Találatok száma: 62
TÁBOROSI ELEK kőbánya-igazgató
(Sümeg, 1922. szeptember 21. – Tapolca, 2001. október 30.)
Kőbányász dinasztiából származott és természetes volt, hogy maga is ezt a foglalkozást folytatja. 15 éves korától dolgozott a sümegi, zalahalápi, nemesgulácsi és alsósági kőbányákban, majd az 1930-as évek végén Franciaországban. 1943-ban vonultatták be katonának. Erdélybe, Tusnádra került, majd csapattestével komolyabb összecsapás nélkül Budapestig vonult vissza. A német csapatok részéről tapasztalt atrocitások hatására az ostrom kezdetén társaival átállt a szovjetekhez és jelentkezett a németek ellen harcolók közé. A Budai Önkéntes Ezred katonája lett. Csapatteste súlyos veszteségeket szenvedett, ezért kivonták a harcvonalból és az 1945 áprilisában Jászberényben megalakult 1. magyar hadosztály utászzászlóaljának szakaszparancsnoka lett. 1946-ban leszerelt és Zalahalápra jött vissza kőbányásznak. Rövidesen pártiskolára küldték, majd kijárta a gazdasági és műszaki akadémia évfolyamait is. 1949-től az uzsai bányaüzem vezetője, 1953-ban kinevezték az uzsai kőbánya igazgatójának. Ezen a poszton 27 évig, nyugdíjazásáig dolgozott. Céltudatos és emberséges vezetőnek ismerték. 81 évesen a tapolcai kórházban hunyt el. Sírja a régi tapolcai temetőben található
Irodalom: – Józsa Benő: A budai önkéntes. = Napló, 1987. április 4. – Gyászhírek. = Napló, 2001. november 3. –
TÁBY MIHÁLY plébános
(Tábpuszta, 1620 körül – Veszprém, 1680 körül)
Tábi és Keczel Szécséni előnevű magyar nemesi családból származott. Nevét egykori birtokáról a Nógrád megyében fekvő Tábpusztáról vette. Bécsben a Pazmaneum esztergomi növendéke. Az intézeti esküt letette1642.május 1-én. Alszerpappá szentelte 1645.október 23-án Duano János bécsújhelyi püspök, Bécsben a püspöki házi kápolnában, szerpappá 1646.február 24-én és ugyanott áldozópappá is 1646.március 17-én. Egyik okirat 1652-től veszprémi kanonokként említi. 1653-ban egy jegyzőkönyvben somogyi főesperesként találkozunk a nevével. 1655-ben kanonoki jövedelméről lemondani és a bencés rendbe lépni szándékozott. Ezért eladta birtokait, de szerzetbe lépési szándékairól később lemondott. Zalai főesperes lett majd 1662-től tapolcai plébános. Mint ilyen, bemutatta a káptalanban Gyulaffy Kristófnak 1617.június 28-án írt magyar nyelvű bevalló levelét. E szerint a tapolcai plébánosnak ideiglenes használatra adja a csobánci kápolnához tartozó két hold szőlőjét (a csobánci hegyen az un. Kulcsár-szőlőt) azzal a kötelezettséggel, hogy a Szentháromság tiszteletére újonnan épült csobánci kápolnában addig is, amíg oda külön lelkész mehet, minden második vagy harmadik vasárnapon szentmisét mondjon és prédikáljon. Tapolcai plébánosi szolgálatának történéseiről és halálának körülményeiről részleteket nem tudunk.
Irodalom: – Pfeiffer –
TAKÁCS GÉZA cukrász
(Sárvár, 1855. – Köveskál, 1932. február 7.)
Iskoláit szülővárosában végezte. Szakmáját is ott szerezte. A századforduló előtti években bukkant fel Tapolcán. Cukrászműhelyt és üzletet nyitott Fischer dr. házának sarkán. A nyári fagylaltszezon végétől üzletmenete fellendítésének érdekében akkor újszerű koktél partikat szervezett, amelyek kedvenc itala gyakran a tojás-koktél volt. Talán ő volt az első, aki 1914 nyarán üzlete elé asztalokat és székeket kitéve a vendégforgalom egyrészének szabadtérre kihelyezésével kísérletezett Tapolca főterén. Bekapcsolódott a település közéletébe, így is igyekezett kuncsaftokat szerezni Felesége a köveskáli születésű Borbély Kornélia is segített neki. Termékeit kedvezően fogadta a tapolcai vásárlóközönség. Híres dobostortája, habos süteményei megjelentek a tapolcai családok ünnepi asztalain is. A nehezülő gazdasági viszonyok miatt azonban nem tudott tartósan talpon maradni. Közel egy évtizednyi küszködés után felszámolta tapolcai boltját. Az 1908. szeptember 20.-án Tapolcán született Géza fiuk folytatta a cukrász szakmát. Felesége szülőfalujában 77 évesen hunyt el.
Irodalom: – A tapolczai kath. Nőegylet karácsonya. = TL., 1910. január 1. – Községi gyűlés. = TL.,. 1914. július 5. – Halálozás. = TL., 1932. február 13. – Halálozás. = TU., 1932. február 28. –
TAKÁCS JENŐ id. dr. közjegyző
(Sümeg, 1852. március 3. – Sümeg, 1940. április. 2.)
Apja dr. Takács János ügyvéd. Középiskoláit Sopronban végezte, a jogakadémiát pedig Győrben. 1875-ben szerezte meg ügyvédi oklevelét. Pályáját Nagykanizsán kezdte meg, mint királyi közjegyző-helyettes. 1878. április 22-én Zalaszentmihályon nőül vette Skublics Máriát. 1877-ben Tapolcára nevezték ki közjegyzőnek, amely tisztségéről negyven esztendei munkássága után, 1916. decemberében saját kérelmére mondott le. Ez idő alatt igen jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki, melynek elismeréséül Zala vármegye közgyűlése a vármegyei törvényhatósági bizottság örökös tagjává választotta meg. Jelentős vagyonnal rendelkezett. A századforduló táján a tapolcai járás virilistáinak élmezőnyéhez tartozott. Éveken át elnöke volt a Balatonmelléki Takarékpénztár Részvénytársaságnak, felügyelő-bizottsági tagja a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek. A Balatonvidéki filoxéra ellen védekező egyesületnek több éven át elnöke volt, majd a gazdakör elnökhelyettesi tisztét is betöltötte. Egyik alapítója és igazgatósági tagja volt a Tapolczai Villamossági Rt.-nek. A helyi kulturális élet egyik élesztőjeként egy ideig a Tapolcai Kaszinó elnöke volt és elnöki tisztséget töltött be a római katolikus hitközségben. Fiatal éveiben szépirodalommal is foglalkozott, több önálló kötete, verses könyve jelent meg. Sok verse jelent meg a Tapolczai Lapok hasábjain is, rendszerint TAPOLCZA álnéven ill. szerényen római számmal jelölve. Jelentős földbirtokai voltak Igricén és Sümeg környékén. Nyugalomba vonulása után eladta tapolcai házát, szőlőjét és a család igriczei birtokára költözött. 89 évesen hunyt el. Sírja a sümegi temetőben van.
Művei: Költemények. I-II. (Kiadta Bátorfi Lajos) Nagykanizsa, 1870. és Győr, 1872.
Irodalom: Békássy – Szinnyei. - Kik fizetnek járásunkból legtöbb adót? = TL., 1906. november 5. - Új közjegyző Tapolcán. = TL., 1917. január 21. - T. J. = TL., 1917. február 11. T. J. tisztelői… = TL., 1917. február 11. - Halálozás. = TL. 1940. április 6. - Halálozás. = TV., 1940. április 6. – Gyászjelentés –
TAKÁCS JENŐ dr. ifj. közjegyző
(Tapolca, 1883. december 2. – Sümeg, ?)
Elemi iskoláit Tapolcán, a középiskolát a keszthelyi főgimnáziumban végezte 1901-ben. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta majd 1906-ban avatták doktorrá a kolozsvári tudományegyetemen. Önkéntesi évét a cs. és kir. 16. debreceni huszárezrednél szolgálta. Ügyvédi vizsgáját 1910-ben tette le Budapesten. 1910-1914-ig Tapolcán édesapja közjegyzői irodájában, mint közjegyző-helyettes működött. 1912. július 27.-én Mihályfán volt az esküvője Forintos Irmával. A világháború kitörésekor 1914-ben hadnagyi rangban vonult be a székesfehérvári 10. huszárezredhez. A szerb, olasz és albán frontokon harcolt a háború végéig. 1918. november 10.-én, mint tartalékos százados, több kitüntetés birtokosaként szerelt le. Nyomban elfoglalta közjegyzői hivatalát Sümegen. Örökölt birtokairól jelentős jövedelmet húzott. A vármegyei törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület virilista tagja volt.
Irodalom: – Békássy –
TAKÁCS MÁRIA (MÁRTI) könyvtáros
(Padrag, 1948. augusztus 9. – Tapolca, 2008. december 16.)
Nehéz gyermekkor jutott neki. Szülőhelyén végezte el az általános iskolát, amelynek befejezése után munkába kellett állnia, hogy hozzájáruljon a nehéz körülmények között élő család megélhetéséhez. A helyi termelőszövetkezet kertészetében dolgozva tanulni kezdett és 1968.-ban technikusi képesítést szerzett. Férjhez ment és Tapolcára költözött, ahol ismét munkába állt. Rövid életű házasságából egy leánygyermeke született. 1970 márciusában került a tapolcai könyvtárba. Gyermekének nevelése mellett a munkahelyén végzett, nagy figyelmet, szakértelmet igénylő tevékenységek, munkafolyamatok ellátásához ismét tanulnia kellett. Több szaktanfolyam elvégzése után megszerezte a főiskolai oklevelet. Időközben több beosztásban és munkaterületen kipróbálhatta magát, végül a könyvtár állománygyarapító és feltáró munkájának megszervezésében találta meg igazi feladatkörét. 1980-tól nyugdíjba vonulásáig a városi könyvtár csoportvezetőjeként dolgozott. Nagy szerepe volt a gyűjtemény kialakításában és az integrált könyvtári rendszer megszervezésében. Alkotó módon végzett munkája mellett sokat tett fiatalabb munkatársai továbbképzéséért és az intézményben gyakorlati idejüket töltő főiskolai hallgatók gyakorlati képzéséért. 35. év munka után kapta meg a Tapolca Közművelődéséért kitüntetést. 2007 januárjában vonult nyugdíjba, de mindjárt felkérték a tapolcai Széchenyi István Szakképző Iskola könyvtárának gondozására, de ezt a munkát éppen csak elkezdhette. 60 éves korában rövid,
súlyos lefolyású betegség végzett vele. A padragi temetőben nyugszik.
Műveiből: – „Régi emlékek, régi emberek” = TK. 2002. –
Irodalom: – T. M. könyvtáros. = Könyvtári Levelező Lap 2009. 1. az. – Gyászjelentés = Napló, 2008. –
TAKÁCS SÁNDOR drogista
(?, 1907. – Auschwitz, 1944. július 8.)
Szülei Takács Vilmos és Fürst Gizella. Kereskedelmi iskolába járt. Több drogériában és vegyi-árú kereskedésben szerzett gyakorlatot. 26 évesen önállósította magát.1933 év elején megvásárolta Dr. Somogyi Józsefné tapolcai illatszertárát. Kozmetikai szerek, állatgyógyászati termékek, növényvédő-szerek, foto-cikkek legolcsóbb beszerzési helyeként hirdette magát. Nem lett vagyonos, de az eléggé forgalmas drogéria hasznából tisztességesen el tudta tartani családját. 1935-ben családot alapított, feleségül vette Wirth Erzsébet Gabriellát, akitől 1936-ban Tapolcán született Péter fia. 37 évesen egész családjával együtt Auschwitzba hurcolták és maradéktalanul elpusztították.
Irodalom: – Hirdetmény. = TU., 1933. február 26. – Kötszerek, mentőszekrények = TL. 1933. július 22. – Tavaszi öröm a fotósoknak = TU. 1934. május 13. – Növényvédő-szerek. = TL., 1940. május 11. – Vigyázat! = TL., 1940. április 20. – Szappan nélkül is = TL. 1942. augusztus 8. –
TAKÁCS SÁNDOR id. cukrász, tejszövetkezeti kezelő
(Sárvár, 1866. augusztus 6. – ?, ?)
Apja Takács Sándor sárvári bábsütőmester, anyja Kozma Zsuzsanna. Gyermekkoráról nincsenek ismereteink. A cukrászmesterséget szülőhelyén és Szombathelyen tanulta ki. Mestervizsgát tett és az 1890-es évek elején Tapolcára jött. Cukrászdája a Főtéren volt, ahol kezdetben jó forgalma volt. Különösen nyaranta volt jövedelmező a fagylaltárusítás. Hosszabb távon azonban a cukrászda üzemeltetése még nem volt kifizetődő Tapolcán.1900 decemberében alakult Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezete, ahol – mint volt cukrászt – tejkezelőjének, üzletvezetőnek választotta. 1901. december 1.-én felesége a csopaki születésű Kajdi Jolán Gizella lett. 1905-ben tőle született Sándor, Jenő nevű fia. Lelkesedett minden kulturális mozgalom iránt. Aktív tagja, a századforduló éveiben alelnöke volt a Tapolcai Iparos Ifjak Önképző Körének. A kör 1903 karácsonyán alakult dalárdájának, melyet Grünberger Bernát főkántor vezetett, ő lett a helyettes karnagya. Az egyesület könyvtárát hosszú éveken át kezelte.
Irodalom: – Felszólittatnak mindazok… = TV. 1897. február 21. – A tapolczai iparos ifjak „Önképző Köre” = TV., 1900. szeptember 30. – Eljegyzés. = TV. 1900. október 14. – A Tapolczán alakult Tejszövetkezet = TV., 1900. október 14. – A Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezete = TV. 1900. november 28. – Az Önképző Kör dalárdája = TL. 1903. december 13. –
TAKÁTS IMRE szolgabíró
(Szentiván, 1863. január 17. – ? , ?)
1882-ben állt Zala vármegye szolgálatába. 1883. december 18. – 1888. május 1-ig volt segédszolgabíró, majd szolgabíró a tapolcai járásban. Ezután a keszthelyi járásba helyezték, ahol 1888. május 1.-től 1914. szeptember 1.-ig főszolgabíróként tevékenykedett. 1914. szeptember 1-én, 32 évi közigazgatási szolgálat után nyugalomba vonult. „… s úgy itt, mint keszthelyi főszolgabírósága alatt úgy hivataltársainak mint a nagyközönségnek a legnagyobb tiszteletét, becsülését érdemelte ki és közkedveltségnek örvendett. De nemcsak hivatalában volt kiváló tisztviselő, hanem társadalmi sokoldalú tevékenységével is széleskörű szerepet töltött be. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága hosszú és eredményes szolgálati ideje alatt szerzett érdemei elismeréséül jegyzőkönyvileg köszönetét fejezte ki.”
Irodalom: ZM. Arch. – Nyugalomba. = TL., 1914. szeptember 13. –
TAKÁTS JÁNOS orvostudor, megyei főorvos
(Zalaegerszeg, 1810. – Sümeg, 1887. december 23.)
Iskoláinak, orvosi tanulmányainak elvégzése, majd rövid zalaegerszegi gyakornokoskodása után az 1830-as években telepedett le Sümegen. Zala megye északkeleti részének egészségügyi feladatai tartoztak hozzá. 1844. november 1.-től 1849. október 22.-ig megyei másodorvosként működött Zala vármegyében, Sümeg székhellyel. Ezután 1854-ig megyei orvos, majd 1872. január 9-ig megyei főorvos. Munkájával meg lehettek elégedve, mert tisztségében többször is megerősítették. Felesége hernádfai Krajner Kornélia Terézia lett. Négy gyermeküket tisztességgel felnevelték. Munkavégzése közben sokszor járt Tapolcán, pl. a sorozások alkalmával, de egyéni betegeinek ellátására is. Több tapolcai barátjáról, ismerőséről tudunk. Kéziratos naplóját, amelyben sok orvos-szakmai és helytörténeti adat található, a Tapolcai Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteménye őrzi. Az irodalomtörténet Kisfaludy Sándor háziorvosaként tartja nyilván, aki halálos ágyán aranyóráját ajándékozta neki. Idős korában egyre többet betegeskedett. 77 évet élt. A sümegi róm. kath. temetőben nyugszik.
Irodalom: – Mészáros István: A gyógyítás szolgálatában Sümeg, 2009. – Hangodi 1848/49. – Zm.Arch. – Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák. – Gyászjelentés –
TANAY FERENCNÉ SCHIFNER MÁRIA tanárnő
(Fiume, 1900. augusztus 4. –?, ?)
Szülei Schiefner Károly miniszteri számvevőségi igazgató és Kelemen Róza gondos nevelést és iskoláztatást biztosítottak számára. Érettségi után az egyetemen természettudományi karon végzett. Egyetemi végzettségének megfelelően okleveles, a vegytan és természetrajz oktatására képesített gimnáziumi rendes tanárnő lehetett volna ám állást hiába keresett, betölthető munkahely nem akadt. Házasságot 1930-ban Bp.-en kötött dr. Tanay Ferenccel, akinek szülei (Tanay Frigyes és Halmy Margit) a Vígszínház és a Nemzeti Szinház vezető művészei voltak. Férjét malomellenőrként helyezték Tapolcára, vele jött ide 1930-ban. Itt kezdte a pedagógiai pályát. Tapolcán a Barabás József igazgatta Polgári Fiúiskola tantestületében alkalmazták, előbb ideiglenes tanerőként, később, az 1934/35-ös tanévtől már rendes tanárként. Az akkori szokások szerint mindent tanított, amire szükség volt. 1930/31-ben mindjárt a IV. o. osztályfőnöke volt, eközben magyar, kézimunka, ének és rajz tárgyakat tanított. Egyre jobban ráérzett a pedagógia gyakorlatára, annak szépségeire. 1934/35-től már a természetrajz, fizika, vegytan, földrajz, történelem és közgazdaságtan tárgyakat tanította. Az iskola természettudományi szertárainak őre és tantestületi jegyző volt. Kartársai delegálták a Légoltalmi Liga bizottsági tagjának. tanítványai szerették, a szülők és munkatársai becsülték tudását, igyekezetét, színes egyéniségét. Kilenc munkás évet töltött Tapolcán. Mindenki sajnálta, amikor 1939-ben Monorra helyezték. Később az egyik szolnoki iskola tanáraként tűnt fel. Háború alatti és utáni sorsa ismeretlen. Egyes vélemények szerint férjével együtt emigráltak.
Irodalom: – PFI. Ért. 1930/1931. – 1939/1940. – Magyarország tiszti cím- és névtára 1935. 322 p.; 1937. 404 p.; – Hivatalos Közlöny, 1937. 7. sz. 63 p.; 1938. 14. sz. 299 p.; – Tanügyi kinevezések a vármegyében = ZmU., 1938. július 12. –
TÁNCSICS (STANCSICS) MIHÁLY író, politikus
(Ácsteszér, 1799. április 21. – Budapest, 1884. május 28.)
Jobbágycsaládból származott, takácsmesterséget tanult. Budán pedagógiai képesítést szerzett majd tanított a kecskeméti és nyitrai gimnáziumokban is. Fiatalon bejárta Európa nagy részét. Érdeklődése a társadalmat mozgató eszmék felé fordult. Ő fogalmazta meg először a váltságdíj nélküli jobbágyfelszabadítás elkerülhetetlenségét. Radikális, plebejus nézeteiért, sajtóvétség címén 1846-ban elítélték és Budán börtönbe vetették. Innen 1848. március 15-én szabadította ki a pesti nép. Az 1848-49-i országgyűlés tagja. kiadta és szerkesztette a Munkások Újságját. Haynau rémuralma idején nyolc éven át földalatti rejtekhelyén élt, itt alkotta műveit, és radikális röpirataival szította az ellenállás szellemét. 1857-ben általános amnesztia révén visszanyerte szabadságát, de 1860-ban tüntetés szervezéséért újból letartóztatták és 15 évi börtönre ítélték. A kiegyezés után szinte teljesen megvakulva szabadult ki. Ekkor megindítja az Arany Trombita c. munkáslapot, amelyben a szegények társadalmi felemelkedéséért küzdött. 1869 tavaszán ismét képviselő lett. 1869-ben az Általános Munkásegylet elnökévé választották. Szocialisztikus, utópisztikus nézetei már kevés követőre találtak. Nagy nyomorban, betegségekkel küzdve, az írói segélyalap támogatásával élte le utolsó éveit. Mi is számontartjuk, mert tanítói állást keresve Tapolcán is járt. Önéletírása szerint itt értesült édesanyja haláláról. Egyes forrásmunkák szerint rövid ideig tapolcai segédtanítóként is működött. A tapolcai községi képviselőtestület 1252/1949. sz. határozata szerint az újra megnyitni kívánt vincellériskola névadójaként vették számba. Az iskola megnyitása azonban elmaradt.
Műveiből: – Népkönyv. 1-3 füzet. Pest, 1842. – Földmívelési ipar ébresztésének egyetlen módja. Pest, 1842. – Nép szava az Isten szava. Pest, 1848. – Művei. 1-12. köt. Pest, 1873-1885. – Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Bp. 1947. – Életpályám. Bp. 1949., 1978. – T.M. válogatott írásai. Bp. 1957. – T.M. irodalmi munkásága. = Századok, 1948. 1-4. sz. –
Irodalom: – MÉL - Pallas – Révai – Szinnyei – PL - Harmath-Katsányi – VÉL – UML –Fölhívás Táncsics ügyében a magyar nemzethez. = Balaton, 1884. február 28. - Révész Mihály: T.M. és kora. Bp. 1942. – Lestyán Sándor: Az ismeretlen T. Bp. 1945. – Bölöni György: Hallja kend T. Életrajz. Bp. 1946. – Barabás Tibor: A szabadság magvetője. Bp., 1951. – T.M. = TL., 2001. november 9. –
TAPOLCAI BERTALAN
(Tapolca, 1350 körül – ?)
Minden hitelt érdemlő forrás szerint Tapolcáról származhatott. Neve az akkori szokás szerint legtöbbször Bartholomeus de Thapolcha alakban fordul elő. A bécsi egyetemen tanult, ott 1385-ben végezhetett, majd a veszprémi egyházmegye papja lett. Még egyetemi évei alatt, nyilván az előadások nyomán saját használatra jegyezte le azokat az oklevél formulákat, amelyek érzékletesen jelenítik meg számunkra az akkori jogszolgálati viszonyokat. Fejérpataky László véleménye szerint „Az oklevél gyűjtemény a Dunántúli, veszprémi dioecesisre vonatkozó adatai abban lelik magyarázatukat, hogy összeállítójuk szintén e dioecesisből a zalamegyei Tapolczából vette származását, s gyűjteményébe oly darabokat vett föl, melyekhez Tapolcza vidékén könnyen hozzáférhetett.” Az oklevelek alapját kétségkívül megtörtént jogesetek képezték, házassági válóperek, birtok- és magánügyletek, stb. Tapolcai Bertalan formuláskönyve a bencések admonti apátságának könyvtárában található. Az Árpád-korból eredő magyar jogforrások legbecsesebb darabjai között tartjuk számon.
Irodalom: – Fejérpataky László: Tapolczai Bertalan oklevélformulái a XIV. századból. = MKSz. 1886. – Erdő Péter: A középkori officinális bíráskodás írott emlékei Lengyelországban és Magyarországon. = MKSz. 1994. –
TAPOLCAI LŐRINC ispán
(?, 1250 körül – 1310 körül)
Tapolca név szerint is ismert kegyura 1290-ből. Turul ispánnak leszármazottja vagy közeli rokona volt. Az ő birtokait örökölte, így lakóhelye és gazdaságának központja a Templom-dombon lehetett. Minden bizonnyal a Kőszegiek familiárisa volt. Ezért a XIV. század elején az ellentábor győzelme folytán törvényszerűen elvesztette vagyonát és kiváltságait. Tapolcai Lőrinc idejében Kőszegi Péter veszprémi püspök a tapolcai templomot „egyházmegyéje legszebb és legünnepélyesebb templomának” nevezi.
Irodalom: – Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata. = VMMK. 18. 1986. Veszprém, 1987. – Feltárul a tapolcai templomdomb. Tapolca, 1988. –
TARÁNYI FERENC dr. főispán, felsőházi tag
(Pusztaszentlászló, 1878. október 16. – Sümeg, 1945. április 16.)
Középiskoláit Budapesten a kegyesrendi gimnáziumban és a Ferenc József nevelőintézetben végezte. Jogi tanulmányokat folytatott a bécsi, lipcsei és a genfi egyetemen. A magyaróvári gazdasági akadémia elvégzése után jogi doktorátust szerzett. Ezután nyírlaki birtokán gazdálkodott, de részt vett a megyei közéletben is. 28 évesen tagja lett Zala vármegye törvényhatósági bizottságának. Éveken át alelnöke volt a Munkapárt megyei szervezetének. Elnöke volt a Zala vármegyei Gazdasági Egyesületnek. Az első világháborúban tartalékos tisztként Przemyslnél fogságba esett. Három évi asztrahányi és szibériai hadifogság után megszökött és kalandos úton szerencsésen hazakerült. A Tanácsköztársaság idején részt vett az un. csabrendeki ellenforradalomban. 1920-1922 között a Keresztény Gazdasági Párt, majd az Egységes Párt színeiben a zalaszentgróti körzet nemzetgyűlési képviselője volt. 1923. januárjától Zala vármegye főispánjává nevezték ki, mellyel párhuzamosan Vas megyében is birtokolta ezt a címet. Zalai tisztségétől 1926-ban, a vasitól pedig 1932-ben vált meg. Még ebben az évben felsőházi taggá választották. E tisztet, többszöri megerősítés után haláláig viselte. A törvénykezésben főleg mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Tagja lett az OMGE igazgatói választmányának és a Gazdák Biztosító Szövetkezete felügyelőbizottságának. Hosszú időn át alelnöke volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének. Főleg ez utóbbi tisztségében járt sokat Tapolcán és kapcsolatot tartott a vezető tapolcai gazdákkal. 1939-től igazgatótanácsi tagsága volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-ben. Sokat járt Tapolcán, kedvvel művelte Szent György-hegyi szőlőbirtokait. Közszolgálati munkája mellett nevét a Szent György-hegy hegymagasi oldalának egyik legszebb pontján található présháza őrzi meg számunkra.
Irodalom: – MTáL – ZÉL – OA 1935 ;1939/1944. – Kinevezés. = TV., 1899. július 30. – A Vármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlése. = TU., 1931. április 26. – A Gazdasági Egyesület közgyűlése. = TU., 1934. január 7. – Tapolczai Takarékpénztár Rt. = TL., 1939. december 23. – A MEGA f. évi közgyűlése. = TL., 1941. december 13. –
TARÁNYI (OSZTERHUBER) MIHÁLY nyírlaki, alszolgabíró
(?, 1794. – Csabrendek, 1876. június 5.)
Szülei Oszterhuber Mihály és Forintos Magdolna. Jelentős Sümeg-környéki, főképpen Csabrendeki birtokot örökölt, amelyen feleségével nemes Bogyay Amáliával gazdálkodtak. Testvére volt a gyermektelenül elhalt Tarányi (Oszterhuber) Józsefnek, Deák Klára férjének, Deák Ferenc sógorának. Mivel József is utód nélkül halt meg, a söjtöri Deák birtok az ő családjáé lett. Az Oszterhuber család nyírlaki ága 1868-ban királyi engedéllyel németes hangzású neve helyett felvette dédanyja Tarányi Anna után a kihalt ősi Tarányi nevet. 1895-ben nagy terjedelmű birtokaikat Nyírlak központtal hitbizománnyá alakították. A pozsonyi Diétára utazva itt Nyírlakon gyakran látogatta meg Deák „Miska sógort” akivel szoros rokoni kapcsolatot ápolt. „Kemény, bátor fiú egykor. Már 16 éves surján legény korában nemesi inszurgens s a nagy Napoleon elleni harczokban vitézségi érdemrenddel kitüntetett. Jó gazda, birtokszerző s a mellett értelmes, tanult, olvasott ember volt. Egy darabig főszolgabírája is volt a vármegyének.” írták róla egykor. Tény, hogy vagy három éven át, 1828. június 8. és 1831. június 20 között a tapolcai járás alszolgabírójaként tevékenykedett. Nem kizárt, hogy a haza bölcse Tapolcán hivatalában is felkereste.
Irodalom: – Ő Felsége = Katolikus Néplap, 1868. augusztus 27. 280 p. – Halálozások = VU., 1876. 25 sz. 397 p. – Eőssy Tamás: Deák Ferenc gyermek- és ifjúsági éveiből = Zalamegye, 1892. november 27. – Mikszáth Kálmán: Deák Ferenczről = VU., 1903. 42 sz. 690-709 p. – Az ezeréves Csabrendek története III. = ZmU., 1941. december 6. –
TAUSZ FERENC tanár
(Tapolca, 1852. június 24. – Budapest, 1903. április 17.)
Régi tapolcai család sarja. Apja neves kereskedő, 1848/49-ben Tapolca bírója volt. A tapolcai katolikus népiskola elvégzése után Szülei Budapestre küldték tanulni. Ennek során polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Tanulmányai után egy évig nevelősködött. 1879.-ben a főváros szolgálatába lépett. Először a III. kerületi fiú polgári iskolában tanított. 1880-1892. között a II. kerületi Batthyány utcai leánypolgáriban működött, ahol 1883-1884-ben az igazgatói teendőket is ellátta. 1892.-től a Medve utcai polgári és középkereskedelmi iskolához helyezték át. A kettős intézet különválása után, 1895.-től haláláig a polgári iskolában tanított. A Kir. M. Természettudományi Társulatnak 1880. április 22.-én tartott ülésén bemutatta az általa feltalált csiszolatkészítő gépet, amelyről már a Földtani társulat tagjai is igen kedvezően nyilatkoztak. Választmányi tisztségeket töltött be a tanáregyesületben, és ott 1888. március 27.-én két új tanszert (állandó szivornya, fenéknyomás bemutatására szolgáló készülék) mutatott be. Cikkei, könyvismertetései a Polgári Iskolában és a Polgári Iskolai Közlönyben jelentek meg. 1878-ban alapított családot. Felesége Simkovich Mária lett. Lakásuk a II. kerületben a Batthyány utcában majd a Lipthay u. 9. sz. alatt volt. Négy leánygyermeküket tisztességgel fel nevelték. 51 éves korában hunyt el. A farkasréti temetőben nyugszik.
Irodalom: – Nyugállományú pedagógusok almanachja. Szerk. Halász Imre. L - Zs. Buzás István. 1939. – T.F. (Nekrológ) = Medve u.-i Értesítő. 1903. – Gyászjelentés – Mayer Dénes: Ki volt Tausz Ferenc? = Tapolcai Körkép, 1990. június 5. 11 p. –
TAUSZ JÓZSEF kereskedő, bíró
(Pinkafő, 1786. – Tapolca, 1866. június 7.)
Valószínűsíthetően pinkafői német kereskedőcsaládban született. Már fiatal éveiben János öccsével együtt Tapolcára költözhetett, hiszen 1812. február 9-én 26 éves korában kötött házasságot Molnár Annával. E frigyből négy gyermeke született. A visszaemlékezések szerint igen magas termetű Tausz József ügyesen és szorgalmasan gazdálkodott, mert az 1830-as években már Tapolca egyik legvagyonosabb polgáraként emlegették. Messze földön híres vas- és fűszerkereskedést működtetett, de dohánnyal is kereskedett. Emellett szőlőbirtokot is művelt a Szent György-hegyen. A család megszerzett tekintélyét bizonyítja gyermekeik házassága is. Rozália lánya Redl Józsefhez a későbbi honvédszázadoshoz ment feleségül. 1844 és 1855 évek között bizonyíthatóan tanácsos volt. 1847 és 1852 között pedig a bírói tisztet is ellátta. Német származása ellenére nagy magyar hazafivá vált. 1848-ban 24000 pengőforint értékű vasárut és fűszert hitelezett a szerveződő nemzetőrségnek, melynek parancsnoka erről írást adott, de ő sohasem kérte az áru ellenértékét. Rövidesen Basil Knezevich cs. ezredes csapatai hasonló összeget követeltek Tausztól, aki akkor már fizetésképtelen volt. A halállal fenyegetett bírót szorult helyzetéből Tapolca lakossága segítette ki, mivel a kért összeg egy részét közadakozásból gyűjtötték össze, amelyet élelmiszerekkel egészítettek ki. 1852-ben megözvegyült, majd újranősült, Móder Annát vette feleségül de rövidesen ő is meghalt. 80 éves özvegyemberként érte a halál. Az önkényuralom idején a család elszegényedett, birtokaik nagy részét eladogatták. 1858-ban már sem házuk, sem földjük nem volt. Tausz József nevénél pedig lakatos foglalkozást találunk. Sírját már hiába keresnénk a tapolcai temetőben.
Irodalom: – Tóth József: Redl Gusztáv. 1853-1917. Tapolca, 1992. – Nárai Szabó Gyula: Tapolca egykori bírájának leánya – Haynaunál. = Zalaország, 1926. 260-264 p. – Mayer Dénes: Ki volt Tausz Ferenc? = TK. 1990. június 5. –
TELEGDI RÓTH KÁROLY geológus, paleontológus
(Budapest, 1886.november 14. – Budapest, 1955. szeptember 28.)
A budapesti (fasori) evangélikus gimnázium elvégzése után a Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett 1908-ban természetrajzból és kémiából középiskolai tanári, 1909-ben pedig földtanból és őslénytanból doktori oklevelet. Előbb a Műegyetemen tanít, majd a Földtani Intézet munkatársa, főgeológusa lett. Később tanít a pécsi és a debreceni egyetemen is. Leírta a dunántúli bauxittelepek keletkezésének és elterjedésének tudományos elméletét. 1936-1945-ig miniszteri tanácsosként, majd államtitkárként, az Iparügyi Minisztérium bányászati-kutatási osztályának vezetőjeként az állami kutatási tevékenység irányítója. 1946-tól haláláig a budapesti egyetem őslénytani tanszékét vezeti. Sokat dolgozott környékünkön. Része volt a nyirádi bauxitbányászat megindításában is, a Károly-bányát róla nevezték el. Zircen a Bakonyi Panteonban márványtábla őrzi emlékét. Hamvai a Farkasréti temető 3/1 parcellájában található.
Műveiből: – A Dunántúl bauxittelepei. Földrajzi Szemle, 1923. 1 sz. – A dunántúli bauxittelepek elterjedése és kutatása. = BKL. 1927. 347-351 p. – A Magyar bauxit és közgazdasági jelentősége. = Búvár, 1936. 6.sz. – Ősállattan. Bp. 1953. –
Irodalom: – A fokozódó kereslet új bányákat nyittat. = TL., 1938. május 14. –
TERPLÁN ELEONÓRA
(Tapolca, 1826. – Tapolca, 1848. február 12.)
Apja Terplán Mihály számtartó, a veszprémi püspökség tapolcai és környékbeli birtokainak intézője volt. Lakásuk az akkor kasznárháznak, később Cséby-háznak nevezett főtéri épületben (ma Fő tér 8.) volt. Eleonóra lányuk is itt született. A fennmaradt romantikus történet szerint a kor magyar nemesi szokása szerint az esetenként Bécsbe utazó Eleonóra a császárvárosban egy bálon megismerkedett egy Waldstein Elemér nevű, ulánus hadnaggyal, akivel kölcsönösen egymásba szerettek. A gárdahadnagy, hogy közelebb lehessen szerelméhez, áthelyezését kérte a Pesten állomásozó osztrák-magyar hadtestbe, de a forradalom közeledte miatt nemzeti érzései és szerelme feloldhatatlan ellentétbe kerültek. Ráadásul Terplánék lányukat nem akarták az osztrákhoz adni. A hadnagy kétségbeesésében elhatározta, hogy megszökteti a leányt. A kísérlet tragikus véget ért. Előbb a leányt, majd magát lőtte le. Eddig a történet. A régi tapolcai köztemető ravatalozója mellett álló sírkövön látható friss virág azonban utal a kései utódok élő emlékezetére. A Kugler Mihály keszthelyi kőfaragó által készített sírkő hátsó lapjába vésett vers pedig a kor hangulatát árasztja.
„E sír egy letört virágnak őrzi
Vérbíborában hamvadó szívét.
De az égből malasztfény körzi
A megdicsőült malasztfény szellemét.”
Mellette, felirat nélküli sírkő alatt a hadnagy teteme. Végül is halálukban végleg egymás mellé kerültek.
Irodalom: – Pécs Gyuláné: Ódon sírkövek. = TL., 1933. október 28. –
TÉTS KÁROLY banktisztviselő
(Gyöngyös, 1860. – Budapest, 1924. április 28.)
Budapesten érettségizett, ezután pénzügyi szakiskolát végzett Bécsben. Első munkahelye az Osztrák-Magyar Bank volt. Szorgalma, megbízhatósága révén gyorsan haladt előre a hivatali ranglétrán. 1885-ben érkezett Tapolcára. A jól képzett, ambiciózus fiatalembert az Osztrák-Magyar Bank érdekeltségi körében ekkor alapított Balatonmelléki Takarékpénztár Rt. főkönyvelő-titkárának hívták városunkba. Itt rövid idő alatt megszervezte és nyugdíjazásáig vezette a pénzintézet ügyvitelét. A takarékpénztár székházát az Arany J. u. 3. sz. alatt építették fel. Szakmai felkészültségéről árulkodik, hogy több figyelemre méltó cikke is megjelent a Magyar Pénzügy c. szakfolyóiratban. Írt a Tapolcza és Vidéke c. hetilapba is. A Hitelszövetkezetek Országos Egyesülete vezetőségi tagjának választották. Bábáskodott a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének megalakításánál, majd 1917-évi felszámolásánál is. Hamar beilleszkedett Tapolca közéletébe. Pénztárnoka volt a polgári fiúiskolának, tisztségeket viselt a leánypolgári iskola szervező bizottságában. Bankigazgató lett. Feleséget a fővárosból hozott, Vrabély Saroltát. Pécs Gyuláné Beszedits Margit szerint „Kevesen tudták, hogy Téts Károlyné tehetséges, iskolázott hangú énekművész volt. S nagy jövőt jósoltak neki tanárai, amikor mégis családi tradíciókhoz híven felcserélte a jövendő nagystílű életet a polgári házasélet derék, biztos hétköznapjaival… Ők a békevilág tipikus, ideális tisztviselőcsaládjai közé tartoztak. Nem voltak költséges szenvedélyeik, de szerettek szépen és jól élni, apró szórakozásokban résztvenni. Színházban, hangversenyeken ők mindig ott voltak, elsőhelyen. Egy kis leányuk volt, akit rajongva szerettek, kényeztettek, úgy neveltek, mint egy hercegkisasszonyt. Fizették a nyugdíjalapot, a kislány javára szépösszegű biztosítást kötöttek, úgy gondolták, őket az életben nem érheti semmi meglepetés.” Ami ezután történt, azt is Beszedits Margittól, Tapolca széptollú krónikásától tudjuk. „Téts bácsi rövidlátása annyira fokozódott, hogy kénytelen volt megválni állásától, a Balatonmelléki Takarékpénztártól. Amelynek sok jó és rossz időn át volt lelkes hivatalnoka. A nyugdíj, a biztosítás, a régi biztos alap semmit sem ért. Nem bírták Tapolcán a megváltozott viszonyokat, felmentek Pestre. Szegény Tétsné ott meg is halt hamarosan…S azután a férje sem találta a helyét a teljesen megváltozott, felfordult konjunkturás világban. Kiment a felesége sírjához és agyonlőtte magát.”
Műveiből: – A szövetkezeti törvényjavaslat. = Magyar Pénzügy, 1895. 3. sz. – Élmények. = TV., 1896. április 19. 1-2 p. –
Irodalom: – Az önállóan működő hitelszövetkezeteknek = TV. 1900. november 25. – Előléptetések. = TL., 1906. január 21. – Klein Gyula: Az iskola története. = PLI Ért. 1910-1911. – Pécs Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935. –
THURNICZAY BALÁZS lelkész
(? – 1673. ?)
Tapolca első név szerint ismert ágostai hitvallású evangélikus lelkésze. Az elleneformáció idején 1673-ban katolikus egyházi bíróság elé idézték Pozsonyba. Ott meg is jelent, de további sorsa a homályba vész. Tapolcára többé nem tért vissza. Hívei itt már nem lettek volna. A következetes ellenreformáció munkálkodása nyomán a katolikusság Tapolcán kizárólagossá vált. Egyes források szerint később Felpéc községben működött.
Irodalom: – A zalai evangélikus egyházmegye múltja. Keszthely, 193l. – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1997. – Szabolcs András: Gyülekezettörténeti adatok. Keszthely, 1999. –
TIBOLA JÁNOS gazdálkodó, bíró
(Tapolca, 1845. január 10. – Tapolca, 1934. április 6.)
Tapolcán a 18. század óta honos régi gazdálkodó család sarja. Apja Tibola István és Bujtor Anna. Tevékeny, munkás életet élt és nemcsak magának, de a köznek is sokat dolgozott. Családot Kordélyos Rozáliával alapított. 1884-ben városi képviselő lett, majd 12 évig városi pénztárnokként a „város gazdája”. Bírói tisztet kétszer viselt. 1904. februártól 1907-ig. 1913-ban ismét megválasztották, de tisztét Győry Jánosnak adta át. „A vele született konzervativizmust össze tudta egyeztetni a fejlődés parancsaival és mindig az intelligencia jót és szépet akaró táborához szegődött.” Még 1913-ban is megválasztották, de idős kora miatt már nem vállalta el a bírói tisztet. Alapító tagja volt a Tapolca és Vidéke Hitelszövetkezetnek, ahol később igazgatósági, majd felügyelő-bizottsági megbízatást vállalt. Dolgozott a polgári iskola gondnokságában is. Tapolcán általánosan tisztelt földműves pátriárkájaként 90 éves kort ért meg. Tapolcán temették el.
Irodalom: – A községházáról. = TL. 1904. április 17. – Községi tisztújítás Tapolczán. = TL., 1917. július 8. – T.J..né meghalt. = TL., 1926. január 24. – Halálozás. = TU., 1934.április 8. –
TIHANYI KISS SÁNDOR (bátorkeszi) református lelkész
(Szentkirályszabadja, 1890. december 1. – Veszprém, ?)
A tapolcai református szórvány hitéletét a köveskáli anyaegyház gondozta. A huszadik század elején Tapolcán élő néhány tucat református hívőhöz hagyományosan a köveskállai lelkészek utaztak, de a rossz közlekedési viszonyok miatt, vallásuk rendszeres gyakorlása nagy nehézségekbe ütközött. Az első világháború alatt és után, főleg Erdélyből sok református vallású menekült jött hosszabb-rövidebb időre, Tapolcára ill. környékére. Ez nem változtatta meg ugyan a reformátusság szórvány jellegét, de lelki gondozásuk mind nehezebbé vált a köveskáli anyaegyház számára. Az utolsó itteni lelkész, aki e feladattal birkózott, Tihanyi Kiss Sándor volt. Apja református tanítóként működött. A gimnáziumot Pápán, a teológiát Debrecenben járta ki, majd önkéntesként harctéri szolgálatra jelentkezett. Csapattiszti helytállásáért később, 1924-ben vitézi címet kapott. Költeményei Debrecenben jelentek meg, hitéleti írásai a Dunántúli Protestáns Lapban. A háború, majd a kommün bukása után 1919-1921.-ben Veszprémben volt segédlelkész, majd 1921-1924.-ben vallásoktató lelkész. Veszprémben, 1919-ben az ő javaslatára hozták létre a református ifjak- és leányok egyletét. Ezután Köveskálon teljesített szolgálatot. Itteni időzése idején, Tapolcán 1924-1926. között látta el lelkészi feladatait. Kiváló szónok, hatásos igehirdető volt. Retorikai és stilisztikai képességét az újságírásban is kamatoztatta. Cikkei a Pápai Hírlapban, a Debreceni Újságban és másutt jelentek meg. 1923-1924-ben a Tapolcai Újság munkatársa, 1924-1925-ben főmunkatársa volt. Cikkeit többször Vitéz Bátorkeszi Kiss Sándor névvel jegyezte. Az ekkorra már másfélszáz főt elérő reformátusság törekvése egy Keszthelyhez tartozó Tapolca és Vidéke Fiókegyház létrehozása volt. Erre 1926 márciusában került sor, amikor a szolgálatot ünnepélyesen átadta a megválasztott Csontos Béla lelkésznek. A második világháború éveiben főesperesként látott el tábori lelkészi feladatokat.
Műveiből: – Költemények. Debrecen, 1916. – Mi lesz velünk ? = TU., 1924. január 6. – A jövő útja. = TU., 1924.december 28. – Nacionalizmus. = TU., 1925. június 28. – Ismét előbújtak. = TU., 1925. július 5. – A politika és az ország. = TU., 1925. július 19. –
Irodalom: – Gulyás – Veszprém az irodalomban. Veszprém, 1932. – Egyházi beköszöntő. = TU., 1924. március 30. – Köveskál ünnepe. = TU., 1924. június 29. – Vitéz Tihanyi Kiss Sándor. = TU., 1924. június 29. – Lapunk főmunkatársa. = TU., 1925. április 19. – Reformátusok ünnepe. = TL., 1926. március 14. – V. Tihanyi Kiss Sándor. = TU., 1926. április 23. – Hangodi László: A protestantizmus története Tapolcán. Tapolca, 1996. – Thury Etele – Dr. Hodossy Lajos: Jöjj, mondjunk hálaszót… A veszprémi református gyülekezet története. Veszprém, 1999. –
TIMÁR JÓZSEF iskolamester
(?, 1736. – ?, 1800 körül)
A veszprémi püspök utasítására 1771-ben készült tapolcai „lélekösszeírás” szerint ekkor 35 éves jó magaviseletű Ludi-Magister. Ő tanította meg a szükséges alapismeretekre, azaz az olvasás, betűvetés, számolás, a hit elemei és a helyes magatartás alapjaira az akkor 8 éves Batsányi Jánost. A megfelelően képzett iskolamester felesége az a Csutor Julianna volt, aki egyik korábbi tanítónak Csutor Andrásnak és Bacsányi Mariannának volt a leánya. Lakásuk a mai Kántorház elődjében, egy szoba, konyha és kamra volt. Itt született hat gyermekük 1760 és 1769 között. A Kántorház tópart felé eső helyiségében volt a tanterem, ahol egyszerre ötven nebulót oktathatott. Rendszerint praeceptor, azaz segédtanító segítette munkáját, főleg a téli időszakban, amikor megnőtt az iskolája járó gyermekek száma. Az említett összeírás idején a húsz éves Lengyel József volt a segédtanító. Timár József azonos nevű fia is iskolamester lett. Az 1810-es években már ő volt a Kántorház lakója.
Irodalom: – Törőcsik Zoltán: Adalékok a tapolcai népiskola történetéhez a XIII. század második felétől a XIX. század elejéig. In. TVMK 2. 1991. 281-304 p. –
TININSZKY ANTAL ügyvédírnok, végrehajtó
(Székesfehérvár, 1840. – Tapolca, 1908. május 9.)
Szülei Tininszky József és Szász Teréz. Iskoláit szülővárosában végezte. Ott is érettségizett. Az 1870-es évek végén érkezett Tapolcára, ahol előbb ügyvédírnokként, majd bírósági tisztviselőként helyezkedett el.
A járásbíróság jegyzőjeként, majd legendásan szigorú, mégis a végletekig emberséges végrehajtóként dolgozott Tapolcán egészen haláláig.
Neje Vadász Teréz. Itt született 1884-ben János Árpád, később Lajos fiuk 1895-ben, majd lányaik, Gizella Mária 1888-ban, Anna Paula 1893-ban, Anna 1897.-ben. 68 évet élt meg. Idült tüdőbaja vitte el. Sírja már nem található.
Irodalom: – Halálozás. = TL., 1908. május 10. –
TOMÓZER LAJOS plébános
(Devecser, 1908. május 16. - Székesfehérvár, 2002. szeptember 16.)
A gimnáziumot Veszprémben járta, 1926-ban érettségizett. 1924-től a veszprémi kisszeminárium növendéke volt. Pappá szentelték Keszthelyen 1930. szeptember 28-án. Káplán volt Tapsonyban 1930-tól, Kaposszentbenedeken 1932-től, Pápán, majd Vaszaron 1933-tól. 1934 februárjában – Varga Józsefet váltva – Tapolcára helyezték adminisztrátornak Engelhardt Ferenc, majd utódja: Kiss István plébánosok mellé. Itt ő látta el a polgári iskolák katolikus tanulóinak hitoktatását. Elvállalta a magyar Turista Egyesület Tapolca székhellyel működő Balatoni Osztálya kirándulási- és foto-szakosztályának vezetését. Egyházi elnöke lett a Katolikus legényegyletnek. Két és fél évi tapolcai segédlelkészi szolgálat után Lesencetomajon, majd Zalaszentbalázson káplán. 1939. július 1-től lelkész Pölöskefőn. 1945-ben Gelsére helyezték plébánosnak. 1959-től itt kerületi esperes, 1972. szeptember 16-tól tb. kanonok. Ezt követően Kaposváron és Veszprémben volt plébános. Életét a székesfehérvári papi otthonban fejezte be. Sírja is ott van.
Irodalom: – Pfeiffer – PLI 1934/1935–1937/1938. – PFI 1934/1935–1937/1938. – Egyházi hír. = TU., 1934. január 28. – Változások az egyházmegyében. = TU., 1934. február 4. – A Kath. legényegyesület. = TU., 1934. február 18. – Turistaság. = TU., 1934. május 6. –
TÓTH ANTAL gyógyszerész, sakk-köri elnök
(Moson, 1902. január 2. – Budapest, 1978. január 21.)
Tóth Antal mosoni vendéglős és Kutas Róza fia. Gyermek- és ifjúkoráról, tanulmányairól nem sokat tudunk. Forrásaink az 1920-as évek végén említik először meg Tapolcán. Evangélikus vallású volt, ezért 1928. október 15-én Kővágóörsön kelt egybe a keszthelyi születésű Fuss Valériával, Fuss Ottó fő-erdész leányával, akik ekkor már Kongó-pusztán laktak. Rövidesen a főtéri Oroszlán patika vezető gyógyszerésze lett. Ismert és elismert alakja a városkának. Munkáját szigorú pontossággal megbízhatóan végezte, emlékezetét mégis elsősorban a sakkozás meghonosításában és előmozdításában játszott szerepe miatt őrizzük. A sakkozás szerelmese, eredményes szervezője és népszerűsítője volt. Maga is tehetségesen sakkozott, tudjuk, hogy olvasta és elemezte az akkor hozzáférhető sakk-irodalmat, szenvedélyesen követte Európa és a világ sakksportjának eseményeit. Levelezett a legnevesebb hazai sakkozókkal. Állandó szereplője a feladvány-megoldó versenyeknek. Már 1923-ban a Győri Sakkör tagjaként megalakította a sakkört Mosonmagyaróváron. Nagy szerepe volt abban, hogy Tapolcán a sakkozás szervezett keretek között, szélesebb körben is meghonosodjon. Az egyéni kedvtelések közül kiemelte és intézményesítette a sakksportot. Előbb az Iparoskör helyiségeiben és a Tapolcai Kaszinóban szervezte sakknépszerűsítő akcióit. Máskor a Pannoniában hozta össze a tapolcai sakkozókat vagyoni és felekezeti különbségtétel nélkül. Kulcsszerepet vállalt a Tapolcai Sakkör 1933-évi létrehozásánál. Bár elmélyülésre hajlamos alaptermészeténél fogva kerülte a feltűnést, a látványos közszereplést, főként a háttérben szeretett dolgozni, az alakuló ülésen titkárnak, majd főtitkárnak választották. Később, egészen 1941-évi elköltözéséig elnöki szerepet töltött be. Lakása Tapolcán a Batthyány u. 1. sz. alatt volt, ahol feleségével és két Tapolcán született gyermekével élt. A fővárosban egy ideig a Zenta u. 3. sz. alatt laktak. Gyakran szülővárosában Mosonmagyaróváron tartózkodtak. Idős korában egyre többet betegeskedett. 77 évesen a fővárosban hunyt el. Az aranydiplomás gyógyszerészt Mosonmagyaróváron temették.
Irodalom: – Sakk = TL. 1933. december 23. – Nagyváros lettünk = TL. 1936. május 16. – Sakk. = TL. 1936. szeptember 12. – Újabb versenyeket! = 8 Órai Újság, 1937. december 20. – Búcsúzó = TL. 1941. június 21. – Gyászjelentés –
TÓTH BÉLA agrármérnök, szövetkezeti elnök
(Nemesvita, 1935. június 10. – Sümeg, 2005. február 18.)
Parasztcsaládból származott. Apja neve Tóth Joachim. Általános iskola után szülei a Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumba küldték tanulni. Itt 1953-ban végzett. Ezután elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karát. Diplomáját 1958-ban kapta meg. A fiatal szakembert Tapolcán a Járási Tanácson szőlészeti előadóként alkalmazták. 1964-től 1972-ig agronómus Káptalantótiban az Összefogás TSz-ben. 1972-1973-ban ugyanitt elnök. 1974-1976-ban a nemesgulácsi Badacsony Ipari Szövetkezet termelési elnökhelyettese. 1976-1978-ban főágazatvezető lett Monostorapátiban az Egervölgye TSz.-ben, majd 1978-tól 1992-ig ugyanitt a termelőszövetkezet elnöke volt. 1992-évi nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Káptalantótiba, ahol a Káptalantóti Hegyközség vezetőségi tagja volt. Szeretett szőlészkedni, boraival sikeresen szerepelt a helyi borversenyeken. Elnöke volt a Szigligeti Táj- és Településvédő Kör Ellenőrző Bizottságának. 2001. augusztusában utolsó lakhelyére Balatonedericsre költözött, és még abban az évben építkezni kezdett. Tele volt tervekkel, de ezek megvalósítását a 2002-ben megállapított súlyos betegsége, – melyet mindvégig türelemmel és méltósággal viselt – akadályozta. 70 évesen Sümegen a Városi Kórházban hunyt el. Balatonedericsen temették.
Irodalom: VKÉL – Gyászjelentés = Napló, 2005. február –
TÓTH ISTVÁN gépkocsivezető
(Tapolca, 1931. március 26. - Tapolca, 1956. október 25.)
Tóth Sándor kéményseprőmester és Bíró Rozália fiaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorát a világháborúig a már lebontott, közismert Duchon-házban (a Hősök tere északi oldalán) élte. 1945 után a polgári iskola elvégzését követően hivatásos gépjárművezetői jogosítványt szerzett. Sorkatonai szolgálatát Kalocsán töltötte. E katonaidő kivételével Tóth István mindig Tapolcán lakott. Életvidám fiatalember volt, nagyon szerette a zenét, nem politizált. Szabadidejét családjával, barátaival töltötte. Első munkahelye a Nemesgulácsi Gépállomáson volt. Innen került a tapolcai TEFU-hoz. E vállalat alkalmazottjaként 1956 októberének végén őszi gyümölcsöt szállított a ZÖLDÉRT-nek. Október 25-re virradóra, munkavégzés közben Gyulakeszi felől visszatérve a "néphatalom megvédésére kirendelt" sebtében behívott tartalékos katona lövésével halálosan megsebesítette. Az 1956-os forradalom és szabadságharc rövid időszakának egyik tapolcai áldozata volt. Családja, barátai és munkatársai által állított síremléke kegyeleti hellyé lett a tapolcai régi köztemetőben.
Irodalom: – Veress D. Csaba: Adalékok Tapolca történetéhez (1944-1956) Tapolca, 1989. – Hangodi 1956. – Németh István Péter: Ki volt ő? Gyónás = TU., 2001. október –
TÓTH JÁNOS káplán
(Felsőzsid, 1753. július 4. – Tapolca, 1821. március 26.)
Apja felszabadult jobbágy volt. A filozófiát Győrött, a teológiát Veszprémben tanulta. A szemináriumba1774-bren, 21 éves korában vették fel. Pappá szentelte Szily János tinini felszentelt győri segédpüspök Győrben a székesegyház Szentháromság kápolnájában 1776. augusztus 25-én. Első szolgálati helye káplánként Tapolca volt. Itt Kemény István plébános irányításával dolgozott. 1778. szeptember 14-től plébános Lesencetomajon. A plébániára Nedeczky József, Jaklon József, özv. nedeczei Nedeczky Tamásné Ambra Franciska és Rosti Pál társkegyurak mutatták be. 1820-án javadalmáról lemondva Tapolcára költözött testvéréhez. Itt halt meg 68 évesen. Sírja már nem található meg.
Irodalom: – Pfeiffer –
TÓTH JÓZSEF tanár, igazgató, helytörténész, TVSZE elnök
(Fiume, 1918. március 8. – Tapolca, 2016. február 28.)
Szülei Tóth József MÁV altiszt és Hóbor Mária. Alapiskoláit Tapolcán végezte, majd beiratkozott a Szegedi Tanítóképző Intézetbe, ahol 1937-ben végzett. Itt alakult ki benne az a néptanítói mentalitás (hasznosnak lenni, másoknak segíteni, etc.) amely vezérelte tevékeny élete során. Tudását rendszeres önképzéssel és szervezett formákban is kitartóan fejlesztette. 1952-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán szerzett újabb, földrajz-biológia szakos tanári oklevelet. 1938-40-ben Székesfehérváron internátusi nevelő és óraadó tanár. 1940-1946 között a katonaság és a fogság évei. 1946-tól 1954-ig a Monostorapáti Általános iskola tanítója, tanára, majd igazgatója. 1954 és 1978 között Tapolcán az Általános Leányiskola, majd az 1. sz. Általános Iskola elhivatott tanára majd igazgatója. Oktatásszervezői és pedagógiai tevékenysége önmagában is jelentős. Itt családot alapít, felesége Molnár Anna. Három gyermeket neveltek fel. Nyugdíjba vonulása után még egy évtizedig tanított, kisegítőként, óraadóként. A tanítás mellett egyre jobban kivette részét a lakóhelyi közösségi feladatokból. Bárhová vetette el a sors, mindenütt a közösségek szervezője, fejlesztője, igazi motorja volt. 1954 és 1990 között tanácstag, majd 1994-ig önkormányzati képviselő. 1983-tól a Tapolcai Városszépítő Egyesület alapítója, 1991-től 2004-ig elnöke. 1983-tól a Veszprém Megyei Neveléstörténeti Társaság alapító tagja. Sokat és eredményesen dolgozott a TIT-ben. Amatőr képzőművészként is tevékenykedett, alkotásait több közintézmény őrzi. Igazi városszépítőként munkássága Tapolcán teljesedett ki. Lankadatlanul küzdött a bénító érdektelenség, igénytelenség, a kisvárosi tespedtség ellen. Szenvedélyesen kutatta városa múltját, feldolgozott és nyilvánosság elé tárt sok ismeretlen vagy vitás fontos részletkérdést, e témákban könyvként és cikkek-ként megjelent publikációi alapkutatás jellegűek. A Tapolcai Füzetek kiadványsorozat elindításával a helyi könyvkiadás egyik elindítója. Helytörténészként a legtevékenyebbek, leghasznosabbak közé tartozott. Kitartóan szervezte, mentorálta a város közösségeit, civil mozgalmait. Mindenütt ott volt, ahol valódi közhasznú eredményeket lehetett elérni. Jelentős életműve igazi polihisztori teljesítmény. Sokoldalú munkásságáért, tevékeny lokálpatriotizmusáért Tapolca társadalma és vezetői is tisztelték, megbecsülték, több kitüntetést kapott, köztük a Tapolcáért Emlékérmet, a Koós Károly díjat, és a Tapolca Város Díszpolgára címet. Példamutató életére emlékezve 2018-ban emléktáblát avattunk tiszteletére a tóparti Pantheon falon.
Műveiből: – A Véndek-hegyi Szentkút. Tapolca, 1990.; 2003. – Rédl Gusztáv 1853-1917. Tapolca, 1992. – Tapolca. Látnivalók. 1993.; 1997. – Tapolca hagyományos utca és dűlőneveinek története. Tapolca, 1993. – A tapolcai zsidóság vázlatos története és szerepe a város életében. Tapolca, 1994. – A tapolcai M. Kir. Áll. Polgári Leányiskola. Tapolca, 1998. – Az irgalmas nővérek zárdája és a római katolikus elemi leányiskola története. Tapolca, 2001. – Tapolca templomai és temetői. Tapolca, 2005. – Tapolca barlangjai. 100 éve fedezték fel a Tavasbarlangot. I. Tapolca, 2003. – Tapolcai Zsebútikalauz. Tapolca, 2007. – Két évtized Tapolca szolgálatában. Tapolca, 2008. –
Irodalom: – VKÉL – Horváth Judit: „Mit kell még elintéznem?” = Pikoló, 1998. március 6. – Tölgyesi József: Tóth József pedagógiai és közéleti munkássága. (Veszprém megyei pedagógus életrajzok 10.) Veszprém, 2009. –
TÓTH JÓZSEF okl. gazda, malomtulajdonos
(Tapolca, 1883. július 2. – Tapolca, 1954. október 3.)
Szülei Tóth György és Slemmer Rozália. Birtokaik Tapolca határában és Diszel területén voltak. Ezeken gazdálkodtak és működtették a diszeli un. gyűrhegyi Tóth-malmot. Alapiskolái elvégzése után apja birtokait fokozatosan átvéve gazdálkodott. Tapolcai portája a Csobánc utcában volt. 1908-ban vette nőül Bogdán Annát Már korán megmutatkozott fokozott közéleti aktivitása, de önfejűsége, indulatossága és a szabályok laza kezelése sokszor bajba sodorta. 1933.-ban pl. az ellentétektől szabdalt diszeli közbirtokosság elnöki székébe emelték, majd 1935 februárjában egyhangúan, fegyelmi eljárás keretében leváltották. Vélt igazságainak védelmében bármikor kész volt nyilvános vitát, sajtópolémiát folytatni ellenfeleivel. Egyik szereplője volt az elhúzódó May Mátyás volt diszeli körjegyző elleni hivatali visszaélési pernek. Sajtópereit többnyire elvesztette. Élete későbbi szakaszaiban enyhültek indulatai. 71 évesen halt meg. Sírja a régi tapolcai temetőben van.
Műveiből: – Nyílt-tér = TL. 1931. március 14. – Nyílt-tér. = TL., 1935. február 9. – Az idei termés és az óbor ára. = TL., 1942. augusztus 8. –
Irodalom: – Közbirtokossági elnökválasztás. = TL., 1933. december 30. – A diszeli közbirtokosság közgyűlése. = TU., 1934. december 30. – Fegyelmileg eltávolították Tóth József elnököt. = TU., 1935. február 17. –
TÓTH JÓZSEF PÁL pékmester
(Kővágóörs, 1876. november 11. – Tapolca, 1948. július 8.)
Apja Tóth József. Elemi iskolába szülőhelyén járt, szakmájában 1906-ban szabadult. 1901. július 9-én Tapolcán kelt egybe Zsinkó Irmával, a későbbi közkedvelt Lina nénivel. Háza és a pékműhelye a Kisfaludy Sándor utca elején volt. Az általa sütött termékeket, finom kenyérféléket, cipókat, köményes kiflit, zsemléket az utcafronti üzletében árulta. A környék portáin dagasztott házikenyereket is jórészt ő sütötte meg. Termékeiből szívesen rendeltek a tapolcai szállodák, vendéglők, kereskedők is. Kifutói naponta kétszer hordták a friss pékárut a megrendelőkhöz. Piacnapokon, és a környező települések állat- és kirakodó vásárain is árult. 1903 februárjában az ő Kisfaludy Sándor u. 5. sz. házának építésekor udvarán ásták azt a kutat, ami végül a Tavasbarlang felfedezéséhez vezetett. Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 72 évesen halt meg szívgyengeségben. A régi köztemetőben nyugszik.
Irodalom: – DCL – MIA 1929. – Bujkáló folyó Tapolcza alatt. = TL. 1903. február15 és 22. – Tapolca nagyközség képviselőtestületében = TL. 1939. szeptember 9. –
TÓTH LAJOS iskolaigazgató
(Egyházashollós, 1908. október 18. - Tapolca, 1984. január 2.)
A kilencgyermekes földműves család sarja Körmenden járt polgári iskolába, majd különbözeti vizsgával a szombathelyi premontrei gimnáziumba. Néptanítói oklevelét a kőszegi tanítóképzőben kapta. 1933-ban a Vas megyei Szentléránton választották meg kántortanítónak. Évekig itt tanított majd – mint az ő generációjából sokan – hadnagyként részt vett Felvidék és Erdély visszacsatolásában. A Délvidék visszacsatolása után 1941-ben Muraszombatra - Mátyásdombra - (ma Szlovénia) került iskolaigazgatónak. 1942-ben Veszprém megyében, Balatonhenyén kapott kántortanítói állást. 1942 novemberében a 2. magyar hadsereg katonájaként került ki a Don melletti frontvonalba. 1943. január 12-én megsebesült. Felgyógyulása után 1945. év elején ismét behívták és főhadnagyi rangban, századparancsnokként esett fogságba. A szovjet hadifogságból, 1947 nyarán jött haza Balatonhenyére. Innen áthelyezték Köveskálra tanítónak majd iskolaigazgatónak. 1954-től a tapolcai Járási Tanács művelődési osztályvezetője lett. 1955-ben Köveskálról Tapolcára költözött a család. 1957-ben rövid ideig a tapolcai Járási Könyvtár igazgatója, majd még ebben az évben Nemesgulácson az Általános Iskola igazgatója lett. 1958-tól nyugdíjba vonulásáig a tapolcai 2. sz. Általános Iskola igazgatói tisztét látta el. Itt kamatoztatta azt a sok emberi, pedagógiai tapasztalatot, amelyet küzdelmes élete során megszerzett. Kiegyensúlyozott egyénisége, személyes példamutatása átsegítette a foglalkozásával együtt járó megpróbáltatásokon. Jó kapcsolata volt nevelőtestületével és a szülőkkel. Tanítványai közül ma is sokan emlékeznek rá szeretettel. 36 éves pedagógiai munka után ment nyugdíjba, megromlott egészsége miatt ekkor élete visszafogottabb lett. A második infarktus állította meg szívét. Gondozott sírja a tapolcai temetőben van.
TÓTH LÁSZLÓ alezredes, ezredparancsnok
(Csepel, 1929. június 19. – Tapolca, 2000. január 29.)
Szülei Tóth Tamás és Vadászi Katalin. Alap és középiskoláit Csepelen végezte. 1948-1949-ben a Kossuth Akadémián tanult. 1957-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián végzett. Az 1949-1952-es években Piliscsabán zászlóaljparancsnok. 1952-1954-ben a Budapesti Páncélos Parancsnokság előadója. 195 8-ban Kalocsán, 1958-1961-ig Budapesten, 1961-1964-ig Nagykanizsán zászlóaljparancsnok. 1954-től 1967-ig Zalaegerszegen a Páncélos Hadosztálynál főtiszt.1967-1968-ban a 8. Harckocsizó Ezrednél ezredparancsnok-helyettes, 1968 és 1976 között ezredparancsnok Tapolcán. 1976-1977-ben Budapesten a Hadkiegészítő Parancsnokságon parancsnok. 1977-ben vonult nyugállományba. Munkájáért számos magas szakmai kitüntetést kapott. Katonai pályája során több újságban, napilapban és a Honvédségi Szemlében jelentek meg írásai. Három srác a hadseregben címmel, amelyben T. L. ezredparancsnok mutatta be a fiataloknak a filmben felvetteket aminek maga is aktív szereplője volt.
Irodalom: – VMKÉL –
TÓTH LÁSZLÓ igazgató tanító
(Budapest, 1912. július 25. – Tapolca, 1997. december 3.)
Nem volt tősgyökeres tapolcai, de azzá vált. Az elemi és polgári iskoláit elvégezve 1927-ben iratkozott be a Sárospataki Tanítóképzőbe és ötévi tanulmányi idő után 1932-ben kapott tanítói diplomát. Még ebben az évben Tapolcára került és helyettes tanítóként dolgozott 1936-ig. Közben karpaszományosként letöltötte kötelező katonai szolgálatát. 1936. augusztus 18-án választották meg állandó tanítónak a Római Katolikus Elemi Iskolába. Tevékenysége itt teljesedett ki. Többnyire első osztályosokkal foglalkozott határozottan, de szeretettel, türelemmel és nagyon hatékonyan. Tökélyre fejlesztett egyéni módszerével sok-sok tapolcai kisgyermeket tanított meg az írás-olvasás-számolás alapjaira. Mindeközben részt vett Tapolca társadalmi, kulturális életében. Szépen zengő hangját a tapolcai Palesztrina Kórusban hasznosította. 1939. augusztusában itt nősült meg. Straub Gyula szőllősgyöröki vendéglős Jolán Teréz leányát vette el, akivel szép családot alapítottak. 1956-ban őt bízták meg a szétzilált önkéntes tűzoltó egyesület újjászervezésével. 1959-ben önkéntes tűzoltó hadnagyként kapott kitüntetést. Parancsnoki tisztét 1963-ban adta át utódjának. 1962-től napközis nevelő lett, majd 1967-től a napközi otthon igazgatója. Innen ment nyugdíjba 1972-ben. 1997. április 29-i határozatával kimagasló nevelő, oktató munkájáért a város képviselőtestülete „Tapolca Nevelésügyéért” kitüntetést adományozott neki. Ekkor már súlyos beteg volt. 85. évesen hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.
Irodalom: – Mayer Dénes: Adatok a tapolcai önkéntes tűzoltó egylet történetéhez. = TVMK. 1. 1989. Tapolca, 1990. – Tanítóválasztás. = TL. 1936. augusztus 22. – A VOGE karácsonyfa estje. = TU., 1938. január 1. – Kertész Károly: Elment a tanító bácsi… = Pikoló, 1997.december 5. –
TÓTH SÁNDOR dr. orvos, költő
(Tapolca, 1943. június 23. – Tapolca, 1979. március 30.)
Apja Tóth Sándor kéményseprő, bátyja Tóth István gépkocsivezető, aki 1956.október 25-én tragikus áldozata volt a forradalom tapolcai történéseinek. Tapolcán járt általános iskolába és a Batsányi János Gimnáziumban érettségizett 1961-ben. Rögtön beiratkozhatott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Jól tanult, de anyagi nehézségei miatt tanulmányait meg kellett szakítania. Ekkor az Országos Mentőszolgálat tapolcai mentőállomásán dolgozott. 1966-ban megnősült, 1967-ben fia született. Orvosi diplomáját 1971. szeptember 8-án kapta meg. Körzeti orvosként kezdett dolgozni Zalaszentivánon. 1973-tól rövid ideig Romándon körzeti orvos majd a dobai Pszichiátriai és Szocioterápiás Intézetben helyezkedett el. Maga is megbetegedett, de a gondos kórházi ápolás sem tudott segíteni rajta. Még gimnazistaként kezdett érdeklődni az irodalom iránt. Versei megjelentek a SOTE lapjában, s halála után a Füredi Hírekben, a Tapolcai Újságban, valamint antológiákban.
TÓTTH LAJOS nagybérlő
(Hegyesd, 1885. március 10. – Budapest, 1955. szeptember 19.)
Középiskoláit Veszprémben, a gazdaági akadémiát Kolozsvárott és Keszthelyen, majd a felsőbb szőlészeti tanfolyamot Budapesten végezte el. Diplomája megszerzése után Hegyesden a herceg Esterházytól bérelt birtokon gazdálkodott. Közben kér évig a kolozsvári telepítési felügyelőségnél is dolgozott. Hegyesdi telepén jelentős tehenészetet alakított ki. A jól képzett gazdát a földművelésügyi miniszter 1897-ben kinevezte tudósítójának. 1904-ben alapító tagja volt a Tapolcza és Vidéke Tejszövetkezetnek. 1908. január 7-én kelt egybe Reé Jolánnal Veszprémben. Az első világháborút a 44. közös gyalogezredben kezdte meg. Részt vett a szerb és olasz hadszíntér küzdelmeiben. 1916-ban birtoka vezetésére felmentették és az összeomláskor több kitüntetéssel, főhadnagyi rendfokozattal szerelt le. 1913-óta tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. Hegyesden a Leventeegyesület elnöke, iskolaszéki elnök és képviselőtestületi tagként is tevékenykedett. Tapolcához is sok szállal kötődött. Fiatalabb éveiben gyakori látogatója volt a Tapolcai Kaszinónak. 1935-ben társelnöke lett Esterházy Móric Keresztény Gazdasági és Szociális Pártjának. A háborút szerencsésen átvészelte, 1946-tól Budakeszi házában élt. 71-ik évében hunyt el. A budakeszi temetőben nyugszik.
Irodalom: – Békássy – Gazdasági tudósító = TV. 1897. szeptember 12. – Tejszövetkezet. = TV., 1904. augusztus 5. – Esküvő. = TL., 1908. január 5. – Virilista bizottsági tagok 1912-re. = TL., 1911. november 5. – Halálozás. = TL., 1929. február 3. – Gyászjelentés, 1955. szeptember 20. –
TŐKE JÓZSEF szíjgyártó-mester
(?, 1857. – Tapolca, 1928. október 9.)
Szülei Tőke István és Kocsi Horváth Rozália. A katolikus elemi népiskola elvégzése után munkás tanonc- és segédévek következtek. 1884-ben tett mestervizsgát. Műhelyét 1885-ben alapította és működtette a Kossuth L. u. 21. alatt. Önálló családot Buzás Rozáliával alapított. A jó nevű szíjgyártó mester munkáiért és kiállításokon való eredményes szerepléseiért több érmet és elismerő oklevelet kapott. Szakmai felkészültségét, szorgalmát, becsületességét és legendás puritánságát gyakran állították példának a felnövekvő iparos-nemzedékek elé. Fiatal korától részt vett a tapolcai közéletben. Világi elnöke volt a helybeli Római Kath. Legényegyletnek. Többször megválasztott tagja, 1900-tól elnökhelyettese volt az ipartestület elöljáróságának. Több ízben megválasztották a tanoncvizsgáló-bizottság elnökének is. 71 éves korában májrákban hunyt el. A régi köztemetőben nyugszik. Üzletét felesége vitte tovább.
Irodalom: – DCL – Halálozás. = TU. 1928. október 14. – Értesítés! = TU. 1928. október 28. –
TÖREKY FERENC képzőművész, grafikus, egyetemi tanár
(Nemesvita, 1922.november 17. – Budapest, 2016. december 19.)
A polgári fiúiskola osztályait Tapolcán járta ki 1936-ban. Ezután 1942-ben Pápán az Állami Tanítóképző Intézetben szerzett pedagógiai képesítést. Ezt 1943-44-ben Szegeden a Polgáriiskolai Tanárképzőben egészítette ki. A gyakorlati munkát Újvidéken kezdte el, ahol 1942. évtől 1944-ig tanított. A háború miatt visszajött Tapolcára és 1945-1946-ban a polgári fiúiskolában tanított. 1951-ben diplomázott Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei itt Konecsni György, Barcsay Jenő, Hincz Gyula és Koffán Károly voltak. Megalakította a Töreky Műterem Kft-t. és ettől fogva szabadúszóként, művész-vállalkozóként tevékenykedett. Életművét lépésről-lépésre építette. Kétszer elnyerte a Mezőgazdasági Kiállítás fődíját, a Budapesti Nemzetközi Vásár-díjat, a Protenvita-díjat, Bulgáriában a környezetvédelem művészeti aranyérmét. Megkapta a Köztársasági Érdemrendet és a Klebelsberg-díjat. Közben Lengyelországban, Németországban, az USA-ban és Olaszországban tett tanulmányutat. Művészeti vezetője volt a Derkovits Alkotóközösségnek, a Hungalu-stúdiónak, és a Kontakta Stúdiónak, művészeti tanácsadója a Képzőművészeti Kiadónak, szakértője a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak és a MAHÍR-nek. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnökségi tagja, a Plakátművészeti Alapítvány elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. A Budapesti Műszaki Egyetem oktatója a Vizuális kommunikáció és grafikai tervezés tanszéken. Számos könyvet tervezett és illusztrált, művésznaptárakat rajzolt, mintegy 70 m2 üvegfestményt festett szállodák, uszodák, bankok és magánmegbízók számára. Gobelin terveit felesége szőtte meg. Egyéni kiállításai voltak külföldön pl. Konstanz, Augsburg, Berlin, Dublin, itthon is sok városban, pl. Tapolcán is az MMTK-ban és az egykori Tapolcai Galériában. Számos elemzést, tanulmányt, tankönyvet írt a vizuális művészetek témakörében. Munkáinak jelentős részét külföldön vásárolták meg. 95 évet élt. Halálával a magyar alkalmazott grafika egyik legnagyobb magyar művésze távozott. Jelentős hagyatékát örökösei a tapolcai könyvtár és múzeum gondozására bízták.
Irodalom: – Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk Fitz Péter. Bp., 1999-2001. – Művészeti Lexikon, Szerk. Lajta Edit Bp. Akad. K. 1965-1968. – VMKÉL –
TÖREKY FERENC városbíró
(Tapolca, 1823. – Tapolca, 1872. május 4.)
A kisnemesi eredetű Töreky-família tagjai már a 18. század eleje óta ismertek Tapolcán és a környező településeken. Töreky Ferenc 1848-ban 25 évesen lett a tapolcai nemzetőrszázad tizedese. A szabadságharcból épen tért haza tapolcai birtokaira. Gazdálkodás mellett kitűnt közéleti érdeklődésével, többször is tagja volt a képviselőtestületnek és elöljárói tisztet is viselt. Jelencsák Pál után 1863. december 19.-én választották meg városbírónak. Ezt a tisztet 1865. év végéig látta el. Utóda Markó József lett. 50 évesen hunyt el. Sírja már nem található.
Irodalom: – Hangodi 1848/49. –
TÖREKY LAJOS dr. agrármérnök, mgtsz elnök
(Nemesvita, 1945. augusztus 23. – Tapolca, 2000.)
Édesapja tájékozott gazdálkodó volt, aki az 1950-60-as évek fordulóján a tapolcai Zöld Mező tsz. élén is állt. Az általános iskolát szülőfalujában kezdte el és Balatonedericsen fejezte be, ahova szüleivel költözött. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi Nagyváthy János Mezőgazdasági Technikumban végezte 1959-1963 között. Ezután a keszthelyi Agrártudományi Egyetemre iratkozott be, ahol a talajerő-gazdálkodási szakmérnökként végzett 1967-ben. Első munkahelye a Szentgyörgyhegy Mg. Szövetkezet volt Tapolcán, ahol 1967-től 1978-ig volt növénytermelési ágazatvezető. Ezután Badacsonyba került, ahol az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet gazdaságvezetője volt 1978-1982 között, majd a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi telepének volt a vezetője 1982-1983-ban. 1983-1985-ig Sümegen az Összefogás mgtsz-nek volt a termelési főmérnöke. A tapasztalatok gyűjtésére alkalmas kitérők után 1985-ben ismét Tapolcára jött a Szentgyörgyhegy Mg. Szövetkezet elnökhelyettesének. 1985-ben vállalat-gazdálkodási szakmérnöki képesítést szerzett. 1986-ban mezőgazdaság-tudományi doktor lett. A Balaton-felvidéki szőlőültetvények tápanyag-gazdálkodása témában védte meg disszertációját. 1987-ben Horváth László visszavonulása után őt választották meg a tapolcai szövetkezet elnökének. Itt a mezőgazdaságot is érintő válságjelenségek között az egyre élesedő versenyhelyzetben is jól megállta a helyét. Hozzáfogott a tehenészet rekonstrukciójához, új szőlőtelepítéseket végzett, egyensúlyban tartotta a gazdaság ügyeit. A szépen ívelő pályát súlyos betegsége, majd 55 éves korában bekövetkezett korai halála törte derékba. Sírja az új köztemetőben van.
Irodalom: – Ahol gyakornok volt ott most elnök. = Napló, 1987. április 9. –
TÖREKY LÁSZLÓ dr. középiskolai tanár
(Nemesvita, 1937. december 4. – Tapolca, 2017. január 16.)
Szülei Töreky Lajos és Nagy Rozália. Az általános iskola elvégzése után Tapolcán a Batsányi János Gimnáziumba járt, itt érettségizett. Ezután 1959-ben Pécsett a Tanárképző Főiskolán szerzett magyar – német szakos tanári oklevelet. Később az orosz nyelv tanítására is képesítést szerzett. 1959-től 1972-ig Tapolcán a 2. sz. Általános Iskola tanára. 1971-ben beiratkozott az ELTE BTK magyar szakára, amelynek végbizonyítványát 1976-ban sikeresen megszerezte. 1972 – 1992 között a Batsányi János Gimnázium tanára. Fiatalabb éveit erős alkotókedv és kulturális aktivitás jellemzi. Ifjúsági irodalmi műveket, gyermekverseket, meséket ír, műfordításokat készít. 1963-ban Pécsett az I. Országos Bábjátékos Napok műsorában mutatták be a Minden kezdet nehéz. c. bábjátékát. Az ifjúsági mozgalmakban való közreműködéséért többször is kitüntették. Közel állt hozzá az újságírói munka, A Naplónak közel négy évtizedig volt tudósítója. 1956-tól mintegy húsz lapba közel másfélezer írása, tudósítása jelent meg. Idegenvezetést és tolmácsolást végzett több nyelven is. Később figyelme Batsányi János felé fordul. Doktori disszertációját is e témakörben írta. Tanári munkája egyre kevésbé elégítette ki. Egyre bohémebb, nyughatatlan életmódja miatt mind több konfliktusa volt munkahelyén. Tehetségét már nem tudta kiteljesíteni. Élete utolsó szakaszában már súlyos betegség gyötörte. 80 évesen hunyt el.
Műveiből: – Minden kezdet nehéz. Bábjáték. 1963. – Az irodalomszervező és szerkesztő Batsányi János. Tapolca, 1986. – Batsányi János válogatott versei. (Válogatta és az életrajzi összefoglalót írta) Tapolca, 1988. – Batsányi János a magyar nyelv ügyéért. A „tudós társaság” tervei. = TVMK2, 305-315 p. –– Batsányi János kortársi megítéltetése. = TVMK1, 347-374 p. –
Irodalom: – VMKÉL –
TÖREKY LEÁNDER GÁBOR tanár
(Tapolca, 1841. augusztus 28. – Budapest, 1896. október 1.)
Régi tapolcai nemesi eredetű család leszármazottja. Elemi iskoláit még szülőhelyén végezte, de szüleivel elkerült Tapolcáról. Gimnáziumot végzett majd klasszika-filológiát tanult a bölcsészkaron. Latin-görög szakos tanárként Baján és Fehértemplomban hosszabb időt töltött. Ez utóbbi helyen, mint a gimnázium igazgatója. 1884-ben saját kérésére került a fővárosba, ahol a VII. kerületi állami gimnáziumban oktatta a klasszikus nyelveket. Emberi magatartásával, pedagógiai eredményeivel köztiszteletet és általános megbecsülést vívott ki magának. Fiatalon, 55 évesen halt meg. Budapesti sírjánál jeles tanártársa Kempf József búcsúztatta.
Irodalom: – Kinevezés. = Balaton, 1884. augusztus 21. – T.G. = T.V. 1896. október 18. –
TÖRŐCSIK ZOLTÁN dr. tanár, régész-muzeológus
(Tiszavárkony, 1942. november 8. – Bakonyszentkirály, 2005. május 31.)
A jászkun származású fiatal ember a kunszentmártoni gimnáziumban letett érettségi után Budapesten fizikai munkát végez különböző munkahelyeken. Volt marós, figuráns, technikus stb. Ezután 1964-1969 között Szegeden a JATE–BTK-n történelem–orosz szakon végzett, mint középiskolai tanár. 1969-től 1980-ig, tizenegy éven át a tapolcai Batsányi Gimnázium kedvelt és sikeres tanára, igazgatóhelyettese, intézményvezetője. 1974-ben filozófia kiegészítő szakra iratkozott be. 1975-ben egyetemi doktorátust szerzett amerikanisztikai, ezen belül a maya kultúra kutatásainak alapján. 1982-1983-ban akadémiai ösztöndíjjal kutatott a Yucatan-félszigeten.1986-ban végzett régész-muzeológus lett az ELTE BTK-n. 1995-ben hitoktatói oklevelet szerzett. 1980-tól 1987-ig a Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője, közben 1986-ban régészetből diplomázott. 1987-től, 1992-ig a tapolcai – tájmúzeumi szerepkörrel felruházott – Városi Múzeum alapító igazgatója. Itt a gyűjtemények létrehozása és feldolgozása mellett irányításával tárták fel a tapolcai Templom-dombot és hozták létre a Romkertet, majd a Tapolcai Galériát. 1992–1994-ben. Elsőként írt tudományos igényű tanulmányokat városunk középkori történetéről, iskolatörténetéről. Jelentős kutatásokat végzett a táj neolit korszakából, melyen belül meghatározta és elkülönítette az általa definiált Tapolcai csoport elemeit. Publikációi a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei című évkönyvekben, a Tapolcai Városi Múzeum Közleményei kiadványsorozatban és még számos szakmai kiadványban, szakfolyóiratban, havi- és hetilapban jelentek meg. Nyughatatlan természete tovább hajtotta. Jászalsószentgyörgy, 1994–1997-ig Nemesdéd, 1997–2000 között Pannonhalma községekben az általános iskola igazgatója. Nyugdíjba ment és Bakonyszentkirály községbe vonult vissza. Egészsége folyamatosan romlott. 63 évesen tragikusan ért véget élete. A tapolcai új köztemetőben talált végső nyugalomra. Sírját hozzátartozói mellett hálás tanítványai is látogatják.
Műveiből: – Adalékok a tapolcai népiskolai oktatás történetéhez. I. (XIV.–XVI. Század) = VMMK 17. 1984, Veszprém, 1985. – A XIII. századi Tapolca történetének vázlata. = VMMK 18. Veszprém, 1986. – Fejezetek Tapolca múltjából. Tapolca, 1989. – A tapolcai Romkert. – Ruinengarten in Tapolca. (Társszerző) Veszprém, 1987, 1989. – A dunántúli vonaldíszes kerámia tapolcai csoportja. (Társszerző.) = TVMK.1./1989. Tapolca, 1990. – A Tapolcai Városi Múzeum tevékenysége. 1987-1989. = TVMK 1./1989. Tapolca, 1990. – A dunántúli vonaldíszes kerámia tapolcai csoportjának legújabb lelőhelyei a Balaton környékéről. (Társszerző) = TVMK 2. Tapolca, 1991. – Egy megmentésre váró középkori műemlék Tapolcáról. = TVMK. 2/1991. Tapolca, 1992. – Adalékok a tapolcai népiskola történetéhez a XIII. sz. második felétől a XIX. sz. =TVMK 2/1991. Tapolca, 1992. –
Irodalom: – VKÉL – Kőszegi Lajos: Lépni a legjobb helyre. = Napló, 1988. február 15. – Megtalált gyökerek. = Népszab., 1989. október 16. – Vissza a legújabb korba. = Szolnok Megyei Néplap, 1993. január 20. –
TÖRÖK ANTONIUS FLÓRIÁN honvéd százados
(Tapolca, 1825. augusztus 5. – Erzsébetfalva, 1878. december 8.)
Apja csáfordi és jobaházi Török Antal tanító, bátyja Tapolca nagy szülötte Török János, a szabadságharc alezredese, a kiváló nemzetgazdász. Tapolcán gyerekeskedett és itt járhatott alsóbb iskolába is. A nemesi származású ifjú 18 évesen a császári, királyi hadsereg katonája lett. A Habsburg birodalom ötévi szolgálata után, a forradalom kitörésekor a 32. sorgyalogezred altisztje volt őrmesteri rendfkozatban. 1848 nyarán alakulatával együtt átállt a magyar oldalra és résztvett a délvidéki harcokban. Szeptemberben a 14. honvédzászlóaljnál nyerte el tiszti, hadnagyi rangját és csapattestével a Jellasics elleni harcokban jeleskedett. 1849 január 1-én, főhadnagyként Perczel Mór honvédtábornok segédtisztje lett. Júniusban a 97. honvédzászlóaljnál lett csapattiszt. Július 6-án már, mint százados, Ceglédre került a 39. gyalogezred IV. zászlóaljához. Részt vett a cári csapatok elleni utóvédharcokban is. A szabadságharc katonai összeomlása és a kiegyezés közötti tevékenységéről nincs tudomásunk. 1867-től a főváros adóhivatali végrehajtója lett. 1870-ben nősül, felesége Németh Erzsébet lett, akivel élete végéig boldog házasságban élt. 1870-től a főváros alkapitányává nevezték ki. Ezt a magas tisztséget nyolc éven át egészen haláláig betöltötte. Őt tartják az erzsébetfalvai iskola alapítójának, egyúttal ellátta az iskola gondnoki teendőit is. Erzsébetfalva – a későbbi Pesterzsébet – megalapítói között tartják számon. Viszonylag fiatalon, 53 évesen ott hunyt el. Pesterzsébeten utca-név – Török Flóris utca – őrzi nevét.
Irodalom: – Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp. 1988. – Török Flóris. (1825-1878) = Pesterzsébet – Soroksár 1993.augusztus 6. – Hangodi 1848/49. – Gyászjelentés –
TÖRÖK BÁLINT enyingi, hadvezér, nagybirtokos
(Szigetvár, 1502-1503. – Isztambul, 1550. július-augusztus)
Dunántúli köznemesi család sarja, nagyapja a Kanizsai család szolgálatában emelkedett fel. 1521-ben nándorfehérvári bán, de mert a várat feladta a töröknek, jószágvesztésre ítélték. Királyi kegyelem folytán később visszakapta javai nagy részét. 1526–ban a mohácsi csatában egyike volt II. Lajos testőreinek. Jellegzetes típusa volt a Mohács utáni anarchiában hatalmaskodó, erőszakosan birtokszerző feudális uraknak. 1527-ben I. Ferdinánd pártjára állt, akitől nagy birtokadományokat kapott. 1550-31-ben az un „királytalan országgyűlések” egyik vezéralakja. Feljegyezték, hogy 1531-ben a tapolcai plébános 25 forint adót fizetett Török Bálintnak. 1535-ben megkapta Pápa várát is de övé volt Sümeg és Szigliget is. 1536-ban János királyhoz csatlakozott, amiért Hunyad várát és Debrecen városát kapta jutalmul. Dunántúli főkapitánynak nevezi ki. 1540-ben János Zsigmond egyik gyámjaként az ország kormányzója lett. 1541-ben kitűnt Buda várának Roggendorf elleni védelmében. Még ez évben Izabella királynét elkísérte I. Szulejmán szultán Pest melletti táborába, a szultán elfogatta és az isztambuli Héttoronyba záratta. Itt halt meg tíz évvel később.
Irodalom: – MAÉL – MÉL – MNL – Pallas – VMÉL – ZÉL3 – Kalapis – Koppány Tibor: Kozák : A szigligeti vár. Veszprém, 1960. – Zoványi –
TÖRÖK JÁNOS publicista, nemzetgazdász
(Tapolca, 1807. június 6. – Budapest, 1874. február 9.)
Tapolca egyik legnevesebb fia. Csáfordi és jobaházi Török Antal kilencgyermekes tapolcai tanító, második házasságából született. A széleskörűen művelt apa – aki Batsányi János iskolatársa és gróf Batthyány Lajos gyermekkori tanítója is volt – nagy gonddal alapozta meg fia ismereteit. Alsóbb iskoláit Keszthelyen végezte el, majd a veszprémi gimnáziumi évek után a pesti egyetemen tanult jogot. A grazi Johanneumban matematikai és egyéb természettudományos tanulmányokat folytatott. Gyakorlati gazdasági ismereteit Stájerországban alapozta meg majd Svájcban és német földön fejlesztette tovább. 1830-ban hazatért és a kismartoni uradalomban vállalt állást. Eközben a Magyar Gazdasági Egyesület képviselője is lett. Első írásai a Gazdasági Tudósítások-ban jelentek meg. 1839-től a rohonci gazdaképző intézetben természettant, földművelést és vegytant adott elő. 1840-ben Pestre került, ahol elvállalta a Magyar Gazdasági Egyesület titkári teendőit. Itt került kapcsolatba a kor kiemelkedő szakíróival, politikusaival, pl. Fényes Elekkel, Fáy Andrással és itt kötött szoros barátságot gr.Széchényi Istvánnal is, akivel haláláig élénk levelezést folytatott. Országos gyümölcs, állat és mg. gépkiállításokat szervez. Országos szőlészkongresszust hívott össze és felépíttette a Hild József tervezte Köztelek-palotát. Ekkor indítja meg a Magyar Gazda c. lapot. 1841-ben az MTA levelező tagja lett Több sikertelen tervezetet nyújtott be az országgyűlésre a magyar gazdaképzés megújítására így 1845-ben maga vállalkozott egy mintának szánt szakiskola létrehozására. Szőkehalmán mintegy 300 holdas tangazdaságot alakított ki a saját költségén, ahol elsősorban a jobbágytelkek fiatal gazdáit kívánta nevelni. Itteni munkássága jelentős hatással volt az alföldi szőlő és gyümölcskultúra fejlődésére. 1848 tavaszán előbb a nemzetőrséget szervezi majd a honvédséghez átlépve végigküzdi a szabadságharcot. Főként a Délvidéken harcolt, utóbb Zombor térparancsnoka volt. Világos után alezredesként tette le a fegyvert majd aradi várfogságot szenved. Kiszabadulva folytatja korábbi munkáit és küzdelmeit. A szőkehalmi intézettől hitelezői megvonták támogatásukat és 1852-ben az utolsó tanév is befejeződött Pesten telepedett le, adósságaival küszködött, de mindig új vállalkozásokba akart fogni. Cikkeket írt főként a Magyar Hírlapba és a Pesti Naplóba, írói segélyegylet létrehozásán fáradozott, felkarolta a községi könyvtárak létesítésének ügyét. 1866-ban országos főlevéltárnokká nevezték ki. Súlyos megpróbáltatások érték, felesége, fia és veje közeli egymásutánban haltak meg. Legvégső csapásként könyvtárát is el kellett adnia. Hatvannyolc évesen hunyt el. Emlékét Tapolcán főleg Mayer Dénes valamint Reindl Erzsébet kutatásai és tevékenysége nyomán őrizhetjük. A tapolcai panteonban levő márványtáblájának 1969. május 10-én avatták, március 15-i koszorúzása hagyománnyá vált. Utcanév és a honismereti nevelőmunkát végző Török János Népfőiskola viseli és ápolja emlékét.
Műveiből: – Elmefuttatás: Győr, 1829. – A magyar életkérdések összhangzásban a közbirodalmi érdekekkel. Pest, 1852. – Magyarország prímása. 1-2.köt. Pest, 1859. – T.J. Emlékiratai. Pest, 1864. –
Irodalom: – Danielik – Moenich-Vutkovich – MÉL – Szinnyei – VÉL – ZÉL – UMIL – Érkövy Adolf: Emlékbeszéd T.J. levelező tag felett. Bp. 1875. – T.J. = TL., 1913. augusztus 24. – Ki volt T. J. ? = TU., 1925.január 4. – Cserhát József: T.J. (1807-1874) = Napló, 1967.június 4. – Hidvégi Lajos: Széchenyi íródeákja. = ÉT. 1967. 23.sz. – Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. 1848-49. Bp. 1983. – T.J. = MAÉ 3.köt. – Fonay Tibor: T.J. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – Reindl Erzsébet: T.J. Tapolca, 1992. – Hangodi 1848/49. – Gyászjelentés –
TÖRÖK LAJOS református lelkész
(Szentmáté, 1911. június 21. – Tapolca, 2002. január 1.)
Szülei id. Török Lajos tanító és Nagy Anna tanítónő. Tanulmányait erdélyi szülőfalujában kezdte, majd 1922-1930 között a Besztercei Evangélikus Líceumban tanult. 1930-1935-ig a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia növendéke volt. Lelkipásztori oklevelével 1935-1936-ban Marosdécse segédlelkészeként kezdte pályáját. Innen helyezték vissza Szolnok-Doboka megyei szülőfalujába, Szentmátéba. Itt 1936-1944 között látta el a lelkészi szolgálatot. Menekültként 1945-ben érkezett Tapolcára, ahol 1981-ig a református gyülekezet lelkésze volt. Emellett szolgálatot végzett a sümegi, badacsonytomaji és a környék más református szórványgyülekezeteiben is. 1945-től Tapolcán ellátta a református tanulók hitoktatását. Kezdetben a keszthelyi anyaegyház megbízásával tevékenykedett, majd 1958-ban megalakuló tapolcai anyaegyház első önálló lelkipásztora lett. Itt alapított családot 1946-ban. Felesége Gosztony Gizella tanítónő volt. Munkálkodása elismeréseképpen 1993-ban Tapolca Városért kitüntetést kapott. „Élete csendes szolgálat volt Isten országáért és szeretett magyar népéért” írták gyászjelentésében. 91 évet élt. Sírja a sümegi temetőben van.
Irodalom: – VMKÉL – PFI. Ért. 1946/1847. – 1947/1846. – Szabó Emőke: In memoriam Török Lajos. = Új Tapolcai Újság, 2002. január – Szabó Emőke: Török Lajos lelkipásztor koporsója előtt. = TKal..2002. Tapolca, 2002. –
TÖRÖK PÁL szőlészeti-borászati felügyelő
(Debrecen, 1875. június 10. – Debrecen, 1919. július 13.)
Édesapja Török Gábor városi erdőmester volt Debrecenben, anyja Pasch Ludovika. A gyakorlati és elméleti ismeretekkel jól felvértezett fiatal tanárt 1899-ben helyezték Tapolcára a vincellériskolába. Itt elismerésre méltó munkát végzett. Alaposan kivette részét a filoxéravész elleni küzdelemből. Tanári teendői mellett tanfolyamokat, szőlőoltási bemutatókat rendezett, előadásokat tartott a tapolcai és környékbeli gazdáknak. 1901. július 20-án Tapolcán vezette oltárhoz Czopf Irén Saroltát, Czopf Sándor gazdatiszt leányát. Házassága révén rokonságba került Szigethy Ödön és Tuss Antal családjával.1908. február 1-től a földmívelésügyi miniszter Erdélybe, Nagyenyed állomáshelyre helyezte át. Helyét itt Vetter K. Pál vette át. 1911-ben már Balassagyarmaton teljesített szolgálatot. Itt hunyt el felesége Copf Irén. Rövidesen szülővárosába Debrecenbe helyezték. Itt rövid lefolyású súlyos betegségben, a kórházban hunyt el 45 éves korában. A debreceni Péterfia-utcai temetőben nyugszik.
Irodalom: – Mayer Dénes: A tapolcai vincellériskola története. Kézirat. Tapolca, 1990. – Kinevezések. = TV. 1900. július 1. – Esküvő. = TV. 1901. július 20. – Előléptetés. = TL., 1903. április 5. – Előléptetések. = TL., 1907. június 23. – Áthelyezés. = TL., 1908. január 5. – Áthelyezés. = TL., 1908. március 8. –
TÖRSEÖK KÁROLY ezredes, légoltalmi parancsnok
(Boldogkőváralja, 1890. szeptember 9. – ?, ?)
Szülei nagyszőllősi Törseök Gyula körjegyző és Székely Mária. Alapiskolái után katonai középiskolába iratták, majd a tiszti iskolában tüzérnek szakosodott. Főhadnagyi rendfokozattal vett részt az első világháború harcaiban. 1914-ben alapított családot. Felesége olasz nemesi származású Nobile de Gallinari Galateo Matild lett. Két gyermekük született, Hilda lánya zongoraművészként érvényesült. Az 1920-as évektől egyre inkább a katonai és polgári légoltalom kérdései foglalkoztatták. Erről több írása jelent meg a szaklapokban és a nagypéldányszámú újságokban is. Az 1930-as évek közepén kinevezték a magyar királyi 3. honvédkerület légoltalmi parancsnokának és e beosztásában nagy aktivitást fejtett ki. Működési területén, így Tapolcán is példásan szervezte meg a légoltalmi csoportokat és a civilek oktatását. Munkáját 1941-től alezredesként, majd 1944-től ezredesként végezte. 1940-ben megözvegyült, majd 1947-ben Budapesten Tihanyi Polával kelt egybe. Későbbi sorsát nem ismerjük.
Műveiből: – A polgári légvédelem problémái = Magyar Katonai Szemle, 1933. 3. negyedév. 9. füzet. 102-112 p. – Ne légy kíváncsi! = TV., 1944. május 13. – Strandéletre nincs szükség! = TV., 1944. július 1. – A nemzet közös küzdelmének lelkes katonája. = TV., 1944. október 28. – A légitámadások tapasztalatai. = TV., 1944. november 18. –
Irodalom: – Zala megye és a szövetséges (USA, brit) stratégiai légierők támadásai (1943-1944). 151-169 p. In. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. Zalaegerszeg, 1981. (ZGy. 16.) – Törseök Károly ezredes összefoglaló jelentése a m. kir. 3. honvéd kerületi parancsnoknak a Szombathely és Sopron várost ért 1945.márciusa m. kir. 3. honvéd kerületi parancsnoknak a Szombathely és Sopron várost ért 1945.március-ei légitámadásról. In. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények. Adattár. Szombathely, 1999. 2. sz. 36-40 p. – Nagy Róbert: A szombathelyi hatósági légoltalom működése 1944-1945-ben. Adattár. In. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2012. 2. sz. 57-71 p. –
TRÁPLI (TRÁPLY) ISTVÁN szobrászművész
(Diszel, 1911. január 9. – Budapest, 1982. március 31.)
Apja Trápli Géza molnár. Az elemi iskolát Diszelben, a polgárit Sopronban végezte el. Az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be, de néhány év múlva átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai Szentgyörgyi István, Bory Jenő, Pásztor János és Lyka Károly voltak. Itt 1929-ben végzett és „szabadúszó” szobrászként élt Bp.-en. Megrendelésre sok plakettet, kisebb szobrot készített ekkor. 1934/1935-től tanársegéd volt egykori főiskoláján. Az 1930-as években több első világháborús emlékművet készített a főváros megrendelésére. Ezekből egyet Diszelben állítottak fel. 1940. júliusában, Péter és Pál napján avatták fel Diszel központjában egyetlen itteni közismert köztéri alkotását, a település 52 hősi halottjára emlékeztető katona-szobrot. 1942/1943-ben a főváros ösztöndíjasa volt a római Képzőművészeti Akadémián. Hazajőve katonaidejét kellett letöltenie. Francia, majd amerikai fogságba került, majd hazatért. A romba döntött főváros újjáépített épületeinek díszítőszobrászati megrendelései sok munkát adtak számára. Ő készítette pl. a Villányi úti Szent Imre templom névadójának szobrát, a Makkos Mária templom két szobrát, a Nemzeti Színház homlokzatának szobrait. Részt vett a Nemzeti Színház belső tereinek restaurálásában is. 1948–1982-ig a Kelenhegyi út 12-14-sz. házban volt kiutalt műteremlakása. Az 1960-as évek elején készítette az Inotai Erőmű Kultúrházának déli homlokzatán napjainkban is látható klinkertéglából készült „szocreál” stílusú kompozícióját. 1959-1961 között a fertődi Esterházy kastély belső tereinek restaurálását végezte. Rátartisága miatt a hivatalos kultúrpolitikával gyakran került szembe ezért nem tartozott a favorizált művészek közé. Élete utolsó időszakában, egészen haláláig a Budapesti Közlekedési Vállalatnál dolgozott dekoratőrként, majd műszaki rajzolóként. Ha tehette mindig a diszeli Hajagos hegyi ingatlanhoz tért vissza. Sírja is Diszelben van.
Irodalom: A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az 1941/42. tanévben. Összeáll. Az Országos Ösztöndíjtanács. Bp., 1942. – A diszeli hősi emlékműavatás. = TL., 1940. július 13. – Reindl Erzsébet: T. I. Tapolca, 2005. –
TRATTNER GUSZTÁV szállodás, vendéglős
(? , 1840 körül – Budapest, 1903. június 3.)
A Trattner család 1850 körül érkezhetett Tapolcára. A képviselőtestületi jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a családfő Trattner János 1855-ben epemirigy betegségben elhalt. Fia Gusztáv az 1880-as években a vendéglátó szakmában dolgozott, előbb a fővárosban majd, mint a badacsonyi Hableány-szálloda bérlője. Előkelő közönsége, mint a balatoni csárda kitűnő vendéglősét tartotta számon. Még fővárosi működése alatt finom ételsoraival többször kiszolgálta a királynőt, akitől elismerő levelet kapott. A Hablány kibővítésével 1897-ben nyitotta meg a Neptun-szállodát. Ő alkalmazta először az un. szőlőkúrát. Még ugyanezen évben jó érzékkel 10 évre bérbe vette Tapolcán a Mojzer-féle nagyvendéglőt. Ezt 1898. november 12-én, kibővítve és felújítva Balaton-szálló névvel nyitotta meg, melyen „… a városi lakosság majdnem minden rétege szép számmal volt képviselve.” Vérbeli vendéglős volt. Mindig új ötletekkel, határtalan szolgálatkészséggel. Tapolcai megjelenése kiélezte a vendéglátósok közötti versengést. Offenzív habitusára jellemző, hogy a következő évben szerződést kötött a tapolcai kaszinóval, az ottani vendéglátó tevékenység ellátására. E célból átalakította és új berendezéssel látta el a kaszinó helyiségeit. Nem várta karba tett kézzel vendégeit, hanem mindig kitalált valamit, ami vonzotta, sőt elcsábította őket a konkurenciától. Jó kapcsolatokat ápolt, kedvezményeket ajánlott a helyi társadalmi csoportoknak. Megnyerte a Tapolczai Korcsolyázó Egyesületet, a Katolikus Legényegyletet és nőegyletet, a Tapolczai Kerékpáros Egyesületet és másokat. „Thea-estélyeket”, „héring-lakomákat”, „társas vacsorákat” táncmulatságokat, jótékony célú műkedvelő színielőadásokat hirdetett, hogy vendégkörét bővítse. De még különféle politikai eseményeknek, pl. képviselő jelölő-gyűléseknek is helyet adott. A hagyományos március 15-i ünnepélyek utáni banketteken rendre 100 terítékkel várta vendégeit. Utolsó éveiben egyre többet betegeskedett. Budapesti gyógykezelése alatt érte a halál. Özvegye a következő évben férjhez ment Kaszab Árpádhoz és együtt működtették a Trattner Gusztáv utóda név alatt bejegyzett vállalkozásokat.
Irodalom: – A Hableány-szálloda = TV., 1895. június 2. – Szálloda megnyitás Badacsonyban. = TV., 1897. június 20. – A casinó életjelt ad. = TV., 1898. szeptember 4. – Kegyeletes emlék. = TV., 1898. október 30. – Jótékonczélú tombolaestély. = TV., 1898. december 18. – Hableány. = TV., 1898. május 29. – Bycikli klub. = TV., 1899. február 19. – Thea-estély. =TV., 1899. október 22. – A korcsolyázó egyesület választmánya. = TV., 1899. december 24. – A társasestély. = TV., 1900. március 4. – A Trattner-kávéház. = TV., 1900. szeptember 30. – Művész estély. = TV., 1901. október 27. – Tánczvigalom. = TV., 1902. január 5. – Farsang. = TL., 1903.február 15. – Héring-lakoma. = TL., 1903. március 2. – Halálozás. = TL., 1903. június 7.– Értesítés. = TL., 1904. május 22. –
TREXLER ALBERT (Albin, Alfréd), lindenaui, állomásfőnök (Budapest, 1871. december 17. – ?, ?)
Tapolca társadalma 1909 októberében értesült arról, hogy Volák Gyula távozó állomásfőnök helyére Porpácról, az ott 1901 – 1909 között eredményesen működő Trexler Albert vasúti tisztet helyezték a tapolcai vasútállomás élére. Fiatal feleségével, nemes Haeffner Emmával érkezett. Előtte évekig Szentgotthárdon szolgált. Az új állomásfőnök jól beilleszkedett Tapolca életébe. A vasúti forgalom zavartalansága érdekében több újítást léptetett életbe. Szolgálati érdemeiért tapolcai éveiben kétszer is előléptették. 1914-ben elhelyezték Tapolcáról. Új szolgálati helye Gyékényes lett. Itt a „mozgósítás és katonai szállítás kifogástalan lebonyolításáért 1915-ben a király koronás arany érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntette ki.” Feleségét 1942-ben temette el Győrben. Későbbi sorsáról nincs tudomásunk.
Irodalom: – Százéves… – Szolnoki fejek. Szolnok, 1928. – Áthelyezés. = TL., 1909. október 3. – Előléptetések. = TL., 1911. április 30. – Új rend a vasúti állomáson. = TL., 1912. január 7. – A tapolczai állomáson. = TL., 1913. augusztus 31. – Az új vasúti állomás. = TL., 1913. november 23. – Áthelyezés. = TL., 1814. június 14. – Volt állomásfőnökünk kitüntetése. = TL., 1915. október 3. –
TRNOVSZKY REZSŐ villanyszerelő, üzemvezető
(Bélabánya, 1879. – Tapolca, 1941. február 25.)
Szülei Trnovszky György és Pirkler Jozefa. 1896-ban a villanyszerelő szakmában szabadult fel. A MÁVAG-nál és a Ganz Villamossági Rt.-nél 20 évig volt alkalmazásban. Katonai szolgálatot teljesített az I. világháború éveiben. A század első éveiben jött Tapolcára, amikor a Ganz-gyár megkezdte a tapolcai villanytelep és hálózatának építését. Az üzem vezetőjeként végigkísérte a létesítés minden fázisát. Később, amikor a Rt. a villanytelepet átadta a községnek, annak vezetője maradt, egészen nyugdíjba vonulásáig. Egy ideig vezette a községi mozit is. Többször volt tanoncvizsgáló bizottsági tag. Felesége Góger Mária volt. Hosszú sorvasztó betegség után, hólyagrákban 62 évesen hunyt el. Sírja a tapolcai temetőben van.
Irodalom: – MIA. 1929. – DCL – Községi gyűlés. = TU., 1921. augusztus 28. – Halálozások. = TV., 1941, március 1. – Halálozás. = TL., 1941. március 1. –
TSEPPEN JENŐ járásbírósági elnök
(?, 1870. – Budapest, 1935. augusztus 4.)
Gyermekkoráról nincsenek adataink. Tapolcai működését megelőzően a királyi táblánál a tanácsjegyzői tisztet töltötte be. Sárváron nősült, felesége Hegyi Etelka. Ezután Sárváron, majd Magyaróváron volt királyi járásbíró. Ez utóbbi helyről 46 éves korában nevezték ki 1915-ben a tapolcai királyi járásbíróság elnökévé, az elhunyt Papp László elnök helyébe. „A háború és az azt követő forradalom alatt nemcsak, hogy betöltötte tisztségét, hanem a nehéz időkben is mindig hivatása magaslatán állt és csorbíthatatlanul megvédte a bírói tekintélyt.” 1923-ban, mint királyi ítélőtáblai bíró vonult nyugalomba. Köztiszteletben álló egyénisége predesztinálta arra, hogy a községi, megyei és országgyűlési képviselői választásoknak hosszú éveken át elnöke legyen. Elnöke volt a Társadalmi Egyesületek Szövetségének és a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak. Kezdeményezője és elnöke a Bacsányi János Polgári Lövészegyesületnek. Nyugalomba vonulása után ügyvédi irodát nyitott Tapolcán és éveken át szerzett bírói tapasztalatával segítette polgártársait. Politikai szereplései a mérsékelt jobboldalhoz kötötték. 1935-ben társelnöke lett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak, elnöke a párt községi szervezetének. Nehéz időkben húsz évet élt Tapolcán 66 évesen hunyt el. Tapolcai családi sírboltjába temették.
Műveiből: – A TESz tapolcai kerületének javaslata. = TU., 1932. január 31. –
Irodalom: – Változások a tapolczai járásbíróságnál. = TL., 1914. november 29. – Nyugalom helyett munka. = TU., 1921. május 8. – Búcsúestély. = TU., 1921. május 15. – Kettős öröm. =TU., 1922. január 1.– Új ügyvéd. = TU., 1923. március 4. – Rothermerle levele Tseppen táblabíróhoz a TESz tapolczai elnökéhez. = TL., 1929. november 13. – Népművelési Bizottság gyűlése Tapolcán. = TU., 1930. szeptember 28. – Nyilatkozat. = TU., 1934. március 4. – A KGSZP szervezete. = TU., 1935. március 17. – T.J. +. = TU., 1935. augusztus 11. – T.J.+ = Tapolcai Lapok, 1935. augusztus 10. –
TUBL JÓZSEF körjegyző
(Tolna, 1883. augusztus 2. – Tapolca, ?)
Középiskoláit Újpesten végezte el. A közigazgatási tanfolyamot Budapesten 1901. július 13-án. A közigazgatási pályafutását 1899. augusztus 1-én a Vas megyei Alhón kezdte, majd 1902-ben a megfelelő szakképzettséget megszerezve Csabrendekre került, mint anyakönyvvezető helyettes, majd ugyanitt jegyzőként működött. E helyen kilenc évet töltött. Itt a Tűzoltó Testület parancsnoka és a tejszövetkezet titkára is volt. Itt nősült, felesége Hauch Anna lett. Utána Káptalanfán választották meg körjegyzőnek, itt tizenegy évig működött. 1930-ban került Tapolcára, ahol hosszú ideig a körjegyzői tisztet töltötte be. Szabadidejében a sportmozgalom fejlesztésén fáradozott. Elnöke volt a Testnevelési Bizottságnak. 1937. március 1.-el nyugalomba vonult, de vállalt feladatait továbbra is ellátta. Fia már a Tarnai nevet viselte. Budapesten temették.
Irodalom: Békássy – DCL – Anyakönyvi kinevezések. = TV., 1902. október 5. – Nyugalombavonulás. = TU., 1937. március 7. –
TUFFNER JÓZSEF dr. belgyógyász
(Kunbaja, 1927. május 17. – Tapolca, 1993.)
Középiskolai tanulmányait Baján a cisztercitáknál, a III. Béla Gimnáziumban végezte. 1945-ben érettségizett. Ez év őszén iratkozott be a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1951-ben szerzett diplomát. Ezután helyezkedett el segédorvosként a tapolcai kórház belgyógyászati osztályán. Még ebben az évben megnősült. 1955-ben belgyógyász szakvizsgát tett. Mindvégig Tapolcán dolgozott. Először kórházi segédorvosként, majd 1962-től rendelőintézeti főorvosként egészen 1993-ban bekövetkezett haláláig. 1975-ben Tapolcáért emlékéremmel tüntették ki. Széleskörű kulturális érdeklődését főleg olvasással elégítette ki. Jelentős magánkönyvtára volt, számottevő hanglemezgyűjteménnyel. Jellegzetes hobbyja volt a fotózás. Felvételeivel több kiállításon szerepelt. 66 évesen halt meg. Sírja Tapolcán van.
TULI LÁSZLÓ plébános
(Szőlősgyörök, 1907. március 3. – Diszel, 1966. szeptember 9.)
A gimnázium 1-4 osztályát a bencéseknél Esztergomban, az 5 osztályát Budapesten a III. kerületi Árpád reálgimnáziumban végezte. A gimnázium 6-8 osztályait Veszprémben a piaristáknál járta. 1926-ban érettségizett. Négy évig Nyergesújfalun a szaléziánusok intézetének volt növendéke. Pappá szentelték 1930. június 22-én. Káplán lett Lesencetomajon, 1930. július 27-től, Káptalantótin 1931. februártól, Buzsákon 1931.dec. 1-től 1933.szeptember 20-ig. Rövidebb ideig kisegítőként dolgozott Kercseligeten és Mosdóson. 1933.szeptember 20-tól káplán Csóton, 1934.március 15-től Pápateszéren. Zsinati vizsgát tett1935. május 22-én. 1935.június 30-tól káplán volt Palóznakon. 1936.február 20-tól Tapolcára helyezték segédlelkésznek. Itt egyaránt ellátta a leány- és fiúpolgári iskola hitoktatói feladatait. 1937 novemberében Gyulakeszibe helyezték plébános-helyettesnek, majd 1939-től plébánosnak. 59 évesen halt meg filiális községében Diszelben. Gyulakesziben temették.
Irodalom: – Pfeiffer – Illés Mária: Gyulakeszi és Csobánc története. Tapolca, 1994. – Káplán áthelyezések. = TL., 1936. február 8. –
TURUL ispán
(1160 körül – 1220 körül)
Tapolca első név szerint ismert tulajdonosa, földesura Turul ispán vagy comes. Még 1217 előtt, II. Endre király bizalmi embereként, szolgálatai fejében birtokadományként kapta a települést. A középkorban Hegymagas néven emlegetett Szent György-hegy környékén – gyakran a veszprémi káptalan rovására – a harcias Turul ispán, hatalmaskodással gyarapította birtokait. Tudjuk, hogy részt vett II. Endre király 1217 évben kezdődött keresztes hadjáratán és onnan épségben hazatért. Emléke sokáig fennmaradt. Tapolcát az oklevelek később gyakran Turultapolcaként emlegették. Turul ispán a Templom-dombon alakította ki földesúri magángazdaságának (prédium) központját. Itt magánkegyúri templomot és közelében lakóhelyül kúriát építtetett. Ennek a román ízlésben épített templomnak a déli falát máig megőrizte a Templom-domb kellős közepén emelkedő római katolikus plébániatemplom. Maga a Turul név karvalyt vagy saskeselyűt jelent, és ez a magyarság legrégebbi hadi címerállata. Kézai szerint az Árpád-házat is a Turul-nemből eredeztették.
Irodalom: – Zala vármegye története. Oklevéltár. I-II. Szerk.: Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Nagy Gyula. Bp., 1886-1890. – Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. 1-2. köt. Bp., 1899. – Feltárul a tapolcai templomdomb. Tapolca, 1988. – Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata. = VMMK 18. 1986. Veszprém, 1987. –
TUSS ANTAL vincellériskolai igazgató
(Székeskút, 1860. – Tapolca, 1916. november 25.)
Temes Vármegyéből indult. Ifjúkora, tanulmányainak jellege és helye ismeretlen előttünk. Szőlészeti és borászati vándortanító, Zalavármegye szőlészeti és borászati felügyelője amikor 1892. február 14-én érkezett okiratával a földművelésügyi miniszter kinevezi az újonnan alakuló tapolcai „vinczellér-iskola” igazgatójává. E tisztségében a néhány hónapot működő Deák Tamást követi és a miniszter 1895. július 14-én véglegesíti. Az intézmény ezután teljes fennállása alatt mindvégig Tuss Antal igazgatása alatt működik és elsősorban az ő érdeme, hogy az itt folyó gyakorlati képzés jellege és színvonala az egész országban – a szakmában és a társadalomban is – általánosan elismertté vált. Az iskola mellé kinevezett, neves szakértőkből és közéleti emberekből álló felügyelő bizottság (Skublics Gyula, báró Putheány Géza, Bogyay István, Hertelendy Ferenc, Viriusz Vince stb.) segítségével egy éves kurzusokon képezték ki elsősorban a Balatonvidék számára a szakképzett vincelléreket. Tus Antal igazgató az iskola jól szerkesztett értesítője szerint „előadja az összes elméleti tárgyakat és vezeti a gyakorlati teendőket… előadta az összes szak és melléktantárgyakat u. n. szőlőmívelést, a filloxera elleni védekezésekkel, borászat és pinczekezelést, gyümölcsfa-tenyésztést, konyhakertészetet, számtan, mértan és könyvviteltant, s emellett a tanulókat a gyakorlati munkába bevezette s végezte az összes irodai teendőket, s mint Zalamegye szőlészeti szakközege, részint közérdekű, részint magán amerikai szőlőtelepek létesítése, fajtiszta ültetvények megállapítása, stb. czéljából megjelent Zalamegye 51 községében összesen 82-szer.” A Tuss Antal vezette vincellériskola a filloxeravész idején a szőlész szakma igazi megújítójává és fejlesztőjévé vált. Igyekezete, hozzáértése azonban nem pótolhatta a megfelelő gyakorlótelep és pince hiányát, így az iskola léte mind kérdésesebbé vált. Munkájáról és eredményeiről rendszeresen hírt adtak a nagyhírű Borászati Lapok hasábjain. Részt vett a helyi társadalmi, gazdasági mozgalmakban. Egyik fő szervezője, 1913 decemberétől elnöke volt a Rákóczi asztaltársaságnak. Nagy tapasztalatával segítette a polgári leányiskola gondnokságát és a polgári fiúiskola felügyelő-bizottságát. Az intézmény megszüntetése körüli hosszadalmas huzavona megviseli egészségét és az iskola bezárása előtti évben elhalálozott.
Műveiből: – Legújabb magyar szőlősgazda.” = TV., 1893. október 28. –
Irodalom: – Kinevezés. = TV., 1892. február 14. – Hogy a szakértelem és ügybuzgóság… = TV., 1894.május 12. – Kinevezések = TV. 1900. július 1. – T. A. hirtelen betegsége. = TL., 1904. június 26. – A Rákóczi–Asztaltársaság. = TL., 1913. december 14. –