Találatok száma: 86
LABOVSZKY ARANKA SKOLASZTIKA apáca
(Tapolca, 1911. december 22. – Magyarszerdahely, 1970. január 29.)
Szülei Labovszky Ferenc vonatvezető és Pap Alojzia. Labovszky János testvére. Iskoláit Tapolcán kezdte el. 1933. december 15-én Zalaegerszegen lépett be a Notre Dame-i apácarendbe. 1936. augusztus 30-án ugyanott tette első fogadalmát. 1939. augusztus 30-án tett örök fogadalmat. 1933-tól a varrodában dolgozott, 1936-tól internátusi felügyelő. A rend szétszóratása után a magyarszerdahelyi plébánia házvezetőnőjeként teljesített szolgálatot, ahol öccse volt a plébános. A tapolcai régi temetőben nyugszik.
Irodalom: – KAL – Halálozás = Új Ember, 1970. február 22. –
LABOVSZKY JÁNOS MIKLÓS plébános
(Tapolca, 1916. november 30. – Csácsbozsok, 1985. július 31.)
Apja Labovszki Ferenc MÁV segédtiszt, főkalauz volt előbb Nagykanizsán, majd Tapolcán. Édesanyja a sümegi Papp Alojzia. Tapolcai lakásuk a Mogyarósi (ma Bajcsy-Zsilinszky Endre) utcában volt. A polgári fiúiskolát is itt végezte el, majd Veszprémbe járt gimnáziumba. 1935. júniusában érettségizett. A veszprémi szeminárium növendéke volt 1935-1940-ig. Pappá szentelték 1940. június 16-án. Káplán, majd ideiglenes adminisztrátor volt Zalaszegvárott 1942-ig. Háromfán, Szentbalázson, majd Zalaszentbalázson volt káplán. Zsinati vizsgát tett 1943. szeptember 29-én, és 1947. október 1-én. 1948-tól lelkész lett Magyarszerdahelyen. 1948. decemberétől Csácsbozsokon volt plébános, majd címzetes esperesi címet kapott. Itt tartózkodásának tizedik évében, életének 70-ik évében elhalálozott. A csácsbozsoki temetőben helyezték örök nyugalomra.
Irodalom: – Pfeiffer – Újmise. = TL., 1940. június 29. – Halálozás = Új Ember, 1985. augusztus 18. –
LACH MARGIT ápoló irgalmas nővér
(?, 1885. – Tapolca, 1948. január 8.)
Szülei Lach Ferenc és Primorsics Gertrud. Együtt dolgozott a nála fiatalabb Maura nővérrel is. Ő azonban már nem érte meg a rend szétszórattatásának gyötrelmeit, mert a „fordulat éve” legelején gyomorrákban meghalt. Halálát megrendülés és széleskörű részvét kísérte. Áldott emlékét községi jegyzőkönyvben is megörökítették. „… lelkiismeretes, önfeláldozó és fáradhatatlan munkájáért jkv-ben megörökíti és őszinte részvétét fejezi ki az Irgalmas Nővérek tapolcai Rendházának.”
Irodalom: – Tóth: Irgalmas nővérek –
LACHER JÓZSEF állatorvos
(?, 1875. – Zalaegerszeg, 1930. szeptember 20.)
Szülei Lacher József és Bőhm Etel. Az állatorvosi egyetem elvégzése után 1900-ban mindjárt Tapolcára helyezték. Felesége Tóth Irén. Nagy aktivitással kapcsolódott be a Tapolczai Korcsolyázó Egyesület munkájába, amelynek mindvégig vezetőségi (választmányi) tagja volt. Buzgó, vallását gyakorló evangélikus volt és az egyház kerületi képviselőjének választották.
1902. augusztus 1-vel Pacsára helyezték át, ahol haláláig járási főállatorvos volt. Helyette Lang János gyakornokot nevezték ki Tapolcára. Részt vett az első világháborúban is. 54 évesen Zalaegerszegen hunyt el.
Irodalom: – Zvm. ism – Kinevezés = TV. 1898. március 13. – A tapolczai járás állatorvosa = TV. 1899. október 15. – Baleset = TV. 1900. július 29. – Egyházi képviselő választása = TV. 1902. július 13. – Állatorvosi áthelyezés = TV. 1902. július 27. – Gyászjelentés –
LACZAY ANDRÁS dr. radiológus
(Kaposvár, 1933. – Kecskemét, 2012. május 20.)
Édesapja sebészorvos volt, majd később nőgyógyász és fogorvosi képesítést is szerzett. A háborút a devecseri kórházban vészelték át. 1951-ben kitűnő eredménnyel érettségizett Budapesten, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. Sebésznek készült, s demonstrátorként az anatómiai és sebészeti műtéttani intézetben dolgozott. Szigorló orvos korában Tapolcán érte az 1956-os forradalom. Aktív részvételéért először nyolc év, majd másodfokon tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Végül több mint öt évet töltött az ország különböző börtöneiben, majd 1962-ben Vácról amnesztiával szabadult. Ez után Pécsett műtőssegédként, Komlón bányafelcserként dolgozott, végül summa cum laude minősítéssel 1966-ban befejezhette az egyetemet. Bár több professzor is szívesen látta volna az egyetemen, nem helyezkedett el ott ; ideggyógyász feleségét Komlóra követte, ahol rendelőintézeti röntgen-orvosi állást kaphatott. Röntgenológiából 1970-ben szakvizsgázott jeles eredménnyel. A napi munka mellett folyamatosan képezte magát. A POTE gazdag könyvtára nyújtotta lehetőségeket, valamint angol- és német-nyelvtudását kihasználva olvasott és közleményeket írt. Ezekre felfigyelve kérték fel az Orvosi Hetilap referáló rovata külső munkatársának. Elismerésre méltó szakmai eredményei ellenére, „büntetett előélete” miatt csak megbízott osztályvezető lehetett, míg végül 1970-ben ettől a joghátrányától is megszabadulva 1982-ig kinevezett osztályvezető főorvosként dolgozhatott. Ekkor közel száz, részben idegen nyelven írt dolgozatot adott közre. Több mint 200 radiológiai témájú referátumáért a Markusovszky-emlékérmet érdemelte ki. Közben bekapcsolódott az ORSI munkájába és részt vett a területi radiológus továbbképzésben. Megpályázta és elnyerte a Bács-Kiskun Megyei Kórház Radiológiai Osztályának vezető főorvosi állását, így a következő éveket, 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig Kecskeméten töltötte. Itt az évek során kitűnő orvosgárdát sikerült nevelnie, továbbképzéseket szervezett, irányította a szakorvosjelöltek felkészülését. Több cikluson át tagja volt a Magyar Radiológusok társasága vezetőségének. Irodalmi tevékenységét is folytatta. Széles körű szakmai tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el, majd nyugdíjba vonulásakor a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét és a Köztársasági Elnök arany emlékérmét is megkapta.
Műveiből: – Tapolcától Vácig 1956-1962. Püski K. – Radiologiai vizsgálatok elfogadható negativitása. /Társszerző/ = Orvosi Hetilap, 1982. 32. sz. augusztus 7. – In memoriam dr. Hillinger János = Orvosi Hetilap, 1995. április 30. 18. sz. 949-950 p. –
Irodalom: – 1956 kézikönyve III. – Hangodi 1956. – Lovas – Lombay Béla: Sub pondere crescit palma. Dr. L. A. = M. Radiológia, 2006. 1 sz, – Wekerle Szabolcs: Az alezredes állhatatossága. = Magyar Nemzet, 2018. március 31. –
LÁDICS OTTÓ dr. sebész főorvos
(Győr, 1934. március 20. – Tapolca, 1981. december 15.)
Alsó és középiskoláit szülőhelyén végezte el. 1952-ben kezdte el tanulmányait a budapesti Orvostudományi Egyetemen. Itt hamar kitűnt érdeklődésével és szorgalmával. Marasztalták, de az egyetemi kutató-orvosi karrier helyett a gyógyítást választotta. A friss diplomás sebész 1958-ban került gyógyszerész feleségével együtt Tapolcára. Végigjárva a szakmai ranglétrát, 1972-ben kinevezték osztályvezető főorvosnak. Sokat tett a kórház fejlesztéséért. Szorgalmazta az új műtő és az intenzív részleg megnyitását. Részt vett a város közéletében Tevékenységéért több országos és megyei kitüntetést kapott. Halála után 14 évvel posthumus „Tapolca városért” kitüntetéssel ismerték el munkáját.
Irodalom: – Tapolca városért. = TU. 1995. május 5. –
LÁJER MIHÁLY közgazdász
(Halimba, 1931. március 12. – Tapolca, 2002. július 15.)
A szakközépiskola elvégzése után a padragi körjegyzőségen majd a devecseri járási tanácsnál belekóstolt a közigazgatásba. Katonaidejének letöltése után 1952-ben a Halimbai Bauxitbánya Vállalatnál helyezkedett el, ahol könyvelő, tervstatisztikus, tervelőadó munkakörökben dolgozott. 1957-ben a nyirádi és halimbai vállalat egyesítésekor, tervosztályvezető lett. 1981-ben gazdasági igazgatóhelyettesnek, majd 1989-ben vezérigazgató-helyettesnek nevezték ki. E beosztásból ment nyugdíjba 1991-ben. Tanulással, továbbképzéssel igyekezett karban tartani ismereteit. 1960-ban népgazdasági tervező, 1967-ben a közgazdaságtudományi egyetemen okl. közgazda képesítést szerzett. A felfelé ívelő bauxitprogram fejlesztéseinek egyik motorja és gazdája volt. A bányászati beruházások és a tapolcai fejlesztések, pl. a tömeges lakásépítések sikeres pénzügyi lebonyolítása is a nevéhez fűződik. Hosszú időn keresztül volt megyei és járási tanácstag. 1971-1990 között a Tapolca Város Tanácsának és a Végrehajtó Bizottságnak tagja volt. 1994-től haláláig az önkormányzat pénzügyi szakbizottságában dolgozott. Aktív tagja volt a Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Tagja volt a MTA VEAB-nak és a MAT Ipargazdasági valamint Műszaki-Gazdasági Tanácsának. Munkáját számos szakmai és társadalmi kitüntetéssel ismerték el. 72 évet élt. A tapolcai temetőben nyugszik.
Műveiből: – Átalakulás munkaterv szerint. = Bauxit, 1990. – Átalakulásunk lépcsőfokai. = Bauxit, 1991. 3. sz.
Irodalom: – VMKL – Andrássy Antal: Ahol a vörös út vezet…Tapolca, 1973. L. M. = Bauxit, 1975. július. – Tanácstagjaink. =Bauxit, 1982. június, – Halimbától Tapolcáig. = Bauxit, 1991. október – L. J. (1931-2002) = BKL Bányászat, 2002. 4. sz. –
LAJOS MÁRTON GYÖRGY plébános
(1650 körül – 1720 körül)
Az 1640-es évek elején plébános „Vázsonykű” várában és 1664. aug 13-án részt vesz Tihanyban Kuzmics Péter győri kanonok és veszprémi nagyprépost apátságba történő beiktatásán. Székesfehérvár töröktől való visszafoglalása után megbízták az ősrégi Szent Péter egyház plébánosságával. Az épületet, amely Szulejmán dzsámijaként átvészelte a török időket, újra plébániatemplommá alakíttatta vissza. A fehérvári plébániát kétévi szolgálat után elhagyta és 1690-től 1694-ig Tapolcán volt plébános. Jelenléte bizonyság arra, hogy Tapolca újra betelepülése gyors ütemű és jelentős lehetett. Később Esterházy Dániel tábori káplánja, de a török fogságába esik, ahonnan később liszabadul. 1705-től Zsámbékon, majd a Nógrád megyei Vilkén plébános. Itt még 1714-ben is plébánosként működött. Valószínűsíthetően rövidesen meghalt.
Irodalom: – Pfeiffer –
LAJTOS ÁRPÁD szentmáriai, vezérkari őrnagy
(Pancsova, 1910. november 22. – Budapest, 1986. május 25.)
Katonacsaládból származott. A kőszegi honvéd reáliskolában kezdte tanulmányait. A főreált és a Ludovika Akadémiát kiváló eredménnyel végezte el. 1932. augusztus 20-án avatták hadnaggyá és a Bp.-i 2-ik, majd az 1. gyalogezredhez vezényelték. 1935 novemberében főhadnagyi rangot kapott és 1936-ban felvették a hadiakadémiára, amit 1940-ben elvégezve, próbaszolgálatra beosztották a szegedi 14. gyalogezredhez. Századossá léptették elő és1940. decemberétől már Debrecenben a 17. honvéd gyalogezred vezérkari tisztje. 1941-ben a VI. hadtest vezérkari osztályának vezetője. 1942. októberében a 2. magyar hadsereg hadműveleti osztályára vezényelték. A doni katasztrófa után a német főhadiszállás összekötő tisztje. A 2. hadsereg maradványainak hazaszállítása után a Vezérkari Főnökség hadműveleti osztályára került. 1943. július 1-től a 3. hadsereg, majd az ungvári 24. gyaloghadosztály vezérkari főnöke. 1944. július 15-től őrnagyi rangban a Hadiakadémia harcászat tanára. Az 1944. október 15-én megalakult Szent László hadosztály vezérkari főnöke. A hadosztályt súlyos veszteségek után kivonta a tűzvonalból és a Balaton térségében pihentette. Ez időben került kapcsolatba a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállási mozgalommal. Fő célja ekkor már katonái életének megóvása volt. Harcálláspontja ekkor többször volt Tapolcán. 1945. március 26-tól a Tapolca körüli terepszakaszról csapatait Zalaszántó térségébe vezényelte, majd megkísérelt Budapestre feljutni. Balatonfüreden fogságba esett. Hadifogolyként a SZU-ba került, ahonnan 1948. szeptember 15-én került haza. Szolgálatra jelentkezett, de a HM Igazoló Bizottsága 1949 januárjában elbocsátotta. Augusztus 30-án kémkedés koholt vádjával letartóztatták és 12 év fegyházra ítélték az un, „Thomson kapitány” ügyben. 1956 augusztusában szabadult. Fizikai munkákból élt, ill. fordítói munkát végzett és közben dolgozott a doni hadsereg tragédiáját feldolgozó emlékiratain. A kötet megjelenését nem érte meg. Felesége – Dajka Margit színésznő – halálát követően öngyilkos lett.
Műveiből: – Emlékezés a 2. magyar hadseregre. 1942-43. Bp., 1989. – L. Á. őrnagy visszaemlékezései. = Új Idő, 1989. 3. Különszám. – Birodalmak árnyékában. Bp., 2000. –
Irodalom: – MÉL – UMÉL – Kubinyi Ferenc: …És nem vállaltam statáriumot. Dr. Sárközi Endre volt hadbíró ezredesnek, az igazságügy-miniszter egykori helyettesének emlékezései. Bp., 1949. – Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, 1949. – Veres D. Csaba: Balatoni csata. Veszprém –
LAKATOS GYÖRGY plébános
(Tapolca, 1783. március 25. – Somogyvár, 1856. június 1.)
Apja Tapolcán juhász. Az alsóbb osztályokat a Kántorházban működő népiskolában végezhette. A humán tárgyakat Veszprémben, a filozófiát Pécsett, a teológiát Veszprémben tanulta. A szemináriumba 1802-ben vették fel. 1806. április 30-án szentelte pappá Milassin Miklós fehérvári püspök. 1806-tól káplán Veszprémben, 1809-től adminisztrátor Ősiben, 1810.január 23-tól plébános Paloznakon. 1814. február 28-tól a taliándörögdi plébániát irányítja. Zsinati vizsgát tett 1825. május 13-án. 1825. május 8-tól gamási plébános. 1848. január 25-én gutaütés érte és lemondott javadalmairól. Tehetséges, sokat olvasott nagytudású pap volt, de a gyakorlati élethez nem volt érzéke. A plébániában utóda, unokaöccse Lakatos Lajos szerint: „Ha sírkereszt álland egykor a fejénél, ráillik a német verssor: Hier ruhet die Unruhe in Ruhe.”
Műveiből: – Az erkölcsi világnak sistémája. Religio a Morálynak Fundamentuma. 1822. –
Irodalom: – Pfeiffer –
LAKATOS PÉTER PÁL költő, újságíró
(Kővágóörs, 1898. április 7. – Tapolca, 1959. augusztus 26.)
Lakatos Péter Pál és Ungár Gizella gyermeke. Iskoláit Kővágóörsön és Keszthelyen végezte. Gyermekkorában szerzett csonttuberkulózisa miatt sokat szenvedett, meggyógyult, de púpos maradt. A műegyetemre iratkozott be, de abbahagyta és jogot kezdett tanulni. 1920-ban utolsó vizsgái előtt nyughatatlan természete miatt eltanácsolták az egyetemről. A költészettel és a szocialista tanokkal egyetemi évei alatt ismerkedett meg. Első írásai 1922-ben jelentek meg a Magyar Írásban, a Nyugatban és a Népszavában József Attila és Illyés Gyula első verseivel egy időben. 1928-ban a Bartha Miklós Társaság titkára lett és szerkesztette az Új Magyar Földet. Ebben az évben belép az illegális kommunista pártba. Állandó munkatársa a Társadalmi Szemlének és a Kolozsváron megjelenő Korunknak. Ez idő tájt barátságba került József Attilával, aki 1930-ban meglátogatta révfülöpi otthonában. Írásainak kritikus hangvételéért többször állt bíróság előtt, sőt börtönbüntetést is szenvedett. 1935-től semmilyen munkát sem kapott, ezért kitanulta a gépszedést és nyomdászként helyezkedett el. 1940-1941-ben a Híd. c. hetilap segédszerkesztője lett. 1941-ben hazaköltözött Révfülöpre de szervezkedés miatt letartóztatták, elítélték és folyamatosan négy évet ült börtönben. 1945-ben szabadult. Ekkor már nem írt. Révfülöpi lakóhelyén szervezte a kommunista pártot, de önkényes akcióival sok gondot okozott pártbeli feletteseinek is. Többször kizárták a pártból. 1948-49-ben Budapesten az Országos Fürdőügyi Igazgatóságon dolgozott, de megbetegedett. Hazaköltözött és haláláig Révfülöpön lakott. 61 évesen a tapolcai kórházban halt meg. Sírja a tapolcai temetőben van. Koporsója felett Cserhát József és Marton László mondott tragikus életére emlékező szavakat.
Irodalom: – MÉL – MIL – DÁL – UMÉL – UMIL – VÉL – ZÉL – Internálások. = TV. 1941. szeptember 13. – Szalai Imre: L. P. P. = Tiszatáj, 1965. 6. sz. – Szalai Imre Lyuggatott sors. = Napló, 1969. augusztus 23. – Csaba Imre: Támadás menetből. Veszprém, 1969. – Talpassy Tibor: Magányos lámpás. = Kortárs, 1967. 7. sz. – Harmath-Katsányi. – Szalai Imre: L.P.P. = Irodalomtörténet, 1971. 2. sz. – Talpassy Tibor: A holtak visszajárnak. Bp., 1971. – Fonay Tibor: Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – Szalai Imre: Lakatos Péter Pál. – Miklós Tamás, P.: L.P.P. sírja Tapolcán. = Villa Filip, 2002. 1 sz. 12-20 p. –
LAKATOS VINCE JÓZSEF dr. kanonok, tanár
(Szepezd, 1868. március 1. – Budapest, 1926. június 27.)
A gimnázium hat osztályát Veszprémben, a két utolsót Egerben végezte el. A budapesti egyetemen két évig bölcseletet hallgatott. A teológiát a ciszterciták budapesti intézetében hallgatta. 1891-ben belépett a csornai premontrei rendbe. 1894-től haláláig a keszthelyi premontrei főgimnázium irodalom szakos tanáraként tevékenykedett. 1895-ben szentelték pappá. 1896-ban tanári oklevelet kapott magyar és latin nyelvből, valamint irodalomból. Pedagógiai tevékenysége legendásan eredményes volt. Tanítványait – köztük nagyon sok tapolcait – szinte fanatizálta a hatékony tanulásra. Gyakran járt Tapolcán, ahol diákjait sohasem kerülte el. 1903-ban a keszthelyi iparosok dalkörének vezetőjeként hangversenyezett Tapolcán. 1905. március 15-én a tapolcai kath. legényegylet színjátszói betanulták és nagy sikerrel előadták Árpád látomása c. színművét. Kiterjedt szépirodalmi munkásságot fejtett ki. Számos irodalomtörténeti és nyelvészeti, helyismereti dolgozata jelent meg a vidéki lapokban és folyóiratokban, a jelentősebbek különlenyomatban is. Többször Vérkuti, Tihanyi, Barna írói álnéven jelentek meg írásai. Sokat foglalkozott a Balatonnal, a tó irodalmával és a Balatonvidék történelmével is. Korai halálát itt is meggyászolták a Tapolcai Lapokban megjelent írásban. Sírja Keszthelyen van.
Műveiből: – Bozzai Pál. Egy elfelejtett költőről. = TV. 1902. május 25. – Árpád látomása. Veszprém, 1908. – A szépérzék és a zalai nép. = Czobor 1911. – Szemelvények a 17. sz. hitvitázó irodalmából. Bp. 1914. – A hazafias költészet fontossága napjainkban. = EphK. 1914. – A Balaton költői. = Balatoni kalauz. Bp. 1928. –
Irodalom: – Gulyás – KÉL – Sziklay – Szinnyei – A keszthelyi iparosok dalkörének = TL. 1903. július 19. – Március 15-e. = TL., 1905. március 12. – Elhunyt premontrei tanár. = TU., 1926. július 2. - L.V.+ = TL. 1926. július 4. – Keszthelytől Tapolcáig postán 28 évig. = TU., 1938. október 30. –
LAKOSSY JÓZSEFNÉ TÓTH (ZSÓFICS) MÁRIA bába
(Tapolca, 1900. április 23. – Tapolca, 1948. január 11.)
Harangozó (Zsófics) Mihály és Tóth Erzsébet első gyermeke. Elemi és polgári iskolai tanulmányait Tapolcán végezte, majd 1915-től a Pécsi Orvostudományi Egyetem bábaképzőjében tanult. Az iskola elvégzése után a tapolcai Erzsébet kórházban dolgozott, de ha kellett, az otthoni szüléseket is levezette. Az 1920-as évek elejétől a legképzettebb bábaasszony volt Tapolcán. A városka szegényebb, külső részén élt, a vasútállomás közelében. 1919. július 26-án házasságot kötött Nagy Mihály vasutassal, akitől egy fia (Tibor) született. Férje 1933. május 11-én hunyt el tuberkulózisban. 1939. augusztus 26-án férjhez ment a diszeli Lakossy József molnárhoz. Gyermekük nem született, viszont sok tapolcai gyermek világra-segítésében vett részt. Néhányan közülük még ma is élnek városunkban. A sors nem adott hosszú életet neki. 48 évében szívelégtelenségben hunyt el. A tapolcai régi temetőben nyugszik, szülei és húgai sírja mellett.
LAMOS JÁNOS tánctanár
(Újpest, 1895. szeptember 25. –)
A századvég újpesti proletár-negyedében Lamos József és Varga Júlia gyermekeként látta meg a napvilágot. Szülei kétkezi munkások voltak. Elemi, majd polgári iskolát végzett. Első kulturális élményeit az újpesti munkásotthonban kapta. Itt ismerkedett meg a modern táncformák és műfajok nagy változatosságával. Tanfolyamokat végzett, képezte magát és tánctanítói oklevelet szerzett. Első házassága nem sikerült. 1926-ban Tapolcára már elvált emberként érkezett. Itt nősült újra 1926. október 30-án. Felesége a Gyulakesziben született Novák Irén lett, Novák Vince és Eőry Irma leánya. Első tánciskolai kurzusát szeptember 1-én nyitotta meg. Vidékre is rendszeresen járt és ajánlataival megkereste a fiatalokat tömörítő különféle szervezeteket is. Pl. a Kath. Legényegyletnél rendszeresen szervezett tanfolyamokat. A tánciskoláit lezáró, látványosan szervezett un. koszorúcskái eseményszámba mentek.
Irodalom: – Tánciskola. = TU. 1920. augusztus 29. – A Kath. Legényegylet = TL. 1926. február 14. – Két tánciskola = TL. 1930. január 26. –
LÁNG JÁNOS állatorvos (?, ? – ?, ?)
Adataink szerint 1900-ban Szombathelyen kezdte meg állatorvosi gyakorlatát. Innen helyezték Tapolcára 1902 júliusában. Ekkor jegyezte el a sümegi Németh Ilonkát. Esküvőjük 1904. augusztus 1-én volt Sümegen. Két évi itteni működés után 1904 év végén Bács-Zsablyára helyezték, majd innen 1906-ban Paksra. 1909-ben Makóra helyezték át. 1913 év elején Dicsőszentmárton város és járás állatorvosává nevezték ki. Ugyanitt hatósági állatorvosi kinevezést is kapott. Az első világháborúban népfölkelő állatorvosként vett részt. Az ellenséggel szemben tanúsított bátor helytállásáért kitüntetést is kapott.
Műveiből: – A báznai sertés eredete és tenyésztése. 1914. –
Irodalom: – Állatorvosi áthelyezés. = TV., 1902. július 27. – Állatorvosok véglegesítése = TL. 1903. július 19. – Állatorvosi kinevezések = TL. 1903. október 11. – Véglegesítés. = TV., 1904. január 17. – Eljegyzés. = TL., 1904. április 17. – Kinevezés. = TL., 1904. július 17. – Esküvő = TL. 1904. július 31. –
LANGER ISTVÁN szolgabíró
(Budapest, 1876. június 22. – Balatonfüred, 1920. július 3.)
Alap- és középiskoláinak elvégzése után jogot végzett Kolozsvárott. Zala megyében lépett állami szolgálatba. Rövid gyakornokoskodást követően 1902. március 1-től „Zalavármegye főispánja 28/902/fi. sz. leiratával Langer István tb. szolgabírót a tapolczai járáshoz szolgálattételre osztotta be.” Munkáját Szentmiklóssy Gyula mellett kezdte, majd Karácsony (Unger) Kálmán mellett folyatta 1908 júniusáig. A katolikus legényegylet világi elnökeként sokat tett a fiatalok öntevékeny művelődéséért. Programjaikon gyakran maga is fellépett. 1903-tól a Tapolczai Lapok külső munkatársaként tartották számon. Hivatali munkáját mindenkor korrektség jellemezte. Itt nősült 1903-ban, Takács Jenő közjegyző Mária leányát vette feleségül. Ezután néhány hónapig a zalaegerszegi járás szolgabírójaként dolgozott, majd 1908. novemberben a balatonfüredi főszolgabírói tisztségére jelölték és meg is választották. Itt 12 éves folyamatos munka után, fiatal életének vetett véget a végzetes kór. „Langer István balatonfüredi főszolgabíró 42 éves korában, folyó hó 3-én meghalt. Tapolcának is több éven át volt kiváló, pontos, erélyes, soha nem ingadozó, szeretetreméltó szolgabírája.” Sírja a balatonfüredi katolikus temetőben található.
Irodalom: – Zm.Arch. – Új szolgabíró Tapolczán. = TV., 1902. március 30. – Kollányi Ödön: Mélyen tisztelt olvasóközönség. = TL., 1903. január 11. – Tánczestély. = TL., 1903. január 18. – Farsang. = TL., 1903. február 1. – Szolgabíró választás = TL. 1903. május 17. – Hymen = TL. 1903. október 25. – Fürdőbiztosi kinevezés = TL. 1904. május 15. – Búcsú lakoma. = TL., 1908. július 5. – Halálozás. = TU., 1920. július 11. –
LASZ SAMU geográfus, tanár
(Szergény, 1859. december 18. – Budapest, 1930. június 8.)
A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1882 óta főreáliskolai, majd főgimnáziumi tanár volt. 1920-ban nyugdíjba vonult és a Pesti Izr. Hitközség józsefvárosi polgári iskolájának igazgatója lett. Számos értekezés mellett földrajzi tankönyveket írt középiskolák számára. A világ dolgai iránti érdeklődése parttalan és határtalan volt. Életét a polihisztorság igényével élte. Zsidó identitása jól megfért izzó magyarságával. Sok időt töltött városunkban. Lenyűgözte a táj változatos szépsége és sok barátot is szerzett itt. Egy időben tapolcai képviselői ambíciói is voltak, de erről letett. Tapolcán a Batsányi kultusz ápolásának egyik első hangadója volt.
Műveiből: Révfülöp. = Pápai Lapok, 1884. augusztus 24. – A Balaton partján. =TV., 1892. augusztus 27. – Mi okozta Kisfaludy Károly halálát? = TV., 1892. október 8. – Nyelvében él a magyar. = TV., 1893. augusztus 12. – Hozzuk haza Bacsányi hamvait. = TV., 1896. december 25. – Bacsányi kultuszunk. = TV., 1897. január 10. – A pietás munkája. = TV., 1898. október 3. – Állítsunk sírkövet Bacsányi Jánosnak. = TV., 1898. november 27. – A Petőfi-ünnep után. – Mementó Bacsányi ügyünkre. = TV., 1899. augusztus 6. –
Irodalom: – Gulyás – Pallas – Révai – Szinnyei – MAÉL – MÉL – MZSL – ÚIL – Áthelyezés = TV. 1898. július 17. –
LÁSZLÓ ÁRPÁDNÉ, KELEMEN MÁRIA tanítónő, ig.h.
(Taliándörögd, 1939. január 29. – Sümeg, 2005. április 15.)
Általános iskolai tanulmányait szülőhelyén végezte, majd a pápai Állami Tanítóképzőben tanult és szerzett tanítói oklevelet. 1958-ban. Élete a hűség és szolgálat jegyében telt el. Első munkahelye a tapolcai leány általános iskola volt. Ezt követően a 3. sz. Általános Iskolában, ill. a Batsányi János Általános Iskolában dolgozott 37 éven át. 1–2 osztályosokat tanított, s csak egy rövid időre vállalt feladatot a felső tagozatban. 1982-től 1994. december 30-án történt nyugdíjba vonulásáig a Batsányi János Általános iskola igazgatóhelyettese volt. Pedagógiai munkáját, vezetői megbízatását, megbízhatóan, pontosan végezte. A kis gyermekekkel való foglalkozásban a szeretet és szakszerűség találkozott. Sokat tett a nyelvi-irodalmi-kommunikációs program, ill. az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia alternatív tanterv sikeres bevezetéséért és megvalósításáért. Megyei és országos továbbképzéseket szervezett, előadásokat, bemutatókat tartott. Kiváló vezetői tulajdonságokkal rendelkezett. Mindezekhez biztos alapokon nyugvó általános és szakmai műveltsége, széles látóköre, óriási emberismerete és embertisztelete párosult. Férje László Árpád szintén pedagógus volt, akivel annak haláláig 1961–1986 között éltek együtt. Korán megözvegyült, két fiát egyedül nevelte. Kiváló felkészültségű, empatikus pedagógus volt, aki minden figyelmét a formálódó gyermeki személyiségekre irányította. Férje mellé temették a tapolcai régi temetőbe.
Irodalom: Vidosa Lászlóné: L. Á.-né = UTU., 2005. május. –
LÁSZLÓ JENŐ lapkiadó, nyomdatulajdonos
(Tapolca, 1892. július 14. – Magdeburg, 1944. november)
Lőwy Béla és Hoffmann Mária gyermeke. Az elemi népiskolai és polgári iskolai osztályokat Tapolcán végezte el. Még polgáristaként nevét Lőwyről, Lászlóra magyarosította. A nyomdász mesterséget apja nyomdájában tanulta meg. Lőwy Bernát halála után 1915-től átvette a nyomda irányítását és folytatta a megkezdett munkát. 1918 novemberétől, Szigethy Ödöntől átvette a Tapolcai Lapok szerkesztését is. E posztról a tanácshatalom idején eltávolították és egyben a nyomdát „szocializálták”. Ekkor a sajtóbizottság, ill. Székely Armand irányítása alá került a hetilap. Bár 1919. április 16-án beválasztották a Munkástanácsba, ott tevékenységet nem fejtett ki. 1919. augusztus 4-én őt is túszul ejtették. Kiszabadulása után még három lapszámot adott ki. A Tapolcai Lapokat háromévi szünet után 1923-ban indította újra és a szerkesztést 1925-től Botár Árpádra bízta. Folytatta a nyomda korszerűsítését is. A vállalkozást – mint könyv és papírnemű kereskedő – 1930. szeptember 27-én újra bejegyeztette a Zala megyei Cégbíróságon. Könyvkereskedéséből évről-évre ajándékkönyveket jutatott az iskoláknak. Tagja volt a Kaszinónak és dolgozott a Barlangbizottságban is. Alapító tagja volt a Balatoni Társaság Irodalmi, Művészeti és Tudományos Egyesületének. A deportálást ő sem kerülhette el. Szemtanuk szerint Magdeburg mellett végeztek vele. Emlékét a tapolcai izraelita temetőben levő családi síremlék is megörökíti.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1992.– BÉ.1921. – Nem mi kezdtük! = TU., 1928. március 16. – A „Tapolczai Lapok” elkobzásának utórezgése. = TV., 1942. október 3. –
LÁSZLÓ ZSIGMOND tanár, szőlészeti-borászati felügyelő
(Jánosfalva, 1870. – Tapolca, 1901. június 9.)
Apja Lászó Mózes birtokos volt, édesanyja Mezei Rachel. Gyermek és ifjúkoráról keveset tudunk. Legtöbbet talán sógornőjétől, Pécs Gyuláné Beszedits Margittól a tehetséges írónő történeteiből. „László Zsigmond messze Erdélyből, a Székelyföldről jött Tapolczára az akkor fénykorát élő vincellériskola szőlészeti és borászati felügyelőségéhez.” Itt 1898. nyaráig dolgozott, közmegbecsüléssel övezve. Ekkor visszaköltözött Erdélybe, Fehértemplomba, majd Nagyenyedre helyezték szőlészeti és borászati felügyelőnek. 1899-ben feleségül vette Beszedits Ede járásorvos Gizella leányát. 1900-ban megszületett Iluska leánya, aki egy év múlva félárva maradt. A reményteljesen induló életpálya megtört, életének 31 évében agyszélhűdésben hunyt el. A tapolcai régi köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – Pécs Gyuláné – Szolgálattételre kirendelés = TV. 1898. február 6. – Áthelyezések. = TV. 1898. június 5. – Eljegyzés. = TV. 1898. december 25. – Előléptetés = TV. 1900. július 1. – Halálozás. = TV. 1901. június 23. –
LASZTOVICZA JENŐ országgyűlési képviselő
(Kiskőrös, 1961. december 21. – Tapolca, 2015. január 8.)
1980-ban a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett, majd 1986-ban a Bp.-i Kertészeti Egyetem növénytermesztő szakán szerzett diplomát. 1986-1988-ig a Hosszúhegyi mezőgazdasági Kombinátnál dolgozott a palackozó üzem helyettes vezetőjeként. 1989-től 1998-ig a Badacsonyi pinceszövetkezet borászati vezetője. Még 1994 novemberében belépett a FIDESZ-be, 1998-tól a párt Tapolca városi elnöke volt. Az 1998 évi országgyűlési választásokon Veszprém megye 4. számú, Tapolca központú választókerületében szerzett mandátumot. 2002-ben a választások első fordulójában megvédte tapolcai mandátumát. Ezután sorozatban 2006-ban, 2010-ben és 2014-ben ismét egyéni mandátumot szerzett Veszprém megye Tapolca központú választókerületében. 2006 és 2014 között a Veszprém megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke volt. 1998-tól tagja és alelnöke volt több parlamenti bizottságnak. 2006 májusától az országgyűlés sport- és turisztikai bizottságának elnöki feladatait látta el. 1999-2002 között elnöke volt az Országos Idegenforgalmi Bizottságnak. Dolgozott a Közép-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanácsban és a Regionális Fejlesztési Tanácsban, a megyei honvédelmi bizottságban, a Magyar Olimpiai Bizottságban, és más fontos tisztségekben. Az 1980-as évek végétől Tapolcán élt, itt alapított családot. Élete alkotó korszakát a helyi sajtóból lehetett nyomon követni. Súlyosbodó betegsége még nagyon fiatalon, 54 évesen megtörte életerejét. Sírja az új tapolcai köztemetőben van.
Irodalom: – VMKÉL – VMÉL – Tartalmas életút zárult le. ; Búcsú és emlékezés = TU., 2015. január 15. 1 p.; 3 p. –
LEDNICZKY LAJOS plébános, országgyűlési képviselő
(Somhegypuszta, 1897. július 7. – Szentkirályszabadja, 1961. szeptember 7.)
Apja uradalmi ispán volt. A veszprémi szemináriumba 1918-ban vették fel. Teológiát 1918-1921-ig Budapesten hallgatott. Pappá szentelték Veszprémben 1921. július 3-án. Kápláni szolgálatot teljesített Várpalotán 1921-től, Szőllősgyörökön 1923. szeptemberétől, Csóton 1926. szeptembertől, Csabrendeken 1926. novembertől, Vörsön 1927-től. Zsinati vizsgát tett 1927. május 12-én. 1928. februártól Tapolcára, Engelhardt Ferenc plébános mellé helyezték káplánnak. Itt 1932. szeptemberéig tartózkodik, amikor Káptalantótiba helyezik. Itt adminisztrátor, majd plébános. 1938 októberétől a tapolcai kerület helyettes esperes tanfelügyelője, 1948. januárjától esperese. A meginduló Actio Catholica mozgalomban vezető szerepet visz az esperesi kerületben. Mintaszerű KALOT és KALÁSZ ifjúsági szervezeteket teremt működési területén. Még tapolcai káplán korában tevékeny munkatársa volt a keresztény szellemű helyi újságnak és éles csatákat vívott annak hasábjain a Tapolcai Lapok liberális cikkeivel és szellemével. Ellentmondást nem tűrő keménysége, aktivitása sokakat ellene fordított. A háború után is aktív politikai életet él és egy cikluson át kisgazdapárti programmal a tapolcai kerület országgyűlési képviselője volt. Ottani tevékenységéről azonban szinte semmit sem tudunk. A politikai változások keserűséggel töltik el, úgy érzi, hogy hivatását így nem tudja ellátni. Nem tudott, nem akart beilleszkedni a változó világba. Elkéri magát e tájról. 1959. januárjától Szentkirályszabadján a plébános helyettese, ahol haláláig rendőri felügyelet alatt állt. Ott halt meg. A tapolcai temetőben nyugszik.
Műveiből: – Jöjj el Szentlélek! = TU., 1928. május 25. – Úti jegyzetek a máriacelli zarándoklatról. = TU., 1928. augusztus 26. – Az ország érdeke további erélyesebb pénzügyi rendelkezéseket kíván. = TU., 1931. augusztus 16. – Lássuk az igazságot! = TU., 1932. február 28. – Azoknak, akikhez érdemes szólani! = TU., 1932. március 20. – Kinevezték. = TU., 1933. február 19. – A Stefánia-Szövetség közgyűlése. = TU., 1933. április 16. – Kis bortermés, rossz áralakulás. = TU., 1936. szeptember 27. –
Irodalom: – DCL – A Nemzetgyűlés almanachja 1945– 1947. – Pfeiffer – L. L. távozása. = TU., 1932. szeptember 25. – Plébánosi kinevezés. = TU., 1932. szeptember 25. – Horváth József: Káptalantóti története. Veszprém, 1975. –
LEFKOVICS MIKSA (MÁRK, SÁNDOR) tanító
(Sióka, 1833. – Tapolca, 1871. szeptember 16.)
A jól képzett, ajánló levelekkel felszerelt és már kellően gyakorlott „főelemi tanító” Sáros megyéből, a jobb megélhetés reményében jött, már családostól Tapolcára. Felesége Kőnigsberger Berta volt. A tapolcai izraelita elemi iskola beindulása után, az 1860.-as évek végén fogadták fel a fiatal tapolcai tanoda színvonalának emelése végett. Az új tanító be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, de csak néhány évig dolgozhatott. A visszaemlékezések szerint is „kiváló műveltségű tanférfiú, ki valószínűleg ernyedetlen szorgalmának lett áldozata”, 38 évesen váratlanul elhalálozott, özvegyét és négy árvát hagyott hátra. A kor szokása szerint az iskolafenntartó hitközségnek koldusbotot kellett volna az özvegy kezébe adnia, és elbocsátania Isten hírével. A polgárosodás kezdetén álló településen azonban az izraelita hitközség vezetői és főleg vezető nőtagjai: Leszler Adolfné, Marton Gáspárné, Hochstädter Salamonné, Leszner Salamonné és mások gyűjtéseket rendeztek a váratlanul elhunyt tanító családjának megsegítésére, ezért „időt és fáradtságot nem kímélve, nemsokára tekintélyes összeget gyűjtöttek, mely összeg az özvegy jövőjét, az árvák neveltetését biztosította.” Ez az összefogás volt az első jelentős szervezett közösségi szamaritánus akció, amely a Tapolcai Izraelita Jótékony Nőegylet megalakításához vezetett. A 38 évesen, hagymázban (valószínűsíthetően hastífuszban) elhunyt ambiciózus fiatal tanító emléke így fonódik össze egy helyi jótékonysági egylet születésével.
Irodalom: – Györe – Barát Álmos: A tapolcai „Izr. Nőegylet” negyedszázados jubileuma. = TV. 1895. január 25. –
LEHNER PÉTER rádiós, újságíró
(Tapolca, 1970. – 2015. szeptember 5.)
A város első rádiósa volt. Az ő hangjával csakis első lehetett az ember. 1994 és 1999 között a Tapolca Rádió alapítója, munkatársa, majd főszerkesztője lett. 1999-től 2005-ig a veszprémi Rádió Jam munkatársa volt, majd a helyi Klubrádió tagja 2005-2011-ig. Szerkesztő műsorvezető, sok kezdő rádiós mentora, szakmai támogatója. Önzetlen, józanul gondolkodó zsurnaliszta, irigylésre méltó orgánummal és írói kvalitásokkal. Az 1990-es években folyamatosan publikált a Tapolcai Világlapban. Különös nyelvi leleménnyel írt közéleti írásai, versei miatt Bertha Bulcsú is írásra bíztatta. Egyéni humora, félszeg mosolya, szakma iránti alázata ritka adomány volt. Kezdeti írásainak, riportjainak hangvétele tele volt optimizmussal, Tapolca rendszerváltozás utáni fejlődésének esélyeiről. Később a pártszínekbe bújtatott önérdekű politizálás jeleit tapasztalva eluralkodott rajta a szkepszis.
Műveiből: – Taplócai levél. = TVlap, 1992. szeptember 18. – Házunk tája. = TVlap, 1993.január 29. – Gyógycentrum kontra TIAC = TVlap, 1993. január 8. – Temetkezünk … temetkezünk = TVlap, 1992. november 20. –
Irodalom: – Fülöp Bea: Lehner Péter (1970-2015) = Tapolcai Újság, 2015. szeptember 24. –
LEIBHARDT CLEMENTINA tanító nővér, zárda-főnöknő
(?, 1890 körül – ?, ?)
Valószínűleg ő is osztrák származású és már a grazi vincés rendközpontból kiképezve érkezhetett magyarországi munkára. Nyilvánvalóan végig járta a szokásos lépcsőfokokat, hogy hasznos tanító-nővér legyen. Több intézetben szerzett gyakorlatot mire Tapolcára érkezett, hogy itt tanítson, majd az itteni zárda iskolájában és óvodájában dolgozó irgalmas nővérek tevékenységét irányítsa és intézze a rendház ügyeit. A 20. sz. első évtizedeiben Pozsonyban a „Mária oltalmáról” nevezett árvaházban és nevelőintézetben dolgozott főnöknőként. Tapolcai megjelenését egy 1923-évi értesítői bejegyzés igazolja, ekkor felváltva az I. és II. osztályt tanította. Zárda-főnöknői tevékenységét 1927 és 1937. közötti dokumentumok bizonyítják. Nevéhez nem fűződnek rendkívüli teljesítmények, de működésének évtizedét a kiegyensúlyozottság és biztonság jellemezte. Amilyen észrevétlenül érkezett, ugyanolyan nyomtalanul távozott Tapolcáról. Ezután nevét sem olvashatjuk a hazai forrásokban.
Irodalom: – Magyarország tiszti cím- és névtára 1927. 271 p.; 1928. 293 p.; 1931. 345 p.; 1935. 356 p.; 1936. 361 p.; 1937. 434 p. – Tóth: Irgalmas nővérek –
LEITGÉBNÉ LÉVAY GIZELLA könyvtáros, költő
(Bodorfa, 1892. – Tapolca, 1980.)
1940-ben jött Tapolcára. Igazi autodidakta volt. Sokat olvasott, igénybe vette az összes Tapolcán létező kölcsönkönyvtári lehetőséget. Elmondása szerint Ady, Juhász Gyula, József Attila, Radványi Sándor versei hatottak rá leginkább. Már közel negyven éves volt, amikor elkezdett verseket írni, és éppen ötven éves korában jelent meg az első verse nyomtatásban a Tapolca és Vidéke hasábjain. Kezdetben szentimentális fogantatású versei egyre veretesebbek, színvonalasabbak lettek és igazi érzelmeket, indulatokat közvetítettek. Egy kis kötetre való verse jelent meg így az újságban 1942-1944 között. A háború után hadiözvegyi jogon trafikengedélyt kapott. Kis üzlete a Szent György utcában volt. Ez időben aktivistaként bekapcsolódott a helyi nőmozgalmakba. 1950-ben tanácstagnak választották. A háborúban szétzilálódott vidéki könyvtárak újjászervezésének lendülete 1950-ben érkezett Tapolcára. Az akkor Keszthelyen működő körzeti könyvtár létesített letéti könyvtárat Tapolcán, kezdetben csak néhányszáz kötettel, majd fokozatosan bővítette a kínálatot. A társadalmi munkás könyvtárosi feladatra Leitgébné jelentkezett. Később státusát részfoglalkozású munkaviszonyra változtatták. Még ma is többen emlékeznek ösztönös pedagógiai érzékével, olvasottságával kiérlelt tanácsaira. 1956. január1-én a járási könyvtár szervezésénél viszont 64 évesen már nem vették számításba. Ezután is bejárt a könyvtárba, szívesen adott tanácsot utódainak. Idős éveit igyekezett hasznosan eltölteni. Csomózott kézi perzsaszőnyegeket szövögetett. Szövőállványát a Bárdos Iskola „örökölte”. Fiataloknak, főként gyermekeknek szívesen énekelt régi nép- és műdalokat. Tapolca régi köztemetőjében nyugszik.
Műveiből: – Szerkesztői üzenet. = TV., 1942.január 3. – Jézus segíts! = TV., 1942. március 7. – Ledőlt szobor. = TL., 1942- március 21. – Levél egy anyához.! = TV., 1942. március 28. – Üzenet! = TV., 1942. április 18. – Garabonciások. = TV., 1942. május 30. – „Nincs más kívánságom!” = TV., 1943. szeptember 18. - Alleluja ! = TV., 1944. április 8. – Az örök anya. = TV., 1944. április 22., április 29. – Üzen a lelkem! = TV., 1944. szeptember 16. –
Irodalom: – Szerkesztői üzenet. = TV., 1942. január 3. –
LENDL ADOLF dr. zoológus
(Orczyfalva, 1862. május 6. – Keszthely, 1943. szeptember 25.)
Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen és a Műegyetemen végezte, majd a Tudományegyetemen tanársegéd lett. 1887-ben doktorált. Több külföldi tanulmányúton tágította ismereteit. 1890-től a Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1894-ben preparáló és tanszerkészítő intézetet nyitott. Részt vett a budapesti Növény- és Állatkert újjászervezésében, melynek 1911-től igazgatója is lett. 1929-ben nyugdíjba, ekkor lett a MTA levelező tagja. Tudományos érdeklődésének homlokterében legtovább a pókfélék tanulmányozása volt. Szerkesztette a Rovartani Lapokat és a Természet c. folyóiratot. 1932-ben Keszthelyre költözött. Tapolcai kapcsolatai ekkor lettek hangsúlyosabbak és gyakoribbak. Meleg barátságot ápolt a László családdal, Frisch Józseffel, Halpert Salamonnal, és másokkal is. A Tapolcai Lapok nyomdájában adták ki egyik könyvecskéjét. Rovartani megfigyeléseket végzett a környéken. Gyakran látogatta és széles körben propagálta a tapolcai barlangot. Ismeretterjesztő előadásokat tartott, beszélgetéseket vezetett.
Műveiből: – Adatok a pókok bonc- és fejlődéstanához. Bp. 1886. – A magyarországi Tetragnatha-félékről. Bp. 1886. – A virágok és a rovarok. Bp. 1887. – A pókok, különösen a kerekhálós pókok természetes osztályozása. Bp. 1888. – Irányított gazdálkodás. Tapolca, 1934. –
Irodalom: – Gulyás –Szinnyei – MÉL – MTáL – UMÉL – ZÉL – Anghy Csaba: L. A. emlékezete. = Állattani közlemények. 1964. 1-4. füz. – Dr. L. A professzor tart előadást szerdán a Kaszinóban. = TL., 1936. október 24. – L. A. dr-t Argentínába hívják. = Balatoni Kurír, 1938. augusztus 31. – Lendl Adolf dr. gyásza. = TL., 1939. október 28. –
LENKEI ÖDÖN festőművész
(Tapolca, 1870. – New York, 1899.)
Apja Lenkei Soma üveges, üvegáru- és lámpakereskedő volt Tapolcán. Lenkei Ödön a tapolcai felső népiskolában kezdte tanulmányait. Kitűnő rajzoló volt és hajlamai a festészeti pályára vitték. Művészeti tanulmányait Budapesten, Bécsben, a nagybányai Hollósy Simon-féle magániskolában és Münchenben végezte. Tehetségét minden helyen elismerték és támogatták. 1892-ben a kultuszminiszter ösztöndíjával külföldi tanulmányúton tágította látókörét. Súlyos tüdőbetegsége miatt, orvosai tanácsára New Yorkba ment, ahol sokat dolgozott, újabb művészi sikereket ért el, de a súlyos kór legyűrte. A halál 29-ik életévében érte. Özvegyét és kisgyermekét hagyta hátra.
Irodalom: – Heilauf Zsuzsanna: A Müncheni Képzőművészeti Akadémia magyarországi hallgatói a kezdetektől 1919-ig. In. Tanulmányok az újkori magyar egyetemjárás történetéhez. Bp. ELTE Levéltár, 1997. – Ösztöndíj festőknek. = TV. 1892. május 8. – Lenkei Ödön halála. = TV. 1899. november 5. –
LENKEI ZSIGMOND főállatorvos
(Tapolca, 1868. január 11. – ?, ?)
Szülei Lustig Lipót kereskedő és Hirsch Jozefa. Kilenc gyermeket neveltek. A fiatalabbak vezetéknevét –köztük Zsigmondét is – Lenkeire magyarosították. Tapolcán járta ki a zsidó népiskola osztályait, majd pesti rokonaihoz került. Jól tanult, a fővárosban érettségizett, majd ugyanott állatorvosi képesítést szerzett. Rövid ideig több vidéki városban volt gyakorló állatorvos. Kellő gyakorlati tapasztalat birtokában 1892-ben lépett a székesfőváros szolgálatába és mindjárt letette a megkívánt tiszti tanfolyami vizsgát. 1930-ban történt nyugdíjazásáig főállatorvosi beosztásban végig Budapesten dolgozott. Legtöbbet a Közvágóhídon, majd a X. kerületi elljáróságon. Lakása a IX. kerületben a Rókus utcában volt. Nyugdíjasként csendesen élt. Vácon élő Henrik bátyjával, ill. családjával tartott rendszeres kapcsolatot. Az 1940-es évek közepén nyoma veszett. Feltételezhetően a háború, ill. a holokauszt áldozatául esett.
Irodalom: – Györe – Gulyás –
LEPOSA FERENC postafőnök
(Zalaegerszeg, 1865. – Budapest, 1915. június 10.)
Muzikár Ferenc távozásával 1912 májusában Nagykanizsáról a pályaudvari és mozgóposta főnökségről érkezett Tapolcára. A jól felkészült posta- és távírda-főtiszt 1913-ban lett a tapolcai postahivatal főnöke. Egy év szolgálat után betegeskedni kezdett. Budapesten gyógykezeltette magát, de súlyos betegségén már nem lehetett segíteni. 50 évesen halt meg. Nekrológjában kiemelték, hogy „míg betegsége nem mutatkozott, a hivatal buzgó vezető tisztviselője és a társadalom közkedvelt tagja volt”.
Irodalom: – ZÉM – Új postafőnök Tapolcán. = TL., 1912. május 19. – Helyettes postafőnök. = TL., 1914. október 18. – Halálozás. = TL., 1915. június 13. –
LÉRÁNTH GÉZA dr. megyei főorvos, légoltalmi szakember
(Tapolca, 1910. június 6. – Vác, 1957. május 9.)
Apja Léránth József Tapolcán járásbírósági tisztviselő, édesanyja Bíró (Buxbaum) Mária. Fiuk születése után rövidesen a fővárosba költöztek és már ott végezte elemi és középiskoláit. Érettségi után 1928/29-ben katonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után a Pázmány Páter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be, ahol általános orvosi képesítést kapott 1935. szeptember 30-án. Ehhez később községi orvosi, üzemorvosi, sportorvosi, tisztiorvosi és röntgen szakorvosi szakvégzettségeket szerzett. 1937-ben nősült, neve Bartos Alice, gyermekei: Csaba és Klára. 1937-ig a miskolci Erzsébet közkórházban dolgozott, majd 1938-ig körzeti orvos volt Encsen, ezután 1938-1945 között Felsőbalog községben praktizált. 1942-ben bevonult a M. Királyi 53. gyalogezredhez, ahol katonaorvosi szolgálatot teljesített. 1945. május 9-én amerikai hadifogságba került, ahonnan 1945 szeptemberében került haza és mindjárt kinevezték az edelényi járás tisztiorvosának. Itt rátermettségével, jó szervezőkészségével rendet tett a szétzilált egészségügyben, megszervezte a Zöldkereszt- és védőnői szolgálatot. Eredményeit látva 1947. augusztus 1.-től Miskolc tisztiorvosa lett. Itteni hatékony működése nyomán 1950. augusztus 16.-tól kinevezték Veszprém megye főorvosának. Ezt a feladatát 1952. március 31.-ig látta el. 1952. április 1. – 1954. január 31.-ig Budapesten a Madách téri Rendelőintézet röntgenorvosa, majd 1954. február 1. – 1957. május 9-én bekövetkezett halálig Vácon a kórház röntgenosztályának vezető főorvosa volt. Tudományos munkásságáról a korabeli szaklapokban megjelent publikációi tanúskodnak. Síremléke Budapesten a Farkasréti temetőben található.
Irodalom: – KMKA – Hogya György: Veszprémi főorvosok, Veszprém, 1999. –
LESSNER (LEÓ) LAJOS borkereskedő
(Tapolca, 1877. június 6. – Bécs, 1948.)
Lessner Sámuel legidősebb fiaként született. Anyja a Kismartonból jött Schlesinger Franciska. A tapolcai izr. népiskola után Sopronban majd Bécsben tanult tovább. A családi hagyományok alapján a borkereskedelembe dolgozta be magát. A tapolcai pincészetben szerzett gyakorlat után több bortermelő ország módszereit tanulmányozta. Végül a családi vállalkozás bécsi lerakatát irányította, mint cégtárs. A háború éveitől állandó bécsi lakos volt. Sokat utazott Tapolca és a bécsi lerakat között. 1906-ban Tapolcán házasságot kötött Frankl Irmával Győrött. A frigyből két gyermek született Imre 1907 és Ferenc 1912.
Irodalom: – Györe – Eljegyzés. = TL., 1906. június 3. – Esküvő. = TL., 1906. augusztus 26. –
LESSNER ADOLF id. borkereskedő
(Tapolca, 1835. november 19. – Karlsbad fürdő, 1880. július 14.)
Lessner Manó borkereskedő és Pollák Rozália elsőszülött fia. Felesége a Somogy megyéből hozott szép, művelt és gazdag Grünhut Lujza nyolc gyermeket szült neki. Közülük talán Richárd ért legmesszebbre, az államtitkárságig vitte, Imre fia pedig Bécsben lett orvos, akinek a megszépítő legenda szerint felesége egy Esterházy hercegnő lett. Valamennyi gyermeke inkább humán érdeklődésű volt, egyiket sem igazán érdekelte a család hagyományos foglalkozása a borkereskedelem. A szülők nem is erőltették ezt. Adolf viszont eléggé sikeresen borászkodott tapolcai pincészetében és homán érdeklődése ellenére meghatározó alakja lett a filoxéravész előtti Tapolca borászatának és üzleti életének. A magánéletében visszahúzódó, céltudatos és gyakorlatias, de végtelenül puritán ember szép jövedelmét főleg gyermekei taníttatására és vállalkozása előrelátó fejlesztésére költötte. Szakmai hírnevét elsősorban a különböző fajtájú és minőségű Balaton-felvidéki borok értő kezelésével, sikeres házasításával alapozta meg. Tüdőbetegségére és köszvényére gyógyulást keresni Károly-fürdőre utazott. Viszonylag fiatalon, 45 éves korában ott érte a halál, valószínűsíthetően gyomorrákban. Tetemét a kerlsbadi városi temető fogadta be.
Irodalom: – Györe – Lénárt György: Cserepek. Bp. 2016. Atlantic Press K. 278 p. –
LESSNER ADOLF bornagykereskedő
(Tapolca, 1881. május 1. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Lessner Sámuel második fiaként született. Anyja a kismartoni Schlesinger Franciska. A tapolcai izraelita elemi népiskola elvégzése után a keszthelyi premontreiek gimnáziumában járt ki négy osztályt. Ezután a bécsi Handelsakademie-n tanult és érettségizett. Osztrák és német szőlőtermelő cégeknél szerezte szakmai tudása alapjait. Míg testvérbátyja, Lajos főleg borászkodással foglalkozott, ő a szőlőtermelés korszerűsítésére fektetett nagyobb hangsúlyt. Önálló családot Reisinger Vilmával alapított. Az 1910-es években új szőlőket telepített, és új fajtákat honosított meg. Az ő oltványtelepéről kerültek ki először tömegesen pl. a rizlingszilváni és a saszla szőlőfajta nemes változatai. Új művelési módokkal kísérletezett. A Balaton-felvidéken elsőként ő honosította meg és vezette be a kordonművelés technológiáját. Az első világháborúban négy évig tüzértisztként szolgált, több kitüntetést kapott. 1919. augusztus 4-én szenvedő részese volt a tapolcai túszdrámának. A burzsoázia képviselőjeként őt is fogva tartották. Kiszabadulása után folytatja a családi szőlészet vezetését. Az országban elsőnek ő javasolta és szervezte meg a szőlősgazdák jégkár elleni biztosítását. Választmányi tagja volt az O. M. K. E. -nek, felügyelőbizottsági tagja a Tapolczai Sertéshizlalda és Húsipari Rt.-nek, tisztségviselője a megyei kereskedelmi és iparkamarának. Egyik alapítója és részvényese volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt-nek. Lessner M. & Fia cég a két világháború között Magyarország és Ausztria legtekintélyesebb bornagykereskedése, óriási tárolókapacitással, palackozókkal nagy exportvolument bonyolít Európa-szerte. A cég magyarországi főnökeként Lessner Adolf nagy szakmai tudással és tekintéllyel bírt. 1942-ig a Magyar Borkiviteli Egyesület alelnöki tisztét is ellátta. Alapító tagja volt a Balatoni Társaságnak. Idősebbik fia Péter lett a családi vállalkozás bécsi fiókvezetője. A balatonfelvidéki szőlészet kiemelkedő alakjának élete, 63 évesen az auschwitzi gázkamrában ért véget.
Irodalom: – Györe – Ungváry – O. M. K. E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – BÉ.1921. – A kamarai érdekképviseleti választáson… = TL., 1929. november 13. – A Tapolczai Takarékpénztár ünnepi közgyűlése. = TL., 1930. február 23. –
LESSNER DÁVID alkusz, 1848-as önkéntes
(Tapolca, 1830 körül – ?, ?)
Apja Lessner Lipót. Iskoláinak elvégzése után Dávid előbb apja mellett, majd később önálló terménykereskedőként dolgozik. A délvidék fenyegetésének hírére nemzetőrnek jelentkezett, de 1848. májusában a zsidó származásúakat még nem vették be. Ekkor a 7. (szombathelyi) honvédzászlóaljhoz jelentkezett önkéntes honvédnek. Itt több csatát végigharcolva a szabadságharc végén a komáromi erőd védői között találjuk. A védelmi harcokban megsebesült. Nevét esetenként már Lesznernek írta.
Irodalom: – Györe – Hangodi 1848/49. –
LESSNER FERENC kereskedő
(Tapolca, 1815. – Tapolca, 1902. október 7.)
Apja Lessner Mózes Juda, anyja Abeles Franciska. Munkájában szorgalmas, családszerető, hitében erős, vallásos zsidó volt. Alapító tagja volt a tapolcai izraelita hitközségnek és a Szent Egyletnek (Chevra Kadishának). Saját Fő téri házának hátsó traktusában (jelenleg 7. sz.) volt a hitközség első állandó imaháza mindaddig, amíg a díszes zsinagóga fel nem épült. A ház első részében működött az első zsidó iskola és később, 1910-ben itt indult el a leánypolgári oktatás. Házát később Kövesdy Béla vette meg és az 1920-as években átépíttette. Ma itt Rétesbisztró és Fröccsterasz működik. Házában vaskereskedést működtetett, melyet később Erdélyi Pál vett át. Már fiatal éveiben szőlőterületeket bérelt Tapolca környékén, majd 1844-ben szőlőket bérelt, majd vásárolt a Szent György-hegyen. 1899-ben Badacsonyban is vásárolt szőlőbirtokot. Az ezredéves kiállításon kitüntették jó minőségű pálinkájáért és szilvóriumáért. Vállalkozását 1876. július 10-én, vas, bor- és szeszkereskedelem tevékenységekkel jegyezték be a Zala megyei Cégbíróságon. Az 1850-es évektől tiszteletbéli tanácsnok, majd képviselőtestületi tag volt a városházán. Magas kort ért meg, népes családot hagyott hátra. Ikerfiai Mór és Sándor folytatták tevékenységét.
Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. /Kézirat/ Tapolca, 1991. – Tóth József: A tapolcai zsidóság vázlatos története és szerepe a város életében. Tapolca, 1994. – Ungváry – Halálozás. = TV., 1902. október 12. –
LESSNER GUSZTÁV kereskedő
(Tapolca, 1877. november 21. – Budapest, 1928. január 17.)
Lessner Adolf borkereskedő és Grünhut Lujza hetedik gyermeke. A tapolcai izr. népiskola után szülei a fővárosba küldték, ahol a kereskedelemben tanult. A textilkereskedelem mellett kötött ki, azon belül is a női divatáru-szakmára szakosodott. A századforduló idején önálló üzletet nyitott. Női divatáru-kereskedése volt az V. kerületi Bécsi út 8. sz. alatt, amely biztos megélhetést biztosított számára. 1913-ban megnősült, Felesége Taubner Melánia lett, akivel házassági szerződést is kötött. A frigy rövid életű volt, és hamarosan a cége is csődeljárás alá került. Családi segítséggel a bécsi székhelyű Hansenstein és Vogler hirdetési irodában helyezkedett el, melynek rövidesen magyarországi képviselője, vezetője, majd igazgatója lett. Újra nősült, felesége Csillag Irma lett. Munkája mellett közel került a hazai szabadkőműves mozgalomhoz és tagja lett az egyik páholynak is. Lakása Budapest VI. kerületében az Izabella úton volt. Negyvenes évei vége felé egészsége megrendült, 1928-ban végrendeletet készített és 49 évesen rövidesen elhunyt. A Salgótarjáni-úti temetőben rokona dr. Berkes Róbert búcsúztatta.
Irodalom: – Új női divatáruház. = Budapesti Hírlap, 1901. szeptember 17. – Nagy karácsonyi vásár = Budapesti Hírlap 1902. november 30. – Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp. 1938-1939. 3 db. – Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Bp. 2006. –
LESSNER HENRIK szőlőbirtokos, borkereskedő
(Tapolca, 1872. szeptember 3. – Tapolca, 1936. december 17.)
Lessner József elsőszülött fia és a cég társtulajdonosa. Anyja Bauer Helén. Kereskedelmi iskolát végzett, de a cég üzleti ügyeit Mór bátyjára hagyta. Inkább a cég 50 holdas szőlőtelepének ügyeit intézte. Birtokai főleg Kisapáti határában voltak, ahol munkásaival együtt maga is sokat dolgozott. Breuer Herminát vette el feleségül. A Gazdacímtár szerint 1925-ben már 81 kh. szőlőbirtokon gazdálkodott. Jellegzetesen görnyedt, papos alakját a kisapátiak „plébános-Lessner”-ként emlegették. Érdemeként említették, hogy a vegyes fajtaösszetételű szőlőket korszerű fajtatiszta ültetvényekre újította fel. A politika nem érdekelte, de 1919. augusztus 4-én őt is lefogták és túszként tartották fogva. Az 1920-as években virilis tagja volt a képviselőtestületnek. Igazgatósági tagja volt a Tapolcai Takarékpénztár RT-nek. 64 évet élt. Agyvérzésben halt meg. Szüleivel közös sírban nyugszik. Egyetlen leánya Erzsébet a holokauszt mártírja lett.
Irodalom: – Halálozás. = TL., 1936. december 19. – Anyakönyvi hírek. = TU., 1936. december 27. –
LESSNER IMRE (EMMERICH) dr.
(Tapolca, 1871. április 8. – ?, ?)
Id. Lessner Adolf borkereskedő másodszülött gyermeke. Lessner Richárd későbbi államtitkár bátyja. Elsőrangú nevelést kapott és érdeklődésének megfelelően iskoláztatták. Hamar kiderült, hogy a kereskedéshez és a szőlész-borász szakmához se érzéke, se kedve nem volt ezért a gimnázium hibátlan elvégzése után orvosnak tanult Bécsben. A jó modorú fiatalember itt ismerkedett meg az Esterházy család hercegi ágának néhány tagjával, akik diplomájának megszerzése és a kötelező klinikai gyakorlat letöltése után meghívták a főrangú család háziorvosának. Innentől többnyire a család birtokközpontjaiban, vagy éppen Bécsben végezte munkáját, minden jel szerint teljes megelégedésükre. Pártfogói segítségével az első világháború éveiben császári tanácsosi címet kapott. Orvosi teendői mellett a Lessner család Bécsben élő tagjai bevonták a részben családi érdekeltségű 1921-ben alapított Haasenstein és Vogler rt. hirdetési cég vezetésébe. Itt 1924-ben a cég alelnökévé választották. Az 1930-as években még mindig a hirdetési cég vezetésében volt. Családorvosi teendői ekkorra már eléggé visszaszorultak. 1938-tól, az Anschluss után már nem hallani róla.
Irodalom: – Közgazdaság. = Szeged, 1924. július 17. – Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1928-1929. 3-4 köt. – Ungváry –
LESSNER JÓZSEF dr. közgazdász
(Tapolca, 1925. július 1. – Bécs, 2010.)
Szülei Lessner Adolf borkereskedő és Reisinger Vilma Auschwitz poklában hamvadtak el. Az utolsó Tapolcán született Lessner az izr. elemi népiskolát is Tapolcán végezte el. Érettségit szerzett, de akkor továbbtanulását a zsidóellenes intézkedések megakadályozták. A háború viszontagságait Bécsben élte túl, és későbbi élete nagyobbik részét is ott töltötte. 1945-ben ugyan hazajött és a családi szőlészetben kezdett gazdálkodni, de az államosítás megszüntette ezt az életút lehetőséget. Így 1948-ban a fővárosba ment és ott elvégezte a Közgazdasági Egyetemet. 1952-ben kapott diplomát, majd különböző állami vállalatoknál dolgozott tervező közgazdászként. Fő területe a külkereskedelmi gazdaságtan volt. 1956-ban Bécsbe emigrált és ott az egyetem közgazdasági fakultásán doktori fokozatot szerzett. Közben a Közép-európában egyedülálló méretű családi borkereskedelmi vállalkozás több szektorában kipróbálta magát. Családot a háború után Erlich Irénnel alapított, akitől két fia született, Iván és István. 34 évig, 1991-ben történt nyugdíjba vonulásáig egy osztrák multinacionális családi gépipari vállalatcsoportnál dolgozott, ahol az utolsó 23 évben (1968-1991.-ig) a csoport egyik önálló vállalatának volt ügyvezető igazgatója. Ebben a minőségben sokat tett a magyar vízgazdálkodás és környezetvédelem érdekében. Nyugdíjazása után egy multinacionális francia-német cég magyarországi tanácsadója lett a fenti témákban. Az ő segítségével valósult meg pl. a Révfülöp-Szigliget V/2. Balatoni körzet csatornázási és szennyvízkezelő rendszere, valamint a Csepeli nagy ivóvíz-kezelőmű.
2002 szeptemberében Tapolca Tiszteletbeli Polgára kitüntetésben részesült.
85 évesen hunyt el. Kívánságára hamvait hazahozták és a tapolcai izraelita sírkertben helyezték el. Utódai Kaliforniában és Kanadában folytatják a szőlő- és bortermelő hagyományt.
Irodalom: – N. Horváth Erzsébet: Múltidéző dr. Lessner Józseffel, Tapolca tiszteletbeli polgárával. = UTU., 2002. november. – Gyászhírek = Napló, 2010. január 28. – Dr. L. J. (1925–2010) = UTU., 2010. január –
LESSNER JÓZSEF id. borkereskedő
(Tapolca, 1838. március 18. – Tapolca, 1923. január 20.)
Lessner Manó elsőszülött gyermeke. Adolf, Samu, Rudolf, Hedvig és Dávid bátyja. Anyja Pollák Rozália. Apja mellett sajátította el a borkereskedelemben szükséges gyakorlati tudnivalókat. 1867-ben 50 holdas szőlőtelepével önállósította magát és megalapította a Lessner József borkereskedő céget. Felesége Bauer Helén volt. Legjelentősebb szőlőterületei a Szent György-hegy keleti részén voltak. Borkereskedelemmel foglalkozó egyéni cégét 1890. január 27-én jegyezték be a Zala megyei Cégbíróságon. Ezt 1897. augusztus 26-án közkereseti társasággá alakította. Kezdetben belföldi forgalmazással foglalkozott, de az 1920-as években már évi 3000 hektoliter bort szállított külföldre is. Cégének vezetését fokozatosan átengedte két fiának, ifj. Lessner Móricnak és Lessner Henriknek. Kiterjedt pincével rendelkező háza a Fő (ma Deák F.) utca 1. sz. alatt volt. Alapító tagja és igazgatósági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. Vezette az Első Magyar Általános Biztosító Társaság Tapolcai főügynökségét. Erzsébet leányát Károly Lajos gyöngyösi földbirtokoshoz adta feleségül. Családjával közös síremléke a tapolcai zsidótemetőben van.
Irodalom: – ZÉM – ZML Cégjegyzék – Z. évkönyv 1928. – A vármegye virilistái a tapolczai járásból az 1909-ik évre. = TL., 1908. december 18. – Tapolcza nagyközség virilistái. = TL., 1911. január 1. – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. –
LESSNER JÓZSEF ifj., földbirtokos
(Tapolca, 1842. – Tapolca, 1905. január 25.)
Apja Lessner Ferenc, édesanyja Brachfeld Regina. Testvérei Nina, Amál, Anna (másként Nanett vagy Netti), ill. Mór és Sándor. Jámbor, szemlélődésre hajlamos embernek ismerték. 1875. december 29.-én nőül vette Marton Gáspár leányát, Rozáliát, aki két leánygyermekkel ajándékozta meg. Családjában csak Pepi bácsiként emlegették. Hiányzott belőle a család sikeres tagjaira, pl. ikerfivéreire, Sándorra és Mórra jellemző kereskedelmi szellem, aktivitás és üzleti érzék. Súlyos influenzás megbetegedése néhány nap alatt végzetessé vált. 63 éves korában hunyt el. Sírja a tapolcai izraelita temetőben van.
Irodalom: – Györe – Halálozások = TL. 1905. január 29. –
LESSNER MANÓ építészmérnök
(Tapolca, 1884. szeptember 26. – Wels, 1944.)
Híres tapolcai borkereskedő család sarja. Lessner Sámuel és Schlesinger Franciska fia. Az elemi iskolát Tapolcán végezte ezután beiratkozott a győri Szabad Királyi Alreálgimnáziumba. Itt Kozma Lajossal az utóbb híressé lett iparművésszel voltak évfolyamtársak. Barátságuk később is töretlen maradt. A gimnázium elvégzése után a müncheni Technise Hochstule építészhallgatója lett. Hazatérve 1913. november 30-án házasságot kötött Fényes Erzsébettel. Neje 1918 évi halála után újra megnősült, Kun Klárát vette el. Ezután különböző építészirodákban dolgozott. A Tanácsköztársaság alatt jelentős feladatokat vállalt, a Múzeumi és Művészeti Direktórium építészetért felelős tagja lett. 1919 áprilisától a műegyetemi reform nyomán újonnan meginduló Városépítési és Tervezési Tanszéket vezette. A Tanácsköztársaság bukása után a Magyar Mérnök és Építészegylet kizárta tagjai közül. Ezekben az években színpadterveket, síremlékeket, bútorokat tervezett. Építészeti terveit kollégái neve alatt készítette. Munkái közül sok elpusztult és többet átépítettek. Tervei többségének is hányattatás lett a sorsa. Nemrég került elő a Kiscelli Múzeum építészeti gyűjteményéből néhány értékes terve, rajza, írása és megvalósult épületeinek fotói. Ezekből is kiderül, hogy nem csak az akadémizmust, de a modern építészet dogmáit is elutasította. Ezért tradicionális házai épp olyan szokatlanok, mint a modern szellemben fogantak. Épületeit olykor meghökkentő tömegformák jellemzik. Homlokzatai esetlegesnek tűnnek és csak alaposabb tanulmányozás után jövünk rá, hogy nagyon is megfontolt mérlegelés, gondos tervezés eredménye. Vállalta a hétköznapi épületszerkezeteket, még a tradícionálisat is, ha az előnyösebb a használat szempontjából. Kedvelte a népi barokk magyaros tendenciáit, elemeit tudatosan alkalmazta. Vezérelve volt a funkció tisztelete, de elutasította a kor modernkedő építészeinek fantáziátlanságát. Ellenkezőleg. Sokszor a játékosság tette barátságossá épületeit. Elképzeléseit gyakran megvitatta barátaival, Szelle Kálmánnal, Ferenczy Bénivel és Noémivel, Egry Józseffel, Derkovits Gyulával, Szőnyi Istvánnal, Pátzay Pállal. Egyik munkája pl. a szentendrei városháza újjáépítése és híres a keszthelyi gyermeküdülő és a Szent György-hegyi présháza is. 1928-29-ben résztvett a tapolcai járványkórház építési munkáinak vezetésében. Családi házakat tervezett a Rózsadombon, Gellérthegyen és Zalaegerszegen. 60 évesen – elutasítva barátai segítségét – szinte önként ment munkaszolgálatba. A holocaust gépezete őt sem kímélte. A nyugat-ausztriai Welsből még életjelt adott magáról. Többet nem hallottak róla. Jelentős alakját az építész szakma ugyanúgy elfelejtette, mint szülővárosa.
Irodalom: – Györe – VÉL – Egyetemi tanári kinevezés. = TL., 1919. május 17. – Községi gyűlés. = TU., 1929. június 2. – A Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1939. december 23. – Lessner Ferenc: Emlékezés L.M. építészre. = Lányok évkönyve, Bp. 1973. – Kubinszky Mihály: Modern építészeti lexikon. Bp. 1978. – Lénárt György: És nemcsak Tapolcán. = Napló, 1983. március 11. – Bramczik Márta: L. M. építész. = M. Építőművészet, 1994. 6.sz.
LESSNER MANÓ (EMMÁNUEL) borkereskedő
(Tapolca, 1803. – Tapolca, 1882. december 22.)
Lessner Juda három fia közül a legidősebb volt. Fő tevékenységei a bor előállítása, felvásárlása és a borkereskedelem voltak, de bármivel foglalkozott, amiben üzletet látott. 1861. október 1-én, pl. Leszner Emmánuel és fia név alatt, rőfös és vegyeskereskedelem tevékenységet jegyzett be a megyei cégbíróság. A posztókereskedéssel azonban hamar felhagyott, hogy a perspektivikusan is jövedelmezőbb borkereskedésre koncentrálhasson. Ő volt a tapolcai pincészet létrehozója. A Lessner Manó & Fia borkereskedő és bortermelő céget 1830-ban alapította, melynek terjeszkedése nyomán két fiókot hozott létre Bécsben és Budafokon. 1852-ben szőlőt vásárolt a Tapolca melletti Mogyorós-hegyen. Jól prosperáló borkereskedelmi vállalkozását 1883. május 30-án közkereseti társaságként jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság. Az 1896-évi millenniumi kiállításon borával I. osztályú aranyérmet nyert. Eredményes kísérleteket tett a cég külföldi érdekeltségeinek létesítésére. Ennek során jelentős tételeket szállított a svájci piacra. Gyermekei közül Adolf vitte tovább a szőlész-borász tevékenységet. Virilistaként hosszú ideig tagja volt Tapolca képviselő testületének és tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. Nyolc éven át ellátta az izraelita hitközség elnöki teendőit. Felesége Pollák Rozália volt. „Tüdőhűdésben” halt meg. A tapolcai izraelita temetőben nyugszik.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Györe – Szeghalmy – Ungváry – A „Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1939. december 23. – Ungváry –
LESSNER MÓR id. borkereskedő
(Tapolca, 1860. március 10. – Auschwitz, 1944. július 8.)
A Lessner Ferenc ikerfia. Anyja Brachfeld Regina. Iskolái elvégzése után fokozatosan kapcsolódott be a cég gazdálkodásába, szőlőtermelő, borfelvásárló és kereskedelmi tevékenységébe. Egyre inkább a cég export ügyleteit intézte. Az 1920-as évektől a cég bécsi fiókját vezette. Nagy szerepe volt az osztrák és a svájci piac stabilizálásában. Részvényese és felügyelő-bizottsági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Részvénytársasággal Egyesített Kölcsönös Segélyző Szövetkezetnek. Szőlőbirtokainak jelentős része Badacsonyban, Ábrahámhegyen és Szent György-hegyen volt. Felépíttette a család badacsonyi nyaralóját. 84 évesen feleségével, Hirschler Franciskával együtt lett a holokauszt áldozata.
Irodalom: – Györe – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. /Kézirat/ Tapolca, 1991. – Ungváry – A vármegye virilistái a tapolczai járásból. = TL., 1908. december 18. -
LESSNER MÓR (MÓRIC) ifj. borkereskedő
(Tapolca, 1881. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Id. Lessner József és Bauer Helén fia. A népiskola elvégzése után kereskedelmi szakiskolát végzett. A céget 1923-ig apja vezette és mellette elsajátította a szakma csínját-bínját. Borszállításai elsősorban külföldre történtek. Átlagosan évi 3000 hl. exporttételekről van tudomásunk. Saját szőlőtelepe a század első évtizedében kb. 50 hold volt, de már 1925-ben 81 kh. szőlővel rendelkezett. (Levéltári adatok szerint 1887. november 22-én Lessner Sándorral együtt berki malomi lakást vásárolt.) 1918. május 23-án Badacsonyban szőlőt vett. 1921. január 25-én fegyvertartási engedélyt kapott. Tőkéjét rendkívül ügyesen forgatta. Felügyelőbizottsági tagja volt a tapolcai székhelyű Balatonmelléki Takarékpénztárral Egyesített Segélyszövetkezetnek és a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének. Tapolcai képviselője az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak. Kálmán fiával együtt, 79 évesen ő is a holokauszt áldozata lett.
Irodalom: – Györe – Tapolcza nagyközség virilistái. = TL., 1911. január 1. – Ungváry –
LESSNER MÓZES JUDA borkereskedő
(Tapolca, 1780. – Tapolca, 1838. január 2.)
A legjelentősebb tapolcai kereskedő dinasztia alapítójának, Lessner Léb Juda nevet viselő apja a 18. század elején a németországi Rajna mentéről, Dürenből vándorolt be Tapolcára. Elődeik már ott is szőlővel és borászattal foglalkoztak. Lessner Juda (egyes említésekben Júdás) az 1787-ben alapított posztókereskedése mellett borkereskedéssel is foglalkozott. Előbb bérelt, majd 1818. augusztus 14-én szőlőt vásárolt a Szent György-hegyen. Birtokait egészen az 1830-as évekig gyarapította. Kereskedései jól jövedelmezhettek, hiszen az 1815-ben, majd 1824-ben házat és üzletet építtetett Tapolca főutcáján. Lessner Juda saját házában (ma Deák F. u. 9.) imaházat épít 1813-ban, ezzel megteremtette a tapolcai zsidó hitközség alapjait. Az 1836-évi tapolcai és kővágóörsi zsidó községek statutumát esküdtként írta alá. Felesége Abeles Franciska, akitől négy leánya mellett három fia volt, Salamon, Manó és Ferenc, valamennyien kereskedők lettek. A Lessner Juda által működtetett családi borkereskedést fia Manó (Emmánuel) folytatta és fejlesztette igazán jelentős méretűvé.
Irodalom: – Györe – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. /Kézírat/ Tapolca, 1991. –
LESSNER PÉTER esztergályos, borkereskedő
(Budapest, 1921. április 11. – 1995.)
Apja Lessner Adolf. Elemi iskoláit a tapolcai izraelita elemi iskolában végezte 1927-ben, utána a keszthelyi premontrei gimnáziumba járt négy évet, majd a családi tradíciókat folytatva 1935-ben a bécsi Handelsakademie-be iratkozott be. Innen két és fél év után az Anschluss miatt haza kellett jönnie. Budapesten a Vas utcai Kereskedelmiben érettségizett 1941-ben. Előrelátó édesapja ezután Kapuváron vasesztergályosnak taníttatta. 1942. október végén közérdekű munkaszolgálatra hívták be Kőszegen. Onnan, mint esztergályost áthelyezték Budapestre a Timót utcai vasúti és hidász szertárba. Itt lett tagja Vásárhelyi Miklós csoportjában az ellenállási mozgalomnak. A Timót-utcai telep lebombázása után Budakalászra vezényelték, ahonnan megszökött. Az ostromot a Corvin áruház pincéiben vészelte át. Visszajőve Tapolcára, a maradék szőlőbirtokon megpróbált gazdálkodni, de 1948 őszén jobbnak látta Bp.-re távozni. Egy ideig az állami borexport cégeknél dolgozott, de nem tudott gyökeret verni, ezért visszament a vasas szakmába. Tanfolyamokat végzett és a Csiszológépgyár megbecsült dolgozója lett. A forradalom leverése után családjával Bécsbe ment és a régi Lessner M. & Fia cégnél vállalt munkát. Ez a cég vezérképviselője volt a magyar boroknak Ausztriában a Monimpexen keresztül. Főleg Angliába, Skandináviába és Németországba közvetítették a magyar borokat. A cég a font leértékelése miatt ugyan tönkrement, de szerényebb keretek között újjászervezték. 1995-ben bekövetkezett váratlan haláláig itt volt megbecsült tanácsadó. Vele halt ki a tapolcai Lessnerek majd három évszázadot átölelő szőlészeti-borászati tevékenysége.
Irodalom: – Ungváry –
LESSNER RICHÁRD dr. államtitkár
(Tapolca, 1873. február 18. – Budapest, 1931. február 6.)
Apja id. Lessner Adolf. Anyja Grűnhut Lujza. Alapiskoláit Tapolcán kezdte, ezután Keszthelyen a premontreiek gimnáziumába járt. A szombathelyi gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett majd Bécsben elvégezte a Handelsakademie osztályait. Ezután Budapesten jogot tanult. A családi borkereskedés nem érdekelte, ezért a pénzügyminisztériumban kezdett dolgozni. Itt több beosztásban helyt állva haladt előre a hivatali ranglétrán. 1908-ban miniszteri segédtitkár, 1911-től már miniszteri titkárként dolgozik. Később a Kereskedelmi Minisztérium államtitkára lett. Tanított a budapesti Kereskedelmi Akadémián, ahol a közgazdaságtan történetéről tartott stúdiumot. Ezután a család kezében lévő bécsi Haasenstein & Vogler Rt. igazgatóságában dolgozott. Esetenként igazgatóként. Fiatalabb éveiben sokat foglalkozott filozófiával és szociológiával. Jászi Oszkár, Polányi Károly és Szabó Ervin barátja volt. A Huszadik Század köréhez tartozott és különféle tisztségeket viselt a Társadalomtudományi Társaságban. Felesége Lukács Mária volt (Lukács György filozófus testvére, akinek még „keresztapja” is lett). Apósa, Lukács József bankigazgató 1913-ban még nemesi címét is átruházta reá, ezért néha báró Lukács-Lessner kettős vezetéknévvel szerepelt a közéletben. Hamar megözvegyült, de újra nősülve Cserna Juliska iparművészt vette el. Jelentős szerepet vitt Budapesten a szabadkőműves páholy tevékenységében. Bár ő már gyermekkorában áttért az evangélikus vallásra, a zsidótörvények előkészítése során érzékelte a zsidógyűlölet erősödését, állami rangra emelését, ezért kivándorlását fontolgatta. 58 évesen azonban kiújult vesebajának súlyosbodása miatt hirtelen meghalt.
Irodalom: – Györe – MZsL – Palatínus: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. 3 db. – Berényi Zsuzsanna: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Bp. Heraldika Kiadó, 2006. – Ungváry – Kitüntetett tapolczai ifjak. = TV. 1891. március 29. – Kinevezés. = TL. 1911. augusztus 6. – Hivatalos rész = Budapesti Közlöny, 1913. február 16. – Dr. L. R. meghalt. = Pesti Napló, 1931. február 7. –
LESSNER RUDOLF dr. orvos, szakíró
(Tapolca, 1839. május 30. – Sopron, 1919. november 6.)
A közismert tapolcai borkereskedőcsalád sarja. Apja Lessner Emmánuel. Elemi tanulmányait Tapolcán, a középiskoláit Keszthelyen és Sopronban végezte. Orvosdoktori oklevelét Bécsben szerezte. Orvosi praxist folytatott Tapolcán, Veszprémben, Balatonfüreden, Kismartonban, Bécsben, majd végül Sopronban. Tapolcai praxisának ideje alatt bábáskodott a helyi izr. jótékony nőegylet létrehozásánál és annak egy ideig elnöke is volt. 1892-ben nevezték ki a soproni állami főreáliskola egészségtan tanárának és iskolaorvosának. Innen 24-évi szolgálat után, 1916-ban vonult nyugdíjba. Iskolai munkája mellett végig praktizált is. A híres Széchenyi szabadkőműves páholy főmestere volt. Ismeretterjesztő és szakcikkei, értekezései bécsi és lipcsei lapokban, a Honban, a Világban, a Délben, a Természettudományi Közlönyben, a Közegészségi Lapokban, az Ellenőrben, az Egészségben, az Evangélikus Népiskolában, Gyakorlati Paedagogiában, XX Században, Gyermekvédelemben, Népmívelésben, a Magyar Hírlapban, továbbá a Tapolcza és Vidéke c. hetilapban stb. jelentek meg. Egészségügyi kérdések mellett irodalmi és társadalmi témákat is feldolgozott cikkeiben. Írásait gyakran Dr. Livius, Dr. L., L., Dr.e-e. Néha, főképpen a tapolcai sajtóban Leszner Rezső néven is publikált, ahol a lap munkatársaként tartották számon. Nagy szerepet vállalt Lessner Adolf árván maradt nyolc gyermeke nevelésében. Rendkívül művelt, az irodalom és művészetek alapos ismerője, a társadalmi és szociális kérdések avatott tudósa volt. 80 évesen hunyt el. Soproni sírja már nem lelhető fel.
Műveiből: – Hogyan tanítsuk az egészségtant a népiskolában? Kismarton, 1885. Élet és egészség. Bp. 1892. – A vízről. Sopron, 1899. – A pénzről. = TV., 1891. március 1. – Egészségünk megőrzéséről. = TV., 1891. május 31. – Egy pár szó a vidéki lapok szerkesztéséhez. = TV., 1891. július 28. – Az újságolvasásról. = TV., 1892. április 17. – Plagizálás. = TV., 1892. május 1. – Reviczky Gyula költészete. = TV., 1892. szeptember 10. – A vezeklés napjára. = TV., 1892. október 1. – A szegénységről a közegészség szempontjából. = TV., 1892. november 26. – Mindenféle orvosszer. = TV., 1893. április 15, 22, 29. –
Irodalom: – Gulyás – Györe – Szinnyei – VÉL – „Élet és egészség” = TV., 1992. október 29. – Todesfall. = Oedenburger Zeitung, 1919. november 7. –
LESSNER SALAMON borkereskedő
(Tapolca, 1810. – Tapolca, 1883. december 31.)
Apja Lessner Mózes Juda. Lessner Emmánuel öccse volt. Az 1848-as zsidóösszeírás idején 46 évesnek regisztrálták, de ennél fiatalabb volt. Felesége a 18 évvel fiatalabb, Kiskomáromban született Schleiser Jozefa (Pepi) volt. Esküvőjük 1838. július 3.-án volt Tapolcán. Tudjuk, hogy az 1852-ben kötött bérleti szerződéssel borkimérés céljára használatba vette az un. Rózsa vagy Toppancs kocsmát 180 ezüst forintért. 1855-ben Marton Mórral közösen hitközségi fundust vettek a leendő templom, a zsidó iskola, valamint a rabbi-és kántorlakások részére. Ezt a Tapolca központjában levő jelentős nagyságú területet részvényjegyzési alapon 2400 forintért vették meg a várostól. Előbb a rabbi- és kántorlakásokat építtették meg, majd nyolc év múltán, 1863-ban Tarek József sümegi építőmester tervei alapján gótizáló stílusban felépült a tapolcai izraeliták temploma is. A templom építési költségeinek 50 %-át is átvállalta. Utódai nem maradtak. 74 évesen „tüdőszélhűdésben” halt meg. Tapolcán a családi sírba temették.
Irodalom: – Györe – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. – Bogovics Vilmos: Fejezetek a város történetéből. [Kézirat] Tapolca, 1971. – Halálozások. = Balaton, 1884. január 16. –
LESSNER SÁMUEL borkereskedő
(Tapolca, 1844 – Tapolca, 1938. január 7.)
Tapolca legnagyobb és legrégebbi borkereskedő famíliája harmadik generációjának meghatározó tagja. Nagyapja Lessner Mózes Juda, apja Lessner Manó, anyja Pollák Róza. Önálló családot a gazdag bécsi Schlesinger Fánival alapított, akitől nyolc gyermeke született. Esküvőjüket Kismartonban kötöttek 1872-ben.A Lessner Sámuel & Fia nagykereskedelmi céget 1867-ben alapította Tapolcán. A vállalkozást Leszner Samu, Leszner M. fia néven 1881. július 28-án jegyezte be a megyei cégbíróság. Ezt 1902. április 12-én megerősítette. Fő tevékenységi köre bor- és szeszkereskedelem volt. Házát és közel 2000 m2 kiterjedésű pincészetét Tapolca főútvonalán (Deák F. u. 7-11.) 1898-1906 között, a régi posta alatt és mellett (a régi borforgalmi pincéit) létesítette. A tapolcai Takarékpénztár Rt. Fő-utcai épületét (volt régi postaépület) 60.000 koronáért vásárolta meg. A következő évben szőlőt vásárolt a Szent György-hegyen és oltványokat telepített a mai kertváros területén. A filoxéravész idején elsők között telepített amerikai alanyra oltott nemes fajtákat. Az oltványokat maga állíttatta elő saját szőlői és a hegyközségi kisbirtokosok számára is. Legnagyobb hazai lerakata Budafokon volt. Az ő nevéhez fűződik a külföldi borpiac felderítése és a Balaton-felvidéki borok külkereskedelmének tömegessé tétele. Jelentős borfelvásárlásaival hozzájárult a környék bortermelésének fellendítéséhez. 1925-ben 120 kh. saját szőlőbirtoka volt. A cég nemzetközi hálózatát két fia Lajos (1879-1948) és Adolf (1881-1944) segítségével építette ki és működtette. Külképviseleteket, borlerakatot hozott létre Triesztben, Bécsben és Londonban. Piacépítő tevékenysége esetenként olyan sikeres volt, hogy képtelen volt a keresletet kielégíteni. Ekkor folyamodott a mesterséges bor előállításának és forgalomba hozatalának tiltott módszereihez. 1909-ben ezért súlyos büntetést kellett fizetnie. Tapolca virilistái között a veszprémi püspök után a második legtöbb adót fizette, e jogán hosszú ideig részt vehetett a tapolcai képviselőtestület munkájában. Épületeinek egy részét bérleményként hasznosította. Pl. 1906-tól 1929-ig az ő Deák F. utcai házának földszintjén működött, tőle bérelték a járásbíróság helyiségeit. Itt üzemelt a posta és a telekkönyvi hivatal is. Jelentősen bővítette a nagyapja által épített tapolcai pincét, melynek nyolc ágát nyolc gyermekéről nevezte el. Egyik alapítója és élete végéig igazgatósági, ill. felügyelőbizottsági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. Belterületi szőlői egy részének eladásával, a terület parcellázásával hozzájárult a kertváros létesítéséhez. Matuzsálemi kort, 94 évet élt meg. Szőlőindákkal és fürtökkel díszített szarkofágszerű márvány síremlékét a tapolcai izraelita temetőben Ferenczy Béni szobrászművész, a család barátja készítette.
Irodalom: – Györe – Lénárt György: Cserepek. Bp. 2016. Atlantic Press K. 278 p. – ZÉM – ZML Cégjegyzék – Borhamisítás az esküdtszék előtt. = TV., 1897. december 5. – Szőlőkultúra a Szent György-hegyen. = TV., 1899. augusztus 13. – Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1906. november 5. – Nyílt-tér. = TL., 1909. augusztus 22. – Tapolcza nagyközség virilistái az 1911. évre. = TL., 1911. január 1. – Tapolca nagyközség új virilis képviselői. = TL., 1925. január 25. – A lakáshiány megoldása az építés. = TL., 1926. május 9. – Semmi sem új a nap alatt. = TL., 1930. december 25. – A testület, amely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25. – Halálozás. = TU., 1938. január 16. –
LESZ MIKLÓS tánctanító
(Balatonfüred, 1915. június 2. – Tapolca, 1969. június 27.)
Szülei Lesz Vince balatonfüredi tánc- és illemtanár ill. Romics Mária. Kisebb kitérők után apja foglalkozását követte. Apjához hasonlóan lakóhelye mellett ő is rendszeresen járta a Balaton-felvidéki településeket, ahol általában alapfokú táncoktatást tartott. Népszerűek voltak koszorúcskái és más, általa szervezett társastánc alkalmak. Tapolcán is több tanfolyamot vezetett. Tapolcán nősült 1954-ben. Felesége Márkus Erzsébet lett. Lakásuk a Szent István u. 18. sz. alatt volt. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.
Irodalom: – Tánckoszorúcska = TL., 1940. február 10. –
LESZNER SÁNDOR kereskedő
(Tapolca, 1860. március 10. – Tapolca, 1933. július 17.)
Apja a Lessner Ferenc kereskedő, anyja Brachfeld Regina volt. Késői gyermekként Mór ikertestvéreként született. A családi tradíciót követve ő is kereskedő lett. Elsősorban vasáru kereskedéssel foglalkozott. Üzlete a ma Marton László u. (egykori Mónus Illés u.) – Kossuth L. u. saroképületben volt. Feleségét Kohlmann Ernesztinát Komáromból hozta. Szőlőbirtokai főleg Ábrahámhegy mellett Badacsonyban voltak. Ő is szállított bort külföldre, elsősorban Ausztriába. Bor lepárlásával és pálinkafőzéssel is foglalkozott. E termékeit is elsősorban külföldön igyekezett elhelyezni. Egyik alapítója és igazgatósági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nak és a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt-nek. A Tapolczai Villamossági Rt. egyik igazgatói tisztét is ellátta. Választmányi tagja lett az O.M.K.E. tapolcai körzeti csoportjának. Több évig volt községi képviselő. Tagja volt a Balatoni Társaságnak és az izraelita elemi iskola iskolaszékének. 1910. novemberében beválasztották az újonnan megalakult „Színi Egyesület”-be, munkálkodott a városfejlesztő bizottságban is. 73 évesen hunyt el. Feleségével közös szép síremléke az izraelita temetőben található.
Irodalom: – Györe – ZÉM – A „Tapolczai Villamossági R.-T.” = TL., 1911. április 2. – O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – Községi gyűlés. = TL., 1919. március 23. – Városunk fejlődése. = TL., 1919. március 30. – BÉ.1921. – Halálozás. = TL., 1933. július 22. –
LEY JÓZSEF esperes, plébános
(Városlőd, 1852. április 11. - Tapolca, 1919. június 26.)
Ley József középiskolai tanulmányait Veszprémben végezte. A hat gimnáziumi osztály után Esztergomban végezte a teológia első évét. A többit Veszprémben járta, ahol 1876-ban felvették a szemináriumba. 1876. július 26-án pappá szentelték. Szolgálatát Törökkoppányban káplánként kezdte meg. Zsinati vizsgát tett 1882-ben. Ugyanitt 1883-tól adminisztrátor. 1884-től karkáplán Veszprémben. 1885-től szemináriumi aligazgató, hitoktató az Angolkisasszonyok Intézeténél. Itt egyúttal a Szent Anna templom adminisztrátora. 1892. október 31-től helyezik Tapolcára plébánosnak. E szolgálatot élete végéig híven teljesítette és tevékenységével kitörölhetetlenül beírta magát Tapolca történetébe. Az ő idejében alakították át mai formájára a plébániaházat 1893-ban. 1894-ben épült a katolikus óvoda. 1898-99-ben közel 16 ezer korona költségen készült el az oratórium a szentély mindkét oldalán. 1895-től megszervezte a II. kápláni állást. 1898-ban majd később 1913-ban kifestette a templomot, új orgonát szerzett 1899-ben. 1902-ben a templomot villanyvilágítással látta el. 1903-ban állíttatta fel a neogótikus stílusú oltárt és a szószéket. 1906-ban nagyharangot szerzett a templomba. Kőfallal látta el a temetőt és ott kápolnát épített. Egyházi felettesei elismerték munkásságának eredményeit. 1900-tól szentszéki ülnök, 1906-tól címzetes nagyváradi prépost, 1917-től kerületi esperes. Ley József itteni munkálkodásának ideje egybeesett Tapolca első fénykorával. Így közvetve vagy közvetlenül része volt a város intézményei, oktatási, kulturális, népjóléti létesítményei (pl. kórház, iskola stb.) létrehozásában, egyesületeinek (Katolikus Kör, Legényegylet, Nőegyesület, a Katolikus Népszövetség helyi csoportja, stb.) megszervezésében. Értékes helytörténészi kutatómunkával összeállította és közzétette a tapolcai plébánia múltjára vonatkozó adatokat. Nagy érdeme volt, hogy kezdeményezte és ápolta a felekezetek közötti békét és barátságot. Segítőkészségével, haladó gondolkodásával páratlan népszerűségre tett szert a lakosság körében. Préposti kinevezése alkalmával 1906. karácsonyán valóságos városi népünnepélyt és fáklyás felvonulást rendeztek tiszteletére. Tapolcai szolgálata negyedszázados évfordulójára 1917-ben rendezett ünnepségsorozat az általános szeretet és tisztelet méltó kifejezése volt. Halálakor gyászolt az egész város. Rott Nándor püspök körlevelében így örökítette meg emlékét: „Az elhunytban egyházmegyénk egyik legérdemesebb papjának halálát gyászolom, aki úgy is mind hitoktató és papnevelő kiváló érdemeket szerzett, de különösen kitűnt, mint buzgó lelkipásztor, amit nagyszámú híveinek osztatlan ragaszkodása tanúsít.” Halála idején Tapolca a kommün nehéz napjait élte. Temetési menetében mégis ott volt a város apraja-nagyja. A korabeli krónikás tudósítása szerint a vörösök helyi képviselője a hatalmas tömeg láttán így kiáltott fel: „... lehet itt kommunizmust csinálni amikor papjukat így temetik ?!...” 1928-óta a kertvárosi Ley József utca őrzi emlékét.
Műveiből: – Adatok a tapolczai plébánia történetéhez. 1-4. közl. = Veszprémi Hírlap, 1905. június 11., június 18., június 25., július 9. –
Irodalom: – Pfeiffer – VÉL – Új plébános Tapolcán. = TV., 1892.november 5. – Plébános beigtatás Tapolczán. = TV., 1892. novembert 19. – Új szentszéki ülnök = TV. 1900. szeptember 9. – L.J. = TL., 1906.december 9. – Fáklyásmenet. = TL., 1907. január 1. – A tapolczai alesperesi kerület esperese. = TL., 1917. július 1. – L.J. = TL., 1917. november 11. – L.J. = PFI. Ért. 1917-18. – Csányi József: Halálra ítélve? = T.L., 1935.november 30. –
LICHTNECKERT ANDRÁS levéltáros
(Tapolca, 1951. március 3. – Budapest, 2017. október 1.)
1969-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. 1976-ban Debrecenben a KLTE történelem-orosz szakon végzett. 1982-ben az ELTE levéltár szakán kapott oklevelet. 1977-től a Veszprém Megyei Levéltárban lett segédlevéltáros, 1978-tól levéltáros, 1994-től főlevéltáros, 1982-től levéltári osztályvezető. 1997-től főtanácsosi címet kapott. Balaton-felvidéki származása kutatási témáiban is meghatározó volt. Az 1980-as években a Veszprém megyei borvidékek, hegyközségek és szőlőhegyek történetével foglalkozott. Az 1990-es évek második felében e táj településtörténeteit írta. Ekkor jelentek meg Balatonfüred, Balatonalmádi, Berhida, Alsóörs és Csopak monográfiái. 2008-ban a balatonarácsi szőlőhegy történetéből írt értekezésével szerzett doktori (PhD) fokozatot. A megye szinte összes folyóiratában és az Agrártörténeti Szemlében publikált. Alapos forrásismeretéhez rendkívüli munkabírás társult. Sírja a budaörsi Új Köztemetőben van.
Műveiből: – A balatonfüred-csopaki borvidék története. (Társszerző és szerk.) Veszprém, 1990. – Balatonalmádi és Vörösberény története (Tsz.) Vp., 1990. – Alsóörs története. Vp., 1996. - Balatonfüred és Balatonarács története. Vp., 1999. – Borászok titkai – titkok gazdái. Balatonfüred, 2007. – Az arácsi szőlőhegy és a szőlőhegyi önkormányzat története. Balatonfüred, 2008. – A Balatonfüred-Csopaki borvidék története a kezdetektől napjainkig. Balatonfüred, 2010. – A Veszprémi Piarista Gimnázium története az alapítástól az államosításig. 1711 – 1948. (Tsz.) Vp., 2011. –
Irodalom: – VMKÉL – Új Horizont, 2000. 1 sz. – Tölgyesi József: L. A. = VpSz., 2017. 4. sz.
LICHTNECKERT GYULA főkönyvelő
(Badacsonytomaj, 1920. február 22. – Tapolca, 1991. február 23.)
Édesapja pékmester volt Badacsonytomajon. Saját pékséget, péküzletet működtetett a községben. Az elemi iskolát Badacsonytomajon végezte. 1929-ben szülei a veszprémi piarista gimnáziumba íratták, ahol 1937-ben érettségizett. A világgazdasági válság következményei miatt nem mehetett egyetemre. Érettségi után apja műhelyében dolgozott és szakképzettséget szerzett a pékmesterségben. Életpályát azonban más irányban keresett. Érdeklődése az egzakt tudományok, főleg a matematika felé irányította. A badacsonyi kőbánya irodájában helyezkedett el könyvelőnek. Innen vonult be sorkatonának a 2. világháború idején. A frontra nem kerül ki, csapatát Ausztriába vezényelték. A háború végén itt tudta meg, hogy otthonukat lebombázták. A veszélyekkel nem törődve hazaszökött, hogy szüleinek segíthessen. Helyreállította a házat, beindította a pékséget, majd visszament a kőbányához dolgozni. Közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, mérlegképes könyvelői végzettséget szerzett. 1946-1961 között a badacsonyi, később az uzsai kőbánya főkönyvelője lett. 1947-ben megnősült, házasságából három fiú született. 1961-ben a tapolcai MgTsz főkönyvelője lett. 1964-től a balatonrendesi, 1973-tól a nemesgulácsi tsz. főkönyvelőjeként dolgozott. Innen vonult nyugdíjba 1980-ban. 1983-tól 1991-ben bekövetkezett haláláig a sümegi Összefogás MgTSz. Műszaki és gazdasági tanácsadójaként dolgozott. Munkájáért több kitüntetést is kapott. Az 1980-as évek végétől, haláláig a Veszprém megyei és tapolcai Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértőjeként végzett önzetlen munkát. 71 évesen hunyt el. A tapolcai temetőben nyugszik.
LIEBERMANN JENŐ cipő- és divatáru-kereskedő
(Legenye, 1892. november 27. – Auschwitz, 1944. )
Iskoláinak elvégzése után bevonult katonának. A nehéztüzérekhez került tűzmesteri beosztásba. A mozgósításkor a szerb frontra vezényelték, ahol megsebesült és így segédszolgálatos lett. Kitüntették a Károly Csapatkereszttel. A háború végén egy időre Keresztúrra helyezték, ahol kórházvezetői beosztást töltött be. Ezután került Tapolcára. 1922-ben feleségül vette Hoffmann Erzsébetet, Hoffmann Mór cipőkereskedő leányát. Átvette apósa boltját, ekkor alapította meg cipő- és divatáru-kereskedő cégét a főutcán a zeneiskola és a galéria épülete között. Üzleti forgalma emelésére gyakran alkalmazott árengedményekkel kombinált reklámfogásokat. Az 1930-as években már nagyobb teret kapott a kézimunka és rövidáru anyagok árusítása. Feleségével és leányával lett a holokauszt áldozata.
Irodalom: – Z.vm.ism. – Őszi divatcipő különlegességek. = TL., 1926. október 31. – Értesítem a t… = TL. 1931. november 7. –
LIGER GYULA vendéglős
(Ozora, 1850. április 7. – ?, ?)
A századforduló egyik jellegzetes vállalkozója, szállodás-vendéglőse volt. A Balaton-felvidék több településén is voltak érdekeltségei. Vállalkozásait többnyire bérleményekben működtette, de ha fantáziát látott egy-egy területben, bátran kockáztatva épített oda vendéglőt, panziót. Révfülöp egyik emblematikus épületének, a mai Evangélikus Oktatási Központ elődjeként működő Balaton Gyöngye szállónak első bérlője volt 1896-1898 között. Ugyanitt a Káli u. 2. sz. alatt építtette a Rianás-szállót, amelyet 1899. június 31-én nyitott meg. Felesége Schramm Szidónia több gyermekkel adományozta meg. Vállalkozásait 1893-tól Tapolcáról igazgatta és itt nagy szakértelemmel működtette a jó hírű „Liger-féle” vendéglőt. Tapolcai vendéglője a Dienes-féle vendéglő elődje volt (ma Hősök tere 15.). A helyi bírókból és ügyvédekből alakult helyi asztaltársaság minden szombaton az ő vendéglőjében tartotta összejöveteleit.
Irodalom: – Van szerencsém = TV., 1893. január 14. – Asztaltársaság. = TV., 1893. november 4. – „Balaton gyöngye”. = TV., 1896. március 15. – Halálozás. = TV., 1897. október 17. – Miklós Tamás P.: Villák és épületek Révfülöpön. = Villa Filip, 2003. 1-2. sz. –
LIGETI (LŐWINGER) KÁLMÁN kereskedő, ökölvívó, edző
(Kisléta, 1907. február 5. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Lőwinger Ernő Áron és Rosenfeld Irén révén Tapolcára bevándorolt szegény, sokgyermekes zsidó családból származott. A tapolcai izr. elemi iskola elvégzése után szülei kereskedőinasnak adták Rosner Mór üzletébe. Később már segédként dolgozott. 1927-ben az ő kezdeményezésére alakult meg Tapolcán az ökölvívó szakosztály. A szikár, jó felépítésű fiatalember nagyon technikásan és eredményesen öklözött, eközben irányította társai edzését. Néhány év alatt a tapolcai öklözők a Dunántúl egyik legeredményesebb csapatát tudták kiállítani. A könnyűsúlyú Lőwinger Kálmán mellett Nagy Oszkár, Búza Pál, Hajós István és Ugróczky Árpád ért el országosan is kiváló eredményeket. Későbbi olimpiai bajnokok, Énekes István, Harangi Imre sokszor edzettek Tapolcán és nem ritkán alul maradtak a helyi versenyzőkkel szemben. 1931-ben Ligeti Kálmánra magyarosítja nevét és eredményesen szerepelt a Dunántúl bajnokságon. 1933-ban visszavonult a versenyzéstől, hogy tapasztalatait az edzősködésben hasznosítsa. Állandó anyagi gondok között vergődve több mint tíz évig eredményesen vezette az ökölvívók edzéseit. 1936 után a szakosztály munkája hanyatlani kezdett és a háború alatt végleg megszűnt. Az 1930-as évektől családi összefogással élelmiszer-üzletet nyitott Tapolca központjában. 1928 októberében megnősült, felesége Braun Rózsi volt. Csendes, szorgos polgári életet élt, amíg lehetett. Ereje teljében, 37 évesen Ligeti Kálmán is feleségével együtt a holokauszt áldozata lett.
Irodalom: – A TIAC boxolói… = TL., 1930. december 13. – Boksz. = TL., 1931. január 17. – Fürst László: A TIAC egy éve. = TL. 1931. július 11. – A Dunántúli ökölvívó bajnokságot és ezzel a „Bacsányi” serleget a TIAC csapata nyerte. = TL., 1932. január 1. – Ligeti visszavonul. = TL., 1933. április 29. – Névmagyarosítás. = TL., 1935. február 9. – Ökölvívás. = TL., 1935. február 9. – Ökölvívás = TL., 1935. szeptember 30. –
LILIOM PETI betyár
(Kustány, 1860 körül ¬– 1934. augusztus)
Valódi neve Pető Mihály volt, aki betyárélete előtt a Széchenyi grófok birtokait őrizte Felsősegesd körül. Savanyú Jóska bandájához csatlakozott és rövidesen a mintegy tizenöt fős banda alvezére lett. „A bandát messze földön ismerték. Nevüket rettegte három vármegye. Tapolca környékét is gyakran „látogatták”.Bátorságban nem maradt el a vezér mögül egy alkalommal sem Liliom Peti. Bátorsága a vakmerőséggel, és halálmegvetéssel volt határos. Egyik somogyi tettük közben 1885. május 12-én pandúrok meglepték őket és bizony Liliom Peti is golyóval a mellében tudott csak a bakonyi erdőkig eljutni, ahol csak hosszú lábadozás után állott újra talpra. Telt, múlt az idő. A vezér és a banda tagjai csaknem mind elvéreztek. Hárman maradtak. 1890-ben egy borzalmas gyilkosságot követtek el Liliom Petiék. Egy egész családot kiirtottak és kiraboltak. Mindhármukat kötél általi halálra ítélte az esküdtszék. Azonban fellebbezés folytán a Tábla, Pető Mihálynak halálbüntetését nyolc évi fegyházra változtatta át, amelyet Sopronban ki is töltött. A nyughatatlan Liliom Petit nem javította meg a börtön nyirkos levegője. Szabadságot óhajtó lelke tág teret kívánt működésül. Társai már mind egy szálig elpusztultak. Egyedül állt. Rövid pár hónap múlva ismét hallatott magáról Pető Mihály. Ismét egy postakocsi kirablásáért körözték. Majd lopás, sikkasztás miatt. Úgy, hogy nincs minősítés a magyar judikaturában, melyet Liliom Petire ne húzott volna rá az igazságszolgáltatás. A mai napig Pető Mihály jogerősen kitöltött fegyházbüntetése kerek huszonöt esztendő. Másfél év óta mintha megjavult volna a betyárvilág ez utolsó képviselője. Szorgalmasan dolgozott. Legutóbb egy csertói kocsmárosnál kapott munkát. Azonban, hogy-hogy nem, 250.000 korona eltűnése Liliom Peti lelkén száradt. A csendőrség, a még mindig erőteljes, szúróstekintetű, deresfejű öreg betyárt a napokban bevitték a kaposvári kir. ügyészség fogházába, ahol rövidesen kitűzik ügyében a főtárgyalást.” Tíz évet kapott újra és innen már saját lábán nem jött ki.
Irodalom: – Savanyú Józsi rablóbandájának utolsó tagját letartóztatták. = TU., 1925. október 16. – Meghalt az utolsó zalai betyár. = TU., 1934. augusztus 12. –
LIMBEK LÁSZLÓ dr. járási állatorvos
(Kishegyes, 1901. március 15. – Budapest, 1992. július 16.)
Szülei Limbek Pál és Cziráky Ilona. 1936-ban szerzett állatorvosi diplomát Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Doktorrá 1938-ban avatták. Állatorvosi gyakornoki idejét Eleken töltötte. Rövidesen Tapolcára helyezték. Állatorvosi képesítő bizonyítványt 1942-ben szerzett. Tapolcai állásában is 1942-ben véglegesítették. Felesége Bonin Henriette volt. Lakásuk a Batsányi u. 10. sz. házban volt. Itt született 1942. február 25-én fiuk Tibor, József. Körállatorvosként évtizedekig szolgálta a tapolcai és környékbeli gazdák és állattenyésztő gazdaságok érdekeit. Az 1970-es évektől nyugdíjas idejét töltötte. Gyémántdiplomáját 1990-ben vehette át a keszthelyi agráregyetemen. 91 évesen hunyt el.
LIPTÁK GÁBOR író, művelődéstörténész
(Budapest, 1912. június 30. – Balatonfüred, 1985. május 29.)
Közgazdásznak tanult, de a Balaton írójává lett. Az 1950-es évektől balatonfüredi háza kedvelt találkozó- és tartózkodó helye volt az irodalmi és művészeti élet jeleseinek. Ekkor kezdett foglalkozni a magyar monda és regevilág kutatásával és publikálásával. Ezek ifjúsági feldolgozásai nagyon népszerűvé váltak. Művelődéstörténeti munkásságában elsősorban a Balaton vidékének történeti, irodalomtörténeti kutatása dominált. Ezekből számos, hézagpótló, ma is használható idegenforgalmi célú kiadvány született. Ezek sorába tartoznak az első tapolcai útikalauzok is. Mestere volt a kultúrtörténeti és idegenforgalmi szempontok ötvözésének. Szépirodalmi munkássága is jelentős. Halála után gazdag könyvtára és egyéb gyűjteményei a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és részben a balatonfüredi Városi Könyvtárba kerültek. Házát a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványra hagyta és Fordítók Házaként fog működni. Gyakran megfordult Tapolcán, a város látnivalóiról írt útikalauzát évtizedekig használták.
Műveiből: – MÉL.IV. – MIL. – UMIL – Veszprém megye a szabadságküzdelmekben. [Társszerző] Veszprém, 1957. – Balaton a magyar irodalomban. Veszprém, 1957. – Aranyhíd. Bp. 196l. – Regélő Dunántúl. Bp. 1964. – Tapolca. [Útikalauz] Veszprém, 1967. – Jókai Balatonfüreden. Veszprém, 1967. – A két Kisfaludy. Veszprém, 1969. – Vallomások a Balatonról. Útirajzok. Pécs-Bp. 1969. – Amiről a kövek beszélnek. Bp. 1972. – Amiről a vizek beszélnek. Bp. 1975. – Ezüsthíd. Bp. 1977. – Hogyan gondozzuk gyémántjainkat? Bp.1979. – Tapolca és környéke. [Útikalauz] Veszprém, 1977.,1980. – Nyitott kapu. Veszprém, 1982. – A soproni ötvös. Elbeszélések. Bp. 1984. A hajómalom kísérlete. Elbeszélések. Bp. 1985. –
Irodalom: – Harmath-Katsányi – VÉL – UMÉL – UMIL – Kellei György: Gyémánthíd. Születésnapi portré L.G.-ról. = Műhely, 1982. 4. sz. – Matyikó Sebestyén József: A balatonfüredi irodalmi szalon gazdája. = Somogy, 1985. 5.sz. – Fonay Tibor: Búcsú L.G-tól. = Horizont, 1985. 4.sz. – Palotai Erzsi: A Lipták-ház. Egy magyar irodalmi szalon a huszadik században. = Arcok fényben, homályban. Bp. 1986. – Fonay Tibor: Emberek a tájban. Nemesgulács. 1989. – Harmath István: Munka és otthon a füredi házban. L.G. emlékezete. Veszprém, 1990. – Tüskés Tibor: A füredi ház. = Bakony-Balatoni kalendárium. 1995. Veszprém, 1994. – Rácz Péter: "Műfordítói menedék" a megújuló Lipták-házban. = Új Horizont. 1997. 2 sz. –
LÓCZY LAJOS földrajztudós
(Pozsony, 1849.november 4. – Balatonarács, 1920. május 13.)
A gimnáziumot Aradon, végezte, ott érettségizett 1869-ben. Ezután a zürichi műegyetemen tanult geológiát. Hazatérve a Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárának segédőre lett. Világhírre elsősorban a Széchényi Béla által vezetett 1877-1880-as kínai expedíció által gyűjtött hatalmas anyagból készített monográfiával tett szert. Ebben írta le először a Himalája tektonikáját, megalapozta belső Ázsia és Nyugat Kína geomorfológiáját. 1903-tól haláláig a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója volt, emellett egyetemi magántanárként tanított. 1891-től a Balaton és környéke széleskörű földtani kutatását kezdte meg. Az általa szerkesztett hatalmas Balaton monográfia ma is alapját képezi az e területen folyó tudományos kutatásnak. A földtudományokban a tektonika mellett a geomorfológiában, rétegtanban és őslénytanban is kiemelkedő eredményeket ért el. Híresek voltak néprajzi és történeti gyűjtései is. Munkásságát 200 publikációban adta közre. Tapolcára 1903.februárjában került Redl Gusztáv meghívására, aki az akkor felfedezett barlang feltárásához hívta segítségül. Haláláig többször járt Tapolcán és még életében, 1912 márciusában a Tavasbarlang műtanrendőri bejárásán az egyik termet jelenlétében közfelkiáltással „Lóczy-terem”-nek nevezték el.
Műveiből: – A khínai birodalom természeti viszonyainakés országainak leírása. Bp. 1886. – Gróf Széchényi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredményei 1877-1880. 1-3 köt. Bp. 1890-1897. – A Balaton környékének geológiája. Bp. 1910-1916. –
Irodalom: – MÉL.II. – MIL – MTL – NL – UL – UMÉL – VÉL – A tapolzai tavasbarlang műtanrendőri bejárása. = TL. 1912.március 31. – Geológusok Tapolczán. = TL., 1914. április 12. – Dr. L. L. kitüntetése. = TL., 1917. június 10. – L. L. = TU., 1920. május 30. – Cholnoky Jenő: L. L. = Földrajzi Közlemények, 1920.1-5. füz. – Antalffy Gyula: A Balaton felfedezése. = Jelenkor, 1967. 7-8 sz. – Tasnádi Kubacska András: – Bp.1974. – Százötven éve született – = Népszabadság, 1999. november 4. –
LÓCZY LAJOS ifj. tanár, geológus
(Bp., 1891. június 5. – Rio de Janeiro, 1980. június 9.)
Egyetemi tanulmányait – ő is mint édesapja – Zürichben végezte, ahol 1914-ben doktorált. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott és részt vett a Magyar Középhegység és a Nyugati Kárpátok geológiai kutatásában. 1919-ben egyetemi magántanár lett. 1932-1948 között a Földtani Intézet igazgatója. 1920-1961 között 17 országban végzett földtani kutatómunkát. Apja nyomdokain többször járt a Balaton-felvidéken, így Tapolcán is. Szorgalmazta Beudant francia földrajztudós Balaton-környéki utazásainak kiadását, amely végül az ő előszavával Tapolcán 1934-ben jelent meg. Az 1960-as és 1970-es években főleg hasadóanyag kutatással foglalkozott.
Műveiből: – A Balaton-felvidék hegyszerkezete. Bp. 1917. – A Dunántúl hegyszerkezetéről. = Földrajzi Közl. 1925. 1. sz. – Memorandum a bányageológiai kutatások fellendítése ügyében. = MÁFI.É.J. 1933-1935 évről. – A Balatonvidék hidrogeológiája különös tekintettel az ivóvízellátásra. = Balatoni Szemle, 1944. –
Irodalom: – MÉL. IV. – UL – UMÉL – VÉL – Ifj. L. L. Tapolcán. = TU., 1925. június 7. – Erdélyi Mihály: Ifj.- L.L. = Földtani Közl. 1984. 2. sz. –
LODNER NÁNDOR dr. orvos
(Tapolca, 1903. január 25. – Tapolca, 1960. január 25.)
Az elemi iskolát Nagykanizsán és Balatincon, a középiskola osztályait a nagykanizsai piarista főgimnáziumban végezte. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre járt. 1927. november 5-én orvos-doktorrá avatták. Rövid ideig a Szent István Kórházban működött, mint bejáró orvos, majd 1928. februárjától Már a tapolcai Erzsébet Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1928. október 20-tól Tapolca-vidéki körorvossá választották. Sokat járt vidékre, de járó-betegeit a Csobánc u. 5. sz. alatti családi házban kialakított rendelőjében fogadta. Sokat adott a szakmai továbbképzésekre. Pl. 1929-ben nőgyógyászati, 1930-ban trachoma-kurzust végzett budapesti kórházakban. A trachoma gyógyításában elért eredményeiért alispáni elismerést kapott. Leterheltségére jellemző, hogy körorvosi teendőin kívül egyszerre végezte az OTI kezelő orvosi, a zöldkeresztes venereás tanácsadó orvosi, az Esterházy hitbizomány gyulakeszi intézőségénél uradalmi orvosi, valamint a veszprémi püspökség halastói gazdaságának orvosi teendőit. 1933-ban feleségül vette Tóth Piroska polgári iskolai tanárnőt, aki rövidesen tüdőbaj áldozata lett. 1936-ban újra házasodott. Felesége, Csavlek Gabriella, Tapolca első védőnője volt. Ez év végén, majd 1940-ben ismét a képviselőtestület tagjává választották. 1944. október 1-én vonult be katonai szolgálatba, és egy kórházvonaton kapott beosztást. Amerikai, majd orosz fogságból legyengülve tért haza. Megerősödve folytatta körorvosi munkáját. Körzetének helyzetét elemezve javasolta egy tapolcai Bőr és Nemibeteg Gondozó intézet felállítását, maga pedig elvégezte a bőr és nemi-beteg gondozó szakot. Az intézet 1949-ben kezdte meg működését Tapolcán, majd Ajkán is. Kitartó munkája nyomán a gondozott térségekben visszaszorult a nemi-betegek száma. 1958-ban sajnálatos baleset érte. Ez elindítója lett egy hosszan tartó betegségnek, amely halálát okozta. Sokat dolgozó, önzetlenül gyógyító orvos volt, még halálos ágyán sem utasította el betegeit. A tapolcai temetőben olvasható sírfelirata Reményik Sándor idézetével mindent elmond róla: „Ő ama Názáreti Örök Orvos hű követője volt, a beteg fölé szívével hajolt.” Tisztelői 2003-ban emléktáblát avattak emlékére szülőházának falán.
Irodalom: – Z.vm. ism. – Reindl Erzsébet: L. N. (Tapolcai Életrajzok.) Tapolca, 2003. – Személyi hír. = TL., 1927. november 11. – Eljegyzés. = TU., 1928. január 6. – Orvosi hír. = TU., 1928. január 20. – Új körorvos. = TU., 1928. október 28. – Adomány. = TU., 1929. július 21. – Népművelési Bizottság gyűlése Tapolcán. = TU., 1930. szeptember 28. – A törvényhatósági választások eredménye. = TU., 1934. december 2. – Fölényesen győzött = TU., 1936. december 27. – Reindl Erzsébet: 100 éve született dr. L. N. = VMHT XXI. Veszprém, 2004. –
LÓDNER NÁNDORNÉ, TÓTH PIROSKA tanár
(Tapolca, 1900. június 2. – Tapolca, 1935. január 30.)
Szülei Tóth László és Riger Lujza. Nevét Tótth Piroskaként is használta. Alsóbb iskoláit Tapolcán végezte. Tanár akart lenni, ezért a pápai Ranolder Intézetbe iratkozott be. Itt szerzett elemi iskolai tanítói oklevelet. Ezután Budapesten az Erzsébet Nőiskolában tanult tovább. Itt a matematika, a természettudományos tárgyak és a testgyakorlás oktatásához szerzett tanári képesítést. Tanári működését is Tapolcán kezdte. 1926. március 1-től 1930. április 2-ig a polgári fiúiskolában foglalkoztatták. Ettől az időtől egészen korai haláláig a tapolcai állami polgári leányiskola tanára volt. Céltudatos, nyitott lelkületű ember, igényes tanár volt., „Tele volt a lelke a szépnek, a jónak, a nemeznek a szeretetével. Benne elpusztult egy gazdag élet minden értéke. A tanári pályán több a tüske, mint a rózsa, de ő mindenütt csak a rózsát látta, mert ezt kereste. Kiváló tanár és kitűnő nevelő volt. Lelke egész melegével szerette tantárgyait.” – írta róla igazgatója. Tagja volt az Országok Polgári Iskolai Tanáregyletnek, és a Természettudományi Társulatnak. Elnöke volt az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesületnek. Egy ideig az ifjúsági könyvtárt is kezelte. Szerette, és sokakkal megszerettette az irodalmat. Sokat irogatott maga is, különösen a helyi lapokba. Állandó munkatársa volt a Tapolcai Ujságnak. Egy ideig ő vezette a lap kritikai rovatát. Novellái, kisebb írásai többféle folyóiratban jelentek meg és jelentős olvasóközönséget tudhatott magáénak. Írásait többnyire Palmetta, etta, P-tta., Marietta, Tát-Ika nevekkel írta alá. A tuberkulózis fokozatosan elhatalmasodott rajta, 35 éves korában hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben található.
Műveiből: – Iphigenia emlékének. = TU., 1921. április 3. – Így van ez Pesten. = TU., 1921. május 15. – Én – és a Szerkesztő Bácsi = TU. 1922. augusztus 20. – Szegény Torzsa János. = TU., 1925. október 16. – A magyarok halottak napjára. = TU., 1925. október 30. – Magyar ciprusok. = TU., 1927. november 25. – A tó partján történt. =. Zalai évkönyv. 1928. – Az anya- és csecsemővédelemről. = TU., 1925.május 24. – Valamit az egyesületi életről. = TU., 1925. május 24. – Harcot hirdetünk. = TU., 1925. december 18. – Karácsony utáni séta Tapolcán. = TU., 1926. január 1. – Geri. = TU., 1928. május 18. – …és feltámadunk… = TU., 1928. szeptember 30. – Aranyélet. = TU., 1929. január 20. –
Irodalom: – Jeles alapvizsga. = TU., 1921. július 10. – Eljegyzés. = TU., 1928. január 6. – Esküvő. = TU., 1928. június 29. – 1928. január Kinevezések. = TL., 1931. október 11. – Halálozás. = TL., 1935.február 2. – Dr. Lódner Nándorné halála. = TU. 1935. február 3. – Palmetta ! = TU. 1935. február 3. – Kozák Jolán: Dr. Lódner Nándorné. = PLI Értesítő, 1935-36. Tapolca, 1936. –
LOVASSY PÉTER dr. szolgabíró
(Keszthely, 1907. április 2. – ?, ?)
Szülővárosa jóhírű premontrei gimnáziumában érettségizett. 1940-ben szerzett doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetem Államtudományi Karán. A jogi végzettség megszerzése után aljegyző lett Zalaegerszegen, majd Keszthelyen. 1941. augusztus 19.- október 1-ig a letenyei járásban lett szolgabíró. 1941. október 1-től, 1944. május 1-ig szolgabíró volt Tapolcán. 1944. május 1-től 1945. június 23-ig Zarubay Lóránt, Fehér János és Krasznay (Kurcz) István mellett működött szolgabíróként, ill. egyben járási jegyzőként is tevékenykedett a zalaegerszegi járásnál. 1945. június 23.-tól 1946. augusztus 31-ig a sümegi járásnál volt járási jegyző. Későbbi sorsa nem ismert.
Irodalom: – Zm. Arch. – Búcsúzó. = TV., 1944. május 13. –
LŐBL BÉLA órás- és ékszerész
(Vászoly, 1878. október 30. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Apja Lőbl József (Jonathan) Pécselyi majd Vászolyi lakos, anyja Hochstädter Erzsébet. Béla hatodik gyermekük volt. Az alapiskola elvégzése után órásinasnak adták. Felszabadulása után Steiner lakatos házában nyitotta meg műhelyét. A „boldog békeidőkben” úgy látszik jól ment a főutcai bolt. 1906-ban tanoncot keresett órás- és aranyműves műhelyébe. Főtéri órás- és ékszerész üzletét 1931 tavaszán áthelyezte saját Deák F. utcai házába, a Marton-féle fakereskedés mellé. Lakása a Győri (ma Kisfaludy) utcában volt. Hitközségi megbízása alapján alelnöke volt a Chevra Khadisának. Felesége Hirschler Sára két fiúgyermekkel ajándékozta meg. György fia operaénekesként csinált karriert az újvilágban. Feleségével és István fiával együtt lett a holokauszt áldozata.
Irodalom: – DCL – Györe – A legszebb, legalkalmasabb = TV. 1901. december 8. – A közelgő bérmálás alkalmából = TL. 1905. május 14. – Jó házból való… = TL. 1906. március 18. – Nagy karácsonyi vásár. = TL. 1926. december 19. – Tisztelettel értesítem… = TL. 1931. május 9. – Emlékezzünk szeretteinkre –
LŐBL IGNÁC rabbi
(? 1780 körül – 1850 körül)
A tapolcai zsidók első, névről is ismert rabbija volt. Életéről, tevékenységéről keveset tudunk. Képzettségét bizonyára valamelyik vidéki jesivában szerezte. A tapolcai zsidók az 1700-as évek elején még a hitsorsosok csekély száma miatt önálló hitközséget nem tarthattak fenn, hanem ennek feladatait az akkor még sokkal népesebb kővágóörsi közösséggel (és még néhány környező település szórványaival együtt) látták el. A tapolcai és kővágóörsi egyesült hitközség rabbija ekkor Lőbl Ignác volt 20 pengőforint fizetéssel. Kővágóörsön lakhatott, de a hitélet vezetésére rendszeresen látogatta a hitközség hét imaházát. Tapolcán ez Lessner Juda házában volt. Nyilván a hitközség megalakulásával összefüggésben a Lessnerek hívására jött Tapolcára. Szőlőterületet vásárolt Tapolcán, amelynek intézésekor Dukesz Emmánuel, Lessner Emmánuel és Lessner Ferenc kezességet vállaltak. A hivatalában Meisel Jakab, majd Neuhaus Ábrahám követte.
Irodalom: – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. /Kézirat/ Tapolca, 1991. – Tapolcai és kővágóörsi egyesült zsidó község statutumai. = Zalai millennium 19. –
LŐKE ÁRPÁD földbirtokos
(Lengyeltóti, 1873. június 22. – ? )
Gazdálkodással is foglalkozó jómódú zsidó kereskedő családból származott, és maga is e pályára készült. Alsóbb iskoláit Sümegen járta ki. 1892-ben elvégezte a gráci kereskedelmi akadémiát, majd utána 1892-1893-ban Budapesten leszolgálta a cs. kir. 32 gyalogezrednél egyévi önkéntes esztendejét. Ezután egy ideig nagybátyja faüzletében, az újlaki Hirschler és Fia cégnél volt tisztviselő. Katolikus hitre tért1904-ben átvette apja taliándörögdi földbérletének vezetését. E gazdaságot később megvásárolta gróf Hoyos Miksánétól. 1909-ben itt szeszgyárat létesített. 1912-ben feleségül vette Szabó Imre kecskeméti körjegyző leányát, Erzsikét, aki egyben Szezemszky Gyula monostorapáti birtokos, gazdaköri alelnök húga volt. 1914-ben a 20. honvéd gyalogezredhez vonult be hadiszolgálatra. A déli frontokon küzdött, majd még az összeomlás előtt felmentették és századosként szerelt le. Hazatérve képviselőként tartósan részt vett községe képviselőtestületének munkájában. Tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak. Ügyesen gazdálkodva a környék jelentős gazdasági tényezőjévé és munkaadójává vált. 1930.-ban pl. vajkészítményével első díjat nyert az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, az Országos Szesztermelők Egyesületének, a Dunántúli Gazdasági Szeszgyárosok Szeszfinomítók Rt.-nek. Igazgatósági tagja a Tapolcavidéki Gazdasági Takarékpénztárnak, valamint a Tapolcai Sertéshizlalda és Húsipari Rt.-nek. Az ő birtokain is találtak bauxitércet és 1921-ben alapító tagja lett a rövid életű Tapolcai Bánya Rt.-nek. Politikai szerepvállalásaiban mérsékelt, konzervatív volt. 1935.-ben pl. Esterházy Móric Keresztény Gazdasági és Szociális Pártjának társelnöke volt a tapolcai választókerületben. Az 1930.-as évek végén külföldön felvett kölcsöneinek 100 %-os valorizációja anyagilag ellehetetlenítette és zsidó származása miatt is egyre hevesebb támadások érték. Birtokainak egy részét felparcelláztatta és eladta, a többit a zsidótörvények miatt elvették tőle. Életének végét nem ismerjük.
Irodalom: – Békássy – Együttélés – Szeghalmy – BaB. – A vármegye virilistái = TL., 1908. december 18. – Eljegyzések = TL. 1911. december 24. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – Nyilasgyűlés Taliándörögdön és Kapolcson. = TU., 1938. február 27. – Hirdetmény. = TV., 1943. január 30. –
LŐKE KÁLMÁN (kemenesaljai) uradalmi ispán
(Sümeg, 1854. október 20. – Tapolca, 1894. június 25.)
Apja Lőke István tekintélyes gazdálkodó volt Káptalantótiban. Anyja Döme Apollónia. Keszthelyen a Georgikonban tanulta a mezőgazdálkodási ismereteket. Az 1870-es évek végétől a veszprémi püspök tapolcai és környékbeli birtokainak gazdasági vezetője volt. Tapolca főterén az un. ispánházban (később Cséby-ház) lakott. Itt halt meg 40 éves korában. Az 1880-as években egyik élesztője és állandó szereplője volt a vidékiesen unalmas tapolcai társadalmi életnek. Korai halála értékes, felfelé ívelő életpályát tört meg. Káptalantótiban temették.
Irodalom: – L. K. = TV., 1894. június 30. –
LŐKE LAJOS dr. orvos
(Tapolca, 1888. február 28. – Csepel 1950. január 18.)
Apja Lőwensohn Mór jónevű orvos volt Tapolcán. Anyja Apfel Ilona. Gyermek és ifjúkora egy részét is itt töltötte. A keszthelyi premontreieknél tett gimnáziumi érettségi után a budapesti orvosi egyetem nőgyógyászati fakultására járt majd a drezdai egyetemen képezte tovább magát. Pécsett kezdte a pályát, mint a Bábaképző Intézet tanársegédje. Itt megnősült. Apósa dr. Doktor Sándor hatására kapcsolatba került a baloldali mozgalmakkal. Pécs szerb megszállása után Bécsbe emigrált, ahonnan 1922-ben jött haza. Keszthelyen telepedett le ahol nőgyógyászati szakorvosi rendelőt nyitott. Fontos szerepe volt az SZDP keszthelyi szervezete létrehozásában. Baloldali szervezkedés vádjával 1934-ben letartóztatták, de a pécsi törvényszék felmentette. Állandó rendőri felügyelet alatt élt és csak engedéllyel hagyhatta el Keszthelyt. Baráti köre továbbra is megmaradt, amelyhez tartozott pl. Egry József, Huber István, Ferenczy Béni, Básti Lajos, Lovassy Sándor és sokan mások. 1943-ban Jákra vezényelték körorvosi helyettesítésre. Neve szerepelt a nyilasok halál-listáján. A nyilas hatalomátvétel napján a. Budakeszi szanatóriumba ment szívbaját kezeltetni. Egy razzián azonban lebukott és a Csalogány utcai nyilasházba hurcolták. Egyik este kivégzésre vitték a Dunapartra, amikor sikerült megszöknie. 1945-ben Csepelen telepedett le. Megindította a romokban álló W.M. gyár kórházának munkáját, később – haláláig – a kórház szülészeti osztályát vezette. 62 éves korában szívbetegsége végzett vele. A csepeli temetőben helyezték örök nyugalomra.
Irodalom: – Györe – Élni emberül… Zalaegerszeg, – Csaba Imre: Támadás menetből. Veszprém, 1969. – Orvosi hír. = TU., 1922. április 2. – A keszthelyi kommunista szervezkedést leleplezték. = TU., 1934. február 18. –
LŐKE MÓRNÉ APFEL ILKA kórház-egyesületi elnök
(?, 1854. – Tapolca, 1939. december 18.)
Szülei Apfel Kálmán és Breuer Rozália. Az 1870-es években ismerkedett meg Lőke Mórral, akinek rövidesen felesége lett. Férjét három élő fiúgyermekkel ajándékozta meg. Andor mérnök, Imre ügyvéd és Lajos orvos lett. A gondos gyermeknevelés és a háztartás-vezetési teendők mellett mindenben támogatta orvos férjét. Minden jó célt szívesen felkarolt. Vezetőségi tag volt az Izraelita Jótékony Nőegyletben. Jelentős adományokkal támogatta a tapolcai szegényeket és természetes volt számára, hogy a tapolcai kórház ideájának ötletét lelkesen támogassa. Nem véletlen, hogy megalakulásakor őt kérték fel a Tapolcai Kórházegyesület elnöki teendőjének ellátására. Sok használható ötlettel, nagy munkabírással fogott ahhoz a munkához, amit sokan mások kilátástalannak éreztek. A kórház átadása után szerényen visszavonult, nem várt elismerést munkájáért. Tudomásul vette, hogy a háborús viszonyok miatt ezután a Vöröskereszt-egyesület támogatásának igénye nagyobb hangsúlyt kapott. Itt vállasztmányi tagságot is vállalt. A kórház működési viszonyait elősegítő akciókba később is bekapcsolódott. Férje 1927-évi halála után már kevesebb szereplést vállalt a közéletben. Egyre többet betegeskedett és 85 évesen végelgyengülésben hunyt el. A tapolcai izr. sírkertben nyugszik.
Irodalom: – Kórházi népünnepély = TL., 1910. június 5. – Emlékirat a kórház ügyében Tapolcza városhoz = TL., 1910. november 13. – Meghívó. = TL. 1911. január 29. – Adakozás = TL. 1914. szeptember 20. – Halálozás. = TL. 1939. december 23. –
LŐKE (LŐWENSOHN) MÓR dr. községi orvos
(Tapolca, 1848. – Tapolca, 1927. november 28.)
Apja Lőwensohn Fülöp, anyja Neihaus Jozefa. A tapolcai népiskola elvégzése után a székesfehérvári gimnáziumba iratkozott be. Itt 1867-ben érettségizett. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte. Ezután mindjárt szeretett szülővárosába, Tapolcára jött gyógyítani. Páratlanul hosszú ideig, 53 évig volt községi orvos Tapolcán. A szegények orvosának nevezték. Már életében legendák övezték tevékenységét. „Emlékeznek rá az öregek és a fiatalok, mind akiket gyógyított, akiket kritikai szellemével nevelt, irányított, és azok, akiket a bajban támogatott. Azidétt orvosnak lenni nemcsak nemes hivatást jelentett, hanem lehetőséget; így sokszor lehetett és volt is ismeretlen támogató Ő, aki észrevétlenül becsúsztatott komoly összegeket a jajgyűrte párnák alá, ahol a betegség és a szegénység réme versengtek egymással.” Alapítója és haláláig elnöke volt a Krajczáregyletnek. Különösen a gyermekek gyógyításának szentelt nagy energiát. Bevezette Tapolcán az ingyenes és rendszeres iskolaorvosi szolgálatot. 1890-1900 között tíz évig volt az izr. hitközség iskolaszékének elnöke. Tagja volt mind a fiú-, mind a leánypolgári iskolák gondnokságának. 1914-ben a kaszinó elnökévé választották. Igazgatósági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt-nak, a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének és a Tapolczai Jéggyár Rt-nak. Felesége Apfel Ilona négy gyermeket szült. Közülük Lajos folytatta apja hivatását. 79 évesen tüdőgyulladásban halt meg. Halála után 1936. áprilisában a zsidó templom előtti téren tisztelői rózsaligetet avattak emlékére. Szépen faragott síremléke ma is a tapolcai zsidótemető egyik ékessége.
Irodalom: – TIEI. Ért. 1899/1900. – A Krajczár Egylet = TV., 1896. május 17. – Névváltoztatás. = TV., 1899. február 19. – Névmagyarosítás. = TV., 1899. július 16. –Szőlőkultúra a Szent György-hegyen. = TV., 1899. augusztus 13. – A tapolczai izr. hitközség iskolaszéke. = TV., 1900. február 4. – Ezüstlakodalom = TV. 1900. március 18. – A tapolczai kaszinó. = TL., 1914. március 1. – Halálozás. = TU., 1927. december 2. – Lőke doktor bácsi. = TL., 1936. április 18. – 50 évi jóttevés. = TL., 1933.január 1. – Lőke doktor bácsi = TL., 1936. április 18. –
LÖKÖS GÉZA bányamérnök
(Hét, 1905. – Tapolca, 1945. március 25.)
A Gömör vármegyei kisközségből indult. Elődeinek sorsa is az észak-magyarországi bányákhoz kötődött. Pályaválasztása így adott volt. Szülei Lökös István és Lökös Erzsébet. Bányamérnöki képesítését Sopronban szerezte. Beosztott mérnökként az ország több pontján, szén- és ércbányákban szerzett széleskörű szakmai gyakorlatot. Az első komoly szakmai kihívást részére éppen a vidékünkön megindított bauxitbányászat jelentette. A Pilis hegység bányáiban dolgozó jó képességű fiatal mérnököt 1938-ban megbízták a Magyar Bauxitbánya Rt. tulajdonában levő nyirádi bányaüzem vezetésével. Az háborús készülődés folytán erőltetett ütemben fejlesztett bánya minden műszaki, szervezési gondja az ő vállát nyomta. Az ötfős, kiváló szakemberekből toborzott irányító gárda élén minden feladatot, alkalmazói megelégedettségére jól megoldott, a bauxitérc kitermelése gyorsan növekedett. Helyettese dr. Boldizsár Tibor kiváló geológus volt. 1945. március 25-én pusztító erejű szovjet légitámadás érte a menekülőkkel és visszavonuló csapatokkal zsúfolt Tapolcát. A munkából fáradtan hazaérkezett Lökös Géza a légiriadó szirénajelzésére nem ment le Batthyány utcai házának óvóhelyére. A házat telitalálat érte. Felesége és kislánya a pincében sértetlenül vészelte át a bombatámadást.
Irodalom: – Gulyás – Andrássy Antal: Ahol a vörös út vezet… Tapolca, 1987. – Gyurmán Hajnal: Ahol a bauxit terem. = TL., 1940. november 16. ¬–
LÖKÖS GÉZÁNÉ, ZSIGÁRDY GIZELLA tanár
(Nógrádverőce, 1909. – ?, ?)
Férje után jött Tapolcára. 1940 májusában a pilisvörösvári iskolától, rendes tanárként helyezték a tapolcai polgári leányiskolába. Akkor már 13 év, különböző helyeken eltöltött pedagógiai gyakorlat volt mögötte. Itt a Komáromba helyezett Molnár Piroskát váltotta fel. Főképpen magyart, németet és tornát tanított, de esetenként rajzot, földrajzot és kézimunkát is oktatott. Évekig osztályfőnök volt, vezette a sportkört és megbízták az iskolai könyvtár kezelésével is. Kiváló pedagógiai érzékkel megáldott, határozott, megbízható tanerőként tartották számon. 1946/1947-es tanévtől igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Férjének tragikus halála nagyon megviselte, kiheverni sohasem tudta. 1948. nyarán áthelyezték a polgári fiúiskolába, majd rövidesen tovább Zalaegerszegre, már általános iskolai tanárnak.
Irodalom: – PLI.Ért. 1939/1940 – 1947/1948. – Áthelyezés. = TL., 1940. május 11. –
LŐWENTRITT LIPÓT dr. orvos
(Kőröshegy, 1812. – Tapolca, 1892. május 14.)
A Somogy megyéből származó fiatalember az alap- és középiskolai tanulmányai után orvosi tanulmányokat folytatott. Valószínűleg ez után, az 1830-as évek végén költözhetett Tapolcára. Feleségét, Reich Rozáliát, Kőszegről hozta, de leányai már Tapolcán születtek. Itt orvosként dolgozott és 1849 novemberétől, 1854-ig hatósági megbízást kapott a tapolcai járás kerületi sebészi feladatainak ellátására. Évekig volt az izraelita hitközség buzgó elnöke, majd hosszú ideig képviselője. A feljegyzések szerint sokat dolgozott azért, hogy az izraelita iskola 1847-ben megnyílhasson Tapolcán. Tekintélyes és igen tevékeny ember lehetett, hiszen 1872-ben az első tapolcai iskolaszék alelnökévé, majd elnökévé választották. 78 évet élt. Az „orvostudor” szépen faragott sírköve az izraelita sírkertben található.
Irodalom: – Györe – ZMArch. – Singer Bernát: Iskolánk története. = TIEN Ért. 1899/900. – Kollányi Ödön: 1872/73 – 1912/1913. = PFI Ért. 1912/1913. – Tóth: TZSVT – Halálozás. = TV., 1892. május 15. – L. L. = TV., 1892. május 22. –
LŐWY BÉLA (BERNÁT) lapkiadó, nyomdatulajdonos
(Tapolca, 1860. – Bp., 1914. július 14.)
Apja Lőwy Zsigmond zsidó tanító volt, aki az összeírási ívek szerint a morvaországi Proszlitzből Került Tapolcára. Fiatal éveit nem ismerjük, de bizonyos, hogy tanult a tapolcai izraelita népiskolában. Itt nősült, felesége Hoffmann Mária lett. Tanítói oklevelet szerzett majd kitanulta a nyomdászmesterséget is, és kereskedelmi pályára lépett. Nyomdát, valamint könyv- és papírkereskedést alapított 1883-ban Tapolcán, az un. Cséby-házban, a mai Fő tér 8. sz. alatt, amely 65 éven át folyamatosan működött. Már az alapítás utáni évben vállalkozását bejegyezte a Zala megyei Cégbíróság. Halála után 1915. június 1-én ezt közkereseti társasággá alakította. Ez volt a város első nyomdája, amely kezdetben kisnyomtatványokat, egyházi és egyesületi kiadványokat, gazdasági iratokat, naptárakat, értesítőket, hivatali nyomtatványokat gyártott, de 1891-től már itt nyomták a Tapolcza és Vidéke c. hetilapot, majd a Tapolcai Lapokat is. Ez utóbbi kiadójának ő volt bejegyezve. 1893-ban könyvkötő műhelyt is nyitott. A nyomdai munkákat kezdetben csak egy amerikai sajtóval végezte, később kiegészítette, bővítette ill. korszerűsítette az üzem felszerelését. Mint képzett nyomdász, hosszú ideig a nyomdai munkákat maga végezte, csak egy szedő segédet és egy tanoncot foglalkoztatott. Később több tanoncot ill. segédmunkást és gépmestert is alkalmazott. 1913-ban már 8 fő dolgozott a nyomdában. Itt tanulta ki a nyomdászságot fia, aki László Jenő néven 1915-től a nyomda vezetője ill. tulajdonosa lett. Az 1880-as évek végétől, akkor tekintélyesnek számító 3000 kötetes kölcsönkönyvtárat alapított és működtetett. Betegségének gyógyíttatása közben Budapesten hunyt el. A tapolcai izraelita temetőben, családi sírboltban nyugszik.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Mélyen tisztelt olvasó. = TL., 1903. január 11. – Újévi ajándékul = TL., 1910. január 1. – L.B. = TL., 1914.július 19. – Lapunk gyásza. = TL., 1914.július 19. – Szegleti Ildikó: Veszprém megye nyomdászata.1860-1920. Veszprém, 1978. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat.] Tapolca, 1992. ¬– Gyászjelentés –
LŐWY ZSIGMOND tanító
(Proszlitz, 1817. – Tapolca, 1880 körül)
A Morvaországból bevándorolt tanító a kővágóörsi izraelita iskolában tanított. Onnan hívták Tapolcára, amikor itt 1847-ben megnyílott a felekezeti iskola. Az 1848-évi tapolcai zsidóösszeírás idején 31 évesnek írták. Nyilván fontos szerepe lehetett a tapolcai zsidó iskola létrehozásában és a felekezeti oktatás megszervezésében. A német nyelvű tárgyakat tanította. Fia Lőwy Bernát az első tapolcai nyomda megalapítója és tulajdonosa lett.
Irodalom: – TIEI. Ért. 1899/1900. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. [Kézirat] Tapolca, 1991. –
LUKÁCSA REZSŐ költő
(Hegymagas, 1901. december 3. – Hegymagas, 1925. február 25.)
Lukácsa Rudolf nincstelen hegymagasi földműves és Illés Mária módosabb raposkai parasztcsaládból származó leány házasságából öt gyermek született. A második volt Rezső. A haladó szellemű gondos édesanya gyermekeihez egy a Szent György-hegyen lakó, kivetkőzött paptanárt járatott, aki az elemi népiskolai tananyag értelmezése mellett bevezette őket a művészetek és tudományok rejtelmeibe, és a német nyelv alapjaival is megismertette őket. A családi emlékek szerint a hatodik népiskolai osztály elvégzése után Rezső már korosztályát meghaladóan, feltűnően művelt volt, aki versírással is kísérletezett. A kezdeti próbálkozások után, a nagy magyar klasszikus poéták ismeretével gyarapodva egyre szebb versekkel állt elő. Tehetségét a Tapolcai Ujság munkatársai is felfedezték, több versét is közölték az 1920-as évek elején. Súlyosbodó tüdőbaja miatt nehéz munkát nem vállalhatott, a költészettel való ismerkedésre viszont bőven jutott ideje. Verseinek jelentősebb része ekkor született, de sajnos nagy részük elkallódott. A tapolcai kórházban többször kezelték, sajnos kevés eredménnyel. Korai halála megakadályozta, hogy alkotó képességeit kibontakoztassa. Néhány nappal halála előtt írt verse felvillantja ígéretes művészi kvalitásait.
MIÉRT CSODÁLKOZTOK
Miért csodálkoztok ti balga emberek,
Hogy hideg ajkakkal még most is verselek.
Írom a strófákat,
Míg gyenge testemben a kór gyors mérge rág,
De hiszen behorpadt síron is nyílik a virág.
Hamvai a hegymagasi temetőben nyugszanak. Az 1990-es években Czigler Anna könyvtáros a hegymagasi könyvtárban még fellelhető hagyatékából emlékkiállítást rendezett.
Műveiből: – Ha itt lesz a tavasz. = TU., 1923. március 25. – Vágyam. = TU., 1923. április 8. –
LUSTIG LIPÓT üveges-mester
(Tapolca, 1826. – Tapolca, 1900. április 24.)
Apja Lustig Fülöp Pinkasz szappanosmester, anyja Rechnitz Erzsébet. Alapiskoláinak elvégzése után fiukat üveges-inasnak adták. Az inas- és segédévek – melyek egy részét külföldön, Ausztriában és németföldön töltötte – elteltével mestervizsgát szerzett és az 1860-as években önálló üveges-műhelyt és kereskedést nyitott Tapolcán. Családot alapított. Felesége Hirsch Jozefa lett, aki nyolc gyermeket szült neki. Szorgalmas, családjának élő szolgálatkész embernek ismerték. 74 évesen májsorvadásban hunyt el. Utódai többnyire Lenkei vezetéknévvel éltek. Sírja még megtalálható a tapolcai izr. temetőben.
Irodalom: – Györe – Halálozás = TV. 1900. április 29. –
LUSTIG MANÓ fotográfus
(Tapolca, 1823. – Kővágóörs, 1877. november 27.)
Tapolca legelső, névről is ismert fotográfusa. Apja Lustig Fülöp Pinkasz tapolcai vándor-ószeres, anyja Rechnitz Erzsébet. Nem tudjuk, hogy ki volt a mestere, de nagyon valószínű, hogy valamelyik fővárosi fényképész műteremben tanulta ki a fotózás akkor ismert fortélyait. Nem volt állandó műterme. A 19. sz. közepén elterjedt általános szokáshoz igazodva vándorfényképészként terjedelmes felszerelésével a lakásukon kereste fel ügyfeleit, remélt megrendelőit. Egy-egy állomáshelyen csak néhány napot töltött, ez időre egy-egy szobát, többnyire a helyi vendéglő helyiségét bérelte ki felvételkészítés céljára. Érdeklődés fogytán odébbállt. Terjedelmes felszerelése, szükséges kellékei, anyagai költöztetéséhez alkalmi társzekeret bérelt. Egy ilyen útján, 54 évesen érte a hirtelen halál. Kővágóörsön temették.
Irodalom: – Györe –
LUSZTIG FERENC kereskedő
(Tapolca, 1860 – Tapolca, 1933. július 28.)
Apja Lusztig József, aki jól szervezett kis- és nagykereskedelmi vállalatot épített fel és hagyott fiára. Anyja Rosner Mária. 1891-ben megnősült, elvette Steiner Lipót leányát, Arankát. Ferenc gyakorlatilag a századforduló óta vitte a „Lusztig és fia” cég ügyeit. Ez időtől mindig a virilisták között tartották számon. E jogánál fogva gyakran hallatta véleményét a képviselőtestület ülésein. Később, az 1930-as években már ott látjuk a választott képviselők között is. A tanácshatalom idején eleinte kiegyenlítő, közvetítő szerepet töltött be. Az 1919 tavaszán megalakított kereskedők szakszervezetének elnöke lett és megbízták a közellátási bizottság vezetésével is. Rövidesen azonban szembefordult a vörös diktatúrával. Nagy tekintélyére utal, hogy hosszú időn át elnöke volt az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés tapolcai kerületének. A családi hagyományokat követve vállalata a kereskedelmi tanoncképzés bázisa volt. Rendszeresen részt vett az ipari tanonciskola ügyeit intéző bizottság munkájában. Feljegyezték róla, hogy a polgári iskola szegény-sorsú tanulóit rendszeresen segélyben részesítette. Egyik fő részvényese és igazgatósági tagja volt a Balatonmelléki Takarékpénztárral Egyesített Segélyszövetkezetnek. Tagja volt a Balatoni Társaságnak. A nyilasok tapolcai szervezkedésének erősödése idején fokozatosan visszavonult a közélettől. Életének 73 éves korában agyvérzés vetett véget. Nejével, Steiner Arankával közös sírja a tapolcai zsidó temetőben van.
Irodalom: – Györe – Eljegyzések. = TV., 1890. december 21. – Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1906. november 5. – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – Az O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – Községi gyűlés. = TL., 1919. március 23. – BÉ.1921. – A tapolczai legtöbb adót fizetők. = TL., 1926. január 3. – A testület, amely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25. – Az OMKE tapolczai közgyűlése. = TL., 1931. május 2. – Feri bácsi. – Halálozás. – Gyászjelentés. = TL., 1933. július 29. - Halálozás. = TU., 1933. július 30. –
LUSZTIG JÓZSEF kereskedő
(Tapolca, 1833. november 13. – Tapolca, 1914. szeptember 27.)
Apja Lusztig Fülöp Pinkasz volt, édesanyja Rechnitz Erzsébet. A népiskola elvégzése után kereskedőinas lett, majd különböző városokban tanulta tovább a kereskedő szakmát. Nevével valószínű ezért nem találkozhatunk az 1848-évi zsidóösszeírásban. Először Kővágóörsön volt üzlete, ott is nősült. 25 évesen, 1859-ben fűszerkereskedést nyitott a tapolcai főutcán, amelyet fokozatosan bővítve nagykereskedéssé fejlesztett és 1883-ban Lustig József és Fia néven igazi céggé alakított. A vállalkozást 1876. július 10. óta tartja nyilván a Zala megyei Cégbíróság. Cégét 1886. július 23-án közkereseti társasággá alakította. Felesége 1859-ben a veszprémi Rosner Mari lett. Vállalkozását már az 1880-es években Tapolca környéke „engrosszistájaként” emlegették, amely Tihanytól-Keszthelyig található kiskereskedők bevásárló helye lett. A fejlesztés nagy tőkeigénye miatt 1898. január 18-i cégbejegyzéssel üzletébe cégtársul Rozner Mór lépett be. Tapolca első galériával kiépített üzlete a Fő tér és Iskola utca sarkán levő épületben volt. Boltját mindvégig a tapolcai kereskedelmi tanoncképzés bázisaként tartották számon. A városka első hosszabb életű hetilapjába, a Tapolcza és Vidéke c. újság mutatványszámába írt cikkében érzékletes képet festett a tapolcai kereskedelem helyzetéről. Fontos szerepet játszott a tapolcai izraelita hitközség életében, amely képviselőtestületének 1891. február 1.-től tagja volt és egyben a templom gondnoki tisztét is ellátta. Alapító elnökhelyettese majd gondnoka volt az 1873-ban jótékonysági céllal életre hívott Krajczár Egyletnek. Munkálkodott a Chevra Kadisa – Szent Egylet tisztikarában is. Részt vett a gazdasági szakosztállyal egybekapcsolt felsőbb népiskola 1872. augusztus 11-én alakult iskolaszékének munkájában, ahol évekig gondnok volt, majd az állami polgári iskola gondnokságában is vállalt tisztségeket. Iskolaszéki elnöki tisztet látott el a tanonciskolában is, ahol feljegyezték róla, hogy a kitűnt tanulókat takarékbetétkönyvekkel jutalmazta. Tagja volt az izraelita hitközség iskolaszékének is. A Tapolczai Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek több mint harminc éven át volt alelnöke. Egyik kezdeményezője, igazgatósági tagja és részvényese volt az 1889-ben alapított Balatonmelléki Takarékpénztár Rt-nek. Jelentős szőlőültetvénye volt Lesenceistvándon. A századforduló után Tapolca virilistái között találjuk nevét. 80 évet élt. Sírja az izraelita temetőben van.
Műveiből: – Levél a szerkesztőhöz. = TV., 1890. december 21. mell. – Heti üzleti tudósítás. = TV., 1891. február 1. – Levél a szerkesztőhöz = TV. 1898. június 19. – Kereskedők betegsegélyző pénztára. = TV., 1900. szeptember 30. –
Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: Adatok Tapolca zsidóságának történetéhez. /Kézirat/. – Tóth József: A tapolcai zsidóság vázlatos története és szerepe a város életében. Tapolca, 1994. – Kollányi Ödön: 1872/73 – 1912/13. = PFI Ért. 1912/1913. – A tapolczai önk. tűzoltó-egyesület választmánya. = TL., 1906. december 9. – A vármegye virilistái a tapolczai járásból. = TL., 1908. december 18. – Tapolcza nagyközség virilistái az 1911. évre. = TL., 1911. január 1. – Halálozás. = TL., 1914. október 4. – Gyászjelentés –
LUTTOR FERENC dr. kanonok, történész
(Székesfehérvár, 1886. március 26. – Platanos [Argentína], 1953. április 28.)
Testvére volt Országh Kálmánné Luttor Teréziának. A gimnáziumot szülővárosában végezte, a teológiát Veszprémben kezdte el és Bécsben fejezte be. 1908-ban szentelték pappá, 1909-ben doktorrá avatták. 1908-ban Domnanich Sándor betegsége idején Tapolcán helyettes káplánként működött. Ezután Pápán, majd Veszprémben káplán. 1911-1912-ben a Veszprémi Hírlap szerkesztője. 1912-től Veszprémben a püspöki könyvtár vezetője. A háború alatt tábori lelkész, de betegsége miatt leszerelték. Hosszabb tanulmányúton járt Rómában és Konstantinápolyban. 1918-1928 között plébános Balatonfüreden. Itt megépítette a neoromán stílusú templomot, mellette iskolát és plébániaházat. Ekkor újra sokszor megfordult városunkban, előadásokat tartott és több írása is megjelent a Tapolcai Ujságban. 1929-től pápai prelátus, 1943-tól Nagyváradon kanonok. 1947-ben Argentínába ment és Buenos Airesben élt. Ott halt meg 67 évesen és a magyar Angolkisasszonyok Intézetének kápolnájába temették. „Tehetséges, képzett, nagy műveltségű és széles látókörű pap, művészi lélek” volt.
Műveiből: Aesthetikai tanulmányok. Veszprém, 1911. – Biblia pauperum. Wien, 1912. – Konstantinápoly. Szombathely, é. n. – Mária Terézia és a római Kúria. Bp. 1914. – A római Via Nomentana-i Szent Ágnes Egyház. Veszprém, 1916. – Nem felelek. = TU., 1921. április 3. – Politikai alap. = TU., 1921. december 18. – Magyar karácsony. = TU., 1922. december 24. - Róma. A város története. = Kat. Szle. 1931. – A lepecsételt sír. = TU., 1926. április 2.
Irodalom: – Gulyás – Pfeiffer – Szinnyei - VÉL – Helyettesítés. = TL., 1908. szeptember 20. – Luttor Ferencz. = TL. 1909. december 25. – Aesthétikai tanulmányok. = TL. 1912. december 22. – A Szent Margit Leányklub nagyböjti konferenciája. = TU., 1928. március 23. – Anty Illés: Balatonfüred. (Plébániák története l.) Veszprém, 1933. – L. F. pápai kitüntetése. = TU., 1935. augusztus 18. – Luttor Ferenc – apostoli főjegyző. 1936. december 12. –