeket azonban nehezen viselte, nem tudta összeegyeztetni bontakozó művészi hajlamaival, egyéni elképzeléseivel. Szabadabb, mozgalmasabb életre vágyott. Már gyermekkorától fényképezett, de főként a rajz és festészet érdekelte. Fel is vették az akadémiára, de főként anyagiak hiánya miatt otthagyta az iskolát. 20 évesen dekoratőr lett, kirakatrendezőként helyezkedett el. 1959. októberétől lett a Napló fotóriportere. Itt hamar kitűnt szemfülességével és lényeglátásával. Trabantjával „száguldozva” mindig ott volt, ahol történt valami érdemleges. Fényképei igazi kordokumentumok, megtalálhatók a vezető megyei közgyűjteményekben és a tapolcai könyvtár helyismereti archívumában is. Mellesleg tizenhét üzemi lapnak is fotózott és huszonegy könyvet illusztrált. Tapolca folyamatosan fototémái közé tartozott. 1972.-tól, 1994.-ig dolgozott a Bauxit újságba, adott fotókat a Tapolca és Vidékének 1987-1989 között, és állandó fotósa volt a Tapolcai Körképnek is. Ez utóbbiban több képriportot közölt a régi kedves Tapolcájáról. Mindenfelé ismerték, és lassan legendává nemesülő anekdoták övezték mindig mosolygó, sajátos, sokszor harsány humorú személyét. Nyugdíjasként Hajmáskéren élt családja körében. 79 évesen hunyt el.
Irodalom: – Gyászjelentés. – P. E. szemével láttunk évtizedekig. = Napló, 2008. március 22. –
PETERNITS MIHÁLY ANTAL káplán
(Lövő, 1820. október 16. – Keszthely, 1898. november 11.)
Édesapja tanító volt Lövőn. A humán tárgyakat Nagykanizsán, a filozófiát Szombathelyen tanulta1839-1841 között. Pappá szentelték 1845. október 15-én. Ezután káplán lett Kisgörbőn. Tapolcára helyezték Hagen Gottfrid plébános mellé káplánnak 1848. február 25-től. A forradalom és szabadságharc idején itt teljesített szolgálatot. Zsinati vizsgát tett 1852. október 13-án és 1858. május 5-6-án. Tapolcáról 1855. szeptember 16-tól Karmacsra helyezték plébánosnak. Az ő idejében épült 1862-ben épült a parókia és a mostani templom is. 33-évi karmacsi szolgálat után javadalmáról lemondott és Keszthelyre költözött. 68 éves korába hunyt el. Keszthelyen temették.
Irodalom: – Pfeiffer –
PETRÁK MIHÁLY dr. káplán
(Kocs, 1911.szeptember 24. – Lesencetomaj, 1952. november 29.)
A gimnáziumot Tatán és Veszprémben járta ki. 1932-be érettségizett. A kisszemináriumnak 1928-tól volt növendéke. 1932-1938-ig teológiát tanult Budapesten. 1938.március 20-án itt szentelték pappá. Káplán Ősiben 1938-40-ben, majd kisegítő Hajmáskéren, Nagybakónakon, Mezőkomáromban és Káptalanfán. 1941. július 15-től Tapolcára helyezték káplánnak. Itteni szolgálata alatt avatták doktorrá 1943.június 19-én. Tapolcán ő látta el az iskolai hitoktatás feladatait. Megalakította a polgári iskolát végzett leányok Mária Kongregációját. 1945 szeptemberétől elhelyezték Tapolcáról Pápára. 1946-tól hittanár Nagykanizsán, Kaposváron majd Veszprémben az Irgalmas Nővérek Ranolder Intézeténél. 1950-től plébános-helyettes majd plébános Lesencetomajon. Itt halt meg 41 éves korában.
Műve: – Acsády Ádám veszprémi püspöksége 1725-1744. Veszprém, 1949. –
Irodalom: – Pfeiffer – PLI Ért. 1941/1942. Tapolca, 1942. – PLI Ért. 1942/1943. Tapolca, 1943. – Hittudományi doktorráavatás. = TV., 1943. augusztus 7. –
PIEDL ENDRE bányamérnök, barlangkutató
(Zirc, 1927. augusztus 9. – Tapolca, 2013. február 19.)
Édesapja Zirc nagyműveltségű, híres cukrászmestere volt. Iskoláit Zircen és Veszprémben, a piarista gimnáziumban végezte. Leventeként besorozták, majd a frontra vitték, ahol rövidesen hadifogságba esett. A Donyeck medencébe került dolgozni. Hat szénbányát megjárva rengeteg tapasztalatot szerzett. 1947-ben szerencsésen hazatérve befejezte a gimnáziumot, jelentkezett az egyetemre, de akkor még nem vették fel. Ekkor a Dorogi Szénbányákhoz ment dolgozni. Volt körletvezető aknász, műszaki fejlesztő mérnök, külön felügyeleti beosztású dolgozó. Közben felvették a Nehézipari Műszaki Egyetemre, amit Miskolcon, majd Sopronban a bányaművelési szakon sikeresen elvégzett. Dorogon dolgozott tovább, de 1958-ban egy bauxitbánya látogatás alkalmával itt munkahelyet kínáltak neki. A Bauxitbánya Vállalatnál 1958. december 2. óta dolgozik. Előbb beosztott mérnökként, majd üzemvezetőként tevékenykedett. 1961.-től a műszaki osztályon dolgozott. Részese volt annak a műszaki fejlesztési folyamatnak, amely a bányát az 1970.-es években európai színvonalú üzemmé tette. 1985-ig, nyugdíjazásáig a BBV nyirádi üzemének vezetője és a műszaki osztály vezető-helyettese volt. Közben sok szakmai elismerést, kitüntetést kapott. 2003-ban a Miskolci Egyetemen vette át gyémánt oklevelét. Szerette munkáját és emellett szenvedélyes barlangász is volt. Különösen a kórházi gyógybarlang kutatásában ért el jelentős eredményeket. Kb. 500 fm. barlangrész felfedezése, barlangtó feltárása fűződik a nevéhez. 1970-től 1995-ig társadalmi munkában a tapolcai kórházbarlang műszaki vezetője. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de még megérte, hogy egykori barlangász-társai a tapolcai barlangrendszert összekapcsolták. 86 évet élt. Sírja a tapolcai új temetőben van.
Irodalom: – VKÉL – Nagy Sándor, S.: „Unatkozásra nincs időm…” = Bauxit, 1985. április – P. E. = BKL Bányászat, 2013. 2. sz. 39-40 p. – Gyászjelentés –
PINTÉR FERENC MÁV pályamester, tűzszerész
(Tapolca, 1914. január 1. – Ágfalva, 1945. szeptember)
Hét gyermekes tapolcai iparoscsalád második gyermekeként született. Édesapja cementárú készítő iparos volt. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait Szombathelyen folytatta a MÁV Vasutas Képző Iskolájában. Sikeres vizsgáinak letétele után a MÁV szolgálatába került. A honvédségnél a veszprémi (jutasi) altisztképző iskolában tűzszerész kiképzést kapott, majd az orosz frontra vezényelték, ahol Kijev térségében teljesített frontszolgálatot. Leszerelése után a Magyar Államvasutak tapolcai állomásfőnökségének állományában dolgozott pályamesterként. 1945. szeptemberében, mint tartalékos tűzszerészt a Pécsi 2. sz. honvéd-kerületi parancsnokság állományába hívták be katonai szolgálatra. Zalaegerszeg térségében dolgozott szovjet katonai tűzszerészekkel együtt, onnan küldte utolsó levelezőlapját szeretteinek, azt közölve, hogy rövidesen Ágfalvára mennek, és onnan talán már haza is jöhet. Sajnos a hazautazás már nem következhetett be, mert ahogy a Pécsi 2. honvéd-kerületi parancsnokság által a Honvédelmi Miniszterhez felterjesztett 1916. sz. jelentésben olvasható: aknaszedés közben életét vesztette. Halálhírét családjának a vele egy utcában lakó Sárvári János vasutastársa hozta. A köztiszteletben álló Pintér Ferenc őrvezető temetésén sokan vettek részt, koporsóját a tapolcai ipartestület tagjai és vasutastársai sorfala között vitték végső nyughelyére. A 2009. május 31.-i Hősök Napja alkalmával rendezett tapolcai programok része volt a Pintér Ferenc emléke, sírja előtti tisztelgés. Ez alkalomra Gelencsér Ferenc diszeli kőfaragó mester felajánlásaként készített emléktáblát helyeztek el a hősi halált halt tűzszerész sírján.
Irodalom: – Szijártó János: A háború áldozatait nem szabad feledni. = Napló, 2009. június 4. – Szijártó János: Kőbe vésett emlék-tisztelgés. = Napló, 2009. július 5. –
PINTÉR GÁBOR lelkész
(Kajár, 1884. június 7. – Lovászpatona, 1974. október 23.)
Szülei Győr megyei földművelő kisbirtokosok, Pintér József és Kocsis Rozi. Alapiskoláit szülőfalujában végezte. A Ferences Rend hitvallási elveit Győrben ismerte meg és sajátította el. Mint a Szent Ferenc Rend tagját Boldogasszonyban 1909. december 7-én szentelték pappá. A Ferences Rend keretében 1910-ben jött Tapolcára, ahol öt évig tanulmányi felügyelőként és hitoktatóként működött Ley József prépost-plébános mellett. Munkáját gyakran Felkl Viktor káplánnal egyeztetve és együttműködve végezte. 1916-tól nyolc évig Nagykanizsán, majd egy évig Szombathelyen káplán, hitszónok és hitoktató volt. 1923-ban vették fel a Veszprémi Egyházmegyébe. Itt 1923–1926 között karádi káplán és ideiglenes adminisztrátor, 1926-1927-ig törökkoppányi, 1927-1928-ig zalaszentgróti káplán, 1929-ben dióskáli adminisztrátorként működött. Betegsége miatt 1930-ban kénytelen volt korai nyugdíjazását kérni. Papi buzgósága, szeretetre méltó egyénisége, szónoki készsége minden működési helyén megnyerte a hívek szívét. Életének utolsó szakaszát Lovászpatonán töltötte, ahol életének 91., papságának 65. évében elhalálozott. Lovászpatonán temették.
Irodalom: – Pfeiffer – Gyászjelentés –
PINTÉR ISTVÁN dr. járási főjegyző
(?, 1904. – Budapest, 1975. szeptember 16.)
1945. év elején lépett Zala megye szolgálatába. 1945–1946. június között a keszthelyi járás jegyzőjeként dolgozott. 1946. június 24.-től, augusztus 13.-ig a tapolcai járás főjegyzői tisztét látta el. Ezután a keszthelyi járásba került vissza járási főjegyzőnek. E tisztségében 1949. december 31.-ig működött. A tanácsrendszer bevezetése után itt már nem találkozunk nevével. Az 1960-1970.-es években már Budapesten élt. Életének 71 évében hunyt el. A Farkasréti temetőben temették.
Irodalom: – Zm.Arch. – Gyászjelentés –
PINTÉR JÁNOS géplakatos, jéggyár tulajdonos
(Csákány, 1909. április 19. – Tapolca, 1978. december 6.)
Édesapja az I. világháborúban maradt. Özvegy édesanyja nevelte testvéreivel együtt. Az elemit szülőhelyén, a polgári iskolát Böhönyén végezte. Később ipari tanonciskolában tanult. Tapolcán géplakatos kisiparosként kezdett dolgozni. Műhelye a mai Dózsa György. u. vasútállomáshoz vezető részén, a régi villanytelep közelében volt. A tapolcai Vidám Erzsébettel kötött házasságából két gyermek született. Harcolt a második világháborúban és 1944-ben szovjet fogságba esett. 1948. május 10-ig volt lakatos és gépkocsivezető az ivanovói fogolytáborban. Hazaérkezése után hamarosan munkához látott. Műhelyének egy részén a környék egyetlen jéggyárát alakította ki. A kezdetben bérelt, majd megvásárolt jéggyártó-üzem Ukktól - Balatonfüredig látta el táblajéggel a vendéglátó-helyeket, henteseket, de kielégítette a kórházi és a magánigényeket is. A jéggyár 1961-ig működött. Ekkor műhelye a Fejér-Veszprém megyei FÜSZÉRT Vállalat javító műhelye lett, ő pedig benne a művezető. Ennek megszűnése után a helyi Szentgyörgyhegy Mgtsz. gépjavító műhelyének művezetője lett. Lakatos munkájának látható emlékei a zárdaépület és a köztársaság téri park vaskerítése. Munkája mellett, több éven át társadalmi munkában a KIOSZ tapolcai titkára volt. 1960-1970 között a Szent György-hegy Hegyközség Szövetkezet elnöki tisztét is ellátta. 1966-tól Tapolca Városi Tanács VB. tagja volt két cikluson át, majd tanácstag több cikluson keresztül. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Hetvenedik évében hunyt el. Sírja a régi köztemetőben van.
Irodalom: – A jéggyár válsága = TV., 1943. január 9. –
PINTÉR (PFEIFFER) IGNÁC tanár, szerkesztő
(Tapolca, 1861. július 16. – Budapest, 1934. november 12.)
Apja Pfeiffer Mór korábban pápai kereskedő, az 1950-es években Tapolcán nyitott boltot. Anyja a jánosházai születésű Kaufmann Antónia. Csak az izraelita elemi iskola alsóbb osztályait végezte Tapolcán, mert 1870-ben szüleivel Veszprémbe költözött. Nevét 1904-ben magyarosította. Polgári iskolai tanári képesítést szerzett. A nagyváradi polgári iskolának volt a tanára, majd igazgatója. Budapestre kerülve az izraelita hitközség iskoláiban tanított. Hosszú ideig volt az Országos Izraelita Tanítóegyesület titkára és szerkesztője az egyesület hivatalos lapjának az Izraelita Tanügyi Értesítőnek. A Polgári Iskolai Közlönyben, Egyenlőségben és más lapokban megjelentetett pedagógiai vonatkozású cikkeken kívül elemi iskolák számára több tankönyvet írt.
Műveiből: – Magyar nyelvkönyv. Az elemi iskolák 4.oszt. számára. 3. jav. kiad. Bp. 1922. – Magyar nyelvkönyv. Az elemi iskolák 3. osztálya számára. 3. jav. kiad. Bp. 1921. – Magyar nyelvkönyv az elemi iskolák 2. oszt. számára. 3. jav. kiad. Bp. 1921. –
Irodalom: – Györe – MZSL – VÉL – ZSL – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. – Tanítók Lapja. Debrecen, 1934. 16. sz. –
PIRITHY KÁROLY szobafestő mester
(Tapolca, 1883. november 2. – Tapolca, 1950. január 15.)
Elszegényedett kisnemesi család sarja. Pirithy Sándor cipész-mester és Illés Magdolna gyermeke. Alapiskoláit Tapolcán végezte és szakmáját is itt tanulta ki. Felesége Nagy Anna volt. Az első világháborúban hadimunkásként vett részt. Fiatal korától részt vett a város kulturális mozgalmaiban. Érdeklődéssel fordult a közélet és a helyi politika világa felé. 67 évesen veserákban hunyt el. Feleségével együtt a régi tapolcai temetőben nyugszik.
Irodalom: – DCL –
PIRITY FERENC MÁV tiszt
(Tapolca, 1874. október 16. –)
A polgári iskola 4 osztályát és az alsókereskedelmi 3 osztályt végezte el. Pakson állomás-felvigyázó gyakornokként ismerkedett meg a vasúttal 1897. március 10-től. Németszentmihályra 1897. október 1.-én került. Elvégezte az állomás-elöljárói tanfolyamot és 1900. május 23.-tól állomásvezető lett Fejér-Zichyfalván 960 korona évi bérért és 200 korona lakbértérítésért. Itt nősült 1901. augusztus 25-én. 1902. április 1-én Bobára helyezték. 1905. április 2.-tól már Dunaföldváron dolgozott. 1908. február 28.-tól Hercegfalván (ma Mezőfalva) újra állomásvezető 1400 korona évi bérért és 250 korona lakáspénzért. 1913. május 24.-től Veszprémben teljesített szolgálatot.
Irodalom: – Százéves … –
PIRITY GYÖRGY plébános
(Tapolca, 1763. május 10. – Csatár, 1817. november 21.)
A török kiűzése után Tapolcán megtelepedett taksás nemesi család leszármazottja. Egy nappal Batsányi János után született. Együtt jártak a tapolcai népiskolába. A Piriti (Pirithy) család később többszörös rokonságba került a Batsányiakkal. Apja Pirity Miklós, Tapolcán gazdálkodó kisnemes. A filozófiát Győrben és Pécsen tanulta. A teológiát Pozsonyban végezte el. 1787. augusztusában papnövendéknek vették fel Veszprémben. Pappá szentelte Bajzáth József püspök 1791. május 1-én. Káplán lett Tapsonyban 1791. október 3-tól, Nemesapátiban 1793. szeptember 20-tól. 1800. június 5-től Plab András csatári apát bemutatása alapján plébános volt Csatáron. E plébániát ő szervezte meg. 1804-ben tették le az új plébániaház és melléképületei alapkövét. Végrendeletében vagyonát a templomra és a szegényekre hagyta.
Irodalom: – Pfeiffer –
PIRITY JÓZSEF szobafestőmester
(Tapolca, 1877. augusztus 9. – Tapolca, 1951. május 25.)
A Tapolcán a 18. sz. eleje óta honos, néha zalagóczi előnevet használó, kisnemesi származására büszke család leszármazottja. Szülei Pirity Sándor és Illés Magdolna. Iskoláit Tapolcán végezte. 18 éves korában szabadult fel és 10 évig, mint segéd dolgozott. 1901-ben önállósította magát. E lépését hirdetésben tudatta a tapolcaiakkal. „Pirity József templom-, szoba-, czímfestő és mázoló Tapolcza. (Sümegi út) Van szerencsém a n.é. közönséget értesíteni, hogy Eibeschütz Adolt úr házát megvettem és műhelyemet saját házamba, a régről ismert Kurofszky-féle házba helyeztem át. Elvállalok templom-, szoba-, czímfestést, mázolást tapétázást, valamint villanycsengők és telefonok fölállítását a legjutányosabb árakon. Legfőbb törekvésem ezentúl is arra irányul, hogy megbízóim tetszését és megelégedését kiérdemeljem. Ezek után magamat a n. é. közönség b. pártfogásába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel P. J. szobafestő és mázoló mester.” A következő évben már tanonc felvételével igazolta keresettségét. Családot alapított, felesége Preninger Eleonóra Mária, egy leánya született. Sümegi u. 7. sz. családi háza gyakran volt legényegyleti, iparos-köri rendezvények, mulatságok színhelye. Az első világháborúban 1915-18-ig a 48. gyalogezredben teljesített frontszolgálatot. Közben egy ideig orosz fogságban volt. Hazatérve felvette iparát és bekapcsolódott a közéleti mozgalmakba. Anyagi forrásainak bővítése céljából 1919. decemberében egy bérbe vette a városi kőfejtőt. Tagja, többször tisztségviselője volt az önkéntes tűzoltó-egyesületnek, és az Ipartestületnek. Munkálkodott a villamos-bizottságban és a hősi szoborbizottságban. Jegyzője volt a diskai hegyközségnek. Két ízben is községi képviselővé választották. Először 1921 novemberében lett képviselő. 1924. decemberében a 2. választókerületben ő kapta a legtöbb szavazatot. Feladatát itt komolyan vehette, mert az un. kórházbizottságba, a villanybizottságba és a számvizsgáló-bizottságba egyaránt beválasztották. Közéleti aktivitása később alábbhagyott. A család megélhetési gondjai kötötték le energiáit.
Műveiből: – Ki lehet községbíró? = TU., 192? –
Irodalom: – DCL – Zvm. ism. – Pirity József = TV. 1901. október 27. – Batyu-bál. = TV. 1902. február 16. – Tanoncznak = TV. 1902. április 13. – Községi képviselők választása Tapolczán. = TL. 1911. március 12. – Községi gyűlés. = TL. 1919. február. – A Községi Nemzeti Tanács hétfői ülése. = TL., 1919. március 9. – Községi gyűlés = TU. 1919. december 21. – Megalakult a községi képviselőtestület. = TU. 1924. december 14. – Értesítés = TL. 1932. június 11. –
PIRITY KÁROLY V.B. elnök, tanácselnök
(Tapolca, 1910. november 14. – Tapolca, 1986.)
Apja Pirity Károly szobafestő mester, anyja Nagy Anna. Alapiskoláit Tapolcán járta. A polgári fiúiskolát 1922.-ben fejezte be. Férfiszabónak tanult, e szakmában fel is szabadult, mégis apja mellett kitanulta a festő- és mázoló ipart, amellyel évekig kereste a kenyerét. 1945. július 21-én megnősült, Farkas Annát vette feleségül. Gyermekük nem született. Minden iránt érdeklődő, fogékony és mozgékony, közösségi embernek ismerték. Az 1940.-es, 1950.-es években több kulturális esemény, amatőr színielőadás szereplője volt. Legutóbb, 1956.-ban a „Szabadság, szerelem” c. operettben játszott. 1960. május 1.-től 1963. február 28-ig volt Tapolca nagyközség V.B. elnökhelyettese, tanácselnök-helyettese. 1963.-tól kinevezték Tapolca V.B. elnökévé és tanácselnökévé. Ezt a tisztséget 1964. március 31.-ig viselte. 1964. április 1.-től, Tapolca várossá alakulásáig, 1966. március 31.-ig ismét tanácselnök-helyettes volt. A településnek hasznára volt alapos hely- és emberismeretével, jó kapcsolatteremtő képességével. Tapolca várossá alakulásakor már nem kapott helyet a városvezetésben. Visszavonultan élt 76 éves korában bekövetkezett haláláig. A tapolcai régi temetőben szülei mellett nyugszik.
Irodalom: – Fejes – PFI. Ért. 1918/1919 – 1920/1921. –
PIRITY MIHÁLY (csöglei) plébános
(Tapolca, 1790. november 20. – Külsővat, 1877. június 18.)
Az 1600-as évek második felében Tapolcán letelepedett régi kisnemesi család sarja. Apja Pirithy János tapolcai kisnemes. Ferenc testvére Batsányi Erzsébetet vette feleségül. A „kántorházban” működött katolikus népiskola osztályainak elvégzése után a filozófiát Keszthelyen, a teológiát Veszprémben végezte el. A szemináriumba felvették 1811-ben. Pappá szentelték 1815. augusztus 30-án. Káplán lett Nemestördemicen 1815. október 23-tól, Gyulakeszin 1816-tól, Kisgörbőn 1817. február 5-től, Taszáron 1818. április 21-től, Kaposváron 1821. október 6-tól. Itt egy ideig ideiglenes adminisztrátorként is szolgált. 1824. március 12-től káplán, majd adminisztrátor Zalaszentgróton. 1824. április 10-től. Adminisztrátor, majd plébános Külsővaton 1826-tól. Pirity Mihály kis termetű, de igen kemény ember, jó pap volt, aki öregségében is sokat dolgozott híveiért a nagy kiterjedésű, akkor még nyolc községből álló külsővati plébánián. A plébániáról lemondott 1877-ben. 87 évesen hunyt el. A külsővati temetőben kis, vörös márványkereszt jelöli sírját.
Irodalom: – Pfeiffer –
PLÓZER ISTVÁN barlangkutató
(Tapolca, 1948. január 8. – Héviz, l977. október 30.)
Plózer József és Szökrön Róza gyermkeként született. Már kisgyermekkorában vonzotta a barlangok titokzatos világa. Még szülővárosában, Tapolcán járt általános iskolába mikor levélben keresett meg neves kutatókat , tanácsot kérve egy általa megtalált barlang térképezéséhez. Már ekkor sem pusztán a kalandvágy vonzotta a barlangokba , hanem szinte vérében volt a tudományos alaposság, az új ismeretek dokumentálásának igénye. Ez a céltudatosság vezérelte további életében is. 1971-ben hivatásos könnyűbúvár lett az Országos Vízügyi Hivatal alkalmazásában. A barlangkutatást és búvárkodást egyidőben kezdte. 1964-ben a Lóczy Lajos csoportban ismerkedett meg a száraz barlangok kutatásával és még ez évben bekapcsolódott a Hortolányi Gyula vezette Tapolcai Kutató Bizottság munkájába. amely az ország első vízalatti kutatócsoportja volt. 1973-ban a FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály keretében végzett aktiv kutatásokat egyebek mellett a tapolcai Tavas-barlangban. Eközben a vízalatti fényképezés legjelesebb hazai művelőjévé vált. 1974-ben bekapcsolódott az AMPHORA Könnyűbúvár Klub kutatásaiba is. Az MKBT Vízalatti Barlangkutató Szakbizottságának megszervezője és első elnöke volt. A hatalmas munka elismerése, hogy a MKBT 1976-évi közgyűlése szakbizottságát szakosztályi rangra emelte. 1971-ben Budapesten nősült, fgelesége Stringovits Gabriella volt. Plózer István rövid élete alatt is maradandót alkotott. Tanulmányai, térképei, fotodokumentációi megőrzik kutató munkásságát. Számunkra igen fontos, hogy a Tapolcai-tavasbarlang vízalatti rendszerének feltárásában és térképezésében végzett kiemelkedő munkát. Feltáró munkájának kimagasló eredményeit jelzi, hogy a Hévizi-forráskráter egyik jellegzetes képződményét "István-patkának" társai még életében nevezték el róla. A budai Molnár János-barlang volt lóhere-ágát pedig emlékére "István-teremnek" kersztelték át. Kutatásainak eredményeiről sok közleménye jelent meg. A külföldi szaksajtóban megjenent írásainak köszönhetően a magyar vízalatti barlangkutatás nemzetközileg ismert, sőt elismert lett. Hivatásának gyakorlása közben halt meg. Emlékét a hévizi kórház falán emléktábla őrzi.
Műveiből: – A Hévizi tó forráskráterének barlangjai. = Karszt és Barlang, 1974. 2. sz. – A magyarországi búvár-barlangkutatás története és bibliográfiája. = 1974.2.sz. – A barlangi búvármunkák gyakorlata. = Karszt ás Barlang, 1974.2.sz. – Adalékok a Tapolcai tavasbarlang kutatásához. = Karszt és Barlang, 1975.2.sz. – A Hévizi tó forrásbarlangjának feltárása. = Karszt és Barlang, 1977. 1-2.sz.
Irodalom: – UL – Ember Sándor P.I. (1948-1977) = Karszt és Barlang, 1977. 1-2. sz. –
POLGÁR BÉLA szolgabíró, lapszerkesztő
(Mihályfa, 1866. - Nyirád, 1921. október 7.)
Apja Polgár Antal nyirádi földbirtokos, a zalaszántói járás egykori szolgabírája volt, aki fiát is közigazgatási pályára szánta. Polgár Béla tanulmányairól nem sokat tudunk, de tény, hogy a kisgimnáziumot 1876-ban Keszthelyen kezdte meg, majd 1884-ben érettségizett a soproni bencés főgimnáziumban. Ezután apja Győrbe küldte jogot tanulni. Itt kezdett újságírással foglalkozni. Cikkei a Hazánk, Győri Közlöny valamint a Garabonciás Diák c. lapokban jelentek meg. Még diákként külső munkatársa volt a Tapolcán Balaton címmel 1883-1885 között megjelent hetilapnak, ahova elbeszéléseket és tárcákat írt. Hazatérve némi pénzügyi gyakornokoskodás után, 1891. október 1.-től 1894. október 1.-ig negyed-aljegyző volt a tapolcai járásnál. Ez időben nősült, felesége Beszedits Hajnalka lett. Ezután 1894. október 1.-től, 1895. december 17-ig szolgabírói hivatalt viselt Székely Emil főszolgabíró mellett. A szabályosan induló hivatalnok-karrier itt váratlanul véget ért. Ekkor, ma már pontosan kideríthetetlen okból összekülönbözött vármegyei feletteseivel, amiért tisztségéből felmentették és büntetésből a zalaegerszegi pénzigazgatósághoz fogalmazónak nevezték ki. A lefokozást sérelmesnek találta és nem fogadta el. Ekkor nyirádi birtokára költözött és Szálló Levelek címmel megindította eleinte kéthetente, később rendszertelenül megjelenő lapját. Az általa szinte egyedül írt szatirikus hangvételű újságot a sajtótörténet egyértelműen botránylapként tartja számon. Cikkeiben maró gúnnyal, sokszor a jó ízlés határain túllépve támadta a Zala vármegyei vezetőket. Pl. lapjában olyan hangvételű írásokban támadta Bulla Antal járásbírót, hogy sürgősen kérte elhelyezését Tapolcáról. A lap kisebb döccenőkkel 1905. év végéig jelent meg. Legfontosabb tevékenysége azonban az volt, hogy kezdeményezte és nagy munkával, óriási áldozatok árán megszervezte az ország első Erzsébet szobrának felállítását. A pozsonyi Tilgner Viktor szobrász által készített bronz királynő mellszobrot a morvaországi blanszkói ércöntődéből szállították Nyirádra. Az ünnepélyes avatásra 1899. május 22-én, pünkösdhétfőn került sor. Az ország minden részéről érkező népes vendégseregletből hiányoztak a Zala megyei vezetők…. 55 évesen vérhasban hunyt el. Hamvai a nyirádi temetőben nyugszanak. Sírja ma már nincs meg.
Műveiből: – Blanka. = Balaton, 1885. június 4. – Szerelem és család. = Balaton, 1885. június 18. – Bakos uram és családja. = Balaton, 1885. június 25. – Emlékezés Czigány Károlyra. = TV., 1893. augusztus 5. – „A hajsza.” = TV., 1895. május 26. – Hazafelé! – Búcsú. = Szálló Levelek, 1897. április 1. – Hajnalka. = TV., 1898. augusztus 14. – Szálló Levelek. 1896. december 16. – 1905. december 26. –
Irodalom: – Zm.Arch. – ZÉM – Szolgabírák kinevezése és áthelyezése. = TV., 1894. október 6. – A tapolczai járás új szolgabírája. = 1894. október 13. – Helyi érdek. = TV., 1897. május 23. – Feleki Alajos: Válasz P.B.-nak. = TV., 1897. június 13. – Erzsébet-szobor leleplezése Nyirádon. = TV., 1899. május 14. – Barát Álmos: Szobor leleplezés Nyirádon. = TV., 1899. május 28. – Monstre sajtótárgyalás Győrött. = TL., 1904. június 26. – Polgár Bélát… = TL., 1906. november 11. – Magyarország első Erzsébet szobra Nyirádon. = Megyeházi Tudósítások, 1998. 9. sz. – Németh Andrásné Farkas Gabriella: Ki volt Polgár Béla = NYIRlevél, 2001. június. – Németh Andrásné Farkas Gabriella: Magyarország első Erzsébet szobra Nyirádon. Nyirád, 2002. –
POLGÁR FERENC dr., galsai főszolgabíró
(Zalaszabar, 1882. március 6. – Tapolca, 1957. július 7.)
Polgár Ignácz és Vizi Mária gyermeke. Középiskoláit Nagykanizsán, az egyetemet Budapesten végezte el 1904-ben. Ügyvédjelölt 1904-1906-ig Budapesten volt. 1906. július 1-től, 1909-ig tiszteletbeli aljegyző Sopron vármegyénél. 1909-1914-ig Sopron vármegye aljegyzője. 1914-ben lépett Zala vármegye szolgálatába és 1920.-ig mint szolgabíró, majd mint tb. főszolgabíró több járásban működik. 1918-ban Szmrecsányi közrendészeti és közélelmezési kormánybiztos mellett, a Zala megye részéről kirendelt közigazgatási előadó volt. Rövidebb ideig a pacsai és perlaki járásban is volt szolgabíró. Családot 1919-ben hodászi Hodászy Judittal alapított. Dr. Sághváry Jenő betegsége és nyugalomba vonulása után, 1920. május 1-től lett a tapolcai járás főszolgabírája. Sok gondot fordított a Balaton-vidéki bányaipar érdekeire. Mindig szívesen vállalt közszereplést. A Tapolcai Kaszinó elnökévé választották. Felügyelőbizottsági tagja, majd nyugdíjba vonulását követően ügyvezetője volt a Tapolcai Takarékpénztár Rt.-nek. Szívesen munkálkodott az ifjúság körében is. Az országos cserkész díszjelvény tulajdonosa lett. 1941.július 1-én ment nyugdíjba. Ezzel egyidőben, mint a Balaton-vidék gazdasági életének alapos ismerőjét, meghívták a távozó Szűcs Jenő helyére a Tapolczai Takarékpénztár Rt. ügyvezető igazgatói tisztségére. Egyre több időt töltött új otthonában az Ábrahámhegyen épített villájában. Ezt utóbb, 1948-ban elkobozták tőle. Sírja a tapolcai temetőben van.
Irodalom: – Békássy – DCL – Zm.Arch. – Főbíróválasztás. = TU., 1920. május 23., 30. – Örökös főszolgabíránk… = TL., 1929. december 15. – A Tapolczai Kaszinó tisztújítása. = TL., 1930. március 16. – 25 év a közigazgatás szolgálatában. = TL., 1931. július 11. - A Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1939. december 23. – P. F. főszolgabíró nyugalomba vonult. = TL., 1941. július 5. – P. F. nyugalomba vonult. = TV., 1941. július 15. – A Tapolcai Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója. = TL., 1941. július 5. –
POLGÁR FERENCNÉ HODÁSZY JUDIT
(Szombathely, 1893. október 15. – ?, 1959.)
Szülei a tősgyökeres Vasmegyei nemesi családokhoz tartozó hodászi Hodászy Miklós testnevelő-tanár, huszárkapitány és náray Szabó Emilia. Gyermekkorában a szombathelyi lovassági laktanyában volt az otthonuk. A Szent Domonkos rendi nővérek által fenntartott leánynevelő intézetben kapta meg az elemi és középfokú nevelést és oktatást. Apját 14 éves korában veszítette el, további nevelését családi összefogással oldották meg. 26 éves korában, 1919. január 30-án Szombathelyen ment férjhez a tapolcai főszolgabíróhoz, dr. galsai Polgár Ferenchez. Tapolcára költözött és élte a vidéki úriasszonyok írott és íratlan szabályokkal körülbástyázott életét. Nagyon nehéz időszakban ismerte meg a várost. Megrettenve szemlélte a vörös és fehér terror megnyilvánulásait, majd a társadalmi gyűlölködés aggasztó jeleit. Féltette férjét, kezdetben kerülte a nyilvánosságot. Később már elkísérte férjét a fontosabb közszerepléseire. Miután megismerkedett Tapolcával és a Balatonfelvidék természeti szépségeivel, bekapcsolódott a városka közéletébe. Fegyelmezetten tudomásul vette, hogy ő elsősorban a főszolgabíró felesége, ennek megfelelően kellett viselkednie. Katolikus hitének megfelelően rendszeresen látogatta az egyház szertartásait. Fokozatosan bekapcsolódott a katolikus nőegylet munkájába. Részt vett a segélygyűjtő akciókban, a szeretetvendégségek és a tüdőpavilon ágyalapítványának szervezésében stb. Munkáját elismerték, vezető tisztséget azonban nem vállalt. A ’30-as évek vége felé, látva a „fajvédő” szélsőjobboldal előretörésének hatásait, megint visszahúzódott a feleség szerepébe. A háború után Ábrahámhegyi házukban éltek amig lehetett. Utolsó évei történéseiről nincs tudomásunk. A régi tapolcai temetőben nyugszik.
Irodalom: – Halálozás = TL., 1926. január 24. –
POLIN LAJOS körjegyző
(Tapolca, 1883. október 1. – ?, ?)
Apja Polin Péter kéményseprő volt Tapolcán, anyja Gáber Róza. Gimnáziumot Nagykanizsán, a jegyzői tanfolyamot Budapesten végezte el. Testvére, Kálmán MÁV-tiszt lett, ő a közigazgatást választotta. 1905.-ben Pincehelyen lett gyakornok, majd a közigazgatási tanfolyam elvégzése után 1907.-ben Letenyére került segédjegyzőnek. Rövid ideig a Baranya megyei Szentdienes és a Zala megyei Muraszentmária községekben működött. 1910. májusában Regöly helyettes segédjegyzője, 1911.-ben Felsőnyéken lett segédjegyző. 1915. februárjában Regöly adóügyi jegyzője lett és 1920. január1.-től Felsőnyék körjegyzője.
Irodalom: – Tolna megyei fejek. –
POLLÁK ADOLF kereskedő
(Tapolca, 1845. – Tapolca, 1930. szeptember 26.)
Édesapja Pollák Rudolf Kismartonból vándorolt be Tapolcára és itt kereskedni kezdett. Édesanyja keszthelyi Lessner Amália. Az egykori Balaton vendéglő melletti vegyeskereskedésében sajátították el a szakma alapjait és fortélyait fiai, Rezső és Pál, akik később az 1880-as években Pollák-testvérek néven kezdtek építőanyaggal kereskedni. A századforduló idején átvették Sartory Oszkár nagykanizsai cementáru-gyáros tapolcai telephelyét, és saját cementáru-gyárként üzemeltették tovább. Ők készítettek először Tapolcán üveggel kirakott cementhordókat és kádakat. Építési vállalkozóként is sikeresek voltak. 1905-1906-ban az ő cégük volt a zsinagóga megnagyobbításának egyik kivitelezője. E szépen prosperáló üzletág mellett Adolf kezdettől részt vett a Balaton-felvidéki borok közvetítő kereskedelmében. 1890. január 27-én jegyezték be a Pollák Adolf nevét viselő bor- és szesznagykereskedést, amely rövidesen felnőtt, a korábban indult Lessner, Berger, Steiner és Frisch féle vállalatokhoz. Saját szőlői voltak Badacsonyban, Szigligeten és a Csobánc hegyen. Elsőnek Tapolcán ő palackozta borait. 1895-ben „Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatósága a tapolczai járásra való hatáskörrel, Pollák Adolf helybeli borkereskedőt az intézet főügynökségével ruházta föl.” Emellett egyik alapító fő részvényese és igazgatósági tagja, majd igazgatóhelyettese volt a Balatonmelléki Takarékpénztár Részvénytársaságnak. Vejével, Neményi Gézával közösen 1901-1928 között jól menő bőrkereskedelmi vállalkozást is működtetett. Jövedelmének egy részét ingatlanokba fektette, melyeket bérbe adott. Pl. 1893-ban az ő házában nyílt meg Brüll Géza divatáruháza. Főleg a családjának élt, visszahúzódó egyéniségével csak ritkán kért helyet a közéletben. Virilis képviselőként több cikluson át tagja volt a tapolcai testületnek és néha részt vett a zalaegerszegi esküdtbíróság munkájában. Felesége Frisch Adél, a tapolcai szegények egyik legjelentősebb istápolója volt. 84 éves korában szívbénulás következtében halt meg.
Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – A t. közönség = BML., 1895. május 2. – Biztosítási főügynökség. = TV., 1895. október 27. – Van szerencsém = TL. június 28. – Esküdtszék. = TL., 1909. április 25. – Tapolca nagyközség virilistái az 1911. évre. = TL., 1911. január 1. – Halálozás. = TL., 1930. október 4. –
POLLÁK ADOLFNÉ, FRISCH ADÉL nőegyleti elnök
(Szigliget, 1855. augusztus 1. – Tapolca, 1919. január 1.)
Apja a Beledről bevándorolt Frisch Bernát kereskedő volt, anyja Arnstein Franciska. Szigligeten volt kereskedésük. Frisch Adél Tapolcán járt elemibe, majd gimnáziumot végzett. Férjhez ment Pollák Adolf kereskedőhöz. Háztartást vezetett, gyermekeit nevelte és közben sokat foglalkozott a faji, nemi és vallási emancipáció kérdéseivel. Életében egyre nagyobb szerepet foglalt el a szegényekkel, elesettekkel való törődés. Jótékonysági akciókat szervezett, cikkeket írt, szövetségeseket keresett. Egyik alapítója volt az izraelita jótékony nőegyletetnek, melynek több mint negyedszázadon át elnöki tisztét is ellátta. 1917-ben egyleti ülésen ünnepelték a Tapolczai Jótékonycélú izr. Nőegylet élén eltöltött 25 év alkalmából. Megszervezte a József királyi herceg Szanatórium Egyesület tapolcai fiókszervezetét, amelynek elnökévé választották. Dolgozott a szegénysorsú gyermekek megsegítésére alakult „Krajczáregyletben”, önkéntes betegápolói feladatokat látott el a háborúból megrokkanva hazatért katonák mellett. A háború ínséges éveiben Csendes Józsefnével egymást váltva látta el a tapolcai népkonyha irányítását. „Jó volt a szegényekhez, a betegekhez, gyámolította a gyöngéket, erőt, időt és vagyont áldozott annak a társadalomnak, melynek egyedüli reménye a bíztatás, a vigasztalás. Ő tudta, hogy a jómódnak vannak kötelességei a szegénységgel szemben.” 64 évet élt. A tapolcai izraelita temetőben nyugszik.
Műveiből: – Egy modern zsidóanya levele. = Egyenlőség, 1894. 18. sz. – Bischitz Dávidné + = TV., 1898. április 3. – Visszaemlékezés = TL. 1903. október 25. – Szigliget és Badacsony. = ZÉM – Fürdőlevél. = TL., 1912. augusztus 25. –
Irodalom: – Gulyás – Györe – Szinnyei – ZÉM – A Tapolczai Izr. Jótékony Nőegylet szilveszter estélye. = TL., 1906. január 7. – A József kir. Herceg Szanatórium = TL., 1909. május 23. – A tüdőbetegekért. = TL., 1912. október 27. – Ünnepi ülés. = TL., 1917. március 11. – A jubilálók. – Ünnepi ülés. = TL., 1917. március 11. – Jubileum. = TL., 1917. március 18. – A népkonyha. = TL., 1917, július 15. – Az izr. nőegylet. = TL., 1918. március 24. – P.A.+ = TL., 1919. január 5. – Részvét és kegyelet. = TL., 1919. január 12. – Meghalt… = TL., 1919.január 26. – 50 évi jóttevés. = TL., 1933. január 1. –
POLLÁK BÉLA cementáru gyáros
(Nagykanizsa, 1880 körül – ?, ?)
Vele a modern, gátlástalan szélhámos típusa jelent meg a gyorsan polgárosodó Tapolcán. Pollák Béla és testvére Ernő a századforduló idején, 1901-ben jött Tapolcára, az akkor igen dinamikusan fejlődő kisvárosba, mint a nagykanizsai Sartory cég helyi üzletének képviselői. „… két szegény fiatalember és mint könyvelők élték a tapolczai vidám életet. De gondoltak egyet és lett belőlük: Pollák Testvérek cementáru-gyára cég. Természetesen mindenki támogatta a fiatalembereket, mert így szokás. Társaságban is felkapták őket, azaz felkapatták magukat, mert Magyarországon a régi recept szerint: az összeköttetés pótolja a tudást. Közben Pollák Béla megnősült, elvette Grünfeld Alicet Zágrábból. Itt kezdődik a bukás, a lecsúszás a becsület útjáról Pollák Béla életében. Először nem kapott annyi pénzt, hogy üzletét lábraállíthatta volna. Azután meg nagy építési vállalatokba kezdett, s minden hozzáértés híján vállalataira egytől-egyig ráfizetett, s a defficitek fedezéséről kellett gondoskodnia. … A felesége mindenütt, mint hazulról gazdag asszony szerepelt és elegáns ruházkodásával reklám volt az urának. Az asszony révén bejutottak a legjobb társaságokba… Mindenütt szívesen látták, mint kitűnő kártyapartnert, mint a zsúrok nagyszerű mester-asszonyát. Volt most már elég barát: jótálló s az egyik házat a másik után vették, csak úgy blindre. Az adósságok pedig nőttek. A cégtárs, Pollák Ernő, pedig kilépett a cégből és Balatonfüreden önállósította magát. Így most már P.B. egyedül magának dolgozott. Volt is szépen munkája. De nem értve mesterségét, lehetetlen olcsó árakon vállalta a munkákat, s mindent két-háromszor újra kellett elkészítenie. Minden vállalkozására alaposan ráfizetett, … jóformán minden vele összeköttetésben álló cégre, egyénre váltócsalást követett el. Megkárosították az egész város kereskedőit, iparosait: a város egyik végétől a másikig.” Pollák Béla feleségével óriási tartozás, hamis válók tömegének hátrahagyásával adósai elől megszökött.
Irodalom: – Eljegyzés = TV. 1902. december 21. – Van szerencsém = TL. 1903. június 28. – Déli Jég- és Viszontbiztosító Társaság. = TL., 1908. május 31. – Hirdetés. = TL., 1908. szeptember 6. – Nagy csalás – kis városban. = TLK., 1913. március 23. – Egyről-másról. Pollákiáda. = TL., 1913. március 23. – Megszökött kereskedő. = BH., 1913. március 23. –
POLLÁK DEZSŐ kárpitosmester
(Pamuk, 1899. június 2. – Auschwitz, 1944. szeptember 15.)
Szülei Pollák Károly és Schwarz Gizella. Alapiskolái elvégzése után Keszthelyen inaskodott. Itt szabadult fel 1913-ban. Segédéveit Tapolcán kezdte el, 1917-ben behívták katonának. A frontról több kitüntetéssel szerencsésen hazatérve megnősült, 1927. júniusában elvette a balatonedericsi Kertész Irmát, majd 1931-ben önállósította magát. Műhelye a Deák F. u. alatti bérelt helyiségben volt. Szorgalmas, megbízható iparosnak ismerték, segédet és inast is tartott, de felesége is vele dolgozott. Többször volt tagja a tanoncvizsgáló bizottságnak. Feleségével együtt lett a holokauszt áldozata. Ilona nevű kislánya túlélte a borzalmakat és kalandos úton hazatért.
Irodalom: – DCL – MIA 1929. –
POLLÁK ILONA ipartanítónő
(Tapolca, 1862. január 8. – Tapolca, 1942. december 20.)
Szülei Pollák Lázár kereskedő és Lusztig Anna. Az izr. elemi iskola elvégzése után továbbtaníttatták. Érettségit tett, majd különféle gyakorlati ismereteket, kereskedelmi technikát, háztartástant, kézimunkát és egyebeket tanult. Már jól és sokoldalúan képzett képzett tanerőként alkalmazták a hat osztályos izraelita elemi népiskolában 1883.-tól Az iskola leánynövendékeit a kézimunkázás elemeire tanította. Idősebb korában kézimunkái eladogatásából igyekezett megélni. 80 évesen végelgyengülésben halt meg. Sírja a tapolcai zsidótemetőben van.
Irodalom: – IEI Ért. 1899/1900. – 1904/1905. – A tapolczai izr. hitközség = TV., 1895. november 24. –
POLLÁK JÓZSEF ifj. bankhivatalnok
(Tapolca, 1857. június 6. – Kaposvár, 1919. augusztus)
Szülei Pollák Lázár és Lessner Rozália. A pápai református kollégium diákja volt. Bár jómódú kereskedőcsaládból származott, iskolái befejeztével banktisztviselői pályát választott. A Tapolczai Takarékpénztár Rt. pénztárosa volt. Az 1910-es évek elején többször képviselte Tapolcát esküdtként Zalaegerszegen a törvényszéken. A háború idején tapasztalt nyomor és a társadalmi igazságtalanságok hatására a szocialista eszmék mellé szegődött. Az 1919. január 4-én tartott közgyűlésen a Szociáldemokrata Párt Tapolcai Pártszervezetének alelnökévé választották. Ekkor a párt centrumához tartozva elutasította a szélsőséges nézeteket. 1919 januárjában egy pártgyűlésen mondta el látnoki szavait. „Az MSzDP nem azonosíthatja magát a magyarországi un. kommunista párttal, a bolsevikiekkel. A bolsevizmus Magyarországra csak szenvedést és nyomort hozna. Újabb öldöklést, amiből éppen elég volt a négy és fél éves háborúban. Ez ellen nekünk szociáldemokratáknak küzdenünk kell.” E küzdelem azonban felemásra sikeredett. 1919. április 16-án tartott népgyűlésen a községi Munkástanács elnökévé választották és tagja lett az operatív irányítást végző háromtagú direktóriumnak is. Javára írták, hogy e szerepében eljárva az augusztus 3-án a feldühödött tömeg szétoszlatására kivezényelt Vörös Őrséget a vérontás elkerülése végett visszarendelte. 1920. január 21-én a a tapolcai járás főszolgabírója körözést adott ki ellene. Egyes utalások szerint a fehérterror különítményesei elfogták, Kaposvárra vitték, és ott Székely Armanddal együtt kivégezték más vélemények szerint emigrált.
Műveiből: – Pártok és elvek. = TL., 1919. január 12. –
Irodalom: – Györe – ZÉM – A Szociáldemokrata Párt taggyűlése. = TL., 1919. március 9. – Szocialistapárt népgyűlése. = TL., 1919. március 29 – Munkástanács. = TL., 1919. március 29. – Szabad Lyceum. = TL., 1919. március 9. – A forradalmi törvényszék. = TL., 1919. április 8. – Népgyűlés. = TL., 1919. április 13 – Választások. = TL., 1919. április 13. – Tapolcza község tanácsa. = TL., 1919. április 20. – Tapolcza a történelmi napokban. = TL., 1919. augusztus 9. – Körözvények. = ZHL., 1920. 7. sz. 150 p. –
POLLÁK JÓZSEF gőzmosodás, vegytisztító
(?, 1890. körül – Auschwitz, 1944. július 8.)
Kárpitos és paplankészítő szakmát tanult. Inas és segédévei nagyrészét Keszthelyen töltötte. Ott is szabadult fel 1913-ban. 1921-ig Keszthelyen volt segéd. A háború utolsó éveiben volt katona. 1921-ben Tapolcán önállósította magát. Családot alapított. Lakásuk és műhelyük a Sümegi úti házukban volt. Vállalkozásukat az 1920-as években gőzmosodával és vegytisztítással egészítették ki. Sokat dolgozó megbecsült iparos volt. Többször jelölték, ill. delegálták a tanoncvizsgáló bizottságba. Teljes családjával együtt Auschwitzban pusztították el.
Irodalom: – Gőzmosó, kelmefestő, vegytisztító = TL. 1926. szeptember 19. – Pliszerozást, gouvlerozást, holozást = TL. 1926. december 19. –
POLLÁK LÁZÁRNÉ, LESSNER ROZÁLIA nőegylet alapító
(Tapolca, 1820. – Tapolca, 1890 körül)
Szülei Lessner Juda kereskedő és Abeles Franciska. A korabeli gazdag zsidó családokban szokásos alapos képzésben részesült, amelynek lényege a családi élet gyakorlatára, a gyermekek nevelésére való felkészítés és a hit tanításainak alapos elsajátítása, valamint alkalmazása. 21 éves korában, 1841. december 2.-án férjhez adták Pollák Lázárhoz. Maga és családja sohasem nélkülözött, de megérintette a tágabb környezetében tapasztalható nyomor. Ez és több emberi, családi tragédia bekövetkezése ösztönözte a tehetősebb asszonyokat, hogy fogjanak össze és enyhítsék a legnyomorultabbak helyzetét. Id. Lessner Róza tevékeny szerepet játszott az Izraelita Jótékony Nőegylet létrehozásában és annak első elnöke lett. Tudjuk, hogy 1878-ban már működött az egylet, de alapszabályukat csak 1880-ban hagyták jóvá. Az egylet célja az „ … erkölcsös és feddhetetlen életmódú leányokat férjhez menetelük alkalmával segéllyel támogatni ; szegény asszonyoknak kézpénzt, fát vagy élelmiszereket nyújtani. Azonkívül szegény iskolába járó leányokat is segélyez, vagy fizeti érettök a tandíjt.” Az alapszabályt később többször is módosították, bővítették, aktualizálták. Belefért a kórházegylet, a szegényház, ill. népkonyha, a gyakori tűzvészek áldozatainak támogatása stb. Itt temették, de sírja már nem található a tapolcai izraelita sírkertben.
Irodalom: – Györe – ZÉM – Tóth: TZSVT –
POLLÁK PÁL borkereskedő
(Tapolca, 1889. április 5 – ?, ?)
Módos családban nőtt fel. Apja Pollák Adolf borkereskedő, anyja Frisch Adél. A hat osztályos izraelita elemi iskola után kereskedelmi középiskolába járt. Ezután apja borkereskedésében ismerkedett meg e foglalkozás rejtelmeivel. A háború éveiben a budapesti Önkéntes Mentő Egyesületnél teljesített szolgálatot. 1919-től az antiszemitizmus erősödését érzékelve 1920. áprilisában kérelmezte vezetéknevének „Pogány”-ra változtatását. A tapolcai főszolgabíró támogatta kérelmét, mondván „Nevezett a proletárdiktatúra alatt hazafias magatartást tanúsított, gyűlölte a vörös uralmat, soha semmiben részt nem vett, mint tisztességes kereskedő a magyar hangzású név viselésére érdemes.” Ám Az antiszemitizmusáról elhíresült, Stephaneck József hdgy. járási védelmi tiszt ezt megakadályozta. Kijelentette „Arra, hogy a magyar nevet bitorolja, részemről nem tartom érdemesnek.” Erre alapozva a megyei alispán a kérést elutasította. Apja idős korában fokozatosan átvette a családi borkereskedés irányítását. Emellett az igazgatótanács tagja volt a tapolcai Áruforgalmi Rt.-ben. 1927. január 27-én alapított családot Tapolcán. Feleségül vette gyermekkori ismerősét, a káptalantóti születésű özv. Wiener Sándorné Rosenfeld Arankát, aki a tapolcai Marton családdal volt rokoni kapcsolatban. Kisebb szőlőbirtokán maga is termelt, de borainak zömét kistermelőktől vásárolta fel. Későbbi sorsa ismeretlen
Irodalom: – Áruforgalmi Rt. = Központi Értesítő, 1924. június 5. – Esküvő = Pesti Hírlap, 1927. február 1. – Németh László – Paksy Zoltán: Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában. 1919-1945. (Z.Gy. 58.) Zalaegerszeg, 2004.
POPPER GYULA kereskedő
(?, 1870 körül - ?, ?)
Apja Popper Zsigmond kereskedő volt, aki fiát is e pályára segítette. A helyi sajtó 1901. decemberében közölte: „Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, miszerint a 18 év óta a legjobb hírnévnek örvendő fűszer, csemege és festékáru üzletet Eibeschütz Adolf úrtól átvettem. Sok évi tapasztalataim, melyeket az ország fő- és székvárosa, valamint nagyobb városaiban szereztem, kezességet nyújtanak arra nézve, hogy a mélyen tisztelt vevő-közönség legmesszebb menő igényeinek is meg tudok felelni. Állandó dús raktárt fogok tartani mindennemű fűszer, csemege és festék árukban. Midőn még a nagyérdemű közönség kegyes pártfogását kérem, vagyok kiváló tisztelettel Popper Gyula.” Ígéretét be is tartotta, jól vezetett „fűszer-, gyarmatáru-, festéküzlete és ásványvíz raktára” kedvelt bevásárló helye volt a tapolcaiaknak és környékbelieknek. Elődjének példája őt is inspirálta, mert 1913. januárjában már azt olvashattuk, hogy „Oblatt és Vámos uraktól a Pannónia Kávéházat 1913. február 1-én átveszem. Popper Gyula a Pannónia Kávéház Tulajdonosa Tapolczán.” Új üzletének fellendítését különböző rendezvényekkel kívánta elősegíteni. 1913. február 25-26-ra pl. a győri gyalogezred zenekarát, majd később a székesfehérvári női zenekart szerződtette vendégcsalogatóként. A század első évtizedében titkára volt a „Tapolczai Kereskedő Ifjak Önképző Körének.” 1906-ban nősült, felesége Krausz Szeréna lett Szentgáloskérről.
Irodalom: – Üzletátvétel. = TV., 1901. december 15. – P. Gy. Fűszerkereskedése Tapolcza. = TL., 1904. január 10. – Értesítés. = TL., 1913. január 19. – Katona zene. = TL., 1913. március 2. –
POPPER KÁROLY rőfös- és divatáru kereskedő
(?, 1887. május 16. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Szülei Popper Zsigmond és Kollin Laura. Családi indíttatásra kereskedőnek tanult. Inas és segédéveit is itt töltötte. Tapolcán nősült 1920. március 7-én. Neje Schlesinger Ilona lett. Egykor jól menő főtéri rőfös- és divatáruüzlete egyre kevésbé bírta az élesedő versenyt és a világgazdasági válság éveiben a tönk szélére jutott. Szorult helyzetében un. „olcsósági versenyt” hirdetett, hogy a beszerzési ár közelébe leszorított árakon raktárkészletétől megszabaduljon. Adósságainak rendezésére 1933-ban un. „kényszeregyezségi eljárást” kért maga ellen. Üzletmenetét később is állandó feszültségek kísérték. A zsidótörvények miatt 1942-ben a főtéri üzletét vesztette el, majd végül feleségével együtt az auschwitzi krematóriumban végezte életét 57 évesen.
Irodalom: – DCL – Mi mindent vásárolhat… = TL. 1926. január 7. – Nagy maradék vásár. = TL., 1926. november 28. – A vásárló közönséghez! = TL., 1926. december 19. – Hirdetmény = TL., 1933. december 30. –
PORKOLÁB BÉLA MÁV főfelügyelő
(Tapolca, 1917. április 1. – Tapolca, 2000.)
Szülei Porkoláb Mihály vasúti raktárnok, anyja Magyar Anna. Elemi iskola után a polgári fiúiskola 4 osztályát is Tapolcán végezte el. Vasúti szolgálatát 1939. április 20-án kezdte Dörgicse-Akalin, pályamunkásként Ezután Balatonederics és Keszthely következett. 1941. április 29-én Apahidára, 1942. június 2-án Némára került. Onnan menekült Balatonszentgyörgyre. 1945. május 23-tól Balatonedericsen dolgozott. 1950. április 28-tól Badacsonytördemic-Szigligeten volt állomáskezelő. Nős, két gyermek apja. 1977. május 1-től lett nyugdíjas.
Irodalom: – Százéves … –
PORKOLÁB GYULA postahivatal vezető
(Keszthely, 1922. február 18. – Tapolca, 1966. július 7.)
Porkoláb István és Pozsgai Julianna gyermeke. Iskoláit Keszthelyen végezte. Az érettségi bizonyítványt a premontrei reálgimnáziumban szerezte meg 1940-ben. 1941. január 8-án a Pécsi Postaigazgatóság vette létszámba és alkalmazta a marcali Postahivatalban, mint kisegítő tiszti munkaerőt. 1941. január 14-én már díjnokká minősítették és 1942. szeptember 4-től Budapestre rendelték postatisztképző tanfolyamra. Ezzel párhuzamosan 1942/43-ban az Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi kar levelező hallgatója volt. A postatisztképző tanfolyam és a jogi kar mindkét félévét sikeresen elvégezte, de pécsi tanulmányait folytatni már nem tudta. 1943 őszén behívták katonának. A fronton tüdőgyulladást kapott és ennek szövődménye élete végéig elkísérte. Magyarország területén esett szovjet fogságba, de betegsége miatt itthon hagyták. Felgyógyulása után azonnal jelentkezett a marcali Postahivatalban. 1945. szeptember 22-én Marcaliból, szolgálati érdekből Tapolcára helyezték. Itt, mint főpénztáros kezdte meg munkáját s a Posta többféle ágazatában dolgozott. 1946. szeptember 8-én házasságot kötött Sarródi Máriával. Házasságukból két fiuk született. 1956. január 1-én felügyelővé nevezték ki. 1957. augusztus 15-i hatállyal a soproni Postaigazgatóság megbízta a tapolcai Postahivatal vezetésével. Ezt a feladatot haláláig ellátta. Fiatalon, 44 éves korában hunyt el. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.
PORTÖRŐ JÓZSEF csizmadiamester
(Lesenceistvánd, 1870. április 29. – Tapolca, 1954. június 7.)
Portörő János és Erős Teréz gyermeke. Az elemi iskola elvégzése után csizmadiainasnak adták. A szakmát kitanulva segédként dolgozott, majd 1896-ban önálló műhelyt nyitott Tapolcán a Viola (ma Marton László) utcában. 1896. február 8-án családot alapított, felesége Foki Szerafin lett. Szociáldemokrata vonzódása miatt szimpatizált az őszirózsás forradalom célkitűzéseivel. Bekapcsolódott a Községi Nemzeti Bizottság munkájába. Részt vett az un. „szétosztó” bizottság akcióiban, de az események radikalizálódása miatt visszavonult a kaptafa mellé. Későbbiekben csak a szakmai ill. a szakszervezeti megmozdulásokban vett részt. A tapolcai színtéren gyakran túlmutató tevékenységének középpontjában a veszélyeztetett kisipar küzdelme állt a nagyipari tömegtermelés ellen. Hosszú időn keresztül betöltötte az ipartestületi alelnöki tisztet. Szakmai működésének 50. évfordulója alkalmából a debreceni iparos-kongresszus oklevelét ünnepélyesen nyújtották át neki. Több ízben, váltakozó sikerrel jelöltette magát községi képviselőnek.
Műveiből: – Szaktársak! = TL., 1926. május 2. –
Irodalom: – DCL – A Községi Nemzeti Tanács ülése. = TL., 1919. március 9. – A Községi Nemzeti Tanács ruhaakciója. = TL., 1919. március – A községi képviselőválasztás. = TU., 1924. december 14. – Halálozás. = TL., 1938. január 22. – Két derék iparosmestert ünnepeltek az Ipartestület közgyűlésén. = TL., 1939. április 22. –
POSMUK (POGÁNY) VINCE posta-főtiszt
(Sinac, 1881. július 18. – Budapest, 1958. március 18.)
A Horvátországi Lesencében született. Apja Posmuk János, anyja Rajkovic Katalin. Az érettségi megszerzését követően a m. kir. posta szolgálatába állott. A szükséges szaktanfolyamok sikeres elvégzése után a villányi postahivatalban kezdte meg a munkát. 1906-ban innen helyezték az újjászervezett tapolcai postahivatal tiszti személyzetébe. Aktívan vett részt a postai szolgáltatások korszerűsítésében. Munkáját kifogástalanul végezte, elismertséget szerzett a tapolcaiak körében és szépen haladt előre a hivatali ranglétrán. 1914 januárban postafőtisztté nevezték ki. A háború kitörésekor a frontra vezényelték, ahol a 17. tábori postahivatalnál, „az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartás elismeréséül” megkapta a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján. A háború után Budapestre vezényelték, ahol posta-felügyelőként hosszú ideig IX. kerület Gyáli úton, a M. kir. posta központi anyagraktárnál szolgált. Budapesti lakása a XII. kerületben a Cenkhegy u. 12-ben volt. 1931-ben vezetéknevét Pogányra magyarosítva viselte. 1929-ben nősült, felesége Nagy Ilona lett. 1943-ban nyugdíjba ment. A háborús éveket szerencsésen túlélte, de 79 évesen súlyossá vált szívgyengesége miatt elhunyt.
Irodalom: – Kisfaludi Júlia: Postatörténeti kronológia 1901-től 1918-ig. In. Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1995. – A tapolczai új postahivatal tiszti személyzete = TL., 1906. szeptember 23. – Hivatalvezetés = TL., 1912. január 28. – Személyi ügyek. Kinevezések. = Közgazdasági Értesítő, 1914. január 8. 2 sz. – Kitüntetések = Közgazdasági Értesítő, 1916. március 2. 457 p. –
PREISZ MANÓ szobafestő mester
(Jánosháza, 1878. március 8. – Budapest, 1945. január 20.)
Szülei Preisz József szabómester és Rosenberger Lina. Az alapiskoláit, majd az ipart szülőhelyén tanulta, segédéveit Celldömölkön és Szombathelyen töltötte. Itt szabadult, majd megszerezte a mester-oklevelet is. 1902. év elején nagy önbizalommal és munkakedvvel érkezett Tapolcára. Korrekt munkájának gyorsan híre ment Tapolcán és a környékbeli településeken. Még ez év nyarán Megismerkedett Lasz Hermán kapolcsi kocsmáros Sarolta lányával, akit október 28-án Monostorapátiban feleségül vett. Tapolcán született Ilona leányuk 1905. július 13-án. Üzlete jól ment, a Balatonparti településekről is egyre több megrendelést kapott. 1914-ig maradt Tapolcán, ekkor a fővárosba költöztek. Előbb a VII. kerület Rottenbiller u. 28. sz. alatt laktak, később a VIII. kerületbe, a Teleki tér 3. sz. alá költöztek. Munkájára itt is bőven volt igény, a sok munka és nyilván életmódbeli problémák miatt is házasságuk megromlott, az asszony elköltözött otthonról. Az 1940-es évek elején elváltak majd rövidesen új házassággal próbálkozott. Ekkor Fischer Magdolnát vette el, majd a VII. kerület Wesselényi u. 26. sz. alá költözött. Egészsége azonban megrendült, egyre többet gyengélkedett. A háborús viszonyok között nem tudta magát gyógykezeltetni és 66 évesen, felesége VII. kerület Szövetség u. 14. sz. alatti lakásán bélhurutban elhunyt.
Irodalom: – P. M. szobafestő és mázoló Tapolczán = TL., 1903. március 8. – P. M. cím- szobafestő és mázoló. = TL. 1910. január 16. – A kerületi elöljáróságok közleményei. Új üzletek. = Fővárosi Közlöny, 1914. március 10. 20. sz. – Budapesti Czím- és Lakásjegyzék. 1916. 2144 p. –Felhívás. = A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1940. november 5. 251. sz. –
PRESITS JÓZSEF földműves
(Tapolca, 1887. október 1. – Tapolca, 1963. március 22.)
Szülei Presits Gábor és Horváth Anna földművesek. Az alapiskola elvégzése után folytatta szülei tevékenységét.1911. szeptember 30-án Tapolcán házasságot kötött Karba Annával. Lakásuk a Batsányi u. elején volt. A gazdálkodás mellett a közélet is érdekelte. Mérsékelt, konzervatív nézeteivel a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt községi szervezetében politizált. 1936-ban, majd 1940-ben beválasztották a községi képviselőtestületbe. Az 1950-es években ő is belépett a tapolcai termelőszövetkezetbe. Innen ment nyugdíjba. Idős korában már sokat betegeskedett. Szívizom elfajulás vezetett halálához. Feleségével együtt a régi tapolcai temetőben pihen.
Irodalom: – A képviselőtestület tisztújító értekezlete. = TU., 1936. december 27. – Tapolca új tanácsa. = TL., 1940. január 13. –
PRESSING (PRÉSING) GÁBOR téglásmester
(Sümeg, 1866. március 24. – Tapolca, 1943. június 7.)
A család eredeti neve Prissing. Pressing Gábor Pressing József és Mojzer Rozália földművesek hatodik gyermekeként született.
Első felesége Pozsonyi Hermina volt, akivel 1893. január 17-én kötött házasságot. Feleségétől, aki 1874-ben hunyt el, három gyermeke született. Második felesége Tringli Hermina, akivel 1901. június 11-én kötött házasságot, akitől négy gyermeke született. A téglagyárban szerzett tapasztalatait és kapcsolatait, később, mint építési anyag-kereskedő kamatoztatta. 77 éves korában halálát szívkoszorúér elzáródás okozta. Feleségével együtt, aki 1966-ban hunyt el, a régi temetőben nyugszik.
Irodalom: – Értesítés. = TL., 1906. január 1. – Értesítés. = TL., 1906. február 4. – Eladó ház. = TL., 1913. január 5. – Községi gyűlés. = TL., 1917. augusztus 19. –
PRUSKA ALAJOS tanító
(Gyulakeszi, 1847. június 18. – Tapolca, 1882. április 26.)
Pruska Ferenc és Horváth Mária gyermeke. Felesége Szalaváry Mária.
1876. május 29-én Tapolcán született Ödön fiuk. Életének utolsó két évtizedében a tapolcai katolikus népiskola tanítója volt. Aktív, szakmailag igényes munkáját megyeszerte elismerték. Családot a tapolcai Szalaváry Máriával alapított. A Zalamegyei Tanító Egylet tapolcai járáskör elnökségében a pénztárnoki feladatokat látta el. Nagyon fiatalon, életének 36 évében hunyt el. „A boldogult köztisztelet és szeretetben állott. A népnevelés benne egyik derék bajnokát veszté el.” Feleségével közös sírja a tapolcai régi köztemetőben van.
Irodalom: – Halálozás = Vasárnapi Újság, 1882. április 30. – Halálozás = Zalai Tanügy, 1882. május 1. – Halálozások = Vasárnapi Újság, 1882. 18. sz. 286 p. – Halálozás = Veszprémi Független Hírlap, 1882. április 22 16. sz. –
PRUSKA FERENC malombérlő
(Gyulakeszi, 1857. május 8. – Tapolca, 1929. április 21.)
Azonos nevű apja is neves molnár és malomtulajdonos volt. Anyja Horváth Mária. 1894-től a tapolcai püspöki malom (ma Hotel Gabriella) bérlőjeként lett általánosan ismert, majd apja gyulakeszi malmát vette át annak 1899-évi halála után. Szorgalmas munkával iparát folyamatosan bővítette, korszerűsítette. Rövidesen Tapolcán épített házat a Szent László utcában, majd vett egyet az Arany János utcában, melynek egy részét az adóhivatalnak adta ki. Önálló családját Bertalan Annával alapította. Vidékünkön köztiszteletben álló emberként ismerték, kilenc gyermeket nevelt fel. Lányait dr. Kaszás Károly, dr. Fehér Károly, dr. Szőke Andor és Kovács Sándor vette feleségül. Tapolcán, a püspöki malom bérlőjeként a gabonakészítmények lehető legszélesebb választékával, termékeinek minőségével és az üzleti tranzakciók egyénre szabottságával jelentős piaci részesedésre és haszonra tett szert. Malombérlőként a nagytóban ő működtette az első hivatalos tapolcai strandot. Egyik alapítója és igazgatósági tagja volt a Tapolczavidéki Gazdasági Takarékpénztárnak. Jövedelmének jelentős részét szőlőbirtokai adták. 72 évesen tüdőgyulladásban hunyt el. Sírja a régi köztemetőben van.
Irodalom: – Első műmalom Tapolczán. = TV., 1894. március 31. – Fürdő-megnyitás. = BML., 1895. május 16. – Új fürdőház = TL. 1905. június 25. – Kiadó lakások. = TL., 1910. január 16. – Halálozás. = TU., 1929. április 28. – Halálozás. = TL., 1929. április 28. –
PRUSKA IZIDOR kékfestő mester
(Tapolca, 1863. február 5. – Tapolca, ?)
Szülei Pruska Sándor, aki 1855-ben települt Tapolcára és Micheller Nina. Alapiskoláinak elvégzése után szülei kékfestőműhelyében tanulta ki a szakma fogásait. A segédévek letöltését követően az 1880-as évek végén önállósította magát. A kékfestést később kelmefestéssel egészítette ki és a kelmék mángorlását is vállalta. Emellett textilek kereskedelmével is foglalkozott. A képviselőtestületnek is tagja, majd tisztségviselője lett. Helyettes bírónak is megválasztották Glázer Sándor bíróságának idejében. Közéleti érdeklődése alapján 1893-ban beválasztották Tapolca város iskolaszékébe. Családot Szüts Irmával alapított. 1895-ben helyettes-bírói megbízatásáról lemondott. 1893-tól, 1896-évi lemondásáig igazgatósági tagja volt a Balatonmelléki Takarékpénztárral egyesített segélyszövetkezetnek. Vezetőségi tagja volt a tapolcai Ipartestületnek, iparhatósági megbízottnak is megválasztották. Tapolcán temették, de sírja már nincs meg.
Irodalom: – Háziasszonyoknak. = TV., 1893. június 24. – Tapolcza város = TV., 1893. augusztus 26. – Tapolcza város községi iskolaszéke = TV., 1894. december 22. – Tisztújítás = Zalamegye, 1895. március 17. – Pótválasztás. = TV., 1895. szeptember 15. –
PRUSKA SÁNDOR kékfestő mester
(Keszthely, 1825. május 25. – Diszel, 1903. március 6.)
Keszler Gyula polgári iskolai tanár apósa. Szülei Pruska Jakab kovácsmester és Farkas Anna. 1855-ben, május 28-i engedéllyel, 30 éves korában, feleségével, Micheller Linával együtt Keszthelyről áttelepültek Tapolcára. Ezt megelőzően szülei előbb Gyulakesziben, majd Diszelben telepedtek le. Kékfestő iparát a tapolcai Malomtó bővízű forrásaira alapozva indította el és működtette sikerrel. A szakmát később Izidor fiának adta át. Idős korában Diszelbe költözött.
78 évesen aggkori végelgyengülésben hunyt el. A diszeli temetőben hantolták el, de sírja ott már nem lelhető fel.
Irodalom: – Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakásjegyzéke. 1892. Bp., 1892. 585 p. – Halálozás. = TL., 1903. március 15. –
PURGLY FERENC jószási, vasúti mérnök
(?, 1848. – Kisörs, 1934. augusztus 25.)
Purgly Pál testvére. A nagy vasútépítkezések idején sokat járt Tapolcán és környékén. Néhány írást publikált a Tapolczai Lapokban is. Nehéz terepeken épített pályát, alagutat, hidakat. Szolgálataiért megkapta a Koronás Arany Érdemkeresztet. Műszaki tanácsosként ment nyugdíjba. A nyugalom éveit a Kisörs-szőlőhegyi házában töltötte. A vidéken, mint elismert szőlősgazda híres volt kitűnő borairól. 86 éves korában hunyt el. A köztiszteletben álló öreg urat Lepsényben a családi sírboltba temették.
Műveiből: – A régi jó világból. = TL., 1917. július 8., 15., 22. –
Irodalom: – Birtok parcellázás. = TL., 1917. július 22. – Halálozás. = TU., 1934. szeptember 2. –
PURGLY PÁL jószási, földbirtokos
(Lepsény, 1856. augusztus 18. – Nagyesztergár, 1939. május 18.)
Iskoláit Budapesten végezte, majd a bécsi Kereskedelmi Akadémia (Handelsakademie) hallgatója lett. Tanulmányai befejezése után nagyesztergári, badacsonyi, szigligeti és kisörsi birtokain gazdálkodott. Veszprém vármegye életében tekintélyes szerepet vitt. Örökös tagja volt a megye törvényhatóságának. Tisztségeket viselt az evangélikus egyház vezetésében is. Alapítója és elnöke a Balaton Halászati Rt-nek. Itt a tapolcai Kovács Vilmosnak volt üzlettársa. Ez időben többször járt Tapolcán. A fogasfélék tenyésztésének elismert szaktekintélyévé képezte magát. Az Országgyűlés Felsőházának tagja volt. 1923-ban gazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. Feleségét, Alice-t a nagyesztergári nemes, birtokos Ányos családból választott. Magda lányát Hunkár Sándor földbirtokoshoz adta. Alapító tagja volt a Balatoni Társaságnak. 83 évet élt. A nagyesztergári családi sírboltban nyugszik.
Irodalom: – Ki-kicsoda? Béta Irodalmi Rt. Bp. 1937. – Esküvő. = TU., 1931. április 12. – Gyászjelentés. – Jószási P. P. + = TL., 1939.május 20. – Gyászjelentés, 1939. május 18. –
PUSKA GÉZA káplán
(Gölle, 1875. június 27. – Tapolca, 1941. szeptember 10.)
A gimnáziumot Kaposváron végezte 1887-1895-ig, ahol érettségizett, utána felvették a veszprémi szemináriumba. Pappá szentelték 1899. június 30-án. Káplán Tapsonyban 1899-től, Taszáron 1900-tól, Attalán 1902. februárjától szeptemberig. Törökkoppányban 1902-től, Göllén, majd Nágocson 1904-től, Németladon 1905-től, Felsőignácon 1906-tól. Betegszabadságon volt Göllén 1907-1912 között. Ezután káplán volt Nágocson, Nagygannán, majd Káptalantótin 1913-tól, Somogyváron, Kiskomáromban, Kisgörbőn 1913-1915 között. Ideiglenes adminisztrátor Ságváron 1915-től, helyi káplán Böhönyén 1915-től, káplán Sőllősgyörökön 1920-tól, Attalán 1923-tól, adminisztrátor Zalahalápon 1924-től. Nyugalomba vonult és Tapolcára költözött 1939-ben. Két évvel később súlyos cukorbaja és szívbénulás következtében, 76 évesen elhunyt. Sírja a tapolcai régi temetőben van.
Irodalom: – Pfeiffer –
PUSKÁS APOLLÓNIA tanárnő
(?, 1880 körül – Gödöllő, 1970. november 16.)
A tapolcai Polgári Leányiskola megalapítását követő második évben, 1911-ben pályázat útján érkezett Tapolcára, mint mennyiség- és természettudományi szakokra képesített rendes tanítónő. Ekkor már nyolc év tanítási gyakorlat állt mögötte. Az iskola tantestülete ekkor még mindössze négy főből állt. Ennek megfelelően a számtan, fizika, vegytan, egészségtan, természetrajz tárgyakat tanította, de részt vett a kézimunka a torna oktatásában és a német nyelv tanításában is. Emellett a természetrajzi szertár őre volt. Vezette az un. Segítő Egyletet. Tagja volt az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek. Lelkiismeretes munkájáért, szaktárgyai iránti elkötelezettségéért kartársai és tanítványai egyaránt kedvelték. Tízévi tapolcai szolgálat után 1921 szeptemberétől saját kérésére Veszprémbe a polgári fiúiskolához helyezték át. Családot nem alapított. Később egyetemet is végezve középiskolai tanár lett. A Veszprém-alsóvárosi temetőben nyugszik.
Irodalom: – PLI. Ért. 1911/1912. – 1921/1922. – Tanügyi kinevezések. = TL., 1913. augusztus 10. – Tudományos előadások. = TL., 1919. május 17. – Áthelyezés. = TU., 1921. augusztus 28. –
PUSKÁS ISTVÁN tanár
(Szamosszeg, 1929. március 9. – Révfülöp, 1996. február 2.)
Szülei Puskás István és Puskás Ilona kisbirtokosok voltak. Alapiskoláit szülőhelyén végezte majd Debrecenben érettségizett. Ezt követően elvégezte a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakpárosítását Középiskolai tanári oklevelét 1952-ben kapta meg. A pedagógus életpályát Tapolcán a Batsányi János Gimnáziumban kezdte meg. Mindvégig ebben az iskolában és jogutódjaiban tanított. 37 év szolgálat után 1989-ben vonult nyugdíjba. A magyar nyelv- és irodalom tanítása mellett volt szakkörvezető, iskolai könyvtáros és szakszervezeti titkár is. Tanított az esti tagozaton is majd a felnőtt-képzésben. 1965-től a budapesti Asztalos János Kertészeti Technikum révfülöpi kihelyezett tagozatán tanított magyar nyelv-és irodalmat. Hozzáértését mind tanártársai, mind tanítványai elismerték. A középiskolások Szép magyar beszéd országos versenyein többször volt zsűritag. Felkérték a gimnáziumi tantervek véleményezésére és írásbeli érettségi tételek címjavaslataira. Szakmai munkája elismeréseként 1973-tól megyei szakfelügyelőnek nevezték ki. 1975-ben az oktatás érdekében végzett eredményes munkájáért az Oktatásügy Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült. Nyugdíjba vonulásakor megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. 67 éves korában bekövetkezett haláláig hivatásának élő pedagógus volt, akire tanítványai még ma is tisztelettel emlékeznek. Sírja a révfülöpi temetőben van.
Irodalom: – Némethné Horváth Erzsébet: Tanár úr! Én felelni szeretnék… = TU., 1996. február 16. –
PUSKÁS JÓZSEF ditrói, állomásfőnök
(Budapest, 1899. – Budapest, 1983. december 26.)
Csík megyei, előkelő székely nemes család sarja, rokona a feltaláló Puskás Tivadarnak. Középiskoláit Aradon végezte majd MÁV tiszti tanfolyamra járt. 1920-ban Bánhidán kezdte meg működését. Több állomáshely után 1923-ban Homokszentlőrincen lett állomásfőnök. Ezután Börgöndön és Bánhidán töltötte be ugyanezt a posztot. 1933 szeptemberében lett Tapolca állomásfőnöke. Itt nagy energiával látott munkához. Hivatali tevékenysége mellett feladatának érezte, hogy a vasutasságot összekovácsolja és felemelje egy olyan kulturális szintre, amellyel a település mértékadó rétege lesz. Tevékenységének megfelelő keretet adott a VOGE és a vasutas kör. 1934. februárjában közgyűlést hívott össze és új, tettre kész vezetőséget választottak. Rohamos fejlődésnek indult a „Csobánc” dalkör. A tagok áldozatkészségével házat vásároltak, mellé kiváló tekepályát építettek. Új lendületet kapott az öntevékeny művészeti munka. Színdarabokat tanultak be és adtak elő nagy sikerrel. Fejlesztették a VOGE könyvtárat. Támogatta a város sportéletét, a tapolcai ifjak atlétikai klubjának társelnöke volt. Munkájának elismerését jelentette, hogy a vasutas kör és a VOGE díszelnökévé választották. 1938 áprilisában a Tapolcán megalakult Turul Szövetség tiszteletbeli törzsfőjének választották. 1939 júniusában Kőbánya-Felső állomásfőnökének elhelyezték Tapolcáról. Tiszteletére nagy búcsúestet rendeztek, ahol érdemeit méltatták és „… mint a helybeli vasútastársadalom mindig megértő atyját és gondozóját, majd a kiváló szervezőt, a VOGE-ház megépítőjét dicsérte benne, aki közös nevezőre hozta a vasutasságot.” MÁV főfelügyelőként több felelős beosztást töltött be a fővárosban. Nyugdíjazása után kezdett betegeskedni. 84. évesen hunyt el. Feleségével, szül. kisfaludi Révész Ilonával együtt az óbudai temetőben nyugszik.
Műveiből: – Válasz. = TL., 1935. március 2. –
Irodalom: – Lovas – Százéves – Z.vm.ism. – Új állomásfőnök. = TU., 1933. július 30. – Csányi Pál: Ismét a vasutas kabaréról. = TL., 1935. február 24. – A vasutasok napja. = TL., 1936. február 8. – Turul szövetség alakult Tapolcán. = TU., 1938. április 10. – Áthelyezés. = TL., 1939. január 7. – Búcsúest. = TL., 1939.június 17. – Kinevezések. = TL., 1939. július. 22. – Gyászjelentés –
PUSZTAI FERENC tanár
(Jánosháza, 1913.október 8. – Tapolca, 1986.április 26.)
Eredeti családneve Poller. Polgári iskolai tanulmányait magánúton kezdte és a szombathelyi árvaházban fejezte be. Innen a pápai tanítóképzőbe került, ahol 1935-ben kapott tanítói oklevelet. Alkalmi munkák és a katonai szolgálat letöltése után 1938-ban Monostorapátiban lett osztály- és kántortanító. 1940. májusában behívták katonának, majd 1942-ben a frontra vitték. 1945-ben tért haza. 1947-től szaktanítói tanfolyamra járt. 1950-től Káptalanfán tanított, majd 1957-től itt igazgató. 1954-ben az Apáczai Csere János Főiskolán matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1955-57 között a sümegi járásban szakfelügyelő és oktatási osztályvezető. 1974-ben ment nyugdíjba. Rövidesen Tapolcára költözött és itt élt haláláig. Két leánya is Tapolcán tanított. A káptalanfai közös fenntartású iskola 1994. június 12-én felvette Pusztai Ferenc nevét és Pusztai Emlékérmet alapított. Sírja a jánosházi temetőben van.
Irodalom: – VÉL – Hamar Imre: Az életfa törzse. = Pedagógusok Lapja, 1982. március 20. – Toldi Éva: Iskola reflektorfényben. Névadót tartottak Káptalanfán. = Napló, 1994.június 21. –
PUTHEÁNY GÉZA báró, kimpáni és sautitzi, földbirtokos
(Balatonederics, 1847. január 6. – Szigliget, 1920. március 21.)
Szigliget és környékének földbirtokosa. Apja Puteány József 2246 kat. holdas uradalmát örökölve, a mezőgazdálkodás minden ágazatában gazdálkodott. A tapolcai járás legtöbb adót fizetői, virilistái közé tartozott. Alapító tagja és felügyelő bizottsági elnöke volt a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt.-nek és a tapolcai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt.-nek, igazgatósági tagja a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének. Elnöke volt a Balatoni Halászati Rt-nek. Dolgozott Zala vármegye törvényhatóságában és nemesi választmányában. Tagja volt a tapolcai vincellériskola felügyelő bizottságának. Beválasztották a Balatoni Szövetség igazgató választmányába. Hatalmas vagyonából mértékkel jótékonykodott, ebből néha jutott a tapolcai szegényeknek is. Ennél jóval nagyobb összegek folytak el mulatozásaira, kártyára, táncosnőkre, lóversenyekre. Anyagi kondícióival együtt egészsége is megromlott. 73 évet élt. Feleségével, chernelházi Chernel Irmával közös sírja a szigligeti temetőben van.
Irodalom: – TVIÉ – Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1906. november 5. – A vármegye virilistái a tapolczai járásból, az 1908 évre. = TL., 1908. december 18. – A Balatoni Szövetség. = TL., 1909. augusztus 8. – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – Birtokeladás. = TL., 1911. november 26. – Halálozás. = TU., 1920.március 28. – Gyászjelentés, 1906. július 26. –
PUTHEÁNY (PUTEÁNI) JÓZSEF báró, földbirtokos, országgyűlési képviselő
(Felsőbogát puszta, 1811. április 20. – Szigliget, 1869. július 6.)
Apja a cseh származású Puteáni Vencel báró, anyja a Szigligeten birtokos Lengyel család leánya, Krisztina volt. Szüleit korán elvesztette, gyámja Majthényi Imre báró volt. 1830 januárjában költözött Szigligetre, ahol átvette anyai örökségét a szigligeti uradalmat. 1831 júniusában, amikor tanulmányait befejezve kinevezték Zala megye tiszteletbeli jegyzőjévé, kérte a gyámság alóli felmentését. 1835. december 8-án Nagytördemicen házasságot kötött Zarka Paulinával. E frigyből egy fiuk és két lányuk született. Ekkor már aktívan részt vett Zala megye politikai közéletében. A bárót 1834-ben Csányi László már a zalai liberális ellenzék tagjaként emlegette. Tagja volt a követutasításokat kidolgozó választmánynak is. Csányi László és Deák Ferenc oldalán rendszeresen részt vett a megyei politikai csatározásokban. A császári titkosrendőrség feljegyzése szerint az 1830-31-es lengyel felkelés után egy menekült lengyel tisztet rejtegetett szigligeti kúriájában. Nemes létére1845-ben önkéntes adózást vállalt. 1846-ban meggyőződéses ellenzékinek jellemezték és a következő évben tagja lett a pesti Ellenzéki Körnek is. Meghívták az utolsó rendi országgyűlés felsőtáblájára is. 1848 júniusában jelöltette magát a 3930 választópolgárt felölelő tapolcai választókerületben. Két ellenlábasa visszalépett, így ő lett a tapolcai kerület országgyűlési képviselője. A népképviseleti országgyűlésen a liberális centrumhoz tartozott, de aktivitása ekkor alábbhagyott. 1848. július 25-én a válaszfelirattal Insbruckba induló országgyűlési küldöttség tagjává választották, július 26-án pedig Kossuth ügyrendi indítványához csatlakozva szólalt fel. 1849 januárjában nem követte az országgyűlést Debrecenbe, hanem hazatért Zalába ezért szigligeti uradalmát birtokba vehette. Elkerülte a hadbírósági vizsgálatot, de tudjuk, hogy 1859 decemberében kapcsolatba lépett a Döblingbe száműzött Széchényi Istvánnal. A gróf döblingi irathagyatékában fennmaradt Putheány József nemzetgazdasági tervezete. A megye politikai életében már nem vett részt. Szigligeten a családi sírkertben temették el.
Irodalom: – Mejlinger Katalin: Zala megyei képviselők 1848-49-ben. = Nótárius, 1988.2-3.sz. – Molnár András: Zala megye 1848-as országgyűlési képviselői. = Honismeret, 1999. 3. sz. –