Találatok száma: 80
FÁBRY LÁSZLÓ ALAJOS dr., szülész, nőgyógyász orvos
(Kecskemét, 1898. március 14. – Budapest, 1976. január 9.)
Szülei a nemesi származású Fábry Alajos és a mindszenti Hirkó Margit. 1940-től 1944-ig volt Tapolcán MÁV pályaorvos valamint a tapolcai kórház és a tapolcai járás szülészorvosa. 1941-ben OTBA-orvosi megbízást is kapott. Vele élő édesanyja Tapolcán hunyt el 1942-ben. Felesége, született Farkas Julianna, bábasszonyi és asszisztensi feladatokat látott el mellette. A front, ill. a visszavonuló német csapatokkal, mint orvost és ápolót, mindkettőjüket Bajorországig sodorta. Onnét hazatérve a Somogy megyei Törökkoppányba helyezték, mint körzeti orvost. Később Budapestre költözött feleségével együtt.
Irodalom: – KMKA – Orvosi hír. = TL., 1939. január 28. – Új OTBA orvos. = TV., 1941. október 11. – Orvosi hír. = TL., 1942. március 7. – Halálozások. = TV., 1942. május 23. –
FABSICH JÁNOS MIHÁLY plébános
(Csém, 1685. - Veszprém, 1728.)
Nemes szülőktől származott. A filozófiát és a teológiát Bécsben, a Pazmaneum növendékeként végezte. 1694-ben logikát tanult. 1700-ban tette le teológiai vizsgáit. A teológiai tételekből, amelyek nyomtatásban is megjelentek, nyilvánosan és jelesen vitatkozott. A filozófiából magiszterré, a teológiából doktorrá avatták. Egykori feljegyzések szerint a Pázmáneum és az egyetem legkiválóbb növendékei közé tartozott. 1700. június 21-én iktatták be a kenesei plébániára. Ott 1703-ig működhetett, mert a Rákóczi szabadságharc idején az a katolikusok templomát megrongálták, őt magát pedig súlyosan bántalmazták és mindenéből kifosztották. Csak a Balaton jegén át tudott elmenekülni üldözői elől. Valószínű, hogy ekkor jött Tapolcára plébánosnak. Javadalmába Kecskeméty Mihály veszprémi helynök 1706. május 6-án kánonilag „instituálta” és megerősítette. Egy 1714. április 7-én kelt szerződést még tapolcai plébánosként írt alá. Még ebben az évben Keszthelyre helyezték, ahol 1720-ig volt plébános. 1720-tól lett veszprémi kanonok. Bár pontos születési idejét nem ismerjük, 1721-ben 45 évesnek vallotta magát. Halála közeledtét érezve 1728. szeptember 6-i végrendeletében vagyonát kegyes, ill. jótékony célokra osztotta szét.
Irodalom: – Pfeiffer –
FÁBSITS IMRE dr. tüdőgyógyász főorvos
(Vásárosmiske, 1922. október 14. – Tapolca, 2009. augusztus 7.)
Szülei gazdálkodók voltak. Alapiskoláit szülőfalujában végezte, majd Szombathelyen a Faludy Ferenc Gimnáziumban tanult tovább. Ezután a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanult és szerzett 1951.-ben diplomát. Orvosi pályafutását Szombathelyen kezdte a Markusovszky Megyei Kórházban. Itt három évig dolgozott és eközben letette a tüdőgyógyász-szakvizsgát. 1958.-ban pályázat útján jött Tapolcára, ahol az akkor önállósult járási tüdőgondozónak lett az első főállású orvosa. 1961.-ben családot alapított. Felesége Kósa Katalin két gyermekkel ajándékozta meg. Munkáját szerény, nehezen javítható feltételek mellett kezdte meg. Döntő szerepe volt az intézmény tüdőbeteg-gondozó szolgálatának megszervezésében, Tapolca és környéke népességét érintő tbc.-s betegek kezelésében gyógyításában. A betegség visszaszorítása után egyre nagyobb szerephez jutott a betegség megelőzése, majd a hörghurutos, daganatos, asztmatikus és a szívet terhelő betegségek kezelése is. Együttműködéssel segítette, felügyelte a mozgó szakorvosi szolgálatot. Munkája mellett sok éven át társadalmi munkát végzett a Vöröskeresztben és a kórház etikai bizottságában. 42 év tüdőgyógyászattal töltött idő után vonult nyugdíjba. Néhány évig még napi négy órában tevékenykedett, majd végleg visszavonult. Szakmai szolgálatát több kitüntetéssel ismerték el. 1995.-ben Tapolca Városért kitüntetést kapott. 2004.-ben Szombathelyen dr. Prugberger József emlékplakettel ismerték el a betegekért végzett tevékenységét. Ahogy ideje, ereje, egészsége engedte szívesen kirándult és foglalkozott szőlőjével. Súlyosbodó betegsége 86 évesen vetett véget életének. Az új tapolcai köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – Szíjártó János: Tapolca díszpolgára. Az ember szolgálatában. = Napló, 1995. április 13. – Tapolca városért = TU. 1995. június 16. – Gyászhír = Napló, 2009. augusztus 7. – Dr.F. I. = UTU. 2009. szeptember –
FACKH GEDŐ (OTTÓ) lovag, huszárszázados
(?, 1832. szeptember 9. – Budapest, 1892. január 7.)
Apja Fackh József huszárezredes, anyja Pöltenberg Amália, az aradi vértanú Pöltenberg Ernő tábornok nővére. Gyermek és ifjúkoráról nem sokat tudunk. A családi hagyomány nyomán magyar szellemben nevelték és katonai iskolába adták. A szabadságharcban igen fiatalon, hadnagy-százados rangban Pöltenberg Ernő segédtisztjeként vett részt. 1848. novemberétől hadnagy a honvédsereghez csatlakozott 2. Hannover huszárezredben. A szabadságharc végéig ugyanitt a III. hadtestben szolgált.1849. február 3 (1)-től főhadnagy, végül alszázados. A tavaszi hadjárat idején 1849. április 3-án elnyerte a 3. oszt. katonai érdemjelet. A szabadságharc leverését követően elkerülte a súlyosabb következményeket.1869 táján megnősült. Felesége Pöltenberg Ilona (Helene), Pöltenberg Ernő tábornok árván maradt leánya lett. Az 1860-as években földet bérelt a Zala megyei Botfán. Gazdálkodott és Zala vármegye főpénztárnokaként működött. Tagja volt a Zala megyei Honvédegyletnek. 1871-ben Badacsonytomajon birtokot vásárolt és ott le is telepedett. Ekkortájt sokat járt Tapolcán. Igazgatótanácsi tagságot töltött be a Tapolczai Takarékpénztárban. 1887-től, mint a sárvári kerület 48-as párti képviselőjelöltje szerepelt a politikai életben is. Budapesten a Kerepesi úti temetőben, a családi sírboltban nyugszik.
Műveiből: – Néhány megjegyzés = Balaton, 1884. október 9. –
Irodalom: – Rainer Pál: Pöltenberg Ernő honvédtábornok, aradi vértanú családja, rokonsága és a révfülöpi honismereti gyűjtemény Pöltenberg relikviái. = Villa Filip, 1997. 1. sz. – Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., 1988. – Halálozások. = TV., 1892. január 17. – Ungváry – Gyászjelentés –
FACSAR SÁNDOR plébános
(Siklós, 1940. november 10. – Tapolca, 2000. szeptember 7.)
Iskoláit szülőhelyén kezdte, majd Győrben Hittudományi Főiskolát végzett. 1965-ben szentelték pappá Kaposváron. 1965 és 1968 között Kéthelyen, majd 1968-1970-ben Sümegen volt káplán. 1970-ben Kétújfalu plébánosa lett. 1973-tól 1979-ig Vaszaron, 1979-től 1983-ig Siófokon, 1983-1985-ig Mosdóson, 1985-től Balatonszepezden szolgált. 1998-tól haláláig Révfülöp plébánosa és a tapolcai esperesi kerület helyettes esperese. Itt megalapította a Szent László Cserkészcsapatot. Működéséhez tartozik öt új plébánia felépítése. A tábori püspök kérésére sok szolgálatot végzett Tapolcán a Magyar Honvédség Kiképző Központjában. Írásait az Új Emberben és a Révfülöpi Képek c. helyi lapban olvashatjuk. A tapolcai kórházban 60 éves korában hunyt el, tetemét a siklósi temetőbe szállították.
Műveiből: – A plébános úr „vesszőparipája” = Révfülöpi Képek, 1991. 4.sz. – Karácsonyi üzenet = RK. 1992. 6. sz. – Karácsony üzenete = RK. 1993. 8. sz. –
Irodalom: – VMKÉL – Gyászjelentés –
FALTÁNYI JÓZSEF késes és műköszörűs
(Tapolca, 1912. március 3. – Tapolca, ?)
Édesapja Faltányi Pál késes és műköszörűs mester volt. Fiát is erre a mesterségre szánta. Az elemi iskola elvégzése után a családi műhelyben töltötte le az inaséveket, majd segédként dolgozott ugyanitt. Budapesten szabadult. Apja 1936 évi halála után és a mestervizsga letételét követően átvette a kis Kossuth Lajos utcai műhelyt, ahol egészen idős koráig, az 1980-as évek végéig dolgozott. 1937-ben feleségül vette a károlyvárosi születésű Bőhm Máriát. Jó hírű műhelyébe Tapolca környékéről is hoztak élezni, köszörülni való ollókat, metszőollókat, késeket, borotvát, bicskát, és egyéb vágó- ill. szúrószerszámokat. Amíg volt kereslet, maga is készített és árult késeket, ollókat, bicskákat. Ezeket nemcsak műhelyében, de vásárokon is árulta. Sírja a régi tapolcai temetőben található.
Irodalom: – Értesítem = TL., 1940. január 6. – Tóth Zsuzsanna: Tapolcai arckép: a műköszörűs. = TVL. 1992. június 5. –
FALTÁNYI PÁL késes és műköszörűs
(Zólyomlipcse, 1873. január 15. – Tapolca, 1936. december 14.)
Szülei Faltányi János és Mayer Mária. Segédként érkezett Tapolcára az 1890-es években. Néhány év elteltével, a mestervizsga letétele után önálló kis műhelyt alakított ki a Kossuth L. utcában. Tollinger Ilonával 1900. június 4-én egybekelve alapította családját. Itt születtek gyermekei. Szorgalmasan dolgozott, Tapolca és környékének elismert és keresett iparosa volt. Sokféle zsebkést, jó minőségű szemző és oltókést készített, amelynek a pengéjére rá volt vésve a neve. Halálát 63 éves korában agyvérzés okozta. Sírja a régi köztemetőben van. Tapolcai utódai egészen a közelmúltig folytatták a késes szakmát.
Irodalom: – DCL – Halálozás. = TL., 1936. december 19. –
FARAGÓ (FEUERMANN) MANÓ adóhivatalnok
(Alsódabas, 1864. július 9. – Budapest, 1956. október 15.)
Szülei az alsólendvai születésű Feuermann Márton és Goldner Regina. Kereskedelmi középiskolát végzett és már korán az adóigazgatás felé tájékozódott. A szükséges adóügyi tiszti tanfolyam elvégzése után 1898-1899-ben a zombori adóhivatal adótisztjeként és Letenyén ellenőrként dolgozott. Még 1898-ban magyarosította vezetéknevét. 1899-ben áthelyezték a tapolcai adóhivatalba beosztott adóhivatali tisztként Czunf István főnöksége alá. Közben megnősült. felesége Goldfahn Laura lett. Kifogástalanul dolgozott, így 1912-ben már adóhivataléi főellenőr. 1917-től már Zyzda Zsigmond irányításával dolgozik. 1919-ben felesége meghalt, de 1920. novemberében újranősült. A tapolcai vendéglős Österreicher József Rozália leányát vette feleségül. 1927-ben állampénztári főtanácsosi kinevezést kapott. A következő évben már ő vezeti a tapolcai adóhivatalt. Nem sokáig maradhatott itt. A jól képzett, sokoldalú gyakorlatot szerzett adófőtisztet 1929 áprilisában a fővárosi pénzügyigazgatósághoz helyezték át. A fővárosban szerencsésen átvészelte a vészkorszakot, 92 évet élt. Végelgyengülésben halt meg.
Irodalom: – Áthelyezés = TL. 1903. május 17. – Áthelyezés. = TU. 1929. április 21. –
FARAGÓ (FREYER) LEÓ takarékpénztári fiókigazgató
(Alsólendva, 1874. augusztus 16. – Tapolca, 1928. február 13.)
Szülei Freyer Fülöp és Rosenberg Babetta voltak. Pénzügyi pályafutását Tapolcán 1895-ben a Marton Gáspár és fia cég könyvelőjeként kezdte. Évekig titkára volt a Tapolczai Kereskedő Ifjak Önképző Egyesületének. Itt alapított családot. Nejéül a lesencetomaji születésű Kohn Bertát választotta. Megbízható, szorgalmas munkájára hamar felfigyeltek. A századforduló idején már könyvelő, majd rövidesen főkönyvvezető volt a Balatonmelléki Takarékpénztárral Egyesített Segélyszövetkezetnél. Ez a pénzintézet előbb az Osztrák – Magyar Bank mellékhelyeként működött Tapolcán, később a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. tapolcai fiókjaként látta el feladatait. Pontos, megbízható munkája révén, a ranglétrán feljebb lépve fiókigazgató lett, amelyet haláláig látott el. 1916-tól a Tapolczai Jéggyár Rt. felügyelő-bizottságának is tagja volt. Élete utolsó szakaszában hosszú ideig betegeskedett. 54 éves korában tífuszban halt meg. A tapolcai izraelita temetőben nyugszik. Szép síremléke még viszonylag ép állapotú.
Irodalom: – Esküvők = TV. 1898. március 13. – Könyvelő választása. = TV., 1898. október 16. – Névmagyarosítás. = TV., 1900. január 14. – Előléptetések. = TL., 1906. január 21. – Halálozás. = TU., 1928. február 17. – Sírkőavatás. = TL., 1931. szeptember 5. –
FARAGÓ (FRÜHZEITIG) IGNÁC állomásfőnök
(Lovasberény, 1844. október 4. – Sárvár, 1910. február 25.)
1872. szeptember 1-től lett MÁV alkalmazott Szombathelyen. 1873-ban Gazban, 1874-ben Székesfehérváron, 1892-től ismét Szombathelyen szolgált. 1893. májusától a Szombathelyről áthelyezett Frühzeitig Ignác lett a tapolcai állomás második főnöke, aki előzékeny, pontos munkája révén nagy megbecsülésnek örvendett munkatársai körében éppúgy, mint az utazó közönség körében. Felettesei is elégedettek voltak vele, amit rendszeres előléptetései igazolnak. Nagy aktivitással vett részt Tapolca közéletében. Részt vállalt az önkéntes tűzoltók munkájában is. 1897. augusztusában ünnepelte vasutas pályán való működésének 25 évfordulóját, mely alkalomból munkatársai és a város vezetése „élénk ovátióban” részesítette. 1898-ban nevét németes hangzású nevét Faragóra magyarosította. Az ő szolgálati idejében 1903. június 6-án adták át a forgalomnak a Keszthely és Tapolca közötti vasútvonalat. 1905. november 30-án tisztét Volák Gyulának adta át és nyugdíjba vonult. Sárvárra költözött, ahol öt év múlva elhunyt. Ott temették.
Irodalom: – Százéves a vasútigazgatás Szombathelyen. – Előléptetés. = TV., 1896. április 26. – Jubileum. = TV., 1897. szeptember 5. – Névmagyarosítás. = TV., 1898. július 31. – Nyugdíjazás. = TL., 1905. augusztus 27. – Gyászjelentés –
FARKAS BENIGNUS ferences szerzetes
(Tapolca, 1702. – Sümeg, 1749. június 10.)
1722-ben Malackán lépett be a ferences rendbe. A bölcseletet Sopronban hallgatta. Öt évvel később, 1727-ben Nagyszombatban pappá szentelték. Az ellenreformáció fanatikus és nagyhatású aktivistái közé tartozott. Már fiatalon kitűnt kiváló szónoki tehetsége és meggyőző ereje. Nyitrán eredményes hitszónokként működött, majd missziósként Szarvaskenden több száz protestánst térített vissza katolikus hitre és helyreállította a plébániát. 1743-ban a veszprémi egyházmegyében tart hitszónoklatokat. Ez időből maradt ránk Győrben kiadott beszéde, amely bizonyítja veszprémi működését. Több időt töltött Sümegen, ahol 47 évesen hunyt el. A ferencesek egyik krónikása, Ő. Kósa Jenő szerint „A sümegi kolostorban, mint tényleges guárdián halt meg P. Farkas Benignus, aki szerzetesi szerény, kellemes és nyájas társalgása miatt valóban mindenki előtt kedves volt. Az eretnekek megtérítésének különös kegyelmével rendelkezett, akik közül néhány százat az igaz hitnek megnyert Kezdetben a győri egyházmegyében: az Őrségben…. majd a veszprémi egyházmegyében misszionáriusnak jelölték ki; plébániákat és templomokat emelt a kegyurak költségén, és azokat egyházi felszereléssel látta el. Annál készségesebb jótevőkre talált, mennél inkább a fönséges szegénységnek híve volt, s mint ilyen a segélyeket egyedül Isten dicsőségére és a katolikus egyház növelésére, nem pedig saját kényelmére kérte.”
Műveiből: – Collyrium mysticum. Prédikáció. Győr, 1744. –
Irodalom: – MKL – Pfeiffer – Szinnyei – VÉL – P. Takács J. Ince – Pfeiffer János: Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében a 17–18. században. 2. Pápa – Zalaegerszeg, 2001. –
FARKAS GÁBOR főszolgabíró
(?, 1670 körül – Tapolca, 1735. április 19.)
A Balaton-felvidéki eredetű Farkas család a 17-ik század vége felé a török elleni harcok idején szerzett nemesi rangot. Kisebb családi birtokaikon gazdálkodtak, de közülük néhányan megyei hivatalhoz is jutottak. Ők Zala megye több körzetébe elkerülve beilleszkedtek a helyi közösségekbe. A kisnemesi család tagjai a 18-ik század elején tűntek fel Tapolcán, és létezésük egészen a 20 századig folyamatosan kimutatható. Valószínűleg a família tapolcai ágának (egyik) megalapítója volt Farkas Gábor, aki 1719. december 55. és 1735. április 19. között volt a tapolcai járás főszolgabírója. 15-évig tartó tapolcai regnálását halála szakította meg.
Irodalom: – ZM. Arch. ¬– Nagy Jenő: Tapolca településföldrajza. Pécs, 1934. –
FARKAS GYULA MÁV főfelügyelő, állomásfőnök
(Szombathely, 1911. január 3. – Tapolca, 1985. )
Vasutas családban született. A hagyomány alapján a polgári iskola elvégzése után a vasútra ment dolgozni. 1930. április 27.-től Celldömölkön kisegítő fékezőként kezdte a pályát. 1932.-től Rátóton, majd Szepetken, 1934. február19.-től Zalaszentgróton, 1936 decemberétől Dömötörin, 1937. október 8.-tól Gyömörén, 1939. június 10.-től Füleken dolgozott. 1945. május 17-től Hejőbábán, 1947. október 23.-tól Mátraballán, 1952. május 1.-től Lábatlanban volt állomásvezető. 1953. május 28.-tól Sztálinvárosban üzemfőnök. 1954.-ben a szombathelyi Üzemigazgatóság III. osztályába került. 1954. május 3.-tól ismét Sztálinvárosban, 1955. szeptember 7.-től Szentlőrincen szolgált. Vasutas pályafutásának utolsó állomására, Tapolcára 1957. május 9.-étől helyezték. 14 évi szolgálat után 1971. március 1.-el nyugalomba vonult. Munkáját sok elismerés kísérte. 1955.-ben Érdemes Vasutas kitüntetést kapott és többszörös kiváló dolgozó volt. 74 évet élt. Sírja a régi tapolcai temetőben található.
Irodalom: – Százéves … –
FARKAS IMRE MÁV főfelügyelő, vonalfőnök
(Szombathely, 1907. november 12. – Tapolca, 1996. december 12.)
Vasutas család ötödik gyermekeként született. Iskoláit Balatonkenesén, majd Kaposváron és Szegeden végezte. 1917-ben érettségizett a Felsőkereskedelmi Iskolában. Első munkahelye Dombóváron volt, ahol forgalmistaként dolgozott. A pécsi üzemigazgatóságon balesetvizsgáló munkakört töltött be. Elvégezte a MÁV tisztképző tanfolyamot és szorgalmas, megbízható munkájáért egyre magasabb beosztásba került. A második világháború alatt a kolozsvári üzemigazgatóságon dolgozott, majd Balatonkenesén lett állomásfőnök. 1943-ban kiemelkedő munkájáért Signum Laudis kitüntetést kapott. 1944. szeptember 16-án menekült Székesfehérvárra a Vonalfőnökségre. 1944. december 8-án Tapolcára költözött. 1945. január 1-től megbízták a tapolcai vonalfőnökség vezetésével. Ide ekkor a Tapolca – balatonszentgyörgyi, Tapolca – szabadbattyáni, Tapolca – jánosházi vonal tartozott. Példátlanul hosszú időn keresztül, 22 éven át végezte vezetői munkáját. 1946-ban megnősült, felesége Mészáros Margit tősgyökeres tapolcai család sarja. Három gyermekük született. A háborús károk helyreállítása, majd a forgalom növekedése, egyre nagyobb feladatok elé állította. Munkája elismeréseként több kitüntetést kapott: Kiváló Vasutas, háromszoros Kiváló Dolgozó, és a Munka Érdemrend. Bronz fokozatának tulajdonosa. 1967 végén ment nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben több cikluson át tanácstag volt. Részt vett a Szociális Bizottság munkájában. Megnyerő természete, egyenes jelleme miatt köztiszteletnek örvendett. 89 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.
Irodalom: – Százéves – Lovas –
FARKAS ISTVÁN mozigépész- és műszerész
(Budapest, 1910. május 5. – Budapest, 1985. július 27.)
Édesapja az első világháborúban megrokkant, majd hamarosan meg is halt, így édesanyja, testvéreivel együtt nevelte falusi gazdálkodóként Pécelen. Elemi iskolái után ezért hamar dolgozni kezdett. Érdeklődése és kézügyessége a
Mechanika és az optika felé terelte. Az akkor virágkorát élő „mozgófénykép-színházakban” talált először küldöncként, majd segédgépészként munkát, majd a szükséges képesítés megszerzése után gépészként dolgozott a budapesti Stúdió, Casinó, Scala mozgószínházaknál, végül a Városi Színház főgépésze lett. A háborús bombázások elől – családja védelmére – Tapolcára költözött. A hadiüzemmé nyilvánított MÁV Tapolca bazaltbánya gépésze volt 1944. december és 1945. november 30. között. A tapolcai újjáépítésben, a mozi helyreállításában, működtetésében volt fontos szerepe. Az akkori beszerzési nehézségek közepette saját műszaki leleményessége és a család anyagi erejének bevetése tette lehetővé, hogy a háborúban erősen megrongálódott mozi-üzem újra indulhasson. Az államosítás így igen fájóan érintette – bár a műsorpolitika, sőt a politika gátolta a mozi jövedelmezőségét. Soha többé mozi-üzemeltetéssel nem foglalkozott, hanem kizárólag a mozigép- és filmszakma műszaki berendezéseinek fejlesztésével. A Budapesti Filmtechnikai Vállalatnál 1950-ben helyezkedett el, annak Kísérleti Műhelyében. Nevéhez több műszaki újítás fűződik. Innét ment nyugdíjba 1971-ben. Négy lánya közül kettő Tapolcán született, s bár az egész család Budapestre költözött 1952-ben, mindig megmaradt a tapolcai kötődés. Özvegye által írt visszaemlékezés, érdekes és értékes kortörténeti dokumentum.
FARKAS ISTVÁN szolgabíró
(1870 körül – ? )
Székely Emil Alsólendvára távozásával, az ő helyére 1901. december 16-án még joggyakornokként került a tapolcai főszolgabírói hivatalba. Itt 1903 áprilisáig volt a tapolcai járás szolgabírája. 1903 áprilisa és 1908 júniusa között a novai járás szolgabírója. 1908 júniusa után szolgabíró az alsólendvai járásban. 1911. február 13-án a sümegi járásban főszolgabírónak választották.
Irodalom: – ZVM. Arch. – egyei tisztújítás = TV. 1901. december 22. – Új szolgabíró. = TV. 1902. február 2. – Távozás = TL. 1903. május 3. – Sümegi járás főszolgabírájává. = TL. 1911. február 19. –
FARKAS JÓZSEF MÁV főkalauz
(Magyargencs, 1868. – Tapolca, 1938. július 20.)
Iskoláit szülőhelyén végezte. 1896. augusztus 24-én lépett a MÁV szolgálatába Fiuméban. Belováron 6 évig, Zágrábban 9 évig szolgált. 1915-ben Tapolcára helyezték át, ahol 15 évig szolgált. Fegyelmezett, kötelességtudó ember volt. Itt nősült meg, felesége Cserits Anna. Lányuk Brunkala Tamás Hangya üzletvezetőhöz ment férjhez. 1930. december 1-én vonult nyugdíjba. Kifogástalan szolgálatáért több elismerésben részesült. 71 évesen halt meg. Tapolcán temették, de sírja már nem található.
Irodalom: – Z.vm.ism. – Halálozás. = TL., 1938. július 23. – Halálozás. = TU., 1938. július 24. –
FARKAS KÁLMÁN, boldogfai, szolgabíró
(Alsóbagod, 1880. október 7. – Felsőbagod, 1949. április 18.)
Szülei zalai nemesek, boldogfai Farkas József és Sümeghy Rozália. 1903-ban nősült. 1904-ben állt Zala Vármegye szolgálatába, ahol 1904. szeptember 12-től 1907. december 16-ig a zalaszentgróti járás szolgabírája volt. Innen a csáktornyai járásba helyezték azonos beosztásba 1908 júniusáig. Ekkor a Tapolcáról Balatonfüredre távozó Langer István szolgabíró helyére jött a tapolcai járás szolgabírájának. Itt Karácsony Kálmán mellett dolgozott, majd 1908 júliusában helyet cserélt Bottka Andor novai szolgabíróval. 1909. februártól már a zalaegerszegi járás szolgabírója. Innen az 1910. évek elején Keszthelyre helyezték szolgabírónak. 1914. december 14 és 1917. szeptember 10 között már a novai járás főszolgabírója. 1917. szeptember 10-től Zalaszentgróton főszolgabíró. Közben megyebizottsági tagként is dolgozott. Életének utolsó éveiben nyugdíjasként bagodi földbirtokán gazdálkodott. 69 évesen hunyt el. Felsőbagod temetőjében nyugszik.
Irodalom: – ZVM Arch – Áthelyezés = TL. 1904. június 5. – Megyei választások = TL. 1904. szeptember 18. – Szolgabírói áthelyezés = 1904. október 2. – Szabadságra megy = TL. 1908. június 28. – Szolgabírák beosztása = TL. 1908. június 14. – Hivatal átvétel = TL. 1908. július 5. – Áthelyezés a szolgabíróságnál = TL. 1908. július 19. – Gyászjelentés –
FARKAS LÁSZLÓ káplán
(Nemesvid, 1746. – Sümegcsehi, 1801. október 24.)
Egyszerű szülők tehetséges gyermekeként a filozófiát Budán, a teológiát Veszprémben tanulta, ahol 21 évesen, 1767-ben vették fel a szemináriumba. Pappá szentelte Koller Ignác püspök Sümegen 1769. szeptember 23-án. Első állomáshelye 1770. július 3-tól Tapolca volt. Itt Felkis János plébános irányításával dolgozott. Felkészültségét bizonyítva a teológia teljes anyagából vitatkozott Veszprémben 1770. augusztus 20-án. 1773 november 6-tól plébános volt Sümegcsehiben. 1786. december 1-től a sümegi kerület esperese lett. 55 évesen Sümegcsehiben hunyt el. Az ottani temetőben nyugszik.
Irodalom: – Pfeiffer –
FARKAS VENDEL kereskedő, gazdálkodó
(Balatonkeresztúr, 1884. – ?, ?)
Iskoláinak elvégzése után a MÁV szolgálatába állott. Végigharcolta az első világháborút. 1921-ben a vasúttól nyugállományba ment. Ekkor gabonakereskedéssel kezdett foglalkozni, majd ezzel felhagyva 1922-ben megalapította fűszer- és vegyesáru kereskedést nyitott. Fő profilja a lisztkereskedés volt. Kisebb birtoktesteket vett, amin maga is gazdálkodott. Szőlészete Balatonszepezden volt. Elnöki tisztet viselt a rendesi fürdőegyesületben. Tagja volt az Országos Magyar Közművelődési Egyesületnek. Alapító tagja volt a Tapolcai Iparosifjak Atlétikai Klubjának. 1936. decemberében Tapolca közgyámjának választották meg. A Tapolcai Gazdasági Gépszövetkezet ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. Alelnök volt 1940-től az OMKE tapolcai kerületében. 1940.-ben újra a tapolcai képviselőtestület tagjául választották.
Irodalom: – Békássy – Az OMKE kerületi gyűlése. = TL. 1935. január 12. – A képviselőtestület tisztújító értekezlete. = TU., 1936. december 27. – Tapolca új tanácsa. – Tisztújítás az OMKE-ben. = TL., 1940. január 13. –
FATÉR MIHÁLY plébános
(Nagypáli, 1822. november 10. – Tapolca, 1905. március 30.)
Veszprémben szentelték pappá 1847. július 16-án. Először Lesencetomajon lett káplán, de a következő évben már Felsőőrsön szolgált. 1849. március 10-től Zalaszegváron volt segédlelkész. 1850-től Veszprémben szemináriumi tanulmányi felügyelő, a hitoktatástan és a hitszónoklattan előadója. A szeminárium aligazgatója 1852-től. Egyházi beszédeit nyomtatásban is kiadták. 1859-től plébános Szentbékállán. Itt hosszú ideig szolgált. Körzetének templomait bővítette, díszítette és jó állapotban tartotta. Három községben is új iskolát építtetett. 1897-től szentszéki ülnök, de megfáradva, megbízatásáról lemondott és nyugalomba vonult 1904-ben. Tapolcán telepedett le, és két év múlva 83 évesen, végelgyengülésben itt hunyt el. A tapolcai régi temetőben nyugszik.
Műveiből: – Jézus szent nevének ünnepére. – A kereszt föltalálása napjára. (Pados Jánossal) = Pázmány-füzetek. IV. köt. –
Irodalom: – Pfeiffer – Szinnyei – ZÉL – Nyugdíjazás. = TL., 1903. április 5. – Halálozás = TL. 1906. április 2. – Köszönetnyilvánítás = TL. 1905. április 7. – Gyászjelentés –
FÁY ALADÁR dr. államtitkár
(Mohora, 1864. március 1. – Bp., 1944. január 27.)
Középiskoláit különböző helyeken végezte, érettségit a pozsonyi evangélikus líceumban tett. A bécsi egyetem elvégzése után 1889-ben kapta meg orvosi diplomáját. Háromévi kórházi szolgálat után 1892-95-ig a haditengerészetnél fregattorvos. 1896-tól 1918-ig a belügyminisztériumba volt beosztva. 1909-ben közegészségügyi főfelügyelő lett és ő intézte a tbc. elleni küzdelem központi irányítását. 1917-ben nevezték ki a országos tuberkulózis elleni felügyelőnek, miniszteri tanácsosi rangban. 1918-ban a Népjóléti és Közegészségügyi Minisztériumba helyezték, 1919-ben államtitkári beosztást kapott. 1925-ben vonult nyugdíjba, s ekkor a tuberkulózis elleni országos bizottság kormánybiztosa lett. E területen jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. Hosszú ideig szerkesztője volt a Tuberkulosis c. folyóiratnak. Több hazai és külföldi tudományos és szociális társaság elnöke, vezetőségi tagja. Kiváló munkájáért sok kitüntetést kapott, számos hazai és külföldi rendjel (Vaskorona Rend, stb.) tulajdonosa volt. Magyar kir. titkos tanácsosként, a Keresztény Nemzeti Liga alelnökeként több népjóléti intézkedést kezdeményezett. Az 1920-as években, a tüdőbeteg-pavilon tervezése, építése idején került közelebbi kapcsolatba Tapolcával. Tanácsain kívül anyagiak biztosításával is segítette a tüdőpavilon felépítését és felszerelését. Szolgálataiért 1928. április 19-én a város képviselőtestülete egyhangúan Tapolca díszpolgárává választotta.
Művei: – Közegészségügyi szolgálat a községekben. Bp., 1899. – Az új orvosi díjszabás és az orvosi szolgálat díjazására fennálló szabályok. Bp.,1901. – A közegészségügyi igazgatás. Bp., 1912. – A tuberkulózis állása Magyarországon az 1915. évben. Bp., 1918. – A hatósági orvos. Vezérfonal a sociál hygiénével foglalkozók számára. Bp., 1927. –
Irodalom: – MTáL – Békássy – Tapolca új díszpolgárai. = TU. 1928. április 20. – A város új díszpolgárai. = TU. 1928. június 2. – Gyászjelentés, 1944. január 27. – Honti József: Tapolca díszpolgárai 1928-ban. = UTU. 2010. április –
FAZEKAS JÁNOS dr. bányagépész mérnök, közgazdász, vezérigazgató
(Nemestördemic, 1945. szeptember 14. – Budapest, 2007. december 29.)
Édesapja is bányamérnökként, a Közép Dunántúli Kőbánya műszaki vezetőjeként dolgozott. Az esztergomi Bányagépészeti és bányavillamossági technikumban érettségizett 1964-ben. Még ebben az ebben felvették a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karára. Tanulmányainak befejezése után 1969-ben mindjárt a Bakonyi Bauxitbánya Vállalathoz került. A gépüzemnél lett mérnök majd főművezető. Közben elvégezte a közgazdaságtudományi egyetemet, 1985.-ben a Miskolci Egyetemen lett műszaki egyetemi doktor. 1990-1991.-ben az Oxfordi Menedzserképző oklevelét szerezte meg. A vállalat gazdasági tanácsadója, majd 1983-1989.-ben a vállalat igazgatója, 1991-2002. között vezérigazgatója. Szakmai érdeklődése a szerteágazó technológiai kérdésektől, a munkaszervezés, munkabiztonság, ergonómia stb. problémáin át a vállalatvezetés sokirányú kérdésköréig rendkívül széles volt. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat visszafejlesztése során nehéz döntések sokaságát kellett meghoznia. Korrekt, népszerű és sikeres vezető volt. Szakértelmét, emberi tartását, munkabírását, munkatársai sokra értékelték. 2002.-ben a Magyar Alumínium Rt. stratégiai igazgatója lett. Betegsége súlyosbodására tekintettel innen kérte nyugdíjazását 2006. májusában. Munkája mellett különböző szakmai megbízatások sokaságát vállalta és látta el lelkiismeretesen. 1984.-től a Veszprémi Akadémiai Bizottság szilárdásvány-bányászati bizottságában dolgozott, 1988.-tól a bányászati és földtani munkabizottság elnöke, 1993.-tól az MTA Bányászati Tudományos Bizottság tagja, 1994-1998. között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke. Fontos szakmai írások szerzője, társszerzője volt. Munkásságát számos elismerés, magas kitüntetés kísérte. 2001-ben MTESZ Díjat kapott, Tapolca város díszpolgára lett. 63 évesen hunyt el. A badacsonytördemici új temetőben nyugszik.
Műveiből: – A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat tevékenységének összehasonlító vizsgálata. = BKL Bányászat, 1987. 8. sz. – A magyar bauxitbányászat az ezredfordulón. = BKL Bányászat, 1999. 5. sz. –
Irodalom: – KK 2001. – VKÉL – Út a Munkaérdemrendig = Bauxit, 1975. december – Bemutatkozás = Bauxit, 1983. október – Tamás István: Két igazgató története. = Népszab. 1986. április 4. – Győrffy Árpád: Egy baloldalról jött részvényes. = Napló, 1996. október 1. – Kiss Károly: Fáj bezárni egy bányát. Beszélgetés Dr. Fazekas Jánossal. = Pikoló, 2000. január 28. – Dr. Fazekas János MTESZ-Díjat kapott. = BKL Bányászat 2002. 1. sz. – Halálozás = Népszab. 2008. január 5. – Pataki Attila: Búcsú dr. Fazekas Jánostól = Napló, 2008. január 10., UTU 2008. január – Dr. F. J. 1945–2007. = BKL 2008. 1 sz. –
FAZEKAS MIKLÓS MÁV főfelügyelő
(Badacsonytomaj, 1940. december 6. – Balatonfüred, 2004. augusztus 4.)
Régi vasutas családból származott. Ő is a vasúton nevelkedett édesapja mellett, aki Badacsonyban volt állomásfőnök. Az általános iskolát elvégezve, 14 éves korától a szegedi MÁV nevelőintézet növendékeként tanult. A MÁV tisztképző elvégzése után az északi Balaton-part szinte minden állomásán dolgozott, így Tapolcán is. 1965-től nyugdíjazásáig a balatonfüredi állomás személyzetéhez tartozott. Életének utolsó éveit „Az észak-balatoni vasút története” című könyv előkészítésével töltötte.
Műveiből: – Az észak balatoni vasút története (1909-1999) Balatonfüred, 2005.
Irodalom: Balatonfüredi életrajzi lexikon. (Szerk. Baán Beáta) Balatonfüred, 2011.
FEHÉR JÁNOS dr. járási főszolgabíró
(Fadd, 1902. szeptember 11. – Badacsonyörs, 1981. február 25.)
Szülei Fehér János kisbirtokos és Hostyánszki Erzsébet. Eredeti családi neve Bali, melyet 1917-ben magyarosítottak. Középiskoláit Szekszárdon végezte, érettségi vizsgát 1922-ben Budapesten tett. 1922-1924 között a nemzeti hadseregben szolgált Pécsen. A pécsi egyetemen jogi tanulmányokat folytatott és 1927-ben doktorrá avatták. Mint tb. szolgabíró Pest megye alispáni hivatalában kezdte meg közigazgatási pályáját. 1928. március 15-én a ráckevei járásba helyezték, mint beosztott tb. szolgabírót. 1929. február 28-ig töltötte be ezt a tisztet, amikor Zala megye szolgálatába lépett és közigazgatási gyakornok lett Tapolcán. Ugyanez év márciusában a főispán tb. szolgabírónak nevezte ki és májusban a törvényhatóság megválasztotta szolgabírónak. 1929.szeptember 29-én kelt egybe Mayer Margittal. 1930-ban a főispán tb. szolgabírói címmel ruházta fel. Már ekkor igen jó kapcsolatokat épített ki Tapolca és a járás vezetőivel. 1934. február 1-től 1935. október 15-ig a keszthelyi járásban volt szolgabíró, majd 1938 novemberéig a pacsai járásban szolgált. 1938 – 1941 között aljegyző volt. Amikor a nyugalomba vonuló Polgár Ferencet felváltva, 1941. július 1-től kinevezték a tapolcai járás főszolgabírójának a helyi sajtó melegen üdvözölte. „Dr. Fehér János kinevezésében a belügyminiszter döntése találkozott a vármegye, de elsősorban a tapolcai járás községeinek szándékával, akarásával. Mert amikor dr. Fehér János Pest megyéből Zalába került, mint szolgabíró Tapolcán megkezdte működését, már akkor megerősödött Tapolca és vidéke vezető társadalmi rétegében az elhatározás, hogy majdan ő legyen itt a főszolgabíró.” 1944. december 1-től 1945. február 7-ig a lenti járás, majd néhány hónapig a csáktornyai járás főszolgabírója. 1945. április-májusban ismét főszolgabíró Tapolcán. 1945 után egy ideig badacsonyörsi házában, majd Balatonfüreden élt. 1956. október 27-én a Tapolcai Járási Forradalmi Tanács megalakításakor egy küldöttség felkérte, hogy legyen a vezetője, de idős korára hivatkozva ezt nem vállalta. 78 éves korában badacsonyörsi otthonában hunyt el. Sírja a faddi temetőben található.
Irodalom: – Békássy. – Hangodi – Zm. Arch. – Áthelyezések a vármegyénél. = TU., 1934. február 11. – Kinevezés. = TU., 1935. július 21. – Áthelyezés = TL. 1941. április 19. – Új főszolgabíró Tapolcán. = TU., 1941. április 26. – Dr. F. J. a tapolcai járás főszolgabírája. = T.L. 1941. augusztus 16. – Gyászközlemények = Tolna Megyei Népújság, 1981. február 28. –
FEHÉR JÁNOSNÉ MAYER MARGIT GIZELLA ev. nőegyleti elnök
(Pozsony, 1905. január 15. – Fadd, 1990. február 27.)
Szülei Dr. Mayer József pozsonyi, majd kisújszállási gyógyszerész és Félix Julianna. Az I. világháború idején Kisújszállásra költöztek, de a fővárosban is volt lakásuk. A rendkívül csinos lány láthatóan a főváros társasági életének központjába került. Itt ismerkedett meg Dr. Fehér Jánossal, aki szép államigazgatási karrier előtt állt. 1929. szeptember 28-án keltek egybe és követte férjét tapolcai állomáshelyére. Lassan szokta meg Tapolcát, eleinte kissé még idegenül mozgott, hiányzott neki a főváros nyüzsgő társasági élete. Lassan aztán magára-talált. Dr. Kovács Vilmosné lemondása és Budapestre költözése után összehívott közgyűlésen 1942. májusától vállalta az ág. ev. nőegylet szervezését. „A közgyűlés az elnöki tisztre egyhangú lelkesedéssel dr. Fehér Jánosnét, a közszeretetben álló Főbírónk feleségét választotta meg. Az új Elnöknő meleg szívről tanúskodó és szeretetmunkát szívesen vállaló tartalmas beköszöntő beszéddel foglalta el tisztségét az Egyesület nagy örömére. A Nőegylet nevében meleg szavakkal és őszinte érzéssel köszöntötték és kérték életére munkásságára az Isten áldását.” A nehezedő háborús viszonyok, az eszkalálódó szegénység nem kedvezett e munkának. 1944-től gyakorlatilag megszűnt az evangélikusok nőegylete. A viszontagságos időkben követte férjét minden állomáshelyére és vele volt akkor is, amikor kikerült a vármegyei tisztikarból. Ekkor férje gépkocsijával Németországba mentek, de számolva erős honvágyukkal rövidesen visszatértek. Előbb anyósa faddi házában éltek, majd visszaköltöztek Badacsonyörsre. Férje halálát követően végleg Faddon élt, majd ott is temették. 85 évet élt.
Irodalom: – Egyházi hírek. = TL., 1942. május 30. –
FEHÉR KÁROLY dr. ügyvéd, főjegyző
(Köveskál, 1888. január 22. - Tapolca, 1965. szeptember 28.)
Szülei Fehér Sándor körjegyző és Dubovay Emília. Középiskoláit Budapesten a Piarista Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol 1910-ben jogi doktorrá avatták. Három esztendeig a Moktár jogügyi osztályában működik Budapesten. 1913-ban ügyvédi vizsgát tesz, utána két évig ügyvédi irodát tart fenn Nyitrán. 1915-ben a világháború őt is hadba szólítja és mint a cs. és kir. 48. Gyalogezred egyévi önkéntese az orosz és román fronton, végül Ukrajnában teljesít katonai szolgálatot. Megsebesül, 1918 novemberében több kitüntetéssel tartalékos főhadnagyként szerel le. 1919 májusában házasságot köt Pruska Ilonával, a kilencgyermekes módos tapolcai malombérlő leányával. 1919 novemberében Tapolcán ügyvédi nyit irodát. Bekapcsolódik a város közéletébe és 1929. augusztus 14-én Tapolca főjegyzőjévé választják. Ezt a fontos posztot 1944-ig töltötte be, amikor a nyilas hatalomátvétel után politikai okokból felmentették. 1945. április hónapban a Tapolcán működő szovjet városparancsnok magához hivatta és az akkor szerveződő pártokkal egyetértve megbízta a közigazgatás megszervezésével.1946-ban "B-listára" helyezték. Ettől fogva ismét ügyvédként dolgozott és alapító tagja lett a megalakuló ügyvédi munkaközösségnek. Fehér Károly főjegyzői működése egy rendkívül nehéz időszak korlátai között valósulhatott meg. Hivatali ideje alatt került sor pl. a Batsányi házaspár hamvainak hazahozatalára, 1930-ban a Hősök szobrának felállítására, 1937-ben a TIAC pálya felavatására, a tapolcai katonai repülőtér megnyitására, a református templom felépítésére, stb. Igazgatósági tagja volt a Tapolca és Vidéke Hitelszövetkezetnek, választott tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. Elismert szakmai tevékenységére a rendszeretet és következetesség, a szakszerűség és korrektség volt jellemző. Az 1945. május 18-án megalakult községi önkormányzatban a községi főjegyzői tisztet látta el. 1946-tól évekig még ügyvédi tevékenységet folytatott. Életének utolsó évtizedében Badacsonytördemic-lábdihegyi házában élt. Főjegyzői működésének emléke megőrzésre érdemes. Igazságkereső, kiegyensúlyozó személyisége a legnehezebb időkben is biztosította a település viszonylagos társadalmi békéjét. 77 évet élt. Sírja a régi tapolcai temetőben található.
Irodalom: – Békássy – DCL – Magyar Frontharcos Mozgalom. Bp. 1938. – Főjegyzőválasztás Tapolcán. Tapolca nagyközség dr. F. K.-t választotta meg főjegyzőnek. = TU., 1929. augusztus 18. – Dr. F. K. ügyvédet választották meg Tapolcza főjegyzőjévé. = TL., 1929. augusztus 18. – Megalakult a községi önkormányzat. = Szabad Élet, 1945. július 28. –
FEHÉR KÁROLY dr., ifj. ügyvéd, jogtanácsos
(Tapolca, 1920. március 19. – Tapolca, 1982. június 16.)
Azonos nevű édesapja Tapolca főjegyzője volt. Édesanyja a neves tapolcai Pruska molnárcsalád Ilona leánya. A tapolcai elemi iskola után a keszthelyi premontrei gimnáziumot végezte el. 1940-ben beiratkozott a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, ahol 1944. június 28-án doktorrá avatták. Rövidesen tényleges katonai szolgálatra hívták be Hajmáskérre. A tüzériskolát Németországba helyezték, ott esett amerikai fogságba, de Franciaországban szenvedett hadifogságot. 1946 májusában szabadult és hazatért. Ekkor édesapja ügyvédi irodájában dolgozott ügyvédjelöltként, majd az ügyvédi és bírói vizsga letétele után 1950. január 6-án jegyezték be az ügyvédi névjegyzékbe. 1948. június 26-án megnősült, felesége Rimányi Györgyike lett, házasságából három lánya született. 1952-ben a Dunántúli Kő- és Kavicstermelő Tröszt gazdasági felelőse volt. 1954-ben visszatért az ügyvédi pályára és a Tapolcai Ügyvédi Munkaközösség tagjaként dolgozott 1958-ig. 1956. október 29-én a Községi Forradalmi Tanács titkárává választották. 1957. március 6-án letartóztatták, majd három hét után rendőri felügyelet alá helyezték. 1958. április 15-én a tapolcai forradalmárok ellen indított „Gucsi és társai” bűnperben tanúnak idézték, majd letartóztatták és előbb egy év, majd a Legfelsőbb Bíróság Katonai Külön Tanácsa két év börtönbüntetésre és fele vagyonának elkobzására ítélte. 1959. március 26-án szabadult és rendőri felügyelet alatt a tapolcai fűrészüzem segédmunkása lett. Később fakitermelési szakvizsgát is tett. Az 1960-as években amnesztiát kapott. 1966-tól a Veszprémi KISZÖV jogi előadója, majd jogtanácsosa volt 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig. Barátságos, családszerető, másokon is mindig segíteni akaró ember volt. Tragikus hirtelenséggel jött gyógyíthatatlan betegsége 62 évesen vitte sírba. A régi köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – Doktorráavatás. = TV., 1944. július 8. – Emlékezés az 56-os tapolcai mártírokra. = TK., 1990. november 20. – Hangodi 1956. –
FEHÉR KÁROLYNÉ RIMÁNYI GYÖRGYIKE IRÉN MÁRIA
(Budapest, 1929. szeptember 7. – Tapolca, 2014. augusztus 5.)
Szülei Rimányi Gyula MÁV főfelügyelő és Schott Margit htb. Elemi iskoláit Szombathelyen végezte és Budapesten fejezte be. Ezután a fővárosi Mária Terézia Leánygimnáziumban tanult majd érettségizett 1948. június 16-án. Leendő férjével Badacsonylábdiban ismerkedett meg. 1948. június 26-án kötött házasságot dr. Fehér Károly ügyvéddel. Férjével Tapolcára költözött és előbb az uzsai bazaltbánya hivatalnoka volt 1952-től, majd 1954-től a Tapolcán a Nemzeti Bankban dolgozott. 1958-tól a középiskolai Diákotthon gondnok-helyetteseként működött. 1960-tól a tapolcai OTP fiók tisztviselője, majd a hitelügyletekért felelős egyik igazgató-helyettese lett. Munkáját nagy felelősségtudattal végezte. Igazi tapolcaivá vált, ahol három gyermekének nevelése mellett bekapcsolódott a város közéletébe. Látogatta az igényes rendezvényeket, részt vett a közösségek életében, ahol nagy tekintélyre tett szert. Odaállt minden jó ügy mellé, vállalt feladatait mindig tisztességgel, csendesen és szívós következetességgel végezte. Ebbéli tevékenysége nyugdíjas korában teljesedett ki. Neve elválaszthatatlan volt a Magyar Páneurópai Unió tapolcai szervezetétől, amelynek alapítója és elnöke volt haláláig. Munkássága elismeréseként több kitüntetést kapott, pl. 2005-ben a Tapolca Városért kitüntetést, köztársasági elnök díszoklevelét és a Diploma Honorius Causa díszoklevelet. 1992-től énekelt a tapolcai „Nagyboldogasszony” egyházi énekkarban. Megadatott neki, hogy élete végén hét unokájának és négy dédunokájának örüljön. súlyos betegségében 85 évesen hunyt el. A tapolcai régi temetőben szerettei körében nyugszik. Zavaró külsőségektől mentes szerény és hasznos munkásságának emlékét a város lakossága is megőrzi emlékezetében.
Irodalom: – Némethné Horváth Erzsébet: A szemem előtt változott, fejlődött a város. = UTU., 2005. április 4 p. – Hangodi László: „Emlék leszünk. Gyertya és ünnep.” Tapolca 1956. Tapolca, 2007. (T.F. 34.) – Némethné Horváth Erzsébet: „Nincs titok, ilyennek születtem” = UTU. 2014. augusztus –
FEHÉR SÁNDOR főjegyző
(Magyarpolány, 1859. – Keszthely, 1940. március 26.)
A keszthelyi premontreieknél érettségizett, majd közigazgatási gyakornok lett. A szükséges képzések, jegyzői tanfolyam után Köveskálon lett jegyző, majd főjegyző. A vidék népe iránti felelősséggel és nagy szakértelemmel intézte a hozzá tartozó települések: Köveskál, Henye, Monoszló, Tagyon és Zánka közigazgatási ügyeit. Igazi „falu jegyzője” volt, akit bizalommal keresett fel a lakosság. Közel fél évszázadot töltött el közszolgálatban. Munkája mellett egyéb közfeladatokat is szívesen vállalt. Felügyelőbizottsági tagja volt a tapolcai székhelyű Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt.-nek. Nyugalomba vonulása után keszthelyi házában telepedett le. Ott halt meg 81 éves korában. Tetemét Tapolcára hozták és itt nyugvó felesége, Dubovay Emilia mellé helyezték a régi köztemetőbe, ahol sírjánál Németh Károly ref. lelkész mondott búcsúbeszédet. Szakmai munkáját fia Dr. Fehér Károly Tapolca néhai főjegyzője folytatta.
Műveiből: – Tekintetes szerkesztő Úr ! = TV., 1895. április 21. –
Irodalom: – Meghívó = TL. 1926. február 28. – Halálozás. = TL., 1940. március 30. – Zalavármegye községi és körjegyzők egylete = TV. 1900. július 15. – Gyászjelentés –
FEKETE LAJOS MÁV tiszt, állomásfőnök
(Óhíd, 1919. augusztus 18. – ?)
1952. januárjában helyezték a tapolcai állomásra, ahol 1978. május 31.-ig állomásfőnök-helyettesi feladatkörrel volt megbízva. Hársvölgyi István nyugdíjba vonulása után 1978. június 1.-én ő lett az állomásfőnök. E tisztségét 1979. október 30.-ig látta el.
Irodalom: – Százéves … –
FEKETE (SCHWARCZ) GÁSPÁR körjegyző
(Diszel, 1858. – Diszel, 1913. november 22.)
Szülei Schwarcz József és Müller Cecília. Eredeti családneve Schwarcz, melyet már diszeli körjegyzősége idején magyarosított. Körjegyzősége három településre: Diszel, Haláp és Sáska községekre terjedt ki. E tisztséget 1885 óta látta el. „Fekete Gáspárt mindenki szerette. Hivatalában pontos, kötelességét teljesítő volt. Kartársai bizalma, szeretete a Tapolca-balatonfüredi járási jegyzői kör elnökévé választotta meg. Községei is szerették. A huszonnyolc évi jegyzői működésének idején megbecsülték és igazi nótáriusa volt három falujának.” Híveinek bizalma megyebizottsági székbe emelte. Felügyelőbizottsági tagja volt a Tapolczavidéki Gazdasági Takarékpénztár Rt.-nek. Felesége Rechnitzer Vilma volt. Haláláról szóló értesítés gyászkeretben jelent meg a Tapolczai Lapokban. 54 évesen szervi szívbaja vitte el. A temetési szertartása a tapolcai izraelita sírkertben volt.
Irodalom: – Névmagyarosítás. = TV., 1895. március 18. – F. G. = TL., 1913. november 23. – Gyászjelentés –
FELEKI (FRIEDMANN) ALAJOS tanár, lapszerkesztő
(Dunapentele, 1847. augusztus 18. – Tapolca, 1921. augusztus 6.)
Apja Friedmann Mózes rabbi volt. A Fejér megyei születésű fiú tanulmányait a kunszentmiklósi református gimnáziumban és különböző jesivákon végezte. Néhány évig Lőbl Áron mellett Tamásiban, majd 1964-től Kohn Ambrus szili kerületi főrabbi mellett segédtanítóskodott. 1868-ban tanítói oklevelet szerzett a Bp-i izraelita tanítóképzőben. Ekkor Andocson nevelősködött, majd a tabi ortodox népiskola tanítója. A zsidó tanítók anyagi helyzetének javítása ügyében tett indítványa következtében állása tarthatatlan lett. Ekkor jött Tapolcára az izr. népiskolához. 1872. szeptemberében az akkor megnyílt gazdasági felsőbb népiskola tanítójának választják meg. 1874-ben a Bp-i pedagógiumban polgári iskolai tanítói oklevelet szerzett. Családot alapított Müncz Annával.1896-ban iskolája átalakult polgári fiúiskolává. 1902-ben történt nyugdíjazásáig folyamatosan itt dolgozott. Kollégái elhivatott, kitűnő pedagógusnak ismerték. Főleg nyelvtant, szépírást, könyvviteltant és német nyelvtant tanított. Nyugdíjazásakor igazgatója Redl Gusztáv így írt róla: „Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hogy a gondnokság, valamint a tantestület tiszteletét és szeretetét ne nyilvánítsam Feleki Alajos kartársunk irányában, ki a volt gazdasági felső népiskola alapítása alkalmából az először választott tantestületnek tagja volt és így 31 évet töltött el iskolánknál.” Ezután még évekig itt izr. hitoktatóként működött. Közel fél évszázadon át ellátja a tapolcai izr. hitközség jegyzői tisztét. Eközben felkutatta és megírta: A tapolcai izraelita hitközség és temploma keletkezésének történetét. A kézirat egy példányát az „utókor okulására” az 1906-ban felújított zsinagógába falaztak be. A mű másik eredeti kéziratát a Városi Könyvtár archívumában őrizzük. Eredményes pedagógusi működése mellett Feleki Alajos maradandó érdemeket szerzett újságírói, szerkesztői, lapkiadói tevékenységével. Nevéhez fűződik az első hosszabb ideig – 12 évig – folyamatosan megjelenő hetilap a Tapolca és Vidéke megjelentetése. Szerkesztője és egyben tulajdonosa is volt a lapnak. Gyakran írt bele és hangoztatta véleményét a közélet különféle kérdéseiről. Újságírói hitvallása tiszteletet ébreszt a mai olvasókban is. 1890–1902-ig hitelesen tájékoztatta Tapolca és a környező települések polgárosodó lakosságát. Megnyilvánulási lehetőségeket biztosított a formálódó helyi értelmiségnek, a közélet szereplőinek. Helyet adott a különböző, sokszor egymásnak gyökeresen ellentmondó véleményeknek és fontos vitáknak, de pártolta az értelmes konszenzust. Hosszú ideig elnöke volt az Iparos Ifjak Önképző Körének. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, visszavonult a közéleti küzdelmekből. A tapolcai izr. temetőben helyezték örök nyugovóra. Hasznos életműve mostanra már teljesen feledésbe merült.
Műveiből: – Lapunk czélja. = TV., 1890. december 21. – Tisztelt olvasóinkhoz. = TV., 1891. január 1. – Iparügyünk. I.-II. = TV., 1891. február 1., 7. – A mi igaz. = TV., 1891. március 22. – Úgy sem olvassák el. = TV., 1891. július 5. – Tisztelt olvasóinkhoz. = TV.,1895. december 15. – Néhány őszinte szó. = TV., 1899. október 29. – Lapunk érdekében. = TV., 1899. december 17. – Pályaválasztás. = PFI. Ért. 1899-1900. Tapolcza – Tíz év. = TV., 1900.július 8. – A vidéki sajtó. = TV., 1901.január 27. – Emlékül. A tapolcai izr. Hitközség és temploma keletkezésének és az utóbbi kibővítésének története. [ Kézirat.] Tapolca, 1906. –
Irodalom: – Gulyás – Györe – VÉL – Vaday József: Magyar tanférfiak és tanítónők ezredéves albuma. Békéscsaba, 1896. –
FELFÖLDI (FOGL) JÁNOS polgári iskolai igazgató
(Hódság, 1879. május 15. – Miskolc, 1969. április 26.)
Elemi iskoláit szülőhelyén, a gimnázium négy alsó osztályát Kalocsán végezte el. Itt 1896-ban beiratkozott a tanítóképzőbe. Ezt 1900-ban eredményesen befejezte és tanítóként Szászkabányán elkezdte pedagógiai pályafutását. Itt 1905-ben már elemi iskolai igazgató. 1907-ben Budapesten polgári iskolai tanítói oklevelet szerzett. 1908-tól Marosvásárhelyen, 1913-tól Újvidéken tanít az állami polgári fiúiskolában. 1916-ban Újvidéken érettségit tett és beiratkozott a jogi kara de ezt a háborús események miatt kénytelen volt abbahagyni. A háborús években, mint népfelkelő a Vöröskeresztnél szolgált. 1917-ben Családot Kokesch Ernával alapított. Tapolcára helyezik és kinevezik az állami polgári fiúiskola igazgatójává. Az itt és e tisztségben töltött hét évét mindig a legnagyobb szeretettel említette. Méltatói szerint “ ... az iskolát mindenkor lankadatlan buzgalommal, kiváló tapintattal, szakavatottsággal, hozzáértéssel és eredményesen vezette.” 1924-től 1941-ben történt nyugdíjazásáig Sopronban polgári iskolai igazgató. Eredményes gyakorlati és pedagógia-elméleti munkássága révén országos hírnévre tesz szert. Sopronban megszervezte a modern nyelvek iskoláját, amelynek igazgatója és német nyelvtanára. Széleskörű ismereteit sikeres előadásai és nagyszámú publikációja igazolja. Tapolcai évei alatt az állandó önképzés, a folyamatos és szenvedélyes ismeretátadás, a nevelési kérdések közüggyé emelése volt jellemző. A helyi közélet fáradhatatlan résztvevője. Itt lett az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület zalamegyei körének titkára, az Országos Néprajzi Társaság rendes tagja és a zalamegyei iskolánkívüli népművelési bizottság aktív tagja. Polgári iskolai igazgatói tisztsége mellett volt a tapolcai iparos- és kereskedő-tanonciskola igazgatója. Mindkét helyen a tanári könyvtár őre is volt. “Szülői értekezletek” címmel 1922-ben itt jelentette meg a tárgyban írt dolgozatait. Pedagógiai cikkei megjelentek a Tapolcai Lapokban is. Társadalmi problémákról főleg a Tapolcai Újságban írt. Jól beszélt németül, olaszul, franciául és eszperantó nyelven is. Széleskörű műveltségével nagy tekintélyt szerzett környezetében. Soproni búcsúztatójában írták, hogy visszakészült “a Balaton mellé”. Idős koráról, nyugdíjas éveiről sajnos keveset tudunk. A háború után Miskolcra költözött, ahol családjával élt együtt. 90 éves korában hunyt el. A miskolci Mindszenti temetőben nyugszik. Jelentős munkálkodásának emléke már nem él Tapolcán.
Műveiből: – Szülői értekezletek. (Gyakorlati útmutató, tételek, előadási tervezetek, kidolgozott előadások.) Tapolca – Sümeg, 1922. – A háború a tanulók álmában. = OPITK 1915. 176-180 p. – Amit kifelejtettek a tantervből. = OPITK 1915. 324-327 p. – A tantestületi szellem. = OPITK 1915. 388-390 p. – Termeljünk! = TL., 1917. október 14. – A háború igazi mártyrjai. = TL., 1918. március 31. – Bűnhődünk. = OPITK 1926. 504-505 p. – Töviseken járunk. = TU., 1926. április 23. – Mesélek. = TU., 1927.január 21. – A nyomor. = TU., 1927. február 25. – A kartelek megrendszabályozása. = TU., 1927. április 1. – A reakciósok. = TU., 1928. február 10. – A tanulmányi színvonal. = OPITK 142-145 p. – Tanárhiány. = OPITK 1926.december 231-233 p. – A polgári iskola hátvédje. = OPITK 569-571 p. – Anya, feleség, gyermek. = TU., 1928. szeptember 2. – Az Országzászló riadója. = TV., 1941. október 25. –
Irodalom: – Deák – Gulyás – MTáL – F.J. = A soproni M. Kir. Állami Petőfi Sándor polgári fiúiskola Évkönyve az 1940-41. Iskolaévről. Sopron, 1941. – A tapolczai állami polgári fiúiskola új igazgatója. = TL., 1917. szeptember 8. – Iskolaátadás. = TL., 1917. szeptember 16. – Gyászjelentés –
FELISCH ANTAL kereskedő
(Tapolca, 1856. – Tapolca, 1936. február 11.)
Édesanyja Felisch Janka nevelte. Kereskedőnek tanult, ennek során gyermek és ifjúkorában végigjárta a szakma lépcsőfokait. Az 1880-as évektől már önálló vaskereskedése volt, de fűszerrel, italáruval is kereskedett. Schramm Terézzel együtt alapította meg családját. Az 1889. április 29-én kelt megyei cégbejegyzés szerint fő tevékenységi köre fűszer és vegyes-kereskedelem volt. 1895-től pl. nála működött a nagykanizsai sörgyár értékesítési lerakata. Közéleti érdeklődése már ifjú korában megnyilvánult. A századforduló után többször volt községi elöljáró és neve jelöltként többször szóba jött a községi bíróválasztásokon is. Tisztségviselő volt a tapolcai római katolikus egyházközségnél is. Pénztárosi tisztséget töltött be a Tapolczai Asztaltársaságban. Az OMKE tapolcai körzetének alapító és választmányi tagja volt. Az első világháború idején üzlete un. hivatalos fémbeváltó helyként is működött. Őt bízták meg a hiánycikknek számító rézgálic szétosztásával is. Az 1910-es évektől tagja volt a Tapolczavidéki Gazdasági Takarékpénztár igazgatóságának. Szerepet kapott a tapolcai Hangya-szövetkezet vezetésében is. Cége 1927 augusztusában fejezte be működését. 80 éves korában hunyt el. Tapolcán temették el.
Irodalom: – ZML Cégbejegyzés – Van szerencsém = TV., 1896. május 19. – Bíróválasztás Tapolczán. = TL., 1909. október 3. – Az O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – Fémbeváltó helyek Tapolczán. = TL., 1915. október 24. – Községi és elöljáró választás. = TL., 1915. október 17. – Felhívás a hadicélokra igénybevett tárgyak beszolgáltatására. = TL., 1916. március 12. – A permetezés és gálicszükséglet. = TL., 1916. május 14. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – Halálozás. = TL, 1936. február 15. – Halálozás. = TU., 1936. február 16. –
FELKER JÁNOS csizmadiamester, naplóíró
(Nagyvázsony, 1846. – Tapolca, 1922. február 24.)
Az elemi iskola osztályait szülőfalujában járta. Magasabb iskolát nem végzett. Apja korán elhalt így jórészt nagyszülei nevelték. Még gyermekkorában Tapolcára került. Még a céhes időszakban itt tanulta ki a csizmadia-mesterséget. 1861-ben kezdte inaséveit. 1863-ban segédként fogadta be a tapolcai csizmadia céh. 1869-ben vonult be. „A katona éllet szép csak komisz.” – írta naplójában. Leszerelése után 1871-ben Tapolcán nyitotta meg műhelyét. Megnősült és élte a céhbeli iparosok nehéz életét. Néhány évig a céh elnöke is volt. Még fiatal éveiben kezdte el naplóját írni, amelyben kora gyermekkorától kezdve sorra vette élete történéseit és a környezetében tapasztalt, általa fontosnak tartott eseményeket. Felker János született mesélő volt, erőteljes megjelenítő erővel, ösztönös formaérzékkel bírt. A többször újrakezdett napló 1846-1902 évek közötti eseményeket regisztrál és kommentál. Mint előszavában írta: „Ezt a könyvet az uttó kornak emlék kép írom, ebbe megtaláltatik a származás idő szokás, viselett, építkezések. Jeleseb egyének nevei, gyermekkortól számítot események, reményem az jó lesz idővel. Ha olvashatja az uttókor fia vagy leánya és megemlékezik rólam. Most arra kérlek szíves olvasó megböcsüld. Tarcsd meg emlékül. Az Isten áldása legyen velled.” A tapolcai városi múzeumban őrzött kéziratos naplója, egy „egyszerű ember” személyes véleményalkotásainak tárháza, mégis hiteles emlék, egyedülállóan izgalmas olvasmány a 19. század második felének Tapolcájáról, a korabeli szokásokról, történésekről. 76 évesen hunyt el. A tapolcai temetőben nyugszik.
FELKIS JÁNOS plébános
(? – Tapolca, 1774. augusztus 6.)
Születésének helyét és idejét nem ismerjük. 1740-ben már a győri szeminárium növendéke volt. 1754-ben Tárkányban volt plébános, amikor a győri egyházmegyéből elbocsátást kért és kapott. A veszprémi egyházmegyébe Padányi Bíró Márton püspök vette fel és még ugyanebben az évbe Nyirádra küldte plébánosnak. Itt 1758-59-ben szolgált. 1760-tól, 15 éven át haláláig Tapolcán volt plébános. Itt esperesi tisztséget is viselt. Az egykori anyakönyvi bejegyzés szerint ő keresztelte meg Tapolca nagy szülöttét Batsányi Jánost is. Tapolcán hunyt el és a templom szentélye alatt lévő sírboltba temették. Hagyatékából a tapolcai templom 373 forint, 79 ½ krajcárt, a tapolcai szegények 100 ezüstforintot örököltek.
Irodalom: – Pfeiffer – A tapolcai plébánia anyakönyve = TU. 1934. április 15. – Törőcsik Zoltán: Kiket rejt a tapolcai plébániatemplom XVIII. századi kriptája. = Napló, 1991. május 18. –
FELKL VIKTOR plébános
(Sopron, 1882. november 2. – Szombathely, 1949. október 19.)
A soproni gimnáziumban érettségizett 1900-ban. A teológiát Veszprémben kezdte el, majd Budapesten a központi szemináriumban tanult. Pappá szentelték 1905. június 26-án. Kápláni szolgálatát Pápateszéren kezdte majd Városlődön folytatta. Tapolcán 1908. augusztus 8-tól, 1914 novemberéig volt segédlelkész. Hat éven át a polgári fiúiskola hittanáraként kiváló eredményeket ért el. Aktív szerepet vállalt a katolikus legényegylet irányításában. Több népszínmű rendezésében is jeleskedett. Búcsúztatója szerint „Mélyen sajnáljuk egyrészt Felkl Viktor hittanár távozását, mert mintaképe volt ő a céltudatos pedagógusnak, mint rendszerető és erélyes tanár, másrészt örömérzelmeinknek adunk kifejezést, hogy plébánossá való kinevezésében megtalálta hivatásának működési terét, hová eszményi hajlama vonzotta.” Tapolcáról távozva plébános lett Kislődön. 1936. április 23-tól püspöki tanácsos, majd pápai kamarás. 1937-től. 1948-ban Mihályfán lett plébános. Sírja Szombathelyen található.
Műveiből: – A társadalom fertőjéből. = TL., 1914. március 1., 22. – Memento mori… = TL., 1914. november 1. – Húsvéti harangszó. = TL., 1915. április 4. – Békesség embereknek. = TL., 1917. december 23. – Húsvét. = TL., 1918. március 31. –
Irodalom: – Pfeiffer – Plébánia betöltése. = TL., 1908. augusztus 30. – PFI Értesítő 1908/09–1914/15. – A Tapolczai Kath. Legényegylet = TL., 1912. április 28. – Műkedvelők előadása. = TL., 1913. március 30. – Hogyan készült az én cikkem a „TL.” számára. = TL., 1914. március 8. – F. V. plébános. = TL., 1914. november 15. – Veszprémmegyei fejek. Veszprém, 1929. – Albert József: Kislődi barangolás. = Új Horizont, 1990. 1. sz. –
FELLETÁR EMIL dr. vegyész, toxikológus
(Tapolca, 1834. június 1. - Budapest, 19l7. február 5.)
Felletár Emil a helyi plébánia bejegyzése szerint szülei D. Josephus Felletár és Chaterina Duckes házasságából született. Tapolcán élő édesapja Zala vármegye másodfőorvosa volt, anyai ágon neves tapolcai kereskedőcsaládot találunk. Édesanyja házasságkötés előtt tért át az ágostai evangélikus vallásra. Felletár Emil a gimnáziumot Keszthelyen, a felsőfokú tanulmányait Bp-en végezte, ahol előbb gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett. 1862-ben ő volt hazánkban a második gyógyszerész, akit a budapesti egyetemen doktorrá avattak. A következő évben a törvényszéki és rendőri kémia magántanárává képesítették. 1869-től tíz éven át a budapesti kereskedelmi akadémián kémiai technológiát adott elő. Ekkor írta választott hivatása első kompendiumának „A gyógyszerészeti tudományok alapelvei.” c. mű több fejezetét. Közben 1871-ben országos vegyésszé nevezték ki. 1863-ban megindítja az első magyar kémiai folyóiratot „Vegyészet és gyógyszerészet” címmel. Sikeres elméleti és gyakorlati munkássága nyomán „Országos Művegyésszé” és intézetvezetővé nevezték ki. Alapító igazgatója az 1883-ban létrehozott – mindmáig működő – Országos Bírósági Vegyészeti Intézetnek. Mint a magyar gyógyszervizsgálat megteremtője a gyógy és ásványvizek analízisén kívűl az alkohol- és más mérgezések lefolyásának tüneteivel, kimutatásával úttörő munkát végzett. Felfedezései nyomán kidolgozott vizsgálati módszerek máig használatosak. Kutatásait az 1897-ben megjelent „A törvényszéki chemia.”c. művében összegzi. Küzdelmes életét 83 éves korában fejezte be. Sírja a sümegi temetőben van. Érdekes, hogy szerteágazó tevékenységének kutatásával a jeles tapolcai gyógyszerész Dr. Rédiger Béla foglalkozott, aki a Tapolcai Füzetek 4. számaként biográfiát irt róla, továbbá a néhai Dr. Antall József az ország egykori miniszterelnöke. Felletár Emil emlékét Tapolcán a Malomtó melletti bástyafalon márványtábla őrzi. Felirata: „Dr. Felletár Emil 1834-1917. Gyógyszerészdoktor, a törvényszéki orvosi kémia és toxikológia kiváló művelője. Az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója. Tapolca nagy szülötte emlékére. Városi Tanács - Hazafias Népfront. 1972.”
Műveiből: – A gyógyszerészeti tudományok alapvonalai. (Kátay Gáborral) Pest, 1866. – A törvényszéki chemia elemei. (Jahn Józseffel) Bp. 1897. –
Irodalom: – Gulyás – Szinnyei – Pallas – Révai – MÉL – MTL – VÉL – F. E. + = TL., 1917. február 25. – Antall József: F.E. a magyar törvényszéki kémia megteremtőjének élete és munkássága. = Orsz. Orvtört. Kvt. Közlem. 1958. 8-9. sz. – Halmai Béla: F.E. = Orvosi Hetilap. 1964. 22 sz. – Rédiger Béla: Az igazság védelmében. Dr. F.E. a magyar törvényszéki kémia megalapítójának és a toxikológia kiváló művelőjének élete és munkássága. Tapolca, 1987. –
FÉNYES SAMU dr. ügyvéd, író, filozófus
(Tállya, 1863. október 28. – Bécs, 1937. augusztus 29.)
18 éves koráig a Feierlicht Salamon nevet viselte. Nyíregyházán, Kassán és Budapesten végezte iskoláit. Jogi végzettsége birtokában Kassán nyitott ügyvédi irodát, amelyet 1907-ben Bp.-re helyezett át. Még ez évben a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének elnöke lett. 1910-ben a tapolcai választókerületben jelöltként lépett fel. Darányi Ignác ellen azonban esélytelen volt. 1911-ben megalakította az Úttörő Társaságot, amely országszerte több mint ezer ismeretterjesztő előadást tartott. Főleg német filozófusokkal foglalkozott, Nietzsche fő művét a Zarathustrát először ő fordította magyarra. Leányát Lessner Manó tapolcai építész vette el. Ezután sokszor megfordult Tapolcán a Lessnerek vendégeként. Szabadkőműves nézetei mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy drámát írt Batsányiról. Ezt a Vígszínházban 1903-ban elő is adták. Előadásokat tartott a tapolcai Kaszinóban és másutt. Egy időben 48-as kisgazdapárti programmal képviselőjelöltként kívánt fellépni a tapolcai választókerületben, de e szándékáról később letett. 1920-ban Bécsbe emigrált. Itt adta ki 1923-1927-ben a Diogenes c. lapot, melyben József Attila verseit is megjelentette. Utolsó éveiben főleg Bukarestben élt. Itt adta ki az Új Magyarok c. lapot. 74 mozgalmas évet élt. Bécsben temették.
Műveiből: – Kuruc Féja Dávid. Dráma. Bp.,1902. – Bacsányi. Dráma. Bp., 1903. – A Messiás. Dráma. Bp. 1904. – Ártatlanok. Dráma. Bp. 1908. – Háborús jegyzetek. Bp. 1916. – Tragédiák. Bécs, 1930. – Komédiák. Bécs, 1930. – A magyar revízió politikai, történelmi és gazdasági megvilágításban. Bukarest, 1934. –
Irodalom: – MÉL – UMIL – A Kereskedő Ifjak Egyesületének = TL., 1910. december 18. – Új képviselő jelölt. = TL., 1910. május 29. – Hegedűs Géza: Egy elfelejtett előharcos. = ÉS., 1963. 5.sz. – Szabolcsi Miklós: Érik a fény. Bp. 1977. –
FERBER FERENC esperes-plébános
(Nagykanizsa, 1794. január 17. — Monostorapáti, 1874. december 7.)
Gazdálkodó szülei az egyház segítségével taníttatták a jóeszű gyermeket. A filozófiát Szombathelyen, a teológiát Veszprémben tanulta. 1912-ben vették fel a papi szemináriumba. Itt végzett de még felszentelése előtt, 1816-1819 között nevelősködött Horváth Antal főszolgabíró családjánál Ukkon. 1819.szeptember 3-án Kurbély György szentelte pappá. 1820-tól először káplán Gógánfán majd 1831. július 18-tól adminisztrátor Zalagyömörőn. 1841. március 3-tól ugyanitt lett plébános. 1843. március 18-tól Monostorapátiban lett plébános. Püspöke megbízta a tapolcai kerület esperesi és tanfelügyelői teendőinek ellátásával is. E tisztségében rendszeresen látogatta a kerület plébániáit, katolikus népiskoláit. Székhelyén felújíttatta a templomot, 1850-ben újra öntette a kisebb harangot, 1869-ben ellátta toronyórával. Korabeli vélemény szerint: „Apostoli lelkületű, tekintélytartó, igazságszerető, bátor, szókimondó pap.” Jeles mezőgazdaként is számontartották. Gazdasági és kertészeti cikkei főként a Török János szerkesztette Magyar Gazda c. folyóiratban jelentek meg. 81 évet élt.
Műveiből: – A kerék – vagyis tarlórépa tavasszal vetve igen silány termése esetében hiányzó olcsó tápszereket kipótolni. = M. Gazda, 1843. – A belga lentermesztés. = M. Gazda, 1846. –
Irodalom: – Pfeiffer – Szinnyei – Schematismus Weszprimiensis 1872. –
FERENCZI ENDRE kertész
(Budapest, 1885. – ?)
1903-ig a Fratincsics vezetéknevet használta. Baján végzett tanítóképzőt, majd, kertészeti végzettséget szerzett. 1908-ban Budapestre költözött és a főváros szolgálatába lépett. Először a Diana utcai gazdasági és háztartási iskola, majd a VII. kerületi önálló gazdasági népiskola óraadó tanára. 1911-ben állami szolgálatba lépve előbb kertésztanító Tarcalon, majd állami kertész Jászberényben, s mint ilyen, az ottani földművelési iskola kertészetének vezetője. 1918-ban helyezték Tapolcára az itteni 100 holdas Állami Kertészeti Telep vezetőjének. Nagy lendülettel látott hozzá a háborús években lepusztult, elhanyagolt, 60-70 embert foglalkoztató telep rendbetételéhez. Terveket készített a kertészeti telep területének, áruválasztékának, és a foglalkoztatottak körének bővítésére, a telep korszerűsítésére, felszereltségének javítására, az árutermelő-értékesítő tevékenység fejlesztésére, az oktatással való szorosabb együttműködésre stb. Színvonalas tevékenységéért a földművelésügyi miniszter 1919. elején a kertészeti intézői címet és jelleget adományozta neki. A nagyszabású elképzeléseket azonban keresztezte a történelem. A rendkívül aktív és népszerű kertészeti főintézőt 1919 tavaszán beválasztották a községi munkástanácsba és ott különféle tisztségeket, megbízásokat kapott. Így lett a tanács mezőgazdasági bizottságának tagja, az árvizsgáló bizottság elnöke, a közalkalmazottak tapolcai csoportjának elnöke, majd május 3-án a Munkástanács művelődési osztályának elnöke is. Mit sem ügyelve a közhatalom jellegének változásaira, az eléje kerülő ügyeket szokott aktivitásával, igazságérzetére támaszkodva végezte tovább. Miközben aláírta a tapolcai felekezeti iskolák államosítását elrendelő határozatot, legtöbbet a nyolc osztályos népiskola előkészítésén és a mezőgazdasági szakoktatás rendszerének korszerűsítésén dolgozott. A vörös diktatúra Tapolcán is egyre durvuló megnyilvánulásainak hatására az addig jóhiszemű Ferenczi 1919 júliusára levonta a tanulságokat, politikai tisztségeiről lemondott majd a várható megtorlástól tartva 1920-ban eltávozott Tapolcáról. Munkáját a kevermesi állami kertészetnél folytatta. Életének hátralévő részét számunkra ismeretlen helyen töltötte.
Irodalom: – Gulyás – Választások. = TL., 1919. március 29. – Munkástanács. = TL., 1919.április 6. – A tapolczai állami kertészeti telepről. = TL., 1919. április 20. – A tapolczai elemi iskolák átvétele és egységesítése. = TL., 1919. május 10. – Köszönet. = TU., 1920. június 13. – Nagy Mária: Tapolca Felsőbb Népiskolájának és polgári iskoláinak története. (1868-1945.) = TVMK. 2. 1991. Tapolca, 1992. –
FERK FERENC felső népiskolai tanító
(?, 1850. körül – Zayugróc,?)
Testvére a tapolcai vincellériskola első igazgatója volt. Ő a gazdasági felsőbb népiskola tanáraként dolgozott. Főleg gyakorlati tárgyakat oktatott. Tudjuk, hogy 1878-tól megbízták, hogy a latin nyelvet heti öt órában tanítsa. 1881-ben, még segédtanítóként lett tagja a Zalamegyei Általános Tanítói Testület tapolcai járáskörének. 1990-ben véglegesítették és kötelességévé tették a háziipar (kosárfonás, kefekötés, szalmafonás stb.) tanítását. Az ezredforduló éveiben már nem tartózkodott Tapolcán. Zay-Ugróczra távozott, ahol véglegesítették majd kinevezték az állami felső népiskola rendes tanárának. Nagy aktívitást fejtett ki a felső nép és polgári iskolai tanítók egyesületének választmányában. Rövidesen saját és utódai vezetéknevét Tiszára magyarosította.
Irodalom: – Deák – Gulyás – Az áll. felső nép és elemi leányiskola értesítője Zayugróc, 1895. – Kotnyek – Fodor Zsuzsa, V.: Adalékok a tapolcai iskolák történetéhez. 1868-1919. In. TVMK 1.1989. 465-480. –
FERK MIKLÓS igazgató, szőlészeti és borászati felügyelő
(?, 1844. – Eger, 1895. december 8.)
Molnár István távozásával, 1876-tól a minisztérium Ferk Miklóst a tarcali borászati tanintézet tanárát nevezte ki a tapolcai községi gazdasági felső népiskola igazgatójának. E tisztét több mint hat évig viselte. Feleségével, Schmand Máriával érkezett Tapolcára. Három gyermekük már itt született. Kezdetben minden jól haladt, az igazgató energikusan dolgozott, (pl. ő vetette fel, hogy a községi jellegű iskolát államivá kellene tenni) de az indulatos alaptermészetű igazgató és az iskola irányítását direkt módon értelmező iskolaszék között mind nagyobb feszültség keletkezett. Ferk Miklós a szakoktatás erősítését és a vincellér-ismeretek oktatásának bevezetését szorgalmazta, míg vele szemben többen a polgári iskolai irányzatot képviselték. Az elmérgesedő vita szakításig fajult. Ferk Miklós összepakolt és családostól eltávozott Tapolcáról. Az iskolaszék jegyzőkönyve szerint úgy hagyta el az iskolát, hogy elhatározását be sem jelentette. Pályáját 1886-tól Egerben, mint szaktanár szőlészeti és borászati felügyelő folytatta. Tőle várták. hogy az Eger környéki szőlőkben minimalizálja a filoxéra kártételét. Nevéhez fűződik, hogy tanfolyamok keretében, saját telepén elterjesztette a zöldoltás technikáját. Sikeres működése elismeréseképpen miniszteri biztosnak nevezték ki. Az értelmetlen viták sora és a megfeszített munka felemésztette egészségét. 51 évesen halt meg.
Irodalom: – Gyászjelentés. = Balaton, 1885. február. – A két B. = Eger, 1888. augusztus 7. – Tek. Ferk Miklós úrnak Egerbe = Eger, 1893. augusztus 29. – Kollányi Ödön: 1872/73—1912/13. = PFI. Ért. 1912/13. – Nagy Mária: Tapolca felsőbb népiskolájának és polgári iskoláinak története. (1868-1945). = TVMK. 2. 1991. Tapolca, 1992. – Halálozások. = TV., 1895. december 22. –
FILVIG KÁLMÁN fényképész mester
(Kalocsa, 1912. szeptember 13. – Tapolca, 1996.)
Szülei, Filvig József ács és Rikker Zsófia korán elhaltak. Idősebb testvérei nevelték fel. Nővére férjének kalocsai fényképész műhelyében tanulta ki szakmáját. A világgazdasági válság éveiben azonban el kellett vándorolnia Kalocsáról. Az ország több pontján próbálkozott munkát keresni. Így került Tapolcára, ahol megnősült és letelepedett. A háború után a főtéren nyitott üzletet. 1949-ben fényképész műhelyét államosították, majd a veszprémi fényképész szövetkezetbe olvasztották be. A tapolcai telephely vezetésével őt bízták meg. 1953.-ban visszakapta üzletét és kitartó munkával újjáépítette praxisát. Idős koráig dolgozott, mellette felesége és leányai is kitanulták a fényképész szakmát. 84 évesen hunyt el. A tapolcai temetőben nyugszik.
Irodalom: – Kissné Filvig Katalin: F. K. = UTU. 2010. november –
FISCHER GYULA dr. orvos
(Kapolcs, 1838. november 3. – Tapolca, 1917. szeptember 14.)
Középiskoláit Nagykanizsán és Sopronban végezte. Orvosi diplomáját Bécsben 1862 decemberében szerezte meg. Praktizálását Tapolcán kezdte, de 1873-ban Nagyvázsonyban uradalmi orvosként alkalmazták. Családot Krausz Bettivel alapított. 1884-ben újra Tapolcára települt és itt körorvosként dolgozott majd magánorvosi gyakorlatot folytatott. Hazai és külföldi szaklapokba számos cikket és tanulmányt írt, főleg a belgyógyászat köréből. Írásai jelentek meg a hazai zsidóság emancipációjának kérdéseiről. Sok közéleti feladatot vállalt, vagyonának jelentős részét közcélokra adta. Több cikluson át az izraelita hitközség elnöke volt és az általa működtetett felekezeti iskola vezetését irányította haláláig. Tagja volt a Felső Népiskola és az Állami Polgári Fiúiskola gondnokságának. Hosszú ideig dolgozott a község képviselőtestületében és részt vett a megyei törvényhatóság munkálataiban. 1899-től Szigly József utódaként közel két évtizedig igazgatója volt a Tapolczai Takarékpénztár Részvénytársaságnak. 1908-tól részvényese és igazgatósági tagja volt a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének és a Tapolczai Villamossági Rt-nek, továbbá a Tapolczai Jéggyár Rt.-nek. Orvosi működésének félévszázados jubileumát 1913 áprilisában nagy ünnepséggel tették emlékezetessé. Négy évvel később 78 éves korában hunyt el. Sírja a tapolcai izraelita temetőben van.
Műveiből: – A tüdő higiéniája. Bp. 1907. – Forel August: A nemi kérdésről. (Ford.) Bp. 1909. – Jótékonyság. = TV., 1891. január 25. –
Irodalom: – Gulyás – Szinnyei – VÉL – Takarékpénztári igazgató választása. = TV., 1899. május 28. – Dr. Fischer Gyula orvosi működésének 50 éves jubileumára. = TL. 1913. április 13. – Halálozás. Dr. F. Gy. = TL. 1917. szeptember 16. – Dr. F. Gy. temetése. = TL., 1917. szeptember 23. –
FISCHER HENRIK izr. főkántor
(Sasvár, 1890. január 30. – ?, 1977. )
Szülei Fischer Adolf és Lock Regina. Grünberger Bernát távozásával megüresedett főkántori tennivalók elvégzésére 1920-ban hívta meg a tapolcai izr. hitközség. 1922. december 22-én itt alapított családot. Felesége Ernst Ilona, Ernst Sándor és Grünsberger Tinka lánya lett. 1924. április 29-én itt született Éva lányuk. A Tapolcán is erősödő antiszemita megnyilvánulások miatt rendkívül visszafogottan éltek. A hazai zsidóüldözések éveit szerencsésen átvészelte. 87 évet élt.
FISCHER LIPÓT iskolamester
( ? 1783. – Tapolca, 1830.)
A feljegyzések szerint kiválóan képzett tanítóként érkezett Tapolcára a zsidó iskolába. Hagen Gottfried plébános hamar felfigyelt a tanító színvonalas munkájára, és szokatlan ajánlatot tett neki. Az izraelita vallású férfiú 1824-ben áttért katolikus hitre, hogy a katolikus népiskola tanítója lehessen. Munkáját itt is jól végezhette, hiszen a plébános többször is megvédelmezte a mezőváros egyes lakóinak hecceléseitől. Mayer Dénes szerint a kántorházban talált nagymennyiségű cseréptörmelék azt sugallja, hogy a jeles tanító a pápai vagy városlődi Fischerekkel állhatott atyafiságban. Fiatalon, 47 évesen halt meg.
Irodalom: – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. Tapolca, 1991. –
FLIEG JÓZSEF kereskedő, bíró
(Lesenceistvánd, 1835. – Tapolca, 1905. október 12.)
Régi, jómódú tapolcai család sarja. Apja Flieg Károly erdőtiszt. Iskoláit befejezve kereskedő pályára lépett. Vállalkozását 1876. június 27-én jegyezték be a Zala megyei Cégbíróságon, vegyes-kereskedelem tevékenységi körrel. 45 évig volt Tapolcán virágzó üzlete. Itt nősült, felesége Vadona Karolin. 1869-ben egyik alapítója és haláláig igazgatósági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Részvénytársaságnak. Részt vett a korabeli tapolcai közélet mozgalmaiban. Pártfogója volt az önkéntes tűzoltó egyesületnek és a különböző „jótékony célú közművelődési egyesületeknek”, pl. a kaszinó egyesületnek. Rövid ideig, Sebestyén Mihály elmozdítása után, 1883 decemberében és 1884 januárjában községi bíró is volt. Kedélyes természetű, közkedvelt ember volt. Habitusára jellemző, hogy harasztosi szőlője mellett „egy szép kiterjedésű vadászterületet bírt haszonbérletben”, ahova – noha ő puskát soha nem vett a kezébe – rokonait, barátait és ismerőseit minden évben meghívta vadászattal egybekötött vendégségbe. Szigligeten is voltak szőlőterületei. Leánya Glázer Sándor felesége lett. 70 évet élt. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – F. J. = Balaton. 1884. február 9. – Halálozás. = TL., 1905. október 15. – Gyászjelentés – A Flieg-ház. = TL., 1938. június 18. –
FODOR HENRIK mérnök
(Tapolca, 1883. július 17. – Tapolca, 1943. november 24.)
Zsidó családban született, de később református lett, eredeti családneve Frank. A századforduló első éveiben építőmérnöki képesítést szerzett majd visszajött Tapolcára, ahol un. MÁV osztálymérnökként dolgozott. 1911 decemberében eljegyezte, 1912. május 19-én elvette Hirsch Katinkát, Hirsch Lipót kereskedő leányát. 1917-ben az ő tervei alapján újították fel és alakították át a volt vincellériskola épületét polgári leányiskolának. A Tanácsköztársaság idején tagja lett a községi Munkástanácsnak és beválasztották a Városfejlesztési Bizottságba. Egyik alapítója volt az Építő Rt.-nek, amely olcsó bérű lakások építését vette programjába. A Szabad Lyceum keretében előadásokat tartott az egészséges családi házról és a házi higiéniáról. Az 1920-as évek végén ő készítette Tapolca vízellátásának tervét. Ez a változat kétezer fogyasztóval számolt. Az 1930-as években a tapolcai járás területén működő mérnökök törvényhatósági képviselője lett. 1926-1935 között a református egyház presbitériumának jegyzője volt. Mérnöki irodája a Keszthelyi út 3. sz. alatt az un. Nagy Samu féle házban működött. Az 1940-es évek elejétől betegeskedett. 61 évesen halt meg. A református egyház szertartása szerint temették. Sírja a tapolcai régi köztemetőben van. Feleségét Auschwitzban gyilkolták meg.
Műveiből: – Hozzászólás a vízvezeték ügyhöz. = TU., 1928. július 27. –
Irodalom: – Eljegyzések. = TL., 1911. december 24. – Esküvők. = TL., 1912. május 19. – Községi gyűlés. = TL., 1917. július 15. – PLI. Ért. 1917/1918. – DCL. 1929. – Irodaáthelyezés. = TL., 1933. május 13. – Gyászjelentés. –
FODOR JÓZSEF dr. ügyvéd, járásbíró
(Makó, 1905. szeptember 7. – ?)
Szülei: Fodor József kisbirtokos és Molnár Erzsébet. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülőhelyén, a jogtudományi egyetemet Budapesten végezte. 1935-1939 között gyakorló ügyvéd Szegeden. Felesége Sipos Etelka lett. 1939. január 30-tól teljesített szolgálatot a tapolcai Járásbíróságon, mint bírósági jegyző. 1940. december 30-tól kapott járásbírói beosztást. Igyekezett bekapcsolódni a város társadalmi életébe. Aktív tagja volt a Keresztény Társaskörnek. A háború után már Pécsett praktizál ügyvédként.
FODOR LAJOS bíró
(Tapolca, 1845. március 27. – Tapolca, 1895. július 2.)
Nemesi eredetű családja nemzedékek óta Tapolcán élt és gazdálkodott. Paraszti munkája mellett erős közéleti érdeklődés jellemezte. Az 1870-es években hosszú ideig volt un. városgazda, majd 1884. januárjában Flieg József után Tapolca bírájának választották. A helyi közéletet akkor is jellemző támadások hatására rövidesen lemondott. Így írt erről a helyi lap. „Fodor Lajosnak bíróvá történt megválasztását a polgárság általában helyesli, s részben csakis azt sajnálja, hogy az új bíró eddigi állásáról lemondott, miután a városunknak ily pontos és lelkiismeretes jó gazdája már rég óta nem volt.” A városbírói tisztet 1887. január 7-ig látta el és Moyzer Ferencnek adta át. Felügyelő-bizottsági tisztséget vállalt a tapolcai vincellér iskolában és azt haláláig rendben ellátta. Anna leánya Sebestyén Gyula tanító felesége lett.
Irodalom: – Tisztújítás Tapolcán. = Balaton, 1884. január 23. – Halálozás. = TV., 1895. július 7. –
FODOR LÁSZLÓ dr. szolgabíró
(Nagybánhegyes, 1900. – Budapest, 1981. szeptember )
1940. augusztus 1-től, 1942. október 1-ig szolgabíró volt keszthelyi járásban. Ezután a csáktornyai járásba helyezték szolgabírónak. A háború legnehezebb hónapjaiban, 1944. január 15.-től 1945. április 18.-ig a tapolcai járásban volt szolgabíró. Az adott keretek között sikerrel kísérelte meg a törvényes rend kereteinek biztosítását. 1945 áprilisától 1946. június 1-ig a nagykanizsai járás főjegyzője, ezután a pacsai járásban volt főjegyző. A tanácsrendszer bevezetése idején már nem volt a közszolgálatban. Ezután ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd miniszteri osztályfőnök lett. 81 évet élt. A rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – Zm.Arch. –
FOLLY GYULA dr. közgazdász, takarékpénztári igazgató
(Pécs, 1911. július 13. – Szombathely, 1979. január 20.)
Apja dr. Folly Gyula orvos korai halála után özvegye, Csigó Erzsébet, néhai Csigó Pál országgyűlési képviselő leánya három gyermekével 1915-ben Keszthelyre költözött. Gyula itt a premontreieknél tanult és érettségizett. Ezután Budapestre került, ahol a Közgazdaságtudományi Egyetem Külügyi Karán végzett, majd szerzett doktori fokozatot 1937-ben. 1934-ben tisztviselőként kezdett dolgozni a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél. Innen hívták el Tapolcára a Tapolcai Takarékpénztár Rt. megüresedett igazgatói állásának betöltésére. A személye iránti bizalom ekkor elsősorban a Csigó unokának szólt. 1942-ben családjával Tapolcára költözött, s ettől kezdve ez a vidék lett végleges otthonuk. A néhány év alatt (1942-45, ill. 1946-48 között) melyet a bank vezetőjeként Tapolcán töltött, igyekezett megfelelni az előlegezett bizalomnak. Korrekt ügyvezetésével e nehéz időkben is eredményesen működtette a céget. 1945. júniusában a tapolcai sportélet újjászervezése során őt választották meg az alakuló sportklub társelnökének. A badacsonyörsi házat, szőlőt és fenyvest részben anyai örökségként, részben nagynénjétől Csigó Arankától kapta ajándékba. A fenyvest még édesapja telepítette be különleges tűlevelűekkel a század elején. A Tapolcai Takarékpénztár 1948-évi államosításával elveszítette állását. Ettől kezdve feleségével és négy gyermekével együtt állandóan Badacsonyörsön éltek mindaddig, amíg 1964-ben munkát nem kapott Szombathelyen a Ny.-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon. Az 1949-64 közötti nehéz években minden energiáját az egyre ismertebbé váló fenyőgyűjtemény gyarapítására fordította. Ennek érdekében gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki hazai és külföldi szakemberekkel és szervezetekkel. A fenyőgyűjteményt ez időtől kezdték Folly Arborétumnak nevezni. Munkája elismeréseképpen tagja lett a Nemzetközi Dendrológiai Társaságnak. Élete utolsó évtizedében az arborétum ügyeit fokozatosan adta át fiának, Folly Gyula agrármérnöknek. Súlyos szív és érrendszeri betegsége következtében 1979. január 20-án halt meg. Sírja a badacsonyörsi temetőben található.
Irodalom: – A Tapolcai Takarékpénztár közgyűlése. = TV., 1942. április 4. – A Tapolczai Takarékpénztár Rt. közgyűlése. = TL., 1942. április 4. – Június 10: a TSC alakuló közgyűlése = SzÉ. 1945. június 2. –
FONAY TIBOR tanár, pedagógiai szakíró
(Fonyód, 1911. március 13. – Sümeg, 1999. április 26.)
Édesapja vasutas volt. A szegény sorsú de tehetséges fiú Kaposváron járt polgári iskolába majd a tanítóképzőt Pécsen végezte el. Gyakorlóiskolai tanítói vizsgát 1939-ben és 1941-ben tett. 1954-ben kitüntetéssel diplomázik a Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. Az ELTE pedagógia-pszichológia szakpáron már 1967-ben szerzett jeles oklevelet. Egész életét a pedagógia vonzásában élte le. 1930-1941 között Kővágóörsön és Balatonfüreden tanított. 1941-1943-ban a Kolozsvári Fiú Tanítóképzőben tanít, 1943-tól a Pápai Tanítóképzőben. 1946-ban visszakérte magát Kővágóörsre és Révfülöpre. Nemcsak tanító de népművelési ügyvezető, karnagy, segédkántor, könyvtáros, a helyi futballcsapat intézője. Közben híressé vált körzeti iskolát alapít Révfülöpön. Ugyanitt kántor, fürdőegyesületi titkár és egy ideig községbíró. Gazdaképzőt és népfőiskolát teremt. Szervezi a dolgozók iskoláját, az ezüstkalászos tanfolyamot és más kulturális alkalmakat. Szenvedélyes közösségteremtő. 1960-ban Badacsonyban megalakítja a most is működő Egry József Emlékmúzeum Baráti Körét, 1978-ban a Tapolca és Környéke Nyugdíjas Pedagógus Klubját. Mindkét helyen az elnöki tisztséggel is megbízzák. 1946-tól külső munkatársa a Magyar Népi Művelődési Intézetnek. Meghívták a Magyar Népzene Tára c. sorozat munkatársai közé. 1967-től az újjáalakuló Magyar Pedagógiai Társaság titkára egészen 1992-ig. A megyei tagozat első elnöke. Pedagógiai, közéleti tevékenysége irodalmi, szerkesztői ambíciókkal is párosul. 25 könyve, sokszáz tanulmánya, folyóirat- és újságcikke jelent meg. Még csak 21 éves, amikor a Tapolcai Ujságban megjelent bátor hangú írásáért sajtópert indítanak ellene. E hetilap és a Tapolca és Vidéke sok írását közölte, de publikált a Nemzetnevelés, Az Erdélyi Iskola, Katolikus Világ, Néptanítók Lapja, Balatoni Kurír, Pápa és Vidéke, Köznevelés, Könyvtáros, a Napló és elődeinek és más lapok hasábjain. 1947-től körzeti majd járási és megyei szakfelügyelő. 1967-től a funkció megszűntéig Tapolcán a Járási Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője. Ezután a Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, a Megyei Pedagógiai Híradó szerkesztője. 1975. december 31-én vonult nyugdíjba, de ezután sem szakadt el a pedagógiai közélettől. Sok kitüntetése közül legmagasabb az 1970-ben kapott Állami Díj melynek teljes összegét pedagógiai alapítványra adta. 1998 októberében, már nagybetegen kapta meg a Tapolca Város Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet. Jelentős életművet alkotott és hagyott ránk. Hamvait 1999. május 14-én helyezték el felesége mellé a révfülöpi temetőben.
Műveit és a róla szóló irodalmat teljességre törekvően Tölgyesi József: Fonay Tibor [bibliográfia] Veszprém, 1982. – és ennek folytatásaként: – Tölgyesi József: F.T. (1911) Veszprém, 1991. – tartalmazza. Ezután jelent meg: A képzés és önképzés útjain. Veszprém, 1993. – Egy népművelő visszanéz. – Egry József második élete. Veszprém, 1994. – Életem ahogy enyhe jóindulattal azt mások látták. Veszprém, 1994. – Irodalmi őrjáraton Tapolca és környékén. Könyvet a kézbe! Veszprém, 1994. – Veszprém, 1995. – Társszerzők között. Veszprém, 1995. – Pedagógiai ellenponttan. Üröm és öröm a pedagógiában. I. Üröm (Nemszeretem történetek) Veszprém, 1995. – Kórházi képek. Veszprém, 1996. – Pedagógiai ellenponttan. Üröm és öröm a pedagógiában. II. Az öröm (A pedagógia aranyderűje). Veszprém,1996. – Egy élet naplója (Visszhangosan). Veszprém, 1996. – Életem. II. Ahogyan enyhe jóindulattal azt mások látták. Veszprém, 1997. – Életem III. Veszprém, 1998. –
Irodalom: – Eltávozott F. T. pedagógus. = Napló, 1999.április 30. – Emlékezés Fónay Tiborra. (1911-1999) = MPK 1999.2.sz. – Miklós Tamás, P.: F. T. = Villa Filip, +1999. 2 sz. –
FONYÓDI VILMOS kanonok
(Bécs, 1915. július 9. – 1995. )
A gimnáziumot Veszprémben végezte, 1934-ben érettségizett. A szeminárium elvégzése után Angelo Rotta c. érsek, pápai nuncius Budapesten 1939. július 2-én szentelte pappá. Vaszaron, majd Szepetneken volt káplán, majd 1940 decemberétől ideiglenes adminisztrátor. Ezután Bakonyjákóra került káplánnak 1941. március 15-én. 1949. július 25-től egy éven át Tapolcán volt káplán. Ezt a rendkívül nehéz időszakot a hívek összetartásának programja töltötte ki. 1950. június 28-tól Nagykanizsán a Jézus Szíve plébánián szolgált. 1953-tól plébános-helyettes Csopakon, 1961-től püspöki számvevő Veszprémben, 1963. május 17-től ugyanitt zsinati vizsgáztató. 1966-ban keszthelyi plébános lett a Magyarok Nagyasszonya plébánián. Veszprémi kanonok lett 1969. november 13-tól, balatoni püspöki biztos 1970-től. Minden szolgálati helyén sok gondot fordított a templom és a plébániaházak állagának javítására, díszítésére. 80 éves korában hunyt el.
Irodalom: – Pfeiffer –
FORSTER ELEK földbirtokos, képviselő
(Nagykapornak, 1859. – Budapest, 1932. szeptember 4.)
Szülei Forster György és Kollár Klára. A soproni reáliskola elvégzése után a keszthelyi gazdasági főiskolán nyert diplomát. Egy évig gyakornok volt a nagyváradi püspökség uradalmában, majd önállósította magát. Veszprém és Zala vármegyében szerzett bérletet. 1918-ban birtokot vásárolt és jórészt a Nógrád megyei Felsősápon gazdálkodott. Részt vett a gazdatársadalmi mozgalmakban, híve volt a szövetkezeti eszmének. Több mezőgazdasági intézmény és szövetkezet megalapítása fűződik a nevéhez. A Magyar Gazdaszövetség elnöke, az OMGE és a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgató-választmányi tagja. Haláláig a tapolcai Gazdakör örökös elnöke. Igazgatósági tagja a Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezetnek. A Nemzeti Bank váltóbírája, tagja az Országos Kaszinónak, a Balatoni Szövetségnek és a Természettudományi Társulatnak. Darányi Ignácnak a tapolcai kerület hosszú időn át volt képviselőjének bizalmas híve és a helyi Szabadelvű Párt elnöke volt. Később Darányival együtt az alkotmánypárthoz csatlakozott. 1922-től a második nemzetgyűlésben pártonkívüli programmal képviselte a tapolcai kerületet. Itt a mezőgazdaságot, elsősorban a szőlőgazdálkodást érintő kérdésekben interpellált. 1925-ben a Gaál Gaszton vezette agrárpárthoz csatlakozott. Új pártjának programjával lépett fel az 1926-évi országgyűlési választásokon régi kerületében Tapolcán, ahol nagy szavazattöbbséggel választották meg. E tisztében aktívan és gyakorlatiasan képviselte a tapolcai gazdaérdekeket, sokat segített a Balaton-vidéki szőlősgazdáknak. A Gazdakör révén modern gépekkel látta el a falvakat, amit annak lakói közösen használtak. Műtrágyát, olcsó vetőmagot szerzett a gazdáknak évről-évre. Még 1908-ban „gyulakeszi” előnévvel nemességet kapott. Tisztelete jeléül 1923-ban Tapolca díszpolgárává választotta. Budapesten a Kerepesi úti temetőben hantolták el, később hamvait a keszthelyi temetőbe szállították.
Műveiből: – „Megalkuvást nem ismerő keresztény és fajvédelmi alapon…” = TU., 1922. december 24. – Pünkösdre. = TU., 1925. május 31. – A vasútról. = TU., 1927. december 30. – Újévi köszöntő választóimhoz. = TU., 1929. január 6. – Tapolcai választókerületem szőlőbirtokosaihoz. = TU., 1929. március 10. – Álljunk fel! = TU., 1929. augusztus 25. –
Irodalom: – Békássy – Gulyás – MTáL – Sziklay – ZÉL – Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1906. november 5. – Az önzetlen munka jutalma. = TL., 1908.november 15. – Választási rigmusok prózában. = TU., 1922.február 12. – A mandátum. = TU.,1922. február 26. – F.E. nemzetgyűlési képviselővé választása. = TU., 1922.június 4. – Választottunk. F. E. nemzetgyűlési képviselő Tapolca díszpolgára. = TU., 1923.szeptember 2. – F. E. a tapolcai választókerület országgyűlési képviselője. = TU., 1926. december 17. – Képviselőnk a kerületben. = TU., 1928. április 27. – F.E. beszámolója Tapolcán. = TU., 1931.május 31. – F. E. búcsúja választóitól. = TL. 1931. június 6. – F.E. meghalt. = TU.,1932. szeptember 11. – F.E.+. = TL., szeptember 10. –
FÖLDES GYŐZŐ postafőtiszt
(?, 1885. – Budapest, 1950 körül.)
Apja a kisnemesi ősöket számontartó guthori Földes Győző pénzügyi titkár, neves vadászati szakíró, anyja ludányi Kovách Julianna volt. Győző fiuk, az érettségi letételét követően a posta szolgálatába állott. Az 1900-as évek végén került Tapolcára és pontos korrekt szakmai munkája révén szépen haladt előre a hivatali ranglétrán. Felesége Pintér Ida. Itt születtek gyermekei. 1910-ben Győző, 1913-ban Julianna, 1915-en Lajos. Rendszeresen részt vett a tapolcai közélet eseményein. Hiteles, mértékadó embernek ismerték. 1919. augusztus 4-én ő is a vörösök által lefogott túszok között volt. Az 1920-as években felügyelőbizottsági tagja volt a Tapolcavidéki Gazdasági Takarékpénztár Rt.-nek. 1940-ben még a birói tisztségre is jelölték. A háború utolsó éveiben már nem volt Tapolcán. Budapesten élt. Tudjuk, hogy az ostromot szerencsésen túlélte.
Irodalom: – Egy 1919-beli éjszaka emlékezete. = TL. 1929. augusztus 11. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – Tisztújítás Tapolcán = TL., 1940. január 6. –
FRANK BERNÁT kereskedő
(Tapolca, 1858. - Budapest, 1939. február 22.)
Szülei Frank Simon és Herzfeld Róza. Kereskedelmi tevékenységének két fő területe volt. Egyik a tűzifa kereskedés, amely az erdészetekkel ápolt jó kapcsolat révén lehetett gazdaságos a nagy konkurenciaharc közepette. Néha egy-egy nagyobb erdészet teljes tűzifakészletét megvette, mint pl. 1902-ben Festetics Tasziló zsidi erdejének összes cser- és bükk tűzifáját. A tűzifát a megrendelő igénye szerint különböző feldolgozottsági fokon házhoz is szállította. A másik üzletága az oltványkészítés volt. Ezt saját kékkúti birtokán létesített oltványtelepén állíttatta elő megbízható minőségben, mindig az éppen divatos 5-6 fajtából. A kicsiben és nagyban is folyó árusítást a Tapolcai Takarékpénztár főtéri épületének udvarán oldotta meg. Emellett évekig a tapolcai dohány-nagyárudát is kezelte. Az 1930-as évek elején családjával együtt Budapestre költözött. Ott halt meg 81 éves korában.
Irodalom: Tűzifa-eladási hirdetés. = TV., 1902. szeptember 14. – Tűzifa eladás = 1903. október 11. – Tűzifa eladás. = TL., 1904. május 15. – Saját telepemen = TL., 1912. január 21. – Eladó ojtványok. = TL., 1915. március 14., 1916. február 27. – F. B. kékkúti birtoka = TL., 1917. november 4. – Halálozás. = TL., 1939. március 4. –
FRANKL KÁROLY építőmester
(Sankt Johann, 1848. – Budapest, 1899. április 30.)
Karintiában született. Szülei Frankl János és Pót Mária. Olyan építőipari szakiskolát végzett, amely építőmesteri végzettséget adott. Ennek birtokában jogosult volt épületek tervezésére és kivitelezésére, sőt hatósági feladatokat is elláthatott. Az 1870-es évek második felében már Tapolca egyik elismert szakembere, jónevű építő vállalkozója. Sok tapolcai és környékbeli ház építése fűződik nevéhez. A Malomtó keleti oldalán látható „római korinak” tartott kőboltozatos bástya az ő munkáját dicséri. Ő építette pl. a Balatonmelléki Takarékpénztár új épületét, 1896-98-ben irányításával átépítették a polgári fiúiskolát. A temetőkápolna építése is az ő munkája, de sok magánház építésével is megbízták. Szakértő munkát végzett az ezredévi országos kiállítás keszthelyi bizottságában, amiért miniszteri elismerést kapott. Ő építette a badacsonyi Neptun-villát és az északi Balaton-part számos nyaralóját. Felesége a nagymúltú tapolcai Mojzer család Mariska leánya volt, aki 33 évvel élte túl férjét. Sok közéleti feladatot vállalt. Pl. városi képviselő, az Ipartestületnek tisztségviselője, az állami polgári iskolának választott gondnoksági tagja volt. Pénztáros az Önkéntes Tűzoltóegyletben. Segítőkészségéért általános tisztelet övezte. „Frankl Károly úgy családjával, valamint másokkal szemben is tanúsított túlságos jóságának és előzékenységének esett áldozatául. Sötét töprengéssel látta maga előtt a vagyoni bukást és ez siettette elméje elborulását és meg nem érdemlett korai halálát. A város lakossága, ezen az élők sorából oly korán elköltözött derék polgárt, páratlan jószívű embert, önfeláldozó családapát szintén sajnálja és a megboldogult emlékét szívébe zárja”. 51 évesen halt meg. A budai temetőben nyugszik. Posta utcai praxisát Mertl Kálmán építész vette át.
Irodalom: – A Balatonmelléki Takarékpénztár új épülete. = TV., 1894. szeptember 15. – Miniszteri elismerés. = TV., 1897. május 9. – PFI.Ért. 1898/1899. – Építkezés. = BML., 1895. szeptember 7. – + F.K. = TV., 1899. május 7. – Halálozás. = TL., 1932. július 2. – Gyászjelentés –
FRÁTER TIBOR vezérőrnagy, ezredparancsnok
(Nagyvárad, 1889. május 24. – Sáránd, 1964. január 3.)
Apja megyei alispán volt. Az ippi és érkeserűi, rogozi és bélmezei előnevű nemesi családból származó ifjút családi hagyományai a katonaság felé terelték. Előbb azonban elvégezte a nagyváradi gimnázium nyolc osztályát, majd diplomát szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Tartalékos tiszti iskolát végzett és elvégezte a pilótaiskolát is. Zászlós rendfokozattól vezérőrnagyig végigjárta a tiszti ranglétra minden fokozatát. Az első világháborút huszártisztként harcolta végig. A háború után az újjászerveződő magyar légierő szolgálatába áll. Itt egyszerre tanul és tanít. A rádió-navigáció kiváló szakembere lett. Budapesti szolgálati helyei után Székesfehérváron a repülőgép-javító üzem parancsnok-helyettese, majd a repülő kísérleti intézet parancsnoka. 1936-tól a légiforgalom vezetője Szombathelyen. 1937. május 1-től Tapolcára helyezik, ahol repülő alezredesi rangban a Magyar Királyi 3. Honvéd Bombázó Ezred parancsnoka volt Tapolcán. Itt 1939. október 16-ig szolgál. Ekkor elhelyezik és körzetparancsnok lett Debrecenben. 1941- 1942-ben a Honvédelmi Minisztériumban és a vezérkarnál dolgozik. 1942 októberétől a dandárparancsnoki, majd körzetparancsnoki beosztásokban szolgált. 1943-ban megnősült, 1943-1947 között három gyermeke született. 1945-1946-ban kerületparancsnoki tisztséget lát el. Ekkor nyugdíjazzák. Hajdu-Bihar megyei lakhelyén 75 évesen hunyt el.
Irodalom: – Gulyás – Szakály Sándor: A magyar katonai elit. Bp. 1987. Magvető K. – Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Bp. 2001. Ister K.
FRELLER ADOLF asztalosmester
(Csabrendek, 1860. – Tapolca, 1938. május 15.)
Apja Freller Benjámin. Egyike volt azoknak a tapolcai iparosoknak, akik szorgalmas, pontos, megbízható munkájukról, szolid áraikról messze földön ismertek és keresettek voltak. A népiskola elvégzése után asztalos-inasnak állt. 1876-ban szabadult fel. Segédként Pécs, Bécs, Belgrád és Pozsony városok műhelyeiben dolgozott. A szakmát kitanulva fokozatosan haladt előre, majd 1885-ben önállósította magát. Előbb asztalosműhelyt nyitott Tapolcán a Kereszt utcában és azt villanyerőre állítva fokozatosan felfejlesztette, majd 1926-ban megnyitotta fatelepét és épületfa-kereskedését a Keszthelyi úton. Itt nősült, felesége Krausz Sarolta három gyermeket szült neki. Vállalkozását még 1916. november 27-én jegyezték be a Zala megyei Cégbíróságon, asztalosáru-gyártás tevékenységi körrel. A bejegyzést 1924. november 6-án asztalos és fakereskedő tevékenységi körre módosíttatta. A forgalom növelése érdekében jelentős raktárkészletet tartott és kamatmentes részletfizetési lehetőséget biztosított vevőinek. Mások termékeit is forgalmazta, főként hajlított fa- és fémbútorokat. Rendszeresen foglalkozott tanoncok képzésével. Aktívan részt vett az Ipartestület munkájában. Szakmájában eltöltött 60 éves évfordulóján nagy ünneplésben részesítették és megkapta az Országos Iparos Kongresszus elismerő oklevelét is. 78-ik évében agyvérzés miatt bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott. Nagy részvét, méltó szakmai tiszteletadások mellett temették el a tapolcai zsidó temetőben.
Irodalom: – DCL – Györe – ZML Cégjegyzék – F. A. épület-. bútor-asztalos = TV. 1901. április 7. – Nyílt tér. = TL., 1906. március 4. – MIA 1929. – Értesítés. = TU., 1926. február 26. – Halálozás. = TL., 1938. május 14. –
FRELLER JENŐ építész
(Tapolca, 1888. – Tapolca, 1930. október 18.)
Édesapja Freller Adolf asztalos volt, édesanyja Krausz Sarolta. Alapiskoláit Tapolcán végezte. Ezután Budapestre ment, ahol építészeti tanulmányokat folytatott. Az építőmesteri vizsgáit 1913-ban tette le. Az első világháború éveiben tartalékos tisztként szolgált. Hazatérve Tapolcán családot alapított Bichler Ellával, majd építészeti vállalkozást és irodát nyitott a Batthyány és Sümegi út sarkán állt házában. Tapolcán is több jelentős megbízást kapott, de munkásságának jelentős része a környező falvakban és városokban található. Pl. ő kapott megbízást a keszthelyi postapalota kivitelezésére, az ő munkája az 1928-ban elkészült káptalantóti iskolaépület stb. Megbízható, pontos munkáiról volt híres, több értékes építész szakembert indított útnak. Ő alapította 1930-ban a Tapolcai Fűrészüzemet is. Ezt a vállalkozást 1931. március 29-én a Zala megyei Cégbíróságon is bejegyeztette; építőmester, építési vállalkozó, építési anyagok árusítója, gőzfűrész és faipari vállalat tulajdonos megjelöléssel. A megfeszített munkavégzés megbosszulta magát. A tragikusan korán érkezett agyvérzés majd szívbénulás ígéretes pálya ívét szakította meg.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – F.J. = TL., 1913. január 12. – Halálozás. = TL., 1930. október 25. – Halálozás. = TU., 1930. október 26. –
FREUND FERENC ELEMÉR autóműszerész
(Aranyostorda, 1909. augusztus 13. – Tapolca, 1996. szeptember 22.)
Polgári családból származott. Apja Freund Zsigmond az erdélyi műemléképületek, templomok festésére szakosodott vállalkozást vezetett. Iskoláit szülőhelyén végezte. 1924-ben érettségizett a tordai gimnáziumban, majd technikai érdeklődésétől vezetve kitanulta az autószerelést. 1930-ban a román királyi hadseregbe akarták besorozni, ekkor Magyarországra jött és Tapolcára költözött. Itt autószerelő műhelyt nyitott. Személy és teherautót vásárolt, taxizásból és teherfuvarozásból élt. 1930-ban belépett az SZDP-be. 1931-ben megnősült. Nőül vette Spitzer Bertát a tapolcai zsinagóga 10 gyermekes kántorának leányát. Az erősödő zsidóüldözés ideje alatt családjával együtt bujkált. A front elvonultával hazatért Tapolcára. Itt Saly Kálmánnal és Fenyvesi (Fürst) Lászlóval együtt részt vett az SZDP újjászervezésében és a polgári élet újraindításában. Jó fizikai adottságokkal rendelkező sportoló volt. Elsősorban a birkózásban tűnt ki eredményeivel. Szerepet vállalt az újjászerveződő tapolcai sportéletben is. A TSC birkozó szakosztályának elnöke lett. Szakértelmét, műszaki ismereteit kamatoztatva rendbe hozta a lebombázott trafóállomást, ezzel lehetővé tette Tapolcán az áramszolgáltatás megindulását. Részese volt a vízszolgáltatás megindításának is. A kifosztott tapolcai kórházba vaságyakat és matracokat szerzett. Jó kapcsolatait kamatoztatva sokak érdekében közbenjárt a tapolcai igazolóbizottságnál. Működtette a Vacuum Oil Company tulajdonában álló Deák F. u. 7. sz. előtti benzinkutat. Széles körben ismert már-már legendásan bohém természetű ember volt, aki rövid idő alatt tudott jelentős vagyonra szert tenni és azt szét is szórni. Autóvezetésre idomított Susu nevű kutyájával és Aero sportkocsijával országszerte sikert aratott. Az FTC színeiben sportautóval, szóló és oldalkocsis motorkerékpárral több éven át, jelentős versenysikereket ért el. Pl. 1948-ban Bugattiján a tihanyi Grand Prix győztese lett. Autószervizébe messziről idejártak. 1961. júniusában államellenes cselekmények, repülőgéprablás, tiltott határátlépés kísérlete miatt lefogták és 6 év 6 hónap börtönbüntetésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték. Szabadulása után 1968-ban a lesencetomaji Tsz-tanműhelyben lett autószerelő, majd a Budapesti Aszfaltútépítő Vállalatnál dolgozott. 1974-ben ment nyugdíjba. Kalandos élete 87 évesen ért véget. 1991-ben a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta a harminc éves vádak alól.
Irodalom: – Esküvő. = TU., 1931. október 25. – Június 10: a TSC alakuló közgyűlése. = SzÉ. 1945. június 2. – Surányi Endre: Az autóvezető kutya. = Népszava, 1955. 155. sz. –
FRICK ANTAL káplán
(Veszprémfajsz, 1925. február 18. – Veszprémfajsz, 1953. június 7.)
Szülei Frick Ferenc földműves és Czipf Teréz. Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot 1936-1945-ig Veszprémben végezte el. A gimnáziumi osztályokat 1936-tól 1945-ig Veszprémben végezte el. 1943-tól a kisszeminárium növendéke lett. Pappá szentelte Badalik Bertalan püspök 1950. március 19-én szülőfalujában. Első szolgálati helyére, Solymár István plébános mellé Tapolcára 1950. június 1.-vel helyezték. Nem sok időt töltött városunkban, mert szeptembertől már Balatonlellén teljesített kápláni szolgálatot. 1951 decemberétől Várpalotán, 1952. szeptember 11-től Zalabéren, októbertől Paloznakon volt káplán. Súlyos betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. Szülei házában töltötte betegállományát. Ott halt meg 28 éves korában.
Irodalom: – Pfeiffer –
FRIMMEL GYULA tanár, festőművész
(Szebed, 1894. június 14. - Zalaegerszeg, 1979. június 5.)
Felvidéki tanítócsaládból származott. Szülei Frimmel Teofil és Augusztiny Mária. A gimnázium első négy osztályát Nyitrán, a tanítóképzőt Modorban a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte. Itteni tanulmányait megszakította az I. Világháború, ahol háromszor súlyosan megsebesült. Tartalékos századosként szerelt le. Főiskolai tanulmányait ezután, 1919-ben fejezte be. Kedves tanárai voltak: Edvi Illés Aladár, Lyka Károly, Bory Jenő és Stróbl Alajos. Szülei kívánságára állást vállalt az elcsatolt Felvidéken az alsókubini gimnáziumban. Az erősödő nacionalizmus elől áttelepült a megcsonkított Magyarországra. Tapolcán kapott állást a polgári fiúiskolában, melynek tanára volt 1919-től 1935-ig. Közben a tapolcai iparostanonc iskola igazgatását is elvállalta. 1923. június 19-én feleségül vette Dömötör Margitot. Tanítványai nevelését felelősségteljes szeretettel, segíteni akarással végezte. Sokat tett a tehetségek gondozásáért. Legismertebb tanítványa Mikus Gyula volt. Növendékeinek munkáiból évről-évre sikeres bemutatókat rendezett. Tehetséges művésztanár volt. Arcképek, tájképek, csendéletek, olajfestmények, akvarellek, ceruzarajzok meséltek az élet szomorú és vidám dolgairól. 1933-ban festette meg a „Jó Pásztor” c. oltárképet, amely ma is az 1936-ban felszentelt protestáns templomot díszíti. Ő tervezte az 1941-ben felavatott országzászlót is. Tudomásunk szerint sajnos ma már nincs több Frimmel-alkotás városunkban. Részt vett a helyi közéletben. A tapolcai és a zalai sajtóban több írása jelent meg. Vezetője volt a „Csobánc” Ifjúsági Sportegyesületnek. 1935-ben elhelyezték Zalaegerszegre, ahol a polgári fiúiskolában majd gimnáziumban és a Tanítóképzőben tanított. Itt sokat foglalkozott a göcseji népművészet színes mintavilágának vizsgálataival, e formavilág rendszerezésével és továbbfejlesztésével. Sokat dolgozik, szakköröket vezet, kiállításokon vesz részt, díjakat nyer. Mindig visszavágyott Tapolcára. Ápolta a régi barátságokat és visszajárva művelte Szent György-hegyi szőlőjét. Frimmel Gyula életműve méltó arra, hogy Tapolcán emlékét megőrizzük, megbecsüljük.
Műveiből: – Emlékezzünk. = TU., 1925. május 31. – Oktatófilm. = TU., 1930. február 9. – Zala színes tájművészete. = PFI Értesítő Zalaegerszeg, 1940. –
Irodalom: – Deák – VÉL – Kiállítások a polgári iskolákban. = TL., 1933.június 24. – Áthelyezés. = TL. 1935. november 9. –
FRISCH BERNÁT kereskedő
(Beled, 1823. – Tapolca, 1892. október 21.)
Tapolca 19. századbeli életének egyik meghatározó alakja volt. Testvére, Frisch József után 1850 körül Szigligetről költözött Tapolcára. Először ő is a „mindennel kereskedők” közé tartozott. Az 1860-as évektől fokozatosan állt át a borkereskedésre, amit később igazán fia Frisch László futtatott fel. Leánya Pollák Adolfné Frisch Adél volt. A képviselőtestület engedélyével 1872-73-ban felépítette nagykapacitású bolthajtásos pincéjét és első jelentős házát Tapolca főterén. A hatalmas pince csaknem lenyúlt a Malomtóig. Elsők között ismerte fel a magyar bor külkereskedelmi jelentőségét, és a külpiacok hasznát. Házán német nyelvű borreklám-szöveg volt olvasható Ezért először még kigúnyolták, majd mind többen követték példáját. 70 évesen halt meg. Halála okául „tüdőlégdaganatot” állapítottak meg. A család barátja, Dr. Herczog Manó kaposvári főrabbi búcsúztatta. A tapolcai izraelita temetőben sírja még fellelhető.
Irodalom: – Györe – B. Frisch. = Balaton, 1885. április – Gyászjelentés. = TV.,1892. október 22. – Röviden regisztráltuk… = TV., 1892. október 29. –
FRISCH IGNÁC kereskedő, kocsmáros
(Beled, 1832. – Tapolca, 1897. július 4.)
Szülei a Beledről beköltözött Frisch Salamon vándorló ószeres és Frisch Rozália. Valószínűleg Beleden látta meg a napvilágot, de rövidesen már Hegymagason, majd Tapolcán laktak. Neve nem szerepel az 1848-as zsidó-összeírásban, de tudható, hogy ekkor már a család rendelkezett ingatlannal Hegymagason és Tapolcán is. Az 1850-es években vegyeskereskedést működtetett Tapolcán, de bármivel foglalkozott, némi haszon reményében. 1855-ben pl. birkavágásra és kimérésre kért engedélyt a tapolcai képviselőtestülettől, amit meg is kapott. A település mészárosai viszont ezt kifogásolva bepanaszolták a tapolcai bírónak. 1855. április 18.-án Tapolcán kelt egybe a kővágóörsi születésű Gold Máriával, aki hat gyermekkel ajándékozta meg. Gyarapodó családjára tekintettel 1873.-ban új házat kezdett építeni, ámde az akkor hatályos építési szabályok figyelmen kívül hagyásával. Az építkezés folytatását a képviselőtestület letiltotta. 65 évesen agyhűdésben hunyt el. Tapolcán temették, de sírja már nem található.
Irodalom: – Györe –
FRISCH IMRE borkereskedő
(Tapolca, 1891. november 29. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Apja Frisch László borkereskedő, és szállodás, édesanyja Rothauser Hermina. Az izraelita népiskola majd a tapolcai polgári fiúiskola elvégzése után különbözetivel kereskedelmi érettségit tett. A kolozsvári 21. honvéd gyalogezred tartalékos főhadnagyaként teljesített harctéri szolgálatot az I. világháborúban, ahol vitézségéért többször kitüntették. Ezután apja mellett ismerkedett a szőlőtermeléssel és a borkereskedő szakmával. Ekkor rendszeresen tudósította a Borászati Lapokat a Tapolca környék szőlőtermelésének eseményeiről, alakulásáról. A vállalkozást 1921. május 28-án jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság, bor és szeszkereskedelem fő tevékenységi körrel. Neje Székely Erzsébet lett. Apja 1928-évi halála után a cég élére állt. Sokat foglalkozott a család tulajdonában lévő Pannónia szálloda, étterem és kávéház vezetési, korszerűsítési ügyeivel. A gazdasági válság ellenére sikerrel képviselte a cég szerteágazó anyagi ügyeit. 1920-tól tagja volt a Balatoni Társaságnak. Alkotó ereje teljében, családjával együtt lett a holokauszt áldozata.
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Kitüntetés. = TL., 1917. szeptember 23. – Tapolczai borkereskedők… = TL., 1919. április 6. – BÉ. 1921– Háborús emlékéremmel kitüntetettek. = TU., 1930. szeptember 14. – A testület, amely városunk sorsát intézi. = TL., 1930. december 25 – Néhány szó a Pannónia kávéház körül. = TL., 1932. október 29. – Járási ipartestület közgyűlése. = TL., 1938. március 19. –
FRISCH JENŐ borkereskedő
(Tapolca, 1874. október 15. – Bécs, 1920. február 7.)
Apja Frisch Lipót bornagykereskedő volt. Anyja Frisch Julianna. Az izraelita népiskola után, 1889-ben beíratták a Zala-tapolczai Államilag Segélyezett Gazdasági Szaktanítással Egybekapcsolt Felső Népiskolába. Később kereskedelmi érettségit tett és apja mellett dolgozott. 1903-ban megnősült. Felesége Bischitz Helén lett Sopronból. Az 1910-es évek elején érdeklődni kezdett a szőlőművelés szakkérdései iránt. A virágkorát élő Borászati Lapok alapján maga is kísérletekbe kezdett a családi szőlőbirtokon. Ekkortájt többször küldött tudósítást Tapolcáról a Borászati Lapokba. Borkereskedelemmel kezdett foglalkozni és ezt 1911. február 20-án bejegyeztette a Zala megyei Cégbíróságon. A bejegyzést 1916. február 27-én érvénytelenítették. Bischitz és Társa név alatt azonban még tovább működött. A háború kitörése előtt Bécsbe költözött, és ott is megalakította saját borkereskedelmi cégét. Az élet azonban csak néhány évet engedélyezett számára. 40 évesen hunyt el.
Műveiből: – Reflexiók a „lakásmizéria” czímű cikkre. = TL., 1903. január 25. –
Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék. – Eljegyzés. = TL., 1903. március 2. - PLI Ért. 1911/1912 – Tapolcza nagyközség virilistái. = TL., 1911. január 1. – Virilista bizottsági tagok. = TL., 1911. november 5. – Felhívás. = TU., 1920. október 24. –
FRISCH JÓZSEF dr. ügyvéd
(Tapolca, 1900. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Apja Frisch László borkereskedő, anyja Rothauser Hermina volt. Az elemi népiskola osztályait Tapolcán végezte el. Érettségi után jogot tanult. Diplomáját megszerezve, rövid budapesti gyakornokoskodás után Tapolcán nyitotta meg ügyvédi irodáját. Nem számolta fel apja borkereskedelmi cégét, hanem 1924. január 18.-án saját nevén jegyeztette be a Zala megyei Cégbíróságon. Ügyvédi munkája mellett sokat tevékenykedett a város közéletében. 1931-ben az ő kezdeményezésére alakult a Magyar Kárpát Egyesület tapolcai osztálya, amelynek alelnöki tisztét is ellátta. Új turistautakat létesítettek és láttak el turistajelzésekkel, pihenő padokat állítottak fel, balatoni kalauzt adtak ki. 1932-ben őt választották meg a TIAC turista szakosztályának élére. Részt vett a barlangbizottság munkájában. Elnöke majd igazgatója volt a Tapolcai Lecsapoló Társulatnak. Családi örökségként jelentős szőlőbirtokai voltak, amelyeket mintaszerűen kezelt. 1938-ban az újjászervezett Tapolcavidéki Gazdakör szőlő- és borértékesítési osztályát vezette. Amatőr régészként kutatta a Tapolca környéki tájat, gyűjtötte a múlt emlékeit. Cserjési Károly tőle és Dornyai Bélától várta az un. Tapolczai Járási Múzeum megalapítását, hogy a leletek elkallódását megakadályozza. Jelentősnek tudott muzeális gyűjteménye Frisch József elhurcolását és mártírhalálát követően teljesen elkallódott.
Műveiből: – Szőlőművelés. A fekvés és a talaj fontossága. ; A szőlőtermelés megvédése növényi és állati kártevők ellen. ; Borbetegségek kezelése. In. Gazdatanácsadó. Tapolca, 1938. – Tempe völgye feltárása. = TL., 1932. március 12. – Agártetői túra. = TL., 1932. április 9. – Szentgyörgyhegy-Szigliget. = TL., 1932. április 16. – Badacsony. = TL., 1932. május 7. – Hegyen – völgyön. = TL., 1932. július 9. – Mi volt egykor a Szentgyörgyhegy tetején? = TL., 1932. augusztus 13. – A tapolczai közbirtokosság helyzetéről. = TL., 1935. február 23. – A hegyközségi törvényjavaslat. = TL., 1938. január 1. – Olajforrásaink és bauxittelepeink. = TL., 1938. január 22. – A szőlővessző beérettségének megállapítása. = TL., 1940. december 21. – Szervezzük meg a peronoszpóra szolgálatot. = TL., 1940. december 28. –
Irodalom: – ZML Cégjegyzék – Z.vm.ism. – Dornyai Béla: Miféle épület állhatott egykor a Szentgyörgyhegy északnyugati peremén. 1-2-3. közl. = TL. 1932. augusztus 27., szeptember 3., 10. – A Magyarországi Kárpát Egyesület Balatoni Osztálya. = TL., 1932. május 28. – Cserjési Károly: Járási Múzeum. = TL. 1933. augusztus 12. – A Tapolczai Lecsapoló Társulat közgyűlése. = TL. 1935. március 2. – Öntözőtársulat alakul Tapolczán. = TL. 1936. január 25. – Az újjászervezéssel folyamatosan bővül a Gazdakör tisztikara. = TU., 1938. március 13. – Bizottsági tárgyalás a föld alatt. = TU. 1938. május 1. – Miklós Tamás, P.: Római régiségek Révfülöpön. = Villa Filip, 2003. 1-2. sz. –
FRISCH JÓZSEF, id. borkereskedő
(Beled, 1818. – Tapolca, 1883. május 16.)
A későbbi nagy hírű Frisch család borkereskedelmi cégének megalapítója, feleségével, Salamon Erzsébettel és két gyermekével, valamint testvérével Bernáttal együtt az 1840-es évek elején Beledről érkezett Tapolcára. 1847-ben kért engedélyt a tapolcai letelepedésre, amit az erkölcsi bizonyítvány bemutatása után meg is kapott. Korán felismerte a borkereskedelem és a szőlőtermelés összekapcsolásából eredő előnyöket. Bor- és egyéb hazai terménykereskedelem fő tevékenységi körrel működő vállalkozását, Frisch József és fia néven, 1876. július 10-én közkereseti társaságként jegyezte be a Zala Megyei Cégbíróság. Szőlőbirtokait folyamatosan növelte, korszerűsítette. Jelentős vagyont, virágzó gazdaságot hagyott utódaira. Az izraelita hitközség elnökeként sokat fáradozott a felekezeti iskola viszonyainak javításáért. Alkalmanként jótékonysági és közérdekű célokra is juttatott vagyonából. 1860-ban pl. ő is adakozott a MTA Duna-parti székházának felépítésére. 65 évesen hunyt el.
Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – TIEI Ért. 1899/1900. – Vasárnapi Újság, 1860. – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. –
FRISCH LÁSZLÓ borkereskedő, szállodás
(Szigliget, 1862. február 15. – Tapolca, 1928. augusztus 31.)
Apja Frisch Baruch Bernáth, Beledről Szigligetre bevándorolt kereskedő, anyja Arnstein Franciska volt. Még ő kezdett borkereskedelemmel is foglalkozni, de ezt fiai, főleg László és Lipót fejlesztették igazán jelentős üzletággá. A Frisch László borkereskedő céget 1867-ben alapították, de a céget hivatalosan csak 1889. július 24-én jegyezték be. Ennek székhelye és jelentős pincészete a mai Fő tér és Batsányi J. utca sarkán lévő, akkor még földszintes épület volt. A cég gyorsan növekvő forgalma a filoxéravész idején torpant meg. Ekkor amerikai alany-szőlőt telepített és oltványtelepet létesített. „Ojtóháza” az un. Iskolakert területén volt, amely 1910-ben szűnt meg. 1900 –tól, hosszú időre az iskolaszék tagja lett. A tapolcai izraelita hitközség 1907-ben – Dr. Fischer Gyula lemondása után – őt választotta meg elnökéül. Később díszelnöki titulust kapott. Ezt a tisztet haláláig látta el. Elnöke volt a Chevra Kadisa – Szent Egyletnek is. Frisch László az 1880-as évektől a tapolcai gazdasági élet egyik meghatározó alakja volt. 1890-ben Veszprémből hozott feleséget, Rothauser Herminát. Fő részvényes volt a Hatosi malomnál létesített Sertéshízlalda és Húsipari Rt.-nek, egyik alapítója és igazgatója a tapolcai jéggyárnak. Alelnöke volt az OMKE tapolcai kerületének. Egyik vezetőrészvényese és igazgatósági tagja a Tapolczai Takarékpénztár Rt-nek, és a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének. Szentháromság téri házán 1911-ben teljes átalakítással és emeletráépítéssel kialakította a város egyik legimpozánsabb épületét, a Pannónia Szálló és Vendéglőt ill. a kávéházat, amely évtizedeken át Tapolca társadalmi-kulturális eseményeinek fő színhelye volt. A 15 elegánsan berendezett szobával, központi fűtéssel, fürdőszobákkal berendezett szálloda fővárosi színvonalat képviselt. A szállodát kéttermes étterem és kávéház tette teljessé. Badacsonyi, szigligeti és poszdombi szőlőivel alapító tagja volt a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének. Tagja volt a Balatoni Társaságnak is. Virilistaként és választott képviselőként is részt vett a képviselőtestület munkájában és ott több fontos ügy megoldásában vett részt. Pl. Vasúti átjárók kiépítése, villanytelep létesítése és korszerűsítése stb. Részvényesként is részt vett a Barlangbizottság munkájában. Szőlőinek forgatásakor előkerült régészeti leleteket összegyűjtötte. Ez képezte fia dr. Frisch József ügyvéd gyűjteményének alapját.
Sírja a zsidótemetőben még megtalálható.
Műveiből: – Közgazdaság. = TV., 1898. március 13.–
Irodalom: – Györe – ZML Cégjegyzék – Mayer Dénes: A tapolcai zsidóság története. Kézirat. 199l. – A mi tavaszunk. = TV., 1897. március 28. – Tanulmányút. = TL., 1904. május 8. – Elnökválasztás. = TL., 1907. január 1. – Építkezés Tapolczán. = TL., 1911. január 15. – Kávéházmegnyitás. = TL., 1911. október 29. – AZ O.M.K.E. közgyűlése. = TL., 1912. szeptember 15. – A Tapolczai Jéggyár Rt. = TL., 1917. április 29. – BÉ.1921. – A villanytelep sorsa. = TL., 1926. február 28. – Halálozás. = TU., 1928. szeptember 9. –
FRISCH LÁSZLÓNÉ ROTHAUSER HERMINA nőegyleti elnök
(Veszprém, 1870. július 10. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Szülei Rothauser Ignác veszprémi kereskedő és Manovill Henriett Eszter. Szülei vallásos nevelésben részesítették, iskoláit szülővárosában végezte. 1890. május 20-án Veszprémben házasságot kötött Frish László tapolcai borkereskedővel. A kor szokásai szerint ekkor a férjezett jómódú zsidó nők szinte kötelességszerűen vállaltak szerepet a szegény-sorsúak gyámolításában. Tisztséget vállalt a Krajczár Egyletben, támogatta a városi kulturális rendezvényeket, de legfőképpen és egyre aktívabban a Jótékony Izraelita Nőegylet munkájában vett részt. Így közel három évtizedes munkálkodása után 1919-ben, Pollák Adolfné halálával megüresedett elnöki tisztségbe is megválasztották. A háború utáni szegénység és a felszított zsidóellenesség légkörében rendkívüli nehézségek között szervezte az egyesület akcióit. Férje halála után 1928-ban visszavonult a nyilvános szereplésektől. Özvegységében is részt vett a segélyszervezetek munkájában, de felelős tisztséget már nem vállalt. 74 évesen terelték gettóba, majd hurcolták Auschwitzba, ahol mindjárt a gázkamrába küldték.
Irodalom: – Györe – Köszönetnyilvánítás = TL. 1926. január 7. –
FRISCH LIPÓT bornagykereskedő
(Tapolca, 1846. – Tapolca, 1910. május 11.)
Apja Frisch József Beledről bevándorolt kereskedő, anyja Salamon Júlia. A kétéves Leopoldot már Tapolcán írták össze 1848 nyarán. Tapolcán töltötte gyermekkorát, itt járt elemi iskolába. Tanulmányokat folytatott Sopronban és Grazban is. Hazatérve megnősült, elvette Frisch Júliát. Megalapította saját borkereskedelmi cégét, amelyet folyamatosan bővített, fejlesztett. Megértve az idők szavát „Árujával a külföldet kereste föl; üzletét úgy alapozta, hogy az ország egyik első cégévé vált, modern berendezése és szolid üzleti eljárása révén.” Jelentős vagyont gyűjtött. Szőlőbirtokainak jelentősebb része a Szent György-hegy keleti részén, valamint Badacsonyban voltak. Alapító tagja és húsz éven át, vezető igazgatója ill. elnöke volt a Balatonmelléki Takarékpénztárnak és ezzel az általa alapított segélyegyletnek. Évtizedeken át virilista tagja volt a városi képviselőtestületnek, sőt hosszabb időn át még az elöljáróságnak is. Az építési és szépészeti bizottság elnökhelyettese volt. Alapító részvényese és igazgatósági tagja a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének. Választmányi tagja volt a Tapolczai Villamossági Részvénytársaságnak és a Kaszinó Egyesületnek. Tevékenyen részt vett a Tapolczai Rétlecsapoló Társaság vezetésében. Hosszabb időn át elnöke volt a tapolcai izraelita hitközségnek és haláláig a képviselőtestületnek. Tagja volt Zala vármegye törvényhatóságának. „Ő volt a megtestesült kedélyesség és társas életünk egyik központja. A mai kor gyermeke már nem tud olyan szépen élni, mint ő élt. A komoly eredményes munkából bőven kivette a részét, de nem zárkózott el azon kötelességek elől sem, mit a vagyon birtoklása ró, humánus szempontból annak tulajdonosára. Érzéke volt minden iránt mi a fejlődést és haladást előmozdította. Nem zárta el lelkét pénzével, mint ezt sokan teszik, hanem áldozott szívesen úgy hazafias, mint kulturális, valamint felekezeti célokra is.” Az óriási kapacitású Frisch-pince egyik részlete Szent Antal Bormúzeum névvel, borászati kiállítás feladatkörrel 1997. és 2019. között állt az érdeklődők rendelkezésére, benne a hatalmas 750 hektoliteres üvegzománcos szigetelésű betonhordóval, és a sajnos erősen megrongált monogramos címerrel. 64 éves korában bekövetkezett halálát idült cukorbaj okozta. Családi síremlékük az izraelita sírkertben még megtalálható.
Irodalom: – Györe – Ezüstlakodalom. = TV., 1894. november 17. – A város építési és szépészeti bizottsága = TV., 1895. október 6. – Szőlőkultúra a Szent-György-hegyen. = TV., 1899. augusztus 13. – Tanulmányút = TL. 1904. május 8. – Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1908. november 5. – A vármegye virilistái. = TL., 1908. december 18. – Weiler Kálmán: F L. = T L. 1910. május 15. – A 104. számú hordó. –
FRISCH LIPÓTNÉ, Frisch Júlia nőegyleti elnök (Tapolca, 1850. – Tapolca, 1908. május 22.)
Szülei Frisch Bernát és Salamon Anna, jó nevelést biztosítottak számára. Férje vagyonos bornagykereskedő volt Tapolcán, és igazgatója a Balatonmelléki Takarékpénztárnak. Vagyonuk lehetővé tette, hogy gyakran és jelentős összegekkel jótékonykodjanak. Ezekben gyakran Frisch Júlia volt a kezdeményező. 1895.-ben pl. komoly összegű alapítványt tett „hogy annak kamatai évről-évre a záróvizsgálatok alkalmával az izr. elemi iskola oly szegény és szorgalmas tanulójának kiadassék, ki polgári vagy középtanodában szándékozik folytatni tanulmányait.” Később hasonló alapítványt tett a polgári iskoláknál is. Sokáig elnöke volt a Tapolczai Izraelita Jótékony Nőegyletnek, ahol megszervezte és irányította a szegények rendszeres segélyezését, gyakran felekezeti különbség nélkül. Aktivitása igazán a Tapolcza és Vidéke Kórházegyesület alapító elnöki posztján végzett munkájában teljesedett ki. 58 évesen hunyt el. Férjével közös sírja a tapolcai zsidó temetőben található.
Irodalom: – Alapítvány. = TV., 1895. június 2. – Halálozás. = TL., 1908. május 24. – A kórházegyesület. = TL., 1909. április 11. – Gyászjelentés –
FÜLÖP ISTVÁN tanár, helytörténész
(Megyehíd, 1913. május 10. – Zalaegerszeg, 1975. október 26.)
Tanítói oklevelét 1934-ben szerezte a kőszegi tanítóképzőben. 1938-tól öt éven át a csácsbozsoki iskola, majd a Téli Gazdasági Szakiskola tanára volt. A háborút szerencsésen túlélte és 1945-től a Zalavármegyei Népművelési Hivatal munkatársa lett. 1946-ban megszervezte a Zalai Táj- és Népkutató Intézetet, melynek 1950-ig vezetője volt. Rövid tanítóskodás után a Zala megyei Levéltár munkatársa, majd 1953-57 között a megyei könyvtár vezetője lett. 1957-ben a forradalomban játszott szerepe miatt elbocsátották, majd letartóztatták és elítélték. 1963-ban került szabadlábra ekkor tanító volt. 1968-73-ig ismét a megyei könyvtár munkatársa. 1975-ben történt nyugdíjazásáig a Magyar Olajipari Múzeumban dolgozott. A zalai helytörténeti kutatás jelentős személyisége volt és szenvedélyes gyűjtő. Először tett sikeres kísérletet Tapolca történetének monografikus feldolgozására. Az ötszáz oldalas kézirat a tapolcai könyvtárban található. Adatai mindig pontosak, leellenőrizhetők. Jelentős helytörténeti magánkönyvtárat gyűjtött melyek egy része a tapolcai helyismereti gyűjteménybe került.
Műveiből: – A magyar néprajztudomány feladatai. Haladó Zaláért. Zalaegerszeg, 1948. – Gönczi Ferenc élete és néprajzi munkássága. = Göcseji Helikon, 8. Zalaegerszeg, 1976. –
Irodalom: – ZÉL – F.I. = Göcseji Helikon 8. Zalaegerszeg, 1976. –
FÜLÖP KÁROLY cipészmester, tűzoltóparancsnok
(Tapolca, 1862. – Tapolca, 1941. január 17.)
Szülei Fülöp József és Pethő Katalin.A tapolcai elemi iskola elvégzése után szülei inasnak adták. Kitanulta a cipész szakmát és 1888-ban a katonaévek kitöltése után, mint cipészmester önállósította magát Tapolcán és közel ötven éven át közmegelégedésre űzte az iparát. Feleségül Laskai Máriát választotta. Munkája, családja mellett mindig jutott ideje és energiája a köz érdekeinek képviseletére. 31 évig volt Tapolca elöljárója, esetenként az elöljáróság elnöki tisztét is ellátta. 15 éven át látta el a közgyám feladatait. A Tapolcai Tűzoltó Egyesületnek 40 évig volt tagja, 10 évig, mint tűzoltó, majd alparancsnok, 1910-től, 20 éven át pedig főparancsnoka volt az egyesületnek. Mikor öregkorára tekintettel lemondott e sok elfoglaltsággal járó tisztségről, és helyette fiát, Fülöp László tanítót választották meg, őt magát, önzetlen munkájának elismeréseként a testület örökös tiszteletbeli főparancsnokává választotta. Fülöp Károly kimagasló tagja volt a tapolcai iparostársadalomnak. Sokat tevékenykedett a tapolcai Ipartestületben, amelynek 9 évig elnöke volt. Halálát az egész város gyászolta. „Fülöp Károly életében emlékoszlopot állított az önzetlen munkának és eredményes tevékenysége méltó, hogy példakép állíttassék az ifjabb iparosgeneráció elé.”
Irodalom: – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – Községi választások. = TU., 1921. november 20. – F K. ünneplése. = TU. 1937. március 14. – F K. = TV. 1941. január 25. – A tapolcai tűzoltóság gyásza. = TL. 1941. január 26. – Mayer Dénes: Adatok a tapolcai önkéntes tűzoltó egylet történetéhez. In. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei. 1. Tapolca, 1990. –
FÜLÖP LÁSZLÓ tanító, túzoltóparancsnok
(Tapolca, 1898. június 7. – Tapolca, 1963. május 5.)
Édesapja Fülöp Károly csizmadiamester, édesanyja Laskai Mária volt. Az elemi és polgári iskola osztályait Tapolcán végezte el. Ezután Csurgóra került az ottani tanítóképzőbe, ahol 1917-ben jeles oklevéllel kapott tanítói képesítést. A tapolcai fiúiskolába meghirdetett pályázat keretében Koncz Józseffel együtt 34 jelentkezőből választották ki 1917. augusztusában. Szeptemberben foglalta el első és utolsó munkahelyét. Megbízhatósága, megfontoltsága közismert volt, szülők és gyermekek előtti tekintélye egész pályafutása alatt töretlen volt. Az 1920-as, 1930-as években óraadóként tanított a tapolcai ipariskolában is. Az államosítás előtti időszakban egy ideig az igazgatói teendőkkel is megbízták. Jegyzője volt a Tapolcai Ipartestületnek. 1960-ban ment nyugdíjba. 1927-1930 között a Tapolcai Ujság főmunkatársa volt, a lapban számos publikációja jelent meg. A II. világháború éveiben határvadász alakulatával Rahó és Kőrösmező térségében teljesített katonai szolgálatot. Hadnagyként szerelt le. Szívesen gazdálkodott a családi csobánci szőlőben, de szabadidejének szinte minden percét a tapolcai tűzoltó-egyesületben hivatástudattal végzett munkája töltötte ki. Édesapja tűzoltó főparancsnoki tisztségének meghagyásával 1918. február 3-án Fülöp Lászlót választották meg alparancsnoknak. 1924. májusában átvette a tapolcai önkéntes tűzoltó-egyesület parancsnoki tisztét. Vezetésével több halaszthatatlan szervezési intézkedést hoztak, és fejlesztéseket végeztek (létszámbővítés, tűzjelző rendszer kiépítése, szivattyúház létesítése, tanfolyamok megszervezése stb.) 1938-ban édesapja 75 éves korára tekintettel végleg átvette a tapolcai tűzoltók főparancsnokságát. Újabb technikai fejlesztéseket végeztek és megkezdték a légoltalmi szolgálattal létesítendő együttműködés kiépítését. A tűzoltóság élén 1956-ig maradt, tisztét akkor vette át tőle Tóth László. Közben évtizedeken át ellátta a Katolikus Kör ill. a Keresztény Társaskör és 1932-től a Magyar Turista Egyesület Balatoni Osztálya könyvtárosi feladatait is. Tapolcán a régi temetőben nyugszik.
Műveiből: – „Szerencsére épített tűzbiztonság”. = TU., 1930- április 6. –
Irodalom: – Tanítóválasztás Tapolcán. = TL., 1917.augusztus 12. – Keresztény Társaskör közgyűlése. = TU., 1924. november 23. – Tűzoltó vizsgát tett. = TU., 1925. október 23. – Köszönet Fülöp Lászlónak. = TU., 1930. január 19. – Mayer Dénes: Adatok a tapolcai önkéntes tűzoltó egylet történetéhez. = TVMK. 1. 1989. Tapolca, 1990. –
FÜRST (FENYVESI) LÁSZLÓ sportvezető
(Tapolca, 1907. április 27. – Budapest, 1993. december 3.)
Apja Fürst Simon tapolcai kiskereskedő, anyja Grosz Gizella volt. Fiukat is erre a pályára szánták. Az izr. elemi népiskola elvégzése után a polgári iskolát járta ki, majd apja kereskedésében tanulta ki a szakmát. Apja halála után 1932 év végétől egyedül vezette az üzletet. Élete értelmét azonban a sport adta meg. Bár több sportágban is jeleskedett, de igazi sikereit a sportújságírásban és a sportszervezői tevékenysége során érte el. 1930-tól a Tapolczai Lapok sportrovatának állandó vezetője volt. 1935-től irányította a Balatoni Kurír sportrovatát is. 1931-től a Tapolcza Járási Levente Sport Intéző Bizottság alelnöke volt. Szakosztályelnöke volt az országos sikereket elért tapolcai asztali-teniszezőknek. 1932-től a TIAC futball-szakosztályát vezette. Maga is jól játszott, de ha kellett, bíráskodott is. 1935-től a Magyar Ökölvívó Szövetség Északnyugati Kerületének tanácstagja lett. Megírta a tapolcai járás futballsportjának történetét a kezdetektől az 1930-as évekig, de sajnos a kézirat elkallódott. Az 1936-ban alakult Balatoni Sport Intéző Bizottság elnökévé választották. Bár hivatalos névmagyarosításáról nem tudunk, a harmincas évek végétől kezdve a Fenyvesi nevet is használta. Néhány évig magántisztviselőként, könyvelőként dolgozott. Hosoff Irmával alakított családot. 1939-ben Tapolcán született Mária leánya. Munkaszolgálatosnak hívták be és a háború viszontagságit szerencsésen túlélte. Hazatérve a szociáldemokrata párt ügyvezető titkáraként lett községi képviselő és a számvizsgáló bizottság tagja. 1945 májusában hozzáfogott az új sportegyesület a Tapolcai Sport Club (TSC) szervezésének. Rövidesen a fővárosba költözött és több kis csapatnál volt edző. Edzette a Kecskeméti Dózsa és az Újpesti Dózsa csapatait is. Kéziratos tapolcai sporteredmény-listája a városi könyvtár helyismereti gyűjteményében van.
Műveiből: – A TIAC egy éve. = TL., 1931, július 11. –
Irodalom: – F. L. lett a TIAC foottball-szakosztályának vezetője. = TL., 1932. március 12. – A Magyar Ökölvívó Szövetség = TL., 1935. április 13. – Hivatalosan is megalakult a Balatoni Sport Intéző Bizottság. = TL., 1936. február 15. – Az első sportértekezlet. = Szabad Élet, 1945. május 26. –